Koshilunge

Egy mélyet sóhajtok, majd leszállok a sárkányomról, és elkezdek a nő körül körbe-körbe sétálni.
- Ha már ilyen szép előadást tartottál, akkor én mondok egy mesét. Pár évvel ezelőtt volt egy Sárkánymester Butterfly City-ben, akinek volt egy szép díszes páncélja, ami az ostora is volt egyben, valamint két megtermet sárkánya. Ennek az Sárkánymesternek, amióta megvoltak a sárkányai, biztos volt benne, hogy valami nagycél miatt lett az, ami. És ennek tudatában cselekedet mindig. Sokszor Ön célúan, mások véleményét figyelmen kívül hagyva. Harcolt rablók, gyilkosok, erőszakolók, csalók, gazemberek és árnyak ellen is. Szóval minden ellen, ami gonosz volt számára. Olyannyira elhitte, hogy nincs nála erősebb, nincs nála jobb, nincs nála nagyszerűbb, hogy a látása beszűkült. És ahogy a mondás tartja „Nem látta a fától az erdőt”. Utálta a város vezetőit, gazdagjait és azokat a puhány Sárkánymestereket is, akik a tornyaikban gubbasztva tengették idejüket, miközben a fertő szépen lassan felemészti a világot. Ezen dolgok még tovább erősítették benne azt a hitet, hogy nagy dolgot kell véghez vinni-e, valamint a csőlátását is növelte. Szóval – itt megállok a nő előtt és a képébe mászok, majd emelt hangon folytatom – Csak ekkora mértékű hatalom növekedés ezt teszi az emberrel, akkor szerinted az, amit mondtál mit okozna? MIT? – képébe ordítok.
- Meg annyi embert tudnék felsorolni, konkrét példákat, akik ezt a hatalmat, ezt a tudást arra használnák fel, hogy kiirtsák a Sárkánymestereket és a Mágusokat. És mindent, ami hozzájuk köthető. – pillanatnyi szünetet tartok – Jobb ha a rejtély rejtély marad. És talán azt a helyet, amit említettél egy olyan korban találják meg, amikor egy ilyen szintű tudás nem okoz katasztrófát. Sajnos jól tudom, hogy a hatalom mit képes művelni az emberrel. Saját magamon tapasztaltam. Gőg, arrogancia, hiúság és még sorolhatnám. Csupa rossz, csupa gonosz dolog. -ismét tartok egy kis szünetet – Bármennyire is érdekelne a dolog, tudom jobb lesz mindenkinek úgy, hogy felfedezetlen marad az a hely. – miután befejeztem a monológom hátat fordítok a nőnek. A sárkányaim csendben hallgatták végig.
- Adok egy esélyt. – mondom a nőnek – Adok egy esélyt, hogy élj. A térkép el lesz pusztítva. Vagy így vagy úgy. Rhae! Blay! Tíztől visszaszámolok, ha addig nem dobja el égessétek el vele együtt. – A két sárkány habozva, de felveszi a tűzokádáshoz használatos testtartásukat.
- 10… 9… 8… -

Nem állítom meg a sárkányaim. Teljes erejük csapnak le, hogy véletlenül se érje szó a ház elejét.
A rögtön ezután történtek váratlanul érnek, szint úgy a sárkányaimat.
A nő szavait csendben hallgatom végig, majd ugyan így nézem végig ahogy eltűnik.

Eközben a sárkányaim
- Ez… ez füsté vált! Blay! Ez füsté vált. – mondja erősen meglepődve Rhae.
- Nem kell mondanod én is látom. – mondja Blay nyugodtan, bár látszik rajta, hogy Ő is meglepődött.
- De előbb el kellet volna égni-e. És aztán lett volna belőle füst. Vagy olyan erős a tüzünk, hogy egyből füsté válik. De az nem lehet, hisz ott van, most meg ott, most meg ott… - hirtelen elhallgat és mélyen elgondolkozik.
- Valószínűleg mágus vagy druida vagy valami más. – mondja Blay
- Lehet. Pedig én már azt hittem, hogy ilyen erős a tüzünk. – mondja csalódottan Rhae.

- Elég a búslakodásból. – felelem parancsolóan. – Sejtettem, hogy van valami a háttérben, de erre nagyon én sem számítottam. – mondom meglepetten.
Serenity kérdésére felé fordulok.
- Lehet. Lehet, hogy nem. Nem tudom erre a választ. Lehet most szalasztottuk el a lehetőséget, hogy a jövőben megmentsük a világot, vagy most cselekedtük meg azt, amivel megmentettük a világot. Ez két nagyon sarkalatos példa, de szerintem jól szemlélteti a dolgot. -felelem neki. Majd egy kicsit elgondolkodok.
- Bocsánat, ha egy kicsit sok volt ez a monologizálás. De őkelmét nem a véletlen sodorta hozzánk. Valószínűleg tudatos volt a cselekedete. – mondom most már a megszokott stílusban.
- És azt hiszem tudom is, hogy merre induljunk el a bátyád keresésére. – mondom neki mosolyogva. – Felkeressük a környék legtöbb spirituális információval rendelkező személyét, bár nem csak arról tud sokat. Úgy hogy induljunk is. – nem várom meg erre a válaszát kézen ragadom és felültetem Blay-ra, majd után én is elhelyezkedek Rhae-n.
Bár a lány sikeresen elültette a bogarat a fülemben, azonban minden erőmet arra összpontosítom, hogy Serenity-nek segítsek. Bár lehet, hogy az Ő gondjára is megoldást kaphattunk volna.

A környék egyik legfurcsább emberéhez érkezünk meg szépen lassan. A nap már majdnem teljesen lenyugodott és csak hogy nem sötétben kell leszállni. Reménykedem benne, hogy nem éppen az Öreget megviccelő gyerekekre landolunk. Ami szerencsére nem sikerült.
Rhae azért tesz egy vicces megszólást.
- Nézed már futnak a nasik. – mondja viccesen.

Az Öreg közelében lévő két állattól nem kell tartani, ahogy nézem ők sem tartanak tőlünk. Legalább itt nyugalom van. Több, mint valószínű, ezért is tengődőm még a környéken.
- Lehet, de lehet nem. – válaszolom Serenity-nek – Nem lehet eldönteni. Sok mindent nem tudok vele kapcsolatban eldönteni. De abban azonban biztos vagyok, hogy tud segíteni. – itt egy kicsit elgondolkozok – Igen, tud segíteni – mosolygokrá Serenity-re.

Az Öreghez érvén én is leülök török ülésbe.
- Üdvözletem Igmar (ooc: remélem ez a neve 😊 ) – szólítom meg – A segítségedet szeretném kérni. Serenety – rámutatok a nőre – egy számára fontos személyt keres. És úgy gondolom, hogy te tudsz információt adni róla, vagyis legalább kindulási alapot a kereséshez. – mondom az Öregnek, miközben abban reménykedek, hogy hallja amit mondtam.
Ezután jelzem Serenity-nek, hogy amint válaszolt tegye fel kérdéseit neki.

~ Kezdődik. ~ mondom magamban Igmar első szavai után.
Serenity-nek egy enyhe biccentéssel jelzek, hogy csak bátran.
A kibontakozó beszélgetés színvonala az Öregemberhez illik. Mindig mond valamit, de sose annyit, hogy az elegendő legyen, de még se kevés, hogy az ember ne tudjon elindulni rajta. Ennek ellenére végig bíztatom Serenity-t. Látom rajta a tanácstalanságot.

A szenilis öregek miért szeretik a metaforákat?

- Bárhová is megyünk válaszokat fogunk találni a kérdéseidre. – mondom Serenity-nek. – Csak egy irány van, amerre ne menjünk. Mert félő olyan dolog van arra, ami nem lesz kellemes számodra és lehet számomra sem. – biztatóan a vállára teszem a kezem.
- Köszönöm Igmar. Megnyugtattad kavargó lelkem. – mondom az öregnek mosolyogva. – És lebuktál. A nőket te is megnézed azért. – mondom még nagyobb mosollyal az arcomon.
Ezután fogom, és elő kapok egy térképet. Meg valami világításra alkalmas dolgot is keresek. Sötétben elég nehéz térképet olvasni.
- Na szóval. Mivel időm, mint a tenger és amúgy is terveztem, hogy újra körbe repülöm a világot. Kicsit beposhadtam. Ezért azt javaslom, hogy a Koshilunge-val szomszédos országokat látogassuk meg első ízben, és aztán megyünk egyre messzebb. Azonban ide nem. – mutatok a térképen egy fehér színnel jelölt helyre – Ott Igmar szerint nem vár semmi jó. És amúgy is messze van. Szóval melyik másik szomszédos országot látogassuk meg először? – teszem fel Serenity-nek a kérdést, és érdeklődve várom a választ.