Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Aug 17, 2016 11:54:57 GMT 1
Csak egy gúnyos és megvető pillantást vetek rá, miközben felhúzom a szemöldökömet, majd megrántom a vállamat, hogy valóban nem érdekel, hogyan hív, és elmegyek.
***
Biccentek a lánynak. Igaz… Végülis, ő most dolgozik, nem kérhetem, hogy üljön le velem beszélgetni… Elfogadom a papírt, majd ennyit mondok: - Megvárnálak, de ezeknek az őrülteknek megígértem egy munkát… - intek a köpenyes felé, aki éppen nekirontott a srácnak. Csak felmordulok. –Ha megvárlak, akkor velünk kéne jönnöd… Viszont nem tudom, mikor végzek náluk, ha később mennék, lehet, csak éjszaka érnék oda… Szóóóóval az lenne a legjobb, ha velünk jönnél, munka közben is tudunk beszélni, maximum elküldöm ezeket az idiótákat melegebb éghajlatra addig… - Ezek után sipítozva elsiet a csete-paté helyszínére. Egy percig csak nézem ezt a tömeget. Jézusom, hova kerültem… Bosszúsan felsóhajtok, majd elindulok a két férfi közé. Ezek meg mi a fenét művelnek?! Egyre nagyobb léptekkel haladok, majd meglendítem a kezemet, és megpróbálom gyomorszájon ütni Okarin-t, nem túl erősen, de azért figyelmeztetésnek szánva. Ezután csak fenyegető hangon ennyit mondok: - Normális vagy ember? Csak vicceltem, nem kell mindent komolyan venni... Jesszusom… Eléggé valószínű, hogy csak egy vendég, de így nekirontani… - Csóválom a fejemet, majd egy kemény pillantást vetek az áldozatra. – Bocs – vágom hozzá hűvösen, de elég csípősen, majd ha befejezték ezt a nevetséges veszekedést, akkor visszavonulok a helyemre, és előveszek egy könyvet, amiben részletesen leírják, hogyan is kell egy olyan számítógépet megjavítani, ami amúgy már a kidobandó kategóriát súrolja. A fülemben maximum hangerőn szól a zene, olvasok, és néha belekortyolok a limonádémba, miközben várom, hogy végezzen a testvérem.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Aug 17, 2016 12:49:37 GMT 1
Haya ütése:
Sikeres: 4-6 Sikertelen: 1-3
BVEfob6g1-61-6
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Aug 17, 2016 14:09:01 GMT 1
Ekkor megszólalt egy csengő és Faris elindult a pult felé. - Nah végre megjött a kaja! - Kiáltott fel örömében Daru, miközben a rózsaszín hajú lány kihozta az omlettét, nem is foglalkozva a bajkeverőkkel. Eközben még mindig állt a bál. Mindenki magyarázkodott, sajnálkozott, fokozta a hangulatot, vagy csak barátokat akart szerezni, mint Mayuri. De ekkor Haya közeledett a csoport felé. Mindenki elcsöndesedett és némán figyelte, ahogy Okabehez ment, majd beleütött egyet. A férfi egy pillanatra megrándult, összegörnyedt, majd a jobb kezét a gyomrára helyezte. - Ez meg még is mi volt?! Ezt levonom a béredből. Viszont... Most már biztos vagyok benne... TI! Száz százalék, hogy az Ügynökség emberei vagytok! - Mondta elszánt vigyorral az arcán.
- Ez az egész csak egy csel volt! Végig gyanakodtam rád és a barátodra! Azért rontottam rá, hogy ide siess megvédeni, így ezzel leleplezni magad! Minden úgy történt, ahogyan elterveztem! Muhahahaha! - Nevetett. - Most viszont... El kell keserítselek benneteket, ügyetlen ellenfeleim! Sosem fogtok felérni a hatalmas Houin Kyoumahoz! Hahahaha! De várjunk csak? Az... Az micsoda?! - Mutatott a kisebb tömeg mögé, majd míg azok hátranéztek, kifutott az étteremből és eltűnt. - Okabe! Ki fog így fizetni?! OKABE!! - Kiáltott utána Daru. - Francba... A héten már negyedjére csinálja ezt... - Mondta letörten, majd elkezdte megenni Kyouma kajáját is. - Ez nem volt szép Haya-Nyan... - Mondta Mayuri. - Tudjátok, Okarin általában nagyon kedves és aranyos! Sose ártana senkinek... Biztosan bocsánatot szerene majd kérni, amiért rádrivallt... - Mondta Juannak. - Lepjük meg, egy nagy vacsorával, a laborban! Így mindenki eljöhet hozzánk és beszélgethetnénk! Mayushii nagyon szereti a vendégeket! Jah... De még munkaidő van... - Mondta letörve a lány. - Ez remek ötlet Mayuri-Nyan! - Szólt közbe Faris. - Nyugodtan menjél csak el! Úgy sincsen ma akkora forgalom, mint általában. Te is mennyél, Naki-Nyan! Már készül is a vacsorátok! - Kacsintott egyet a lány. Daru közben csak a fejét fogta. - Nem, nem, nem, nem, nem... Úgy volt, hogy ezt is Okabe fizeti, erre most... Jajj, nah jó... - Mondta, majd elővett két papírpénzt a zsebéből és Farisnek adta. - Akkor átöltözünk Naki-Nyannal és már indulhatunk is! - Mondta Mayuri, kézen fogta a barátnőjét és elrohant vele. Pár perc múlva az étel is elkészül és a lányok is. - Akkor indulhatunk? - Mondta Daru, miközben megragadt két szatyrot, ami tele volt étellel.
Miközben Tada, Mauyra várakozott, megérkezett Okabe. Gyorsan kinyílt az ajtó és ugyan olyan hirtelen csapódott is. A férfi hangosan lihegett. Valószínűleg futhatott. - Fú... Nah... Végre... Sikerült... Lehagynom... Őket... Muhahaha! Egy újabb győzelem a... - De ekkor észrevette a lányt. Kikerekedett szemekkel figyelte, majd szótlan elővette a mobilját és a füléhez emelte. - Aha... Igen... Egy kém... Sikerült rajtakapnom... Igen... Nem tudom... Szerintem valódi... Megkérdem... Rendben... El.Psy.Congroo. - Majd a zsebébe helyezte a készüléket. - Tadabara Aya, a szomszédból... Két kérdésem van... - Mondta, miközben egyre közelebb lépett a lányhoz. - Az első, az, hogy hogyan jutottál be... A másik az, hogy mondd meg az Ügynökségnek, hogy ez volt az utolsó, hogy hagytam, hogy BETÖRJENEK A LABORBA! - Kiabált. - Nem gondoltam volna ezt... A szomszédomról... Még akkor se, ha ilyen... Ilyen... Ilyen... Ártatlanul néz rám... De ne próbálj megtéveszteni a rózsaszín hajaddal és a női bájaiddal! Tudom, hogy mire megy ki a játék! De én egy legyőzhetetlen, szilárd kőfal vagyok! Nincsenek rám hatással az efféle praktikák! Egy szót sem fogok mondani az éppen folyó kísérleteinkről! Még a mobil-mikrohullámú sütőről sem, amit igazából arra terveztünk, hogy... Hohóóó! Majdnem bedőltem neked! Az a jó, hogyha minél kevesebbet tudsz! Így nem sodródhatsz veszélybe, mint jómagam! - Mondta arrogánsan, de ekkor belépett az ajtón egy csomó ember. - Tüttürűűűű! Meglepetés Okarin! - Kiáltotta Mayuri - Hát ez meg?! A titkos bázisunkba hívtatok mindenkit aki ott volt a kávézóban?! - Nem csak őket! Nézd csak kivel futottunk össze a lépcsőházban! - Mondta majd megfogta egy alaknak a kezét és kihúzta a tömegből, majd egyenesen Okabe elé tolta. - Makise Kurisu is szeretne vacsorázni! Mayushii nagyon örül neki, hogy mindannyian itt vagyunk!
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 15, 2024 18:54:55 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Aug 17, 2016 14:42:18 GMT 1
Bőszen fordítom az elhangzottakat és le is írok pár dolgot. Sajnos az „Ügynökségről” nem esik szó. Elgondolkodom, hogy talán hagyni kéne az egészet. Hallgatózni nem helyes, semmi közöm ezekhez az alakokhoz. Talán bele kéne törődnöm, hogy ez az egész „küldetésem” hülyeség… Vissza akarom szerezni Rosiet, de… inkább másképp… Vagy nem tudom… Miközben ezen agyalok már annyira nem is figyelek rájuk. A spanyol jegyzeteim mellé görbéket kezdek rajzolni, deriválgatok, integrálgatok. Ez segíteni szokott a gondolataim tisztázásában. Ekkor azonban váratlan dolog történt. Valaki megragadott, fölhúzott, és kiabálni kezdett velem. Először csak pislogtam, de sikerült elrejtenem ijedtségemet. Úgy tűnt, a köpenyes megriadt tőlem a fizikai különbségek miatt. Helyes… Most komolyan azt hiszi, hogy az „Ügynökségtől” vagyok? Pont én? Mondjuk, van benne logika, hisz itt hallgatóztam… De hogy vett észre? Közben a rózsaszín hajú lány a védelmére sietett. Ezen mondjuk majdnem elmosolyodtam. De nem volt időm semmire, hisz a másik két barátja is becsatlakozott az „eszmecserébe”, ráadásul egy másik lány is visítva futott ide. Mi folyik itt? Komolyan, az egész kávézó minket néz! Akkora egy idióta vagyok… Én csak a kedvesemet akarom visszaszerezni egy valószínűleg ügynökségi tagtól – mert végül is lehet ebben is logika – de nem így… Gah… És még ezt is lehet fokozni, mikor csatlakozik hozzánk még egy lány, aki ráadásul gyomorszájon üti a köpenyest. De itt még nincs vége, ugyanis a hölgy megszólal, mire én csak pislogok. Ő köpött be! A lány bocsánat kérésére csak a szememet forgatom, majd ennyit morgok. - Gracias… A kis társasághoz fordulok, hisz tartozom egy magyarázattal. Már épp belekezdenék, mikor Kattant – ezentúl csak így hívom magamban – elkezdi mondani a magáét. Ennek kell egy dili doki az biztos… Full paranoiás… Úgy döntök, inkább nem szólalok meg. Minek, hisz úgyse hinne nekem… Aztán elfutott. No komment… A Mayuri nevet viselő lány meg hozzám szólt. Olyan kis aranyos, ahogy azt feltételezi, a srác bocsánatot fog kérni tőlem. Nos én nem hiszek az ilyen kaliberű csodákban. Komolyan… ha ezek után kiderül, hogy fölöslegesen csináltam végig ezt az egészet… Akkor eléggé pipa leszek. Rosalinda, bárcsak látnád, mit meg nem teszek érted! Biztos rögtön visszatérnél hozzám! Álmodozásomból az indulás térít vissza. Hova a frászba megyünk? És én miért is megyek velük? A lépcsőházban egy ismerős alakot látok meg. Az előadólány… Szerencsétlen… ő is megtapasztalta már Kattant kattantságát… akkor meg miért jött ide önszántából? Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy szóljak neki, még nem késő elfutni, de úgy döntöttem, nem buktatom le magam, hogy tudok egy kicsit japánul. Tudom, hogy előbb-utóbb rá leszek kényszerítve, hogy megszólaljak, de inkább utóbb… Egyelőre csak figyelek.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Aug 18, 2016 19:58:06 GMT 1
Gyorsan haladok, közben érzékelem, hogy mindenki néma lesz, miközben megütöm a férfit. Ez jól esett… Szerencsére a kívánt hatást értem el. Többé-kevésbé. Legalább leszállt a csávóról. A szememet forgatom a mondandójára, majd elfordulok tőle, de még visszaszólok valamit. - Gondolkodj a hülyeségeiden, ha itt végeztem elmegyek hozzátok a francos munkát megcsinálni… - Ezután pont szembe találkozom az áldozattal. Válaszára csak hidegen végigmérem, majd ennyit mondok: - Bocs, hogy egyetlen többé-kevésbé normális személyként kiálltam érted, miután ez a kretén nem értette a viccet... De gondolom, felesleges volt, Mr. Tökéletes, úgyis uraltad a helyzetet, mi? – mondom gúnyosan, közben én is a szememet forgatom, majd elhúzom a számat, és megpróbálnám otthagyni őket, de a flúgos csávóka lelépett, és a barátnője meghívott mindenkit vacsorára. Biztosan nem megyek… Gondolom magamban, de látom, hogy a testvérem menni fog, így én is kénytelen vagyok, meg amúgy is munka van. Ez az… Egyre több fura alak… Na mindegy… Amíg a lányok átöltöznek, addig én egy oszlopnak dőlve iszom a limonádém maradékát, miközben olvasok. Mihelyt elindulunk, én kissé lemaradva várom a testvéremet, hátha most már elkezdi a történetet.
***
Mikor odaérünk, egyre jobban érzem, hogy nem kéne itt lennem, de már késő. Közben egy egész normálisnak kinéző nő is csatlakozott hozzánk a lépcsőházban, majd mind belépünk az ajtón, utolsóként én. Ameddig tehetem, az ajtófélfát támasztom, és a lakást nézegetem. Egy rózsaszín hajú nőt is észreveszek, és egyre jobban mennék haza. Róka vár rám… Meg az erdő és a kertem is, ehelyett velük vagyok… Ahh, mindegy… Inkább nem szeretnék senkivel sem szóba elegyedni a testvéremen és a munkán kívül, csak figyelek.
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
Utoljára online: Feb 18, 2018 13:32:01 GMT 1
Feb 27, 2016 18:35:09 GMT 1
|
Post by Mayu on Aug 19, 2016 12:38:55 GMT 1
- Úgy vélem a „korai” itt teljesen mellékes. Egyszerűen elméletileg lehetetlen. – szakította félbe a felháborodott férfit. - Engedje meg, hogy elmagyarázzam, Houin Kyouma. – jelentőségteljes pillantást vetett az alakra majd a mögötte álló fehér táblához fordult. Már órák teltek el, de a vita folytatódott. Kétség sem fér hozzá Okabe nem akarta feladni, de Kurisu minden érvét megcáfolta. Tele írta a táblát, a jelenlévők közül aligha akadt valaki, aki megértette ezeket a bonyolult egyenleteket és következtetéseket. Időközben megállt, hogy meghallgathassa a férfi elméleteit, majd újra visszafordult és ábrázolással is bizonyította a maga igazát. - Ebből következik, hogy egy húrelméletre alapozott univerzumban az időutazás irreális. Vagy talán van még ellenvetése, Houin-san? Az előadó teremre kínos csend ült, többen elképedve nézték a tudós lányt, mások pedig továbbra is a táblán ékeskedő írásokat próbálták fejtegetni. Makise tekintete Kyoumára tévedt, aki látszólag kifogyott az ellenérvekből. - Befejeztem a beszédemet, de ha van még ellenvetése hallgatom, Houin-san. – önelégülten mosolygott, hisz teljes sikert aratott a dilis férfi felett. A laborköpenyes egyszerűen kirohant a teremből, ebből tudta, hogy ideje lesz befejezni az előadást. - Mindenkinek köszönöm, hogy eljött és figyelemmel végig hallgatták a vitát. Ha bárkinek bármilyen kérdése lenne azt is örömmel megválaszolom. – folytatta kedvesen és a megszokott módon fejezte be a beszédet. Már majdnem kiürült a terem, mikor egy alacsony lány lépett elé fülig érő vigyorral az arcán. Megrázta Makise kezét és egy címet nyomott a tenyerébe. A Labor címét. Aztán újra szóba került az „Ügynökség”, innen már sejteni lehetett, hogy egyikőjük sem teljesen komplett. Kurisu kedvesen visszamosolygott, hiszen még ha fura is volt, ez a lány sosem árthatna senkinek. Amint egyedül maradt rápillantott a fecnire. ~ A Labor, mi? Mégis miféle laborja lehet annak a jómadárnak? ~ Furdalta a kíváncsiság, de mégsem volt biztos benne, hogy jó ötlet e elmenni. Végül egy sóhaj kiséretében összehajtotta a papírt és bedugta a zsebébe. Összepakolt, majd hazasietett. Pontosabban a hotelbe, hiszen most ez volt az otthona. Belépve a szobájába azonnal az ágyba ugrott. Így feküdt még egy pár percig majd újra elővette a címet. ~ Kíváncsi vagyok, milyen lehet egy japán fickó laborja… Nem! Felejtsd el ezek teljesen őrültek! ~ ült fel hirtelen megrázva a fejét ~ De talán még is el kéne mennem. Legalább kideríthetném mi volt az a reggeli incidens, amikor azt állította, hogy megkéseltek. ~ Gyors elhatározásra jutott közben egy menekülő szöveget is kitalált, ha netán a biztonság kedvéért azonnal le kellene lépnie onnan. Kilépett az ajtón majd begépelte a címet a telefonjába és útnak indult. ~ Ez lesz az. ~ Nézett fel az épületre a CRT bolt mellett. Felmászott a lépcsőkön majd a bejárati ajtó előtt megállt és fülelni kezdett. Meghallotta a férfi hangját, ahogy valakivel kiabál, erre egy kicsit elbizonytalanodott, de mielőtt meggondolhatta volna magát abban a pillanatban egy tucat ember állta az útját. Elől az aranyos lány állt, ugyanolyan mosollyal az arcán, mint amikor először találkoztak. Hálálkodásba kezdett és megköszönte, hogy ő is részt vesz a közös vacsorán. Kurisu zavartan vigyorgott, mivel nem akarta megbántani, de mielőtt magyarázkodásba kezdhetett volna benyitott az ajtón. Ez a bizonyos Labor semmi egyéb nem volt, csupán egy lepukkant, piszkos lakás még egy ártatlan lánnyal, akivel a köpenyes kiabált. ~ Na jó, most akkor szépen lelépek ~ gondolta, de Mayuri megragadta a kezét és kirángatta a tömegből. Kyouma előtt állt, mire azonnal összeszedte magát és komoly hangon folytatta. - Őszintén szólva azért jöttem, hogy kiderítsem, hogy az állításod, miszerint megkéseltek engem valós-e, vagy csak jó ürügy szexuális zaklatásra. – húzta fel a szemöldökét, nem foglalkozva a többiekkel körülötte. – De ahogy látom, most dolgotok van, szóval nem is zavarok. – mondta, de ekkor újra megragadták a kezét. Mayuri boci szemekkel pislogott, kérlelve, hogy maradjon vacsorára. Kurisu végigpillantott a többieken, sóhajtott egyet, majd rábólintott.
|
|