Bes[T]roll
Kezdő tollforgató
What people often desire most is the thing that is most forbidden.
Posts: 17
Utoljára online: Aug 11, 2021 11:56:40 GMT 1
Oct 24, 2020 20:47:11 GMT 1
|
Post by Bes[T]roll on Jun 8, 2021 12:14:50 GMT 1
Az estém nem volt valami jó. Nagyon ideges voltam, hiszen azok után, hogy felhagytam a bűnözéssel, most újra börtönbe kerülök, ártatlanul, egyszerűen nem hiszem el. Nem is aludtam sokat az idegességtől, 3-4 órát talán, szóval elég fáradtan ébredtem, de legalább mérgelődni sem volt már erőm. Az azonban így is feltűnt, hogy valami nem frankó. A többi rabot viszik, de engem nem. Ennek most örülnöm kéne vagy mi? Megint kezdek ideges lenni de aztán csak egy nevetés jön ki belőlem. Egyszerűen már nem érdekelt mi lesz, nevetséges az egész, az egész életem, már csak nevetni tudok ezeken a szarságokon. Ekkor úgy döntöttem, átváltok a nyugodt, leszarom a világot állapotba. Meg is nyugodtam, visszafeküdtem az ágyra kényelmesen és vártam mi lesz. Telt-múlt az idő, 10 perc múlva már elég nyomasztó volt a hangulat, de utána már inkább csak szét untam a fejem. Olyan dögunalom volt, mint azok a matek órák a suliban, a francba is, de még azokat is jobban élveztem. Végül már majdnem sikerült elaludnom is de akkor jött a megváltás. Lépésekre lettem figyelmes.
-Úristen hát itt van a Messiááááá....s -mondtam magamban, aztán megpillantottam a kolosszust - na ez az ember biztos megette a spenótot a suliban, szerintem még az anyja is fél tőle, feltéve, hogy van anyja, vagy egyáltalán ember. Vajon ő is kopasz hajú és szemöldökű? - el is képzeltem, majdnem elnevettem magam de gyors valami másra gondoltam, semmi kedvem szétveretni magam, így is olyan állapotban vagyok, mint a mosott szar. Azt kérte tegyek rendet, úgy is tettem. Közben hozzám is szólt, nem mertem válaszolni, féltem, hogy elnevetem magam, kérdésére csak megvonom a vállamat, oda se nézek. Utána még nyomja a kemény dumáját ami nem nagyon hat meg, hallottam már ennél jobbat is, de bajt se akarok szóval úgy csinálok mint akit érdekel és be van ijedve valamennyire, higgye csak azt a plüss maci, hogy medvét látok. Azt mondja, ha kikerülök nem lesz semmim, de téved. Nekem lesz hajam és szemöldököm is. Áhá, ma még nem kajált, azért lehet még a szokásosnál is mogorvább.
A vallatószobába kísért, újra elmondtam amit korábban, láttam rajta, hogy leszarja, hát leszartam én is így rövidre fogtam. Ez után a látogató helyiségbe kísért ahol nem volt egy árva rab sem, rajtam kívül persze, aztán megjelent a "kedves David rendőr", legalábbis ezt feltételeztem, vele volt egy női rab is. David ez után elvonult egy kicsit, valami dolga van még biztos. Hát ez aztán tényleg kedves rendőr, hozott nekem egy nagyon szép bilincset, de nem olyan vacak, sima bilincset, óóó nem, ez valami spéci cucc. A nő is kapott egyet ahogy látom. Nem volt sok kedvem beszélgetni, de ő üdvözölt, így végül én is köszöntem neki.
Ezt követően beültünk az autóba, majd el is indulunk. Most már biztos, hogy ő David, hiszen most ő fog minket elvinni. A semmiből elkezdi mesélni az életét, hogy mit tervez és mit tervezett volna ma. Kedvelem ezt a Davidet, pedig én nem szoktam valakit kedvelni csak azért mert jóarcnak tűnik pár perc alapján, talán csak elképzeltem az életét, hogy az enyémhez képest mennyivel jobb, és látszik is rajta, hogy boldog. Nem nagyon akartam megszólalni de végül csak kinyögök valamit:
-David, ugye? Biztosan nagyon szép és boldog családja van, örülhetnek magának.
Közben feltűnik, hogy letértünk az autópályáról és egy McDonald's felé megyünk, majd David hátraszólt. Fel is húztam a két szemöldököm, ez tényleg meglepett. Megvárom amíg a hölgy sorstársam kér valamit, aztán én is elmondom mit kérek:
-Te nem csak simán jó ember vagy David, az összes rendőr közül akivel valaha dolgom volt, te vagy a legjobb arc, és hidd el, sok rendőrrel volt dolgom. Nekem amúgy elég lesz egy kis sajtburesz és egy kávé, de ha ma még összefutsz a kopasszal, nem tudom hogy hívják, vegyél neki a nevemben egy Big Mac-et - már ha egy elég lesz neki - ezt már nem mondom ki, hátha jóban vannak. Amikor David átadta a kajám meg a kávét, megköszöntem, jó étvágyat kívántam mindhármunknak, majd elkezdtem falatozni. Közben gondolkodtam, hogy hozzászóljak-e a nőhöz, de talán csak rosszabb lett volna, hisz nem tudtam milyen állapotban van, meg nem az a féle ember vagyok aki megnyugtat másokat, szóval csak rápillantottam pár másodpercig, majd vissza a kajámra.
Megérkeztünk. Megköszöntem Davidnek, nem is tudom konkrétan mit, csak annyit mondtam neki, hogy köszönöm, a nőnek végül mégis mondtam valamit, mielőtt különválasztottak minket, igyekeztem gyorsan mondani;
-Tudom, most úgy érzed az életed ennél nem is vehetett volna szarabb irányt, úgy érzed egy zsákutcába értél, hogy innét nem menekülsz. Talán így van, talán nem. Ami viszont most a legfontosabb dolgod lesz, az az, hogy ne mutass gyengeséget, még ha reménytelen is az egész, még ha körül is vesznek, te csak mosolyogj az ellenségeidre, attól erősebbnek fogsz tűnni még a legnagyobb izomagynál is, ezt látva pedig sokkal nagyobb eséllyel szerzel majd... nem, nem barátokat, ugyanis senkiben sem szabad majd megbíznod, még az őrökben sem - nevezzük őket inkább szövetségeseknek.
Ekkor jött két őr, hogy elkísérjen minket, a nőnek még annyit mondtam búcsúképp, hogy sok szerencsét, majd ő is ugyanezt mondja nekem.
Az őr bekísért az épületbe. Az ott ülő rendőr elég para arckifejezéssel nézett, remélem nem egy pszichopata.
Na és most jött a KEDVENC részem. A reggeli 2 óránál is hosszabbnak éreztem, nagyon utálom ezt a szart ááá. Próbáltam közben mindig valamire gondolni, ami elvisz innen, ebből a kínos helyzetből, így valahogy túléltem ezt a kínt. Jön a zuhany. Éppen használni akarnám a sampont, de megcsapta a bűze az orromat. Remek, a sampon itt is kurva jó, le merem fogadni, hogy ebbe szarnak az őrök és adnak hozzá valami színezéket amitől olyan állaga van mint... jó, inkább bele se gondolok, csak használom, majd igyekszem minél hamarabb lemosni magamról ezzel a kibaszottúl hideg vízzel, olyan hideg, hogy már fáj, azt hittem a börtönben való kínzás nem legális, ha ezt valaki látná.... Utána egy borotvával várnak, meg is borotválkozom, aztán kidobom a kukába, megkapom a ruháim és egy zacsit amit majd a szennyes leadására tudok használni. Elpakolni már nem tudtam, hiszen később érkeztem, így sietnem kellett. Megkaptam a börtön házirendjét is, egy paplant, ami még a ruhámnál is vékonyabbnak tűnik, egy matracot és egy lakatot a hozzá tartozó nyitó kombinációval, lesz ugye majd valamilyen szekrényem. Utána kapok 12 dolcsit, mondván, hogy ez lesz itt a havi zsebpénz. Az ebédet leképstem így egyből a dokihoz visznek. Átnézi az aktáimat, csinál pár vizsgálatot, majd feltesz két kérdést. Az elsőre természetesen azt felelem, hogy nem, nem tervezek itt meghalni, a másodiknál pedig anyám és a testvérem nevét mondtam. Utána még belémverték a fontosabb szabályokat, elmondták mi hogy fog zajlani stb... Aztán VÉGRE a cellámhoz értem, el is rendezgettem a dolgaimat, kicsit leültem megnyugodni, aztán azon agyaltam, miket mondok majd a cellatársamnak. Több változaton is gondolkodtam, attól függ mennyire lesz jóarc.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jun 10, 2021 20:56:42 GMT 1
Amikor üdvözölted a nőt, láttad ahogy a szeme sarkából feléd tekint, illetve nagyon minimálisan a feje is fordult irányodba, de nagy százalékban a munkájára koncentrált. - Heló. És ennyivel el is intézett, majd visszatért a „munkájához”. A börtönben nagyon kreatívnak kell lenned, hogy el tudd foglalni magad és ő pontosan ezt tette. Fogalmad sem volt, hogy mit művelhet, de az biztos, hogy mindennek meg van a helye és a felhasználási módja, hiszen, ha nem lenne, akkor valószínűleg benne lenne a szemetesben. Mert most konstatálod, hogy ott is voltak dolgok. Az általa készített... nos... akármiket vécépapírral tömte ki, hogy kör alakú formát vegyenek és úgy is maradjanak. Nagyon nagy pepecselésnek tűnt a dolog, de irigylésre méltó odaadottsággal csinálta. Amikor az utolsóval is végzett elégedetten dől hátra a székében. Amióta egy helyre kerültél vele, talán most látod először, hogy mozdított valamit a testtartásán. Felkelt az ágyról és gondosan elrendezte a frissen készített kacatjait, méghozzá úgy, hogy ne tűnjön szemétnek az, amit csinált velük. Rendezett káosz volt a szoba rá eső részében, de jó értelemben. - Anya Borke. – mutatkozott be, de csak miután végzett a saját cuccai elpakolásával. – Szimpatikus vagy. Mondta, miután végignézett azon, hogy hogyan pakoltál el a saját térfeleden. Nem sokkal később odalépett az ajtóhoz és a nézelődéséből ítélve nem az őrökre, hanem a többi érkező rabra volt kíváncsi, pontosabban arra, hogy rajtad kívül érkezett e még valaki a szokásosnál később, majd visszalép az ágyához ám nem ül le rá. Guggolásokat kezd el csinálni, majd pár fekvőtámaszt és csak ha ezzel végzett, utána vágja le magát a nem túl kényelmetlen bútorra. Szűkszavú, de lehet, hogy a börtönben mindenki ilyen. Vagy lehet, hogy az a gond, hogy csak új vagy. Fene sem tudja. Ha nem szólsz hozzá, akkor ez a beszélgetés a „Szimpatikus vagy” után már azelőtt meghal, hogy érdemben elkezdődött volna. A nő térfelén van néhány könyv, név szerint az Állatfarm és egy Sherlock Holmes kalandjai egy eléggé megszenvedett verzióban. Ezeket bunkóság lenne kérdezés nélkül elvenni és mivel nálad még semmi sincs, így ha nem szólsz hozzá maximum a gondolataiddal illetve saját súlyos testedzéssel tudod lefoglalni magad vacsoráig, illetve utána egészen a beosztásodig, amire a neved leghamarabb holnap reggel kerül. Az unalom elűzésére alkalmas beszélgetés ellenérve viszont az, hogy fogalmad sincs, hogy mi az, amit illendő kérdezni, mi az, amit érdemes felhozni, illetve mi lehet fájó pont, vagy épp mi nem. Ha valamit elszúrsz, akkor az évekre bélyeget nyomhat a kettőtök kapcsolatára. Bár ez igaz lehet a hallgatásra is. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jun 10, 2021 23:25:21 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/30/0c/ae/300cae97b105ff5804c01802ba1d4717~jpg Egyébként sem aludtam valami jól, így már az első mozgásokra felkapom a fejem. Gyorsan rendbe teszem a cellát magam körül, mindent vissza állitok abba az állapotba ahogy előttem volt, már amennyire ez lehetséges, és csak várok. Nem kell sokat várnom, az őr szinte azonnal oda ér ahogy végeztem. Némán engedelmeskedek az utasításának, nincs értelme nemet mondanom, hosszú órákig tartó utazás ál előttünk és nem lep meg hogy nem fognak megállni. Miért tennék? Fordított helyzetben én sem látnék többet a helyemen mint egy banda tagot, egy veszetten morgott kutyát aki ki tudja milyen veszéjeket jelentene rá vagy a családjára az utcán.
Én vagyok az utolsó akit a buszhoz kísérnek, szinte teljesen tele van, éppen csak körbe járatom rajtuk a szememet. Ahogy kiérünk máris olyasmi történik amire nem számítottam volna rögtön, az egyik lány máris megkörnyékez. Az első másodpercben védekezésre kapcsol az agyam, még az álkapcsom is összefeszítem, nem hiszem el hogy máris belém kötnek. Azonban még ennél is nagyobb meglepetés ér, a nő segítséget ajánl nekem. A meglepetéstől azt hiszem az ajkam is kinyílik egy percre. Végig hallgatom a mondandóját, egy másodperc alatt görcsbe rándul a gyomrom. Nem az ijeszt meg hogy össze pisilem magam, még a pelenka sem, habár nem érzem szükségesnek, de hirtelen az eddigieknél is tisztább lesz mibe is kevertem magamat.
-Köszönöm.- Mondom komolyan, és bár nem áll szándékomban felhasználni elfogadom az ajándékát. Nem éri meg vissza utasítani egy ajánlatott sem, mert nem biztos, hogy másodszor is fel fogják neked ajánlani.
Nemsokára megjelennek az őrök, mindenki megkapja a bilincsét, jó fél percig bámulom az enyémet, alkalmanként még mindig hihetettlen hogy idáig jutottam. De valakinek muszáj volt. És nem bírtam volna ki ha még egy testvért elveszítek. És talán ettől majd észhez tér. Amint az őrök elkészültek feltereltek minket a buszra. Mintha állatok lennénk. Azt hiszem ettől a pillanattól senki nem fog embernek tekinteni többé, de nem számít, nem hagyom hogy megtörjenek, eddig sem hagytam. A harcok nem a ringben kezdődnek. Úgy tűnik mindenki igyekszik olyan helyet kapni ami ablak mellet van, az utolsó pár órát is meg akarják jegyezni a külvilágból, még ha az csak a puszta és az aszfalt is. Én nem hiszek benne hogy ettől bármi jobb lenne. A külvilág is szörnyű és igazságtalan. Végül egy rövid barnahajú nő mellé kerülök, úgy tűnik ő sem sokat aludt mostanában, valószínűleg még nálam is kevesebbet. Ahogy elindul a busz el is alszik. Ha a vállamra hanyatlik a feje, nem zavartatom magam, hagyom had aludjon ott. Nem sokáig figyelem a külső tájat, nem is túl érdemes. Az utolsó pár nap lebeg a szemem elött, az a bizonyos éjszaka, a partalan viták Angelicával. Az utolsó tárgyalás elött azt hittem többet nem látom, de utána felbukkant, Azt mondta nem ért egyet a döntésemmel, de bármi is történjen az én oldalamon fog állni. Nem ígért hűséget, nem ígérte hogy megvár, de már ez is több volt mint amennyit remélhettem ebben a helyzetben.
A buszról leszállva alig érzem a lábam alatt a talajt, egyszerűen elgémberedtek a tagjaim mert nem mocorogtam a láncokkal, és a mellettem ülőt sem akartam igazán felkelteni, legalább ő lerövidítette magának egy kicsit az utat. Ahogy felkelek érzem hogy feszül a hójagom, de nagy lány vagyok már aki elviseli az ijesmit. Akárcsak a celláknál itt is én vagyok az utolsó. Minden erőmre szükségem van hogy nyugodt tudjak maradni, de ha ez nem sikerül akkor sem fogok mást mutatni. Ahogy kimondják a nevem indulok, de még így is meglök hátulról az őr. Szerencsére nem adom meg neki azt az elégtételt hogy még meg is botlok, még csak az hiányozna. Megvárom amíg velem foglalkozik a szőke és bár dühössé tesz azzal amit mond, nem szólok vissza. Csak némán engedelmeskedek az utasításoknak. Nem z az első alkalom, hogy így üvöltenek velem és igazából örülök neki, a düh mindig jó barátom volt, értékes ismerősként fogadom most is, erőt ad hogy bármi jön azt végig csináljam. Minden ruhámat leveszem, az egész nem tart tovább pár másodpercnél. Ez most más mint a mérlegelések fehérneműben, semmi nincs rajtam egy idegen elött, de akár hogy is nézek ki, nem takarom el magam. Ahogy végeztem egyenes háttal állok és várom a következő utasítást. Némán de határozott pillantással. Mindenben engedelmeskedek neki amit csak akar, bármit és bárhogyan is mondjon nem szólok vissza bármilyen dühös is leszek. Nem szórok villámokat a szememmel, az egyetlen amiből nem engedek az a tartásom. Nem fognak megtörni! Az én döntésem volt hogy itt legyek, és végig is csinálom, és közben ember maradok, akkor is ha nem tartanak annak, és akkor is ha el akarják venni tőlem.
Nem volt egyszerű feladat, amikor arra kért guggoljak le és köhögjek megtettem, de nem sikerült úgy ahogy kellet volna. Másodszorra és harmadszorra sem értem el sokkal többet. A végére már reszkettem, a lelki és testi kimerültségtől. Még mindig nem engedtem meg magamnak hogy elengedjem a dühöt és ő is segített ezt megtartani az egyre durvább szitkokkal, és valahogy ahogy végre felállhattam sikerült újra felegyenesednem. Minden esetre nem fogom egyhamar elfelejteni ezt a procedúrát. Ahogy elmehetek mosdóba a kicsordulni készülő könnyeimet is letörlöm a remegő kezeimmel, szerencsére ennyi volt. Ahogy végzek újra egésznek érzem magam. Még mindig fáradtnak, és a testem továbbra is reszket. Egyáltalán nem ért velem egyet abban, hogy fel fogok épülni ebből, de az én már tudom hogy igen.
A következő terem már a börtönön belül volt, elküldtek minket zuhanyozni. A sampon, már ha annak szánták eredetileg is. Borzasztó büdös és zsíros volt, semmi kedvem nem volt megmosni vele a hajam, ráadásul kevés is lett volna hozzá, de azt mondták mossuk le az egész testünket. Mivel itt is én voltam az utolsó mire a zuhany alá értem jég hideg volt a víz, az első másodpercben a lélegzetem is elakadt, és éreztem hogy megszorult a mellkasom de egy mély levegő kíséretében beálltam alá. Méltósággal mint a pofonokat. Pár másodpercig, talán két három percig simán el lehet viselni még a jeges vizet is. De mire sikerült mindent lemosni jóval túlléptem ezt az időt. Hihetetlenül reszkettem ismét, ezúttal nem a kimerültségtől, hanem mert annyira fáztam. A fogaim kocogtak de még így sem tudtam lemosni a sampont rendesen. Nem érdekel, örökké csak nem marad a bőrömön, végül is tudtam hogy ez nem egy kéjutazás lesz.
Ahogy végeztünk megkaptuk a szükséges dolgokat. Három szett ruha, egy vékony takaró, ami akármilyen vékony volt is legszívesebben már most magamra csavartam volna, persze ha tehettem volna sem tettem volna meg, ennél erősebb vagyok. Amikor megláttam az ételt semmi kedvem nem volt enni, de ez nem kedv kérdése. Boxolok elég régóta hogy tudjam, nem azért eszünk hogy élvezzük. Szóval tőlem lehetett volna bármilyen is. Nagy falatokkal, hogy minél elöbb vége legyen belapátoltam az egészet aztán megvártam a többieket.
Valahogy azt reméltem ez után már az új cellák következnek, de sajnos nem volt igazam. Az orvosiba mentünk, hogy megvizsgáljanak minket. Végül is gondolhattam volna. Minden amit a doki talált néhány korábbi ringben szerzet sérülés volt. Egyszer vagy kétszer eltört két jobb oldali bordám, kificamodott a csuklóm és a vállam, és egy alkalommal majdnem eltört az álkapcsom, de nincs semmilyen betegségem sem allergiám amiről tudok, és gyógyszert sem szedek. Mivel egy nővel élek kapcsolatban, még fogamzásgátlót sem szedek, és fájdalom csillapítót sem vettem, be azóta hogy a doki beadta amikor kiugrott a vállam két éve.
Az orvos kérdése meglep, egy pár másodpercig szóhoz sem jutok. Megölni magam? Én? De persze azok után amiken eddig keresztül mentem és ez még csak a legelső nap.
-Semmi képpen nem fogom megölni magam!- Válaszolom acélos tekintettel. Nincs nagyobb vereség a feladásnál. Ha bármilyen módon vesztek is itt, nem ez lesz az. A következő kérdés viszont szinte ledönt a lábamról. Magától ugrik be az első név és az arca. Nem tudom nem elképzelni ahogy egy nap felhívják hogy meghaltam, azért mert én így döntöttem, neki kell eltemetnie. Egy magányos könnycsepp, megszökik a szemhélyam alól. A húgom nevét is felírhatnám, de azzal viszont elárulnám Angelicát. Elárulnám a bizalmát, és ezt nem tehetem meg. Végül Angelica adatait adom meg, ez tűnik a helyesebb megoldásnak. Megkapom a pecsétet és ezúttal valóban a cellákhoz megyünk. Ahol megkapjuk az eligazítást a házirendről és végre be lépünk a cellánkba. Már első látásra felismerem a fajtáját., nem is tölt el örömmel, de engem nem fog olyan könnyen megfélemlíteni. Sajnos eltart pár másodpercig amíg rendezem a gondolataim és minden amit mond eljut a tudattomig, addig csak állok mint egy kőszobor az ajtóban, utána viszont még számomra is meglepően magabiztosan sikerül válaszolnom.
-Rendben tisztázzuk.- Mondom halkan, kicsit még kétségbeesettebben mint akartam, talán úgy is hangzik elsőre mint aki belemegy mindenbe, de aztán így folytatom.- A nevem Garcia, a husi nem kifejezetten tetszik.- Majd kipakolom azt a kevés cuccomat amim van, és ha csak egyetlen tárgyat is találok amit ki tudok helyezni, azt kiteszem a polcomra.
-És nagyon úgy tűnik hogy nekem is szükségem lesz a polcomra.- Mondom teljesen nyugodtan. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jun 18, 2021 13:34:35 GMT 1
#s://i~imgur~com/Czl4bTi~png Lance Wilson - Bes[T]roll : A cellában magányosan töltött minden egyes perc jóval hosszabbnak tűnik, mint amilyen igazából. Szerencsére a dolgok lepakolásával jó ideig el tudsz időzni, utána pedig a gondolataid foglalnak le. Egészen addig az ominózus pillanatig, amíg ki nem nyílik az ajtó. A legnagyobb meglepetésedre viszont nem a cellatársad lép be, hanem két nem túl boldog rendőrtiszt. - FELÁLLNI ÉS A BELSŐ FALHOZ LÉPNI. KEZEK A TEST MELLETT. Amint ennek eleget tettél, módszeresen szétforgatják a szobatársad ott hagyott dolgait, a spórolt pénzén vett vagyontárgyak közül több szét is törik ennek következtében. A privát szekrényét is kinyitják, a ruháit először a földre dobálják belőle, majd egy szennyes kosárra hajazó, ám jóval masszívabb zsákba pakolják. Az eltört cuccokat nemes egyszerűséggel egy másik zsákba gyűjtik és a tapasztalataid alapján a legközelebbi kukában landolnak majd. Ezután következett az ágy átkutatása. Ezt sem kímélték. Módszeresen letépték a burkolóréteget a matracról aztán benéztek alá is. - Vidd a vackait a raktárba, majd visszakapja ha magához tér és jelezz Frednek, hogy behozhatja a 3422-est. És azzal, amilyen sebesen jöttek, olyan gyorsasággal távoztak is. Úgy tűnik, hogy akárki is volt a jelenlegi cellatársad, elég nagy bajba keveredhetett, hisz abból amit hallottál, jelenleg nincs is magánál. Ha bármit szóltál a tiszteknek, nemes egyszerűséggel rád ordítottak, hogy fogd be a pofádat. Amint végeztek a cuccok összepakolásával, bevágták a cellád ajtaját és pár percig csend volt. Aztán megérkezett ő, a cellatársad. Egy rendkívül jóvágású, fekete, középhosszú hajú, borostás férfit vezettek be, aki az ajtó becsukódása után el is kezdett lepakolni.  - Harkness Monaghan. - Azonnal bemutatkozott, amint kettesben voltatok - Ha nem helyeznek át mégegyszer valami beszari chomo miatt, akkor egy évig fogjuk egymást boldogítani. Igyekszem nem útban lenni, mert akkor mindketten pórul járunk. Az utolsó mondatáról nem tudod megmondani, hogy fenyegetés volt e vagy sem. Ráült az ágyra és a fal mellé elkezdte kiakasztgatni a családjáról készült fotókat. Nem volt sok, ugyanis a törvény szerint csak öt személyes képe lehet mindenkinek, a férfi hozzátartozói viszont kijátszották a rendszert, ugyanis öt átlagos kép helyett kollázsokat küldtek neki, így minden A4-es lapon hat kép volt. A felesége haja a férfiéhoz hasonlóan sötét, a lányuké viszont szőke, ami alapján valószínűleg vagy adoptált, vagy egy másik házasságból származik bármelyik oldalról. A felesége vele egyidős, harmincas évei közepén járó lehet, a lányukról pedig több korban is van kép, de a legfiatalabb képen tizenöt-tizenhat. Amíg nem válaszolsz neki, a képeket nézegeti majd egy nagy sóhaj tekintetében elfekszik az ágyon és az egyik, a lányát ábrázoló kép nézegetése közben sóhajt egy nagyot. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jun 18, 2021 14:08:12 GMT 1
#s://i~imgur~com/Czl4bTi~png
A nő egy gúnyos mosoly kíséretében átnéz a vállad felett, mintha azt ellenőrizné, vannak e őrök odakint. Az arcáról nem törli le a vigyort és a falnak dőlve figyeli, ahogy pakolni kezdesz. - Cuki vagy, hogy azt hiszed idebent van neve az embernek - Szólalt meg végül, de csak miután teljesen "beköltöztél". - A legjobb, amiben idebent reménykedhetsz az a vezetékneved, de alatta egy nagyon széles skála húzódik a kreatívabbnál kreatívabb nevek tekintetében. Valahogy sejthetted, hogy bár nem mondta ki, az őrökről és nem pedig saját magáról beszélt. Meglepően kedves volt az üdvözléséhez képest, de ez betudható annak, hogy egy olyan témát érintettél ami neki és minden más rabnak is rendkívül érzékeny. - Skubizz ide, Garcia - éllel és nem kis gúnnyal mondja ki a neved - Előadhatod nekem a kemény csaj imidzsed, de láttam a meggyörtört pofád amikor beléptél a cellába, kiscsillag. Ha így akarsz játszani, ám legyen. De azt akarom, hogy tudd. Idebent csak magadra számíthatsz és ha nem akarod, hogy kifacsarjanak, mint egy darab rongyot, ennél meggyőzőbbnek kell lenned. Ez már majdnem úgy hangzott, mint egy tanács. A polcra pakolásra egyelőre nem reagált, ami lehet aggasztó, bár nem tudod biztosan hova besorolni, hisz fogalmad sincs, hogy mennek a börtönben a dolgok. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jun 20, 2021 11:00:36 GMT 1
#s://i~imgur~com/Dk98RRs~png Robin kivételesen nem álmodott semmit. Gyerekkorában voltak boldog álmai, amikor egy szebb jövőt képzelt el magának, de mióta visszatértek ide Shane-nel, azóta megint elmúltak. Csak az eldurvult időszakban jöttek a rémképek, de azok aztán dögivel. Ezért is furcsállta a lány, hogy ma megkímélték őt ezek a képek.
Hozzá volt szokva a teljesen random időpontban való felkeléshez, elvégre nem olyan munkát űzött, aminek fix órái lettek volna. Amikor akció volt, menni kellett. Ha ez délután kettő volt, akkor, ha hajnali háromkor, akkor. Így hát csak egy hatalmasat sóhajtott, megmasszírozta a szemét, majd felállt, amint kivágódott az ajtó. Ismerte magát annyira, hogy képes lenne visszaszólni, így az eltöltött pár nap alatt arra edzette magát, hogy néma csendben tűrjön. Shane miatt is, de legfőképpen az ügy miatt. Megegyezett magával, hogy magában mondja csak ki a dolgokat, ott mindent szabad. Kívülről pedig nem mutat semmit.
Így mikor felbujtó terroristának hívta a rendőr, csak egy üres tekintetet kapott, de közben majdnem elmosolyodott. Mókásnak találta ezeket a szavakat. Arra gondolt, hogy lehet, majd használni is fogja, ha úgy alakul. Bólintott az őrnek, majd nekiállt a feladatnak. Igyekezett gyorsan, precízen dolgozni. Mint mindig. Mikor lehetősége adódott, hogy elmenjen mosdóba, nyilván megragadta. Amennyit csak ki tudott magából préselni, azt megtette.
A lefoglalt cuccaira csak érdeklődve félrebiccenti a fejét. Erősen gondolkodott, hogy van-e olyan anyag a gépén, ami értékes lehet. Persze az eseményen készült képek ott vannak, de azokat pótolni lehet úgyis. Ezeken a tüntetéseken mindig rohadt sok képet lőnek az emberek, ezeket meg is osztják, amennyire idióták, úgyhogy azt pótolni lehet. A felszerelését sajnálta, de ez ezzel járt. Nem az első gépe lenne, aminek lőttek, bár azok olcsóbb fajták voltak. Így csak megrázza a fejét.
- Nem igazán van kinek elküldeni – válaszolja röviden, tömören. Bár tisztában volt vele, hogy a szemétben végzi, amikor a földre esik a gépe, neki is nagy levegőt kell vennie. Mindig annyira figyelt a holmijára, óvta őket mindentől. Pontosan azért, mert rengeteget kellett nélkülöznie régen, megtanulta megbecsülni a dolgait. Nem baj, ez ezzel jár… Fogalma sincs, hogy valójában mennyi mindent rejtegetünk még. És hogy ha kijutunk, akkor mennyi minden vár ránk még. Ez az ember az apró, pillanatnyi örömöknek él, de mi hosszú távon gondolkodunk. Ezért fogunk nyerni. Pont.
Így hát ismét csak szó nélkül követi a férfit a váróterembe, ahol csak felsóhajt. A síró nőre egyetlen pillantást pazarol. Gyenge… Állapítja meg magában, majd észreveszi, hogy a másik mellélépett. Természetesen végig hallgatja, majd kicsit hátrébb lép, szinte lesajnálóan csóválja a fejét, közben halványan elmosolyodik.
- Sajnálom a fiadat. Tényleg. De biztosan nem miattam halt meg. Ő magát ölte meg, te pedig magad miatt vagy itt. Mondtuk, hogy békés tüntetés legyen. Nem tudtatok uralkodni magatokon, nyíltan nekimentetek a kormánynak, ami azt eredményezte, hogy ők is támadhattak, holott eddig ez volt az, ami miatt féltek tőlünk: nem tudtak mivel visszatámadni. Tökéletesen elrontottátok a tervünket azzal, hogy így keresztbe húztátok. De ne aggódj, mi türelmesek vagyunk. Ez a kis időhúzás nem változtat semmin. És ha szeretted a fiadat, akkor belátod, hogy értelmetlen lesz a halála, ha az egész ügyünk a kukában landol. Úgyhogy jól teszed, ha messze maradsz tőlem, ha kicsit is értékeled a fiad életét, mert ezt csak mi ketten tudjuk véghez vinni a társammal. És még egyszer részvétem. Mi nem így akartuk… - fejezi be, majd ellép a nő mellől. Mindig nehezére esett felfogni, hogy a legtöbb ember mennyire primitív és mennyire képtelen uralkodni az érzelmein vagy átlátni a dolgokat, esetleg hosszabb távra tervezni. Még csak logikus sem volt az, amit a nő mondott. Ha kicsit elgondolkodna, ő is értené. Persze ez túl sok volt kérésnek.
Várta, hogy történjen valami. Ebben szerencsére jó volt, elvégre mindig kellett várni a megfelelő fotó lehetőségekre. Közben felmérte a többieket is, majd a férfiakat is. Elkapta Shane tekintetét, igyekezett egy megnyugtató tekintetet lőni felé, ezt kapta viszonzásul is. Mindketten értették: egyikük sem adja fel, csak meg kell várni ezt a kis intermezzot.
Robin hagyta, hogy megbilincseljék, de azt sajnálta, hogy a zárral nem tudott babrálni, legalább valami kis programja lett volna. Néha előnyös a vékony alkat, ugyanis amíg a többiek egymással harcoltak a helyekért, ő nemes egyszerűséggel átsurrant közöttük és befoglalt egy kellemes kis helyet. Ez egészen addig tartott, amíg az előbbi nő mellé nem telepedett le. Persze direkt nem hagyott neki helyet, de ez kevésbé volt kellemetlen, mint amennyire őt elégedettséggel töltötte el. Még mindig hozzá volt szokva a zord körülményekhez, ezért ha nem is esett jól, akkor is tűrte. Fájni fog, de ez csak pillanatnyi. Mivel a táj sem volt valami érdekes és a társaság sem, így inkább egy idő után elaludt, hogy addig is tudjon pihenni, amíg úton vannak.
Sajnos, egy-két órát így is ébren töltött még, ugyanis közben nagyon kellett pisilnie. Mikor azonban a szagok elértek hozzá is, eszébe jutott valami. A mellette nő úgyis egy tahó paraszt, akkor ő miért legyen jól nevelt? Így hát nemes egyszerűséggel csak kiengedte a visszatartott vizeletét, így ő is megkönnyebbült, illetve a társának is szerzett egy órás szenvedést.
- Bocsánat… - mondja még halkan. Így ismét ellazultan várja, hogy megérkezzenek. Tulajdonképpen ez mindenképpen megérte, hátha a többiek is kerülni fogják. Meg aztán… Nem ez az első alkalom, hogy összevizeli magát, bár elég régen volt már az utolsó, akkor még csak tizen pár éves volt. Így az elején kicsit még zavarja a szag, de aztán hozzászokik.
Mikor végre megérkeznek, Robin végre kinyújtóztatja a végtagjait, de azért egy napig fájni fog a lába a nő miatt. Reméli, neki is elég szar volt a vizeletét szagolgatnia. Türelmesen várja, hogy sorra kerüljön. Úgy tűnik, ma a túlsúlyos, barna hajú, ronda nőket kapja meg ajándékba. Vajon ő is akkora tahó lesz? Biztosan… De csalódnia kellett a megérzéseiben. Bár nem a legkedvesebb, legalább nem faszfej. Még egészen normálisnak is mondható. Robin pedig ha nem is teljesen beleegyezően, de teszi, amit mond. Régen nem vetkőzött le senki előtt. Tulajdonképpen inkább az ellentétét csinálta: több réteg ruha, fásli, mindent rejtegetett. Magát is, a személyiségét is. De akkor is tennie kellett, amit mondanak, hiszen ki akart jutni. Minél hamarabb.
Így hát levetkőzött, majd tűrte, hogy megnézzék. Régi forradások, verésnyomok vannak elszórva a testén. Főleg a hátán, kezén, nyakán. Sem testékszer, sem tetoválás nem díszítette a testét, azzal csak könnyebben felismerhető lett volna. Lehet, kicsit soványabb az átlagnál. Természetesen nem volt nála semmi. Nem lett volna értelme. Shane-nél már annál inkább, ő tudott is volna vele valamit kezdeni, de Robin ennyire nem értett az informatikához. Viszont a köhögős-guggolós dolog őt is meglepte, egy pillanatig bizonytalankodik is, de végül teszi, amit kell.
- Elnézést, ha… Más is jön… - teszi még hozzá, de szerencsére ő azért már túl van a nehezén. Fogalma sincs, hogy azok, akik nem pisiltek be, itt hogyan bírják ki szárazon. Végül megint elmehetett mosdóba, amit ismét ki is használt.
Keserű szájízzel haladt tovább a fürdőbe. Ez a fenék vizsgálat jobban megviselte, mint hitte, de még bírta. Ismét várakozás, de a szaga talán még mindig mindenkit távolt tartott. A szappan vagy mi egészen furcsa állagú, rég nem találkozott ennyire szar minőségűvel. De már őt is kicsit zavarta a szaga, szóval lelkesen zuhanyozik, még akkor is, ha közben égeti a hideg, ha lehet ezt így mondani. Érdekesnek találta, hogy hosszú idő óta most először nőies a leginkább. Így itt, anyaszült meztelen a többi nő előtt. Annyiszor maszkírozta el magát férfinek, hogy szinte el is felejtette, hogy tulajdonképpen nincsen rossz alakja. Nem mintha ez számított volna.
Örült, hogy zuhanyozhat, még ha a szappan undorító is volt. A húgy szagnál még ennek is jobb szaga volt. Végül felöltözhettek. Robin megkönnyebbülten tapasztalta, hogy végre ismét fedett a teste. Most szívesen kölcsönkért volna pár kiló zsírt a tahó paraszt nőtől, hogy ne fázzon annyira. Szemeivel vizsgálja a többieket, majd mikor hasznos dolgokat látott, azt le is követte.
A cuccal a kezében vonul át az ebédlőbe, ahol ha nem is finom, de legalább ételt kapott. Ettem ennél mér rosszabbat is, mikor vonultunk ki az országból! Mondja magában biztatóan, ahogy lelkesen eszi a kajáját. Szemével közben a társát keresi, hogy ő hogy viselte a dolgokat. Ha látja, akkor csak gyorsan végig méri.
Az orvosi megálló könnyed levezetés volt az egész után. De már azért lerakta volna a cuccait. Mikor a szemébe nézve mondja a szavakat, Robin először mosolyodik el hosszú idő után. Mintha kissé… Szórakoztatná a dolog.
- Megölni magam? Akkor mi értelme lett volna az egésznek? – kérdezi mintegy magától. Végül csak bólint. – Természetesen megígérem, hogy nem fogom megölni magamat - válaszolja végül. Ismét elgondolkodik a következő kérdésen. Apáékat mondhatnám, elvégre ők a hozzátartozóim. De nem akarom őket belekeverni… Hadd éljék a saját életüket nyugodtan, ők úgysem akarták ezt. Így hosszas gondolkodás után végül ezt felelem.
- Shane Logan. Ő is ebben a börtönben van. Ha meghalok, őt értesítsék mindenképpen, köszönöm!
A házirend ismertetésre közepesen figyel, elfáradt már. Úgyis el tudja olvasni majd. Azért a nagyját igyekezett megjegyezni. Végül bemehetett a cellájába. Otthon, édes otthon. Most először hasított bele, hogy hiányzik neki Shane. Évek óta együtt laktak, és most először vannak külön. Mintha hiányozott volna belőle egy darab. Igen, határozottan hiányérzete volt. A cellatársának csak intett. Első ránézésre akár még össze is barátkozhattak volna.
Először is kipakolt, majd mindent gondosan elzárt, ami olyan volt. Aztán megágyazott, végül elterült az ágyán és ő is a plafont kezdte bámulni. Csend… Végre… Nem is érezte eddig, hogy mennyire hiányzott neki a csend, de most nagyon jó volt. Pár percig csak így feküdtek egymás mellett, majd Robin oldalra fordította a fejét, hogy megnézze a társát. Határozottan szép lány volt, és nagyon fiatal. Mondjuk, Robin sem volt sokkal idősebb. Végül megszólalt.
- Hello! Robin vagyok. Benned kit tisztelhetek? – kérdezte végül nyugodt, kedvesnek szánt hangon.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jun 25, 2021 13:38:32 GMT 1
#s://imgur~com/2PTTFcj~jpg Azért kicsit megnyugszom, mikor a cellatársam válaszol - és normális hangnemben teszi, de nem szeretném zavarni. Egyelőre. Jobb a békesség. Nagyjából akkor áll fel, mikor én is pont végzek a kevés holmim elrámolásával, rendberakom az ágyat, és úgy általában valami... lakrésznek csúfolhatót varázsolok a cella rám eső feléből. Sokért nem adnám, ha bármi lenne, amivel el tudnám foglalni magam, egy könyv, vagy hasonló, de éppen rácsok mögé dugtak, szóval a panaszkodással nem sokra mennék. Mindenesetre a nő ágyán egy pillanatra kiszúrom Orwell Állatfarmját, és a Sherlock Holmes kalandjait... nem fogok azzal kezdeni, hogy bármit elkérek, az biztos, de azért megjegyzem a könyveket, mint potenciális beszédtémát... és valamit, amit egyszer, talán kölcsön kérhetek, ha már kevésbé leszek új itt. Akaratlanul is beleborzongok a gondolatba, hogy egyszer meg kell majd szoknom ezt a helyet. Amikor viszont a cellatársam bemutatkozik, és megjegyzi, hogy szimpatikus vagyok, egy - a történtek után érthetően elég fáradt, de azért őszinte - mosolyt is sikerül megeresztenem felé. - Lynn Dixon - mondom. - És szintén. Akaratlanul is vetek egy pillantást az azóta elrendezett barkácsműhelyre... a lázmérőtokokról ötletem sincs, mik lehetnek - emlékeztetnek egy szívószálra, de valahogy nem az az első, amit szükségesnek tartanék jelen helyzetben - viszont az akkumulátoros, talpas eszközre már van némi ötletem. Elméletben lehetne melegítésre használni de... van egyáltalán annyi áram egy ilyen rádióakkumulátorban? És nem életveszélyes kissé? Mindenesetre ötletem sincs, hogy máshogy kezdeményezzek beszélgetést, és tartok kicsit a kínos csendtől - ha már sikerült kifognom egy értelmes és első benyomásra szimpatikus cellatársat, ami a sokadik mázlim a mai napon, nem kéne elszúrnom azzal, hogy nem bírok hozzá szólni. - Az vízmelegítő lesz, ugye? - kérdezem óvatosan |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jul 2, 2021 9:15:37 GMT 1
#s://i~imgur~com/Czl4bTi~png Robin - Bratti : Mikor megszólítod, csak a feje fordul feléd. Mintha meg akart volna bizonyosodni róla, hogy tényleg hozzá beszélsz, ami alapból sok dologra enged következtetni. Amint erről megbizonyosodott, felült az ágyra és csak utána válaszolt. - Diana Torress, de szólíts csak Dia-nak. A bemutatkozásodra pedig csak ennyit felelt. - Tudom, hogy ki vagy, Robin. A hangnemében nem volt semmi támadó, azonban az is érződött a válaszból, hogy nem igazán tanúsít a cellán kívüli életednek túlzott jelentőséget. Azt nem tudni, hogy a jelleméből vagy a helyzetből adódóan, de leszűrhetted, hogy jelenleg a "egy rab, mint a többi" státuszt rakta rád. - Ha bármi kérdésed lenne, igyekszem majd válaszolni. - Szinte azonnal folytatta, kedves, barátságos hangon - Már amennyire tudok, mert én is új vagyok itt és még ismerkedem a... helyzettel. Látszott rajta, hogy a mondata utolsó szavát nem tartja a legodaillőbbnek. Azt leszűrhetted, hogy nem túl nyitott, de ez valószínűleg a hely átka. Önmagától biztos nem fog beszélni az életéről, arról pedig fogalmad sincs, hogy mikor, mit illő kérdezni onnét. Végül azért ennyit hozzátett: - Öömm, nem szoktam így, hogy is mondjam... felajánlani dolgokat, de ha szeretnéd használhatod a fürdőpapucsomat az első vásárodig. Az első héten sikerült egy bőrfertőzést összeszednem zuhany közben és az orvosok hozzáállását a dologhoz, pedig inkább hagyjuk... Nehéz volt megmondani, hogy örült e neked vagy sem, az ajánlatából azonban az biztosan érződött, hogy akár így van, akár nem, jóban szeretne lenni veled. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jul 2, 2021 16:41:15 GMT 1
#s://i~imgur~com/Czl4bTi~png Lynn Dixon - Aria : Kérdésed hallatán egy ravasz mosoly húzódik Anya arcára. Felkel az ágyról, kikukucskál a cella ajtaján, majd előveszi a tákolmányt. Miközben pakolászik, válaszol a kérdésedre.
- Majdnem eltaláltad. Kávé melegítő.
Olyan komolysággal mondta, mintha amúgy a folyadék állagát leszámítva lenne bármi sajátossága, ami miatt ne lenne alkalmas bármi más felmelegítésére. Kihelyezte a készített szerkezetet az íróasztalra, de bekapcsolni nem kapcsolta be.
- Ihatatlan errefelé a kávé. Egy dologhoz rohadtul értenek ebben a kurva börtönben, ahhoz, hogy minden kellemes dolgot tönkre tudjanak vágni. A víz pont olyan hideg a zuhanyban, hogy ne legyen kellemes, az ivóvíz pedig pont olyan meleg, mint a lóhúgy. Szóval... gondolhatod, hogy az sem kellemes. Ezért az embernek fel kell találnia magát. De az őröknek erről egy szót sem, vagy a barátnőim felnyitnak zuhanyzás közben.
Az utolsó mondatot egyértelmű, hogy viccnek szánta. El is nevette magát közben, bár ettől függetlenül is rendkívül sötét, fura humora van a lánynak. Abban pedig van valami ijesztő, hogy ha ennyi mindent barkácsol, feltehetőleg tényleg vannak olyan barátai, akik megtennék ezt neki.
Lassú léptekkel odament a szekrényéhez, ami még csak le sem volt lakatolva. Ha te lezártad a tiédet, akkor mosolyog egy jót a dolog felett, de aztán kiveszi az övéből amit akart. Egy instant kávét, valamint egy koátis bögrét és megengedi a meleg vizet wc-mosdó kombinációból, hogy "leforrázza" azt. Egy erősen túlzott grimasszal az arcán feléd tartja a bögrét, mintha valami teleshop reklámban lenne és a saját termékét akarná eladni neked. Odalép a szerkezethez, az akkuval történő babrálás után pedig a szerkezet enyhén füstölni kezd, de csinálja a dolgát és amint elég melegnek gondolja a cuccot, azonnal szétválasztja az áramkört, ami azt eredményezi, hogy egy pillanatra elkapja a kezét, mert egy kicsit "megperzselte" azt a saját találmánya. Elégedetten belekortyol és mint a reklámban, nyom hozzá egy erős Ahh-t is. Hamarost megtudod azt is, hogy a dolog, amit készített az volt, amit elsőnek kízártál. Kiveszi a vattákat az egyik lázmérő tokból és elégedetten szívja fel az egy fokkal elviselhetőbb melegségű kávéját. Ezután feléd nyújtja a bögrét, hogy szolgáld ki magad, bár szívószált nem áldoz rád. Nem higénikus, de biztos lehetsz abban, hogy ennél jóval szutykosabb dolgokkal is találkozol majd itt.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 7, 2021 13:23:32 GMT 1
#s://i~imgur~com/Dk98RRs~png - Rendben, maradjunk a Dia-nal... - mondja neki nyugodtan egy bólintással. Az, hogy ismeri, közepesen lepi meg Robin-t, viszont az kicsit megnyugtatja, hogy se nem pozitív, se nem negatív hozzáállást nem kap. Ha túl negatív lenne, megkeserítenék egymást életét, de ha túl pozitív lenne, akkor se nagyon tudna mit kezdeni, ugyanis itt nem tudja megváltani a világot a követőik számára. Tulajdonképpen tökéletes, hogy ugyanolyan, mint bármelyik másik rab, hiszen mindig szeretett inkognitóban lenni, a feltűnősködés abszolút nem az ő szerepköréhez tartozott. Számára a rejtőzködés adott biztonságérzetet, ami nem feltétlen jó, de hát ez van.
- Köszönöm... - mondja, amikor felajánlja, hogy kérdezhet, bár hirtelen nem igazán jut eszébe semmi olyan, ami fontos lenne, egyet talán kivéve. - Esetleg ha egy rövid összefoglalót megejtenél arról, hogy kivel érdemes vigyázni, ki az, aki jó arc, ilyesmik, azt megköszönném... - feleli végül. - De gondolom, együtt fogunk megismerkedni ezzel az új helyzettel, nem igaz? - mondja a lánynak félredöntött fejjel.
Robin elgondolkodott, hogy vajon érdemes lenne-e máris kérdezni, de ha magából indult ki, akkor nem ártott volna egy kis idő, amíg kicsit csak összeszoknak, csinálnak együtt dolgokat, aztán kicsit megismerhetik egymást jobban. Ennyi. Robin is tisztában volt azzal, hogy muszáj lesz társakat szereznie, ha túl akarja élni idebent, mert egyenlő a nullával az, hogy Shane-nel összeengedik őket valaha. Márpedig a túlélés a célja.
Gondolatiból ismét Dia rángatja vissza. Az ajánlata szabályosan meghatja a vörös hajú lányt. Fogalma sincs, miért, de egyszerűen annyira kedvesnek tartja, hogy máris egy fokkal közelebbinek érzi magához a lányt.
- Ó, ez... Nagyon kedves tőled, Dia, nem is tudom, mit mondjak... Nagyon szépen köszönöm! - feleli végül kissé meghatottan. - Valamivel majd viszonzom ezt, ez biztos! - teszi még hozzá határozottan.
Ezután egy kis csend telepedik rájuk, végül Robin megint megszólal.
- Most akkor pontosan mi fog történni, mire számítsak? |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 14, 2021 14:29:23 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/30/0c/ae/300cae97b105ff5804c01802ba1d4717~jpg -Igaz. Az őröknek nem vagyunk jobbak az úton hagyott szemétnél. Nem is várhatjuk el tőlük. Ez még nem jelenti azt, hogy egymással is így kell bánnunk.- Mondom. Nem hagyom senkinek, hogy megalázzon, nem jobban mint eddig. De nem is akartam rögtön érzékeny témákra tapintani. Nem állt szándékomban megbántani a nőt. Álltalában azt gondolom, hogy az a másik dolga hogy min húzza fel az orrát. De azok után amit eddig tapasztaltam, nem hibáztathatom, hogy ez rosszul érintette. Nekem sem kellet volna, fel húznom magam a megnevezésen, de akkor is úgy gondolom továbbra is, hogy csak mert az őrök még az álatoknál is kegyetlenebbül bánnak majd velünk, attól még nekünk ez nem kötelező. Ha egyetért velem, jó. Ha nem... Eddig sem hátráltam meg soha. Inkább leszek halott, mint valóban csak egy állat akit mindenki a kedve szerint használ.- És most elmondod a tiédet, vagy én is válasszak neked egyet?- Kérdezem. Nem fogok itt megtörni. Lehet hogy bele döglök, de olyan nincs, hogy összetörjek. |
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jul 15, 2021 11:21:17 GMT 1
#s://imgur~com/2PTTFcj~jpg Inkább nem kérdezek vissza, hogy miért fontos, hogy kávémelegítőről van szó. Nem akarom elrontani a jó első benyomást, ha már sikerült beszélgetést kezdeményezni. Ahogy magyarázni kezd, aprót bólintok... valamiért nem lep meg, hogy a továbbiakban is pocsék lesz minden. Az első benyomás a fagyos zuhannyal, és a bűzös - utólag belegondolva valószínűleg tetű és társai elleni - samponnan bőven elég volt, hogy alkossak egy képet arról, mi vár idebent. Amikor azonban a végén viccelődve megjegyzi, hogy ne szóljak az őröknek, azért kicsit feláll a hátamon a szőr. Kellemetlenül könnyű elképzelni, hogy aki víz... kávémelegítőt tud barkácsolni a cellában, annak vannak barátai, akik tényleg felnyitnának. Ha pedig nem akad barát, akkor is egy cellán osztozom vele. Addig jó, amíg nem bosszantom fel. - Kétlem, hogy az őrök között próbálok majd barátokat szerezni - jegyzem meg kicsit cinikusan, próbálva fenntartani egy hasonló könnyedséget. Ez a kijelentés egyébként igaz is. Lehet, hogy az első rendőrrel mázlim volt, de azért nem feltételezem azt, hogy az összes tiszt emberséges... ezt már az orvosiban buktuk. És nem állt szándékomban még szörnyűbbé tenni az amúgy sem kellemes itt töltött napjaimat azzal, hogy mindjárt antagonizálom az összes társamat. Mikor felém nyújtja a bögrét, eszem ágában sincs elutasítani. Szutykos, igen. Nem szoktam hozzá, igen. De ismételten... nem vagyok annyira ostoba, hogy nemet mondjak valaki normális viselkedésére, akivel valószínűleg nagyon hosszú ideig osztozni fogok az élettéren. Szövetségesek kellenek, nem ellenségek. És a mázlim egyelőre kitart. |
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 207
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 17, 2024 23:07:10 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Jul 15, 2021 17:18:56 GMT 1
Hát eljött ez a perc is. Semmit sem aludtam az éjjel, folyton az elmúlt napokon töprengtem és hogy mennyire is volt jó ötlet ebbe az egészbe belemenni. De muszáj volt...
- Ébresztő! - mondja alig hallhatóan az őr. Fel is kelek hamarosan, és magamban kicsit elvigyorodok, hogy nem tudott rám ordítani mivel már réges-régen ébren voltam. A cuccaim így már az éjszaka össze is pakoltam, hisz tudtam mi lesz a teendő másnap. Így a börtönőr hiába néz rám türelmetlenül nem tud mibe belekötni, csak a mosdóba megyek el kicsit rendbe tenni magam. A vagyontárgyaim egészét természetesen elloptam papíron, szóval fel sem mutatja őket. Kicsit zavar de nem tulajdonítok neki nagy dolgot. Megszoktam hogy az élet szeret szopatni téged. Amikor elhagyom a cellám és elém köp, jól láthatóan kikerülöm, nehogy belelépjek. Kérdést nem teszek fel, és a köpés miatti visszaszólást is visszafogom. Csak szépen lassan haladok le a gyülekezőhelyre. Szóval ilyen érzés amikor te vagy a rab...
A rabok között folyton tűrnöm kellet a megvető tekintéseket, de legalább a baszakodásokat megúsztam mivel szóba állni már senki akart velem. Ugyan a hátam mögötti susmurgások zavartak, de próbáltam nem tudomást venni róla. Az árvaházban töltött évek alatt az ilyet megszoktam. Aztán észre vettem egy hányással küzdő férfit. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy oda menjek, de végül elvetettem az ötletet. Segíteni nem tudnék neki, és amúgyis kétlem, hogy egy ex rendőr kedvességét akarná. Így maradtam a helyemen és vártam a láncok felrakását. Természetesen az a seggfej őr volt aki a kilincset a kezemre tette aki reggel ébresztett. Ezek miatt rendkívül szorosra húzza meg, már most érzem, ahogy a bilincs belemar a bőrömbe. Ráadásul az én dobozom még kulccsal működött, bár szerintem ez felesleges, hisz ha ki is nyitom a bilincsem nem mintha megtudnék szökni...
Lassan indulhat is gondolom magamban ahogy átnézek a női oldalra, és ott is készen állnak már a gyászmenetre. De amikor megindulnánk az a seggfej rálépett a láncomra is többen is orra estünk. Persze egy nagydarabot kaptam magamra ami a maradék levegőt is kinyomta a tüdőmből így egy ideig fulladozni is kezdtem. Aztán a másik rabot felsegítette a tiszt így csak nagy nehézségek árán sikerült felkeljek.
- Egy rohadt szégyen vagy, Moretti. Egy kibaszott fekete folt a rendszerben. Nézd meg, hogy hova süllyedtél te kis rohadék. . mondta közben fölém hajolva, amivel csak azt sikerült elérje hogy amikor felkeltem, az idegességtől nagy erővel lefejeltem. Nem csak kézzel lehet kért tenni a másikban... A következményektől nem félek, pontosabban nem is gondolok rá ebben a helyzetben. Ennyi megaláztatás után amúgy is nem mindegy?
Ha van annyi szerencsém, és reménykedek hogy lesz is, a sor hamarabb megindul mielőtt a többi őr vagy éppen akit lefejeltem tehetne bármit.
Szerencsére a buszon senki se ült le mellém, így nyugodtan tudtam gondolkozni az előttem álló kihíváson. És ezzel tökéletesen el is ütöttem az út nagyrészét, mert sokat kellett előretervezni. A hugyszag emiatt is ritkábban csapja meg az orrom és nem is olyan zavaró. Persze elmotyogok egy "szerencsétlen" szót a bepisilő emberért, de próbálok nem arra gondolni ki min mehet most keresztül.
Miután megérkeztünk hamar sorra kerülök, és már kezdenék is vetkőzni a bent lévő tiszt megállít meglepő módon.
- Arra nem lesz semmi szükség. Megvannak a magam elvei, látom, rendőr volt. Én vigyázok a sajátjaimra és megbízom bennük.
Miközben beszélt, már húzta is a pipákat a helyekre, amik igényelték azt. A termoszból kiöntött egy pohár kávét magának és nekem is. Először csak néztem mi a franc ez, majd lassan elfogadtam a kávét.
- Most pedig, mondja el kérem, hogy ha van tetoválása, sebe vagy bármi bőrrendellenessége, nagyobb anyajegye és ha igen, akkor hol találom azt. - folytatta - A kávé nem forró, kábé addig tart míg elfogyasztja azt, ameddig a keresés tartana. Ha gondolja, nyugodtan menjen el a mosdóba. Biztos hosszú útja volt.
- K-köszönöm, uram. - habogtam kicsit mert ez tényleg meglepett. Talán... ő is beépített?
- Tetoválásom nincsen, bőrrendellenség sem. Csak a csuklómon van egy két seb a bilincstől, de semmi több. Kicsit szorosra húzta meg az ottani kolléga. Nagyon finom a kávé. - kortyoltam bele, majd amint megittam elmentem a mosdóba és dolgom elvégeztével megmosakodtam, a csuklómat és hideg víz alá áztattam. Majd visszatértem után a tiszt nevét leolvasom a ruhájáról és megköszönöm neki.
Zuhanyzás alatt jobbra számítottam, de mindent szó nélkül tűrök, hisz van akinek sokkal rosszabb jár mint én. Emiatt hálás is vagyok. Megmosakodás után kicsit gyakran vakaródzok a szappan miatt ami még mindig olyan mintha a bőrömön lenne. A borotvát kidobom mivel nem rég borotválkoztam, majd várakozok csak. A ruháinkat megkapva úgy teszek mint a többeik, és elkezdem elpakolni a cuccaim. Szinte minden belekerül a könnyebb hordozhatóság miatt.
A kajánál számoltam hogy szar lesz, de hogy ennyire... Mindenesetre mindent megettem amit kaptunk, hisz jó formában kell tartsam magam.
Az orvosiban biztosítom az ott dolgozót, hogy nem fogok öngyilkos lenni. Ha tudná miért is kerültem ide, meg sem kérdezte volna... Aztán a következő kérdésre az anyukám és a testvérem nevét mondom, hisz ekkor még nem tudom, hogy itt van. Azért ahogy végzi a munkáját nem okolom, volt amikor én is így dolgoztam. Könnyebb úgy bedugni a cellába valakit akit nem ismersz, még az arcát sem látod.
Aztán végül elérkeztem a cellámhoz, de előtte még a folyosón kellett meghallgassam azt amit amúgyis tudok. Végezetül aztán beléptem a cellámba ahol a cellatársam már fogadott is.
- Azt csiripelték a verebek, hogy egy rendőr a szobatársam. Javaslom, hogy húzd meg magad errefelé. Mármint ez nem fenyegetés, én nem foglak bántani, nincs meg a fizikai alkatom sem hozzá, meg úgyis mindenki, aki felvette a rabruhát, onnantól egyenlő, de sokan vannak, akik nem így gondolják. Ne nyúlj a cuccaimhoz és ne üsd bele az orrod a dolgomba és jól meg leszünk.
- Kössz a figyelmeztetést. - Mondom neki majd bólintok a további mondandójára és elkezdek kipakolni. A cuccom nagyrészét a szekrénybe helyezem majd gondosan lelakatolom. Utána at ágy felé veszem az irányt és csendben a plafont bámulom. Nem célom megismerni a cellatársam, így a továbbiakban igyekszek nem beszélgetést kezdeményezni vele. De ha ő kérdez felőlem természetesen válaszolok. Ugyanakkor arra kíváncsi vagyok mibe nem kéne beleüssem a dolgom... Figyelni azért figyelni fogom határozom el.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Aug 5, 2021 10:25:05 GMT 1
#s://i~imgur~com/Czl4bTi~png - Helyes. Az őrök nem a barátaink. - vágta rá azonnal a válaszát szavaidra, egy kicsit komolyabb hangvétellel - Lehet, hogy akad köztük kedves, barátságos és olyan is, aki segít a dolgok... beszerzésében, de ők és mi a törvény két különböző oldalán tartózkodunk jelenleg, két külön liga, jing és jang, fekete és fehér. Ha egy tiszttel látnak spancizni, akkor jobb esetben nem állnak szóba veled, rosszabb esetben meg... Szép lassan elhúzta a mutatóujját a nyaka előtt, azonban szinte azonnal visszaváltott kedves és aranyosba. - De te okos, tökös csajszinak tűnsz, szóval én ettől nem aggódnék. A cellátok ablakához lépett és először az égboltra, majd pedig a környékre tekintett. - Lehetne már vacsi, el kell adnom a dolgaim. Irónikus, hogy pont a mi cellánkból nem látni az órára, - felelte, bár inkább magának mintsem neked. - Te nem szeretnél valamit? Nagyon sok mindent el tudok intézni, az okostelefont viszont még nem sikerült. Miközben várta a válaszod, ledobta magáról a felsőjét és a melegítőnadrágjára erősítette a szívószálakat. A szekrényéből kivett pár további becsomagolt cuccot, ezek szinte mind elfértek a tenyerében. Mindezt a melltartójába rejtette, majd ugyanolyan természetességgel vette vissza a ruhaneműt, ahogy pár pillanattal ezelőtt ledobta. Logikus volt, hogy a börtönben nem fog szégyenlősködni, pláne nem a cellatársával. - Valószínűleg takarítani vagy mosni fognak küldeni - ezt olyan bizonyossággal mondta, mintha nem rab, hanem adminisztrációt végző munkás lenne - Esetleg az udvarra, vagy a temetőbe, de a TV-ben esőt jelentettek, így ez a valószínűbb. Nincs kedved keresni egy kis mellékest? A hétvégi vásárra jól jöhet majd, az első hetekben a bűzlő hónalj és a lábgomba között kell választani az embereknek. A fogakról pedig nem is beszéltem még... Nem tudom, hogy mi a szarabb... Ha fáj a fogad, vagy ha elmész vele az itteni orvoshoz... |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Aug 5, 2021 10:57:50 GMT 1
#s://i~imgur~com/Czl4bTi~png Dia az együtt ismerkedéses megjegyzésedre, lassan elfordította a fejét az irányodból és nem reagált rá semmit. Úgy tett, mintha meg sem hallotta volna és csak magára a kérdésedre reagált. - A bandákkal nem árt vigyázni, az összes magának való. Ahogy a legtöbb gyanúsan közeledni akaró csoporttal szintén. Az őrökkel duplán. Lassan hintáztatni kezdte a lábait az ágyon. - Jó arc? Itt nem sok olyan van. Anya Borke jófej és hasznos, ha valamit meg kell szerezni én mindig hozzá fordulok. Van, hogy olcsóbb mintha a Vásárból vennék cuccokat. A cellája itt van nem messze, de, hogy őszinte legyek... Senkiben nem bízom. Összefonta karjait a hasa előtt, aztán egyetlen mondattal lezárta a témát. - Kell egy kis idő, amíg megnyílnak itt az emberek, a bizalmukat pedig könnyű eljátszani. Szinte biztos lehettél abban, hogy az utóbbival egyértelműen valami vele történt dologra akart utalni. A kissé zavarodottt háládra megejtett egy barátságos mosolyt és egy "nagyon szívesen"-t jelentő biccentés. Kivette a lakatos szekrényből az említett papucsot, majd az íróasztal elé lerakta a földre. A harmadik kérdésedre a tekintetéből ítélve nem tudott pontos választ adni. - Én hamarosan magadra hagylak, a konyhába vagyok beosztva - magyarázta - Téged, mint újat valószínűleg takarítani küldenek majd holnap, ma viszont szerintem még nem lesz ott a beosztási lapon a neved. Lusták errefelé a papírozó emberek, én halálra untam magam az első napon. Nyelt egy kissebbet, aztán még egy mondatot hozzátett: - Holnaptól viszont nem fogsz unatkozni... arról gondoskodnak. |
|
![Bes[T]roll Avatar](http://storage.proboards.com/6462521/avatar/DdtZiABwTaTwcaxyMia0.jpg)
