Salem

A Varjú, az Apokalipszis és az Inkvizíció

Ben : Kath’taxit Bratti : Ametrine Fea Norwood Raven : Fringila Morgan Everbleed nemosharr: Sathanus

Kath’taxit

Ép a „The Order” első évadának záró epizódját nézed. Amikkor végre megszólalt a várva várt csengő. Végre megérkezet a kaja, amit házhoz rendeltél. Az ajtó előtt egy kb 16-17 éves kölyök áll. Az a tipikus első áldozó féle, kedves arcú, sötét hajú srác. Egész biztos él tanuló és egy misét sem hagy ki. És egész biztos, hogy még mindig szűz. A kezében tartja a kaját amit rendeltél és a számláról felolvassa menyivel is tartozol neki érte.

Ametrine & Morgan

Salem tökéletesen nyugodt régi vágású kisváros, a helyi boszorkány történeteket kivéve szinte soha semmi nem történik itt. Viszont tanulni számodra tökéletes helynek bizonyult. Már késő délutánra járt és egyedül vagy a zeneteremben ép egy zenemű gyakorlását fejezted be amikor tapsot hallasz a semmiből.

-Gyönyörű Ms. Norwood!- A nő, aki mögötted áll a modern irodalom tanár. Látásból találkoztatok már. Szőke magas fiatal nő. – Micsoda tehetség egy ilyen kis városban.- Mondja mosolyogva. –Elég későre jár már. Esetleg megihatnánk még egy kévét a szomszédban, és közben mesélhetne a dalról.



Sathanus

Három testvéred már átlépet erre a világra és ép itt volt az ideje, hogy te is csatlakoz. Lucifer csak akkor, léphet át, ha mind a heten itt vagytok és előkészítitek neki az átjutást. A te feladatod meg keresni egy embert, de sajnos még semmit nem tudsz róla azon kívül, hogy valószínűleg nő és egy napfogyatkozás alatt született.

Az első percekben nehezen megy a lélegzés. Az áldozatra felkínált test nehezen adja át neked az irányítást, de persze ez nem számít. A híveid körülötted hevernek, az életüket adták érte, hogy levegőt vehess a világukban. Már csak a főpap tart ki, aki még mindig kántál. Befejező az idézetet, ami idehozott. Mire a világ kitisztul és te átnézted a tested emlékeit, ha szeretnéd persze, belőle is eltűnik az élet. 77 híved lelke. Ennyi kellet, hogy most felálhas. Egy démon lép oda hozzád. Alacsony férfi, pocakos és enyhén kövéredik is. Érzed rajta hogy nem, túl erős, egyszerű megszálló lélek.



-Sajnálom hogy csak én fogadlak, nagyságos Fejedelem. Belzebub hercegnek kellet volna fogadnia, de…- itt nyel egyet, látszik, rajta hogy retteg tőled.- Azt mondta… hogy máshol akadt dolga.

Egy gombolyagot adok Bolyhoskának, az azonban még mindig rendkívül haragszik rám. Felsóhajtok.
- Ugye tudod, hogy magaddal baszol ki, ha nem foglalod le magad semmivel?
- Pchhhhhhhhhhhhhhhhhh!
Mammon még mindig rendkívül haragos. Bár lehet, hogy most a szőrnyírás miatt... Megvonom a vállam, majd visszatelepszem a kanapéra. Anyaszült meztelenül, ahogy a pokolban is közlekedni szoktam. Carly ruhatára amúgy is rendkívül szűk rucikból áll, akkor meg mi értelme hordani őket? Ezt még mindig nem értem az emberekben. Akkor csapassuk... Netflix on, Kath off. The Order évadzáró be... Már csak a nasi hiányzik.
Hoppá, elfogyott a krumpli... Hát ez kifejezetten szomorú, és a fagyasztóból is pont tegnap ettem meg az utolsó hullát... Nemár! Utálok telefonálni...
- Egy happy meal menüt szeretnék kérni, három doboz krumplival. Nem, ketchup nem kell rá... Az van itthon.
Azzal betelepszem a sorozat elé. Ha nem lenne ilyen izgalmas, akkor kaja nélkül el sem kezdeném. Megszólal a csengő... KAJAAAA... BAROMI ÉHES VAGYOK. Azonnal felpattanok a kanapéról és kitárom az ajtót. Az ajtófélfának dőlök.
- Kártyával lehet fizetni, vagy csak kápéban?

Annyira cuki, hogy zavarban van. Ahhoz, hogy ezt tetőzzem, még bele is csípek a piros orcácskájába és elveszem kajám, majd erotikusan beleharapok a sültkrumplimba.
- Mi az cukifiú, elvitte a cica a nyelved? Bolyhoska, add szépen vissza neki, biztos nagyon sok dologra képes vele.
Még egy kacsintást is kap a srác. Baromi nagylelkű vagyok ma.

Elszalad. Pedig olyan mókás volt. Gyorsan magamra kapok egy hosszú kabátot, amitől úgy néz ki, mintha lenne alatta valami.
- Mammon, ha beleeszel a kajámba, megejtjük azt a herélést. És nincs pénzem állatorvosra.
Azzal bevágom magam mögött az ajtót és beszállok a liftbe. Odalent a srác biciklije/kocsija mellett várom, amíg lelohol a sokadik emeletről.
- Elfelejtettem fizetni. - Felelem neki ártatlanul csillogó szemekkel.

Hosszú... idő... óta... először... Homályos minden. Tisztul minden. A hangok elevenek. A hangok eltűnnek. Minden mozdulatlan. Mindenem mozog. Tekergek, mint a férgek, mert e pillanatban az is vagyok, féreg, amit eltaposni szokás. Nagyot kortyolok a levegőből. A Purgatórium íze felgyűlik a puhatestű pofájában. Friss halottak, pállott kripta, toprongyos démonivadék, a Pokol hajléktalanja. Kicsapok felé, megragadva a ruháját, vállát, nyakát, tápászkodom fel, közben belehelyezkedem a húszsákba.
- Ne érj hozzám, csúszómászó. - Taszítok egy nagyot a gusztustalan csigán. - Blzb... hol van Bael'zbub? Hol van Mammon? Hol van Asmodeus? Hol van a lány?
Zúg a fejem. Villognak az emlékképek, amiket az Ő képére teremtett összekotort szánalmas 30 éve alatt. Idegesítő kis bogarak. Valami nincs rendben idefent. Senki nincs a helyén. A tervek, mint a kártyavárak.
- Telefont.
A hangom még mindig száraz. A készülék pont arra elég, hogy megkeressem a közösségi médiában. A neve... a neve... Car... Carol... ine... John... son. Vörös tűz. Mindig önmaga. Lássuk, ott van e még.
"Feljöttem. Hiányoztam?"
Elég ennyit írnom. Szúrok még be egy ördögös szmájlit, az most trend. Közben a reszketőre nézek.
- Mit kínálsz még fel számomra? Szavak? Tárgyak? Emberek?

Látványosan keresni kezdem a tárcámat a kabátomban, még a belső zsebekbe is belenyúlok, így bőven van mit rajtam néznie... Beleharapok az ajkamba.
- Fent maradt a pénztárcám. - Mondom megjátszott szomorúsággal - Olyan gyorsan elszaladtál... Épp, hogy magamra tudtam dobni a kabátom...
Teszem hozzá halkan.
- Csak nem félsz tőlem...? Vagy csúnyának tartasz?
Rebegtetem felé a szempilláim, nagy kerek szemekkel nézem őt.
- Megtennéd, hogy felkísérsz? - Védelemre vágyás színlelése gyanánt összefonom a karjaim és a felkarom kezdem lassan simogatni. - Tudom, hogy te nem élnél vissza a helyzetemmel, de... - elhalkulok - nem mindenki olyan cuki és rendes, mint te... Cserébe meghívlak egy kávéra.
Kacsintok rá.

Csókot küld a drága jó Bael. Vegas, pózolás, lángnyelvek, csecse szarvak, korona, filter... lehetnék én a sótlan boomer, sőt, teljesen biztos vagyok benne, hogy én vagyok a legvaskalaposabb a Hercegek között, de rohadjak meg, ez cuki. Adom ezeket az újvilági szavakat. Tolok én is egy szelfit, kap egy középső ujjat a fókuszba, minden más marad homályos. Írok hozzá egy üzenetet is, ne érezze magát mellőzve.
"Takarodj dolgozni, thot!"
Én így szeretem a testvéreimet. A számát azért elmentem, legyen a neve mondjuk... Thot. Az úgy megfelel. A puhatestűre nézek.
- Válaszokat és egy kocsit akarok.
Közben elindulok kifelé az épületből. Próbálgatom a sétát, az ugrást, az öklömbe ütést. Mintha csak egy videojáték tutorialt nyomkodnék végig.

//thot
noun Slang: Disparaging and Offensive.
a woman considered to be sexually provocative or promiscuous; a slut or whore//