Skyrim

Nagyon nem tetszik ez a helyzet. Feszültségem egy részét kiadom abba, hogy hasba szúrom a támadót. Nesze neked, te féreg… Gyorsan felmérem a környezetemet. Ha minden igaz, a tag eléggé legyengült, így a jó lábammal hasba rúgom, hogy a sarokba essen és ne is keljen fel onnan. Ha már elő volt készítve víz számomra, akkor igyekszem azt minél gyorsabban felhasználni, ha még van értelme és el tudnám oltani a tüzet. Ha nem, akkor nincs mit tenni, segítség kell. Visszafordulok a támadó felé, felhúzom a földről. Veszek egy nagy levegőt.
- Segítség! Megtámadtak! Ég a szobám! – sikoltom teli torokból, közben kilépek a szobából, hogy halljanak. Mivel sokkal többet nem tudok tenni, a tag felé fordulok.
- Most vagy mindent elárulsz és akkor talán megmentelek vagy kinyírlak… - mondom neki fenyegetően.

The Bannered Mare Raven  Raion  Whitewolf  Mocsok  Ben

Varjú emlékezete nem csal. A válla kissé fáj de nem vérzik. A rituálé végrehajtásához kell egy hulla, egy lélekkő, s a varázsige: 

Aam alok-dilon dahmaan diil…

Dill grind hon in…

Haas! Haas! Diil…

A varázsige így szól.

Hjalmar szó szerint feldarabolja az asztalt. 
Anara hasa egy kissé fáj de azonkívül nincs semmi baja.

Barthel kimegy a kocsmából s őrökért kiállt. Nem egy s nem két őr fut oda hozzá.. Hárman állnak előtte s az egyik különbözik mint a másik kettő. Hozzád is szól:

- Caius kapitány vagyok. Én vagyok a Fehérvágtai őrök vezetője. Mi történt uram? kérdezi gyanakvóan


Windpeak Inn Bratti

Az alak a földre térdel a hasbarúgást követően s vér köp fel. Thoring odafut a szobádhoz egy vödör vízzel. Amikor az ajtóba ér meglátja a különös eseményt. 
- Félre ti mocskok! 
Kiállt rátok s arrébb lök titeket majd leönti vízzel az ágyat amin a tűz kialszik. De ott van még a éjjeli szekrény s a kocsma égő fala. A csuklyás alak a tűzre néz s még nagyobb félelem kapja el őt. a szemei vörös színűek

- Üdvözlüm Caius kapitány. Én Berthel Frernis vagyok. Hát... - megvakarom a tarkóm - Hát a kocsmában ránk támad egy csapat khajit. A khajitok kimúltak a többiek éppen  vagy enyhe sérüléssel megúszták. De sok beszédnek sok az alja, inkább jöjjenek. - felelem, majd kíjebb tárva az ajtót benegedem az Őröket.

Meglátom a belépő őröket. Csodálatos, végre valaki akivel legalább szót értek. Valami hivatali authoritás. Egyetlen problémám van...hol voltak úgy öt perce amikor meg kellett akadályozniuk ezt az egészet? Kicsit morcos tekintettel odalépek hozzájuk.
-Anara Lanoran vagyok a birodalmi légió centúriója.- Teszem a jelentést.- Ezek a Khajitok megtámadtak minket, az ott ülő ember torkát megpróbálták elvágni - mutatok a postásra- ekkor léptünk közbe. Jól fel voltak fegyverezve úgyhogy más esélyünk nem volt csak a megölésük. Lehet róla tudni, hogy mit akartak egész pontosan?

The Bannered Mare

Az őrök meglepődnek s a kocsmába sietnek. Éppen, hogy beérnek s egy kis terepszemlét tartanak Anara már ott is áll előttük a mondandójával. 
- Én Caius kapitány vagyok. Én vagyok a Fehérvágtai őrök főnöke. 
A kapitány ezután egy két percre csendben marad. Látszik rajta, hogy gondolkozik. 
- Mi sem tudjuk, hogy miért támadtak magukra a Khajiitok. De kiderítjük az okát. int az egyik őrnek
Az őr elkezdik átvizsgálni a holttesteket. Az egyiknél talál egy papírt amit odavisz a parancsnoknak.
Caius elkezdi olvasni azt ami a papírra van írva.

- "Meg kell állítanotok őket... azért hogy meg ne találják őt... mindenáron öljétek meg az összeset..."

Egy darab jel sincs a levélen, hogy mégis ki küldte volna.



A másik pedig Barthelhez lép oda.

- Te vagy az akit ideküldtek a Dawnguardtól, hogy elintézze a környékbeli vámpírokat igaz? 

Az Őrök be is jönnek, a Drak Elfünk le is támadja őket. Kicsit meg is lepődtem.
~ Egy birodalmi tiszt? És egyedül! Egyre furcsább lesz itt minden. ~
Csendben figyelem, ahogy az Őrök átkutatják a kocsmát és a khajitokat.

A levelet amit felolvasott a parancsnok nem értettem. De nem is agyaltam rajta, mert az egyik Őr hozzám intézte kérdését.
- Igen én vagyok, de az, hogy elintézem őket, pláne egyedül az erős túlzás. A helyes megközelítés az, hogy felmérem a terepet, és aztán szólok a társaimnak, hogy mennyien és milyen felszereléssel kellenek. - felelem az Őrnek. - De először is információk kellenek. Anélkül sokra nem megyek. Szóval térjünk a lényegre. - mondom neki határozottan.

Hagyom, hogy a férfi végezze a munkáját, elvégre ezért van itt. Persze ennyi nem volt elég.
- Hozz még vizet, addig én az enyémmel eloltom az éjjeli szekrényt! – utasítom a fogadóst, majd ha tényleg van nálam fürdővíz, akkor azzal igyekszem az éjjeli szekrényt eloltani. Ezután odamegyek a csuklyás alakhoz.

- Helló, vámpírkám… Nem szereted a tüzet? Meleg van? – kérdezem, majd felrángatom a földről. – Sajnos, még lesz egy kis idő, mire visszaér a fogadós. Szóval… Vagy beszélsz vagy megtapasztalhatod, milyen is lehet egy sült csirkének! – közelebb rángatom a tűzhöz, beleöklözöm a gyomránál lévő sebbe, hogy még jobban fájjon neki, még gyengébb legyen. Ha nem beszél, még közelebb viszem, ha támadni akar, akkor megint előhívom a tőrjeimet. Végső esetben tényleg beledobom a tűzbe, ha kell.

Raion Barthel  Mocsok Hjalmar hallja a beszélgetést s bármikor beleszólhat

- Van itt egy Óriás tábor nem messze Fehérvágtától délre. Az mellett van egy barlang amiben vámpírok tanyáznak s szeretettel támadják meg a városiakat. Őket kéne kipucolni. Az őrök szívesen segítenek. Csak egyedül nem merünk nekivágni, mert nincs ismeretségünk azokkal a vérszívókkal szemben. Ezért is hívtuk magát ide. 

Windpeak Inn Bratti

Amikor hasba vágod a vámpírt egyből felordít:
- Te mocskos szajha! Ha még egyszer megütsz kiszívom a véred az utolsó cseppig s az élettelen hulláddal fogok táncolni a szeretteid csontjain.

Közelebb viszed a tűzhöz. A kocsmáros megint megjelenik egy vödör vízzel. De mi ellőt rátudná önteni azt a tűzre. Az kialszik jéggé válik. Mégis ki lehetett az aki eloltotta kívülről a tüzet? Időd sincs átgondolni, mert a bájos csevejt három őr szakítja meg.

-A Jarl nevében letartóztatjuk... Talos szerelmére egy vámpír. Elfogni! 
Az egyik őr félrelök téged a vérszívótól s azt felkapva a földről kiviszi a kocsmából. Két őr marad ott. 
- Hölgyem kérem magyarázza el hogy mi történt vagy magát is börtönbe visszük!

- Ó, te csak gondold, te büdös dög. Nem tudom, ki van éppen fölényben, nem szájalnék annyit, csak a lényeget, te mocsadék! – fröcsögöm neki.

Azonban mielőtt bármit tehetnék a taggal, jéggé válik a tűz. A francba, miért nem lehet egyszer szerencsém és kideríteném, mi ez az egész? Mégis ki a franc volt ez?! Mielőtt reagálni tudnék, már el is vették tőlem a vámpírt.

- Hé, ő az én szerzeményem! Még nem kérdeztem meg, miért támadt rám… Vagy csak úgy? – gondolkodom hangosan. Közben már engem is el akarnak vinni. Összefonom a karomat. Egyszer tudnának békén hagyni, komolyan… Morcosan nézek rájuk. Ideges, fáradt és kíváncsi vagyok és éppen nem segítenek ezekben.

- Ezt a szobát béreltem ki ma éjszakára. Lefekvéshez készülődtem, mikor belopózott az a mocsadék és rám támadt. Sikeresen majdnem felégette az egész helyet. Szerencsére én voltam az erősebb kettőnk közül, szóval sikerült megvédenem magam. Ez így elég bizonyíték? Megkérdezheti a kocsmárost is… Amúgy meg továbbra is érdekelne, hogy volt-e valami indítéka megtámadni vagy csak éppen én voltam szimpatikus… - mondom nekik. – Talán lehet még vele beszélni vagy így is börtönbe visznek? – kérdezem kicsit cinikusan. Ne hogy már bűnösnek találjanak. Még papírjaim is vannak, hogy úton vagyok az iskolából… Ezeket át is nyújtom nekik, ha tényleg van ilyenem.

- Mellesleg ki volt az, aki jéggé változtatta a tüzet? - kérdezem most már csevegő hangon, mert érdekel ez is. Ennek is utána kell járni...

Hjalmar Mocsok

Oly sebességgel hagytad el a kocsmát, hogy a többieknek csak akkor tűnik fel amikor te már rég a városkapunál vagy. Az utadat egy vihar kíséretében teszed meg. Dörög az ég, villámlik, szakad az eső, fúj a szél de téged ez nem állít meg. Viszonylag gyorsan odaérsz a vihar ellenére is. Látod az óriástábort. S attól nem messze pedig a barlangot ami elvileg tele van vámpírokkal. A szemeid izzanak a dühtől. Ám ezt nem tudod kioltani magadból pár vámpír megölésével. Egyetlen egy nagy dolog állja az utadat... egy óriás. A hatalmas lény a feje felett lengeti a bunkóját. Ezzel próbál neked jelezni, hogy hagyd el a helyet.

Eris Bratti

- Ez egy eléggé érdekes történet, de mivel manapság sok fura dolog történik errefelé ezért most elhiszem. Sajnos mi sem tudjuk miért támadnak a vámpírok. 
- A tüzet pedig a Jarl udvari varázslónője, Madena oltotta el.

A másik őr átnézi a papírjaidat s közelebb lép hozzád.
- Hölgyem. Mégis hova szeretne eljutni? Nem akarjuk, hogy egy értékes mágus megakadjon a kutatómunkájában.

- Szóval innen Délre? Hmm… Rendben meg lesz oldva. – mondom az őrnek. Mikor körülnézek észreveszem, hogy valaki hiányzik. A nagy csuklyás csávó.
- Hova lett ez a… - motyogom magamnak, amikor beüt egy gondolat. – Mit is mondott korábban? Hmm… „Ha vörös lenne, magam döfném azt a nyilat a szívembe.” Ezt mondta, és itt állt a közelemben. Szóval hallotta. – motyogom szintén magamban, majd az őr felé nézek.
- Földerítem egyedül a terepet, majd utána mondom a többit. Addig is lesz dolguk itt. – tekintek a halott khajitokra.
Összeszedem a cuccomat sisak, balta, íjpuska. Amint mindenem meg van elindulok az öngyilkos jelölt bunyó partner után.

A felkerekedő eső jó, lemossa rólam a vért, így csökkentve az esélyt, hogy azok a vérszívók észrevegyenek.
Megtöltött nyílpuskával megyek figyelve a környezetemre. Amint elérem az említett helyet, egy olyan helyről, ahonnan jó rálátásom van, körbe kémlelek. És reménykedek benne, hogy még nem halott a fickó.

TherealKREY