Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Nov 11, 2021 23:14:56 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Figyelmesen hallgatom, amit a lány mond, közben az államat dörzsölve gondolkodom. Tudom, hogy Simon-t egyáltalán nem zavarja, hogy elmegyek, de Rosanna-t igen. Viszont ahogy haladunk előre a terv ismertetésével, egyre inkább érzem, hogy sokáig leszek távol. Mégis tudom, hogy mennem kell. Hiszen Teo-ról beszélünk...
Viszont abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ha én lelépek egy időre, akkor itt minden rendben lesz és nem jön az őskáosz. A társaimat szuggerálom, ahogy azon gondolkodom, mit hogyan kéne elrendezni. Azt tudom, hogy nem vihetem mindhárom sárkányomat magammal, holott nem szeretek sokáig távol lenni tőlük. Ugyanígy nem szívesen hagyom egyedül a barátaimat sem, de a testvérem most az elsődleges cél.
Végül kiegyenesedem és megszólalok.
- Oké... A lehető legrövidebb úton megyünk sárkányháton. Úgy mennyi idő nagyjából, amíg odaérünk? Akkor ki tudjuk kerülni a veszélyes szakaszokat is. Thunderwing el tud minket vinni... - mondom.
- Legalább végre kinyújtóztathatja a végtagjait, úgyis azt mondta, hogy mostanság keveset volt távol... - csacsog bele Reldana, de egy jelentőségteljes pillantással belefojtom a szót.
- Reldana itt marad... - folytatom.
- Mi?! Neeee mááár... Én nem mehetek világot látni? - kérdezi csalódottan a sárkányom.
- Valakit muszáj itt hagynom, aki képes koordinálni a többieket és figyel is rájuk - mondom egy sóhajjal. Reldana csak motyog valamit magában, de nem folytatja.
- Teo velem jön még... - teszem hozzá, mire Reldana még jobban felháborodik.
- Középsőnek lenni szar... - morogja.
- Vigyázz a szádra, kis hölgy! - figyelmeztetem, mire észreveszi magát, szóval csak mosolyogva csóválom a fejemet.
- Simon, Rosanna... Maradtok, ugye? Igyekszem minél hamarabb visszatérni és nálatok jobban senkiben nem bízom meg, hogy elbír ezzel a hellyel... - folytatom egyre gondterheltebben, ők csak bólintanak.
- Kívánságod számunkra parancs, Főnökasszony! - ugrat Simon, mire a szememet forgatom, mert tudja, hogy nem szeretem, ha így hív.
- Igyekszünk rendet tartani és mindenről informálni, ahogy csak tudunk... - teszi hozzá Rosanna is.
- Szerinted elég leszek én és két sárkány vagy hozzam még Simon-t és Reldana-t? - fordulok most a vendégünk felé. - Rosanna eléggé összeszedett és ügyes, hogy rövidebb ideig elbírjon az itteni dolgokkal, csak nem sokáig... - mondom még, mire a barátnőm hálásan néz. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 21, 2021 22:31:54 GMT 1
Bratti : Adeline Gwendolyn Etherington -Talán három nap, vagy inkább négy, ha biztonságosan utaznánk. Meg lehetne gyorsabban is, de a tenger felet veszélyes lehet az időjárás, így jobb ha nem egy szuszra szeljük át. Ha Swellingmore ban elmegyünk a nagy hegységig és onnan kanyarodunk ki a tengerre akkor szerintem el juthatunk veszély nélkül Zephiritre. Zephiritte Nimfái veszélyesek lehetnek, de ha egy éjszakára letáborozunk, talán nem történik majd semmi. Onnan sárkánnyal könyen eljuthatunk Al Adhinatba. Ha nagyon muszáj még megállhatunk majd Clynoris szigetein. Szerencsére ezekre nem lát rá annyira a császárnő és nem állnak harckészültség alatt.- A kérdésedre komolyan gondolkodik pár percet aztán megfontoltan így szól.
-A sárkányok minden korban bölcsek. De egy fiatal sárkány, nem tud olyan hosszan, olyan sokat repülni. És minél többen vagyunk a sújjunk annál jobban fogja lassítani őket. Az embereidet természetesen nem ismerem, így arról nem lehet... véleményem, hogy mennyire bírnak helytállni. Illetve úgy érzem nem dönthetek helyetted. Ráadásul hátra hagyni egy sárkányt a képeségeidet is gyengítheti. Az út veszélyes lehet, de a tengerfeletti viharokon kívül nem hiszem, hogy bármi olyannal találkoznánk ami egy sárkánynak problémát okozhatna. Meg találkoznánk is vele akkor se sok mindent telhetnénk ellene.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Dec 14, 2021 11:19:30 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Elgondolkodva hallgatom a lányt és felsóhajtok. Az majdnem egy hét... Az nagyon sok... Gondolom gondterhelten, miközben ő is a kérdéseimre igyekszik válaszolni.
Aztán megint csak meghallgatom és most én gondolkodom pár percig. Jogos, amit mond, de Reldana-nak nincs túl sok harci kiképzése, míg Simon-nak például van. Teo-t pedig nem tudom egyelőre egy hétre egyedül hagyni, ahhoz még kicsi és a képessége is hasznos lehet.
- Rendben... Rosanna és Reldana fog itthon maradni és felügyelni, amíg Thunderwing, Teo, Simon és én távol leszünk! - döntök végül. Reldana addig csillogó szeme most csalódottá válik, de csak felsóhajt. Megsimogatom a nyakát. - Tudod, hogy nélkülözhetetlen vagy itt! - mondom vigasztalóan neki, mire csak bólint.
- Azért egy nap majd engem is elviszel valahova? - kérdezi reménykedve.
- El! - mosolygok rá, majd visszafordulok a vendégünk felé. - Ez a végleges döntésem. Szeretnék még ma indulni, ha lehetséges. Még el kell intéznem egy-két dolgot, de utána indulhatnánk, az megfelelő? - kérdezem tőle. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jan 19, 2022 18:00:28 GMT 1
#s://i~imgur~com/332VABJ~png Trish A meglepődöttség egyoldalú volt az inas részéről, Trish nagyon is hozzá volt szokva ahhoz, hogy idegenekhez állít be hivatlanul. Az egyetlen dolog, amit furcsállott, az a meglepődés mértéke volt. Ennyire el akarták volna felejteni? Megértené, de valószínűleg ők is nagyon jól tudják, hogy nehezebb őt levakarni. Szinte teljesen biztos volt abban, hogy Patrick is tudta nagyon jól, hogy visszatér még ide, csak addig mondogatta (jelelte?) magának az ellenkezőjét, hogy végül elhitte azt.
- Személyesen, teljes életnagyságban.
Őszinte mosoly ült az arcára, bár az, hogy a szavai után is az arcán maradt már szakmai ártalom, pontosabban inkább szakmai tapasztalat. Nagyon örült, hogy az inas nyitott ajtót, olyannyira, hogy szinte már kínosnak érezte a megkönnyebbülést.
Trish, az isten szerelmére, ez az inasok dolga, most komolyan ennek örülsz?
Tudta magáról, hogy jól bánt a szavakkal, de tudta azt is, hogy nagyon gyenge jégen táncol, ahogy azt is, Patrick legalább olyan makacs, mint ő egy jobb napján.Emberére talált, de a lelkiismeret furdolása nem hagyta nyugodni.Egy finom, gyors, alig észrevehető mozdulattal kisöpörte a szél által arcába fújt tincseket az arcából, majd a körmei végével a sapka alá igazította a hajának azon részét, ami a séta során kibújt a ruhanemű alól.
- Bemehetek?
Vagy be kell "szöknöm", mint legutóbb? Tudta jól, hogy nincsenek olyan jóban az inassal, hogy ezt így megkérdezze tőle, kár, pedig biztosan oldotta volna a feszültséget. Egy kicsit elölrébb lépett, majd letörölte a mosolyt az arcáról és felvette egy szikla arcvonásait. A bohókás köszönéshez nem ismerték eléggé egymást, ahhoz viszont igen, hogy az inas tudja, ha nemleges választ akar adni, azzal már most veszített.
- |
|
rani25
Lelkes fórumozó
Posts: 71
Utoljára online: Jul 3, 2024 6:11:40 GMT 1
Apr 15, 2021 11:59:52 GMT 1
|
Post by rani25 on Jan 19, 2022 21:56:24 GMT 1
A találkozás oly váratlanul érte, hogy pár másodpercre teljesen leblokkolt. Akkor eszmélt fel, mikor a riporter, szilárd tekintetével a padláslakás irányába lépett.
- E-elnézést, de e-erről az Uramat kell megkérdeznem. - hebegte esetlenül.
Hogy az őszintét megvallja, rettegett hátrafordulni. A nyakába fúródni érezte a zord, éjfekete szemeket. A vendég jelenlétében azonban, csak rákényszerült. S lám, igaza lett, egyedül annyi különbséggel, hogy közte és az ajtó között váltogatta azt a sötét szempárt. Patrick az öléből az ujjára, majd onnan a vállára röppentette a madarat.
- 'Miért jött? Az interjúért?'
- Igen, minden bizonnyal.
A viszolygás, a kételkedés és a mélyenszántó merengés hármasa vetült ki ábrázatára. Kedvencéhez fordult, ki erre közelebb hajolt. Mosolyogva csőrön puszilta a zsúdárkodó jószágot. Mint eddig, most sem maradt el az öröme: Tollát izgatottan meresztette fel.
- 'Nyisd egy kicsit beljebb az ajtót.' - Az inas szó nélkül cselekedett. Már éppen megörült volna a fiatal férfi mosolyának, mikor megpillantva a vörös loboncot, arcizmai ismét keménységet sugároztak. - 'Ha vállalom, ígéretet tesz, hogy a továbbiakban békén hagy, és hogy a kapott információkat nem használja fel rossz hírnév keltésére, se semmilyen más korrupt ügyre?'
Nem érdekelte, ha kérdésével netán megsérti a lányt. Nehogy már a riporternek álljon följebb, mert megbizonyosodik a céljának tisztaságáról! Ha csak ennyiért megorrol rá, akkor röpstartból kár volt idáig elfáradnia.
Elég rutint és tapasztalatot szerzett az évek alatt, hogy tudja: még a legkisebb arcrángásnak is jelentősége van. Sosem volt az a könnyen átverhető, s még így is belefutott pár kellemetlen csapdába. Nem akarta ezt is közéjük sorolni, s ehhez minden lélekbelátó emberismeretét bevetette.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jan 28, 2022 19:33:26 GMT 1
Bratti : Adeline Gwendolyn Etherington Első megálló: A hegység -Rendben van.- Feleli.- Akkor amíg elkészülsz addig keresek enni valahol. Nem volt időm megállni még, mióta a városban vagyok.- Teszi hozzá. Utána indulhatunk.
Amíg összeszeded és elrendezed ami kell, ő valóban keres magának egy éttermet vagy egy árust, úgy tűnik mást nem tervez bepakolni. Az indulás is zökkenő mentesen zajlik bár a lány láthatóan nincs hozzászokva a sárkány háthoz. Draginfly Valley-t gyorsan elhagyjátok és megpillantjátok magatok alatt a sivatagot. A száraz meleg levegő is nem sokkal később utolér de ha kicsit magasabbra repültök már nem perzsel annyira. Miután eléritek Swellingmore-t már látszik is a hegység amiről a nő beszélt, habár egyelőre hihetetlen távolinak tűnik még repülve is. Alattatok is megváltozik a táj, eltűnik a sivatag a helyét magas átláthatatlan fákból álló erdők veszik át. Mire eléritek a hegységet és elkezdtek emelkedni már késő délutánra jártok, érzitek a levegőn hogy nemsokára sötétedik és hogy az éjszaka esőt is hoz majd magával. Még nem éritek el a hegység legmagasabb pontját amikor el is kezd szakadni az eső. Minden, sötét lesz, az esőtől pedig alig láttok valamit.
-Repüljünk fölé és táborozunk le, nincs értelme a sötétben tovább menni!- Veti fel a Aanisa. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Apr 13, 2022 12:39:38 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Természetesen nem kell sehova mennie, mert mi adunk neki kaját... Ez a legkevesebb, azt hiszem. Nekünk sem kell sokáig pakolnunk, egy órán belül indulunk is. Még adok pár instrukciót Rosanna-nak és Reldana-nak, majd Theo-val és Simon-nal együtt felkapaszkodunk Thunderwing hátára. Aanisa mellett Simon is tart kicsit a dologtól: még nem igazán próbálta a dolgot, szóval az elején mind a ketten eléggé be vannak feszülve, de a tanácsaim egy idő után megteszik a hatásukat: a nap közepére már egészen belejönnek.
Ezen kívül nem igazán történik semmi érdemleges, bár Theo kivételesen teljesen bepörgött arra, hogy végre megismerheti azt, akitől a nevét örökölte. Alig bírtam elmagyarázni neki, hogy azért az még odább van, úgyhogy fel is adtam egy idő után. Mindenesetre szépen haladunk, viszont sajnos, esni kezd.
- Támogatom, csak rosszabb helyzetbe kerülünk, ha tovább megyünk! - mondom én is, majd jelzek Thunderwing-nek, hogy repüljön följebb, s keressünk egy megfelelő táborhelyet. Ott aztán majd további lépéseket teszünk meg, hogy mindenki jóllakjon, legyen hol aludnia, biztonságban legyünk és az őrség kérdése is fontos... De először találjunk egy megfelelő, védett helyet. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 29, 2022 17:55:25 GMT 1
Árnyak nyomában Bratti: Adelin Gwendolyn Etherington
-Köszönöm nemes lény, hogy elhoztál ide.- Aztán feléd fordul.- Itt biztonságban leszünk. Érdemes lenne piheni mielőtt virrad. Ha a sárkányok képesek lesznek átrepülni a hegyen nemsokára az óceán fölött leszünk ott pedig nem lesz lehetőségünk pihenni.
Kicsit sem meglepő módon az álmaidban folyamatosan visszatér az öcséd. A közös múltatok és az hogy hogyan képzeled most az életét, egy kettő kifejezetten rémes ezek közül a rémálmok közül. Mire végleg lemondasz az éjszakáról már felkelt a nap a hegy felet Aanisa pedig épp a magatokkal hozott ellátmányból készíti a reggelit.
-Egyél. Szükséged lesz az erőre. Remélem a sárkányok kibírják majd a hegyet.
Miután megreggeliztek nekivágtok a hegységnek a sárkányok pedig nagyon hamar feladják, egyszerűen nem tudnak tovább küzdeni felfelé, ráadásul számotokra is egyre fárasztóbb a mozgás, egyre jobban kapkodjátok a levegőt. Egy egész napotok rámegy hogy átverekedjétek magatokat és a másik oldalon elkezdjetek leereszkedni. Aanisa szerint a tenger már látszana alattatok, de a bolyhos pára tömeg mindent kitakar alattatok. Szó szerint a világ felett vagytok. Ha a sárkányok nem lennének a világ minden meleg ruhája sem védene meg beneteket a jeges széltől. Aanisa tudta hogy nehéz lesz az út de nem gondolta hogy ennyire. Mire a felhők alá értek már a hegyen is lemegy a nap. A nő fáradtan rád néz.
-Nem lenne jó ötlet most fáradtan nekivágni az óceánnak, pihenjünk inkább azt hiszem, mostanra a sárkányoknak is elfáradhattak, inkább ne kockáztassunk.
A nőnek valószínűleg igaza van de így hogy átjutottatok a hegy tetején és ismét a felhők alat vagytok végre valóban gyönyörködhetsz a kilátásban. Alattatok valóban a világ terül el. Hatalmas fekete víztükör ami a holdat, a milliónyi csillagot és még a hegyet is visszatükrözi. Ugyanakkor hihetetlennek tűnik, hogy bármi is lenne rajta. Mintha az óceán a végtelenségig tartana. Amilyen lélegzetelállító a látvány annyira félelmetes. Ha valóban végtelen, vajon mikor éritek el a célotokat? |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jun 15, 2022 18:10:18 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Kicsit megnyugtat a tudat, hogy az első napot így megúsztuk... Szeretnék minél hamarabb odaérni, hogy biztonságban tudhassam az öcsémet. De ahhoz most pihenni kell.
Bár én is csodálatosnak tartom a kilátást, ennél most sokkal praktikusabb vagyok. Rögtön az éjjeli őrség beosztásán gondolkodom, a kaján, alváson... Szakmai ártalom, azt hiszem.
Thunderwing kicsit meglepődik a köszönetnyilvánításon, de végül ő is fejet hajt.
- Ugyan... - zeng fel mély hangja.
Éjszaka megint nem tudok aludni, de szerencsére Thunderwing, Theo és Simon közelsége segít, így amikor hozzájuk bújok, valamennyire mégis sikerül pihenni... Reggel pedig az új útitársunk készít reggelit. Már nem hiszem, hogy valami problémát okozna, így csak jóízűen falatozom.
- Köszönjük! - mondja Simon is. Bár ennyire könnyű lett volna a nap is... De nem. Érzem mindenkin, hogy baromira megterhelő. Kicsit meg is bánom, hogy Simon-t és Theo-t magammal hoztam, de tudom, hogy hosszútávon jobb lesz így.
Nem is nagyon beszélünk, csak haladunk, igyekszem húzni a csapatot, ha már miattam indultunk el. Estére ha lehet, még szebb kilátásunk van, s mikor megvacsoráztunk és a többiek pihenőre mennek, én Simon-nal kiülök a sziklaszirt szélére és csak gyönyörködünk.
- Azért megérte eljönni, nem? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Meg hát! - mosolyog rám. - Amúgy... Hogy bírod? - kérdezi.
- Közelebb vagyunk, mint valaha... Nem akarom elszalasztani ezt a lehetőséget... - sóhajtom.- Szeretem betartani az ígéreteimet és az öcsém... Eddig senkije nem volt rajtam kívül... - pillantok a lányra.
- Zavar? - húzódik közelebb hozzám, ahogy lehalkítja a hangját. Megrázom a fejemet.
- Nem... Örülök igazából... Az embernek kellenek barátok... - mosolygok a férfire, majd a vállammal meglököm a vállát.
- Hah, hogy lefokoztál! Eddig legjobb barát voltam... - tettet szomorúságot, mire megforgatom a szememet.
- Csak tájékoztatlak, hogy azóta is megvan a kiváltságod... - mondom neki, miközben a vállára hajtom a fejemet.
Egy ideig csak a tájat nézzük.
- Szeretném, ha minden jól menne... Ha mindenki biztonságban lenne... - sóhajtok, mire Simon átkarol.
- Tudom... És jó úton haladunk felé! - suttogja a fülembe. |
|
