Skyrim

Eris Bratti

Ahogy mentek az erődhöz a katonák csendben vannak. Még akkor is amikor kérdezel. De az egyik egy kis idővel később megszólal.
- Angiol vagyok. Dawnstar-ban születtem és ahogy látod a város egyik őre vagyok. Hobbim pedig...
Fejezné be Angiol de egy mélyebb hangú őr közbevág. 
-Angiol csend legyen! Nemsokára odaérünk. Nem akarod, hogy egyből meghaljunk igaz? 
Ezután Angiol lehajtott fejjel folytatta az utat. Angiol hangján hallani lehetett, hogy nem olyan idős mint amilyennek kinéz. 
Ahogy haladtok tovább az úton magatok előtt láttok egy felborult szekeret. Körülötte vér, halott ló és emberi darabok találhatóak. Az egyik katona előhúzza kardját. Éppen ekkor egy üvöltés hallatszik a szekértől és egy kéz repül elétek. Két katona előveszi az íját és lövésre készen állnak. A maradék négy is kardot ránt. A ló amin ülsz ledob magáról és elszalad abba az irányba amerről jöttetek. Angiol odamegy hozzád és felsegít a földről.
Eközben a szekér mögül egy szőrös szörnyeteg áll fel. Két és három méter között van a magassága egyszerűen hatalmas. Három szemével rátok néz és elordítja magát. Majd támadásba lendül. Elkezd felétek rohanni. Az íász őrök rálőnek de a Troll-t nem érdekli. Olyan volt az a két nyíl mint egy bolhacsípés. 



Barthel Raion

Az egyik őr odasiet hozzád.
- Jöjjön kiviszem magát innen.  
Hagyja, hogy rátámaszkodj ha akarsz. Kikísér téged a barlangból. Amikor kiérsz látod, hogy az óriás ott fekszik holtan. Mellette egy tucat katona akik szintén halottak. Hjalmart is kihozzák a barlangból. A katona aki kikísért hozzád szól.
- Jöjjön jöjjön! 
Közben Hjalmart cipeli. Odaértek egy fához amihez egy ló van kötve. Hjalmart keresztbe felteszi a lóra. Majd felsegít téged is.
- Menjenek vissza Fehérvágtába.  
- Mi pedig megöljük ezeket a férgeket!
Majd rácsap a lóra ami elindul a visszavezető úton. 
Amikor a városkapuhoz értek két őr odamegy segíteni. Az egyik megnyugtatja a lovat. Lesegítenek téged és leveszik Hjalmart. Majd a templomba visznek titeket.
Az őrök lefektetnek titeket külön kőasztalra. Hjalmart az idősebb és tapasztaltabb Jenssen kezdi el gyógyítani. Téged pedig a fiatalabb papnő Danica kezd el gyógyítani. 
A te sebeid 3 óra múlva teljesen begyógyulnak. Danica remek munkát végez. Amikor felkelsz a kőasztalról látod, hogy Hjalmar még nem kelt fel. 
- Még él és élni is fog. jelenti ki Jenssen
Ezután egy őr nyit be a templomba. 
- Barthel Frernis! Jöjjön velem a Jarlhoz. mondja neked az őr

Ha bele egyezel akkor felmentek a Jarl palotájába. De amikor megérkeztek nem a Jarlall beszélsz hanem Irileth-el.

Várok valami választ vagy akármit, de sokáig nem jön. Fura. Nem értem, mi bajuk van, azért ennyire nem tartom magam ijesztőnek. De nem firtatom. Ha nem akarnak beszélni, nem beszélnek, ennyi.

Ám kicsit később mégis megszólal az egyikük, amit örömmel veszek, csak bólogatok a mondandójára, amíg le nem szólja a másik. Feltűnésmentesen a szememet forgatom.

Majd meglátunk egy szekeret. Megállítom a lovamat, körbekémlelek, mi támadhatta meg őket. Felhangzik az üvöltés, s mielőtt bármit tehetnék, már a földön vagyok. Felkiáltok, mert a fájós lábamnak annyira nem tetszik ez a játék. Kivételesen hagyom, hogy felsegítsenek, mert kell pár másodperc, mire összeszedem magam.

Szóval egy troll, aha... Ezeknek a dögöknek nincsen Magicka-juk, de tűz védelemmel rendelkeznek... Pörgetem fejben a lehetőségeket.

Végül úgy döntök, kicsit spórolok a Magicka-val, úgyhogy villámgyorsan megidézek egy Flame Atronach-ot, miközben felénk rohan a troll.
- Firebolt-tal lődd! - utasítom az idézett lényemet, miközben igyekszem kisántikálni a lény támadási zónájából. Ha maradt még elég manám, akkor egy Frostbite-ot is ráküldök, körülbelül öt másodpercig, hogy a gyógyulását és a stamináját is erősen csökkentsem a sebességével együtt.

- Most támadjátok! De vigyázzatok vele! - kiáltom társaimnak, ha már eléggé meggyengült.

Az őrnek nem kell sokat győzködni-e, hogy vele menjek.
A segítségével elég könnyen ki is támolygok a barlangból.
A kinti látvány sem szemet gyönyörködtető. Fog csikorgatva nézek szét, majd mély sóhajtás közepette föl szenvedem magam a lóra.
Az őrnek bólintok, majd indulunk is.

Mikor felfekszek a kőasztalra egy nagyot sóhajtok, majd lehunyom a szemem.
A kezelés végére felébredek. És meglepően tapasztalom, hogy elég fittnek érzem magam.
- Köszönöm. – mondom mosolyogva a fiatal papnőnek.
A Nord-ra csak félszemmel pillantok. Az idősebb papnő kijelentésére meg csak bólintok egyet.

Az őrre fáradt tekintettel nézek, majd egy nagyot fújtatok, és elindulok utána.
~ Most jön a fejmosás. ~ morgom magamban.

És az történt, amit gondoltam. Jött a fejmosás.

Irileth mérges tekintettel néz rád.
- Maga megbolondult? Azért hívattuk magát ide, hogy segítsen. Nem azért, hogy hátráltasson minket. A pénzét így is úgy is megkapja majd… de nem az egészet. –
Irileth megvárja, hogy válaszolj. Utána, mintha nem is mondtál volna semmit folytatja.
- Egy egész városőrséget küldtünk maguk után és alig négyen tértek vissza. Legközelebb ilyen ne forduljon elő.

Az első ízben kapott szidásra nem tudok semmi ellenvéleményt felhozni. Én voltam a bolond, hogy utána mentem és hogy majdnem megölettem magam.
De amit a hatásszünet után mond, azt nem hagyhatom szó nélkül.
- Már megbocsásson, de senki nem kérte, hogy mentsenek meg minket. – felelem felháborodva - Ne értsen félre, hálás vagyok, hogy megmentettek. De rám… ránk fogni azt, hogy miattunk haltak meg a városőrök az felháborító. Nem kérte senki. Valamint a Dawnguard-ból jött volna egy másik társam vagy társaim a vámpír problémára. – pici szünetet tartok – Részvétem az elvesztett őrökért, de ne minket hibáztasson ezért. – fejezembe fennhangon.

Irileth a válaszodat megvárja. Majd mikor befejezed egyből meg is szólal.
- Nem bocsátok meg... és velem ne merjen így beszélni.
- A Jarl testőre vagyok, most itt helyben börtönbe dughatnám vagy lefejeztethetném magát.
- De nem teszem meg, mert legalább a probléma megoldódott. Azok vámpírok, akik a barlangban voltak mind meghaltak.
Ezután Irileth az övéhez nyúl és levesz róla egy kis szütyőt. Amit oda is dob hozzád.
- Itt a fizetséged. 800 Septim
- Most menjen fel a Jarl-hoz beszélni szeretne magával.

Dühös tekintettel hallgatom végig, amit mond. Kicsit sem tetszik a hozzáállása, de sajnos ezen kívül mást nem tehetek.

Eleget téve a „kérésének” elindultam fel a Jarl-hoz. Útközben pedig visszadobtam a szütyőt hozzá.
- Inkább ad oda a halott Őrök családjainak vagy a sebesülteknek. – mondom le kezelően, majd folytatom az utam fel az emeletre.

TherealKREY

Eris Bratti

A tűz elementált sikeresen megidézed éss ki is tudsz menni a troll útjából.
Viszont a fiatal őrt Angiol-t a hatalmas bestia megüti. Ettől Angiol olyan kettő három métert repül, amikor földre érkezik csak egy puffanást hallotok. Ezután az íjász őrök tovább lövik a troll-t de még mindig nem kottyan meg neki. A másik négy városőr pedig körbeállják a szörnyet és hadonásznak felé. Ezzel próbálják összezavarni.
Ekkor az elementálod egymás után három tűzgolyó lő. Mind talál, ettől a troll ugrik egyet és a földre csap.
Majd ahogy az egyik őr felé fordul akkor hirtelen csap egyet, amitől az a őr is hátrébb repül. Ő csak olyan egy métert. Hatalmas erő van a szörnyben. Ekkor a maradék három őr tovább zavarja a bestiát körözve körülötte. Az íjászok próbálják a szemeit lőni de nem nagy sikerrel.
Ekkor te újra támadsz most már jég varászlattal. A troll-on látszik, hogy valamennyire lelassul.
Az a őr aki lecsitította Angiol-t megragadja az alkalmat és a troll hátára ugorva a mellkasába mélyeszti a kardját. A bestia ettől még jobban bedühödik és elkezd össze vissza csapkodni. Az íjászok nem mernek lőni mert félnek, hogy eltalálják a társukat. Ám az egyik katona megszólal.

- Brolod! Hagyd a trollt! Meneküljünk el azon a mellékúton. 

Az a őr aki ezt mondta megindul a tőletek balra eső mellékút felé. A két íjász is követi őt. 
A tűz elementálod lő egy újabb tűzgolyót. Ami egyenesen a troll fejét találja el. Ettől a szörny letérdel Brolod az őr aki eddig rajta volt leugrik róla. 
A szörny háta védetlen itt az alkalom bevinni neki egy hatalmas csapást. 

Barthel Raion

Irileth meglepődik amikor visszadobod hozzá a szütyőt. Kell neki pár másodperc, hogy rájöjjön mi történik. Majd ezután te elindulsz fel a Jarl-hoz ő pedig a ki a palotából. 
Amikor felérsz látod a Jarl-t hat darab őrt és egy csuklyás alakot aki a sarokban ül. Mielőtt bármit is tehetnél a Jarl megszólal.

- Üdvözöllek! Én Jarl Balgruuf vagyok. Remélem a gyógyító papok jó munkát végeztek. 
ezután megvárja, hogy válaszolj majd újra megszólal
- Gondolom te is észrevetted, hogy a sárkányok visszatértek... Van egy legenda a sárkányszülöttről, hogy amikor az első sárkány megjelenik akkor ő is. De ez most nem így történt. Viszont van egy ember aki látta őt és harcolt is vele.

Ekkor a csuklyás alak felpattan a székből és odamegy hozzátok. Csuklyáját levéve fejéről hozzátok szól. Láthatod, hogy nem vörösek a szemei. 
- És ez mind igaz... Én voltam az aki a sárkányszülöttel együtt harcolt. egy gonosz vigyor terül az arcára aztán folytatja
- Jajj milyen tiszteletlen vagyok az új vendéggel. Rolard Settton vagyok. Te pedig Barthel Frernis a Dawnguard egyik küldötte. Igazam van?

Amikor válaszolnál egy hatalmas üvöltés hallatszik kintről. Majd a hatalmas ajtót ami a palota még nagyobb teraszára vezet tűz borítja majd egy sárkányfej betöri azt. Két őr akik az ajtó mellett álltak azonnal hamuvá égtek. Az egyik őr a Jarl elé vette magát ezért az életével fizetett mert egy nagy lángoló ajtó darab átszúrta őt. 
Rolard sikeresen kikerült a darabokat úgy ahogy te is. Az egyik őr elkezd ordítani.
- Védjétek a Jarlt! Védjétek! 

Amikor a sárkány visszahúzza a fejét és te kinézel a hatalmas lyukon ahol előbb még egy óriási ajtó állt láthatod a sárkányt teljes valójában. Ahogy szép lassan feléd fordítja a fejét láthatod, hogy a szájából egy őr lóg ki. Amikor megmozdulnál a sárkány tüzet kezd el hányni felétek. Ekkora Rolard beugrik elég és egy hatalmas varázs pajzsot tartva megállítja a tüzet. Majd hozzád szól.

- Gyorsan! Én elterelem a figyelmét te addig szaladj fel a lépcsőkön és ha szólok húzd meg azt a kart. MENJ!

Ezután csatakiáltás hagyja el a száját és kardot rántva megindul a sárkány felé, hogy elterelje a figyelmét. 



Név: Rolard Settton
Faj: Breton
Kaszt: Harci mágus
További információk: Rolard High Rock területén egy híres harci mágus, úgy tartják, hogy ő a legjobb. Skyrim-ben csak "Csuklyás zsoldos"-ként emlegetik. 

(ooc: Ha valaki megszólított volna akkor szóljatok és javítom.)

Nekem ennyi elég volt Whiterunból. Állok fel. Itt az ideje elindulni a küldetésemre. 

Elhúzom a számat, mikor az egyik katonát messzire repíti ez a dög. Távolról figyelem és járkálok, próbálom felmérni a dögöt. Intek az elementálnak, hogy folytassa. Egyelőre várok. Várok a megfelelő pillanatra. Ennyi szerencsétlent egy rakáson! Legalább az egyik szemét lőnék ki! Morgok magamban tehetetlenül.

Ezután ellövöm az egyik jég varázslatomat. Végre lelassul kicsit, s az egyik katona is úgy tesz, mintha értene a dolgához: igyekszik végezni a bestiával. Fejem odakapom ahhoz a katonához, aki menekülni próbál.

-Gyáva féreg! Itt hagynád a társad? Meg a harcot?! Milyen katona az ilyen?! Még nekem is több bátorságom van, mint neked... - üvöltöm felé. De csak azért is elszaladnak. - Pff... Így segítsen rajtatok is bárki... - morgom magamnak, ahogy a tűzelementálom még egyet belelő. Továbbra is csak a kínálkozó alkalmat lesem. És akkor meglátom. Halványan elmosolyodom.

- Akkor most szépen dögölj meg, jó? - kérem tőle sötét hangon, ahogy felé küldök egy Ice Spike-ot.

Anara Whitewolf

Az utad nyugodtan telt, már kissé unalmas is volt, hogy nem történt semmi. De amint megérkezel látod, hogy nagy a nyüzsgés. Csak egy katona megy oda hozzád:

- Üdvözlöm! Önt küldték Fehércsermelyből, hogy vezessen minket. Jöjjön velem.

Elvezet téged egy sátorba ahol két másik katona veszekedik.

- Este kell támadnunk a fa falon lévő lyukakon á! Ez az egyetlen esélyünk.


- Nem! Nappal fogunk támadni. Felgyújtjuk a fa falat és a füstöt kihasználva behatolunk. Szemtől szembe fogunk harcolni.

- De éjszaka a Viharköpenyesek nem józanok. Még mindig van nekik szeszes italuk. Ezt kell kihasználnunk, amikor az erődben lévő egységek egyik része részeg akkor kell támadnunk. Ezért kell este besurrannunk és belülről szétzúznunk őket!

- Mondom hogy ez nem lesz jó! Honnan tudod, hogy minden este...

- Elég legyen! - szól közbe a katona aki bekísért téged - Mostantól Anara Lanoran vezet minket. Erről volt szó a levélben amit megkaptunk. És már itt is van tehát fújjátok le a készülődést! 

A két veszekedő katona elhagyja a sátrat. Olyanok mint a kisgyerekek, nem tudják elfogadni, hogy nem ők a főnökök. 

- Elnézést kérek a nevükben is. Én Grefan Hamnel vagyok. Csak egy sima mezei katona. Az előző kettő sincs magasabb rangban nálam. Ahogy hallhatta és láthatta a szervezkedések már elkezdődtek. - rámutat a térképre - Az erdőd egy fa fallal van megerősítve. A fa falon több nagyobb lyuk is található. Van egy kocsma is a fa falon belül. De a mi célpontunk az erőd. Ahol egy Viharköpenyes tábornok tartózkodik. Esténként a mocskok egy része a kocsmában van. Nagy a valószínűsége, hogy nem józanok...  De ez lehet a mi esélyünk. Mivel este kevesebb őr van ezért szerintem éjszaka jobb lenne támadást indítani. 

Eris Bratti

Kihasználod az esélyt a támadásra. Ami sikeres is lesz. Egy hatalmas jégcsap áll a troll hátába, amitől a szörnyeteg a földre borul. Az ott maradt katonák közül csak ketten állnak a lábukon. A harmadik az akit a troll elütött valószínűleg halott. Az elementálod eltűnik, a talpon maradt katonák oda mennek hozzád. Az egyik meg is szólal:

- Köszönjük. Azok akik elfutottak pedig meg kapják be!  Elnézést a kifejezésért, hölgyem. De nem hittem volna, hogy megfognak futamodni. 

Amikor pihenni lenne időtök egy ordítás hallatszik arról amerre a gyáva katonák elszaladtak. A te döntésed, hogy a hang irányába mentek vagy követitek az eredeti feladatot. Az utóbbi nem biztos, hogy sikerülhet két katonával. De a hang irányába lévő dolgokról sincs fogalmad. Csak annyi hogy a gyávák üvöltenek. 

Felérve egyből kiszúrja a szemem a csuklyás alak.
Nem feltűnően, de elkezdem figyelni, ám alig bírom visszatartani a reflexeim.
- Örvendek Jarl Uram! Igen, jó munkát végeztek – felelem, majd hallgatom tovább.
Csendben figyelek a Jarl mindenegyes szavára, ám Dawnguardosként fogalmam sincs, hogy mi közöm lenne a Sárkányokhoz.

A csuklyásról kiderül, hogy nem vámpír.
Ez megnyugtat, azonban a stílusa nem tetszik.
Azonban reagálni semmit nem tudok, olyan hirtelen történik minden.
Reflexből elugrok.
Mikor kidugom a fejem láthatom a sárkányt, és bárcsak ne tettem volna. Mikor látom, hogy észrevett éreztem, hogy már késő a menekülésre, és ennek őszinte megnyilvánulást is adok.
- Bassza meg! – nyögöm ki röviden, és már várom, hogy mikor sülök ropogósra.
Ekkor Rolard ment meg, és egyből utasít is.
Gyorsan összekapom magam, és amint nem figyel a gyík, fel rohanok az említett helyre és a jelre meghúzom a kart.

TherealKREY

Halványan elmosolyodom, ahogy végre sikerül földre küldeni a dögöt. Csak legyintek a katonára.

- Az emberek gyávák, szokjon hozzá... - válaszolom unott hangon. - Szedje össze a halott társainak a cuccait, neki már nem fog kelleni. Én addig megnézem, hogy a troll barátunk is hasonlóan meghalt-e vagy sem...

Így hát körbejárom, hogy megbizonyosodjam, nem fog felkelni, s ha ez így van, akkor keresek dolgokat, amik hasznosak lehetnek számomra.

Ezután már éppen tovább indulnánk, mikor kiáltásokat hallunk. Valószínűleg az ijedős nyuszik azok. Szemforgatva fordulok a két életben maradt férfihez.

- Meg akarják menteni a társaikat? Vagy hagyjuk, hadd rohadjanak meg? - kérdezem tőlük. Annyira utálom, hogy mindenki csak lassít. Ha bármi olyan reakciót kapok, hogy meg akarják próbálni, akkor gyávák felé indulunk bármire felkészülve. Ha nem, akkor hárman indulunk tovább az eredeti célpont felé, közben hátha a lovakat visszaszerezzük.

A halálfélelem ugyan úgy átjár, mint mikor a vámpírok ellen küzdök. Ám ez még is más, azok legyőzhetőnek, viszonylag emberinek tűnnek, de ez a nagy gyík nem, ez nem tűnik annak.
Az örömöm, hogy felértem nem volt hosszú életi, hisz a sárkány karmai által felém száguldó kövek elől kell kitérnem, és ezután szembesülnöm azzal, hogy a célomat jelentő kar eltört.
- Stendarr szerelmére! Ez most komoly? -mondom keserűen.
Gyorsan feltápászkodok. Látom, hogy a fickó valami varázslatra készül.
Meg áll az ütő bennem egy pillanatra, de szerencsére megoldotta.
Mikor felém ordít egyből rá markolok törött karra, és elkezdem húzni.
- HOGY DÖGÖLNE MEG MINDEN HULLAGYALÁZÓ! – ordítom torkom szakadtából, miközben a kart húzom, és reménykedem benne, hogy sikerrel jártam.
TherealKREY