Skyrim

Saren

Név: Shasara Caewatch
Skyrimen ismert név: Saren
Faj: Altmer / High Elf

Előtörténet:
- Látod, nekünk még nem is volt lehetőségünk beszélgetni. Mondd csak, Thrynn, hogy kerültél a Thieves Guildbe?
- A Pale egyik bandita klánjában nevelkedtem, sok hozzám hasonló kölyökkel. Egy idő után kiderült, hogy rühellem őket, és ők sem bírják a pofámat, szóval elváltak az útjaink. Brynjolf húzott be magával pár évvel ezelőtt. Azt mondta, a Guildnek szüksége lenne pár verőlegényre, szóval csatlakoztam hozzájuk. Na és te?
- Hosszú történet.
- Nem szoktam nőknek könyörögni, Guild Master, és jobb, ha tudod, nekünk nincsenek titkaink egymás előtt.
- Leszámítva Mercert...
- Te nem vagy Mercer. Igaz?
- Legyen-legyen. Csak ne rajtam gyakorold a zsarolás művészetét. - Nevettünk egy jót, miközben meghúztuk a jól megérdemelt Black-Briar sörünket. - Na figyelj. Illegális határátkelőként érkeztem az országba. Elhagytam a nevemet, és minden címemet, amikor az Imperialok listába szedtek. A nevem Saren, és épp elég, ha ennyit tudsz az életem ezen részéről. Engem is Brynjolf szervezett be, először csak apróbb lopásokkal, bemártással foglalkoztam, megtanultam a Shadowmarkok jelentéseit, a tolvaj nyelvünket, utána elkezdtem keményen dolgozni Vexnek és Delvinnek. A munkák alatt beletanultam a mesterségünkbe, a testem súlytalanná vált, a lépteim nesztelenek, az ujjaim puhák és vékonyak; zártörő ujjak, ahogy Vex nevezi őket. Túl gyorsan törtettem előre, Maven Black-Briar pár hónap alatt felfigyelt rám, és onnantól neki kellett dolgoznom. Megsúgom, nem kíméltem a tulajdonait, és milyen jól tettem; fény derült pár mocskos titkára a Dark Brotherhoodal...
- Testvéreinkkel.
- Egészségükre. - Mindketten ittunk erre a sötét, de szoros barátságra, ahogy mindig, ha szóba kerültek. - ...és így akadtam Karliah nyomára is. Innentől már nagyjából tudod a történetet.
- Amikor megjelentetek az ajtóban, attól tartottam, Vex elvágja a torkodat.
- Megértettem volna, ha így tesz.
- Tudtad, hogy Ő és Brynjolf...?
- Futólag. Annak már sok-sok éve vége. Most inkább Delvinnel alakul valamijük... de meg nem mondanám, hogy szexbe vagy vérontásba fog torkollani.



A földalatti vízesés szerencsére elnyomta a pusmogásunkat, így nem kellett attól tartanunk, hogy megjelenik a késeivel, és a homlokunkba vágja, hogy "Kuss legyen".
- Karliah... igaz, hogy ő és Gallus Nightingale-ek voltak?
- És Mercer is, igen. Minden szó igaz. Mercer ellopta a szerencsénket, és minden vagyonunkat. Nem esett jól leszámolni vele, de őszintén szólva könnyebb is volt, mint gondolni mertem. Miután betörtem a házába, és átnéztem az iratait, már nem volt kétségem afelől, hogy nem maradhat életben. Túl sok, túl mély sebet ejtett a Guild szívén. Mégis...
- Értelek. Ölni sosem egyszerű.
- Soha. - Pár pillanatnyi csend, és egy finom könyökkel noszogatás után folytattam. - A Snow Elf szobra gyönyörű volt, de alig vethettem rá pár pillantást, mielőtt víz alá került minden. Ez az utolsó dolog, amiről beszélhetek neked.
- Az utolsó, mielőtt te is Nightingale lettél.



- Igen. Nocturnal újra védelmébe vette a Guildünket, de én nem elégedtem meg ennyivel.
- Vissza akartad lopni a szerencsénket.
- Honnan tudod?
- Ne nézz palimadárnak. Elmentél hetekre, hónapokra, hangosan kimondva persze senki nem tudta, merre jársz, mégis mindenki Arról suttogott a hátad mögött. Láttuk, ahogy az éjszaka sötétjében megjelensz a Ragged Flagonben, csak azért, hogy válts pár bizalmas szót Vex-szel. Ti, a nagy barátnők... tudod ki hitte ezt el?
- Nem kockáztathattam meg, hogy mások elhappolják az orrunk előtt. Nekem kellett megszereznem Barenziah köveit és koronáját.
- Legendák kelnek életre a lábad nyomában. Aranyat és dárgaköveket fakasztasz a puszta penészes falból is.
- Részeg vagy, és ha megpróbálsz megölelni, elveszem a sörödet.
Teli torokból kacagtunk, Thrynn a térdét csapkodta, nekem könnyek szöktek a szemembe a vihogástól. Megérdemeltük. Még csak pár napja, hogy megtartottuk a ceremóniát, ahol Guild Masternek választottak. Ott volt mindenki, akit szeretek...



...na meg Maven Black-Briar is. Tudnám, már megint mint akar tőlem a vén keselyű.



- Jobb, ha lelépek, mielőtt a söröm is ellopásra kerül... Guild Master!
- Családtól soha... de a ruháidat már hiába keresed. - Ugrattuk egymást, ahogy mindig.
Végül elbúcsúztunk, és én egy gyors törülközés majd felöltözés után a Guild Masternek kijáró privát szoba felé vettem az irányt, ami nem is annyira privát, amióta Brynjolffal osztozunk az ágyon... Együtt vagyunk tolvajok, Nocturnal szolgái és Skyrim tolvaj fejedelmei. Nightingale-ek, mindörökké.

Szó szerint majdnem összepisálom magam, amikor Py Tyu kerül szóba. Egy nő és a madara nyit ajtót. Áh, szóval jól sejtettem, tényleg a madárnak hoztam a levelet! Mielőtt meglátná a tyúkomat, védelmezően lehajtom a tatyim tetejét, majd várom, hogy kijöjjön a nő. Ahogy a madara széttépi a levelet, rendesen elszomorodom.
- Neeee!
Felelem, miközben könnyek szöknek a szemembe. A földre rogyva kezdem el összekapargatni a levelek darabkáit, miközben hangosan bőgök. Igyekszem úgy összerakni a papirusz darabokat, ahogy voltak, majd magzatpózba fekve zokogom tovább. Ő nem érti, biztosan nem érti, hogy ez milyen fontos... Hogy nekem mit jelent ez... Nem fájt ennyire semmi azóta, hogy... Hogy meghalt Py Tyu testvére...
A madár is érzi a fájdalmam, kibúj a hátizsákomból és a hajam csipedve próbál jobb kedvre deríteni.

Céltudatosan haladok a küldetésem tárgya felé. Egész konkrétan nem tudom, merre kell menni, csak nagyjából, de így sem lankad lelkesedésem. Minél erősebb az ember, annál több minden felé nyúlhat. Minél több felé nyúlhat, annál többet tanulhat. Ennyi…

Figyelmem hamar megakad a vonyításokon. Felsóhajtok. Nem hiszem el, hogy nem lehet békében utazni… Bár egyszer beidomítanék egyet magamnak ezek közül. Habár jobban járnék egy kölyökkel szerintem… Álmodozások... Egyszer úgyis megteszem, csak most pont nincs időm rá.

Gondolkodom kicsit, majd leidézek (remélem, helyes a szóhasználat ) magam mellé egy Fire Atronach-ot, illetve a kezembe idézek egy íjat. Úgyis a kis drágát küldöm rájuk, én majd hátulról szépen lelövöm a maradékot. Nem vagyok az a frontvonalon harcoló típus…

Elhúzom a számat, majd lassan tovább indulok és minden idegszálammal azon vagyok, hogy az érkező ellenséget kiiktassam. Utálom, ha lassítanak…

Hjalmar Haraldson

- Hát nem látod, ki vagyok polgár? Én az Emperor testőrei közé tartozok. egy lépést közelebb lép hozzád és előveszi a kardját
- Polgár! Te vagy Hjalmar Haraldson? Utoljára kérdezem. kiállt rád a férfi
A férfin látszik, hogy nincs magánál valami miatt.

Anara Lanoran

Mindketten sisakot viselnek. Az egyik nordot sikeresen lábon szúrod. Akit lábon szúrtál a földre rogy. A másik észrevett és elkapta a drow nőt. A nő nyakához fogja a kardját.
- Stardni ne! kiállt fel a nord
A drow nő csak sikít.
- Állj hátrébb vagy megölöm!

Eris Zayne

A manád elfogyott. De aggodalomra semmi okod nincs. Mivel egy flame atronach és egy íj áll rendelkezésedre. Ahogy sétálsz, tovább egy irányjelzőtáblára leszel figyelmes, amire az van írva, hogy Dawnstar. Tehát eléggé sokat haladtál. De a farkasok nem maradtak le. A hóvihar itt gyengébb tehát láthatod a farkasokat. Négyen vannak. Az atronachod az egyiket egy tűzgolyóval támadja meg. El is találja, a farkas csak vonyít a fájdalomtól. A vonyítás véget ér és az állat halottan fekszik a hóban. Kettő farkas az atronachod körül kezd el körözni. A harmadik pedig elindul feléd.

A kardomat egyenesen a Nordra szegezem. Majd hátrálok pár lépést a sérült haverjához és a jobb lábammal rátaposok. Egyenesen a nyakszirtjének szegezem a pengémet.
-A barátod sebe súlyos. Ha nem kap ellátást, gyorsan akkor meg fog halni. Vagy ha nem is...gondoskodom róla. Szóval egy fogoly cserét ajánlok. Ez a fasszopó a dunmerért. Megfelel?

A nő érintésére egy pillanatra abbahagyom a szipogást. Megtörlöm az arcom, majd a levelek darabjaival a kezemben ránézek.
- Sátáni egy teremtés. Ez nekem olyan, mintha... Mintha a szívem törné össze. Nekem ez a hivatásom, az életpályám. Én csak ebben vagyok jó...
Aztán megfogom Py Tyu-t és követem. Bezárom magunk mögött az ajtót és leteszem az apró lényt.
- Egy kis étel jól esne, köszönöm. Rengeteg levél van még nálam, amit minél előbb kézbesítenem kell. Kizárólag a címzett kezébe.
Felelem, majd Py Tyu-ra nézek, mintha az ismeretlen nő hozzá intézte volna a kérdést.
- Kiskrapek, tojsz egy kis tojást?

- KOTKOTKOTÁCS, KODÁCS, KODÁCS, KOTKODÁCS.
Felelte, majd kipottyantott két tojás magából.

Amint a cica technikailag kiszabadítja a nőt a Nord karmaiból átszúrom annak a torkát amelyiken én állok. Fölösleges életben hagyni. Csak ártalmas.
-FUTÁS. FEL AZ ÚTON!- kiáltom a nőnek. Egy darabig állok majd a feltartott pengéjű kardommal hadonászva hátrálni kezdek. De végig a macskát nézem. A tigrincsekről érdemes tudni, pár dolgot. Először is ragadozók. Ez a macsek most kapott két jó nagy dagadt nord disznót is vacsorára. Nem lesz szüksége többre. Azzal, hogy őt nézve hátrálok el nyilván levágja, hogy nem akarok balhét de inkább elhátrálnék. Mindketten megússzuk a bunyót ő meg ehet békében.
Másodszor. Ez a cica bizony rajtaütéssel vadászik. Egy egyeneságú roham nem éppen az ő stílusa. Ha meg is tenné mikor rámveti magát egyszerűen lebukok és felnyársalom a kardomra. De inkább igyekszem békében megoldani a szituációt.