Baruunkhangai

Reggel, olyan kilenc körül, egy szolga kopogtat az ajtón azzal hogy reggelit hozott. Miután Sifeng ajtót nyit, és beengedi, azonnal megterít - a reggeli gazdag, hasonlóan az előző esti vacsorához... a fiatal férfi megszokta a bőséges étkezést, de még mindig nem igazán érzi magát kényelmesen, hogy idegen házban bármit fogyasszon. Tudja, hogy szükség lesz rá, ha nem akar gyanúsnak tűnni, de a méreg olyasvalami, amitől még Eliana sem védheti meg, hiába marad mellette a szobában, éppen ezért alig tud pár falatot leerőltetni a tokán. Mindenesetre már sokkal jobb állapotban van. Némi alvás, a friss öltözék, és a reggeli fürdő azért elérte, hogy a zaklatottsága legalább ne látszódjon, és a császári palotában pontosan ennyi volt a célja. Senki ne lássa, hogy kicsit is megingott. Ezúttal vastagabb anyagú, fekete hanfut visel, amit arany lótuszvirágokkal és sárkányokkal hímeztek meg. (A hajat képzeljétek barna fonottra, mint korábban, de ez a ruha adja vissza legjobban a stílust.)



Még nem végzett egészen a reggelivel, mikor ismét kopogást hall, és Ignis lép be az ajtón. A fiú nem úgy néz ki, mint aki túl sokat pihent volna, szomorúnak és feldúltnak tűnik.
- Tegnap azt mondtad beszélni akarsz velem. Nem vagyok benne biztos hogy mindenre válaszolni akarok, de szükségem van rád hogy újra beszélhessek azzal a nővel. Úgyhogy nem érdekel mit akarsz kérdezni.
- Neked is jó reggelt, Ignis - mondja Sifeng halványan elmosolyodva. Mintha az előző esti zavara és dühe teljesen elpárolgó, múló szeszély lenne csak. - Tegnap még lelkesebbnek tűntél a válaszadásban, már bánom, hogy elszalasztottam - kicsit szélesebb mosolyra húzódik az ajka, és összehúzza a szemeit is... látszik rajta, hogy finoman viccel. Nem akarja megsérteni a fiút, különösen nem, mert látja, hogy feldúlt, de akar egy kis komfortérzetet teremteni. Aztán újra megkomolyodik, jelezve, hogy a helyzetet ő is súlyosnak érzi. - Természetesen nem kényszerítelek semmire. Megmondtam. Mindkettőnknek előnye származhat a helyzetből, és jelen helyzetben együtt nézünk szembe a nehézségekkel. Ez továbbra is igaz. - Aztán hozzáteszi. - Ülj le. Nyugodj meg. Ha még nem ettél, vegyél bátran, addig én elmondom, amit szeretnék.
- Rendben - Bólint megadóan a fiú, és helyet foglal az asztal mellet. A kardját amit még sose láttak használatban, magához szorítja, mintha valami játék lenne ami megnyugtatja, és elkezd falatozni a tálcáról. Sifeng megvárja, hogy a fiú enni kezdjen, aztán nyugodtan megszólal:
- Azt állítottad, nem vagy mágus, de egyértelműen mágikus jellegű képességeket mutatsz. Ezt volt alkalmam megfigyelni az árny, és a varázslónő ellen is. Akitől megvédtél, ezért pedig továbbra is rendkívül hálás vagyok neked - itt megáll egy pillanatra... gonosz trükk, de ki akarja hangsúlyozni a háláját, kialakítva egyfajta bizalmi közösséget a fiúval. Ha Ignis látja, hogy ő már tartozik neki, talán könnyebben elhiszi, hogy a bizalmuk kölcsönös. - Nem alkalmaztál sem írást, sem mozdulatokat, ellentétben vele vagy velem, de képes voltál blokkolni az erejét. Nem láttam még ilyesmit, és nem is hallottam róla. Ráadásul úgy érzékeltem, hogy erős a kapcsolatod a sárkányokkal, kommunikáltál valahogy a városba való belépésünknél is velük, majd érzékelted a sérült sárkány gondolatait, és tudtad teljesíteni a kívánságát. Sőt... az árnyékot is megérezted, jóval korábban. - Sifeng iszik egy kortyot a teájából, aztán folytatja. - Van benned valami, Ignis. Vagy van veled valami. Nem tudom, mi az, de abban biztos vagyok, hogy fontos, és pont ezért szeretném megérteni. Akkor segíthetek neked, ha össze tudom rakni, mik a lehetőségeink.
Ignis lesüti a szemét és mintha kicsit össze is húzná magát.
- Szeretnék neked mindent elmondani... De valamiért nem érzem helyesnek... De jó szemed van. Az emberek azért használják a jeleket a mágiához mert anélkül nem tudnák irányítani. Nekem erre nincs szükségem. Nekem a mágia ugyanaz mint nektek a levegő, használni sem kerül több nehézségbe mint elfújni egy gyertyát. Sifeng... Nem tudok megbízni abban a nőben, de egy barátom arra kért hogy tőle kérjek segítséget... Segítenél beszélni vele, még egyszer? Talán te észre veszel olyasmit is amit én nem tennék.
A fiatal férfi csendben megállapítja, hogy egyszerre jó, és rossz amit lát. Ignis félelme irányában még messze túl sok. De egyúttal bízik benne annyira, hogy a segítségét kérje. És szeretné megosztani vele az igazat. Ha nem érzi helyesnek, akkor már nincs más dolga, mint kiirtani belőle ezt az érzést.
- Bölcs dolog, hogy nem bízol meg benne - bólint Sifeng. - És azt is megértem, ha még bennem sem. Végülis kevés ideje ismerjük egymást - teszi hozzá. - Remélem, idővel méltónak találsz majd rá, hogy beavass a teljes igazságba - mondja röviden. - Mindenesetre abból, amit elmondtál, azt feltételezem, hogy igazam van, és akármi is kapcsolódik hozzád, az fontos. Szóval számíthatsz rám. Ráadásul hazudnék, ha azt állítanám, engem magamat nem érdekel a varázslónő ereje.
Ignis biccent egyet Sifeng felé aztán felkel.
- Akkor ez eldőlt!- Jelenti ki.- Menjünk és beszéljünk vele! - Azzal nagy lendülettel el is indul kifelé... úgy tűnik, pontosan tudja, hol találja a varázslónőt.
- Ignis, várj! - int a fiúnak és felsóhajt. - Egyrészt, szeretném meginni a teámat - néz a reggelije maradéka felé. - Másrészt pedig lehetséges, hogy nem mehetünk be azonnal. A varázslónő alighanem elfoglalt, tegnap sem tudott ránk sok időt szánni. Szívesen odamegyek veled, de fel kell készülnünk arra, hogy várakoznunk kell egy keveset... igaz, a tegnapi események tekintetében lehet, hogy tudom úgy mozgatni a szálakat, hogy némileg lerövidüljön ez az idő.
Ignis megtorpan és visszafordul, de láthatóan nem szívesen teszi. Azért végül vissza telepszik a helyére.
- Hogyan fogsz minket bejutatni hozzá?- kérdezi és közben nekiáll a reggeli maradékának ő is... mármint Sifeng reggelijének maradékának, jóformán mindent elpusztítva, ami nem a fiatal férfi előtt van. Normális körülmények között Sifeng megállapítja, hogy rászólna... Ignis láthatóan semmit nem ért az etiketthez, ami jobb esetben bosszantó, rosszabb esetben, ha még sokáig nem válnak el az útjaik, veszélyes, de végül nem mond semmit. Most nem akar még azon vitatkozni a fiúval, hogy mit illik, és mit nem illik az asztalnál. Egyelőre túl törékeny a bizalmuk.
- A tegnap történtek mindenkit megviseltek - iszik egy kortyot a teájából Sifeng. - Az árnyéklénnyel szemben mi is részt vettünk a lépésekben bár... hogy úgy fogalmazzak, nem voltunk olyan hatékonyak, mint amennyire örültem volna neki. De rengeteg kérdés vetült fel, és ha emlékszel, a császár megállított volna minket, amikor távoztunk a helyszínről - visszateszi a csészét, a porcelán koppan a tálkán. - Ez nem jó hír, félre ne érts. A császár köztudottan nem kedveli a politikusokat, én magam is folyamatos hazárdjátékot játszok, amióta itt vagyok, pedig jóformán csak a vendéglátását élveztem. Viszont azt jelenti, hogy a történtek foglalkoztatják. És minél együttműködőbbek vagyunk, annál pozitívabb a rólunk kialakult kép. Minthogy nem akarjuk magát Őfelségét zavarni, ráadásul eleve Xie Wu császárnő szolgája volt az, aki kísért minket, a császárnővel ráadásul én is együttműködtem, kérhetem, hogy fogadjon a tegnap este történtek kapcsán, hogy tisztázzuk az eseményeket, elsimítsuk az esetleges ellentéteket. Ha pedig már előtte vagyunk, különösen, mert te tegnap kulcsfigura voltál, terelhetjük a témát az érdekes irányokba, úgy, hogy ezzel nem sértjük meg őt sem.
A fiú végül duzzogva hátra dől. Nem reagál arra, hogy Sifeng immár direktben császárnőnek nevezte a varázslónőt. Nem volt benne teljesen biztos, sokáig... de túl sok volt a jel. És az, hogy Ignis, aki láthatóan sokat érzékelt, nem rázta meg a fejét, és tiltakozott hevesen, végleg igazolta a véleményét. Xie Wu, és a titokzatos nő, aki megtámadta majd tanította is kicsit, egy és ugyanaz a személy.
- Jó, legyen. Akkor ezt rád bízom. Nekem csak az számít, hogy minnél hamarabb beszélhessek a nővel - jelenti ki. - Főleg azok után, ami tegnap történt.
- Remek - bólint Sifeng.
Megissza az utolsó korty teáját, és röviden Eliana felé pillant: mivel a lány általában a szolgálójaként tűnik fel, most megvan a lehetősége, hogy ő maga lépjen közelebb, vagy inkább szóljon egy tényleges szolgának. Akármelyik is a helyzet, Sifeng rövidesen közli, hogy vigyenek egy üzenetet Chou-nak, hogy meghallgatást kérnek az úrnőjétől.
- A tegnap történtekről szeretnénk beszélni, én is és Ignis is. Sok helyzet... félreérthető volt. Fontos lenne, hogy megbeszéljük az eseményeket, és mindenki tisztázhassa a szándékait.
Egy ideig eltart amíg a szolgáló visszatér a hírekkel. Ignis elég nehezen tűri a várakozást, főleg miután semmi nem marad a reggeliből. Sifeng feltett pár rövid kérdést, de a fiú megint nem volt beszédes kedvében, csak szűkszavú válaszokat adott... és a fiatal férfi egyre jobban tartott attól, hogy nem is annyira beszélgetni, sokkal inkább letámadni akarja a császárnőt. Választása azonban már nem volt, ígéretet tett, így csak annyit próbált fejben tartani, hogy ha megkapják a meghallgatás esélyét, akkor kézben tartsa az eseményeket, és ne engedje, hogy a fiúval elszaladjon a ló. Végül visszatér a szolga, ráadásul nem is egyedül, Chuo is vele jön. Illedelmesen de hamiskás mosolyal üdvözli Sifenget és a fiút, aztán jelenti, hogy az úrnője hajlandó fogadni őket az Álmok Termében. Sifeng felismeri a nevet. Az egyik máguskönyvtár az - sőt, bizonyos szempontból inkább palota, mint könyvtár. A nő felajánlja azt is, hogy odavezeti őket, ezt készséggel elfogadja. Eliana, aki mindeddig, Ignis számára láthatatlanul figyelte az eseményeket, biztos benne, hogy követni fogja. Csak egy gyors, futó pillantást vet az irányába, hogy ne hívja fel rá túlzottan a figyelmet.
Az épület kívűlről nem mutat semi érdekeset, talán még Sifeng otthoni könyvtáránál is kisebbnek tűnik... amíg be nem lépmek az ajtón. Már a fogadó terem is nagyobb, mint ahogy számítanának rá, mert első becslésre elfoglalja a kis épület felét. Szemben a két ajtó között, a falon egy régi jóslat lóg, alatta füstölők égnek. A polcokon üres vázák, teás készletek és borok váltják egymást. Chou beál az egyik ajtó elé kinyitja nekik, aztán jelzi hogy menjenek előre. Ahogy Sifeng belép az ajtón, olyan mintha víz alá merülne, ahogy a mágia körülöleli. Nem tolakodó ugyan, de nagyon erősen jelen van mindenüt.
A csarnok sokkal nagyobb, mint ahogy az egész épület tűnt kívülről. Talán még a trónteremnél is sokkal nagyobb. A magas könyvespolcok között vékony folyósók vezetnek át. A könyvespolcok minden kockájában rengeteg tekercs és könyv fekszik. A levegőt pedig megtölti valami édes, majdnem szédítő füstölő illata. Szerencséjük van, hogy Chuo továbra is mutatja az utat, mert az egész hely olyan, mint egy hatalmas útvesztő.
Nemsokára elérik a könyvtár közepét. A díszesen berendezet szoba közepén még egy tó is van, amiben érdekes alakú halak úszkálnak, az egyik széken pedig, amit nem foglal el senki, egy furcsa alakú, nagy madár terpeszkedik, bőrszárnyait könyedén a szék karfájára dobva. Hatalmas bagoly szemei pedig végig követnek beneteket amíg elhaladtok az egyik irányba.
- Hallmar. Ők őrzik a könyvtárat - magyarázza a nő.
Végül még több csavargás után a rejtélyes folyósókon eljutnak egy kisebb terembe. Minden falnál áll egy-egy mágus aki a császárnőt szolgálja, mind nők, és mindanyiuk arcát ugynaz a fehér maszk fedi, vörös ajkakkal, és egy egy vörös ponttal a homlokán. Xie Wu az asztalnál ül középen és éppen ír valamit. Ami viszont még ebben a környezetben is furcsának hat, az a mellette a falnál lévő padon ülő nő.
A nő haja nem egyszerűen fűzöld hanem mintha valójában is fűszálakból állna, a teste is úgy tűnik mintha részben növény lenne. Még az a kevés ruhája is, amit visel, inkább tűnik vírágsziromnak és a teste részének, mint valóban ruhának. A nő nem is foglalkozik velük elmélyülten piszkálgatja a kezében lévő valamit, ami úgy tűnik mintha egy rejtély doboz lenne. Sifeng tekintete egy pillanatra elidőzik rajta, de nem szán rá túl sok figyelmet. Nem teheti meg. Csak az alapvető óvatosság, és félelem az, ami kényszeríti, hogy mindent próbáljon egyszerre befogadni... bár némileg tudja, hogy bízhat Ignis mágiájában is, hogy figyelmezteti.
Mindeközben pedig próbálja magába szívni a könyvtár minden részletét. Egyszerre nyűgözi le a hely és tölti el egyfajta mély kényelmetlenséggel. A könyvtár is valahol szimbolizálja a használójának hatalmát... Mágikus, vagy egyéb. Ettől pedig rögtön elfogja az érzés, hogy idegen terepen jár, ahol kockáztat és védtelen nyel egyet és Ignisre pillant. A fiún most nagyon sok múlhat. Észnél kell lennie. Amikor megérkeznek a császárnő elé, a fiatal férfi meghajtja a fejét.
- Köszönöm, hogy fogadott, felség. Ha nem jelent problémát szeretnék érdeklődnu, megtudtunk-e bármi újat a tegnapi incidens felelőséről.
- Az árnyékmesternek sajnos sikerült elmenekülnie - feleli nyugodtan a nő.- Bár Meng Lei harcba keveredett tegnap vele, és az egyik társával. Gyanítom, hogy nem csak ketten lehettek. Úgy hallottam, ti is szeretnétek tisztázni velem pár dolgot - mondja nyugodtan.
- Igen! - feleli kapásból Ignis.- És reméljük, hogy ezúttal a játékok nélkül fogsz nekünk válaszolni.
- Igen, valóban - bólint Sifeng is, vetve egy óvatos pillantást Ignis felé. - A sárkány ügyében elnézést kérek. Tudom, hogy nem volt jó állapotban, a mestere is meghalt. Nem akartam volna közbeavatkozni, de Ignis megérezte, hogy már nem vágyik az életre. Az ő kívánságát teljesítette, rossz szándék nélkül. Ebben mindenképp jó, ha egy véleményen vagyunk. Most pedig szeretne feltenni néhány kérdést, amire legutóbb nem volt lehetősége. Amennyiben megengedi - hajtja meg a fejét udvariasan.
Az elhangzottakra a falnál ülő nő is abba hagyja a molyolást és feléjük fordul. Kicsit még a testhelyzetén is változtat, hogy kényelmesen figyelhesse az eseményeket.
- Meng Lei még így se engedne ezzel így el titeket, ezt jobb ha tudod - mondja nyugodt hangon Xie Wu, de Ignis szinte hallja a nevetést a hangjában a maszk alatt.
- Nem érdekel! - feleli Ignis, átvéve a szót. Fiú, ha elrontasz nekem valami... Úgy tűnik valamiért dühös a nőre. - Tegnap este csak játszottál velünk, nem hagyom hogy ma is így legyen!
- Valóban? - Kérdez vissza játékos nyugalommal a nő. Közben a nimfa már egyértelműen előre dőlve figyeli az eseményeket, nehogy akár egyetlen másodpercről is lemaradjon.
Sifeng óvatosan Ignis vállára teszi a kezét. Megnyugtató mozdulat, bizalmat sugall, de egyben finoman visszafogja. Nem veszítheti el azt, ameddig már eljutott, de nem hagyhatja ezt tovább fajulni.
- Tisztában vagyok vele, hogy a császárnőnek megvan az oka rá, hogy a büntetésünket kívánja. És a tegnap esti beszélgetés az asztalnál tisztává tette számomra azt is, hogy ebben a témában nem ismer vitát. Pontosan ezért szeretném megvilágítani a szemszögeket. Merek bízni benne, hogy az udvarban mindenkinek javára válik az igazságosság, és az igazság ismerete is - halványan elmosolyodik, az arca szinte megdermed a nyugodt kifejezésben. - Én magam nem ellenzem a játékokat. Mindenki tudja, hogy játsszuk őket, maximum csendesek maradunk a szabályokat illetően. Ignis viszont más világból jött. És bár nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem egy külhoni iránti kedvességből bárki tiszta lapokat terít majd az asztalra, talán jelen helyzetben mindenkinek segítene.
A nimfa talán most először veszi le a tekintetét Ignisről, hogy Sifenget is végigmérje, de még mindig nem szólal meg. A férfit egyre jobban kezdi aggasztani. Elianának parancsolva pontosan tudja, hogy mekkora fenyegetést jelenthet egy néma kísérő... és a könyvtárban látottak után nem tud megesküdni, hogy a Suttogó Kés követhette őt a terembe feltűnés nélkül. Abban sem biztos, az a jobb, ha megpróbálta, vagy az, ha tudatosan inkább kint maradt.
-Itt ritkán találni olyanokat akik a ti helyzetetekben képesek rettegés nélkül elém állni. Természetes hogy egy kicsit ki akartam...- kezdte Xie Wu, de Ignis a szavába vágott.
- Enshu Tsai! - vágja közbe. A név Sifengnek is ismerősen cseng. Egy visszahúzódó, de erős női mágusokból álló rend feje. Nem fogadnak férfiakat és a tanítványaikat ritkán látni a renden kivül de mindannyian már a fenyeső előtt is nagy hírnévnek örvendtek. Amikor Sifeng elhagyta a házát, hogy mágiát tanuljon, a fél karját odaadta volna, hogy hasonló hatalmat kapjon, mint amit Enshu adhattott... és igazság szerint az anyja is sokat megtett volna érte. Sosem titkolta kifejezetten, hogy bár a legjobbat akarja a fiának, azt is akarja, hogy hatalmas legyen, aminek néha nagy ára van. Ha igazak a pletykák, akkor pedig valamikor Enshu Tsai és a császárnő nagyon közel áltak egymáshoz.
- Már tudtam, hogy ő küldött. Már akkor tudtam mikor megláttam a kardot a vacsorán. Gondolom felkészített, mire számíts itt. Bár aligha hinném, hogy a tanítványa lennél.
- Nem. De azt mondta, te tudsz segíteni megtalálni, akit keresek. Ezért jöttem. De most jobban érdekel hogy segítesz-e megtalálni a sárkány mester gyilkosát?
A gondolatok dacára Sifeng arcán csak egyetlen izom rándul meg Enshu Tsai nevének említésére. Ignis ezzel az egyetlen szóval többet mondott, mint neki nyíltan bármikor. Ezúttal nem szól közbe, hagyja az eseményeket kibontakozni. Ha kétségbeesetten irányítani próbálna, csak a saját lapjait fedné fel. Most elég, ha mindenki előtt azt a látszatot kelti, hogy pártfogolja és támogatja Ignist a politikai körökben. Annak az érzete, hogy pontosan tudja, mi történik, nyugodtabbnak és hatalmasabbnak láttatja, mint amilyen valójában.
- Ignis, igaz? - Kérdezi a császárnő. - Enshu neve nem fog mindentől megvédeni itt sem a barátaid. Jobb lenne ha tanulnál a barátodtól - Sifeng nyel egyet. Xie Wu túlságosan átlát rajta, kényelmetlen mértékig. Ehhez nem szokott hozzá, és minden erejére szüksége van, hogy megőrizze a nyugalmát. Szinte azonnal meg is érzi a levegőben a mágiát. Ezúttal ugyan nem késik el, és felkészít egy talizmánt a hanfu ujjaiba rejtettek közül, de Ignis ezúttal sem hagyja alakot nyerni, mintha egyszerűen elszívná, vagy csak megszüntetné maga körül az egészet. A nimfa úgy tűnik, nem zavartatja magát a jeleneten. Ignis viszont nem tűnik boldognak.
- Hányszor akarod még ugyanazt a trükött használni? Mindegy milyen varázslatot indítasz el.
- Igen. Azt látom. Engem inkább az érdekelne, hogy hogyan?
- Nem látom értelmét elmondani neked! Semmit sem tettél azért, hogy megbízzak benned. - Ignis kifakadását a császárnő egyszerűen kineveti.
- Igaz. De nem is kell tennem érte bármit. Hiszen te kérted a segítségem. Habár lefogadom, hogy a barátod képes lenne megtalálni azt az árnyékmestert.
- Van rá némi esély - hajtja meg a fejét Sifeng, aztán a császárnőre néz. - De vitathatatlan, hogy felséged hatalma nagyban meghaladja az enyémet. Bölcs ember ezt nem tagadja. Éppen ezért azt is tudom, hogy a segítségével sokkal többet tehetünk.
- Enshu azt mondta jöjjek ide és keressem meg a mágust aki egyszerre használ mozgást és írást. Az te lennél, nem igaz?
- Talán. - Úgy tűnik a királynőt nagyon nehéz kibillenteni a játékól, ezzen az egyetlen szón is érezni hogy fölényesen mosolyog a maszk alat.
Ignis összeráncolja a szemöldökét és valami árnyék mintha átsuhanna a tekintetén, mintha egy kicsit kételkedne benne, hogy ő az. Legszivesebben rápilantana Sifengre, de mostanra láthatóan úgy döntött, hogyha a könyvtár tüzet fog is körülöttük, ő akkor is csak a varázslónőt fogja bámulni. A császárnő egy ideig néma, hagyja főni a saját levében... Aztán végül könnyedén, szinte játékosan egszólal.
- Rendben van. Mivel nem mindennapi látogatónak ígérkeztek. Téged - pillant Ignisre - Enshu Tsai küldött. Ami pedig Zeng úrfit illeti, kifejezetten kezdem megkedvelni. Természetesen nem fogom az asztal alá lökni a szabájokat és kiteriteni minden kártyámat. De a tőlem telhető legőszintébben fogok nektek segiteni és válaszolni a kérdéseitekre.
Ignis végül sóhajt egyet. Látszik rajta hogy kezdi kicsit frusztrálni hogy olyan játékot játszotok aminek ő nem érti, talán nem is ismeri a szabájait. De végül mégis úgy dönt, hogy azzal már nem veszthet ha előáll a kérésével.
- Enshu azt mondta, te segíthetsz megtalálni a bátyámat. De az alapján, amit eddig láttam, nem tudom ez mennyire igaz. És a tegnapi után jelenleg jobban érdekel, hogy megtaláljam az árnyékmestert aki a tegnapi történtekért felelős - jelenti ki.
- Az árny valóban egy mester műve volt. De nem vagyok benne biztos, hogy valóban ez a mester állna az egész mögött. Mitöbb, az a véleményem, hogy még csak nem is az a szerencsétlen fiú és a sárkánya voltak a valódi célpont. Attól tartok ők csak szükséges, de talán teljesen véletlen áldozatok voltak. - Úgy tűnik, hogy a szavai után valami eltörik a fiúban, de mielött felcsattanhatna,a nimfa feláll és a királynő mögé lép. Halkan, de határozottan megszólal.
- Úgy gondolod, létezik olyan emberi mágus, aki képes lehet megtalálni Noctist? És mi van, hogyha sikerül? Ne válaszolj. Csak gondolkodj rajta. Ami az árnyékmestert illeti...
- Egyikünknek sem szándéka megtűrni itt - fejezi be a császárnő.
- Az árnyék nálunk is megfordult. Ez csak alátámasztja, hogy nem a fiú volt a célpont. Valószínűleg több helyen is végigment, keresve a valódi célját. Ha pedig nem találta meg, akkor még számítani lehet hasonló csapásokra - bólint Sifeng. - Előfordultak már hasonló esetek, árnyak megjelenése a főváros területén korábban? Vagy a dolog újkeletű, esetleg a fényesővel függ össze, vagy még azutáni? - Megvárja a választ, és csak az utolsó esetben, ha az árnyak megjelenésében jelentős változás történt a közelmúltban, akkor fordul a fiúhoz. - Ignis, mit gondolsz, előfordulhat, hogy a két esemény összefügg? A bátyád kérdése, a te ideutazásod, és az árnyak?
- Biztosak vagytok benne, hogy volt egyáltalán célpontja? - kérdezi bizonytalanul a nimfa. Ignis meglepődve néz rá, a császárnő pedig direkt Sifenget figyeli, és még csak nem is pillant a nőre. - Úgy értem, az árnyak nem tűnnek értelmesebbnek mint egy tyúkólat fosztogató menyét, ha beszabadul leöl mindent. Szerintem túlgondoljuk, ha ekkora értelemmel ruházzuk fel őket.
Xie Wu nem javítja ki a nőt egyenesen Sifeng kérdéseire válaszol.
- Nagy ritkán megjelentek a városban, de Meng Lei és a sárkánymesterei sosem adtak nekik esélyt, hogy bármi kárt okozannak. Támadás szinte sosem történt, de felbukkanni is ritkán bukkantak fel. Mint láthattad, a fővárosban ritkák az árnyékok vagy a sötét helyek.
Ignis is Sifenghez beszél, sokkal bizonytalanabbul.
- Nem tudom... Remélem, hogy nem... De nem tudom kizárni. - Mikor befejezi a nimfa a császárnőre néz, mintha engedélyt vagy tanácsot várna tőle.
- Lehetséges, hogy az árny maga nem értelmes, de onnantól, hogy áll mögötte valaki, már egészen más a helyzet, véleményem szerint - mondja a fiatal férfi. - És különösen, mert a fővárosban nem voltak jellemzőek ilyen támadások, nehéz nem feltételezni összefüggést. Különösen tekintetbe véve, hogy egy sárkánymester és a sárkánya is áldozatul esett - ismét Ignishez fordul, jóindulattal, de határozottan kérdezve - Ha megengeded... az ideutazásod előtt volt bármi kapcsolatod az árnyakkal?
Ignis lesüti a szemét és gondolkodik aztán lassan megrázza a fejét.
-A város elöt még sosem találkoztam velük...- Aztán mintha elgondolkodna, hogy mondhate nektek többet, illetve mennyit.- Én nem... de hallottam már róluk. És... Amikor utoljára hallottam a bátyámról azt mondták összetűzésbe került egy árnyékmesterrel...
- Érdekes véletlen - mondja Sifeng halkan, aztán hozzáteszi. - Ez pontosan hol és mikor történt? Mikor beszéltél a bátyáddal utoljára?
A fiú nem akar rögtön válaszolni rá. Valószínűleg főleg a császárnő jelenléte aggasztja, eddig sem titkolta, mennyire nem bízik a nőben. A nimfa is látja rajta, hogy habozik és nem is hagyja annyiban.
- Bennem megbízhatsz, Fekete Tűz, mi ugyanonnan jöttünk. Megértem a bizalmatlanságod de a varázslónő ebben nem ártana neked.
Ignis végül felsóhajt.
- Majdnem két éve, a szigeteken amiket úgy hívtok, Zephitire. Miután elment azt hallottam közel került egy árnyék mesterhez. - Közben öntudatlanul is megszorítja a kardját. - Azt mondták az árnyak megfertőzhették. Megpróbáltam egyedül megtudni merre lehet, de nem sikerült.
A nimfa vett egy aggódó pillantást a császárnő felé, akinek a gondolataiból sajnos semmit nem árul el a maszkja.
Sifeng némán hallgatja végig a szavaikat, és pár pillanatig csendben van. Kicsit bosszantja, hogy a császárnő arcából semmit nem lát - még a testbeszédében is alig tud olvasni, pedig megszokta, hogy ha kellően figyelmes, az emberek legtöbbje nyitott könyvvé válik előtte. Ebből a nőből viszont szavakat kell kicsikarnia, és még azokkal is nehéz dolga van. Ha nem tudok indirekt információt szerezni, kénytelen leszek amellett érvelni, hogy direktet adjon. Az pedig mindig sokkal nehezebb.
Vet egy gyors pillantást Ignisre. Tudja, hogy a fiú még mindig nem bízik a császárnőben, és ez jó. Ha túl sok bizalmat érez irányában, akkor hosszú távon jó eséllyel nagyobb veszélybe kerülnek, mint amennyi előnyük származik belőle. Majd továbbra is nyugodtan a nimfa és a császárnő felé fordul.
- Felség. Akármilyen döntést tartasz a leghelyesebbnek, természetesen megértem. Ugyanakkor én mindenképp szeretnék segítséget nyújtani Ignisnek. Az egyértelművé vált számomra is, hogy az árnyakról jelentősen kevesebbet tudok, mint felséged, és nagyon nehéz művelni magam ebben a témában, pedig talán ezen elindulva lehetne a legtöbb lehetőséget megnyitni. Amennyiben támogatna, és segítene többet megtudni, mindenkinek hasznára lehetne a munkám. Az országnak is, Ignisnek is, és talán a császári udvarnak is.
- A legjobb mindenkinek, ha annyira elhatárolódsz tőlük amenyire lehet. Amíg nem fertőzik meg sem a mágiád sem az elmédet - mondja a nimfa.- A császárnőtök veszélyes úton jár, és bár eddig jól tájékozódott benne, szerintem a te esetedben inkább más felé kéne keresned a válaszokat - néz a Sifeng mellett álló fiúra. Nos igen. Abban azért nem kételkedett, eddig sem, hogy Ignis nagyon hasznos ütőkártya.
- Egyet értek Kalliphaeia-val - feleli színtelenül a császárné.- Legalább is ami téged illet. - Lassan megmozdul mintha egy pókot látnál elszaladni az asztaltól. - Ha van még kérdésetek, tegyétek fel most. Attól tartok lassan kifutunk az időből. Ami a bátyádat illeti Ignis én a helyedben először is visszatérnék oda ahonan elindultál. Talán az új szemek akik segítenek neked többet is észrevesznek majd.
Sifeng igazából egyszerre csalódott kissé, és örül, hogy a nimfa jelezte a veszélyt, mielőtt belesétált volna... az információ értékében továbbra sem kételkedik. Látta, mire képes a császárnő, és tisztában volt vele, hogy a mágiájának ereje messze meghaladja az övét. Ez bosszantotta is némileg: a tudat, hogy valaki sokkal erősebb nála, nagyobb a tudása, és ezáltal bármikor hatalmat gyakorolhat felette, a legkiszámíthatatlanabb módon tette sebezhetővé. A császár maga is erős volt, és az ellenérzéseit is felismerte, de ezzel a veszéllyel tudott számolni. A király a sakkban, a legértékesebb lap a kártyában, aki nincs nálad, de akivel alapvető, hogy számolnod kell, ha túl szeretnél élni, és sikereket akarsz elérni. Xie Wu viszont nem értékes bábúként, hanem játékosként viselkedett, és a játékos mindig a legveszélyesebb.
Ugyanakkor nem akarta kitenni magát több veszélynek, mint amivel már egyébként is számolnia kellett. Ha túl sok kockázatot vállal, könnyebben elbukik. Haladni akart, a kezébe venni az irányítást, de egyben ha valóban megmérgezhetné az elméjét ez a tudás, akkor lényegében olyan, mintha egy kis előnyért feláldozná a legnagyobb fegyverét, az egyetlent, amiben bízhatott, mert tudta, hogy az ő oldalán áll. Ez semmiképp nem érte meg, és szerencséje volt, hogy kihátrálhatott a helyzetből.
- Akkor egyelőre Ignis nyomát követjük - mondja, kissé meghajtva a fejét, és a fiú felé fordulva. - Nekem még egyetlen kérdésem lenne... tegnap az árny végzett egy sárkánymesterrel, és a sárkányával is. Legalábbis a sárkány is a halálán volt, mikor megtaláltuk. Természetes lehet az ekkora hatalom az árnyaknál?
Ignis teste megfeszül a kérdésre és az arca is egészen elhomályosul.
- Azok az árnyak szerencsések voltak - feleli a császárnő lassan. Sifeng nem látja az arcát, de így is érzi, hogy a fiút vizslatja.
- Sikerült megölniük a sárkánymestert, mielőtt a sárkány megérkezett volna. Annak pedig utána nem maradt elég öntudata harcolni velük. A sárkány halála tragédia, de szerencsénk, hogy előtte nem égette fel a várost. Az, aki küldte gondolom örömmel figyelte volna ezt. - Miután befejezte, a császárnő lassan felál a helyéről mielőtt elmenne melletük, még egyszer megáll.
- Akármilyen kellemes is volt ez a beszélgetés, most mennem kell. Még látjuk egymást - búcsúzik. - Chuo majd segít nektek visszatalálni. - Azzal lassú, de magabiztos léptekkel elindul a polcok között. A mozgása azúttal is olyan, mint a vacsorán: mintha nem is járna, hanem inkább lebegne. A nimfa is elindul utána, de ahogy Sifeng és Ignis mellé ér, megáll.
- Az árnyékmesternek közel kellet lennie. Minél közelebb vannak az árnyak, annál erősebbek, és annál okosabbnak tűnnek. Akármilyen fiatal is volt az a sárkánymester, talán tapasztalatlan is, de egy sárkány a lelkét adta érte, nem szabadott volna ilyen könnyen végezniük vele.- Miután a végére ér, még furcsén természetellenes és ügyetlen mozdulatal meghajol Sifengnek... egy futó pillantást vet Ignisre, majd Xie Wu után indul.