Starshine Legacy - Heroes of Jorvik

Patty tényleg nagyon nem bír magával, de nem állítom le - amúgy is - esélyem sincs.  Úgy látom, Paul-lal jól elvannak. Persze támogatnám az ötletet, viszont a kedves barátnő már-már sok kissé.
- Tudjátok mit? - végül egy konklúzióra jutok. - Tanítsatok meg engem is suttogni! - ezt suttogva teszem hozzá. Közbe köszönök a számomra idegen embereknek is - van egy olyan érzésem, hogy egyesek már látták egymást, de már a fene tudja követni, hogy ki ismer kit. Paul beszólásán persze csak nevetnem kell.
- Patty nem mindig ilyen...ugye? - nevetek. Legalábbis én nem így ismertem meg. Beth aztán elnézést kér, majd a paci felé fordul.
- Nagyon a szívén viseli, az biztos - jegyzem meg aztán. Beth elég lelkiismeretes, ahogy látom. Én a magam részéről inkább fejbe vágtam volna a polgármestert egy szívlapáttal, az egyszerűbb dolog - csak sajnos illegális, de az állatokkal suttogás, na, az nem az én műfajom. Közben valamiért eszembe jut az a haluzás, hogy beszélt hozzám valaki. Az kéne még...hogy Hógolyó vagy más állat beszéljen - de valamiért nem hagy nyugodni a gondolat.

Ahogy a lány megemlíti Vali nevét (amúgy mint kiderült, Patty), rögtön jobban figyelni kezdek, majd mikor Paul megpróbál bevonni a beszélgetésbe udvariasan nevetek egy kicsit.
-Szerintem én eleget csináltam, de sose árt a továbbtanulás.-Remélem, hogy Paulnak nem esik le, hogy a sokat emlegetett Vali amúgy egyenlő a híres neves lósuttogóval.
-Romhilda Selna Crane, amúgy, ha már így beleugattunk a beszélgetésbe - mosolygok a többiekre. -Ő pedig Marc Helios Crane, a bátyám. Marc erre szeretetetteljesen nyakonvág, nem szereti a középső nevét, én persze pont ezért mindig a teljes nevén mutatom be mindenhol. Miközben mi egy kissebb közelharcba kerülünk,a lány, aki a vad táltossal foglalkozott elhagyja a társaságunkat, én pedig próbálom szemmel követni amíg látom.