Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Aug 9, 2021 12:31:03 GMT 1
#s://imgur~com/2PTTFcj~jpg Őszintén szólva, nem lepnek meg Anya szavai. A korábbi kijelentései - illetve a látottak - alapján tényleg feltételeztem, hogy hiába védtem egy ideig a törvényt, és hiába nem szegtem meg soha, most több szövetségest találok majd azok között, akik jogosan vannak itt, mint azok között, akik hivatalosan az emberek védelméért felelnek. Van egy rohadt iróniája az életnek, de ezt már megszokhattam volna. Amikor megkérdezi, hogy szeretnék-e valamit, elhúzom a számat. Ami azt illeti, érzem, hogy elég nagy mázlim van vele - láthatólag ő a helyi mindenes, és sok kényelmi dolgot el tud intézni. Ugyanakkor arra a szegényes zsebpénzre gondolok, amit az egész elején a kezembe nyomtak, és hamar rádöbbenek, hogy alighanem nem lenne jó ötlet azonnal elszórni... akkor sem, ha szívesen tenném. - Valamiért támadt egy olyan megérzésem, hogy a szappan sem lesz ingyen. Szóval egyelőre fogalmazzunk úgy, hogy nem vagyok tele pénzzel - tárom szét a kezem. Amikor ledobta a felsőjét, azért kicsit feszengeni kezdtem. Igyekeztem nem jelezni, mert logikailag tényleg nem volt értelme a szégyellősködésnek, de... azért az én eddigi életemben eléggé szolid embernek tartottam magam. Enyhén szólva szokatlan, hogy valaki lazán nekiáll levetkőzni előttem. Szóval csendben maradok, amíg elrakja a holmikat a melegítőjébe vagy a melltartójára. Amikor viszont megemlíti, hogy "kereshetnék egy kis mellékest" gyorsan kapok az ajánlaton. Azonnal sikerül igazolnia az előbbi feltételezésemet is a szappannal kapcsolatosan. - Egyiket sem tapasztalnám meg, amíg nem muszáj... - motyogtam a fogfájásos megjegyzésére, aztán félnéztem. - Kedvem az határozottan lenne - bólintok végül. |
|
Bes[T]roll
Kezdő tollforgató
What people often desire most is the thing that is most forbidden.
Posts: 17
Utoljára online: Aug 11, 2021 11:56:40 GMT 1
Oct 24, 2020 20:47:11 GMT 1
|
Post by Bes[T]roll on Aug 11, 2021 10:50:11 GMT 1
Épp meghalnék az unalomtól amikor közeledő lépteket hallok. MI A.... MI A SZART AKARNAK EZEK MÁR MOST?! Jobb, ha nem ellenkezem és a falhoz állok. Ahogy látom a szobatársaim cuccai érdeklik, gondolom valami szarságba keveredett vagy más keverte abba, nem mintha érdekelne. Ezek aztán nem kímélik a dolgokat, na mindegy gyorsan el is húztak, vissza is ülök az ágyra. Pár perc elteltével megérkezett a cellatársam, így első megítélésre nem tűnik balhés alkatnak. Szépen bemutatkozott, elkezdte pakolni a cuccait majd képeket kezdett el nézegetni a családjáról aztán az ágyra feküdt és ott nézte nagy sóhajokkal. Jobb, ha most nem nagyon szólok hozzá, de azért bemutatkozok vagy valami.
- Lance Wilson. Igyekszem én sem útban lenni, meg ahogy látom most inkább lennél egyedül, nem is zavarlak – majd a mondat után le is fekszem az ágyra és bámulom a plafont.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Sept 20, 2021 19:46:31 GMT 1
#s://i~imgur~com/Dk98RRs~png Robin jól elraktározta az információkat, amiket Dia mondott, mindegyikre nyomatékosan bólintott is. Egyáltalán nem akarta forszírozni a barátkozás témát, egyrészt mert ehhez idő kell és ismerte ennyire az embereket, hogy ne erőltesse, mert ellenséges reakciót vált ki, másrészt ő sem volt egy nagy barátkozós típus, teljesen jól elvan egyedül is. Csak hát tisztában van azzal, hogy ha normálisan túl akarja ezt élni, akkor bizony csapattársakat kell keresnie. Dia pedig tökéletes csapattársnak bizonyult eddig, bár motoszkált benne valami, hogy mi van, ha egyik napról a másikra ez majd megváltozik és pont az ellentéte lesz, de ezt Robin igyekezett kizárni.
- Lehet egyáltalán megbízni itt valakiben is? - teszi fel a kérdést halkan. Azzal persze tisztában volt, hogy ha van még nehezebb dolog annál, hogy megszerezze valakinek a bizalmát, akkor az az, hogy meg is tartsa. Érzékelte, hogy valami történt a lánnyal, de továbbra sem érezte illendőnek, hogy csak úgy rákérdezzen itt és most. Azért egy megértő pillantást küldött felé Robin, hiszen még mindig idegenek voltak egymásnak, ő sem mondott volna el semmit fordított helyzetben, de hátha jól esik neki, hogy egyáltalán észrevette. Mondjuk, az is igaz, hogy Robin-nak rohadt sok titkolnivalója volt, illetve az elmúlt években ehhez volt szokva: ne mondjon senkinek semmit az inkognitó miatt. Mondjuk, semmi nem garantálta, hogy Dia-nak ne lennének nagy titkai.
Robin ismét csak bólintott, mikor Dia azt mondta, magára fogja hagyni. Sosem zavarta az egyedüllét, legalább fog tudni kicsit gondolkodni. Azonban a takarítás gondolta kicsit megrémisztette. Sosem volt nagy takarító, így kicsit megijedt, hogy rosszul fog menni és máris kipécézik maguknak az emberek, az őrök, akárkik, ezt pedig igyekezett volna elkerülni, ha tudja.
- Pontosan mire gondolsz az alatt, hogy nem fogok unatkozni? Szoktak az újakkal valamit csinálni? Csak szeretnék felkészült lenni, hogy lehetőleg ne érjen túl sok meglepetés... Tudom, ez lehetetlen - teszi fel védekezően a kezét. Közben azon is elgondolkodik, vajon mi lesz a vacsora. - Bocsi a sok kérdésért! - teszi még hozzá bocsánatkérően. |
|
![Bes[T]roll Avatar](http://storage.proboards.com/6462521/avatar/DdtZiABwTaTwcaxyMia0.jpg)
