Witcher

Royce&Aleena Mocsok Lyzy04

A csapás Royce részéről pontos és halálos volt. Reagálni sem tudott rá az Elf, és a többi sem. Mire észbe kaptak és útjukra engedték a nyílvesszőket a Vaják már majdnem befejezte a következő mozdulatát. És mire a nyilak félúthoz értek az Aard jelének lökéshulláma megállítja őket.
Az Aleenát fogva tartók sem tudnak reagálni semmit Royce mozdulatára, és mikor használja a jelet ellöki a fogva tartókat, így a Varázslónő akcióba léphet.

A felkerekedő füst miatt csak vaktába tudja a tüzet rászabadítani az ellenségre, és közben remélve, hogy társa nem perzselődik meg benne. Azonban hallani a jajveszékelést, de ezek nem a társa hangjai.
Közben a távolban lévő elfek vaktában nyilakat lőnek a füstbe.
Azonban Royce így is rendíthetetlenül tör előre, és azokat az elfeket kik megúszták Aleena tüzét Ő kaszabolja le.
Hallatszik, ahogy a fákról és a bokrokból a maradék Scoia’tael-ek is megiramodnak feléjük.
Ekkor aktiválja a pajzsot maga körül Aleena, ami a füstöt széjjel löki maga körül, és Ő és társa láthatóvá vállnak, valamint az ellenségeik is.

De az egyik elf megtántorodik rohama közben, és rémület ül az arcára. Először azt hinné a gyanútlan szemlélő, hogy a Vaják vagy a Varázslónő láttán vetemedik ilyen cselekedetre, de nem ez volt az ok, hanem a közelben lángra kapó szekér.

Hirtelenjében nem tudjátok mi ütött az elfbe, de mikor abba az irányba pillantotok, melyre Ő nézet, szemetek elé tárul az OK.
Nem tudtok ti sem és ők sem reagálni.
Egy reccsenést hallotok a következő pillanatban pedig egy robbanás.
Mely oly erővel fejt ki, hogy Aleena pajzsa, ki jelenleg a legközelebb volt a szekérhez, mint az üveg ablak törik darabokra. (OOC: Valószínűleg nem, de tetszik ezért így írom. 😊 ) A lökés hullám játszi könnyedséggel repíti hátra őt.

Roycenak esélye sem volt a quen jelet használni, és látván társa pajzsának széthullását lehet nem is lett volna hatékony.
A robbanás lökéshulláma őt is hátra repíti, azonban szerencséjére pont a pajzs takarásában volt, így a tűz és a repeszek őt sem értek el, úgymint társát.

Royce hatalmas erővel csapódik egy fának. Hallja és érzi is, hogy a csontjai repednek. Vagy a fa ez? Vagy talán mindkettő.
Egy pillanattal sem később erős ütést érez hastájékon.
Ez nem más volt, mint Aleena. A Vaják hősiesen meggátolta, hogy a törékeny nő a fának csapódjon.
Azonban a lefelé való zuhanásnál már nem volt ilyen szerencsés a Nő. Esés közben a férfi alá került, és az a földre érkezés pillanatában a nő jobb vállára érkezik, de szerencséjére nem törik, hanem csak kiugrik a helyéről.

Az elfek nem voltak ilyen szerencsések a tűz és a repeszek mind megölték a megmaradtakat.

(OOC: 100 métert repültetek, a robbanás epicentruma körül kisebb tűzek égnek.)

Royce&Aleena Mocsok Lyzy04

A lovaitok a (volt) tábortól északra egy kis patak mellet vannak.

(OOC: Minden cuccotok, amik a lovakon voltak éppségben megmaradtak.
Ha volt olyan cuccotok, ami nálatok volt, akkor arra dobjatok "d10"-el "1" --> teljesen megsemmisültek, "10" --> éppségbe marad minden. Ha kettő között dobtok, azt megbeszéljük.)

Aayla megkönnyebbülten szusszan, ahogy bevetik magukat a sikátorba. Ez merész volt, gondolja magában, és húgára pillant. Akaratlanul is elmosolyodik, ahogy végigméri – ha nem kellene meghúzniuk magukat, talán még nevetne is a lányon. A Faye ruháiról áradó penetráns szagra egy apró fintorral reagál, és befogja az orrát. Néhány percnyi pihenő után, ami éppen elég ahhoz, hogy az adrenalinlöket okozta izgatottság csillapodjon, egy intéssel jelzi, hogy szerény véleménye szerint ideje indulniuk. A keszekusza, csendes utcákon való sétálgatás felborzolja az idegeit, ezért a harangkongás hallatán riadtan ugrik meg, kis híján ismét fellökve Faye-t. Egy bocsánatkérő pillantást vet a lányra, mielőtt tovább indulnának. A fém csörrenő hangjait hallva ismét megáll, a falhoz lapul, és kiles a sarkon.
– Még hogy banyák! – jegyzi meg felháborodva, éppen csak olyan hangerővel, hogy Faye hallhassa.

Faye büszkeségének és lelkivilágának sem tett jót a szaron csúszás, úgyhogy a sikátorba érve szeme villámokat szór a mosolygó Aaylára, miközben magában fortyog. Legszívesebben az egész ótvar települést felrobbantaná, ám akkor hiába lett szaros... szóval tűr... azaz próbál... Mikor Aayla véletlenül nekiugrik, Faye felszisszen, és nővérére mordul.
– Figyelj már a lábad elé te szerencsétlen! – Természetesen alapjáraton nem mondana ilyen gonoszat, de nagyon rosszul érintette az esés és a kosz...meg a bűz.... Mikor meghallja hogy lebanyázzák őket, kezei ökölbe szorulnak, és fogait csikorgatja.
– Lehet mégis inkább a levegőbe kéne repíteni őket a szaros gedvás településsel együtt...!

– Nyugi – súgja oda, és a vállára teszi a kezét. Fel sem veszi Faye gonoszkodását, hiszen tudja, hogy csak a frusztráció beszél belőle, csak a szemébe néz. – Nem mintha ne értenék veled egyet... – jegyzi meg, és visszahúzódik a sarok mögé. A húga felé fordul, és a szemébe néz. – Ennyi halottal biztos, hogy vannak üres házak. Én továbbra sem akarok kint éjszakázni... menjünk tovább – hadarja el egy szuszra. Újabb fogcsikorgatást kap válaszul, ám Faye nem szól semmit, csak csendben morcosan bólint egyet. Miután az őrök elhaladtak, a két varázslónő újra kiles a sarok mögül, majd továbbhaladnak a sötét utcákon, remélve, hogy hamarosan rábukkannak egy alkalmas szálláshelyre.

Teszek egy lépést a bárd felé hogyha elvesztené az egyensúlyát meg tudjam segíteni.

-Remélem már jobban vagy valamivel.- Mondom kedvesen.- Willow vagyok Talgarból.- Ha nem kell megtartanom a táskámba nyúlok és pár levelet veszek elő belőle.

-Az ízük nem túl jó, de valamennyit segítene a gyomodon.- Azzal felé nyújtom a leveleket.

"Próbálom tartani magam. Nehogy még lejjebb essen az egóm. Miután stabilan ülök elveszem a leveleket.
- Köszönöm.
Egy levelet a számba teszek és elkezdem rágni. Fúúj ez nagyon rossz de bízok benne, hogy tényleg segít. Miután lenyeltem a többi is egyesével elkezdem enni. Az egyik levél előtt bocsánatot kérek.
- Tényleg sajnálom, hogy elrontottam a tegnapi estéjét."

Szomorúan a férfira mosolygok.

-Ne sajnálkozzon miatta, mostanában kevés jó estém volt, és még csak nem is a tegnapi volt a legrosszabb ezek közül.- Mondom tényleg szomorúan.

"Lenyelem a számban lévő levelet.
- Szabad tudnom, hogy mégis mi történt?
Kérdezem udvariasan."

-Talán majd később, egyelőre túl friss a seb ahhoz hogy felszakítsam. Remélem megérted.

Valahogy úgy érzem mégsem zárhatom csak így le így megkérdezem az első dolgot ami eszembe jut.

-Látom harci bárd vagy. Merről érkeztél és merre mész tovább?

"Egy kissé elszomorít, hogy nem kaptam választ. De megvan rá az oka, hogy nem mondja el és én ezt tiszteletben tartom.
- Igen harcoltam... De mostmár egy kissé békésebb utat járok.
- Próbálom az embereket szórakoztatni, elvarázsolni a zenémel.
- Winneburg-ból jöttem és még nem tudom merre tartok. Ide is eléggé furán jutottam el.
Elkezdek mosolyogni egy picit."

-Szívesen meghallgatnám oda lent reggeli közben ha már jobban érzed magad.

"- Rendben. Menjünk le és ott elmesélem.
Szépen, lassan felállok az ágyról. Majd miután érzem, hogy ez egyedül is megy odamegyek az ajtóhoz és kinyitom neki."

Rámosolygok mikor kinyitja előttem az ajtót, olyan idegen ez a gesztus ezután az éjszaka után, de megköszönöm, még kissé rá is játszok egy meghajlással. Remélem reggeli közben valóban meghallgathatom majd a történetét, bár azt hiszem ezen a helyen sem lenne tanácsos időzni sokáig.

Willow&Gwadlec Lon Lahm Raven TherealKREY

Lent nagy a sürgés forgás a tegnap esti vigadás után. A helyiség egyik fele már úgy néz ki, ahogy egy fogadónak kell, de a másik, ahol a tegnapi ideiglenes táncparkett volt még csúnyán néz ki.
Először észre sem vesznek titeket, de pár pillanat múlva egy idő asszony szól hozzátok.
- Jaj, kedveskéim bocsánat. – sietve megy hozzátok - Erre parancsoljatok. Gondolom reggelizni akartok? – kérdi érdeklődve, majd az egyik asztalhoz vezet titeket.
Amint helyet foglaltatok fel is veszi a rendeléseteket.
- Mit hozhatok nektek? – kérdi ismét érdeklődve.

- Rendben máris hozom. Addig is türelmeteket kérem. – feleli mosolyogva, aztán eltűnik egy ajtó mögött.

Majd nem sokkal később meg is jelenik a rendelésetekkel.
- Parancsoljatok. Jó Étvágyat. – feleli, majd vissza megy takarítani a többiekhez.

Aayla&Faye Pandora Kami

Az utcák kihaltak, az ajtók zárva. Csak néhány ablakból szűrődik ki fény az utcákra.
Ahogy haladtok észreveszitek, hogy nemcsak a sikátorban van nagy mocsok, hanem itt is.
Ha nem a távolban izgatottan rohangáló katonák és furcsa ruhás emberek zaja zavar meg titeket, akkor az utcán keresztbe kasul futkározó patkányok.

Bolyongásotok az utcákon nem hoz nagy eredményt, minden ajtó zárva, némelyik deszkával van elbarikádozva, és rajtuk egy halálfejes papír, „Belépni tilos vagy meghalsz” felirattal.

Kisidő múlva egy nagyobb térhez értek, amihez közeledve érzitek a füst és az égett hús szagát.
De még mielőtt kiérnétek oda egy érces hang rivall rátok.
- Megállj! Kik vagytok? –
Egy falkiugrás mögül egy katona lép elő, lándzsáját felétek szegezi, majd két társa a másik oldalról ugyan ezt teszi.
Háromszög alakban körbe áll titeket a három katona.
- Feleljetek, ha kérdeznek fehérnép? – mondja mérgesen - Kik vagytok és mit csináltok kint? Kijárási tilalom van. – mondja ingerülten, majd mind hárman egy lépéssel közelebb lépnek hozzátok.

A dörgés egyre hangosabb, és a feltámadó szél eső illatát hozza a távolból. Persze a jó kis városi bűzzel keverve.

Royce&Aleena Mocsok Lyzy04

A patakmentén haladva a távolból vízcsobogás hallatszik, és ahogy közeledtek felé egyre erősödik.
A patak folyását egy kisebb vízesés szakítja meg, alatt pedig egy tó terül el. A közelben van egy szikla kiugrás, ami tökéletes lehet egy éjszakai tábornak.
Mivel a nap már nyugovóban jár, és csak egyre sötétebb lesz az erdőben célszerű is lehet tábort verni éjszakára, vagy tovább menni.

Megindulok az öreg felé, ahogy az a meztelen férfi felé közelít. A pasi, akit épp ki akar herélni azonban ragaszkodik a férfiasságához, így előkap valamit a holmijai közül. A bárddal felszerelt öreg elé dobja, feltehetően azt remélve hogy az elcsúszik rajta. Már épp kikaptam volna az öreg kezéből a fegyverét, amikor az megtorpant.
Nekiütköztem és a hirtelen karambol ledöntött a lábamról. De legalább felborult a csapos is, arccal bele az üveg fiola maradványaival teli olajtócsába. Vérző képpel kezd el kiabálni, mire meztelen áldozata gyorsan odalép fölé. Rátérdel a nyakára illetve a hátára, hogy véletlenül se tudjon felkelni. Gyorsan feltápászkodtam, majd az öreg mellé lépve kirúgtam a bárdot a kezéből. Közben a térdelő alak felnézett rám, én pedig sóhajtottam egyet.
Az ujjaimmal egy jelet rajzoltam a levegőbe, majd a következőt mormolta hozzá, az öregnek címezve;
- Most nyugodtan felkelsz, és elmész ellátni magadat. Ha bárki kérdezi, valami madár kivitte az ablakot a szilánkok az arcodban landoltak.
Az öreg dühös rángása abbamarad, és egy pillanatra elnyújtózkodik. A meztelen alak felkel a hátáról, ő pedig lassan feláll. Végignéz rajtunk, majd fegyverét teljesen elfelejtve válaszol;
- Az az átkozott tollas! Most fizethetek az ablakért!
Majd ezzel elhagyja a helyiséget. A meztelen alak pár másodpercig értetlenül nézte mi történt, majd elmosolyodva szólalt meg;
- Wow, ezt nekem is meg kell tanítanod!
- Nos, az nem lenne túl egyszerű. Ráadásul nem hinném, hogy van jelenleg időnk rá – vigyorodtam el.
A férfi bólintott, majd kihúzta magát, és felém nyújtotta kezét.
- Örülök, hogy segítettél. Malidheim Kilian vagyok.
- Erdan. Kovirból. – szorítottam meg a kezét szűkszavú válaszom kíséretében. Közben próbáltam nem tudomást venni arról, hogy Kilian-on még mindig nincs rajta ruha.
Eztán odalépek az ablakhoz, majd a tőrömet előkapva lyukat ütök rajta.
- Csak hogy hihető legyen a története.
Körülnéztem a szobában. Törött ablak, pucér férfi, valamennyi olaj és vér a földön, a bárd a fapadlón... Ideje lett volna távozni. Nem aludtam tulajdonképpen semennyit, de már úgy is hajnal volt, úgyhogy nem számított.
Az ajtóból még vetettem egy pillantást az idegenre, és úgy szóltam vissza neki;
- Most már igazán vehetnél fel egy nadrágot.
Majd ezzel ott hagytam. A saját szobámba érve összeszedtem a felszerelésemet, majd miután minden meg volt elindultam. A kocsmából szinte észrevétlenül surrantam ki. Az istállóban aztán nekiálltam felkészíteni a lovamat az útra. Aztán nem sokkal később hangokat hallottam. Készen állva arra, hogy kardot rántsak, figyeltem a közeledő léptek zaját. Majd akkor belépett az épületbe Kilian. Ezúttal nadrágban.