2. évad, 4. fejezet - Az Orvud körzet és azon túl

Kyle azonnal Kamilla mellett termett, amint a Josh a földre esett. Reménykedett benne, hogy a jelenléte nem okozott kellemetlenséget. Mondani nem tudott semmit. Az egész helyzet egyszerűen túl sok volt. Josh nem csak szimplán megsérült. Kritikus sebeket kapott. Hogy Kamilla részéről mennyire volt szándékos ez? Kyle nem tudta. És előbb ugrott volna bele önszántából bármelyik titán szájába, minthogy feltegye a kérdést.

- Figyelnél kérlek Lenara? Én lemegyek, és felhozom Josht!

Kami nem várta meg a választ, Kyle pedig nem tervezett válaszolni. Tudta merre volt Lena, akit látott Josh felé iramodni arra, amerre a terep nyíltabb ,és könnyebb célpontot nyújthat az, aki óvatlanul vág át a házak közt. Követni kezdte. Annyi év után, amit a katonaságban töltött azt hitte magáról, hogy óvatosabb. Óvatosabb is volt. Mindig óvatos volt. Kivéve most.

A cél, hogy kihúzza Lénát a veszélyzónából ugyanolyan kiszolgáltatottá tette, mint azt, akit követni akart. A szeme sarjából látta a csillanást, de az már túl késő volt.
A dördülés hangosabbnak hatott a korábbiakhoz képest és az ütés amit a térdén érzett kibillentette az egyensúlyából. Egy pördüléssel sikeresen bevágódott a legközelebbi sikátorba, ahol végül nem tudott talpra érkezni és a köves talajra csapódott.
Az ütéstől kiszökött a levegő a tüdejéből. Nehezen tudott újra nagy lélegzetet venni, viszont amint az oxigén jólesőn megtöltötte a tüdejét, megérezte a fájdalmat, ami erősebben futott végig a testén mint az, amit a földre érkezéskor érzett. Kínok közt sikerült hátra fordulnia, hogy realizálja: ellőtték a térdét. Sziszegve káromkodott, ahogy nagynehezen feltornázta magát ülő helyzetbe és hátát a falnak döntötte. A pólója egy darabjával próbál szorító kötést csinálni a lábára, miközben a gallérjába harapott. A seb nem gyógyult, a vérzés nem csillapodott. Azt sem tudta, hogy aki meglőtte, vajon utána jár-e, hogy meghalt -e, vagy sem. Nem volt jó helyen, de talán a falak eléggé elrejtették ahhoz, hogy túlélje, ha el nem vérzik.

Szédült, de csak arra tudott gondolni, hogy ahelyett, hogy a többieknek segítene, ott ült a saját vérétől elázva és azért fohászkodott, hogy Kamillának és a többieknek ne essen baja addig, amíg újra meg nem nem tud indulni.

Persze nem megy minden zökkenőmentesen, de Mikasa így is elégedett volt magával. Az az undorító féreg végre a kezei között volt. Viszont a következő beszélgetés rendesen elgondolkodtatja a lányt. Eddig is sejtette, hogy több van Ymir-ben, mint amit mutat, de most már kicsit mérges is.

Mikor a férfi a kezei között megszólal, csak kirúgja a térdhajlatát, hogy térdre essen.
- Mit mondtál neki, te szemét? - sziszegi neki a lány, s akár válaszol, akár nem, nem akarja megvárni a következő manipulációját. Egy percen belül inkább gondoskodik arról, hogy többet ne beszéljen a férfi egy kecses kardhúzással a torkánál. Egészen addig a kezei között tartja, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy valóban halott. Akkor a helyzetre való tekintettel finoman a földre ereszti, nem csak úgy ledobja, mert nem akarja elveszíteni a még mindig remegő lábakon álló Historia-t. Aztán összeszedi magát, s még mindig nem néz Eren-re.

- Historia... Bár én nekem fogalmam sincs, miről van szó... - vet egy lapos pillantást Ymir-re. - ... abban biztos vagyok, hogy akármit mondott, az neki jó, nem neked. Ahogy Ymir is mondta, visszamászott az életedbe és megpróbál manipulálni. Miért hagynád neki? Mi vagyunk a te embereid, a családod... Ne hagyd, hogy eltérítsen egy ilyen alak... - lép közelebb. - Gyere, menjünk haza, mit szólsz? - kérdezi végül a lány és végre mer egy pillantást vetni Eren-re.

Közben végig figyeli a környezetét is, hogy nehogy véletlen meglepetés érje, de azért Arisa-ban is bízik.

Az igazság az, hogy némileg túlzás lenne azt állítani, hogy jól vagyok. Raze érintése ugyan eltűnt, és nem érzékelem a jelenétét, de helyette kínzó hányinger kerülget, amin a perifériás látásom elveszítése sem segít túl sokat. Minden második levegővétel mellé társul egy nagyobb nyelés is ugyanis határozottan tartok attól. hogy ezúttal ténylegesen felöklendezném az összes létező belső-szervemet, ami kifér a számon…legalábbis a fémes íz a számban erre utal. Bár lehet, hogy csak az orrom vére eredt el megint.

Időnként elkap egy-egy kisebb didergésre emlékeztető remegéshullám, de ha fegyvert fognak a fejemhez sem fogom tudni megmondani, hogy ez a kimerültség miatt van, vagy pedig az előbbi roham egyenlőre nem múló utóhatása. Ez ellen is csak annyit tudok tenni, mint a hányinger ellen: hosszú, mély levegőket veszek, hogy kicsit megpróbáljam „helyrepofozni” a testemet s lelassítani a kalapáló szívemet, ami még mindig félő, hogy a mostani hiperaktivitással egyszer csak elhagyja a mellkasomat.

- Úgy lesz Hadnagy. - felelek az előbbinél készségesebben. Aztán a következő percek talán órák is lehetnének, de nem venném észre a különbséget. Viszont az állapotom lassú, de biztos javulásnak indul. Igaz a hányinger még mindig hűséges eb módjára ragaszkodik hozzám, de a remegések lassanként alábbhagynak, és mintha a látásom is kezdene visszaállni a normál állapotába. Nehéz lenne tagadni, hogy ettől egy kissé azért az Én hangulatom is javul, de ettől függetlenül folytatom a „céllövészetet” amennyire csak tudom, és ameddig szükséges. Mivel a Hadnagy azt mondta, hogy csak azt követően haladunk tovább, hogy leszedtünk minden ellenséget, így aztán, amíg van lőhető célpont, addig Én is kötelességtudóan lövöldözök.

Aline nem örül annak, hogy Josh túlélte. Mikor látja, hogy egyik találat sem halálos, azzal az elhatározással indul meg a magatehetetlen fiú felé, hogy Ő maga belezi ki.
Ez is azért van, mert egyik balfácán sem tud célozni! morog magában.
Természetesen pár balfácán az útjába akad, de azokat full rage mode-ban egyetlen suhintással vagy lefejezi, vagy éppen kettőbe szeli. Így is eshet meg az, hogy Lena előbb ér oda, s meg is kezdi a fiú ellátását. Nos ez a katonai rendőrök gyöngyének egyáltalán nem tetszik.
- Állj félre kislány, vagy téged is felszellek! - üvölt rá Lenára, aki azonban meg sem hallja. Ettől azonban a szőkeség csak még jobban bepöccen. Nincs is második figyelmeztetés. Amint kaszaboló távolságba ér, már suhint is le először Lenára, aki annyira el van foglalva Josh-sal, hogy fogalma sincs a rá leselkedő veszélyről.
Aline kardja csak úgy szeli a levegőt, alig várva, hogy előbb Lena, majd Josh vérében fürödhessen. Ám valahol fél úton a levegőben egy másik, identikus kardon csattan a penge.
Kamilla az, aki megállította a fenevadat, bár szerencsétlen lány még két kézzel is alig bírja visszatartani Alinet, aki vele ellentétben csak az egyik kezét használja.
- ÁLLJ FÉLRE EVANS! - dörren rá. Kami nem válaszol, de nem is engedelmeskedik, úgyhogy Aline már suhint is a másik kardjával. Kurvára leszarja ezt a sok balfasz önkéntes öngyilkos jelöltet, azt viszont nem fogja hagyni, hogy kinyalják a seggét annak a féregnek, aki majdnem lepuffantotta szándékosan az Ő beosztottját. Szóval mint írtam, már érkezik is a másik csapás, amit Kamillának valamilyen csoda folytán sikerül ugyanazzal a kardjával hárítani, amivel az előzőt is, sőt meg is tántorítja a szőke ciklont.
- Kyle! Megsérült! - szólal meg a felderítő veterán a következő csapás előtt. Aline-t azonban ez láthatóan nem hatja meg. Azonban Kamillának is vág az esze. - Ha ő most meghal, vagy az ellenség kezére jut, nagyon jelentősen csökkenni fognak az esélyeink! - Kamilla hangja nagyon kétségbe esett, ám úgy fest ez hatott.
- Ch - Aline elrakja a kardjait, majd durván félre löki a kicsit ellazuló Kamit. Ezután Lenát a gallérjánál fogva felrángatja Josh mellől.
- Még nem végeztem veled és a féreg bátyáddal! - sziszegi Lenának, majd a következő pillanatban egy olyan balhorgot kap szegény lány az arcába, hogy beleszédül. Ezután se szó, se beszéd otthagyja őket. Futásnak ered, hogy minél előbb összekaparja azt a titánnak csúfolt rakás szerencsétlenséget, aki csak úgy ész nélkül kiszalad a nyílt terepre és meglöveti magát.
- Balfasz bagázs! - morog az orra alatt. Kyle-nak óriási mázlija van, éppen azelőtt kaszabolja le az ellenséges erőket, minthogy azok elérték volna a férfi búvóhelyét. Aline elfintorodik a csupa vér férfi láttán.
- És Te... - ezt mérhetetlen undorral, megvetéssel és lesajnálással mondja. - ...elméletileg felderítő veterán vagy. Szánalmas... - mondja, majd durván felrángatja Kyle-t a földről. Ezután odatámogatja (vagyis inkább odarángatja) Kylet, ahol Levi állomásozik, majd konkrétan a lába elé löki a sebesült férfit. Már nem is mond semmit, csak egy végtelenül undok és lesajnáló pillantást vet a törpe hadnagyra, majd visszaveti magát a forgatagba, hacsak Levi valami más utasítással/kéréssel. Bár jelen helyzetében rohadt magasról szarik a kis seggdugasz fejére.

Kami számára lelassul az idő. Bár célzásra nemigen volt ideje, ám a szerencse mellé áll, így a golyó talál, és szerencsére nem okoz halálos sebet. Kamilla már épp fellélegezne, amikor a levegője a tüdejébe szorul. Ugyanis egy kósza penge is tiszteletét teszi egyenesen Josh combjába állva. Ez a két sérülés már teljesen leveszi a lábáról a fiút. Kamilla amint lélegzethez jut, zihálni kezd, majd megérzi Kyle nyugattó auráját (vagy inkább csak nem akarja, hogy a férfi még jobban aggódjon érte, ezért moderálja magát), így képes összeszedni magát. Nem várja el Kyle-tól, hogy mondjon bármit is, sőt inkább Ő maga ragadja meg a kezdeményezést.
- Figyelnél kérlek Lenára? Én lemegyek és felhozom Josh-t! - hadarja a férfinak, majd választ sem várva megindul. Kamilla egy biztonságosabb, de hosszabb utat választ. Néha-néha le kell buknia egy-egy lövés elől, de egészen tempósan halad.
Éppen ereszkedik, hogy az utolsó szakaszt a nyílt terepen tegye meg, amikor megpillantja Lenát. Erre teljesen lesápad. Visszafelé követi a lány útját és megpillantja az óvatlanul utána szaladó Kyle-t is. Éppen szemtanúja annak, hogy kilövik a férfi térdét. Kamillának kifut az összes vér a fejéből, teljesen leblokkol.
Szíve szerint azonnal Kylehoz rohanna.
Ám ekkor megpillantja a tajtékzó Aline-t is, ahogy Lenáék felé robog.
Döntenie kell, de gyorsan.
Bármennyire is sokkos állapotban van, gyorsan végigpörgeti a fejében a különböző végkimeneteleket, de tudat alatt már a teste a döntése szerint cselekszik.
Bízik benne, hogy Kyle el tud jutni fedezékbe, addig pedig ő még pont időben oda tud érni, hogy Aline-t megakadályozza. Ugyanis szinte biztos benne, hogy a nő befejezze, amit elkezdett. Lena pedig egyértelműen nem hagyná, hogy Aline megölje Josh-t, így Aline végül őt is megölné. Így hát Kamilla fut, ahogy tüdeje és lábai bírják.
Aztán meghallja Aline bömbölését. Erre még jobban szaporázza a kis praclijait. Még a világrekord esélyes rövidtávú sprintjével is csak éppenhogy képes megakadályozni a katasztrófát. Nincs meg rendesen az egyensúlya, így két kézzel is csak alig képes visszatartani a tajtékzó osztagvezetőt. Mázlija, hogy csak egy kézzel támadott.
- ÁLLJ FÉLRE EVANS! - dörren rá a katonai rendőrnő. Kami kicsit összerezzen, de ugyanazzal a határozott tekintetével néz a nőre, s nem mond semmit. Valamiért nem számít a következő csapásra. Megijed, s maga sem tudja, hogy a teste hogy volt képes ezt lereagálni, sőt még vissza is tántorítani a nőt, akiről köztudott, hogy van olyan erős és képzett, mint Levi hadnagy vagy éppen Mikasa. Kamilla már lelki szemei előtt látja, hogy a nő totál bekattan, és mindhármukat lekaszabolja.
De akkor ki menti meg Kyle-t? hallatszik a fejében a kérdés, ami rögtön erőt ad neki.
- Kyle! Megsérült! - szólal meg enyhén remegő hangon Kamilla. Aline-t azonban ez láthatóan nem hatja meg. Azonban Kamiila sem hajlandó elveszíteni ezt a kis párharcot, ugyanis Kyle a tét! - Ha ő most meghal, vagy az ellenség kezére jut, nagyon jelentősen csökkenni fognak az esélyeink! - Bár hangján kristálytisztán kihallható a tömény kétségbeesés, úgy fest ez mégis hatásos volt.
- Ch - Aline elrakja a kardjait, Mire Kamilla valamelyest ellazul. Tudván, hogy Aline megy kimenteni Kylet egyszerre némi aggodalom, de inkább megnyugvás tölti el.
Nem fogja hagyni, hogy baja essen. Ez volt a legjobb megoldás! győzködi magát, mikor Aline durván félrelöki. Kami ezzel nem foglalkozik különösebben, inkább befejezi amit Lena elkezdett: Bekötözi Josh vállát. Szem- és fültanúja annak, ahogy Aline megfenyegeti a lányt és lekever neki egy nagyot, de úgy gondolja Kamilla, hogy megérdemli.
Hisz a meggondolatlansága miatt sérült meg Kyle! gondolja magában. Aztán egy újabb hang szólal meg a fejében.
Te küldted utána, a Te hibád!
És Kamilla hisz neki. Nyomban el is szégyelli magát, s a száját kezdi rágcsálni.
Kyle miattam sérült meg. Miattam került bajba... Pedig nekem kellett volna Őt megvédenem! kezd önostorozásba.
- Vigyük fel a hadnagyhoz... - szól végül Lenához igen rideg és mogorva hangon. Annak ellenére, hogy tisztában van vele, hogy első sorban ő vétett, haragszik a lányra is, hogy ilyen ész nélkül rohant a vesztébe, amellyel mást is veszélybe sodort...
Kamilla ezután nem szól hozzá, nem is néz rá, csak segít neki odatámogatni a félájult Josh-t Levi hadnagyhoz. Közben ha úgy adódik, néha meg-megállnak, hogy Kami leszedjen pár potenciális veszélyforrást.

suvarus skydragon449 - Jorn Berdal, Zoe Weiss

Kenny cinikusan felsóhajt, majd ledobja magát az egyik székbe.
- Gondolom nem meglepetés, hogy sokan nem értenek egyet Rod Reisszel a katonai rendőrségben. Nile Doknak semmi vér a pucájában, és ez látszik is, mert akkor az a nyomorult nem tudta volna megragadni a hatalmat, de legalább kicsit vissza akarja fogni az egészet. Szóval legalább néhány lovas majom van, aki tudja a dolgát. És nem bánná, ha ezek az alakok nem járnának sikerrel - biccent egyet Rico felé, aki csak felvonja az orrát, láthatóan nem győzte meg, és csak várja, hogy folytassa. - A lényeg viszont, hogy Rod maga lelépett. Nincs a fővárosban, a kutyái irányítanak. És én lehet, tudom, hová ment. Jó eséllyel oda, ahová a törpe unokaöcsém is, Orvudba, a Reiss birtokra. Egy ilyen lelépés pedig ezen a ponton, a királynő eltűnése és egy hatalomátvétel után szinte már a beismerése, hogy ő tartja fogva. 
A kijelentései ezúttal teljesen érthetőek, és őszintének is tűnnek, a jellegzetes stílus ellenére. Egyvalami viszont aggasztó lehet számotokra. Az logikus, hogy Rod távozása gyanút kelt, miután megszerezte a fővárost. Ha valóban csak a lánya hiányát akarná pótolni, nem hanyagolhatná el a helyzetet. Nile Dok döntése ugyancsak érthető, és még jó hír is. De a tudása az Orvud körzetről kelt némi gyanút.

Bratti Lyzy04 - Mikasa Ackerman, Arisa Qanto

- Én... - Historián látszik, hogy megremeg, Mikasára néz, majd Ymirre is. Az apjára nem. A holttestet nem akarja látni, látszik, hogy megremegett, mikor Mikasa megölte a férfit. Egy pillanatra olyan, mintha a jelenet még ismerős is lenne neki, valahonnan a távolból. De nem reagál erősebben. Ő is látott elég halált, hogy már megkeményedjen vele szemben. - Én... azt hittem, hogy ez a kötelességem. Hogy... hogy értetek - beharapja az ajkát, miközben a kezében megremeg a fecskendő. Aztán viszont felemeli a fejét, és Mikasára néz. - De nem tehetem meg. Nem Eren élete árán. Akármit... akármit lehet ebből megtudni, ez nem a megoldás. - Ymir felé fordul. - De te tudsz valamit, nem? Már akkor is tudtál... az erdőben, mikor azt mondtad, hogy éljem a saját életem, és vállaljam a nevem. 
A hangja egészen halk, de most határozott. Ymir lenéz rá, majd Mikasára néz, végül Rod testére... ez utóbbira pillantva valami mély, hideg undor csillan a szemében.
- Elmondok mindent, amit tudok. Neked is. Mindenkinek. De Mikasának most igaza van. Menjünk haza.

Bratti Kami - Lena Ravensal, Aline Leroux, Kamilla Evans

A fiú kába, és iszonyú fájdalmai vannak, de próbálja követni az utasításaid... nincs ereje ellenkezni, és a pánik sem segíti, hogy tudatos döntéseket hozzon. Néha olyan, mintha megpróbálna elhessegetni, de csak ennyire képes. Olyan, mintha néha mondani is akarna valamit, de egyelőre nem bír, csak félszavak jönnek ki a torkán, szaggatottan, mintha nem tudná összeszedni a gondolatait. Lena hallhatja Aline és Kami üvöltözését, talán Josh is hallja, de ő jóformán nem reagál... nem is tudna. A saját sebei mindent kiszorítanak az elméjéből.
Amikor Aline felrángatja Lenát, a fiú semmit nem tud tenni, jóformán csak próbálja a kezét a seben tartani... amikor Kami is lehajol hozzá, végre kiprésel magából valamit.
- Haza... haza akarok menni - motyogja.
A szorítókötés talán ki fog tartani, szóval Kami és Lena meg tudják emelni és elvinni Levi-hoz, aki közben Kyle-lal és Aline-nal beszél...

kylenorthon Kami Raze - Kyle Northon, Aline Leroux, Levi Ackerman

Aline szavait Levi csak egy pillanatig hallja, és látszik, hogy elsötétül az arca, ahogy a nő odafordul hozzá... viszont amikor visszaveti magát a csatába, végül nem fogja vissza. Aline dühe mindenképp veszélyes, de a csatában tényleg értékes a segítsége, ha pedig most leáll vele vitatkozni, csak ront a helyzeten. Azt viszont eldönti, hogy a csata után beszél vele. Ez túl sok ahhoz, hogy elnézze. Ezúttal viszont csak Kyle-hoz fordul.
- Northon - megrázza kicsit, és azért észnél van... Kyle ugyan nem stabil az átváltozásokkal, de megsérült... a seb pedig, elég eltökéltséggel könnyen eredményezheti, hogy történik valami. A legutóbbi sikeres átváltozása is hirtelen volt. - Northon, nézz rám. Hallasz? - a sebre néz... a fiatal férfi térde csúnyán szétroncsolódott, de szerencsére Kyle alakváltó. Ha más nem, a természetfeletti gyógyulás azért biztos járt vele. Ez viszont nem jelentette, hogy a fájdalom nem erős, vagy Kyle egyáltalán tisztán magánál volt. És ezen a ponton tényleg csak azt akarta, hogy mindenki kijöjjön a csatából.
A csata viszont némileg már lassul, sokakat leszedtek, és érzékeli, hogy Josh is köztük van. Mikasáék előre tudtak törni. Barsanra néz.
- Tymirjazev, sebkötözéssel hogy állsz?

Pandora - Sophie Rindell

Úgy tűnik, bár sok volt az ellenfeletek, lassan azért kezdenek elfogyni. Többen tűnnek halottnak, mint élőnek - nem minden lövésetek talált létfontosságú szervet, de a magasság, vagy a sebek súlyossága is szerepet játszhatott. Talán akadnak olyanok, akik csak eszméletlenek.
Luka bólint egyet a kérdésre - nyugodtnak tűnik, de ha jobban megfigyeled, azért látszik, hogy rendesen lesápadt. Benne is tudatosult, milyen közel is volt a halálhoz.
- Jól... jól vagyok. Hála nektek. Az osztagvezető ki fog csinálni - szorítja össze a fogát. Közben a tekintete folyamatosan körbejár, hátha még lát egy támadót.

Először csak csendben hallgatja a lányokat, de aztán ahogy felfogja, hogy Historia egészen valószínűleg velük maradt, megnyugszik. Vet egy kiismerhetetlen pillantást Ymir-re, majd int neki, hogy szedje össze a lányt, hogy induljanak. Szeretne adni nekik egy kis időt, hogy tudjanak ketten beszélni, ha akarnak.

- Vége a játéknak, fiúk, lányok! Mikasa Ackerman vagyok a Felderítő Egységből és a ti érdeketekben: adjátok meg magatokat és nem lesz bajotok! Nem célünk senit megölni, de ha okot adtok rá, akkor nem fogjuk vissza magunkat! - kiáltja Mikasa a még megbúvó katonáknak. - Arisa, fedezz kérlek! - kéri a lányt. S megindul, ha nem jönnek maguktól a katonák. Igyekszik mindegyiket leszedni, aki még veszélyt jelenthetne. Nem megy halálos sérülésre, csak harcképtelenné akarja őket tenni. Aki túl veszélyes, azt nem kíméli, de bízik abban, hogy elég hatásos volt a szövege ahhoz, hogy csak megadják magukat.

Ha tényleg megadták magukat, akkor Arisa-val ketten gondoskodnak, hogy tényleg harcképtelenek legyenek: megkötözik őket vagy valami. Ezek után megint odafordul a lányhoz.
- Figyelnél rájuk, amíg én kiszabadítom Eren-t? - kérdezi halkan, majd ha a lány beleegyezett, akkor először megmotozza Rod holttestét, hátha nála van a kulcs. Ha nincs, akkor az elfogott katonáktól kéri ugyanezt vagy a hullákat motozza át, amíg meg nem találja, amit keresett.

Csak ezek után megy fel Eren-hez. Érzi, hogy a pulzusa megint erősebb lett, izgul. Ki tudja, mit tettek vele? De most nem akarta Historia-t ezzel is terhelni, úgyhogy kénytelen egyedül kideríteni, mit tehet érte... Óvatosan megközelíti, s közben azért még figyel, nehogy egy lesből való támadás érhesse. Ha közel tud férni a fiúhoz, akkor leguggol mögé és megpróbálja kiszabadítani a bilincseiből.

- Eren? Hallasz engem? - kérdezi csendesen Mikasa, ahogy próbálja ébresztgetni a fiút.

Nagy erőkkel próbálom ellátni éppen a bátyámat, de meghallom, hogy a csodálatos Katonai Rendőr néni közelít felénk. Gondoltam, hogy jönni fog, így a Josh-ból kirántott pengével fordulnék meg, hogy védjem magunkat, de valaki jött. Kamilla az. Megkönnyebbülök, hogy itt van, mert együtt talán még tudunk valamit tenni.

Félig visszafordulok Josh felé, de ekkor talpra rántanak. Tudom, hogy a nő az. Tudom, hogy rajtam is ki akarja tölteni a dühét. Tudom, hogy megérdemlem, de akkor se csinálnám máshogy. Pontosan emiatt hagyom, hogy megüssön. Bár rohadtul fáj, meg is szédülök, kis híján a fenekemre csücsülök, de nem baj. Megérdemlem. Érzem, hogy felszakad a szám és vérezni kezd, ezért azonnal próbálom lenyalni, de túl sok. Remélem, így legalább az osztagvezető egy kicsit lenyugodott. Érzem, hogy a látásom homályosul, ahogy könnyek szöknek a szemembe, de nem sírom el magam. Most nem szabad.

Szerencsére ezek után elindult a nő, így a pillanatnyi veszély lecsökkent. Tudom, hogy még felelnünk kell, de addigra remélem, tudjuk stabilizálni Josh-t és akkor már tudom, mit fogok mondani a nőnek. Érzem, hogy Kami is mérges rám, de ez sem zavar. Még most. Tudom, hogy döntöttem, ha újra kellenek, akkor is így tennék. Nem válaszolok a lánynak, inkább csak letörlök egy adag vért az arcomról, majd segítek felhúzni a bátyámat, aztán közös erővel átcipeljük a hadnagyékhoz. Pontosan tudom, hogy ott van Aline osztagvezető is, szóval figyelnem kell rá.

Ekkor veszem észre, hogy Kyle is megsérült. Megfordul a fejemben, hogy talán utánam jött? Elszégyellem magam. Bár nem kértem senkit, hogy jöjjön, tudom, hogy az én hibám. Annak viszont örülök, hogy Barsan legalább magánál maradt, legalább ott hasznos voltam. Már értem, Kamilla miért extrán mérges rám. Én is rosszul érzem magam, de akkor is így döntöttem és kitartok a döntésem mellett.

Aline osztagvezetőt külön szemmel tartom, hogy még véletlen se tudjon semmit kezdeni a bátyámmal, ha mégis szeretne, akkor eléállok és beszédem lenne vele. Közben én is még lehetésges veszély után nézek, illetve a társaimat próbálom összeszámolni, hogy mindenki megvan-e, különösen Jean után nézek. Remélem, legalább ő jól van...

Mindezek után leguggolok a bátyám mellé és megfogom az arcát, hogy magánál tartsam.
- Josh? Hallasz engem? - kérdezem tőle. - Maradj magadnál, jó? Mindent megteszünk, hogy megmentsünk... - mondom neki, majd megfogom bal kezét és hozzáérintem a kézfejét az enyémhez, amin az egyik minta található. Fogalmam sincs, miért tudom, de ez jelképezi a lányt, a nőt. Ez vagyok én. - Tudod, ez mindig segített, ha bajunk volt. De most a férfi helyett a nőt használjuk, vedd az én erőm - mosolygok rá nagyon halványan, hátha eszébe jut a gyerekkorunk, amikor ezt használta, hogy megvigasztaljon, hogy ne fájjon egy-egy sérülés. Szeretném, ha működne. Szeretném, ha minden megoldódna...

Talán csak a szerencsének köszönhető, hogy még élek. A fókuszom a javuló állapotommal együtt is annyira be van szűkülve, hogy ha valaki fel is robbantaná az egész kócerájt, csak akkor venném észre, amikor már potyognak a kövek. Ahogy elnézem, több találatot is elkönyvelhetek a céllövészetben, de nem tudná megmondani, hogy ezek melyike halálos vagy nem. Nem is érdekel túlzottan, ha őszinte vagyok magammal. A renomémat ennél már csak bajosan tudnám jobban rontani. Hogy senki se talált el az ellenség emberei közül, az esélyesen csak amiatt lehet, hogy vagy jó helyet választottam, vagy meghaltak más keze által, mielőtt lőhettek volna rám. Az már jobban aggaszt, hogy nem találom Josh-t. Tervem szerint mindent beledurrogtatok, amit csak lehet, de egyenlőre, nem sikerült megtalálnom, és nem is marad rá több időm, miután a Hadnagy megszólít.

- Hát. Ez gondolom sokkoló lesz, de az amputációhoz jobban értek. - felem felvont szemöldökkel, majd a sebesültre pillantok. Ha jól emlékszem Northon a neve. Mintha Lena említette volna korábban. - Nem vagyok orvos, de elég szarul néz ki a lába. Nem biztos, hogy ezt érdemes kötözgetni. - folytatom, miután megszemlélem közelebbről. A térde, amennyire látom, teljesen szét van roncsolódva. Ha be is gyógyulna, szerintem akkor se tudna normálisan járni többet. Megvakarom a tarkómat egy grimasszal, mielőtt visszafordulok a Hadnagyhoz. - Hát. Szerintem az a legegyszerűbb, ha levágjuk. Kötözgethetem Én itt a magam dilettáns módján, de az esélyesen csak elfertőződne, és egy sebfertőzésbe belehalni jóval kellemetlenebb, mintha csak a lábát veszítené el. - Bár ez karakter idegennek tűnhet tőlem, de most tényleg csak a jóindulat vezérel, ami az arcom kínlódó kifejezésén is látszhat.

- Normális pengével, egy mozdulattal meg tudom csinálni. - fordulok ismét a Hadnagyhoz, miután még egy utolsó pillantást vetek a lábra, immár a szakértő szemével vizsgálva a végtagot. - Azt nem mondom, hogy nem fogja megérezni, de legalább nem farigcsálná a lábát valami kontár. - vakarom meg idegesen az államat. - Többnyire hidegen hagyna, hogy fáj-e egy ilyen procedúra a másiknak, de most mégiscsak a csapattársamról van szó. - teszem hozzá őszintén. Elvégre az őszinteség fontos. Ez a bizalom alapja.

Szóval hirtelen eltűnt az ember, aki mozgatja a szálakat? Érdekes, de legalább megtudhatjuk, hogy ki áll e mögött. Az ugyanakkor talán kicsit meg is lep, hogy a katonai rendőrségben is akadnak támogatók - sokkal inkább tűntek az előző hatalom kutyáinak, mintsem bátor harcosoknak, akik kiállnak az emberiségért, mint mondjuk a felderítők. Szerencse, hogy Mayu nem hallja a gondolataimat, mert nem örülne - tényleg vajon mi lehet vele?
Elhessegetem a gondolatokat, ahogy látom az izgatottságot mindenki arcán, különösen azon a furcsa férfin, akinek a szakállához hasonlót még csak nem is láttam. Bizonyára egy régi háborús veterán, aki szomjazik a harcra. Nem lepne meg, de örömmel dolgoznék vele együtt, akárcsak a többiekkel.
- Akkor mi a terv? Rod Reiss után megyünk? - kérdezem végül. - Vagy keressük meg azokat, akik hűek még a királynőhöz a katonai rendőrségen belül? - jelenleg ezt a két opciót látom, de ha a nálam okosabb és tapasztaltabb tisztek tudnak más alternatívával szolgálni, örömmel meghallgatom őket. Persze titkon reménykedem, hogy Sasha is velünk jön, majd Mayu is, akiért továbbra is aggódom, de nagyon remélem, nincs semmi baja...