Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Aug 3, 2021 20:21:59 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/85/1f/12/851f123b7c5ff75fbdd465819aa1c90c~jpg Egy félmosollyal konstatálom, hogy azért rendesen beijedtek tőlem. Szóval mégsem akkora nagy arcok, mint hiszik magukat. Természetesen nem engedek rájuk semmit, nem pazarlom ekkora lúzerekre a természet erejét. Az állatoknak szépen-lassan jelzek, hogy nyugodtan menjenek, ha gondolják, de jó páran így is maradnak a fák között, hátha mégis szükség lesz rájuk.
A fiúk viselkedése meglehetősen idegesítő, de csak a szememet forgatom. Inkább csak úgy gondolom, az időmet húzzák, én pedig rohadtul nem a türelmemről vagyok híres. Mielőtt azonban bármelyikünk is tehetne valamit, megjelenik újabb három figura. Először csak befeszülök, hogy mégis harc lesz, de aztán nem úgy tűnnek, mintha tényleg támadnának, szóval kicsit megnyugszom. Megint csak a szememet forgatom.
- Legközelebb figyelj rájuk jobban... Rohadtul feltűnőek amúgy, nem nehéz észrevenni őket - morgom válaszul. Amíg a kis párbeszédük tart, addig én próbálom legjobb tudásom szerint felmérni őket, hogy mire is számítsak tőlük. Majd mivel tényleg úgy tűnnek, mint akik őket keresték, hátat igyekszem fordítani, de Loki megállít, hogy mutatkozzam be. Az erdő úgyis jelez, ha mégis gáz lenne velük, de azért félig visszafordulok, úgy szólalok meg.
- Nem terveztem haverkodni, szóval csak vigyétek innen a purdékat. Nem való erdőbe az, aki nem tiszteli az erejét és hatalmát - nézek villámló szemekkel arra a srácra, aki a növényeket rugdosta. - Ha ennyire hálás vagy, csak menjetek innen és kész... Mindenkinek jobb lesz így! És hagyjátok békén azt a teremtményt, akit üldöztök... Nem sokon múlt, hogy meg tudtam menteni! - pirítok még rájuk, majd ha még reagálnak, azt megvárom, de amúgy elindulok tőlük el. Azért még bőven figyelek rájuk, csak rohadtul nincs kedvem beszélgetni. |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Sept 6, 2021 17:33:26 GMT 1
- Szerintem van esélyünk leengedni róla a folyadékot. - Mondja Heart. - Hiszen a lány is kiszabadult valahogy. - Heart is nekiáll körül nézni hátha ketten előbb találunk valamit, bár valószínűleg neki sem a hackelés a titkos hobbija. - A fenébe ezzel! - Csattan fel egyszer csak és visszaáll a tartály elé. És ismét felteszi a kezét. Aztán hátra lép. - Az én képességemmel túl sok minden sülhet el balul. De ki se ránthatjuk innen a tartályt. Mikor Heart felcsattan visszalibbenek a tartályhoz és megpróbálom még jobban megnézni. - Chill... kell lennie valami módnak arra, hogy leengedjük a folyadékot... Ne robbantsuk rá... A tartájon sajnos nincsen laikusoknak szóló leírás. Találok viszont egy szimbólumot, ami mintha egy skorpió lenne. Érdekesnek, érdekes lehet később, viszont nem segít kinyitni a tartályt. A hátsó része felé mindenféle kábeleket, kapcsolókat, csöveket találok. és kis égő lámpákat. Az egyik gomb vagy kapcsoló nagy valószínűséggel képes biztonságosan leengedni a folyadékot, de vajon melyik? - Oké, amiket látunk, azok kábelek gombok, meg lámpák... Valamelyik csak jó, de nem tudjuk melyik. Nem vagyok biológus, vagy orvoskutató, vagy gépész, vagy franc se tudja mi kell hozzá... Nincs valaki a mutánsok között, akit fel lehetne hívni és tud segíteni? - Hát...- kezd gondolkodni Heart. Látszik, hogy tényleg próbál felidézni valakit, akit ismerhet. Aztán egyszer csak felcsillan a szeme. De vissza komorodik. - Talán… ismerek valakit… de nem akarom belekeverni… - Mondja lesújtottan. Aztán ismét a tartályban lebegő lányra néz. – De ha kell akkor megpróbálom elérni. - Aha… értem… – morfondírozok. Ekkor bevillan… - Hogy lehetek ekkora gyökér? – kérdem, miközben a homlokomra csapok. Szerencsére tudtam magam moderálni, így csak halkan kiáltottam fel. Rögtön kotorászni kezdtem a táskámban. Előszedtem egy papírt és egy tollat, majd valamilyen felületen írni kezdek. Utána Heart kezébe nyomom. - Olvasd el. Nem csak panda vagyok. Rajtad a világ szeme Heart, ennek működnie kell. Ha a kezébe veszi ennyit lát: "Megtalálod a módját a tartály biztonságos leengedéséhez." És innen várom a csodát. Heart mélyet sóhajt, és megszólal. - Hát akkor törjük meg a valóságot. Ha ez a valóság, amiben megsérülhet, azt akarom, hogy ez ne történjen meg, az én valóságomban csak egyszerűen lefolyik a folyadék és ő felébred... - Mondja. A szemei felizzanak, majd a folyadék a tartályban valóban elkezd lefolyni. Ahogy a tartály kiürül, az ajtaja is sziszegve kinyílik, majd a nő lassan dőlni kezd kifelé. Heart elolvasta a papírt, majd kántálni kezdett. Képesség egyesítés...? Szuper! Úgy tűnik, be is válik. Rögtön a lányért lépek és ha lehet elkapom. Nem érdekel, ha ragacsos leszek. - És most? Egyesítsük újra a képességeink és szerezzünk információkat, vagy csak fogjuk és vigyük a nőt? Ha már itt vagyunk, lehet előbbit kéne... Tudom, nyakunkon a rendőrség, de... Talán le tudnánk együtt lassítani az időt? - Azért az idő lelassítást még nem kockáztatnám meg, az idővel való cseszekedést még senki sem úszta meg könnyen. - Jogos… - morfondírozok. - Ő hogy van? - Kérdezi aggódva. - Hát alszik… Elég békésnek tűnik… Majd egy halk nyögés kíséretében lassan mintha elkezdene magához térni. Lassan kinyitja a zöld szemeit, de úgy tűnik azok elég nehezen viselik a fényt. - Hol...-Kezdi, de úgy tűnik még nincs elég ereje befejezni a kérdést. Heartre nézek kérdőn, majd a nőre. - Ne beszélj! - mondom gyengéden - Le vagy gyengülve, pihenj! Vigyázunk rád! A nő ismét felnyög, de úgy tűnik, erősödik valamelyest. Egy kicsit talán meg is nyugszik a hangomra. Ilyen hatással lehetek az emberekre? - Ki... Ki vagy te. - Kérdezi kicsit rekedten, mintha nagyon ki lenne száradva a torka. A francba is, hogy nincs nálunk víz... - Qie vagyok. Nemsokára biztonságba helyezünk. - folytattam nyugodt hangon. Heartre nézek. - Szóval... mi legyen? Esetleg... egyesítsük erőnket, hátha ki tudunk nyerni valami adatokat a helyről? Vagy induljunk? Heart körbe néz aztán, hirtelen mintha beugrana neki valami. Előveszi a telefont és hallom, ahogy el is indítja rögtön a videóhívást valakinek. - Jól itt hagytatok minket. - Hallod az ismerős hangot kicsit torzítva a telefonon keresztül.
- Ahogy elnézem azért el vagytok. - Mondja és ha rá látsz a telefonra, bár, ha a rejtélyes nő az öledben van valószínűleg nem, éppen bubble tea-t iszogatnak egy teraszon. - Mindegy is. Ezt nézd meg Jin. - Mondja aztán a kamerát körbe mozgatva felveszi a körülöttetek lévő gépeket. - Tudsz ezzel kezdeni valamit?
- A távolból? Én nem vagyok varázsló, mint egyesek. De ha letöltöd a meghajtót... tudod mit felejtsd el. Menj egy kicsit balra. A nagy dobozban, van egy kisebb doboz. Abban vagy mellette kell lennie egy vékony kártya szerű cuccnak, ami kb. úgy néz ki, mint egy kicsi város, azt szedd ki. De óvatosan. Aztán majd meglátjuk van-e rajta valami használható.
- Egy alaplapot azért felismerek.
- Biztos? A te esetedben inkább nem kockáztatok. Ha nem vagy benne biztos kérdezd meg az új lányt.
- By Jin. - És ezzel ki is nyomja a telefont. A géphez lép de ahogy az várható is volt, nem igazán tudja hogyan szedje szét.Mivel a nő az ölemben van, semmit sem látok, csak hallom Jint. Oké, elvileg Heart tudja, mit keresünk... nekem gőzöm nincs... Leginkább azt tudom megmondani egy számítógépről, hogy fekete... na jó a monitort meg a nagyon alap dolgokat felismerem... de na... Reményem azonban hamar szertefoszlott, ahogy Heart megállt és nem csinált semmit. Lehet meg kellett volna várni a srácokat. Kelletlenül sóhajtok, majd előszedek egy cetlit a táskámból, írni kezdek, majd társamnak nyújtom. - Mivel semmilyen szinten nem értek egy mezei számítógép szétszedéséhez sem, ezért tessék! A papíron lévő szöveg: ”Épségben el tudod távolítani az alaplapot a számítógépből.” Heart átveszi a papírt, elolvassa aztán egy mély levegővel a géphez nyúl. Szétpattintja a házat és gyorsan meg is találja az alaplapot, bár először majdnem a hűtőt hozza helyette. - Ha minden igaz ez lesz az. Közben a nő is egyre jobban ébredezik és fázik. Végül is nem sok ruha van rajta és ráadásul csurom vizes. Ez Heartnak is feltűnik. - Ennyiből még nem lehet bajunk. - Mondja és lehajol hozzánk. Megérinti a nő vállát, akin lassan megjelenik egy ruha, amit egyértelműen Heart álmodott rá. De akkor is illik rá a bő fekete pulóver és a szürke nadrág. - Köszönöm. - Mondja a nő. Úgy tűnik nincs nagyon meglepődve a varázslaton. Heart sikerrel jár. Mázli... vagy jelen esetben hatalom... na jó, egy mezei tudás, amit egy átlagos 5 éves ázsiai kis gyerek általában tud... A nő állapota nekem is feltűnt, azonban nem tudtam, hogyan oldhatnánk meg. Szerencsére Heart tudott segíteni a helyzeten. A megjegyzésére először rá akartam kérdezni, de végül elengedtem. Valószínűleg az erejétől tart. Mondjuk nem csodálom... - És most...? - kérdezem a továbbiakról. - És most eltűnünk amilyen gyorsan csak tudunk. - Mondja Heart. - Valaki jön. - szól közbe halkan a nő. És valóban, alig állunk elő a tervvel úgy öt hat állig felfegyverzet csata ruhába öltözött, eltakart arcú férfi ront be az ajtón keresztül. Az egyikük angolul mond valamit. Aztán mind óvatosan felénk indulnak. A nagy részüknél sokkoló van. Csak bólintok. Oké, én is hallom a lépteket... - Ilyenkor mi a protokoll? - fordulok Hearthöz. Mégis csak régebb óta van a szakmában... Valószínűleg már nem tud válaszolni, mert megérkeznek a rend bátor őrei. Én ösztönösen felemelem a kezeim, amik üresek. A nő az ölemben fekszik... Próbálok ártatlanul nézni és reménykedni, hogy Heart tud angolul... Heart hátulról hátrahúz. - Ezek nem rendőrök. - Súgja a fülembe. - Akkor? – súgom vissza. Remélem jó fiúk... Mernemakarokharcolniiiii... - Nem tudom, de biztosan nem jó fiúk. - feleli Heart. - Azt mondták legyenek óvatosak, de mindenképp kapják el a nőt mert nehéz volt megszerezni. El kell tűnünk innen, úgyhogy jobb, ha kapaszkodsz. - Teszi hozzá aztán nagyon gyorsan meg is villan a botja és elkiáltja magát. - Azt akarom, hogy eltűnjünk innen, mindegy hova, csak biztonságba! Ahogy kimondja a rózsaszín fény elnyel bennünket. A következő kép, ami lassan kibontakozik a fénytől káprázó szemeim elött egy sűrű erdő képe, a fény alig látszik át a levelek között, de egyértelműen érezni, a nyári meleget. Madarak zajonganak mindenfelé, és minden békésnek tűnik. De se utat, se egy kis ösvényt nem látunk. Semmit, ami emberi jelenlétre utalna. Az utasítására megkapaszkodom benne és a nőt is megfogom. Rózsaszín fény, majd miután hozzászoktam a mezei fényhez egy erdőben találtam magunk. - Okkké... - nyugtázom. - Mindenki egyben van? - nézek végig rajtuk. Örülök, hogy nem kellett harcolnunk, viszont valami nekem nagyon nem stimmel ebben az erdőben. Felveszem a köztes alakom és beleszagolok a levegőbe meg körülnézek. Egy tök ismeretlen természeti helyen inkább bízok az állati ösztönökben, mint bármi másban. Szívem szerint teljes alakot öltenék, csak hát... Nem férnék el. Így csak bízom abban, hogy valamivel jobbak így az érzékeim. Néhány perc elemzés után kelletlenül sóhajtok. - Heart, köszi, hogy megmentettél, és tudom, hogy az erőd nem könnyű eset, de... Legközelebb kérlek kicsit... Fogalmazz pontosabban... Mert szerintem ez nem Hong Kong, de még csak nem is Kína, sőt, be merem dobni, hogy még csak nem is Ázsia... Ekkor persze előszedem jó Y generációs belvárosihoz méltóan századunk csodáját, azaz az okostelefonomat és megpróbálok valami hasznos információt kinyerni belőle. Vajon, ha nem megy a zinternet, el tudnánk érni a kínai upc-t? |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 13, 2021 9:17:57 GMT 1
Bratti Achlys Empyre: A fák könyei -Mélységesen egyetértek.- Mondja Loki, és feléd lép, ha nem húzódsz félre a kezed vagy a karod is elkapja.- Természetesen magunkkal is visszük őket. De te még mindig nem mutatkoztál be.- Amikor a teremtményt említed megcsillan a szeme.- Sajnálattal hallom hogy ártani akartak a barátodnak. Nézd el nekik. A föld ép háborúban áll a Cotatikkal amennyire én tudom. De...- Itt közelebb hajol, és ha nem húzódsz el majdnem a füledbe súgja mint egy titkot.- Én nem a földről származok. Sőt, Jutunheimnek nem igazán kell tőlük tartania. Úgyhogy szívesen segítek a barátodnak. Már csak hálából is amiért rátaláltál az elvesztett gyerekeinkre. Lehet, hogy elég ügyetlenek, de hát mégis csak ők alkotják majd a következő generációt.
Ha ki is téped magad a kezéből akkor sem tágít, még legalább egyszer bepróbálkozik azzal, hogy megragadjon, ha nem hagyod neki utána kicsit vissza fogja magát, de csöndben akkor sem marad.
-Tényleg segíteni szeretnék. Tudom, hogy elég rossz a sajtóm, de hát tudod milyen ez, ha híres az ember, egy kicsit mindig rátesznek egy lapáttal. Meg aztán a sajtósoknak is meg kell élniük valamiből. Szóval, röviden nem vagyok én olyan rossz, különösen mostanában. Szóval ha megengeded szívesen segítek.- Ha az előző, két vagy három, alkalommal nem voltál elég határozott akkor ismét megpróbálja elkapni a kezedet és maga felé fordítani, hogy a szemedbe nézhessen.- Ugye segíthetek? Ugye megengeded, hogy segítsek? Elvégre nekünk varázshasználóknak is össze kell tartani, és az az érzésem az a lány is egy közülünk. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 13, 2021 9:33:01 GMT 1
Ben Bryan Betyár becsület. -Akkor ezt megbeszéltük.- Mosolyodik el a macska lány. A kilátás említésére mintha még jobban ki is húzná magát, hogy jobban rá lás. Közben sikerül kiiktatnod a kapcsolatot közted és a rejtélyes hacker között.
-Akkor induljunk is.- Karol beléd Black Cat, és húz maga után. Nem mentek messzire. Azt is a lehető leg jobban félreeső útvonalon. Hát igen, ha más nem is de a lány fekete, macska jelmeze elég feltűnő így a lemenő nap fényében egy ilyen szigeten. Nem sokára el is értek egy magas épületet, a kinézetéből ítélve egy nagyon luxus kórház lehet.
-Várj meg itt. Nem tart sokáig.- Azzal eltűnik az ajtó mögött, tényleg nem tart tovább két percnél és vissza is tér. Két orvosi köpenyt és egy egy névtáblát tart a kezében. Mindkettőből az egyiket neked adja aztán gyorsan belebújik a másikba. A maszkját a köpeny zsebébe gyűri az orrára egy (valószínűleg lopott) szemüveget vesz, feltűzi a névtáblát, és szinte már el is hiszed, hogy képes lenne ellátni... mondjuk egy erekciós problémát... vagy maximum egy megfázást.
-Induljunk. Amit én keresek biztos, hogy itt van de talán neked is találunk valamit.- Keresztül mentek pár folyóson majd egy kihaltabb részen halkan megkérdezi.
-Miért zártad ki Borist? A szemed sokat segíthetett volna nekünk. De nem erőltetem, neki is megmondtam, hogy hagyjon békén.- Miután válaszolsz ismét megáll, kihangosítja a fülhallgatót.
-Hogy állsz?- Kérdezi. Ismerős hang válaszol, valószínűleg Boris
-A riasztó 88 %-ig kikapcsolva, valószínűleg nem lesz gond, de legyetek óvatosak. Azon a részen elvileg mindent kikapcsoltam amit lehetett. Az ajtók pontosan tíz percig lesznek tárva nyitva, úgyhogy jobb ha siettek, a bejárati ajtót viszont nektek kell feltörni, a jó hír hogy kívülről egy hamis retina kép és egy mágnes kártya, valószínűleg átvisz titeket. Remélem jól sejtem, hogy az előbbi egyike Mr. Favágó képességeinek. A telefonjára elküldtem a nevet és a retina szkent. Ha más nem valahogy használjátok azt.
-Köszi Boris!
-Nincs mit főnök, amint kinyitjátok az ajtót indítom az órát.
Az üzeneteket valóban megkaptad, egy név és egy kép. Se feladó se telefonszám.
Felicia legközelebb csak egy nagyobb kétszárnyú üveg ajtó elött áll meg. Az egyik oldalon egy fekete doboz és egy mágnes kártya olvasó, alatta pedig még egy szám kódot is kér.
-Akkor ki mondja ki a szezám tárujt?- Kérdezi kacéran. Ha szeretnéd simán ki tudod nyitni az ajtót, mert megvan hozzá mindenetek. A kódot se nehéz kitalálni a leggyakrabban leütött számok alapján.
Ahogy bejuttok Felicia-n látszik hogy siet, nem fut, de meggyorsítja a lépteit. Nem néz be minden ajtón, úgy tűnik pontosan tudja merre mentek, pedig nem egy kacskaringós folyosón és furcsa ajtón át kell menetek. Az utolsó egy nagy, kétszárnyú, fém ajtó ami egy kerek szobába vezet. A szobában sötét van, a falnál majd két méteres tartájok derengenek sejtelmes zöldes fénnyel, a legtöbben emberek vannak. Középen egy szerkezetben egy vékony henger alakú tárgy lebeg. Felicia rögtön ehhez a tárgyhoz megy és azonnal neki is áll kiszabadítani onnan.
A te figyelmedet valami, az az valaki, más köti le. Szembe veled, a terem másik felén, az egyik tartájban egy szőke lány alszik meztelenül, a a fényben szinte fehérnek tűnik a haja, ahogy az arca körül lebeg, a szemei lehunyva az ajkai, amik pontosan olyanok mint a nővérének, résnyire nyitva. Kétség sem fér hozzá, hogy ő lesz az a lány, aki után Esme küldött.
-Még öt perc!- Szólal meg Boris.
 |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 13, 2021 9:42:11 GMT 1
Férgek Krakoa
A kölcsön szoba amit a rendelkezésedre bocsátanak minden képzeleted felül múlja. Az egész egyszerre letisztultan elegáns és olyan mint egy romantikus kastély szerelem gyermeke. Az egész pedig kristályból. Még bútorok is úgy tűnnek mintha valaki abból készítette volna el őket. Bár semmin nem látszanak eszközök nyomai. Az ágy amit kaptál szinte akkora, hogy négy ember is kényelmesen elalhatna rajta. A fürdőszoba ami innen nyílik pedig szintén elképesztő méretű. A saját lakásod talán csak egy hajszállal nagyobb. A zuhany első ránézésre elég bonyolultnak tűnik, hogy eszedbe jusson a használati útmutatót keresni. Amire szerencsére nem lesz szükséged, mert a szerkezet pöcre indul és egészen olyan mintha csak olvasna a gondolataidban.
Lehet hogy így is van. Ki tudja? A kölcsön kapott pizsamád ép csak egy kicsit volt nagy, alváshoz még ép tökéletes. Ha egyáltalán fel akarod venni. Bár egyébként se biztos hogy ez még képes érdekelni ezután a nap után. Akár hogy is, sikerül végre bekerülnöd a hatalmas méretű ágyba és bármire is számítasz a mai nap után, szinte azonnal el is alszol.
Másnap a reggeli illatára ébredsz. A finomságokkal megpakolt tálcát a tegnap látott férfi egyensúlyozza be neked. Rajta, narancslé egy kancsóban, kávé, palacsinta, pirítós.
-Jó reggelt! Nem akartalak fel kelteni, de mivel már elég késő van és tegnap úgy tűnt, hogy siettek, gondoltam hozok neked reggelit.- Mondja kedvesen, és leteszi melléd a tálcát.
-Sikerült aludnod valamennyit? |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Oct 9, 2021 14:24:42 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/85/1f/12/851f123b7c5ff75fbdd465819aa1c90c~jpg Erőltetett nyugalommal nézek a férfire, de mikor a kezem után nyúl, először csak elhúzom, közben továbbra is faarccal nézek rá.
- Nem is terveztem bemutatkozni... - felelem hidegen. - A lény nem a barátom, de megsebesült, nekem meg kötelességem megmenteni, ennyi...
Aztán tovább pofázik, nekem meg fogy a türelmem.
- Azt mondtam, azzal segítesz a legtöbbet, ha mindannyian eltűntök innen minél gyorsabban. Nem vagyok elég érthető?! - kérdezem visszafojtott hangon. - Nem kell a hálád és ha ezek a gyerekek alkotják a következő generációt, akkor a világnak lőttek...
Továbbra sem hagyom, hogy hozzám érjen, mindig kikerülöm a tapintását, de ha jobban közelít, akkor odébb is verem a nyúlkálódós kezét.
- Mondd csak, te teljesen hülyének nézel engem?! Szerinted nem vágtam le, hogy azért botlottam a fiúkba, mert a varázslónőt keresik és meg akarják ölni? Még hogy össze kell tartani és egy közületek... Mellesleg mindig ennyit pofázol? Rendkívül irritáló... - mondom ideges hangon. - Azt mondtam, húzzatok innen, de nagyon gyorsan. Ameddig meg nem jelentetek, teljesen jó kezekben volt ez a terület, továbbra is menni fog, köszönöm... Térjetek vissza oda, ahol voltatok és ennyi... A varázslónő pedig távozni fog, amint kicsit jobban lesz... Szóval nyomatékosan és utoljára elmondom: menjetek vagy nagyon nem fogtok jól járni - biccentem oldalra a fejemet. |
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Oct 18, 2021 14:31:47 GMT 1
#s://i~imgur~com/0U1KKPM~jpg Kifejezetten jó éjszakám volt - alighanem részben a helynek köszönhetően, részben pedig azért, mert olyan kimerült voltam, hogy álló helyzetben is képes lettem volna elaludni. A forró zuhanyt követően belebújtam a kölcsönkapott pizsamába (kicsit nagyobb volt a méretemnél, de általában egy edzőpólóban el tudok aludni, szóval a legkevésbé sem érdekelt), és ahogy a fejem párnát ért, gyakorlatilag azonnal elnyomott az álom. Az ébredésem is kellemes... a megszokott, visító ébresztőm helyett kávé és palacsinta illatára kelek. Igazság szerint már arra sem emlékszem, mikor ettem utoljára palacsintát - notóriusan lusta vagyok, ha főzésről van szó, szóval a leggyakoribb reggelim a fekete kávé és a keksz kombinációja. Rosszabb napjaimon megfejelve egy energiaitallal is, hogy ne látszódjon rajtam a hajnalig tartó dolgozatjavítás. Mindegy. - Jó reggelt - válaszolok a férfinek, aki behozta a reggelit. Felidézem a tegnap délutánt... Christiannak hívják. - Ilyen reggelit szerintem az utóbbi hat évben nem ettem, úgyhogy ki fogom élvezni - vigyorodom el. - És úgy aludtam, mint akit fejbe vágtak. Bár azt hiszem, azt a konkrét sérülést valójában pont megúsztam. - Örülök, hogy sikerült pihenned. A tegnapi nap elég izgalmas lehetett. - mondja kedvesen. - Remélem a reggelivel is elégedett leszel. Sokat dolgoztam vele - teszi hozzá és helyet foglal az ágy szélén. - A lányok azt mondták összeszedik egymást aztán a Mercuryval elviszlek titeket.- Ezek szerint minden rendben? - válaszolok, már teli szájjal. - Mármint, mindenki jól van a körülményekhez képest? - Ühüm - bólint, miközben ő is vesz egy keveset a tálcáról. - Healernek sikerült egész jól rendbe szednie Sophie-t. Szerencsére. Úgyhogy már csak az kell hogy Esme vissza érjen - egy kis szünet után ő is rákérdez. - Te megsérültél valahol?- Az egóm. És leégettem a kezemet egy alkohollal átitatott gézlabdával - a férfi szeme nagyjából csészealjnyira tágul a megjegyzésemtől. - Egy őrült diákom őrült kísérlete. Mindegy - a magyarázatomra felnevet. - De működött? - kérdezi. - Meglepődnél, hányszor működnek a teljesen agyament ötletek - legyintek. - Akkor végülis nem volt teljesen őrültség. Megmentette az életetek.- Annak azért örülök, hogy itt kötöttünk ki. Lehet, hogy bajban lettünk volna, ha nincs menekülőútvonalunk. - Igen. A kapuk is jól tudnak jönni - mondja és feláll. - Megnézem találok-e valamit a kezedre - teszi hozzá, és egy kis időre eltűnik... aztán egy, a tegnapihoz hasonló lila löttyel a kezében tér vissza. - Azta - biccentek az ismerős lötty láttán, majd enyhe szarkazmussal hozzáteszem. - Sérült egóra nincs valami? Az is fáj. A megjegyzésre a férfi majdnem kiejti a kezéből az üveget - én meg elgondolkozom, hogy vajon ennyire jó, vagy ennyire pocsék a humorom - de gyorsan összeszedi magát, és válaszol. - Biztos arra is találhatunk valamit - mosolyodik el, aztán leül az ágyra, és felém nyújtja a kezét. - De addig is legalább a kezed ne fájjon.Először majdnem megjegyzem a férfinek, hogy ne fáradjon - egy leégetett kezet azért be tudok kenni - de aztán tudatosul bennem, hogy az ég világon semmit nem tudok a mutáns elsősegélyről. Lehet, hogy a lila löttyöt csak fröcskölni kell, mint a Szenteltvizet. Vagy kántálva démont idézni, miközben a kezére keni az ember. Lehet, hogy abszurdan hangzik, de amennyire képben vagyok az egész mutánsvilággal, szerintem még nem is lőttem nagyon túl a dolgot. Szóval kis töprengés után végül odanyújtom a kezem és biccentek: - Kösz. Végül mellőztük a démonidézést. És a kántálást. Lényegében kiderült, hogy a mutánselsősegély pontosan ugyanúgy működik, mint az egyszerű, mezei embereké, mert a férfi csak bekeni az égést, mint egy sima oldattal, majd átköti egy fáslival. - A sziget előnyei. Itt korlátlanul hozzáférhetünk a szirmokhoz. - mondja. - A seb nem tűnt túl súlyosnak, úgyhogy szerintem holnapra semmi baja sem lesz. Egyébként szívesen. A szirmokkal kapcsolatos megjegyzésre aprót bólintok: - Ja... az tényleg előnyös. Az azért már eljut a tudatomig, hogy a férfi kicsit tovább fogja a kezem, mint az a bekötözéséhez szükséges lenne, így - a létező legszerencsétlenebb módon - elhúzom, és megvakarom a tarkóm. - Lassan... indulnunk kellene, nem?
- A lányok valószínűleg nemsokára kész vannak. De van még időd befejzni reggelit és a sérült egódra is kereshetünk valamit - mondja mosolyogva.
Nekem pedig végre leesik a tantusz, ami eddig mintha ejtőernyővel szállingózott volna ráérősen. Na, szép. A gondolatolvasók palotájában kifogtam azt az EGY embert, aki nem tudja, hogy idióta vagyok, már azelőtt, hogy én rájönnék. Vajon elmúlt már reggel tíz? Eddig az volt a legkorábbi időpont, mikor marhaságot csináltam. A legrosszabb az egészben, hogy Christian egyébként tényleg rendes srácnak tűnik. Csak éppen eszem ágában sem volt félreérthető jeleket küldeni... viszont nyilvánvalóan megtettem. Sérült egó az eszem tokja... - Köszönöm, de... Az gyorsan gyógyul - próbálom menteni a helyzetet, és minden figyelmemet a kávéra fordítani. Ebből az lesz, hogy nagyjából tíz másodperccel később félrenyelem, és köhögve próbálok levegőhöz jutni, miközben leégett a torkom. - Jó ég! Jól vagy? - kérdezi Christian, miközben egyik kezével a hátamat üti, hogy ne fulladjak meg, a másikkal meg a kávét veszi ki a kezemből hogy ha már a torkom sikerrel leégettem, legalább a maradékot ne borítsam magamra. Mikor már újra kapok levegőt, kicsit távolabb húzódik. Látványosan zavarban van, mert megismétli az én korábbi tarkóvakarásomat. - Ne haragudj, azt hiszem egy gonosz tréfa áldozatai lettünk - mondja, aztán vissza adja a kávémat és elmosolyodik. - Remélem nem esett bajod. És nagyra értékelem, hogy azt nem rám öntötted.- Shemmhi ghond - krákogom, mikor végre sikerül levegőhöz jutnom. A megjegyzése, hogy "egy gonosz tréfa áldozatai lettünk" , valamiért van tippem, de azért hozzáteszem. - Én meg egy hülye vagyok. Kifújom a levegőt és átveszem a kávét. - Nem vagy vele egyedül - mondja halkan - Ez elég kínos lett végül. - Alig van időm helyeselni, mikor kopogás nélkül feltépik az ajtót. Tulajdonképpen meg sem lep, amikor a négy ikerlányt látom meg, hajszálpontosan ugyanolyan ruhában. Sejthettem volna, hogy ha valaki kiválóan szórakozik a szerencsétlenkedésemen, azok ők lesznek. - Ne haragudj, Christian bácsi, nem akartunk semmi rosszat! - kezdi az egyikük. - És a tréfa mesterek, személyesen - sóhajt fel a férfi. - Csak fel akartunk vidítani kicsit - mondja egy másik. - Igen. Most tényleg sokkal jobb. - Rázza a fejét Christian, mire az egyik lány odamerészkedik és belekarol. - Ugyan. Végig figyeltünk, nem engedtük volna, hogy bármi rossz történjen - biztositja a harmadik. - Azért a "rossz történik"-kel kapcsolatban erősek a definíciós különbségeink. Tényleg nem szakadt ránk a plafon, ha ott húzzuk meg a határt - ciccegek én is. - Phoebe úgy értette, hogyha bántani akartad volna, rátok törjük az ajtót és üresre töröljük az agyadat, hogy a hátralévő napjaidra növénynek érezd magad. - mondja mosolyogva az egyik lány. A gondolat annak ellenére is elég rémisztő, hogy fel sem merült bennem, hogy bántsam a férfit, így csak kicsit kikerekedett szemekkel széttárom a karom: - Hé, hé, hé! Miért bántottam volna? - mindenesetre azt eldöntöm, hogy a jövőben sem akarom feldühíteni a lányokat. Sem a nagybátyjuk kapcsán. Sem úgy általában. - Helyes - vigyorog rám a lány. - Akkor magadra hagyunk hogy felöltözhess. Anya közben reggel szerzett nekünk egy címet, ahol érdemes körül nézni. Mivel nincs oda közvetlen kapu, Christian bácsi majd elvisz minket a Mercury-val, úgy lesz a leggyorsabb.- Oké - bólintok, miközben megiszom az utolsó korty kávét. - Van valami... Bármi, amivel készülhetek? Őszintén abban sem vagyok biztos, mire gondolok. Mivel készülhetek valami random szupergonosz elleni harcra? Még fegyvertartási engedélyem sincsen - a legkomolyabb harci eszközöm a bőrdzsekim. Ha nem tudok másolni, kissé meg leszek lőve. Vagy nagyon. Mi a francot gondoltam...
- Fürdőruhával - vágja rá az egyikük. Christianra pillantok, mert jelen pillanatban csak benne bízom, hogy nem szórakozik velem: - Most viccel, vagy vegyem komolyan? Christian egy tanácstalan mosolyal megvonja a vállát. - Kevésbé leszel feltűnő. - Annál inkább sebezhető. - Egyébként nem vicceltünk. A hely, ahová megyünk egy magánkézben lévő luxus üdülő sziget.
- Na szép. Egyszer megyek nyaralni, és akkor sem azért, mert az egyetem rádöbbent, hogy különleges geofizikai szakértelmemet honorálni kell... - sóhajtok fel. - Na jó. Összeszedem magam.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 3, 2021 16:30:47 GMT 1
Bratti Achlys & Zima : Pandalány Empyre: A fák könyei -Oké oké. Nem kell ellenségesnek lenni.
-Akkor mi lelépünk.- feleli a barna hajú szemüveges lány, és ezzel nyit is egy portált. Amin át noszogatja a fiúkat, aztán a másik nő felé fordul.- Verity? Jössz vagy maradsz?- A Veritynek nevezett lány egy hosszú pillanatig alaposan végig néz rajtatok, aztán nyitja a száját, hogy valamit válaszoljon, de Loki megelőzi.
-Lépj csak le Verity, még lemaradsz az interjúdról majd este találkozunk.
-Oké...- Sóhajt fel a csaj.- Sok sikert akkor! Bármit is akarsz megint elérni.- Von vállat. A portálból még egyszer visszanéz.- Tudod, kurva nehéz nekem hazudni, ha megint sikerült, ne kerülj többet elő!- Azzal ő is eltűnik.
Ezután Loki ismét feléd fordul.
-Nah most hogy kettesben maradtunk. Igen. Általában ennyit beszélek, mindenkinek kell valami amiben jó. Ez amolyan szuper képeség féle. És héj! Ne ítélkezz, az embereknek általában bejön. És igen a srácok valószínűleg azért jöttek, egy kicsit érdekesen értelmezték a tananyagot. Plusz tudod milyenek, fiatalok, varázserővel. Meg vannak győződve róla, hogy hősök.- A hősök szót elég megvetően ejti ki.- Szóval azt akarják csinálni amit ők, csak hát nem néztek rendesen utána a dolgoknak mert hát... kölykök.- Mondja mosolyogva.- Szóval nem kell attól tartanod, hogy ugyanazok a céljaink. Hé, őszinte vagyok.- Teszi a szívére a kezét nagyon, őszinte tekintettel, egyedül a mosolya sunyi. De mielőtt ismét rászólhatnál, hogy inkább fogja már be a pofáját egy robajt halottok.- Na ez... nem én voltam.- Mondja rögtön.
Még mielőtt lelépnél vagy felvetné, hogy nézetek utána gyakorlatilag rátok is talál a zaj forrása. Egy csapat lány az. Ismét. Egy rózsaszín hajú lány, fehér garbóban, rövid fekete szoknyában nercharisnyával, amit valószínűleg már több helyen elkapott az aljnövényzet és platform cipőben, amiben csoda, hogy még nem törte ki a bokáját.
A másik lány egy nagyából harmincas, vörös hajú nő, mezítláb, laza fekete ruhában, vörös, kócos hajába mindenhol falevelek akadtak, amik igazából elég jól mennek a zöld szeméhez.
A harmadik lány pedig, egy fekete hajú lány, az ő haja is tiszta kóc és szintén tele van levelekkel, farmert és laza felsőt visel, valahogy ő tűnik a legkimerültebnek a hármasból.
-Na ez egyre érdekesebb, jegyzi meg Loki.- Aztán mintha az arcára fagyna a mosoly egy pillanatra, majd ismét szélesebb lesz és a szemei is csillogni kezdenek.- De még menyire érdekesek... |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 3, 2021 16:49:21 GMT 1
Aria : Mirror & Raven : Pheobe (Ben : Bryan)
Elveszett testvér
Ahogy felöltözöl, indulhattok is le a partra ahol már várakozik rátok a sokat emlegetett Mercury. Első ránézésre valami furcsa nagyon luxus hajónak tűnik, amin ugyan biztosan kényelmes lehet utazni, de ha csak az a bizonyos sziget nem itt van a szomszédban, nem biztos, hogy a leggyorsabb is. Ha ezt meg is jegyzed a négy lány csak csíntalannul összemosolyog és nem mond semmit. A hajó belülről még furcsább, mintha sokkal nagyobb lenne mint kívülről és alul ahol valami furcsa oknál fogva elvileg az irányítás is van, olyan érzésed lesz mintha Nemo kapitány Nautilusán találtad volna magad, a hajó hatalmas üveg ablakiból ugyanis tökéletes rálátást nyertél a körülötettek úszkáló élővilágra. Christian egy zongora ellőt ül, mikor, mind beléptek megfordul letolja a napszemüvegét és büszkén elmosolyodik.
-Üdvözöllek a Mercuryn. Sajnos nincs időn, hogy a tenger alatt hajókázzunk egyet, úgyhogy lassan búcsút mondunk a tájképnek, de legalább gyorsan oda érünk.
Azzal vissza fordul a zongorához és halkan játszani kezd, mire a “hajó” is működésbe lép. Lassan valóban emelkedni kezd, és nem csak a víz felszínét éri el, hanem annál is tovább emelkedik egészen a levegőbe. A lányok végig csillogó szemekkel figyelik a reakcióidat és ha hangot is adsz nekik akkor szellemes megjegyzésekkel csipkelődnek veled.
Ahogy alább hagy az ámulatod van időtök összedobni egy rövidebb tervet, de Christian nem hazudott, a Mercury a levegőben valóban hihetetlenül gyors volt és alig 20 perc alatt elértétek a szigetet.
Még mielőtt odaértek az egyik lány egy dobozt ad át neked.
-Ved ezt fel.- Mondja. A dobozban egy overall van, a küolsejéből ítélve nem a legmodernebb de elég új, fekete, egy nagy sárga résszel a felső részén.
-Nem egy szexi darab elismerem, de legalább golyó álló.
-Talán.- Mondják.
Egyszer csak még mindig a magasban Christian hátra fordul felétek és rátok szól.
-Rendben, ha készen vagytok akkor itt kiteszlek titeket.- Minden lány helyesel így éppen csak elég időd van megkérdezni, hogy mégis hogyan, mikor elvakít a fény, amikor ki tudod nyitni a szemedet sem lesz sokkal jobb mert akkor meg a nap vakít el, a hirtelen kinti világosságban. A férfi egy épület mellé dobott le titeket, pont a hátsó bejárat mellé, ha átvetted az overallt akkor kellemetlenül tapasztalod, hogy “talán” golyó álló de az biztos hogy nem hőálló és nagyon nem kényelmes negyven fokban a napon. Szerencsédre az ikrek gyorsan közlik veled, hogy nincs miért aggódnod, mert ép ismét készültök betörni valahova. Pontosan ide, a mellettetek lévő épületbe. |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Nov 3, 2021 21:16:03 GMT 1
Kábé kettő percig próbálkozok, de hiába... Persze, hogy nincs net, amikor kéne... Hirtelen csettintek. Hát persze! Nekem van egy képességem! Aminek széleskörű felhasználásáról néha megfeledkezem. De még mielőtt bevetném magam, rádöbbenek arra, hogy van egy sokkal egyszerűbb megoldás is.
-Te Heart... Nem tudsz egyszerűen csak visszateleportálni minket oda, ahonnan jöttünk? Mármint nem pont oda a páncélos ipsékhez, hanem mondjuk a bázisra, vagy ahol laktok, lakunk, vagy a srácokhoz? Boostollak, ha kell...
Heart felvonja a szemöldökét.
- Sőt arra is jó a képeségem, hogy elhozza a világbékét. De, mint láttad nem atom biztos. Előbb derítsük ki, hol vagyunk. És te se használd el az összes dobásod. Plusz talán volt valami, mit tudom én kozmikus célja annak, hogy pont ebbe az erdőbe kerültünk. - Mondja, habár látszik rajta, hogy ő se örül a ténynek, hogy egy ismeretlen erdőben vagyunk, valószínűleg távol Ázsiától, és még térerőnk sincsen. - Ha nem találunk semmit, megpróbálhatjuk a teleportálást, mielőtt éhen halunk. Vagy megesz minket valami. Húzza el a száját. A vörös hajú nő közben a fákat vizsgálja és a helyszínt, ahova megérkeztünk, úgy tűnik ő is zavarodott, próbálja nem elhagyni magát.
- Jóvanna... - válaszolok a kifakadására.
Öcsém... Tudom, hogy necces, de ott az én erőm, mint ahogy.... áh mindegy... Legszívesebben elterülnék kicsit a fűben, de Heartnek igaza van... Mennünk kell. Kezdek éhes lenni és nem akarom felenni a bambusz készletem...
- Akkor, ha mindenki jól van, irány előre! - állok fel kissé szenvedve.
Miután mind talpon vagyunk a nő mellé lépek, szintén igyekszek behatárolni valami irányt, meg kicsit leporolni magam.
- Öhm... bocsi, hogy eddig elmaradt, de hogy hívnak? Mint mondtam, én Qie vagyok...
A többiek is leporolják magukat. Heart szomorúan veszi tudomásul, hogy a harisnyája máris elszakadt egy ponton, de minthogy egy erdőben valószínűleg nem fogja amúgy sem megúszni ennyivel nem áll neki hisztizni rajta. A másik lány pedig szomorúan figyeli, hogy Heart varázslata odáig nem terjedt ki, hogy cipője is legyen, ami valószínűleg elég kellemetlen lesz egy idő után, de még így is elég hálás, hogy legalább nem meztelen. Akkor fordul felém, amikor hozzá lépek.
- Madelyne... - feleli halkan. - Nyugodtan szólíthatsz így... Qie. - Kicsit később még hozzá teszi. - Köszönöm, hogy kimentettetek abból a tartályból.
Ahogy elnézem, a nőt jobban megviselte ez az egész, mint gondoltam. Finoman a vállára teszem a kezem és megszorítom.
- Igazán nincs mit, Madelyne. - próbálok megejteni felé egy bíztató mosolyt. - Nem tudom, jelen pillanatban, hogyan tudnánk segíteni, de... Kitartást, itt vagyunk veled. Jobb, mint ha egyedül lennél... Asszem... Igyekszünk segíteni, meg haza jutni! - elgondolkodtam, hogy egy cetlivel segítek rajta, de... lehet ebbe most nem kéne belepiszkálnom. Meg kéne élnie az érzéseit és a körülményekhez képest egész jól tartja magát.
Ahogy végig mérem, feltűnik, hogy nincs cipője. Heart bakker, erre miért nem gondoltál? Jó, én alapból nem gondoltam a ruhára... Hm...
- Hanyas a lábad? Ha jó, odaadom a cipőm. Kicsit elnyűtt, de legalább valami...
Nem fogok ellenkezni, ha Heart felajánlja a segítségét.
- Az én lábam talán jobban bírja a talajt. - mosolygok rá kedvesen.
Aha... jobban bírná... a feles alakomban... de Heartnek igaza van, spórolni kéne a képességhasználattal. Attól még, hogy fél napja valami hősszerűség vagyok, nem kell rögtön dobálóznom a képességeimmel. Remélem, nem leszek tele vízhólyaggal. Városi suttyó vagyok, ezek a lábak szőnyegen nőttek fel. Persze ebből a gondolatmenetből semmi sem ül ki az arcomra.
Madelyne először elkerekedet szemekkel néz rám aztán a szája elé kapja a kezét, és először csak halkan, aztán egyre hangosabban és már majdnem hisztérikusan nevetni kezd. Mire a könnyei is kicsordulnak rám néz.
- Köszönöm, de megleszek nélkülük, egyébként sem hiszem, hogy jó lenne rám.
Jó, oké... van egy kis magasságbeli különbség... de na... kedves akartam lenni. Meg asszem tényleg jól is esett neki a felajánlásom. Kicsit rosszul esett a kinevetése, de csak alig pár másodpercig. Legalább megnevettettem és valamennyire kijött a sokkos állapotból...
- Hát jó... – vonom meg a vállam mosolyogva. - Akkor induljunk. Heart, te is megvagy? - nézek rá.
Ahogy elnézem, neki leginkább csak a harisnyája bánta. Remélem, tényleg csak annyi.
- Ötlet, hogy merre induljunk, vagy bízzunk a pandaösztönben?
Pandaösztön kérlek működj!
- Legyen a panda ösztön. - Mondja Heart.
- Kis szerencsével bármerre is indulunk, találunk valamit, csak ragaszkodni kell az útvonalhoz, amin elindultunk. - Teszi hozzá Madelyne.
Bólintok. Akkor legyen a panda ösztön... Ami... a random választás lesz, tekintve, hogy nem rémlett város-szag vagy hang a nem rég tett vizsgálódásomból. Választok egy irányt és elindulunk arra.
Alig mentünk pár percet, nemsokára egy férfibe és egy nőbe botlunk. Eléggé meglep. Azt hittem, előbb lelünk valami állatra, mint emberekre. Ezek szerint nincs olyan messze a város. Megnyugtató...A fickó valamit megjegyez, de nem értettem.
Shaj... remélem nem rossz arcok...
- Üdv! - mosolygok rájuk kedvesen - Meg tudnák mondani, hol van a legközelebbi repülőtér? Meg, hogy úgy hol vagyunk?
Igazából miután ezt így kimondtam realizáltam, hogy oké, hogy a kínai az egyik legtöbb ember által beszélt nyelv, de nem biztos, hogy ők is beszélik... Francba, hogy nincs offline fordítóm...
- Hello! Where is airplane? We lost.
Csillagos ötös angolból nekem... se... Heartékre nézek, hogy az arcukról leolvashassam egy tízes skálán mennyire voltam szerencsétlen. Mondjuk lehet rájuk kellett volna ezt bízni. Mondhatni bárki jobban tud nálam angolul. No de most már mindegy...
Heart akkorát facepalmol, hogy valószínűleg még percekig piros lesz a homloka, Madelyne a keze mögé rejti a mosolyát aztán rám néz.
- Ha megengeded, nekem az angol lenne az anyanyelvem. Talán úgy egyszerűbb lesz.
Heart reakciójára kicsit bosszankodom. Ti hagytátok, hogy vezető legyek, viseljétek a következményeit...
Egy pillanatig hezitálok, hisz semmit sem tudunk a lányról, de végül beleegyezek. Csak észrevesszük, ha épp a szerveinket osztogatja el...
A nő Thenára és a kompániájára néz.
- Egy kicsit elvesztünk, így örülnénk, ha kaphatnánk egy kis útbaigazítást. - Mondja mosolyogva. (A lány egyszál pulcsiban, cipő nélkül)
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 4, 2022 18:21:52 GMT 1
Aria : Mirror A Doktor, a Cyborg és a Telepata. Könnyűszerrel betörtök az épületbe mivel az azonnal kinyílik ahogy a lányok hozzáérnek, vagyis az ajtó már eleve nyitva volt. A lányok kérdőn egymásra néznek és megvonják a vállukat, aztán belöknek az ajtón. Két lány melléd áll a másik kettő pedig mögéd, gyakorlatilag körbe vesznek. Így indulnak el előre.
-Ne aggódj senki sem lát téged.- Szól az egyik lány mögüled.- Igazából egyikünket sem érzékelnek, de azért próbálj meg nem túl nagy zajt csapni, és nem neki menni senkinek.
-A biztonsági rendszer ki van lőve.- Jegyzi meg az egyikük elötted.
-Igen.
Célirányosan mozognak egy nagy kétszárnyú üveg ajtó elé amit első ránézésre egy speckó zár véd, de az ikrek egy pillanat alat feltörik.
-Ez így szinte túl egyszerű.
-Pofa be Esme, az ilyen kijelentésekből lesz mindig hogy rá lőnek az emberre.
-Pheobe-nek igaza van. Nyomás.
Ahogy beléptek az ajtón a lányok rád néznek, aztán a folyósó felé biccentenek, megragadják a karod és húzni kezdenek jelezve hogy sies majd futni kezdenek.
Közben a laborban ami felé tartotok, Black Cat elveszi amiért jött és Bryan is elkezdi megvizsgálni a tartájt, amivel viszont sikerül aktiválnia valamit, az eddigi lámpák lekapcsolnak és helyette mindenhol vörös reflektorok kapcsolnak be.
-Fenébe, néma riasztás! Tűnjünk innen.- A férfi hiba tesz egy utolsó kísérletet, hogy legalább feltörje a tartájt, ha már idáig eljött a lányért, a mozdulat közben valami rájuk szakítja a mennyezetet. Felicia-nak alig sikerül arrább rántania az útból.
-Ideje zajt csapni a "B" tervhez.- Mondja a nő.- Meg van amiért jöttünk indulhat a “B”terv lelépés része. Bryan rá tud lőni párat a hatalmas, inkább robot cyborgra de az meg sem rezzen a golyók meg mind lepattognak róla.
-Próbáljuk meg ezt.- Kiabál Felicia.- Micsoda balszerencse, hogy pont velünk kerültél szembe. Tudnod kéne már mit jelent ha fekete macskát látsz az útban.- Amint rákacsint a lényre egy vezeték máris elenged és ahogy arcon csapja a cyborgot még sűrű gőzfelhővel is vonja be a szobát, majd egy hatalmas robbanás rázza meg a termet.
-Ez az! És most nyomás kifelé.- Azzal cica megragadja Bryant és húzni kezdi kifelé az egyre romosabb teremből.
Már elég gyorsan futtok amikor megérzitek, és meghaljátok a robbanást, az épület egészen megremeg alattatok, pedig elvileg a földszinten vagytok. A lányok még pár lépéssel elérik a következő ajtót és feltépik. Gőz és porfelhő csap az arcukba, de kérdés nelkül bevetik magukat a szobába. Odabent egy hatalmas cyborg vár titeket. A férfi testét teljes egészében páncél fedi, kívülről semmi nem utal arra hogy bármi élő is lenne benne. Az egyik falon és a fejetek fölött hatalmas lyuk tátong, ezeken keresztül szökik el annyi gőz hogy láttok valamit. Szembe pedig, gyakorlatilag pont a szörny mögött, pedig ott a tartáj amiben ott úszik az ötödik lány. Nem nehéz kiszúrni, ugyanaz az arc ugyanaz a haj, mint a többieknek.
-Ki kell szednünk Mindee-t.- Kiált fel az egyikük.
-A telepátia nem működik rajta. Egyáltalán.
-Remek.- Azzal az egyik lány aki a legközelebb áll hozzá fel is veszi a gyémánt formát.
-Várj Pheobe!- kiáltja utána egyikük de késő, már el is indult a lény felé.
Az felemeli a kezét amiben egyszer csak fellobban egy láng gömb. A következő pillanatban pedig már egy egész láng sugárral lepi el Pheobe-t. |
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Feb 17, 2022 12:35:00 GMT 1
#s://i~imgur~com/0U1KKPM~jpg Igazából finom megfogalmazás, hogy csak tartani próbálom a lépést - na jó, valójában szó szerinti, mivel a lányok húznak maguk után. De hé, legalább kaptam egy elvileg golyóálló sárga overált. Ennyit arról, hogy nem fogok színes gatyában ugrálni. A cyborgnál azonban már megint határozottan érzem, hogy nagyobb dolgokba tenyereltem, mint amihez megvan az erőm. Phoebe azonban rögtön elindul a lény felé, aki azonnal támad is. Vajon a gyémánt formájuk megvédi őket egy ilyentől? Vagy most lesz frissensült az egyik kísérőmből? Mindenesetre elég haszontalannak érzem magam ahhoz, hogy elkezdjek töprengeni rajta, érek-e valamit a képességemmel, így odafordulok az egyik lányhoz:
- Az - biccentek a cyborg felé. - Teljesen gép? A másolásom gépek ellen haszontalan. Ha egy robotra rászereltek egy lángszórót, az simán eléget. Ha viszont a képesség biológiai, vagy természetfeletti alapú, akkor van esélyem letükrözni, és máris hasznosabb lennék a tűzgolyós tagként. - Nem tudom - feleli az egyik lány. - Egyáltalán nem érzem a gondolatait, de eddig csak cyborgokba futottunk. - És az ő gondolataik is blokkolva voltak - vágja rá a másik. Ezzel sajnos nem vagyok kisegítve, vagyis gyorsan magyarázni kezdek. - Ha a képessége emberi alapú, tudom másolni. De ahhoz a jelenlegi tudásommal be kell kapnom egy támadást ami... nem szórakoztató, ha csak egy lángszórót csatoltak rá. - Szuper... - mondják a lányok kórusban. - Ki szavaz arra, hogy lökjük elé és nézzük meg mi lesz? - kérdezi az egyik mellőlem. Azta, csupa kedves lány vesz körül. Közben elál a sugár és ott áll Pheobe, szerencsére sértetlenül, féltérdre támaszkodva és csillogva. Tehát a gyémánt formájuk legalább véd tőle. - Esetleg nem akartok segíteni? Esme? - kérdezi méltatlankodva. Én addig próbálok koncentrálni a lényre. Végülis, hivatalosan képes lehetek megoldani a dolgot támadás nélkül, hiszen a mutáns kislány képességét is le tudtam másolni... csak éppen a kezdők szerencséje nem olyasmi, amire egy éles csatában stabilan lehet számítani. És ez bizonyítást is nyer, mert nem tudok kapcsolatot teremteni a lénnyel, továbbra sem érzem, hogy hirtelen tűzerőt kaptam volna. Vagyis vagy én vagyok gyenge, vagy mégiscsak a lángszórós opció nyert. Pheobe eközben újra neki ugrik a lénynek, ezúttal sikerül belerúgnia, de még a gyémánt forma ellenére is úgy fest, mintha csak egy kislány rúgott volna bele egy felsős fiúba. Esme is alakot vált és neki fut a lénynek, de csak annyit ér el, hogy kap egy tűzgolyót a mellkasába, és nagy csattanással nekirepül a mellettem lévő falnak. Pheobe mozdulatai kifejezetten jók, amiket nem nézne ki belőle az ember, de még így is túl könnyű és kicsi a cyborghoz képest. A következő pillanatban viszont valaki feltépi az ajtót. Mezítláb van, a vállán egy fura, zöld szurikátára emlékeztető lény ücsörög, szőke haja mindenfelé lobog... először fel sem ismerem, mert annyira hozzátartozik a megjelenéséhez a karikák és a szemfesték. Amikor viszont egy tűzoltókészüléket vág a cyborghoz, hangos "Nesze neked!" felkiáltással, akkor már semmi kétségem affelől, hogy ismerőssel van dolgunk. - Barry! - kiáltok a nő felé. - Lekésted a találkozót, meg berobbantották a kávézót. Esetleg tudod, hogy az az izé csak lángszóróval lövöldöz, vagy belemehetek a tűzbe anélkül, hogy meghalnék? Az egyetlen ember a világon, aki komolyan felel erre a kérdésre. - Andrew! - kiált vissza. - Bocs nem volt időm lemondani, miközben ép elraboltak! - üvölti. - És miért csak állsz ott? - MERT PRÓBÁLOM KITALÁLNI, HOGY MEGHALOK-E, HA BELEGYALOGLOK A TŰZBE! - üvöltöm vissza. - Elég nagy az esélye, mivel TŰZ! - már pont kezdem feladni, amikor Barry végre tesz egy hasznos kijelentést is. - Egyébként nem, ez egy mutáns. Vagy legalább is valamikor az volt. Az implantátumok blokkolják a telepatákat, és lehetővé teszik hogy távolról irányíthassák őket. - Köszönöm! - ez utóbbi talán kicsit agresszívebb, mint amilyennek szántam, de innentől legalább elég biztos vagyok benne, hogy vissza tudom verni a lángokat. Vagy szép halálom lesz. Fényes. És lángoló. Fogalmazhatnék úgy is, hogy nagy bummal fogok távozni. Mielőtt azonban nekiindulhatnék, még meghallom, ahogy a lányok is megszólítják a nőt. - Te vagy Dr. Barry igaz? - kérdezi a legközelebbi. - Igen. Oh, Ti vagytok Emma Cuckoo-i ugye? - Röviden, igen. - Maradjunk a rövidnél, vagy az életünk lesz rövid. - Ha valaki le tudja szedni, vagy fel tudja tartani kinyitom a tartályokat. - Leszedni nem tudom - mondom. - De az én képességem egyedül a feltartásra jó. Arra viszont jó lesz - biccentek Barry felé, egy kicsit komolyabban. Aztán, ha senki nem mond nemet (amit kétlek, tekintve, hogy eddig a döglött tintahal is hasznosabb volt nálam) megkockáztatom a szerencsémet, és kilépve az addig viszonylag védett helyzetből megpróbálok olyan helyre lépni, ami a tartálytól lehetőleg távolabb van, de egyértelműen a cyborg látóterében. Összeszorítom a fogam. Ha jól gondolkodtam, akkor nem fogok meghalni. Az első ütés azért így is pocsék lesz, és talpon kéne maradni. - Tehetetlen hülyegyerek két óránál, szánjuk meg egy tűzgolyóval! Phoebe és Esme is kicsit megtorpan a kiáltásra, de szerencsére egyikük leveszi, mi volt az ötlet, és megpróbálja úgy támadni a cyborgot, hogy a visszatámadása elől kitérve én kapjam telibe. Először nem kellemes a találat, a tűz azért tényleg tűz, és elég forró ahhoz, hogy ne érezzem jól magam... egy pillanatra bennereked a tüdőmben is a levegő. Mielőtt azonban effektíve égni kezdenék, a képességem aktiválódik, érzem, hogy a lángok máshogy mozognak, és képes vagyok irányítani őket. - Élsz még, Mirrror? - kiáltja Barry. - Ha nem, akkor megkaphatom a kőzetgyűjteményed? - Ha megígéred, hogy nem nyírsz ki érte idő előtt, halálom után a tiéd! - kiabálok vissza, miközben próbálom a lángokat egyenesen visszairányítani a lényre. - Megegyeztünk! - kiált vissza, és elindul a panelekhez. - Ezeket rendesen tönkre vágták. Akkor "B" terv. - Mi a "B" terv? - kérdezi a lány aki fedezte. - Összetörjük őket, ti pedig vigyáztok rá, hogy ne szenvedjenek agykárosodást. - És mi van az óriás cyborggal?! - Andrew intézi. Ha meghal, legalább lesz egy halom értékes kőzetem. Na, nyomás! - adja ki az utasítást.
- Én is szeretlek, Barry! - üvöltök oda a nőnek.
A lény ugyanúgy blokkolja a csapásaimat, mint én az övét, szóval gyakorlatilag olyan az egész, mintha tűzgolyókkal labdáznánk. A lányok közben sorban mind visza változnak, hogy használhassák a telepátiájukat, már egyedül csak Pheobe van gyémánt alakban. -Ajánlom, hogy rendesen lefoglald, mert ha meghalok miattad, nagyon bosszús leszek. - Azzal ő is átváltozik és csatlakozik a többiekhez. A Krakoán látottak alapján ezeknél a lányoknál a "ha megölsz, kinyírlak" egy nagyon valid fenyegetés, szóval észnél kell lennem. Igazából most tényleg nem kell mást csinálnom, mint pontosan azt, amit a képességem lehetővé teszi. Tükrözni. Lemásolni a lény mozdulatát, és néha, egy egy váratlanabb csapással kellően idegesíteni ahhoz, hogy magamon tartsam a figyelmét. Az ereje - elméletben - ilyenkor pontosan ugyanakkora, mint az enyém, tehát nem fáraszthat le anélkül, hogy ő maga is elfáradna. Ez a szintentartás pedig ad nekem egy kis esélyt. A tűzcsóvák ráadásul menők. Korábban főleg gyengébb mutánsokkal volt dolgom, a "szupererős utcai zsebtolvaj" kategóriával, akik elől néha elég hatékonyan meg is tudtam lógni egy kis kreativitással - de az ő erejükkel szemben igazából többet értem volna egy pisztollyal, mint a másolással. A legutóbbi kalandunkon, ami a sivatagból indult, volt már néhány kellemetlenebb tapasztalatom, de ez a tűzdobálás elég új, és elég villogó dolog ahhoz, hogy még egy adag adrenalin is ömöljön az ereimbe, ami lendületet ad. Ahogy azonban a lányok elérik az utolsó tartályt, a lény úgy tűnik, megunja a tűzlabdázást, és elindul felém. Bevillan, hogy ezt a monstrumot a lányok a gyémánt formájukban sem tudták megsérteni, vagyis én egyértelműen a puhatestű kategóriába esek vele szemben. Ki kellene térnem a dög útjából, így gyorsan próbálom felmérni a környezetemet... elég elkeserítő a helyzet, csak egy törmelékhalom van, és egy lyuk a falban, ami nem védene meg tőle. Miközben nekem jár az agyam egy gyors megoldásért, a lányok végre feltörik az utolsó tartályt, amiben az ikertestvérük - azt hiszem, Mindee - van. A többieknél nem tűntek igazán zavartnak, de most nyilvánvaló, hogy aggódnak, nem meglepő módon. Megpróbálok felszökkenni a törmelékhalomra, indítani néhány támadást, majd oldalra kitérni, mielőtt palacsintát csinál belőlem. - Tudsz még tüzet idézni, vagy kell, hogy rád támadjon közben? - hallom a fejemben. - Még megy. - felelem gondolatban. - Az első támadás után, amíg veszélyben vagyok, kitart a képesség. Olyan, mintha az adrenalin pörgetné, vagy ilyesmi. Sosem értettem igazából.- Ezt nem kérdeztem. - Lehetséges, hogy túl sokat szövegelek veszélyes szituációkban? Ezt megjegyzem a jövőre. - Akkor várd meg, amíg közelebb ér, aztán ha elég közel van hozzá, vágj egy tűzgolyót a vezérlő asztalra. A kerek, nagyon fancy asztalra középen. És utána bukj le, ha nem akarsz felrobanni.
- Vagyis megint robbantunk. Remek.
Sikerül kiszúrnom az asztalt, és nagyjából el is képzelem, mit csinálok. Egy vezérlőpult robbanása nem lehet túl nagy, tehát kellően közel kell csalni hozzá a lényt. Geofizikus vagyok, szóval kísérletes alapon csináltam már hasonlót... védettebb környezetben, több szakemberrel, de a mechanikai, számítós része meg, vagyis elég korrektül össze tudom rakni, hogy mekkora lehet a robbanás átmérője. Kilövök egy tűzgolyót az asztal felé, és megpróbálok kellően távol kerülni, és lehúzni a fejem. Aha. A geofizikában a robbanások... maradjunk annyiban, hogy normális robbanások. Meg úgy általában az összes tanszéken normális dolgok vannak. A pult viszont akkorát robban, hogy átrepíti a cyborgot a fél szobán, zöld fény és hőlöket árad belőle, ami még egy fedezékben is majdnem elsodor, a hangerő pedig akkora, hogy konkrétan sípol mindkét fülem, hiába szorítottam rá a kezem. Jóformán azt is elfelejtem, hol vagyok, szerintem percek is kellenek, hogy kitisztuljon a látásom, és érzékeljem Barry arcát, aki mellettem térdel. Valamit tátog, de nem hallok belőle semmit. Az egyik lány tolja arrébb. - Jól vagy? - kérdezi. - Ezt most a fejemben mondtad, vagy tényleg? - kérdezem sűrűn pislogva. - Csak mert ha a fejemben, akkor szerintem megsüketültem. - Valószínűleg átmeneti - mondja, bár ezt jelen helyzetben nem érzem valami bíztatónak. Barry felváltva tátog nekem és neki. Végül a lány sóhajt egyet, és hozzá teszi. - Az őrült nőszemély örül, hogy nem haltál meg és szerinte egy barom vagy amiért nem léptél hátrébb.- Az őrült nőszemélynek igaza van - motyogom. - Mentségemre szóljon, ötletem sem volt, hogy egy ilyen fura, vad, színes szuperrobbanást kapunk, és nem egy egyszerű, mezei robbanást. Azzal számoltam.- Akkor most húzzunk el, mielőtt jön egy másik. Nem biztos, hogy még sok dolgot rájuk tudunk robbantani. - Úgy tűnik ezt egyszerre küldte telepatikusan, és mondta ki hangosan mert Barry is helyeslően bólint. - Ah, nem vagyok postás, nem tudod másolni a képességem? Azt üzeni, van egy hajó a kikötőben ami kivihet minket és nem tudjuk meggyőzni, hogy a Mercuryval gyorsabb. Segítenél?- Megpróbálom - gondolom, és igyekszem koncentrálni a lányra. Mivel nem kifejezetten támadásról van szó, mint amikor az elmémnek támadott az egyikük a kávézóban, így nem jön olyan természetesen, mint a tűzre adott reakció, de azért reménykedem, hogy sikerül elérni. Eltart egy kis ideig, és olyan, mintha közben lezsibbadna az agyam, de végül sikerrel járok... és olyan, mintha valami ősi hangzavarba kerülnék abban a pillanatban, hogy rákapcsolódom az agyukra. - Oké ennek a kommunikációs láncnak most működnie kell - mondja az egyik. - Igen - feleli Barry. - Még mindig fura, és zavarba ejtő titeket a fejemben tudni. Főleg téged Andrew. Ajánlom hogy maradj a publikus dolgoknál. - Szerintem most kisebb gondja is nagyobb ennél - Mondja Pheobe. Valahogy a gondolatokról könnyebben beazonosítom, melyikük az. - Az én fejemben mehetsz beljebb, ha akarsz - ajánlja fel Esme előzékenyen. - Már ha nem tetszik jobban Christian bácsi - azt hiszem ezt már sosem mosom le magamról. - Esme! - a három éber lány egyszerre szól rá, de csak vállat von. - Induljunk, mielőtt jön a következő hullám - szakítja félbe őket Barry. - El kell érnünk a hajót. - A Mercury ide is értünk jöhet. Christian bácsi az épület előtt is felvehet minket. És nem kell a partig menekülni. - Nem a hajó a lényeg, ott van a számítógép egy halom fontos adattal, olyanokkal is amik nektek is fontosak lehetnek! - Nekem momentán az a fontos, hogy ne az Argus Magnában ébredjek legközelebb! Húzzunk el, ahogy lehet! - Nem hagyok itt fontos bizonyítékokat és több éves kutatási anyagokat! - Aaaa, Andrew csinálj már vele valamit!- Barry - próbálok beszélni. - Egyrészt, miért nem mentesz felhőbe? Jézusom, az egyetemi számítógépek állandóan lehalnak, ez konkrétan alap lenne! - fakadok ki, aztán hozzáteszem - Mik vannak a gépen, amik annyira fontosak, hogy megérné kockáztatni érte a bőrünket?- Ezért van saját gépem. Viccelsz velem, ismerek egy 16 éves srácot aki két perc alatt képes feltörni. - Yap, neki valószínűleg nem akadály a kis saját géped sem - mondja orrnyereg dörzsölés közben Celeste. - Wiz Kid igaz? Most Wiz Kidről beszélünk? - kérdezi Sophie. Szuperhősnevek... egyszer meg kell szoknom őket. Miért, miért nem használják az emberek a rendes, hétköznapi nevüket? Komolyan ennyire igénye van mindenkinek a villogásra? - Ő nem 17? - Nem teljesen mindegy? Lányok! Tűnjünk már el! - fakad ki Pheobe. És közben Mindee is felnyög Sophie karjaiban. Nemsokára pedig az ő elméjét is megérzem. Még egy tag a klubban. - Miért vagyunk még itt? - kérdezi halkan. - Doki? - Oké. Első sorban minden az intézményből ellopot file, meg azoknak is egy része amit, Black Cat lopott az imént. - Black Cat?- kérdezik egyszerre. - Nem éreztétek? - Nem. Biztosan valami pajzsot használt, ami megóvta tőlünk, mindegy is. - Lényegében akták a kísérletekről, az alrabolt mutánsokról az átlakításokról, az implantátumokról, a gyógyszerekről, mindenről. Másrészt a saját kutatásaim, többek között az oceanológia anyagom amit csak most kezdtem el összerakni, három évnyi geofizikai kutatás, és a gimnázium óta fejlesztgetett robotikai anyagom. - Mi lenne ha csak lelépnénk, aztán megkérnénk a dedós szuper komputerünk , hogy törje fel neked és szerezze meg az adatokat? Ha már szóba került. - És mi lenne ha mindezt futás közben beszélnénk meg?
- Nem akarlak megsérteni Barry, de ha van alternatívája a "kockáztatjuk az életünket egy gépért" opciónak, amivel megúszhatjuk, akkor szerintem ez az a helyzet, ahol bedobhatjuk - jegyzem meg. - Rendben! De ha nem kapom vissza a cuccaimat, a következő projektem az lesz hogyan, kísérthetlek téged és Emmát! - Remek akkor húzzunk végre innen! - Pheobe mondja ki de az összes lány egyetért vele. Elég furcsa érzés süketen csengő füllekkel próbálni szaladni, de az egyik oldalról Barry a másik oldalról pedig Sophie támogat, hogyha véletlenül elveszíteném az egyensúlyomat... ami egyébként nem lehetetlen, mert néha még mindig érzem, hogy megfordul velem a világ. A folyósókon várható módon kitört a pánik a robbanásnak köszönhetően, de legalább senki nem figyel ránk. - Jobb ez így. Ebben az állapotban nehéz lenne elrejteni magunkat.
Ahogy azonban elhagyjuk a kórházat, véget ér a szerencsénk. Az út másik oldalán is két cyborg van, akik mintha csak ránk vártak volna. - A franc! - Ez Barry volt. - Hát ennek soha nem lesz vége? - Csak el kell kerülnünk őket, amíg a Mercury ideér - érkezik a válasz. - A másolás még mindig menne, de egyensúlyérzékem nulla - üzenem. - El tudjuk terelni a figyelmüket? Vagy megosztani valahogy?- Telepátia kizárva. - Futás is, mert kizárt hogy elbírjunk ha elesel - máskor hálás voltam, hogy évekig edzettem, és kikerültem a szemüveges, "vasággyal negyven kiló" kategóriából, de ebben a pillanatban sokért nem adnám, ha megint ott lennék. - Elvonom a figyelmüket. Ha ideér a Mercury mentsetek ki! - mondja Pheobe, azzal ott is hagy minket és gyémánt formában a cyborgok elé vág. Barry mindenközben lehajol, és próbál kicsit megvizsgálni. - Andrew... Hogy vagy?- Azon túl, hogy süketen? - a vicc is elég gyenge, de azért próbálkozom. - Szarul. Szédülök mint az átok, de nem lényeg. Majd azután összekaparunk engem, hogy kijutottunk. Csak van valami mutáns csodaszer az agyrázkódásra is. - Legszívesebben felképelnélek. De az most valószínűleg nem segítene. Azonnal szólj, ha jobban vagy! - Édes - szól bele Esme. - De ha ilyen rosszul vagy, szerintem most csukd be a szemed, itt a fuvarunk. - Szinte azonnal ahogy kimondja, körül is vesz minket a fény és elkezd felfelé emelni a földről. Megfogadva a bölcs tanácsot lehunyom a szemem, de még így is érzem, hogy egyre gyorsulunk, és olyan, mintha néhány másodperccel a belső szerveim után érkeznék meg a fedélzetre. Christian a zongoránál ül. Úgy tűnik nagyon koncentrál a játékra. Már majdnem hallom Barry hangját, aki látványosan kiabál, de azért még mindig inkább a telepátiára hagyatkozom. -Mi lesz az ötödik lánnyal? - Már mentek érte, majd utánunk hozzák. Most menjünk innen! Közben az új lány egy fürdőköntösben letérdel elém, a kezében pár tablettával. Úgy tűnik, tényleg van mutáns gyógyszer az agyrázkódásra. - Ez elvileg segít egy pár percen belül - mondja a fejemben. - Mondom én, hogy van mutáns csodaszer az agyrázkódásra - ezt próbálom már hangosan is kinyögni, miközben a tablettáért nyúlok. - És valaki lefogja Barry-t, ha meg akar verni, mikor jobban leszek? Legalább addig, amíg elmagyarázza, miért? - Ne aggódj, nem hinném hogy bántana - mosolyog rám bíztatóan.
Szerencsére igazat mondott. Pár perc múlva már kezdem kicsit jobban érezni magam, a fülcsengésem is enyhül. Barry összehúzott szemmekkel méreget, mint aki próbálja eldönteni vajon jobban vagyok-e már. Közben felbukkan Pheobe is, a semmiből előkerült Pinkyvel együtt. A lányok arcáról süt az undor, magát Phoebe-t kivéve. Érezni a családi drámát. - Ne nézetek már így, Quentinnek hála sikerült mind két cyborgot éleve elkapnunk. - Szuper, akkor csak hazavisszük, és hagyjuk a szigeten őrjöngeni őket! Közben Barry közelebb lép hozzám. - Ha jól sejtem már jobban vagy - mondja és ahogy bólintok, megállapítva, hogy ezúttal nem csak a fejemben hallottam a hangját, azonnal a nyakamba is ugrik. Plusz-mínusz pár borda, ebben a helyzetben már nem sokat számít. -Oké, először is. Köszi, hogy eljöttél megmenteni. Másodszor, mekkora barom kell legyél, hogy eszedbe se jusson lebukni, mikor felrobantasz valami fura elektronikus kütyüt egy "gonosz tudós laborban"?
- Lebuktam, csak elszámítottam a robbanás sugarát! - fakadok ki újra, ezúttal már hangosan. - Sima robbanásra számoltam, nem fura, zöld, szikrázó mutánslaborrobbanásra!
Igazság szerint tökéletesen el tudom képzelni, milyen röhejesen néz ki ez a jelenet külső szemlélő számára, de annyira nem zavar. Barry rendben van, én még élek, az utolsó lányt is kimentettük, vagyis valamit mégiscsak sikerült alkotni. Akkor is, ha átmeneti halláskárosodás volt az ára. És akármi is van az egész mögött, most már csak kiderül arról is valami.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Feb 19, 2022 17:37:48 GMT 1
Hát ez nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. A csajszi hisztizni kezdett, aminek a felét nem is értettem. A csávónak a szeme sem áll jól, ha jobban megnézem. Már épp javasolnám, hogy hagyjuk őket a francba és bízzunk a pandaösztönben, mikor társaim megszólalnak. Gondolom kifejtik, hogy miért nem vagyunk túrázok? Asszem ezt feltételezi az idegen nő... Heart asszem lelustázott... shaj... nem vagyok hozzászokva az ilyen intenzív napokhoz, csodálkozik, hogy mindjárt elalszok? Gah.... Na mindegy... Lehet, hogy Heart tudna segíteni a nyelvismeret hiányomon, de TúL vEsZéLyEs a KéPeSsÉgE így inkább nem kérem meg. Így csak leülök a földre előszedek egy darab bambuszt és rágcsálni kezdem. - Javasolnám, hogy hagyjuk őket a franba és menjünk magunk, de ti beszélitek a nyelvet, úgyhogy rátok bízom, mi legyen... Heart felém fordul és rám kiabál. - Te most komolyan eszel??? - Éhes vagyok, szükségem van a bambuszra, meg ez nekem olyan néha, mint másnak a cigi... Kicsit meglep, hogy a csajszi nem akad fenn azon, hogy leültem "bagózni". Azt hiszem, jobb is, hogy nem értettem, amit mondott... Nemsokára egy srác bukkant fel, akinek hatására mintha lejjebb ment volna a nőben az ideg. Na eddig ő a legszimpibb. Ahogy elnézem, meg amennyit értek azt hiszem segíteni szeretne nekünk is. Na végre valaki! Tejbetök is csak vigyorgott eddig, nem volt sok haszna számunkra... Felfigyelek egy furcsaságra. Mintha Miss Ideg egy madárral beszélne? Rászóródott valami a bambuszomra, vagy mi? Hm... Azt hiszem, kezdem összerakni... A nő a madarat küldi velünk, hogy mutassa a kivezető utat és a srác ezt tolmácsolja... Na ide nekem a nyelvvizsgát! Illetve... lett egy ötletem... Érdekel, hogy beválik, hogy egyáltalán képes vagyok-e rá. - Köszönjük a segítséged! - mosolygok kedvesen Miss Idegre. A többiek csak morgást hallanak, mintha egy medve lenne jelen (ami technikailag igaz is). Remélem ő megért és még inkább megenyhül, ha megérzi, hogy van némi közünk - legalábbis nekem - a természethez. Ha nem, hát így jártunk, remélem a srácnál van xanax dilibogyó... Csak int nekem, mikor megköszönöm, hogy segített, de egy másodperccel később felkapja a fejét erre. Jepp, nem angolul szóltam hozzá… A srác is kérdőn pillant rá. Valamit súg neki, majd hozzám fordul. - Ki vagy mi vagy te? - kérdezi egy fokkal kíváncsibban. A jófej srác továbbra sem veszi le a válláról a kezét, valószínűleg biztos, ami tuti alapon. Eléggé megnyugtató. Elmosolyodom, amikor úgy reagál, ahogy számítok rá. Bevallom, azért megkönnyebbülök, hogy lenyugodott valamelyest. Továbbra is kedvesen mosolygok, miközben fenntartom a szemkontaktust. - Nem mindegy? - morgok vissza a vállamat megvonva - Úgyis megyünk. De ha tényleg érdekel, figyelj a részletekre... A válaszomra felmordul. - De, végülis, mindegy... – forgatja a szemét. Azt hiszem a megjegyzésemmel megbántottam őt. Eh... Nem akartam... Csak úgy voltam vele, annyira nem érdekli... Meh... Mindegy, úgyis mennek... Miután elszívom elfogyasztom a bambuszomat felállok, leporolom magam és a társaimra nézek. Sőt, még nyújtózok is egyet. - Na, az a madár majd kivisz minket, vegyetek könnyes búcsút legújabb barátainktól, vár az otthon! Az ismeretlenek felé megejtek egy biccentést és egy mosolyt. - Thank you very much! Have a nice day! A nő csak biccent, mikor indulnánk. - You too! - mondja Rendi (mint Rendessrác) integetve, talán kicsit zavarban. - A madár? - Kérdezi Heart hitetlenkedve. Madelyne csak megvonja a vállát. - A semmiből teremtesz dolgokat és véletlenszerűen át dobsz minket egy kontinenssel arrébb. És nem hiszel benne, hogy a nő madara kivisz innen. - Most mit mondjak? Kinőttem a Hamupipőkéből. - Woa lányok nem kell ám ilyen gyorsan elrohannotok. A madárka szép meg minden, de akár tehetek is egy szíveséget és oda is teleportálhatlak titeket a reptérre. Vagy akár haza. Vaaagy, összeszedhetnénk a Cotati varázslónőt is...- Kacsint Loki Thenára. - És elmehetnénk mind meginni valamit, amíg ellátjuk a sebeit. Heart felvonja a szemöldökét. - Ahhhhaaaa. Te vagy Loki igaz? Az átverések és hazugságok hercege? Nem sértődsz meg ha ezt az ajánlatott inkább passzoljuk igaz. - Ugyan már. - tárja szét a karját Loki. - Az már a múlt. A rég múlt. Már király vagyok. Jotunheilmé igaz. De akkor is. És már nem az átverések és hazugságok, hanem a történetek istene. Szóval nincs okom hazudni nektek. - Mosolyog sármosan. - Meg aztán nem gondoltam, hogy ilyen társaságban...- Mutat Madelyne-re. - Ilyen könnyen ítélkeznétek. - Inkább leszek Hamupipőke. - jelenti ki Heart. - Aucs. - jegyzi meg Loki. - És te Pandalány? - kérdezi kétségbeesetten. Még hallom, hogy Heart meglepődik az idegenvezetőnkön. Én egy két lábon járó beszélő panda vagyok... Technikailag... Na mindegy. Magam részéről zsalok haza. Vagyis... Zsalnék, de nem jönnek. Tejbetök valamit nagyon magyaráz... Ne most, jó? Ha nem segítesz, legalább ne tarts fel... Sztem Miss MárkevésbéIdeg is menne... Visszaállok Heart mellé, zsebrevágom a kezem és ránézek. - Miről megy a dumcsi? - Mint ahogy már korábban mondtam, a nő marad, te pedig mehetsz, amerre tetszik, a reptérre, haza, csak ki innen... – mondja Thena nem túl kedvesen, inkább fenyegetően. Connor megint a kezébe veszi az irányítást, pedig igazából fingja sincs, mi történik. - Őőő... Ahogy látjátok, a kedves barátom nem éppen a legszociálisabb lény... - mondja, a nő a szemét forgatja és karba fonja a kezét. – Úgyhogy, ha nem bánjátok, mi megyünk is... - folytatja bizonytalanul, mire Thena csak bólint. Már hátat is fordít. Majd visszafordul. - A madár még mindig kivisz titeket, ha offolnátok az ajánlatát... - biccent nekünk még, mielőtt lelépnének. - Hé, ti meg hová mentek? - kiált Loki Thenáék után. Láthatóan nem tudja eldönteni, hogy most akkor melyik csapat után fusson. Végül már majdnem döntést hoz, amikor elkezd alattunk morajlani és remegni a föld. Heart azonnal fel is nyög amolyan "Ezt nem hiszem el" hangvétellel. És nem sokkal később Thenáék előtt át is töri a földet az első gyökér. Amit Thena még elkaphat és akár vissza is fordíthat. A következő gyökér közvetlenül előttem tör elő a földből és nagyon azon van, hogy elkapjon, ami majdnem sikerül is neki, de akkor egy nagy rózsaszín fény villanás megállítja a gyökereket és a fény egy pajzsot formálva továbbra is távol tartja a gyökereket hármunktól. Mikor a csapat kezdett kettéválni, úgy tűnt Vigyori kezd "pánikolni". Heart nem válaszolt a kérdésemre, szóval kénytelen voltam egyedül boldogulni. A tag engem kérdezett. Én csak oldalra döntött fejjel roppant értelmesen néztem rá. Heart kiakadt, szal azt hiszem "nem" a jó válasz. Azonban már nem tudok válaszolni, mert el kezd mozogni alattunk a föld. Könyörgöm legyünk egy törésvonalon és legyen egy mezei rengés... Légyszi, légyszi... Hát megint csak nem hallgattattam meg. A második gyökér engem támadott. Kapusokat megszégyenítő vetődéssel orientálódtam arrébb, amire végül nem is volt szükség, mert egy pajzs megvédett. Gyorsan felállok. - Heart gondolom ez te voltál, szal köszi! - nézek a lányra - Mi a fene lehet ez? Majd Madelynhez fordulok. - Neked van képességed amúgy? Vagy olyan állapotban, hogy harcolni tudj? Próbálom felmérni a terepet. Ajj, hogy ehhez nekem mennyire nincs kedvem... - Nem tudom. - feleli gyorsan Madelyne - Nem hiszem. Heart azonnal visszafordul Thena felé. - Mi a fene van veled? Már elindultunk! Mondtuk, hogy nem akarunk tőled semmit akkor miért támadtál ránk? - Nem ő volt. - Vág közbe Loki. - Mondja a hazugságok hercege. - Szól vissza Heart A növények első csapását főleg Thenanak sikerült visszavernie. Alighogy válaszol Heartnak. Újabb jelenléteket kezd érezni, nem állati emberi vagy idegen, hanem növényi jelenléteket, de mégis másokat. Aztán megjelennek a bokrok közül az alakok, akik mind mozgó növényeknek néznek ki. Fegyverekkel néhányan Heart pálcájára emlékeztető mágikus botokkal. És végül a vezetőjük is megjelenik. - A varázslónőért jöttem. Az egyetlenért, aki túlélte. Madelyn válaszát szomorúan veszem tudomásul. Úgy tűnik, Miss Valószínűlegújraideg tud valamit, ami a növényekhez kötődik. Zsír, akkor majd ő megoldja. Hittem én... Aztán sétáló növények. - Heart... Ha legközelebb választanom kell, hogy ijesztő katonák, vagy varázslókkal teli erdő sétáló gyomokkal, akkor az előbbit fogom. Mert az legalább Hong Kongban van... Oké... Mit tudok csinálni? Legszívesebben elállnék az útból, de akkor sose végzünk. Heart még nem bájolt el, hogy értsem őket. Bár őszintén... Lehet ezek után a végén csak oroszul jódlizva tudnék beszélni... Nem tudom, ki mit tud, nem látok sétáló bambuszt, nem igazán vagyok nyitott az egzotikus kosztra... De mást nagyon nem tudok tenni. Pandus fáradt, Pandus éhes, Pandus menne haza. Ezzel átváltoztam Hulkká pandává és elkezdtem áttörni a gyomokon. Le akarom teperni a nyomorultat. Átgondoltam a tervet? Nem. De nem érdekel. Haza. Akarok. Menni… Épp mennék neki az egyik gyomMannek (nem a kaktusznak, annyi eszem maradt), mikor megcsap egy széllökés. Ettől annyira meglepődöm, hogy kissé irányt váltok, aminek hatására éppen, hogy kicsit meglököm a célpontom, aki ennek hatására fel sem borul. - Nyugi van, kicsilány... Ezzel nem segítesz… - mondja Miss Ideg nyugodt hangon. Aha... Szóval ő szeleskedett… Nem kell nekem többet mondani. Ahol vagyok megállok és leülök a sejhajomra. - Oké, akkor te bajod! - nézek Thenára (medvéül). Nem mozdulok, csak ha veszély fenyeget. Észben kell tartanom, hogy kell gyártanom növényekre bénítót meg altatót... Mondjuk... Egyáltalán létezik olyan növény? Vagy itt állatszőrből kell keverni... Az is jó, ha a növény pandaszőr allergiás lesz... Na de vissza a csatatérre. Jól látom, lehet Vigyori tud valamit tenni? Amit kár, hogy félig-meddig nem láttam, de megtörtént: - A sétáló pálmák nekem is újdonság, ha ez számít valamit. – jegyzi meg Heart. Aztán ahogy neki indulok még utánam nyúl és mondana valamit, de túl lassú a reakció ideje és már félúton vagyok az első 'gazember' felé. A gazember, akinek neki ’ütődök' enyhén meglepődik rajtam. Ha rendes szemei lennének valószínűleg meglepődve pislogna. Így csak kíváncsian figyel engem a földretámasztott lándzsája mellet. Ez az a pillanat amikor Heart szinte a botját is elejti az állával együtt és nem bírja ki, hogy ne csapjon oda a homlokára. Szóval a helyzet a következő... Fikusz csak meglepődött, de nem kellett lebírkóznom. Úgyhogy amint meggyőződtem arról, hogy nem mozdul leültem. Persze mindenki angolul beszél, így továbbra sem értem, mizu... Nem tudom mi lesz. Mit tudok tenni... Miss Meglepőenkedvesideg még nem tett semmit. Én várok... Még mindig szólhat, hogy váltsak dömperbe... Amíg ücsörgök azon filózok, hogy ha adódna alkalmam, vajon le tudnám-e lőni a bénító köpőcsövemmel a srácot...? Közelebb tudnék lopakodni? Ezt próbálom felmérni. De, hogy ne legyen feltűnő, úgy döntök, megpróbálok információt gyűjteni. Fikuszhoz fordulok. - És mondd... Gyakran jársz ide? Szóval… amit nagyjából nem láttam, de amúgy megtörtént: A növény kíváncsian kinyújtja a nyakát fölém, hogy jobban szemügyre vegyen, aztán lassan elkezd felém nyúlni a szabad kezével. Már épp elérné a puha bolyhos fülem, amikor hirtelen felé fordulok és felteszem a kérdéseim. A gazember ijedtében visszahúzza vagy két centit a kezét (vagy az ágát?) és meglepetten (?) néz rám, majd mély morgó hangot ad ki. Úgy hangzik, mint egy nem. Talán egy nem. Vagy egy helló, nehéz eldönteni. A gyommen válaszol a kérdésemre, azonban egy valamit nem vettem figyelembe. Miért tudna beszélni egy amerikai? gyommen kínaiul egy pandával...? Pedig olyan szép és egyszerű lett volna... De talán ez a hörgés azt jelzi, hogy értelmes és van remény a kommunikációra. Hm... Már csak a jó kérdések kellenek. - Szia! Értesz engem? - kérdezem hangosan és jól artikuláltan, mert úgy biztosan jobban fogja érteni. - Ha értesz, hörögj egyet, ha nem, akkor kettőt. Tudod, valahogy így... Megpróbálom leutánozni a hangját és bemutatom, mit értek egy és kettő alatt. Mutogatok, ha kell. Amint ezt tisztáztuk és látom a szemeiben az értelem csillanását - vagy lehet valami porszem lesz, ki tudja - akkor el kis kezdem "vallatni". A gazember ismét hörög egyet, ami nagyon egy igennek hangzik. - Szóval... Te nem akarsz megtámadni, igaz? Várok. - Akkor támadnál meg, ha ő - mutatok a srácra - utasítana, igaz? Várok. - Szép szóval lehet rá hatni? Várok. - Van gyenge pontja? Várok. - Nem éhes? Mert én igen és akkor akár egy jó kaja mellett meg is beszélhetnénk a nézeteltéréseinket... Várok… A második, vagyis hát technikailag az első kérdésemre is egy igent hörög. És a harmadik, technikailag a másodikra is igen a válasz. A következő kérdés után hosszan hallgat már-már úgy tűnik, válaszolni sem fog, de végül, hörög valamit, amit viszont nem nagyon tudok eldönteni most igen-e vagy nem. A többi kérdésem azonban nem tudom feltenni, mert valami megváltozik és az összes gyommen azonnal fegyvert ránt. - Qie! - Kiált fel Heart és mielőtt megtámadhatna egy másik növény lény mellettem egy rózsaszín fény gömb ledönti a lábáról. Az összes gazember - és mintha azóta még többen lennének - felénk indulnak, mind teljes erővel támadnak ránk. Heart Madelynet védi és közben igyekszik az irányomba mozgó növények közül is a legtöbbet elhárítani. Madelyne Heart mögött marad és igyekszik úgy helyezkedni, hogy ne hátráltassa a lányt. Loki pedig teljes erőbedobással idézgeti a zöld csóvákat, hogy fedezze, Thenát ha a lánynak szüksége van rá, közben intéz egy-két kisebb támadást Qui ellen is. A fiú viszont semmi mást nem tesz csak a gyökerekkel és az általa mozgatott fákkal védi magát. A többit a gazemberekre bízza. Fikusz egy darabig készségesen válaszol, mígnem a legfontosabb kérdésemre nem reagál. Már épp kérdőre vonnám, mikor feltűnik, hogy a gyommenek mind fegyvert rántanak. Ajjnemár... Miss Idegék felé pillantok. Komolyan... Egy dolgotok volt, és inkább magunkra haragítottátok Kertészfiút... Eszem megáll... Már rég ledózerolhattam volna őket a fenébe. Így már ennek lőttek. Felmérem a helyzetem. Fikusz tök cuki. Itt védelmez, jajj egyem meg... De nem bambusz... Ha nem egy öntudatlan növénylény lenne, még a végén azt hinném bejövök neki. Mondjuk így nem tudom, hogy tud ellenkezni, ha a többiek meg le akarnak gyakni minket. Na, Heart is felocsúdott a facepalmból. Ideje volt. Ő is véd részben, szal nincs is dolgom. De komolyan. Ketten védenek, Miss Ideg szerint a dózeroljukleőketafrancba nem jó módi... Akkor jót ülök magamért. - Kezd elegem lenni belőlük Qie! - Kiabálja felém Heart. - Kezdek elfáradni. - Mondja miközben még két rózsaszín fény pamacsot vág neki két rám akaszkodó gazemberre. Teljesen ignoráltam Heartöt. Végre ő is dolgozik... Én is szenvedek, csak perpill nem hangosan... Kicsit valóban ellébecolok, de a gyomrom kordulására kelletlenül sóhajtok. Na, úgy néz ki, dolgoznom kell, mert különben sose jutok haza... Visszaváltozok emberré, majd ugyanúgy a korábban használt nyelvvel szólok Fikuszhoz. - Tarts bakot, kérlek! Megvárom, míg segít, majd így felmászom egy fára. A köpőcsövem készenlétben. Tudom, hogy nincs sok esélyem, de hátha lesz egy pillanatom... Altató van betöltve. Itt az ideje a csendespihenőnek, Kertészboi! A növény cimbim nem igazán tudja hová tenni, hogy rá kiabáltam és segítséget kérek tőle így azonnal megmerevedik, tökéletes lehetőséget teremt arra, hogy felmásszak rá hogyha kihasználom, amíg megpróbálja összerakni a dolgokat. A magasból tökéletesen sikerül becélozni a srácot és neki köpni a nyilat. De olyasmi történik, amire nem vagyok felkészülve… A srác elkapja reptében a nyilat és összetöri, majd - kicsit sem meglepően - én is kapok egy gyökeret a mellkasomba, ami rövid ívben a földhöz is ver. Mocskosul fáj az eset és a lélegzetem is elakad egy pillanatra, de szerencsére nem történik nagyobb bajom. NAMENJÉMÁRABÚEBA szitkozódok magamban. Pedig minden tökéletes volt. Erre ő úgy reagál, ahogy a filmekben szoktak. Eszem megáll. Ezért hollywoodi fizetést kérek... Cöh... Hiú ábránd. Amúgy... Hogy vett észre? A férfiak nem is tudnak multitaskingolni. Elvileg. Lehet, hogy nő... Ez mondjuk magyarázná a hisztis voltát... De az is lehet, hogy Te köptél be, kötsög! Rúgok a fa felé, amiről lerepültem. Shaj... Emberként is olyan leszek, mint egy panda... Csak nem fekete-fehér, hanem kék-zöld... Mikor a fa fele rúgtam, kicsit kinyitottam a szemem. Most teszem meg ezt másodjára. Nem, továbbra sem tudta le magát a harc. Na jó, elég ideig tettettem magam halottnak... Nélkülem ez a csapat életképtelen. Nagy nehezen összekaparom magam és visszatérek Hearthöz. - Ötlet? Mert én kifogytam belőle... - kérdezem, miközben összerakom a bambuszbotom és próbálom azzal csapkodni a gyommeneket, miközben masszívan fájnak a tagjaim és majd' elalszok. Persze nem igaz, hogy nincs ötletem, csak a jó vezető megkérdezi a társait... Na jó, kit akarok becsapni... Tényleg nincs ötletem... Meg nem is vagyok túlzottan vezető alkat... - Nincs kedved most már elteleportálni minket? - kérdezem, amint feltűnik a nő Kertészboi mellett. Mintha egyre több járkáló bokor venne körbe minket. - Nem akarlak megbántani hercegnő, de szerintem ez a nem ártunk nekik csak simogatjuk őket technika nem nagyon fog működni! - kiáltja Heart Thenának. Közben a földhöz csapja a botját mire egy jó ötméteres körben hátra löki a növénymeneket. Egyre fáradtabbnak tűnik. A kérdésemre lihegve válaszol. - Kizárt, hogy menne... Loki felvakarja magát a padlóról visszacsúsztatja a kardját a hüvelyébe, aztán lemondóan sóhajt egyet. - Na jó, majd a profik ezt elintézik. - jelenti ki azzal mindenkit körbevesz a zöld fény. Egy nagyobb villanás után mindenki egy sörszagú meleg zajos kocsmában találja magát, ahol az emberek szarvas sisakokban és medvebőr galléral flangálnak. - Kérlek mond, hogy ez valami D&D kocsma...- nyögi Heart. - Nem. - fújja ki magát Loki. - Ez itt a Storn Björn, üdvözlet Asgardon. Sört? - Kérdezi és közben feláll az asztaltól, de még rá támaszkodva vár, hogy válaszoljunk. Ez az a pillanat amikor Heart gyanakodva rám néz. - Érted egyáltalán, amit beszélnek? – kérdezi. Hát Heart válasza nem nyugtat meg. Erre mindenki meglepetésére, miután az sem jött be, amit Miss Ideg csinált, Vigyori bevont minket zöld fénnyel. Elrakom a botom. Shaj... Már megint itt tartunk... Van egy sanda gyanúm, mi jön... Még rátekintek Fikuszra és integetek neki. - Na pás, azért Te egész jó arc voltál! - morgom neki, majd eltűnünk. Egy kocsmába érkezünk. Körül nézek. Ha a szobanövény megtámad, hülyét kapok... Egészen békés helynek tűnik... Zajos, de azt már leszarom... Tőlem akár másik bolygón is lehetünk, amíg békén hagynak. Vigyori kérdez... Asszem kábé értem, mit akar. Heart is kérdez, amire csak felvontam a szemöldököm. - Fikuszt, az új spanomat jobban értettem, meg Miss Ideggel is jobban boldogultam medve-nyelven, de megoldom. Már csak elrontanád a funt, ha esetleg segítenél... Mondjuk... Előszedem a mobilom. MIAZHOGYNINCSHÁLÓZAT? - Fenébe, így, hogy használom a netes fordítót? - szenvedek halkan. Heart és Madelyn hallhatja. Vigyorihoz fordulok. Ha jól értettem, amit kérdez, akkor... - If you give some food too, I'm in. Nem szeretem a sört. De ha ad kaját, akkor megiszom. Kompromisszum. - Hol is vagyunk, hogy nincs hálózat? - kérdezem Heartöt? - Mert ha Svédország, vagy Norvégia, vagy valami ilyesmi, akkor lennie kéne free wifinek, nem? Amúgy... Jól vagytok? A többieket is kérdezem. - Is everybody alright? Majd amint azt mondják, hogy jól vannak, amíg meg nem jön a kaja finoman és nőiesen elfekszek az asztalon. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 25, 2022 15:25:41 GMT 1
-Semmi gond.- Feleli Loki Pandusnak és fel is pattan.-Kérünk egy teljes asztalt és egy kör sört mindenkinek!
-Nagyon magabiztos.- Súgja Pandusnak Heart.- Remélem van pénze kifizetni, nincs kedvem verekedni miatta. Megint...
-Szóval most tényleg Asgardon vagyunk?- Kérdezi a lány kicsit kétségbe esve.
-Ne aggódj, majd haza juttatlak. Most csak élvezzétek a hangulatot.- Feleli Loki, önelégült mosollyal.
A hangulat valóban olyan, mint egy elborult DnD partiban. A férfiak, akik alig figyelnek fel arra, hogy csak úgy megjelentetek, mintha ez tök normális lenne, mindenfelé üvöltöznek, nevetgélnek, nőket ültetnek az ölükbe és a fejszéjüket rázogatják.
-Hát nem nagyszerű hely?
Miközben Heart hitetlen grimasszal próbálja kitalálni ezt most komolyan mondja megérkezik a rendelés is. Valami leves 3 óriási kenyér és egy kisebb egész vaddisznő képében. Utána pedig megjönnek a korsó sörök is amikből mindegyik korsó akkorra, mint egy vödör.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 25, 2022 15:35:01 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/510923335702413323/946775435302277130/269e571bba8ba1939dac8472db04c7b5~jpg A mentőakció sikeresnek bizonyult, sikerült összeszednetek a hiányzó lányt és Barryt is megmentettétek ezzel pedig nyertetek pár napot a paradicsomban. Emma kijárta hogy mindketten Krakoa vendégeinek számítsatok, szóval oda mentetek a szigeten ahova csak akartatok, és mint kiderült itt minden nap olyan. mint egy kollégiumi buli és egy luxus sziget találkozása. Bár az ételek és az italok is furák, de legalább ingyen vannak. Az ikrek szívesen kísérgetnek. általában nem egyszerre, és általában főleg Mindee, de legalább úgy 80%-os pontossággal már kitalálod melyik melyik, pedig nincs könnyű dolgod. mert folyton ugyanolyan ruhákban járnak. A nyaralást úgy tűnik Barry élvezi a legkevésbé. Már számtalanszor veszekedett Emmával az elvesztett gép adatai miatt. Aminek az egyik alkalommal az lett a vége hogy a White Queen egyszerűen sarokba állította pár órákra. Utána pedig folytatták tovább. Nagyon úgy tűnt, hogy nem tudnak megoldást találni az adatok visszaszerzésére ami miatt a nő több mint morcos volt. Egy alkalommal már végső kétségbeesésében egy mutánst is felkereset aki szintén ismert arról, hogy bármit képes elérni egy számítógépen, annak is csak annyi lett a vége hogy a két nő teli tüdőből ordított egymással amit még a sziget másik felén is hallani lehetett, aztán Barry leitta maggát a sárga földig.
-Nem hiszem el, hogy semmit sem tehetünk... a kutatásom... és a bizonyítékok... Azokra nektek is szükségetek lenne nem?- Sírja másnaposan egyik reggel.
-Sage nem tudott segíteni?- Kérdezi Mindee.
-Szerintem az egész sziget hallotta a választ.- Feleli Christian.
-Mi van WizKiddel?- Kérdezi Barry.
-Már háromszor mentünk ki az állomásra, de még mindig nem értek vissza, de Emma és Beast is figyelnek rá.- Próbálja megnyugtatni a lány.
-Úgy van, nincs miért aggódnod. Miért nem pihentek addig egy kicsit és mentek le a szigetre? |
|
