#s://media~discordapp~net/attachments/556950388729970707/1185642351331389540/unknown~png
Aldo nem igazán szerette a kalózok rejtett szigetét, a Tolvajok Odúját, az utolsó olyan földrészt, melyet még nem értek el a Szigetek Birodalmának híres felfedezői és tudósai sem.
Cleptaclostra olyan hely volt, mely mentes volt a törvényektől és így a kiskapukkal megtrükközött üzletkötésektől is, melyet Aldo oly nagy szeretettel használt ki egy kis extra bevétel lehetősége miatt. Itt ehelyett maximum szóban megkötött megállapodásokról volt szó, amit aztán mindenki a kedve szerint hágott át, így veszélyt jelentve magára Aldora is, aki sokkal kifinomultabb módszerekkel szerette másnak a napi betevőjét megszerezni. Ráadásul az sem volt a kedvére való, ahogy a kalózok a fejlődések ellenére is megmaradtak azon az alja szinten, amit ő önmagának sosem engedett volna meg. Emiatt volt kívülálló itt is. Hiába ismerte Cleptaclostra helyét és tette már be ide a lábát megannyiszor, sosem érezte azt, hogy valóban elfogadták volna. Persze kivételek voltak, mint Jack és egy két általában fiatalabb, a változásokra már megérett kalózpajtás, de összeségében nézve ugyanolyan kitagadott volt, mint a nemesi körökben. Talán ez van akkor, amikor egyik oldalhoz sem akar az ember túlságosan tartozni.
Mindenesetre Aldo Raine, a híres hajóskapitány, a Birodalom legjobbja még így is kalóznak tartotta magát, még ha egy sokkal kifinomultabb fajtának is. Nem tántorodott vissza attól sem, hogy információszerzés végett elutazzon arra a helyre, ahol csak olyanoktól kérhet segítséget, akik őnála sokkalta alávalóbbak voltak. Ebbe a körbe tartozott bele a híres Kalóz Tanács is, melynek a tagságát ő maga is úgy magára öltötte volna már, ha a sors nem lett volna mindig olyan igazságtalan vele szemben. Pedig mekkora hatalmas szívesség lett volna ez a kalóz társadalomnak! Hisz egy olyan ember, mint Raine, biztos megtudta volna nevelni a jövő generáció tolvajait és bűnözőit, hogy legalább egy kicsit adjanak magukra is. De hát ez van, sajnos a Kalóz Tanácsba jogosan bekerülni olyan volt, mint úgy meggazdagodni Gristolban, hogy nem mocskolod be a kezed egyszer sem. Aldo pedig természetesen csakis tiszta kézzel volt hajlandó Tanácstag lenni, leginkább úgy, ha egy hatalmas ünnepség keretein belül kérik fel erre a posztra.
*****
Aldo Raine természetesen nem először élt át rémálmokat. Visszatérő álmokként élte át újra és újra a születésének szörnyű körülményeit, az apjának elhurcolását és kivégzését, a Nép Apátságának próbáit és még lehetne sorolni mely borzalmakat, melyeket hosszú és kalandos élete során megélt. De ehhez foghatóval még sosem találkozott. Minden túlságosan valóságosnak tűnt és mintha az érzelmeket is átvette volna, legyenek azok a halottaké, vagy a felfelé törekvő, mindenkit a porba taszító férfié. Talán… Önmagát látná?
Az álomból Jack ordítása vagy egy mennydörgés hangja szabadította fel, ezt pontosan nem tudta megállapítani. De ami biztos volt, hogy ebből a kellemetlen álomból csak egy még kellemetlenebb helyzetbe csöppent… Jack mindkét sáros és vizes lába pontosan Aldo antik, háromszázéves szőnyegén volt, amit pont a múlt hónapban vett ezerszázhatvan aranyérméért, melyet ezernégyszászról alkudott le.
Erre a csúf látványra kellett felkeljen az öregedő veterán kalóz, amit csak tetézett az a sok zagyvaság, amiről Jack papolni kezdett.
- Gyere már basszameg! Egyenesen felénk jön egy kurva hajó! – ordította, majd azonnal kifordult az ajtón és megindult vissza.
A felét meg sem értette Aldo, csak amikor ő is kilépett a fedélzetre és nagy vonalakban összerakta az elmúlt eseményeket.
- Az előbb még teljesen tiszta volt az ég, most meg hirtelen köd van, vihar, meg ez a kibaszott fényjáték is! – próbálta összefoglalni a történteket Jack, miközben igyekezett túlkiabálni a vihart. Odanyomott egy távcsövet Aldo kezébe, majd a horizonton egy pontra mutatott a távolban. – Nézd! A rohadékok felénk jönnek. Megpróbáltunk változtatni az irányon, de utánunk fordultak. Ezek akarnak valamit… Mi legyen, kapitány? - fordult felé a férfi, felöltve egy bizakodó mosolyt.
Szerencsére a hideg idő és az eső hamar felébresztette a kapitányt, így átgondolva a helyzetet, máris feltett pár kérdést a kedvenc ingyen utazó útitársuknak, miután az befejezte a történtek összegzését.
-Melyik irányból tűntek fel? Cleptaclostra felől jöttek? - kérdezte szintén ordítva, de megőrizve a hidegvérét - Meg mennyi idő telt el, hogy elindultunk? Körülbelül milyen messze lehetünk még az úticélunktól? – tette fel a további kérdéseket, mire Jack egy megszokott grimaszt öltött fel az arcára, ami kalózok közt egyfajta univerzális jele lehetett annak, hogy éppen hülye kérdések hangzottak el. Hát persze, Aldo el is felejtette, hogy nem mindenki lehet olyan intellektuális, mint ő maga.
-Tudja a faszom, nagyjából most lehetünk az út háromnegyedénél. – hadarta Jack, majd elnézett ismét a hajó felé, ahogy visszavette a távcsövet Aldotól. - Előről jöttek. A sziget irányából, de biztos nem onnan. Ezeknek nincs fenn a fekete vitorla... - intett az árbóc felé, utalva a kódex azon bejegyzésére, miszerint a sziget hatáskörében minden kalózhajó köteles feltenni a fekete zászlót, hogy beazonosíthassák egymást. Minden hajó, ami ezt nem tette meg, szabadon elsüllyeszthető volt. A férfi vetett egy pillantást az iránytűjére is. - A kurva forgolódásuk miatt kicsit letértünk a pályáról, de ha sikerül visszajutni teljes gázzal nagyjából fél óra alatt talán helyben lehetnénk... - magyarázta továbbra is emelt hangon, ahogy közben kettejük felett az égboltot egy hatalmas villám vágta ketté, pillanatra megvilágítva a két kalóz arcát.
Aldo csak a szemét forgatta Jack válaszát hallva, majd miután befejezte, az előbb a fejük felett elcsattant villámot kezdte el vizslatni. Pontosabban az eget, próbált átlátni ezen a viharon, hátha az magával a hajóval tűnt fel... Bár természetfeletti lenne, de az igazat megvallva, bőven hallott már elég legendát ahhoz, hogy ezt is egy átgondolandó lehetőségnek gondolja.
-Mhmm... - köszörülte meg a torkát végül ahogy Jack két szép szempárjába meredt - Akkor egyelőre hagyjuk az úti célunkat, helyette bolondítsuk meg a hullámokat és a kis vendégünket is! - vigyorodott el, kiérdemelve az előbbi bizakodó mosolyt a kalóz társától, majd hangosabban folytatta, miközben a kormánykerék felé vette az irányt - Teljes gázzal vegyük jobbra az irányt, forduljunk rá a hajóra és kerüljük körbe tisztes távolságból - adta ki a parancsot a kormányosnak, majd megint Jackre tekintett - Ahogy ránk fordultak az előbb, még mindig nem értek körbe, minden bizonnyal csak a vitorláikat tudják használni. Ha most a bal oldalukról elmegyünk mellettük, egy háromszázhatvanfokos forgásba visszük bele őket, ami ekkor viharnál nem éppen a legjobb, össze vissza fogja dobálni őket a hullám. Amint megpillantjuk a hajójuk hátulját, leadunk pár lövést, csak úgy figyelmeztető jelleggel... Aztán elsötétítünk és egy kisebb kitérővel a sziget felé vesszük az irányt. Úgyis háttal lesznek nekünk, nem fognak tudni időben követni – fejezte be Raine a tervét, amire a másik férfi felöltött egy kaján vigyort, majd vállba veregette Aldot.
-Na ezt már szeretem, kapitány! Mutassuk meg nekik, hogy nem lehet a kalózokkal csak úgy szarakodni! - üvöltötte, majd ahogy egy magasabb hullám felcsapott a fedélzetre, igencsak eláztatva őket, elkezdte noszogatni a férfit, hogy induljanak meg a kormánykerék felé. - Gyerünk! Ha túl későn kezdjük meg a manővert még túl közel érnek és lőtávon belül leszünk... Menj, irányítsd a bárkát, addig szólok a srácoknak, hogy készüljenek az ágyúkkal! - jelentette ki Jack, majd elviharzott.
A kapitány eközben elérte a kormányt, igaz nehezen, mivel a fedélzet ekkora már tiszta víz volt, és vigyáznia kellett, hogy meg ne csússzon. Ha ez lett volna az első hajózása, valószínűleg már lecsúszott volna a tengerbe... Így azonban megkísérelhette manőverét, mialatt az idegen hajó már szemmel látható távolságba került. Közben megjelent mellette ismét Jack is, aki a korlátba kapaszkodott, hogy ne bukjon fel ahogy a hajót ringatták az egyre erősebb hullámok. Már teljesen az ellenséges hajó mögé kerültek volna, amikor is a távolról elhagyatottnak tűnő fedélzeten egy furcsa fény villant.
Ezzel egyidőben a hajó oldalát hatalmas hullámok csapták meg, olyan erővel meglökve azt, hogy gyakorlatilag elkezdett forogni a víz felszínén, távolodva a másik bárkától. Jack hanyatt esett, egy hullám hátravágta őt egyenesen neki a korlátnak.
-Ez meg mi a jó édes faszom volt?! - üvöltötte magából kikelve, a másik fregattra pillantva. Eközben azonban az kihasználva az időt már fordult volna rá a hajójukra. Eddig rejtélyes szándékuk teljesen nyilvánvalóvá vált, amikor is pár méterrel eltévesztve a burkolatot elzúgtak mellettük az első ágyúgolyók. - Na most mi lesz kapitány? - kérdezte Jack, ahogy megpróbált feltápászkodni - Nem indulhatunk vissza így a szigetre, azok biztosan kinyírnak, ha ellenséget viszünk oda! - kiabálta a tenger háborgását felülmúlva.
Bár elsőre furcsa volt Aldonak, hogy Jack irányítgatja őt, de tőle elnézte, hisz elvégre kalóz volt. Ráadásul kimondottan bírta a fickót és most is mint mindig, kivete a részét a harcból. Ha Aldon múlt volna, már rég náluk szolgált volna.
Eközben amint elérte a kormánykereket a kapitány és átvette azt a kormányostól, aki a vitorlának a csörlőjéhez megy, hogy irányba állítsa, már most megérzi, hogy ez tényleg nem csak egy átlagos vihar... Mindazonáltal a manőverjük sikeres lett volna, de csak volna, ha az ellenséges hajón... Nem veszik hasznát a mágiának?
Ezt a kérdést tette fel magában Aldo, ahogy a kormánykerék kicsúszott a kezéből és egyenesen arccal előre a padlóra vágódott. Szerencsére Jack hamarabb tért magához, és Raine-t kikerülve már próbálta elkapni a kormányt, hogy letudja lassítani a hajót. Miután ez nem annyira sikerült neki, a kapitány is odaállt egy szempillantás alatt és közös erővel azért mégiscsak visszanyerték a hajó felett az irányítást, de már igencsak késő volt... A másik fregatt közeledett.
-Nem megyünk oda! - válaszolta kissé már ingerültebben Jacknek, nem szokott hozzá, hogy valaki így átlövi a terveit - Ezek valami természetfeletti erőt használnak! Mintha tudnák irányítani a tengert... Nem tudom mik ezek, de rohadtul kíváncsi lennék, hogy miért pont engem választottak ki maguknak... - sóhajtotta, majd gyorsan átgondolva a helyzetet, letekintett a fedélzetre, felmérve, hogy mindenki jól van-e.
-Victor, maradj mellettem és segíts a kormányzásban - szólította meg a jobbkezét, azaz a kormányosát! - Jason, Jack – fordult aztán az előbbihez, a másik úgyis hallotta a háta mögül mit beszél - Állítsátok a vitorlákat szélirányba úgy, hogy visszatudjunk térni még egy körre! Mozgás! - üvöltötte, majd a tekintetével megkereste Nagy D-t, aki az egyik ágyút töltötte be - Wilson! Szólj Robertnek, hogy vonszolja fel a szaros seggét ide két kibaszott bálnaolajos hordóval! Nem érdekel mit mondd Shepard, oldja meg, hogy tudjunk nélkülözni a gépteremben egy keveset! Daniel, te fogd a fegyvered és készülj! Robbantani fogunk! - osztotta ki a parancsokat, majd az időközben a munkának már nekiállt Jack felé nézett, ahogy megkezdte a kitérő manővert az ágyúzás elől és a visszafordulást - Amint végeztetek azzal, álljatok ide mindketten és próbáljuk tartani a kormányt négyen! Elsuhanunk mellette, a többiek megszórják ágyúkkal, míg Wilson és Robert áthajít két olajoshordót, amit Daniel felrobbant! Az esőtől még jobban befog robbanni és az kicsinálhatja őket! Valószínűleg megszórnak még pár hullámmal, szóval tartsuk erősen a kormányt! Ha kell, rögzítsük a korláthoz! - adta ki az újabb parancsot számukra, majd megint a többiek felé tekintett - Mindenki! A jobb oldalunkkal fogjuk karcolni a tetvek oldalát, vigyázzatok magatokra és küldjétek meg annyi ólommal őket, amennyit nem bírnak még kiszarni sem miután megdögöltek! Gyerünk, gyerünk, gyerünk! – üvöltötte a férfi, ki csak most jött bele igazán a harc hangulatába.
A legénység ismét megmutatja tapasztalatát ahogy mindannyian szó nélkül végrehajtják az utasításokat. A vitorlák elfordulnak, s a hajó is egyre inkább görbe ívre áll, ahogy visszafordulna a másik felé. Azok közben ismét tüzelnek egy sort. Aldo forgatja annyira magabiztosan a kormányt, hogy a nagyját kikerülik, de mindet nem. Az orrnál telibe találja egy lövedék a burkolatot. Az egyetlen szerencséjük, hogy magasabban van, így csupán a hullámok teteje csaphatott be a keletkezett lyukon.
Jack eközben Jason segítségével kikötötte a kormányt az oldalsó korláthoz, hogy egyenesben tarthassák a hajót. Rohannak vissza a kormányhoz, hogy meghúzzák a csomót s ezzel végleg rögzítsék azt miután elérték a kellő ívet. Eközben megjelent Robert két teli hordóval a kezében, az egyiket gyorsan átnyújtva Wilsonnak. A két hajó lassan egymás mellé ér. A kalózok feszülten várják a kapitány jelzését. A hordók már dobásra készen. A kormányt Jason és Jack együttesen tartották Aldo mellett. Valamivel lejjebb az összes ágyú be volt töltve azon az oldalon.
Mikor már elég közel vannak, átpillantva az ellenséges fedélzetre Aldo meglepetésére egyetlen kalózot, vagy katonát sem lát. A hajó üresnek tűnt, leszámítva az oldalából kiálló ágyúkat, amiket valakik belülről próbáltak a lehető leghalálosabb szögre állítani. A fedélzeten közben csupán egyetlen alak tartózkodott ... A kormánynál. Ránézésre az alak felépítése alapján férfinak tűnt, de nehéz volt megmondani, hisz az arcát maszk fedte, s sötét is volt. Mintha azonban az árnyékokon és maszkokon át is, a tekintetük egy pillanatra találkozott volna Aldoval...
Ekkor a két hajó teljesen párhuzamba ért. Eldörrentek az ellenséges ágyúk. Egy villanás, s az első hullám már meg is csapta a hajó orrát. Egyelőre a kormány még egyenesben maradt, ahogy Jack már két kézzel feszült neki, de a távolság a két bárka között nőtt. Wilson áthajította az első hordót, amit Daniel sikeresen eltalált. A másik hajó lángokba borult. Robert meglátva a kormánynál álló alakot felé lódította az olajoshordót... Ismét villám szelte át az éget. A hirtelen égi fénynél Aldo látta, ahogy a kormányos valami furcsa mozdulatot tesz az öve felé...
Hirtelen hatalmas, a legerősebb viharokat is szégyenbe hozó széllökés vágódott a burkolatnak. Olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem fogták... A hordó visszafordult a levegőben. Danielnek nem volt ideje gondolkodni, reflexből tüzet nyitott rá...
A robbanás telibe kapta a hajójuk jobb oldalát. Aldo hátrarepült, félig átcsúszva a korláton, de még épp megkapaszkodva. Alatta a hullámok továbbra is tomboltak. Közben már füst szagát érezte az esőével keveredni. Oldalra pillantva még látta, ahogy a lángoló hajó elfordult tőlük.. Ezzel egyidőben mintha köd ereszkedett volna a környékre.
-Robert! - hallotta Daniel kétségbeesett hangját fenntről Aldo, ahogy továbbra is kapaszkodott az életéért. Közeledő lépteket hallott.
-A kurva eget, meg vagy főnök? - bukkant fel a korlát felett Jack gondterhelt feje. A férfi azonnal megragadta Aldo karját, felhúzva őt. A fedélzetre visszatérve meglehetősen gyászos látvány fogadta. A köd teljesen körbefogta a hajóját, ami... lángolt. A tűz időközben már a főárbócra is elterjedt, Victor kétségbeesetten próbálta eloltani Jason segítségével. Wilson Robert felett térdelt, mellette Daniel állt. Robert nem mozdult, de egy termetes vértócsában feküdt. Mindeközben a zöld fények kihunytak a vizen, s a vihar is mintha kezdett volna csillapodni. Már nyugodtan esett az eső, s a hullámok is összementek.
-Ó, hogy baszná meg ezeket az Idegen... - morogta Jack, végignézve a kialakult káoszon.
-Mi a fene ez a hajó... - morogta magában Aldo, ahogy egyetlen matrózzal sem találkozott a tekintete, csupán a kormányossal, egy maszkos és kimdontottan... furcsa alakéval, akitől a hideg is kirázta. Valahogy ez az arctalanság a Felügyelőkre emlékeztette, de ők ennek a palinak a nyomába sem érhettek volna.
Amikor az első hullámok megdobják a hajót, többen is elesnek, de a kormány marad a helyén szerencsére, így a manőverük sikeres lesz, az első hordó átrepül és már lángokba is robban a hajója a maszkos palinak. Ekkor szinte ugyanarra gondolva, mint Robert, még csak utasítást sem kell adjon a kapitány, hogy az ellenséges fregatt egyetlen személyzetét vegye célba, cselekszik ő magától. Balszerencséjükre azonban ez az arc nélküli rohadék valamit megint csinál és a rejtélyes erőket segítségül hívva visszalendítette a hordót. Már éppen ordított volna Aldo, hogy állj, Daniel, amikor a természetfeletti erők akkora lökést mértek a hajójukra, hogy az még őt is leverte a lábáról.
-Basszameg! - ordította, ahogy majdnem a jéghideg vízbe esve végezte. Ötlete sincs mi történt pontosan, valahogy túlságosan zavaros volt minden, így amikor Jack felhúzza a kapitányt, ő csak akkor eszmél rá, mekkora szarban is vannak.
-Meg... Te? - néz fel Jackre, bár a kérdés inkább költői, hisz, ha még talpon van, bizonyára semmi baja - Ha semmi bajod, menj a kormányhoz és vedd át az irányítást! – tette hozzá gyorsan, majd magára hagyva őt lefutott a lépcsőn a fedélzetre és levéve magáról a kabátját, a tüzet kezdte el oltani, miközben Robertet vizslatta a tekintetével. Jack csak némán bólintott, tudta, hogy nincs idejük tovább mérgelődni. Így egyből a kormányhoz lép, majd az iránytűjét nézegetve igyekszik a hajót a sziget irányába kormányozni.
-Wilson! Vidd le Robertet Sarah-hoz és George-hoz! Próbálják meg mielőbb ellátni! Luis! Gyere fel és hozz annyi fegyvert amennyit csak tudsz! Hagyd most az ágyúkat Shepard-re! - kiáltotta le közben a fedélközbe, ahol valószínűleg az a pszichopata tartózkodott és élvezettel lőtte volna ki az ágyúk tartalmát, ha az ellenség hajóját nem nyelte volna el a köd... Jellemző, megint egy gyáva féreggel van dolguk.
Mindezek után a tűz eloltásában segédkezve, Aldo folyamatos figyelemmel tartotta a kitisztuló eget, a nyugvó tengert és az összes lehetséges irányt, amerre az a fregatt mehetett, már amennyire átlátott a füstön és a ködön. Még a hajó oldalán lévő köteleket is leellenőrizte, nehogy ott próbáljon meg felmászni az ellenség. Hisz ezek a gennyládák amint süllyed a hajójuk, már pedig egy ilyen robbanás után biztosan van elég kár benne, egyből átszállnának a másikra.
- Hát, ha így tenne, jöjjön csak, kárt kezekkel fogjuk várni! – gondolta Aldo magában, de addig is, reménykedve abban, hogy Shepard az összes lyukat vagy kárt már elkezdte rendbe rakni, elindult a fő árbócon felfelé a kabátjával, szépen csapkodva a tüzet ahol csak bírta. Fentebb érve pedig körültekintett a távcsővel, hogy meglátja-e valahol azt a maszkot és annak a gazdáját.
Az árbóc körül rendeződni látszik a helyzet, miután feláldoztak pár kabátot, illetve Aldo egyik antik szőnyegét – mivel, hogy a kapitányi szoba volt a legközelebb - a lángok elfojtására. A parancsot nyugtázva eközben Wilson sietve megindul a karjaiban Roberttel a gyengélkedőre, miközben Jason a maradék tüzet is kioltja. Daniel a korlátnál áll, a tengert bámulja. Megviseltnek tűnt. Victor éppen beszélt vele valamiről, és egyikük se tűnt túlzottan boldognak.
Mire Aldo felér az árbóckosárba, a fedélzeten megjelenik Luis egy izgazott vigyorral az arcán, készen állva egy újabb lövöldözésre.
-Hé, főnök! - kiáltott fel a férfi - Shepard üzeni hogy a hajó lyukas az orránál, a burkolat több helyen behorpadt és szivárog... Ezeket be tudja tömni, de ahhoz a nagy lékhez komolyabb javítás kell majd!
Mindeközben Aldo odafenn körbe kémleli a vizet. A köd közben kezdett elszállni, és egyre inkább belátta a tájat. Az ellenséges hajónak érdekes módon már se híre se hamva nem volt, akármerre nézett távcsővel vagy anélkül. Nem sokkal hátrébb azonban, amerre még korábban egymás mellé kerültek furcsa törmeléket látott a vízben. A felszínen a rengeteg fadarab mellett - aminek egy része valószínűleg a saját bárkájukból származott - valami furcsa, szinte már csillogó, fehér darabokat látott.
-Vettem Luis... – sóhajtotta Aldo az előbb elmondott kérjelentésre, ahogy a vizet kémlelte és a furcsa fehér valamiket - Majd Cleptaclostra szigetén megjavítjuk a hajót, addig valahogy szenvedjük el a kicsikét oda... Ha már lövöldözés nem lesz, mert eltűnt a féregje. De hogy hova... - tette fel a kérdést magának, majd egyet hümmögve lecsúszott az árbócról és biccentett Luisnak, hogy megköszönjem a fegyvereket - Sajnálom, de nem lesz több lövöldözés. De azért maradj itt és állj készenlétben, ha netán újra belefutnánk egy viharba. Jack! - fordult a kormánykerék felé - Irányba álltunk már? Csak mert mielőtt elmennénk, valamit megkéne nézni... Fordulj a távcsővel északnyugati irányba! Szerinted mik lehetnek azok ott a vízben? - tette fel a kérdést, majd miközben ő odafordult, hogy meglesse azokat, felmérte a fedélzeti károkat is és Danielhez is odament, megkérdezni jól van-e.
-Egyenesen a sziget felé tartunk, kapitány! - mosolyodott el Jack, most, hogy a veszély elhárult. Hirtelen azonban furcsán tekintett a kapitányra ahogy említette, hogy meg kellene nézni. Elfordult az említett irányba, majd a távcsövével igyekezett kiszúrni az említett tárgyakat. Mindeközben miután Aldo lemászott, Luis mérgelődve vágta oldalba Jasont, leküldve őt a hajótestbe, hogy közvetítse Shepardnek a kapitány üzenetét, illetve segítsen neki a foltozásban és víz kihordásban, ha már ott van. Ezután letette a többi fegyvert, majd egyet magánál tartva nekiállt járőrözni a fedélzeten, mint a prédáját kereső vadász. Eközben Jack Aldo felé pillantott.
Ahogy a kapitány megközelítette Danieléket, látja, hogy a fiatal férfi arcára erős megbánás ült ki.
-A hajó... Robert... Miattam sérült meg. - mondta letörten. - Jobban figyelnem kellett volna. Azt se tudtam mi volt ez a rohadt hajó meg az a fazon... És most talán miattam leszünk eggyel kevesebben. - fejezte be csendesen, miközben az apja épp finoman megveregette a hátát.
- Ne aggódj Daniel, Robert a Birodalom legjobb orvosainak kezében van! – mondta Aldo nyugodt hangon, amennyire csak letudta magát hűteni ezekután – És nem a te hibád, ne, hogy azt gondold. Nekem kellett volna eszembe jusson, hogy ha széllökéseivel talán a hordókat is visszatudja irányítani hozzánk… Az én hibám. És hogy mi vagy ki volt ez a faszi, azt én sem tudom, Daniel. De kifogjuk deríteni. És ha van rá lehetőség, átadom ennek az embernek a kivégzési lehetőségét neked – mosolygott rá Raine a nála sokkal fiatalabb kölyökre, majd miután egy „segíts neki ezen túljutni, szükségünk lesz rá” pillantást vetett Victorra, már tovább is állt Jack felé, hogy átvegye a kormánykereket és meghallgassa az ő elméletét is, vajon milyen kincs üthette a markukat éppen.
-Hát, bazdmeg... Fogalmam sincs. Ha drágakövek lennének valószínűleg elsüllyedtek volna. A fém ugyanígy... Talán érdemes lenne megnézni mi lehet az, hátha megtudunk valamit a támadónkról. Valószínűleg ők hagyták el.
-Akkor lessük meg - biccentett Jack felé a kapitány, majd elkezdte az amúgy is csurom vizes ruháját levedleni egészen pólóig, hogy amikor elég közel érnek a különleges tárgyakhoz, akkor betudjon menni értük a vízbe. Felesleges lett volna ezért leengedni a csónakot, plusz rengeteg időt elvesztegettek volna vele, ami nem éppen jó egy félig mindjárt süllyedő hajónál. Így amint sikeresen lelassultak annál a pontnál, ahol a tárgyakat megszerezhetik, lemászott a kötélen, bele a jéghideg vízbe.
Jack bólintott, majd óvatosan elfordította a hajót, lassan megfordítva azt, hogy a sérült orrot ne érjék túl magas hullámok. Hamarosan megközelítették a helyet, ahol az ismeretlen törmelék úszott a vízben, hamarosan a kapitánnyal együtt.
Aldo szerencsére mindig is szeretett úszni és ez most is felszabadító érzéssel töltötte el, segített neki lenyugodni az előbbi akció után. Aztán ahogy megközelítette a tárgyakat, egy pillanatig vizslatta őket és csak miután megbizonyosodott róluk, hogy nem valamiféle halálos dolgok, utána nyúlt értük, de egyelőre csak kesztyűs kézzel. Nehogy valami bőrrákot összeszedjen még a végén...
Nem sok mindent érzett rajtuk a férfi tapintásra, hála a kesztyűjének. Azt azonban érezte, hogy annyira nincs súlya az anyagnak, mégis meglepően tömörnek tűnt. Ráadásul… elég erőteljes... hal szaga volt.
-Na, mik azok? - hallotta meg Jack hangját a hajóról.
-Csontok, drága barátom. Bálnacsontok - nézett fel Jackre Aldo, majd amint összeszedte az összeset, felmászott a létrán és odadta azokat Danielnek, hogy könnyebben áttudjon vedleni a száraz ruhájába, amit időközben odakészítettek neki.
-Csontok? - nézett le a férfi a vízben úszó darabkákra meglepetten - Basszameg, és tényleg... – motyogta Jack, miközben Daniel átvette a csontokat Aldotól, hamar behelyezve őket egy üres hordóba, de egyelőre a fedélzeten hagyva azt, hogy meg tudják nézni.
-Érdekesek ezek a vackok, nem olyanok, mint amikor egy bálnát levadászol de nem is mint egy Csonttalizmán. Mintha nekiálltak volna azzá tenni őket, csak sosem sikerült befejezni, aztán ezért vannak darabokban – elmélkedett a kapitány a többieknek, főként Jacknek, hisz tudtával ő nem volt ezekben olyan jártas, mint ő és a csapata.
-Ah, ez a szar hideg – mondta, miután kiemelt egy darabot a hordóból s megforgatta a kezében azt – Pont, mint a talizmánok. Ránézésre is látszik, hogy már megmunkálták... De igen, félkész lehetett. Gondolod, hogy ez lehetett a rakományuk? Vagy vajon ennek valami köze van a sok varázs faszsághoz, ami történt az előbb? - kérdezte Jack, aki Aldo feltevése ellenére meglehetősen értette a dolgát ezúttal is. Hiába hát, utazó kalóz volt rengeteg ismerőssel - vagy informátorral, attól függ kit kérdeztünk.
-Őszintén szólva fogalmam sincs - vallotta be a kapitány, miközben intette Danielnek, hogy a hordót nyugodtan vigye le a fedélközbe, ha a többiek is megnézték, nem most fog vele foglalkozni - Nem gondoltam volna egyébként, hogy így értesz hozzá - folytatta a mondandóját, miközben felmászott a kormánykerékhez és immáron teljes gőzzel megindultak a céljuk felé - Szerinted ők tudnak valamiféle információt adni arról, ami történt velünk?
-Nos, tudod rengeteg mindent tanul az ember az útjai során. Főleg, ha majdnem minden nap egy útra indul. - nevetett a férfi ahogy követte Aldot. - Láttam már pár hülyeséget a mágiával kapcsolatban. Volt dolgom ezekkel a talizmánokkal is, egy vén fószer még meg is tanított hogyan kellene faragni őket. Egyébként eleve a hajósoktól indul a szokás, úgyhogy így volt rendjén... - pillantott fel a kapitányra ahogy az feltette kérdését miután ismét irányba álltak - Hát barátom, tudod mit mondanak... Cleptán mindig vannak, akik tudnak segíteni... Csak meg is kell őket fizetni. - villantott egy magabiztos vigyort Jack.
-Aha, ettől tartok én is - nevetett fel keservesen a férfi, hisz mindig is utálta, mikor a pénzét, bármennyire is sok volt belőle, kalózoknak kellett adja. - A javítás és a feltankolás ott valószínűleg háromszor több mint máshol. Az információkról, hogy mennyibe kerülhetnek, ne is beszéljünk... Meg őszintén szólva, nagy a gyanúm, hogy visszafog még térni az, akit most elüldöztünk. Nem volt ez győzelem... Nem érzem annak. És attól tartok, hogy köze lehet ennek a Kalóz Tanácsnak is. Tudod jól, hogy nem kedvelnek. Mi van, ha ők bérelték fel, hogy öljenek meg? - kérdezte komolyra fordítva a szót.
-Ah, ugyan. Neked csak azért kerül ennyibe, mert rohadtul nem bírják a képedet. Egyébkén' meg egész megfizethetőek. Na az információk már nem annyira, de én mondom neked, ez a részeges csürhe felér a császári hírszerzéssel is... - magyarázta a férfi. Mikor aztán a támadójuk sorra került, egy kicsit megkomolyodott az ábrázata. - Nézd, Aldo... A Tanács egy elbaszott bagázs, de elég ritkán rühellnek valakit annyira, hogy elrendeljék a kivégzését. Újabban meg nem csináltál semmit, ami ezt kiprovokálná, nem? Ami meg ezt a kísértet hajót illeti... - tette a férfi vállára a kezét - Valami nekem azt súgja, hogy ha tényleg meg akart volna minket ölni, akkor nem biztos, hogy most ugyanígy itt beszélgetnénk. Láttad, hogy ellenünk fordította még a tengert is a fickó... Abban viszont egyet kell értsek, hogy valószínűleg látni fogjuk még… De szerinted mégis mi lehetett ez?
-Persze hogy jobbak, hisz részegen minden fontos infó után ötöt odaképzelnek, de akkora szerencséjük van, hogy ebből kettő biztos be is válik - forgata meg a szemét Aldo. Aztán Jack kérdésére csak legyintett, mostanában tényleg nem tette semmi rosszat ellenük, leszámítva pár kalóz bandát, akik az ő csatornáit akarták elfoglalni és ezért jól meg is büntette őket.
A kérdésére, ami a kísértet hajót illeti, a választ nem tudta, így csak csöndesen figyelte a most már teljesen megnyugodott tengert és kitisztult eget, ahogy a távolban már körvonalozódni látszott a sziget, ahová jöttek.
- Nem tudom. A maszk használata először a Felügyelőket juttatta eszembe, de az nem ilyen típusú és nincs nekik ekkora hatalmuk sem. Nem mellesleg meg nem a vizeken szolgálnak, hanem a szárazföldön. Akkor ezek a mágiák vagy tudjam is én mik voltak ezek, olyanok voltak, amiket az Idegenről hallott mesékben hallottam. Vagy az ő tanítványairól, akik az ő jelét hordták. Tudod, régebben elég sokat tanultam erről... De ez nekem valahogy másnak tűnt. Mintha... Mintha nem az Idegenhez vagy az ő szektájához, hanem a tengerhez, a vízhez lenne ennek köze. Mintha egy Istennel harcoltunk volna, aki lent lakik a mélyben. Elvégre a hajó is csak úgy köddé vált. De akkor meg nem értem, mivel haragítottuk magunkra. Vagy csak úgy véletlenszerűen kiválasztott minket? - tette fel a kérdést, amit hamar meg is válaszolt magának - Hmm, nem tudom. Nem hinném. Ezért gondoltam én a Tanácsra. De nekik meg biztos nincs ilyen erős végrehajtójuk... Őszintén szólva túl sok még a kérdés, hogy tudjam a választ. De amint kikötünk, körbe kérdezősködünk. De csak óvatosan, nem gyanút keltve. Nem akarom, hogy azt higgyék, hogy képzeletbeli szörnyek támadtak ránk. Erről inkább beadunk majd valamiféle mesét nekik. Amíg nem szükséges, higgyék csak azt, hogy nem tapasztaltunk semmiféle szokatlant idefelé jövet. Lehet ők fognak hozzánk fordulni olyan kérdésekkel, amikkel megválaszolják a miénket.
Jack jót nevet azon, ahogy Aldo leírja Clepta informátorait. Tulajdonképpen nem is jár messze az igazságtól. Aztán a felügyelők említésére némileg elgondolkodik.
-Az Apátságot kizárnám. Tudod, hogy azoknak milyen díszített szarjaik vannak. Messziről felismertük volna őket, ha azok lettek volna. Ami a mágiát illeti… Nem tudom, gyanús volt. Meg most ezek a csontok... De honnét a rákból tudna csak úgy varázsolni ez a tag? Nem tudom, te, hogy vagy vele, én nem ültem végig a napi misét a Hét Megkötéssel, de valahogy ez nekem nem tiszta. Ezt a tengeri istent meg ne mondogasd ilyen hangosan mert aki nem látta ezt a cirkuszt szerintem azt hinné megőrültél. - mosolygott rá a férfi egy pillanatra. - De igen, tudtommal a Tanácsnak nincs ilyen embere. Illetve... Ha a Tanács el akarna tenni láb alól, rég tudnád, mer a fél flottájuk a nyomodban lenne. Hogy akkor mit akart tőlünk egyáltalán... A fene tudja, barátom. De gondolj bele, mikor találkoztál utoljára olyan kalózzal, aki ésszerű okok miatt akart valamit? Na se baj, majd itt kicsit körbe szaglászunk, hátha lesz valami. - intett Jack a sziget felé, ami már egyre inkább betöltötte a látóterüket.
Aldo elmosolyodva hallgatta végig Jacket, kissé megnevettette, ahogy a Nép Apátságáról és a Tanács flottájáról beszélt, ami természetesen nem állt távol a valóságtól.
- Úgy legyen. De aztán tényleg figyeljünk oda, mit mondunk. Csak csináljunk úgy, mintha egy egyszerű Birodalmi járőrhajóval keveredtünk volna össze – felelte végül, majd magára hagyva Jacket lement a fedélközbe, ahol meglátogatta Robertet. Szerencsére a vén bokszoló ezt is csak annyira érezte meg, mint egy bal horgot. Még jó, hogy Sarah és George eltudta látni, más esetben ezt lehet nem élte volna túl. Vagy ha mégis, lehet nem épült volna fel belőle. De hála az előbb említetteknek, biztos, hogy pár hét és jobban lesz, mint újkorában. De addig is, Aldonak más teendője akadt, nem maradhatott végig odalent. Felérve a fedélzetre és elbandukolva a kabinjába, máris nekiállt kitalálni azt a mesét, amivel majd átverheti a Tanácsot. Már ha nem látszottak a fények a szigetről is…