Cursed Sea

Én éppen hangosan horkolok az ágyamon a kapitányi szobában, unalmasak a napjaim, és így jobb dolgom nincs mint hogy aludjak. De még ez sem megy nyugton, mert arra kelek fel hogy a testvérem elhagyja a szobánkat. Utána nézek, majd az asztalra, melyen kiszúrja a szemem a rumos üveg.
„Mindenki tudja, hogy a rum jó altató”
Szóval már kelek is fel, oda megyek az asztalhoz, de miután felemelem a rumos üveget, szomorúan tapasztalom hogy az üres. Így elindul a keresgélés. Mindent átnézek a szobában, még a tesóm ágya alá is benézek ahol a dugi piát tartja. Kiveszek egy rumos üveget, és meghúzom. Ezután vissza dőlök az ágyamra, majd álomba iszom magam. És addig alszok, amíg valami hangos fel nem kelt.

Unalom van. A hajó alig mozog a hullámoktól. A szél egyáltalán nem fúj.
A legénység egyik része alszik. A másik zenélni próbál, ami zavar engem.
Mert nem tudnak egyetlen normális dalt játszani. Csak hadoválnak össze vissza valamit.
Vannak akik kockákat dobálnak és éppen verekedni készülnek. Ez már tetszik.
Jó lenne verekedni egyet. Mondjuk, nem bírnák sokáig. Odamegyek az egyik bandához, amelyik éppen kockákat dobál.
Feléjük tornyosulok és nézem őket. Egy szót se szólok. Arra várok, hogy összeverekedjenek.
Ha ez megtörténik, rendet teszek köztük.   

Név: Feliz Mar’Fada
Születés: 1660. 05. 05.
Hajó név: Leão Preguiçoso

A Patkány évében született kinyújtja karjait a világ felé.
A kínai zodiákusban a Patkány a kitartás és a szívósság jelképe. Függetlenül attól, milyen változó körülményekkel találkoznak, mindig képesek alkalmazkodni. Fémjelük a bátorság, az új kipróbálására való hajlam. Veleszületetten kíváncsiak, ami jó megfigyelőkké, született művészekké és feltalálókká teszi őket. Nagy érdeklődéssel fordulnak embertársaik felé, de vigyázniuk kell, mivel hajlamosak a túl spontán beszédre. Barátaik ezt vonzónak találják, mások azonban megbántódhatnak, s azzal vádolhatják őket, hogy pletykások és kibeszélik az embert a háta mögött. Nagyon gyorsak tudnak lenni, jó futókká és úszókká válhatnak, szeretik a közlekedés gyors formáit, szokatlan gyorsasággal és határozottsággal képesek dolgozni és kommunikálni. Állandó mozgásban vannak. Gyakran váltogatják az állásukat, új otthonba költöznek, utaznak; egyszerűen képtelenek megmaradni ott, ahol vannak. Számos érdeklődési körük van, általában több hobbinak is hódolnak, sokféle dologhoz értenek. Életszeretetüknek köszönhetően szeretnek kockázatot vállalni, és kalandokba bocsátkozni. Nem számít, hogy a siker garantálható-e, izgalomba jönnek az új dolgoktól, ismeretlen helyektől és új emberektől.



A patkány évében születtem. Édesanyám kabalának szánt, nagy örömmel vitt magával kisebb-nagyobb társadalmi eseményekre, összejövetelekre, bálokra. Édesapám azt akarta, hajózzak vele, ezért megtanított bánni a karddal, a kötéllel és a kapitánysággal. Nevelőim azt mondták, életre születtem, aranyhangom van és én sütöm legfinomabb breton baracktortát Marokkótól Finnországig. Meg kellett tudnom, hol vannak ezek az országok. Tudni akartam milyen süteményeket csinálnak, milyen dalokra táncolnak, miről csevegnek a délutáni tea mellett, milyen szelek járnak arra, mekkora hullámok csapódnak a hajóik oldalához, látni akartam a világ végét és még azon is túl… fel lehet vajon hajózni a csillagok közé?
Felcsaptam hát tengerészgyalogosnak. Voltam fedélzetmosótól kezdve matrózon át kormányosig minden, megjártam a teljes ranglétrát, akár csak előttem oly sokan. Hajóról-hajóra csapódtam, megismertem módszereket és embereket, idegen földeket, csavaros nyelveket, a perzselő nap tüzét és a jégtáblák csikorgását. A hajó mindenütt hajó volt, a víz, az ég és a csillagok mindenhol szeretőként simultak körém.



Életem csúcspontja mégis alig pár hete volt csak: kineveztek kapitánynak! Saját hajóm, Leão Preguiçoso egy hatalmas mérnöki és művészi csoda, tele díszekkel, ágyúkkal, és egy olyan legénységgel, akikről álmodni sem mertem volna.



Mindenki bajtársias, barátságos, vidám, jólelkű, segítőkész, humoros, játékos, felfedező. Mindenki a szívem csücske a hajószakácstól a navigátorig, a vitorlástól a sorkatonáig. Oh, és el ne felejtsem, majdnem mindenkinek van háziállata! Én szívemnek legkedvesebb kapibarámat, Royt vittem magammal, aki imádja a kelkáposztát, a labdajátékokat és a hátsóját az ember arcába nyomni.



Oh, hadd meséljek pár szót a bajtársaimról!
Itt van rögtön az én hűséges elsőtisztem, Gustavo Avilla, és bájos felfedező társa Alice. Elég egy pillantást vetni az arcára, hogy mindenki lássa, micsoda elszánt, sármos, határozott férfiről van szó. Úgy hírlik, a kikötőkben elájulnak a nők a lába nyomában, és féltékeny férfiak fenik ellene a konyhakésüket. Remek térképész, kiváló navigátor, és a legjobb barátom időtlen-idők óta. Vajon ez részrehajlásnak számít a részemről?



Ismerkedj meg Kahurangival, az én személyes testőrömmel. Egy afrikai törzs harcos lánya, a szíve csupa tűz, a tekintetével hegyeket lehetne ketté vágni, gyors, ruganyos, energikus, akár a gepárdok, népének szent állatai. Van ám finom oldala is, érzéki táncos, törődő barát, akit megszeret, annak legkedvesebb nővérévé válik. Kedvenc halaitól soha nem válna meg, őket a kabinjában nevelgeti egy üvegbúra alatt. Jól forgatja a lándzsát, a puskát és a nyelvét is, verhetetlen kockázásban. Hódolóinak se színe se száma, ám ő leráz magáról mindenkit, igazi territoriális nagymacska, a legszebb, akit valaha láttam széles e világon.



Árvore Mendes egy igazán különleges férfi, amilyen visszahúzódónak, marconának tűnik, annyira kenyérre lehet kenni, mint a jóféle ír vajat. Szeret bebújni a pajzsa mögé, legyen az fizikai vagy éppen gondolatbéli, ilyenkor nehéz ám szóra bírni, vagy kizökkenteni, de ennek megvan a maga oka. Azért csatlakozott a tengerészethez, hogy szerény körülmények között élő hugocskájának egy jobb életet tudjon biztosítani, így lehet tudni, hogy amikor elmereng, és komoran bámulja a fodrozódó habokat, valójában a családjára gondol, mindenkire, akit a háta mögött hagyott, hogy levelekben és pénzben kommunikáljon velük éveken át. Valódi, családias, kötődő énje akkor fordul ki belőle legjobban, ha közelében sertepeltél egyetlen hajón lévő családtagja: Sir Orwell, a gyík. Ők ketten órákig tudnak játszani a hajnal előtti sötét fedélzeten, amikor azt hiszik, mindenki alszik, és senki nem láthatja őket. Meséltem már, hogy ő a katonák kapitánya?



Tökéletes ellenpólusa Cerveja Santos, aki szerelmes az életbe, az alkoholba, és egy kicsit még házi malackájába Barrigába is. Esküszöm, láttam, hogy részegen csókolgatja! Ez az elsőre őrültnek tűnő férfi egy igazi energiabomba, a munkáját énekelve, táncolva, búgócsigaként pörögve végzi, érzelmes ember, csodálatos beszélgetőtárs, és a tengerparti nők szerint igazán jó az ágyban. Hogy ez csak pletyka vagy komoly valóságalapja van, azt magadnak kell kitapasztalnod. Elsőre talán csapodárnak, szétszórtnak tűnik, de mindig ott van, ahol szükség van rá, örömmel, szívvel-lélekkel segít mindenkinek, és a vitorlákat legalább olyan érzékiséggel kezeli, mint a bordélyházak leányait. Tökéletes fedélzetmester, de azt megsúgom: csapnivalóan hazudik. Az egész feje elvörösödik olyankor, és hiába próbálja a grogra fogni.



Kormányosunk, Big Ol’ John, egy belevaló skót férfi, aki egész életében hajókon szolgált, és saját bevallása szerint már nem is emlékszik, milyen a friss füvet taposni a lába alatt. Hajószakácsként szegődött el kisebb-nagyobb korvettekre, míg végül nálunk kötött ki, hogy újabb és újabb hódító-felfedező utakra induljon. A kikötőkben sokszor már le sem száll a hajóról, élvezi, hogy idős napjait egy függőágyban heverészve, kókuszvizet iszogatva, makiját, Omakot simogatva töltheti, távol a városok zsongó zajától. Mindig jókedélyű, tele van történetekkel az óhazáról és számtalan tengeri kalandjáról. Azt hiszem, legalább annyira imádja a habokat és a rajtuk szelő hajókat, mint más levegőt venni.



Fia Ruadh The Red már közöttünk nőtt fel, és mindenki sajátjaként imádja. Az egész tengerészet legélesebb koponyája ez a fiatal suhanc, felfedezők, feltalálók, filozófusok egyesülnek az ő ravasz kis kobakjában. Alig lehet 20, de már fegyvereket tervez a katonaságnak és hangszereket a szimfonikusoknak. Nameg, hangszer-fegyvereket magának és a hajó vállalkozó kedvű legénységének. Nézd csak mi, van a kezében, lant és puska egy testben! Egyszer megkérdeztem tőle, miért ilyesmiken dolgozik egész nap, azt felelte készül a háborúra és a békére egyaránt. Apjához hasonlóan nyitott, kalandvágyó, és kiváló zenész. Játékát gyakran kíséri különleges énekével Óran, egy apró, színes madár, akit egy vándor kereskedőtől vettek meg. Ők ketten elválaszthatatlanok, akárcsak édesapjával.


Jajj, órákig tudnék még áradozni a legénység minden egyes tagjáról, de biztos unod már. Tudom, hogy sokat fecsegek, imádok ide-oda csapódni szavakban és tettekben, mindenbe belekóstolni, barátokat és rosszakarókat szerezni, de mégis legjobban azt az érzést ölelem a szívemre, amikor a habok szárnyán repülünk az ég felé. Mert fel lehet hajózni a csillagok közé, csak meg kell találni hozzá az égi áramlatokat!

Az utcákat róva egyre szemrevalóbb hölgyekkel találkozom. Mindig is értettem hozzájuk, legalább annyira, mint a hajózáshoz.
- Az ott pont jó lenne neked. Legalább olyan ronda, mint az akit utoljára kiszívtál, miután ő szívott le téged.
Bököm oldalba a csuklyás kormányosom egy fogatlan, idősödő félkopasz szukára mutatva, közben pedig keresek valami nekem való szajhát. Ha találok valami olyat, ami megüti a szemem, rögtön megrázom az arannyal teli szütyőmet, majd a csípőjénél fogva közelebb húzom magamhoz.
- Ma este a neved Mary szépségem és olyan vizekre evezünk együtt, amikről eddig még álmodni sem mertél.
Mondom, természetesen csuklyában és a sötétben maradva, hogy véletlenül se lássa meg a görög múzsákat megszégyenítő arcomat.
- Charlie, én most újraélem az egyik legszebb napomat ezzel a pipivel. Húzz innen a francba, mielőtt letépem a tököd és a másik oldalról a tiéddel elégítem ki.
Nem volt benne semmi parancsoló, semmi fenyegető. Az sem zavarna, ha két méterrel odébb csinálna fel, vagy enne meg valakit. Testvérek mindörökre. Akár lelépett, akár az utcáról választott magának egyet, én ott helyben nekiláttam a dolognak. Nem egyszer végig mentem meztelenül a hajómon, majd pont egy bájos hölgy társaságában fogom szégyelleni magam. Maximum ha jönnek az őrök, félrehúzódunk. Kivéve ha egy női őr. Azt először csatlakozásra invitálom.

Hát ez baromi felemelő volt. Gyorsan fel is húzom a nadrágom, aztán a legközelebbi kocsmából kikérek egy korsó sört. Nem sokáig kortyolgatom, baromi gyorsan lehúzom, mert egy nővel nem elégszem meg. Soha. Nem vagyok én valami nemes, akinek egy szerencsétlen nővel kell leélnie az életét. Még rondábban néznék ki, ha így lenne.
Szóval irány az újabb kaland, ezúttal valami... valami elegánsabbra vágyom. Kívánatos Polly. Jó lesz. Reflexből bevágom az ajtót, ahogy mindig is szoktam.
- Igen, igen, szerinted először dugok? - Válaszolom az őr okítására.- Ne válaszolj!
Az esetleges válaszát meg sem várva lelkesen elkiáltom magam:
- Szóval, ki akar egy hullával kefélni egy istenit? Lehet, hogy baromi ronda a fejem, de ez csak azért van, mert... Minden szépségem odalentre került.

Név: Gustavo Avilla
Kor: 32



Hol is kezdjem... nem egyszerű egy elszegényedett nemesi család sokadik gyerekének lenni. Mindenfelől azt látod hogy próbálják fenntartani az egykori pompát és fényűzést, holott már lassan az ezüstözött étkészleteinket adtuk el a megélhetésért. Azért megvan a maga előnye is, kapcsolatok, ismerettségek formájában. Így jutottam el a főváros legrangosabb egyetemére is, itt számtalan dolgot tanultam, de leginkább a hajózás fogott meg. El akartam szakadni ebből a közegből, büszke nemesi családunk lassú de biztos leépülésétől. Ezért hát az első adandó alkalommal csatlakoztam a tengerészgyalogsághoz. Jópár hajót megjártam már, de minden egyes alkalommal amikor egy új bárka fedélzetére teszem a lábam elfog egy megmagyarázhatatlan bizsergés. És amikor pár hete Feliz felkért, hogy legyek az új hajóján navigátor, egy pillanatra sem haboztam.

Ezek a gondolatok keringtek a fejemben ahogy ott álltam a kikötőben és csodálltam a hajót ami mostantól az új otthonom...
- Gyere Alice - mondtam a sólymomnak - vágjunk bele, bármit is hoz ez a kaland.
Egy nagyot szippantottam a levegőbe, és ezután felléptem a Leão Preguiçoso fedélzetére.

Csalódott vagyok. A matrózok mind a dolgukat végzik, nem ugranak lelkesen a segítségemre. De mivel serények kapnak majd a süteményből. Már épp indulnék a kis botommal meg kosarammal, mikor meghallom a két leányzót. Nofene, mégis lesz társaságom. De ha leállnak egymást falni, ezzel lelassítva engem, akkor nem lesz süti… Az „izgalmas” szóra felkapom a fejem. Vajon tud valamit a kincsről?
- Tetszik a lelkesedésed Aranyom! Irány a város!

Legelöl megyek. Nem olyan nehéz megtalálni egy piacot. Hinnye… hát itt nincs senki csak két ifjonc. Hát milyen béna kikötő az, ahol nincs éjjeli piac? Riva talán? Nem tudom, keverem őket vált pár szót az őrökkel. Szomorú… Érzek egy kezet a vállamon, de nem foglalkozok vele, közelebb lépek. Előveszem a legbájosabb nagyis mosolyom.
- Fiatalemberek… csak van itt a környéken egy gazda, akinél tudunk barackot venni. Szegény kis unokám olyan szomorú lenne, ha nem ehetne a süteményemből…

Mocsok: Csuklyás Charles

A madame majdhogy nem az arcodba röhög, igazából meg is tenné, ha nem szégyellné, hogy kevesebb foga van, mint egy szopós csecsemőnek így csak csukott szájjal röfög egy párat majd tovább mosolyogva válaszol.

-Ínyenc az biztos, csakhogy nekünk nincs annyi pénzünk, hogy ilyen ínyencséget tartsunk, és ha lenne, sem adnám, annyiért amennyit megengedhetsz. Csak csúnya vagyok fiam nem hülye, mint az a disznó agyú ott a bejáratban, de van énekem egy ajánlatom számodra. Igazából van kettő is. Van egy szüzem 13, éppen tegnap kaptam, kicsi a melle ez igaz, de elég magas, majdnem akkora, mint én (kb: 167 lehet) Vagy van én nekem egy gyönyörű szőke lyányom na az bárkivel elhiteti hogy még sosem hált senkivel, csodás szűk pinácskája van és angyali hangja. Melyik legyen?- Kérdezi végül.