Witcher

Annyira jó volt, hogy végre végett ért a zene, de úgy tűnik, csak én vágyom csöndre ezen az éjszakán. Nem tudom megkérni a helyieket hogy ne, vásárolják meg a bárdot ehhez nincs jogom. Hát szomorúan és kissé bosszúsan felsóhajtok. Majd figyelem a férfi reakcióját. De szinte esélyem sincs, üzeni neki a tekintettemmel már fel is rángatja egy lány. Csak a fejemet csóválom, amíg újra kirángatják. Talán még nem késő az erdőben éjszakázni. Vagy kivenni egy szobát.

Visszatérnék a leveshez, de nem tehetem. Eszembe jut, hogy egyszerűen elaltathatnám a férfit. Kicsit sem lenne gyanús persze. Elhúzom a kezem.

-Nem érzem most elég jól magam a tánchoz, csak nem rég vesztettem el a férjem.- Remélem ennyi elég ahhoz, hogy feladja a próbálkozást.

Összeráncolom a szemöldököm. Azért ennyire bonyolult kérdéseket nem tettem fel és nem is vagyok ijesztő szerintem. Mégsem válaszol. Miért fél ennyire? Még csak nem is akarjuk bántani! Segíteni akarunk neki.

Gondolkodom, hogyan tudnám elmagyarázni neki jobban. Végül csak megmozdul, szélesen elmosolyodom, mert először nem támad. Csak aztán. Ekkorra a mosolyom csintalanná válik. Persze könnyűszerrel kitérek a kés elől, majd a fejemet csóválom.

- Ne lőjetek, úgysem jut messzire! – hátranézek, látom, hogy nem is tudnának. - Okos, de nehéz felfogású és makacs! Mintha magamat látnám! – rikkantok fel, majd felpattanok.

- Na, ezt elintézem, azért álljatok készenlétben, ha mégis erőszakosan kéne a beavatást megkezdeni… - mondom kicsit komolyabban, majd ruganyos léptekkel elindulok. Mikor a fák közé érek, kocogni kezdek. Úgyis hiperaktív vagyok és ez egészen izgi. Kezemben a késemmel játszadozom. Gyönyörű az idő, kellemes a program, kell ennél több? Kérdezem magamban vidáman. Bár az íjam most kicsit zavar, azért örülök, hogy itt van velem.

Kiérek egy tisztás szerűségre. A kislány már fekszik is. Na, nem sokáig jutottál, drágám… Gondolom, de a világért sem mondanám ki hangosan. Közelebb megyek hozzá. Most már végképp én vagyok fölényben. Megint leguggolok elé, miután elém köpött.

- Ejnye, ez csúnya szokás! – mondom meglepettséget tettetve. – Na, nem mintha nem lenne jó érzés… Remélem, nem félsz a sötétben… - révedek el a lemenő nap felé. – Mert ha így haladunk, akkor bizony hajnalig is elleszünk… Mondjuk, én szeretek ismerkedni… Mondd csak, miért utálsz minket annyira? Még csak nem is akarunk bántani. Valamiért eljöttél ide, nem igaz? – nézek rá a szemem sarkából. – Én is ilyen vagyok! Minden érdekel! – széttárom a karom. – Na, de áruld el, miért utálsz ennyire minket? Mert azt mondták, gonoszak vagyunk? Gonosznak nézek ki? – kérdezem tőle, majd egy kis csend után a bokájára nézek.

– Csúnya… Meggyógyítani így hirtelen nem tudom, de ha megengeded, akkor a fájdalmat tudom csillapítani. De megértem, ha inkább nemet mondasz… Mi az, ami taszít téged bennünk? Tök jó driádnak lenni, de komolyan… - nézek rá most már komolyan. Ha engedi, hogy segítsek, akkor kezem a lábára helyezem és az erdő energiáit használva igyekszem a fájdalmát csillapítani. Közben figyelem, ne kövessen el megint turpisságot.

Csak akkor segítek neki felállni, ha megbízik bennem és akkor igyekszem a többiekhez vinni és a tóhoz, hogy driád lehessen. De csak ha beleegyezik. Egyelőre nem annyira erőszakos, hogy nekünk is azt alkalmazva kelljen átváltoztatnunk. De azért résen vagyok! Figyelem, ahogy az utolsó napsugár is eltűnik az égről. Ez egy szép nap!

Shajj milyen jó egy kis pihenés... kellene valami ami most felpörget. Amint eljátszottam a gondolattal egy ittas úriember odajön hozzám és azt mondja, hogy fizeti az italom. Meg is van.
- Szép uram! Kérnék egy töményet! szólok oda a pultosnak
Amint megiszom már egy hölgy rángat a kocsma közepére. Pedig most ismerkedni akartam. Na majd az este másik részében... persze ha nem ütöm ki magam.
Amit a fülembe súg az csábítónak hangzik, nagyon.
- Na akkor hol is hagytuk abba hölgyeim s uraim?! teszem fel a költői kérdést majd elkezdek újra zenélni


- Elnézést kérek hölgyeim s uraim. De van egy kis dolgom... persze ha megbocsájtanak.
Felkísérem egy üres szobába a hölgyeményt. A szobában ha ő is belegyezik. Leveszem a ruháit szép lassan, aztán pedig az ruhaneműimet vetem le magamról. Majd szeretkezünk... szerelem nélkül.
Utána felöltözök s leülök a lépcsőre pár percig. Majd visszamegyek megnézni, hogy folyik e még valami lent.

Ha nem találom meg a hölgyet:
Akkor visszamegyek a pulthoz. Leülök s lantom pengetem, hagyom hogy táncoljanak az emberek. Had érezzék jól magukat.

Merelia (Mer) Bratti

Ahogy közelebb mész hozzá úgy próbál távolodni is. De egy kidőlt korhadt fa az útját állja, és nem tud tovább kúszni.
Miközben beszélsz hozzá egyre jobban zihál, egyre jobban gyűlik szemében a düh. Majd egyszer csak kitör belőle.
- TŰNJ INNEN! – ordítja teli torokból – Utállak téged és a többit is… Mindegyikőtöket. – kapkodja a levegőt. – Utállak! Meg… megöltétek a bácsikám. – elkezd sírni – Pedig… pedig csak a… csak a lovát akarta visszahozni. – mondja szipogva – Csak… elcsatangolt… és… és csak vissza akarta… akarta hozni. – Össze húzza magát a földön és sír.

Hirtelen a társaidat kezdet el hallani, ahogy nagy tempóban az erdő széle felé.
(Viszonylag közel vagy az erdő széléhez)
De időd nincs lereagálni. Hirtelen fényárban kezd úszni az ég, olyan látványt nyújt, mintha hirtelen fel kelt volna a nap.
A lány is föl emeli a fejét, még szipog.
De az ámulás hamar abba marad, amikor az első fényforrás tűzgolyóként csapódik a földbe, és lobbantja lángra a környezetét, majd még egy és még egy és még egy.
Pillanatok alatt elszabadul a pokol és válik, az eddig békés és csendes erdő, az előttetek lévő terület tűztengerré.
A lány megijed és felsikít, majd olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudd, elkezd feléd kúszni.

A tűz egyre csak közeledik, a hőség egyre csak nő. És driádok jajveszékelései töltik meg a teret.
Nem messze, egy alak jelenik meg tőled balra íjjal a kezében. Elsőre azt hinnéd, hogy egy driád, de nem az. Ahogy jobban szemügyre veszed, ebben a fény áradatban nem nehéz, egy nő az…

Lethana Aria

Sietned kell, ha megakarod találni a húgod és az elveszet lányt.
A tűz gyorsan terjed, és oly sebességgel ontják magukból a lövedékeket a katapultok, hogy még a legjobb ostrom mesterek is megirigyelnék azt.
Alig találkozol driáddal, de akikkel még is azok figyelmen kívül hagynak. Előnye is van annak, hogy hegyes a füled és van nálad egy íj. Sőt ennél most amúgy is nagyobb gondjuk van, bár próbálkozásaik ennek orvoslására hiába valóak.
Driádok sikolyai töltik meg most az erdőt és csak azt tudod remélni, hogy nincs itt beljebb van valahol az erdő közepén, ahonnan időben el tudna menekülni…
Hirtelen egy tisztásra érsz ki már majdnem elérték azt is a lángok.
Egy földön fekvő lányt és egy driádot veszel észre ott, egy driádot…

Willow Raven

A férfi meghökken, és pármásodperc szótlanság után csalódottan távozik.
- Én még hölgyet nem láttam, hogy italba folytaná bánatát. – mondja együttérzően. – De nem is tisztem meg mondani, hogy ki mit csináljon. - eléd tesz két poharat és bele tölt valami töményet. – Ezt itt Katonai kerítésszaggató. Íze nincs, cserébe piszok erős. Nézzük bírja-e a hölgy. – a poharak felé mutat.
Közben a bárd folytatja a bulit.
Ha lehúzod mindkettőt, akkor „Ez igen” tekintettel bólogat, majd újra tölti a poharakat.
Ha épp nem a bárdot itató embereknek tölt, akkor neked tölti újra a poharat.
A hangulat egyre kezd forrósodni.

Gwadlec Lon Lahm TherealKREY

A hangulat egyre jobb és jobb.
Mindenki táncol vagy énekel vagy a kettőt egyszerre.
Az emberek fogva a jelzéseid ellátnak utánpótlással, már már annyira jól csinálják, hogy néha-néha összecsavardik a nyelved éneklés közben.

Gwadlec Lon Lahm&Willow TherealKREY Raven

A pultos ki is tölti neked a rendelésed.
Miközben iszod a nép is csitul már. Rajtuk is meglátszik az alkohol hatása, na meg a fáradtság, csak a legjobbak vannak még talpon.
Miután megittad a pultos megint az „Ez igen.” tekintettel bólogat.

- Hölgyem? – szól oda neked a pultos – Még pár kört? – kérdezi mosolyogva.

Gwadlec Lon Lahm TherealKREY

A hölgyet nem is kell keresned kézen ragad és elhúz magával. Még szerencse is, hogy fog, mert vissza gurultál volna a lépcsőn.
A vetkőzés esve-kelve, de ment. Azonban a sok tömény és a fáradtság kezdte kifejteni a hatását…

… egy idő után arra eszmélsz fel, hogy a lépcsőnél ülsz az emeleten. A lent lévők már halkulnak, de még mindig van, aki ropja.
Majd lebattyogsz vissza a pulthoz.

Willow Raven

(OOC: Ez azalatt történik míg Krey karija fent van)
Miután a bárd felviharzott a lánnyal az emeletre egy részeg idős férfi vetődik melléd.
- He..- csuklik egyet – Helló… szépségem. – mondja neked elég bizonytalanul, még rád is kacsint.
De nem kell aggódnod egy másik részeg személyében jön a felmentő sereg.
- Hé koma… hallottad a legújabb… -
- Hagyj… jál már. Épp beszélgetni próbálok. – feleli mérgesen.
- De… ez fontos koma. –
- Mi lenne fonto… sabb egy nőnél? He? – kérdezi mérgesen.
- Hát egy szö… szörny a fő… városban. –
- Mi? Szörny? –
Közben kiviharzik a bárdot elragadó lány a fogadóból, kisség csalódott arckifejezéssel.
- Igen… egy szörny. Tükörkép nélkül. – miközben mondja a jobb mutató újával mutat.
- Ezt nem hisze… hiszem el – feleli
- Pedig… igaz. Azt… mondják, hogy… Buksza volt. –
- Buksza? – kérdez vissza a másik.
- Jah… szépnőnek álcázza magát. Aztán ki… szívja a véred. – mondja részeg komolysággal.
Az „udvarlód” rád néz, végig mér.
- Ön Buksza? – teszi fel erőltetett komolysággal a kérdést.
- Biztos… hogy nem. – mondja a társa – Akkor már szárazra… lennénk szívva. –
- Akkor hát… Halál a Bukszákra. – felemeli a kezét miközben monda és azzal a lendülettel hanyatt esik.
A haverja eközben meg majd megszakad a röhögéstől.
Amint felkászálódott a földről vissza mennek táncolni és énekelni, csak bár ne tennék az utóbbit.

Kicsivel később visszatér a pulthoz a bárd, enyhén üveges tekintettel.

(OOC: Ha valamit rendeltek, vagy kértek a pultostól, azt nyugodtan leírhatjátok, hogy megcsinálja, ha nem vagytok biztosak benne, hogy azt lehet kérdezzetek majd meg.)

Lethana úgy futott, ahogy csak bírt, de még így is érezte a hőséget. A tűz gyorsan terjedt, sokkal gyorsabban, mint számított rá. Csak Merire próbált fókuszálni, hogy ha valahol itt van, akkor meg kell találnia, de a brokiloni erdő azért messze nem olyan kicsi, hogy könnyű dolga legyen. Összerezzen a gondolattól, hogy ki tudja, meddig húzta volna még a döntést, hogy eljön ide, és átlépi az erdő határát, ha nincs ez a sürgető helyzet. De még ezt a gondolatot is elűzi, mert ez is lényegtelen. Csak a húga megtalálására összpontosíthat.
Mikor először találkozik driádokkal, megrémül, de ők szinte észre sem veszik. Nagyon hasonlít hozzájuk, és mindenki túlélni akar... senki nem foglalkozik egy öngyilkosjelölttel, aki éppen most vetette be magát a lassan lángra lobbanó erdőbe.
Aztán belép egy tisztásra, és észrevesz egy földön fekvő lányt, és egy driádot. A lány ember, ez biztos, talán pont az elveszett gyermek, akiről a fogadónál beszéltek... de a driádot ismeri.
- Meri! - kiállt fel.
Gyakorlatilag nem is törődik a válasszal, nem akarja elfogadni, de tudja, hogy a lány nem fogja felismerni. Driád lett. De ez most teljesen lényegtelen. A húgáért érkezett, és nem hajlandó elhagyni az erdőt nélküle.
- Álljatok fel! - kiáltja, és lehajol hozzájuk. - Azonnal, itt hamarosan minden égni fog. Menekülnünk kell.

Malidheim Kilian RIPalmyra

Mindkettőtök liheg és a végét járjátok. Az ágy csak úgy nyikorog, a fal pedig dübörög.
A móka azonban nem tart sokáig éktelen ordibálás hallatszott, majd hangos dobogás és a lépcsőfokok nyikorgása.
De mielőtt a hang elért volna hozzátok egy hatalmas reccsenést hallotok.
- Jaj ne. – mmondja ijedten Iri – Ez az apám gyorsan el kell tűnnöd vagy megöl. – mondja ijedt óvó hangon.

Erdan Gresh550

Az este nem valami nyugodt a szomszéd szobából jövő hangok kicsit se alkalmasak arra, hogy az ember vagy pontosabban a vaják pihenjen.
Ezt nem sokkal később hangos éktelen ordibálás és dübörgő léptek színezibe.
Majd egyszer csak azon kapod magad, hogy az ajtót rád rúgják és egy tajtékzó férfi áll ott.
- Nem ez a szoba. – mondja dühös hangon. Majd amilyen hirtelen jött olyan hirtelen ment.
Átment a szomszéd szobához és annak az ajtaját is berúgta.

Malidheim Kilian RIPalmyra

Ha ez alatt a röpke idő alatt nem menekültél el (ooc: 13 másodperc), akkor azt látod, hogy Iri apja, a fogadós, berúgja az ajtót. És megindul feléd egy hentesbárddal.
- Gyere ide te senkiházi. – mondja dühösen.

Ha ez idő alatt távoztál a szobából, akkor nyertél egy kis időt, hogy lelépj innen.
Közben a dühös apa keres téged, és a lányát szidja szebbnél szebb szavakkal.
(OOC: A fenti jelenet valamelyikét Erdan is látja, ha oda megy.)

Royce&Aleena Mocsok Lyzy04

- Furcsa, hogy egy Vaják egy társsal utazik. Mondjuk a mondák szerint az a fehér hajú Vaják se egyedül szokott utazni. – mondja gondolkodóan Desod, majd a szájába vesz egy falatot.
Hátra hőköl Royce kérdésére, és nem csak Desod a többiek is elhallgatnak, majd miután enyhül a légkör tovább folytatják az étkezést.
Coslo megint felkapja a fejét a madárhangra.
- Mi bajod van neked? Nem tudsz nyugodtan enni? – mordul rá Vinnirt.
- De, csak ezt madarat még nem hallottam itt. – feleli Coslo gyanakvóan
- Hmm… Nekem ugyan az. – mondja unottan Vinnirt. Majd fejcsóválva folytatja az evést.
Aztán Coslo is így tesz.
Látva, hogy a Vaják nem a beszélgetés híve, Desod Aleena felé fordul.
- Akkor most is csak utazgatnak? – teszi fel érdeklődve a kérdést – Merre tartanak, ha szabad megkérdeznem? -

Malidheim Kilian  RIPalmyra

(OOC: Mivel a dobásod 10 lett, ezérrt a menekülési kisírleted nem sikerül. Kérlek úgy írd meg a reagot. )