Toumamora

Veszek egy mély levegőt és villámgyorsan ki is fújom azt a fiú válaszára. Nem sok kell ahhoz, hogy elzavarjam őt melegebb éghajlatra és ha végül nem is egyezett volna bele az ötletembe, akkor így is teszek. Megjegyzés nélkül persze nem engedem őt el.
- Na figyu, nézz fel az égre. Ott fenn vannak csillagok. Olyan magasról teszek arra, hogy mit akarsz, amilyen magasan vannak. Nem vagy a főnököm és bár próbálok jófej lenni veled, kezded kihúzni a gyufát, szóval most vagy eszünk egy hotdogot békességben, vagy én itt és most befejeztem veled a konverzációt, aztán úgy szökhetsz be a backstage-be mágus autogrammért, ahogy akarsz.
A hasa, és vele együtt a srác is egyetért.
- Nagyon király, én is így gondoltam.
Azzal kikértem egy hotdogot és ha ő nem kérdezett tőlem semmit, én sem szólok hozzá amíg jól nem lakok (és ez nem az első hotdog után lesz). Ha nem lett volna kőbunkó, akkor érdekelt volna a bánata-baja, így viszont egyen csak csendben magának.
Mielőtt megunnám, hogy csendben tömjük a majmot egymás mellett, elszabadul a káosz. Hamar realizálódik bennem is az, amit Ciscay is kiemelt. Nem nyerhetünk, így a lehető legtöbbet kell kihoznunk abból, amiből lehet: A menekülésből. Egy árny még nem volt olyan vészes, hisz volt segítségem is, de egy egész hadsereggel szemben esélyünk sincs. A tekintetemmel a Fenevad körvonalát fürkészem és közben túlélőket keresek. Hatalmas kő esik le a szívemről, mikor meghallom Iris hangját, ami azt jelenti, hogy ő is köztük van.
- Itt vagyok! - kiálltom miközben a levegőbe emelem a kezem és ha valami lángolót/csillogót fel tudok emelni, akkor azt is a magasba tartom - Gyere a kocsi felé! Ott találkozunk.
Közben félig-meddig megszegem Ciscay parancsát. Nem tudom nem ellenőrizni a holttesteket, így lassan haladok. Tudnum kell, hogy ki halt meg, ahogy azt is, hogy meg tudok e menteni még valakit, aki nem tud járni.
Ahogy egyre közelítünk a kocsihoz, megpillantom Iristés úgy terelem a gyerekeket és azokat, akiket sikerült megmenteni, hogy a két csoport még a Fenevadhoz érés előtt összeérjen. Ha ez sikerül, akkor egy erőltetett mosollyal és egy biccentéssel üdvözlöm Irist. Legszívesebben megölelném, de erre most nincs idő és tudom, hogy ezt ő is tudja.
- Megpróbálok előre menni. - Felelem, bár inkább javasolom - Egyedül gyorsabban elérem a kocsit és visszajövök értetek.
Ha a lány egyetért, akkor a Fenevadhoz sprintelek és olyan gyorsan izzítom a járgányt, ahogy csak tudom. A lábam olyan erővel nyomja a gázpedált, mint még soha, a szemem pedig végig az úton. Veszélyes gyorsan menni, de itt maradni is az, így áldozok egy kicsit az óvatosságból.

---

Az első megálló az volt, mikor Iris és a gyerekek, esetleg a megmentett emberek beszállnak. Ezt követően még nekem is nagyon nehezemre esik a gázra lépni és elpucolni innét, így el sem tudom képzelni, hogy Irisnak milyen nehéz kimondani a távozásra szólító szót. Mégis, minden gond nélkül eleget teszek a kérésnek és kiviszem a többieket. Tudom, hogy innentől rajtam áll az egész így nagyon az útra figyelek. Még akkor is, mikor már biztos távolban vagyunk.

Ahogy elhagyjuk a "csatateret", már egy kicsit lazábbra veszem a vezetést, de még így is sikerül megijednem, mikor Iris bepattan sofőrtérbe és egy csókot nyom az arcomra. Most teljesen vörös lennék, ha nem egy ilyen szituációból verekedtük volna ki magunkat. Vörös lennék és jó erősen homlokon pöckölném érte, mert tudja, hogy zavarba hoz! Helyette viszont csak rámosolygok és az egyik karommal átkarolom, miközben a másikkal a kormányt tartom kordában.
- Voltam már jobban is... - kezdem, miközben elengedem őt és a rádióval kezdek babrálni. Az egyik leghasznosabb találmány, a többieket próbálom elérni, a menekülés óta nem most először. Amennyiben ez nem sikerül, akkor kikapcsolom az eszközt. Errefelé nincsenek még Schiller tornyok, amikből zene szólhatna - Hiba volt elmenni.
Ezt szinte dühösen mondtam. Érezhető volt a hangomon, hogy nem értek egyet a kijelentéssel és tudom, hogy ennél többet nem tudtunk volna tenni, de ötletem sincs, hogy merre tovább.
- Nem lenne jó ötlet egy darabig megállni - kezdem - A gyerekek miatt viszont lehet, hogy szükség lesz rá.

---

Amikor szóba kerül Zu, nem sok vigasztaló gondolat jut eszembe, így kimondom azt, ami elsőre eszembe jut.
- Talán azt akarta, hogy a kiképzéssel meg tudd védeni azokat, akik nem kaptak ilyen tanítást.
Nem a legmeggyőzőbb és kicsit számomra is úgy érződik, mintha valami regény borítójáról mászott volna le, de ha valakiről, akkor Irisról el tudnám ezt képzelni. Meghúzok egy gombot a fenevad műszerfalán, ami hatására kinyílik az anyósülés előtti tároló, amiben többek közt ott van a helyi térkép is.
- A legközelebbi nagyobb településnél megállunk. Nem tudom mennyi pénzünk van, így szólj a többieknek mindenki maradjon a Fenevadon, ha valaki valami speciális ellátásra szorul azt megszerezzük majd mi. Reggel pedig... visszamegyünk. Utána navigálj légyszi.
A kérdésre pedig, hogy miért támadhattak meg minket egyszerűen nem tudok válaszolni.
- Fogalmam sincs - hallatszott a hangomon, hogy hirtelen egy mondvacsinált ötlet sem tudok kipréselni magamból - Egy idegen Qualauch akart beszélni Zu-val, de esélyünk sem volt elkerülni hozzá. Talán tudhatott valamit, de elveszítettem a támadás közben.
Ismét mindkét kezemmel az autót irányítom és teljes mértékben az útra figyelek, bár lassabban haladok amíg Iris vissza nem tér és nem navigál. Nem szeretnék túlmenni, mert ha nem hallunk reggelig a többiek felől, mindenképp meg akarom nézni mi a helyzet. Pláne mivel a harc hevében elvesztettük a fura srácot...