Zima
FRPG Guru
Posts: 591 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Jun 9, 2021 20:19:08 GMT 1
Wong köszönetet mond mindenkinek. Oké, akkor elég jók voltunk. Megnyugtató. Mikor üdvözöl a körben, elmosolyodom. Jó érzés, ahogy a többiek is örülnek ennek. Szóval alkalmas vagyok ebbe a társaságba… Mondjuk… ez egyszerre megtisztelő és nos… Nem akarok gonosz lenni, de… Én csöppentem ide és máris muszáj voltam őket irányítani… Szóval a mérce… Na jó, lehet csak nem ismerem őket eléggé és több bennük a potenciál…
Mikor az ünneplésről volt szó, Wong egy nyomatékos kérdéssel szólított fel minket, hogy járjunk utána a labornak. Bevallom, felbosszantott. Itt hagyott minket, hogy oldjuk meg, aztán még nyomozzunk is az eset után? Ők a nagy hősök nem? Vagy csak igazságtalan vagyok, és ez egyfajta próba, meg valóban a mi dolgunk? Persze rögtön bevillan a kis lány arca. Nem arról van szó, hogy nem akarok neki segíteni, hanem hogy Wong csak itt osztja az észt.
Shang Chi - legalábbis asszem így hívják – legalább felajánlotta a segítségét, de aztán Heart elküldte a francba. Összehúzom a szemöldököm. Basszus, ha valamit meg tudnánk oldani könnyen, mi a fenéért kell sérelmek miatt elküldeni a segítséget? Lehet igazságtalan vagyok. Bocs, hirtelen ide lettem rángatva, fáradt vagyok és éhes…
Mikor Lin Fey kimondja, hogy nem kellett volna elküldeni, már épp majdnem bólogattam volna, mikor folytatja. Egy „finom és nőies” facepalm csattant a homlokomon. Most… ez… komoly…? Továbbra is hitetlenül meredve ücsörögtem volna a kis helyemen, ha Heart nem húz odébb. Egy értelmes ember! Mondjuk, ha nem zavarja el a srácokat, már talán megoldottuk volna, de miiiiindeeegy…
- Menjünk! Te akkor vissza tudod keresni a helyet?
Kicsit leporolom magam, majd odaszólok a srácoknak.
- Mi megyünk felderíteni a helyet. Jöttök, vagy maradtok?
Nem várom meg a válaszukat és pont nem izgat, hogy kicsit durvábban szóltam hozzájuk. Heartre figyelek és miközben beszél, előtúrok a táskámból egy bambusz szeletet. Nem sok, de addig amíg rágcsálom legalább nem morgok…
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jun 26, 2021 12:09:51 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/85/1f/12/851f123b7c5ff75fbdd465819aa1c90c~jpg Megkönnyebbülten tapasztalom, hogy elengedtek végre. A torkomat szorító gombóc minden egyes lépéssel csökken. Hamarosan elég messze érek tőlük, hogy másra is tudjak figyelni. Például hogy kedves társam visszaért-e vagy sem, de egyelőre nem úgy érzem, hogy az erdőben lenne. Tipikus... Ciccegek magamban.
Viszont valami mást érzek. Mintha... Magam sem tudom megítélni így elsőre, hogy mi az, de nem szokásom a segítségkérést visszautasítani, hiszen mégis csak a növényeken keresztül érkezett. Legalább valami eltereli a figyelmem.
Azonnal elindulok, hogy megtaláljam a forrást, szerencsére nem is kell sokat mennem, egy csermely mellett megtalálom a különös lényt. Még az én szemem is kikerekedik a látványára, mert bár sok furcsasággal találkoztam már, azért még nem láttam a fajtáját. Mindenesetre ez nem tántorít el, mert látom és érzem, hogy megsérült.
A mondatára csak a szememet forgatom és felhorkantok.
- Egyetértek, de úgyis hamarosan saját magukat irtják ki... És asszem, nem árt neked sem, ha kicsit még maradok - ennyi, amit hozzáfűzök a szövegéhez, majd ahogy kezd előredőlni, azonnal felemelem a kezem, így amerre dőlne, puha levelek fogják közre, mintha egy ágyba dőlt volna. Azért a biztonság kedvéért egy ideig készenlétben hagyok pár erősebb növényt, hogy ha meg akarna támadni, akkor lefogjam, de még nem használom rajta.
Ezután nekiállok felmérni a sérüléseit és a legjobb tudásom szerint ellátni őt, aztán hagyom, hadd pihenjen, közben keresni kezdek valami ételt, amiben segítséget is kérek az állatoktól. Vizet is gyűjtök, úgy térek vissza hozzá, hagyom, hadd nyerje vissza az energiáját, addig azzal foglalkozom, hogy felmérjem, hogy az erdőben van-e a forrása, ami ennyire legyengítette vagy sem. Ehhez magamat, az állatokat, növényeket használom, velük beszélem meg a dolgokat.
Remélhetőleg hamar összeszedi magát, hogy utána járhassunk a dolgoknak. Ja, és remélem, nem fog nagyon ellenállni, nincs kedvem bizonygatni, hogy nem tartozom azok közé, akiket én is nagy részben gyűlölök és megvetek... |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jun 29, 2021 16:02:24 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/510923335702413323/798551614259593246/20210112_145734~png Férgek: Őrült tudósok és játékaik Aria : Mirror & Raven : Sophie
-Futás a sikátorba a kapuhoz!- Kiáltom. Egyedül nem tud átmenni, de a követőink sem. Már én is lépnék át az ajtón amikor megragadnak és visszahúznak. Még sikerül felsikítanom, de önkéntelenük is beugranak Mindee emlékei, amitől ép elég időre lefagyok, hogy rendes fogást találjon rajtam. Ha csak egy lépéssel előrébb lennék már használhatnám a képeségem, de itt még mindig érzem a tompa nyomást a fejemben és azt a borzalmas süketséget. Nem tudom magam kiverekedni a kezei közül, de legalább a sokkolót elejti. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jun 29, 2021 17:11:09 GMT 1
Férgek: A labor Zima : Pandalány
-Megpróbálom.- Mondja Heart, előveszi a pálcáját és tesz vele egy nagy kör muzdulatott mire érzed, hogy emelkedni kezdesz a talajról.
-Fentről jobban fogjuk látni a pusztítás nyomait.- Mondja. És igaza van. Valóban jól látható volt merről is jött a sárkány. Így a magasból könnyen tudjátok követni. Illetve Heart mert bár először úgy tűnik hogy magadtól repülsz egy idő után egyértelmű lesz, hogy Heart irányítja merre mentek. Végül egy hatalmas üveg hátán üveg, iroda épület előtt landoltok. Az egyik fal ki van törve, egyértelműen innen szabadult a sárkány. Heart rád néz, hogy lássa mit gondolsz, aztán egy nagyot nyelve belép a törött üvegen. Az üveg ropog a lábatok alatt, ahogy beléptek az üres recepcióra. Szinte rögtön halljátok is a szirénát.
-Húzzunk bele mielőtt ideérnek.- Mondja Heart és valóban el is indul. Nem nehéz megtalálni a bejáratot mivel ott is van egy hatalmas lyuk a falban. Ami egy mély alagsorba vezet, az egész lehet vagy 200 méter mély vagy még mélyebb.
-Megint repülünk úgy néz ki.- Újabb mozdulatot tesz a botjával, és el is kezdtek ereszkedni az aknába. Az elétek táruló látvány pint az amit egy félelmetes, gonosz tudósok általi kísérletezésre létrehozott helyről elvártok. Villogó lámpák, kísérteties zöld fényben izzó tartályok amik közül az egyik össze is van törve és a benne levő folyadék most vidáman placsog a lábatok alatt. Kémcsövek és lombikok, csövekkel összekötve, valami amúgy ránézésre nagyon menő lepárlónak tűnne ha nem rázna mindkettőtöket a hideg a helytől. Az edények alján rózsaszínes lötty, a lepárlóban is ugyanolyan színű, mellette egy ládában valami furcsa rózsaszín virág. Heart lassan körbe sétál a laboron majd megáll az egyik tartáj mellet. Rögtön látod te is hogy mit néz, abban még mindig úszik valaki noha az nem egy gyerek. Egy hosszú vöröshajú nő lebeg a zöldes folyadékban, nagyon békésnek tűnik, de mégis görcsbe rándul a gyomra tőle az embernek, mégis csak valaki van abban a tartályban.
Heart az üvegre teszi a kezét.
-Még biztosan életben van.- Mondja. |
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jun 29, 2021 17:44:56 GMT 1
#s://i~imgur~com/0U1KKPM~jpg Nos igen. Jövök egy köszönettel Petersnek. Ha túlélem. Amire jelen pillanatban semmi garancia. Sophie mindenesetre hálás az életmentő ötletért, szóval míg nekem - tisztességes, életképtelen szerencsétlenhez méltón - bekapcsol az őskorból maradt reflexem, hogy ha meglátok valamit égni, csak bambán bámulni vagyok képes, hogy "Jééé, tűz", ő átkarolja a nyakamat, megpuszilja az arcomat, aztán kirántva a sokkból elkezd az ajtó felé húzni. Azért elég hamar magamhoz térek, és futok vele... amikorra oda jutunk, hogy le kell sokkolni két barmot, igazából magamtól is boldogulok az egyikkel. Egy hálapont Petersnek, egy hálapont az általános iskolás tesitanárnak, aki pápaszemes csontváznak nevezett az iskolakörök után. Köszönöm, Mr. Thompson, az, hogy egy tahó volt, ma megmenti az életem. Amikor elérjük az első kaput, már látszik a fény az alagút végén, de épp ahogy átérne rajta Sophie is, az egyik fickó beér minket és elkapja. Magától nem tud szabadulni, úgy tűnik, a képességének hiánya azért elég sok problémát jelent... de ki tudja verni emberünk kezéből a sokkolót, ami nekem szerencsére még megvan. Amíg a férfi a lánnyal van elfoglalva, mozdulok, és megpróbálom a vállánál sokkolni, hogy Sophie-nak lehetőleg ne ártsak... ha nem sikerül, visszkézből tarkóra viszek be egy ütést, amitől jó eséllyel eszméletét veszti. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jun 29, 2021 18:14:58 GMT 1
Empyre: Achlys: Az erdők könyei A lány sérülése nagyon súlyosnak tűnnek, de szerencsére könnyen tudod őket gyógyítani, olyan mint egy értelmes mozgó nővény. Egyáltalán nem olyan mint bármilyen állat, vagy ember, vagy ufó vagy bármi. És mivel nagyon kimerült és a sérülései is megviselték, még egy darabig magához sem tér, így van időd, élelmet keríteni, bár kérdés vajon mit ehet valaki, aki lényegében egy nővény.
Nem kell sokáig keresned a behatolókat, finoman szólva erősen feltünőek. Két sovány szőke fiú és egy hatalmas kék óriás. A kék hideg óriás, vagy 3 méter magas, de hiába tűnnek sima embernek, a két szőke srác sem azok, ez szinte az első pillanattól biztos. Láthatóan keresnek valamit és fel vannak fegyverkezve. Lényegében gyerekek, de ha ők sebezték meg a nőt akkor számít ez? |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jun 29, 2021 18:28:23 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/85/1f/12/851f123b7c5ff75fbdd465819aa1c90c~jpg Szerencsémre nem sok problémával jár ez a lény. Könnyedén végzek vele, majd inkább körül nézek, itt vannak-e a támadók. Érdekes megfigyelést teszek: három behatoló van, de úgy tűnik, mindegyik veszélyes lehet, ha valóban ők gyengítették le a lényt. Talán okosabb volna először kicsit kutakodni, megfigyelni őket, hátha ki tudok deríteni valamit.
Így hát a növényeket, állatok ráállítom arra, hogy figyeljék őket és mindenről számoljanak be nekem, amit megtudnak. Én magam igen tisztes távból követem őket, hogy még véletlenül se vegyenek észre. Nem szeretnék felelőtlenül cselekedni és bajba sem akarok kerülni. Bevallom, rohadtul nincs kedvem a csíra kölykökkel és óriásokkal foglalkozni, de ha valóban veszélyt jelentenek a környezetre, akkor nem fogom hagyni, hogy csak így itt csatangoljanak. Elvégre én vagyok az erdők védelmezője is, nem igaz? Nekem is fáj, ha a közelemben a természetnek fáj, szóval ez sehogyan sem éri meg. Ha pedig nem ők a tettesek, akkor magamnak is megspórolok egy idegbeteg beszélgetést.
Így csak követem őket és várom a jelentéseket, hogy kikkel is van dolgunk... |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Jun 29, 2021 21:14:50 GMT 1
- Woa… - rezzenek össze, miközben emelkedni kezdek.
Oké, pánikolok. Még sosem repültem. Úgy kapaszkodom a bambusz rudamba, mintha az életem múlna rajta. Jó, tudom, hogy Heart tart, de akkor is.
Egészen magasra repülünk. Innen tényleg egyértelműen látjuk az utat. Követjük a nyomokat. Magam részéről némiképp rettegve, hogy leesek, vagy beüt valami gond. Remélem nem ült ki nagyon az arcomra. Borzasztóan megkönnyebbülök, mikor leszállunk az üvegépületnél, hogy aztán újra feszült legyek. A tekintetünk egy pillanatra találkozik Heartével, majd utána én is belépek. Nem tetszik ez a hely. A szirénák hangja sem nyugtat meg. Tudnának egyáltalán bármit is tenni? Mi vajon tudunk? Tényleg jó ötlet volt Wongtól, hogy elengedett?
Az akna láttán nagyot nyelek. Behunyom a szemem és várom, hogy Heart levigyen. Nem épp a leghősiesebb viselkedés, de na… ez jutott. Leérve egy elég para helyen találjuk magunkat. Elönt a rettegés. Menni akarok innen, de nem lehet. Nem tehetjük. Nem akarom, hogy bárki más arra a sorsra jusson, mint a kis lány. Megemberelem magam, de Heart talál valamit. Azaz valakit. Amitől tartottunk. Elhűlve, gyomorgörcsben nézem a nőt a tartályban. Valószínűleg él és valószínűleg vele is olyasmit tettek, mint a lánnyal. Kezem ökölbe szorul, megrázom a fejem.
- Valószínű… Az én képességem haszontalan jelenleg. A tied? Mit tudunk tenni vele? El tudjuk szállítani, le tudjuk engedni úgy a folyadékot, hogy ne sérüljön? Nem érzem úgy, hogy rendelkezünk a megfelelő tudással…
Próbálok nem kétségbeesni. Körülnézek kicsit, hátha találok valami papírt, ami hasznos lehet. Az esetleges számítógépekre is vetek egy pillantást, de nem vagyok hacker… Nem tudom, mit tehetnénk…
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jul 4, 2021 16:01:18 GMT 1
#s://2img~net/u/1813/32/74/27/avatars/328-52~jpg Sikeres lövés, ám mielőtt örömkiáltásra nyitnám a számat, valami eltalál és a falnak csapódok. Elmormogok egy halk "kurvaanyádat" aztán megpróbálok felkelni a padlóról, de elég nehéz így, hogy forog körülöttem a világ. A következő dolog, amit hallok az a macskalány. - Egy élesztő puszi lehet, hogy jólesne csipkerózsikának. Felelem és kacsintok egy fájdalmasat, miközben a sebeim vakarom és próbálom visszanyerni az egyensúlyomat. Csak ezután mérem végig jobban a lányt. Valami nem stimmel rajta. - Új a frizurád? Kérdezem vigyorogva, most már úgy, hogy teljesen magamnál vagyok. Végignézek a vonagló neoncsövön és az egyik földre dobott fegyverrel a kezemben odalépek. - Tartsd meg az aprót. Azzal beleeresztem az egész tárat és követem a macskalányt az ablakon keresztül, közben különböző kódtörő technikák közt váltogatok a szememet illetően, hátha valamelyik nem adja fel útközben a dolgot. Ha a szálloda szobában van lehetőségem valahogy gyorsan tüzet gyújtani úgy, hogy semmiképp se menjen a menekülés kárára (erre a szemem is elvégez egy valószínűség számítást), akkor elterelésként megpróbálkozom azzal is még mielőtt távoznék, például molotov koktél stb. Ha sikerült biztos távolságba érkezni, megkérdezem a bűntársam. - Szóval, hogyan tovább? Vagy ez egy viszlát? |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 6, 2021 12:36:46 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/85/1f/12/851f123b7c5ff75fbdd465819aa1c90c~jpg Mesélői: A lány sérülései nagyon súlyosnak tűnnek, de szerencsére könnyen tudod őket gyógyítani, olyan mint egy értelmes mozgó növény. Egyáltalán nem olyan, mint bármilyen állat, vagy ember, vagy ufó vagy bármi. És mivel nagyon kimerült és a sérülései is megviselték, még egy darabig magához sem tér, így van időd élelmet keríteni, bár kérdés vajon mit ehet valaki aki lényegében egy nővény. Nem kell sokáig keresned a behatolókat, finoman szólva erősen feltűnőek. Két sovány szőke fiú és egy hatalmas kék óriás. A kék hideg óriás vagy 3 méter magas, de hiába tűnnek sima embernek, a két szőke srác sem azok, ez szinte az első pillanattól biztos. Láthatóan keresnek valamit és fel vannak fegyverkezve. Lényegében gyerekek, de ha ők sebezték meg a nőt akkor számít ez? Ugyan elég rendesen lemaradva követed őket de akkora zajjal járnak mint egy háborús övezet szóval így is hallasz mindent. Eleve a jégóriás srác borzasztóan kivan ebben a melegben, a másik kettő meg nem szűnik meg vitatkozni. Őszintén megmondom, egy fokkal nehezebb keresési feladatot vártam. Ez a trió szabályosan belemászik az aurámba, pedig kurva messze vannak. Már most rohadtul idegesítenek, pedig még csak a közelükbe sem értem. Bár az az óriás egy fokkal jobb, mint a kölykök. Hogy tudnak ezek ennyit pofázni?! Nekem megfájdul lassan tőlük a fejem, nemhogy egymástól nekik! Morgolódom magamban.
Mindenesetre továbbra is csendben és tisztes távból követem őket, az állatok és a növények így is elhozzák hozzám a beszélgetésüket.
- Ez a hülye vadászat is a te hülye ötleted volt, és most itt ragadtunk a dzsungelben!- kiabálja az egyik.
- Nem mintha nagy lett volna az ellenállás...
- Elvesztettük a többieket is!
- Remélem, mindenki jól van...- jegyzi meg az óriás.
- Kit érdekel, ha mi itt pusztulunk?!
- Legalább megtalálnánk a Cotati varázslónőt...
- És aztán? Megöljük és itt pusztulunk?
- Azt hiszem, meg tudjuk találni- mondja az óriás lihegve.- Egy kereső varázslattal...
- Jah, tök egyszerű megkeresni egy növényt a növények között. Zseni. Ez nem Jutunheim! Egy csomó hülye gaz van itt...- mondja a srác és bele is rúg egy bokorba. Itt nem kicsit leszek ideges. Gaz, mi?!
- Szerintem megér egy próbát. Guslaug meg tudod próbálni?
A kék óriás bólint, aztán ledobja magát törökülésbe, ami azért jár egy minimális földrengéssel. Elhelyezkedik, az ölébe teszi a kezeit, behunyja a szemét, majd nemsokára meg is jelenik körülötte az arany fény, ami azt jelzi, hogy valamit mindenképp sikerült összehoznia. Nemsokára a szemei is felpattannak.
- Érzek valamit!- kiáltja.- Vagyis kettőt, de az egyik itt van nagyon közel, arra!- mondja és egyenesen felém mutat. Remek... Mondom magamban keserűen. Már csak ez hiányzott! Lelkileg még nem készültem fel, hogy ezekkel szóba álljak vagy valami, úgyhogy továbbra is elrejtem magam.
- Szép volt jég agy!- kiáltja az egyik srác és rögtön felém indul. De hiába van meg neki az irány, így is könnyűszerrel el tudtam rejtőzni előle. Igazából el is szalad mellettem, már teljesen úgy tűnik, hogy megúszom, de a másik srácnak és a jégóriásnak több esze van. Sajnos. A szemüveges srácnak sikerül rám bukkanni mágiával felfegyverezve, ami egy zölden világító csavarkulcsra emlékeztet leginkább. Mivel már azért erre számítottam, így csak az egyik fának dőlve várom őket unottan.
- Oké... Azt hiszem, ezt benéztük...- mondja.
- Hát, igen, kurvára benézted... - förmedek rá cseppet sem kedvesen.
- Nem úgy néz ki, mint egy Cotati...- mondja az óriás. - De a varázslat őt jelöli!
- Érdekes...
- A mi világunkban embernek hívnak bennünket, tudod... - mondom olyan hideg hangon, mint maga az óriás.
- Engem már nem érdekel, hogy néz ki!- kiabálja a kibontott hajú srác és a kezében egy fényes gömbbel fenyegetve hozzám fordul, mire én csak felhúzott szemöldökkel nézek rá. - Ki vagy te és hogy kerülsz ide? Ajánlom, hogy gyorsan válaszolj vagy úgy veszem, hogy te is Cotatikkal vagy! - mondja cseppet sem kedvesen. Ők nem tudják, de közben alattuk már mozognak a gyökerek, ha gyorsan le kéne őket fegyverezni. Nem tudom, mennyire lehetnek erősek, de hárman vannak ellenem, hiába én vagyok helyzeti előnyben.
- Hohó! Kis taknyoshoz képest jó nagy szátok van, fiúk! - förmedek megint rájuk. - Fingom sincs, miről beszélsz, de jelenleg zavarod az aurámat és az erdőt is. Vagy visszaveszel kicsit a pofádból, vagy hidd el, rohadtul nem fogsz jól járni! - folytatom nem túl kedvesen, közben megint sötétebb lesz a hangulat a kedvem miatt. - Nem mellesleg ti vagytok itt az idegenek, inkább nektek kéne megmagyarázni, mit kerestek itt... Még a végén kiderül, hogy segíteni is tudok, ahelyett hogy itt fenyegettek engem... - mondom ismét inkább unott hangon.
Közben hívtam magam mellé pár erősebb állatot, ha úgy alakulna, hogy megszorulnék ebben a helyzetben. Egyelőre nem fedték fel magukat, de pontosan tudni fogják, mikor kell lépniük. A gyökerek is készen állnak, illetve ez tényleg az én területem. Ennél jobb helyen nem is tudnám használni az erőmet.
- Szóval elmondjátok, miért kell egy csomó gazban rohangálnotok? - nézek jelentőségteljesen arra, aki ezt mondta és belerúgott egy bokorba. - Ha nem tévedek, akkor elhagytátok a többieket és jaj, de ki kéne jutnotok innen... Nem igaz? - nézek rájuk jelentőségteljesen. Egyelőre türelmesen vagyok, de ha továbbra is ezt a stílust folytatják, akkor lehet, rossz vége lesz ennek. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 22, 2021 13:19:11 GMT 1
Férgek: Őrült tudósok és játékaik
Aria : Mirror & Raven : Sophie Andrew nem fut tovább, igazából jártam a srác fejében és bár én küldtem előre, de nem is számítottam arra, hogy majd magamra hagy. Sikerül sokkolnia a pasit, de a másik rögtön utol is ér minket. Hiába próbálkozik meg őt is kiütni, az nem jön össze, de itt már fel vagyok készülve, egy hátra rúgással sikerül eltalálnom a pasit elég erősen, hogy elveszítse az egyensúlyát. Így sikerül elfutnunk. Vissza se nézve kiabálok ismét.
-Fogd meg a kezem és ugrás.- Ahogy átugrunk egy füvös rétre huppanunk nem messze a White palace-től. Kilihegem magam és úgy fordulok felé.
-Itt biztonságban vagyunk, csak mutáns léphet át a kapun.- Mondom. A következő pillanatban viszont belém hasít a fájdalom és a lélegzetem is elakad, ahogy eltalálnak hátulról. Még van erőm telepatikusan kinyúlni és segítséget kérni a testvéreimtől mielőtt elvesztem az eszméletem.
Mirror:
Sophie eldől melletted és mikor hátra nézel azt látod, hogy egy kiborg lép át a kapun utánatok, még mindig lóg belőle pár kábel, amiket maga után húz és miközben felétek közeleg, éppen rád szegezi a fegyverét.
A szentséges jó életért nem tud legalább rendes mutáns lenni, muszáj, hogy kiborg legyen, nem igaz. Miért találkoznánk csak egyszer olyasvalakivel, akivel szemben érek is valamit?
- Ha azt mondod, hogy ez a barátod, akkor elszégyellem magam, és rémülten nézek. Ha viszont nem az, akkor azt hiszem, még nem úsztuk meg.
A kiborg már majdnem meghúzza a ravaszt, szerencsédre bámulatos lassúsággal közlekedik, amikor kapsz egy szinte fájdalmasan hangos telepatikus üzenetet. A hangból ítélve Sophie egyik testvére lehet, mert ugyanaz a hang.
"Feküdj!"
Ha engedelmeskedsz a hangnak látod ahogy, egy hatalmas rózsaszín jobb szó híján fal, egyszerűen legázolja a nőt, és csak hogy biztos legyen még reptében, ugyanilyen színű "lövedékek" is eltalálják. Amik ugyan mintha külső kárt nem okoznának, de akkor is úgy tűnik, hogy fájtak a lénynek amíg az földre nem esik.
Természetesen nincs halálvágya, úgyhogy engedelmeskedik
Ahogy elül a zűrzavar Andrew letérdel az eszméletlen Sophie mellé hogy ellenőrizze hogy van. A sérülése úgy tűnik erősen vérzik, de kezd magához térni. Fájdalmasan fel nyög és rád néz.
-Mi történt?- Kérdezi fájdalmasan.
- Kiborg barátunk látszólag nem sérült meg, de elég rendesen kidőlt - mondom, de azért a bizonytalanság gyorsan eszembe juttatja az alap elsősegélyt... ilyen helyzetben egy agyrázkódás minimum. Lehámozom magamról az egyenruha dzsekijét, és odanyújtom a lánynak. - Próbáld a sebre szorítani. Elviszlek... orvoshoz, de ötletem sincs, itt hol találok olyat, szóval segítened kell.
-Sophie!- Hallod a kiáltást és ahogy felnézel egy ugyanolyan lány térdel le mellétek.
Segít Sophie-nak normális pózba kerülni és a sebet is megpróbálja szemügyre venni, már amennyire a ruhán keresztül lehetséges. Közben meghallod a másik hangot is.
-Persze, szívesen! Végül is csak az életetek mentettem meg, nehogy egyikőtök megköszönje.
-Inkább a hallál...- nyögi Sophie.
- Bocs, a haldoklás utánra akartam hagyni - nézek fel. - De köszönöm.
A másik szőke lány kifejezet türelemmel fordul felé.
-Én is hálás vagyok drága, de lehetne, hogy segítesz egy kicsit. Sophie nagyon vérzik, el kéne vinni Healerhez.- A srác még mindig sértődötten megrántja a vállát, de lehajol a lányok mellé. Megpróbálja megérinteni Sophie-t, aki viszont még az állapota ellenére is azonnal elüti a kezét, még ha fel is nyög a mozdulat közben.
-Hagyj békén, megyek magamtól.
-Ne makacskodj már Sophie, legalább a vérzést hagyd, hogy elállítsa.
- Figyelj, azután, hogy átvonszoltál a városon, és betörtünk egy laborba, nagyon mérges lennék, ha meghalnál. Szóval kérlek. Hagyd, hogy... a srác... csinálja... amit csinál.
Sophie cicceg egyet de végül nem tiltakozik amíg a srác a képeségével lezárja a sbet. Sőt feltehetőleg nem vita nélkül de azt is engedi végül, hogy karba vegye.
-Ne képzelj ettől semmit.- Mondja neki. - Még mindig te vagy a legundorítóbb emberi lény akit ismerek.
-Akkor borzasztó szar lehet belegondolni hogy most mentem meg az életed.- A másik lány közben csak szeliden mosolyog.
-Menjetek csak, mi is megyünk utánatok a Healing gardenbe csak gyalog. - A srác bólint aztán elrepül Sophie-val.
-Andrew igaz?- Fordul feléd a lány.- Phoebe vagyok!
- Igen. Klassz dolog a telepátia - nyújtok kezet a lánynak.
-Alkalmanként.- Mondja és elfogadja a kezed. Aztán hirtelen valami átsuhan az arcán. - Meg kellet volna kérni Quentint, hogy őt is elvigye...
Néz a kiborgra.
-Attól tartok akkor nekünk kell eljuttatnunk oda. Ne aggódj nincs messze.
- Szerintem én is elbírom, de ha életre kel a kezemben, frászt kapok és eldobom. Csak szólok - nézek a lányra egy cinikus vigyorral.
-Quentin nem igazán kímélte. Szerintem halott de a kiborgoknál sosem tudni. Jobban aggaszt, hogy talán még így is tud jelet közvetíteni... Ki tudja mire lehet képes...
- És ilyenkor kéne a gépész diploma... de legalább azt meg tudom mondani, hogy éppen milyen kavicsba rúgtam bele. - sóhajtok, aztán a lányra nézek. - Viszem, ahová mondod. Ne legyen még nagyobb gáz.
A kiborg, valószínűleg a protézisek miatt, elég nehéznek bizonyul és bár a Healing Garden tényleg nincs messze, a végére valószínűleg Andrew is azt kívánja bár más cipelte volna. A hűvös sötétségbe lépve, egy kórház az utolsó dolog ami eszedbe juthat, de a csendes barlangban az egyik kő ágyon így is megpillantjátok Sophiet, Quentin nem messze tőle áll egy másiknak támaszkodva, nagyon úgy tűnik hogy rátok várt és nem ő az egyetlen. Egy furcsa ruhákba bújt öreg turbános férfi indul rögtön felétek.
-Tegyétek le valahova az egyik asztalra.- Utasít rögtön.
Miután Andrew leteszi közelebbről is megvizsgálja a kiborgot.
-Látom Kid Omega valóban nem kímélte, attól tartok innen már nem az én dolgom foglalkozni vele, majd talán Sage ki tud fejteni valamit belőle.- Azzal ott is hagy titeket és vissza sétál Sophie mellé. Kid Omega viszont oda jön hozzátok.
-Köszi Quentin.- Mondja Pheobe és egy puszit is nyom az arcára de a srác nem tűnik egészen meggyőzötnek. Téged bámul olyan tekintettel mintha azt próbálná kitalálni miért fojtottad meg a macskáját. Aztán össze vont szemöldökkel megdörzsöli az orrnyergét.
-Most komolyan le árnyékolod előllem a gondolatait?- Kérdezi. Pheobe nem jön zavarba.
-Most komolyan megpróbáltál betörni a fejébe, rajtam keresztül?- Ezt hosszú néma csönd követi majd Pheobe ott hagyja és melléd lép.
-Quentin elég!- Mondja határozottan.- Nem akarok telepatikusan szkanderozni veled egész délután. Miért nem kérdezed inkább meg?
-Oké!- feleli kissé dühöse a srác.- Mi történt aminek az lett a vége, hogy egy embert, és egy kiborgott sikerült a szigetre hozni. Mit kerestetek a laborba és hol is van ez a labor pontosan?
-Ezt... Nem mondhatom el. Sanálom Quentin!- Újabb pár perc néma csend telepedik rátok ha csak te nem töröd meg. Aminek ismét a lány vet véget.
-Elég erre nincs időm. Anya amúgy is látni akar minket.- Mondja határozottan és azzal elkapja a kezed és elkezd maga után húzni. |
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jul 24, 2021 20:32:05 GMT 1
#s://i~imgur~com/0U1KKPM~jpg A rózsaszín srác ellenszenvét messziről látni, de amikor tartósan viselkedik úgy velem, mintha nem csak elütöttem volna a kisállatát, de még vissza is tolattam volna rá, már kezdek gyanakodni, hogy valami más áll a háttérben. Nem kell sokáig töprengenem a dolgon, mert egy pillanattal később Phoebe-hez fordul... csak reménykedni merek benne, hogy előbb-utóbb megtanulom megkülönböztetni a lányt az ikertestvérétől... testvéreitől... különben nagyon kaotikus napjaim lesznek. - Most komolyan leárnyékolod előlem a gondolatait?Ez azért kicsit bosszant. Nem vagyok nagyon érzékeny a gondolataimra, ami azt illeti, huszonéves férfihez képest szerintem megdöbbentően kulturáltak, de azért nem lelkesít a tudat, hogy a srác az ismertségünk első tíz percében szeretné megtudni őket. - A fejemben való turkálást mellőzzük, jó? A legkevésbé sem érdekel máséban mi van, de a mihez tartás végett viszonoznám, ha valaki túl sokat bányászik az enyémben. A megjegyzésemre nem érkezik reakció, de azért remélem, a Rózsaszínkének mégiscsak átment a lényeg... mindenesetre Phoebe hamarosan elkezd maga után húzni, azzal a kijelentéssel, hogy az "anyja amúgy is látni akar minket". Én pedig a nap folyamán sokadszorra kezdem úgy érezni, hogy kicsit lemaradtam, szóval gyorsan felteszek egy kérdést: - Kapok felvilágosítást, hogy pontosan ki az anyátok? Nincs kétségem afelől, hogy nagyon erős mutáns, és abszolút képben kéne lennem a dologgal, de karriert építettem arra, hogy kerülöm a természetfelettit. Szó szerint. - Nos... Nem igazán az anyánk... - vallja be Phoebe. - Belőle klónoztak minket. - Sejtelmes mosoly ül ki az arcára, aminek hála azonnal rosszat sejtek. Lehet, hogy a nap az őrült tudós laborjában kicsit paranoiddá tett. Ezután nagyon remélem, hogy a kocsim megúszta, és a dzsekim még benne van... ha még egy dzsekit is veszítettem, évekig fogom emlegetni ezt a mait. - Biztos hallottad már a nevét. Emma Frost, a White Queen.Egy pillanatra azért lefagyok. - Mondtam én, hogy képben kéne lennem a dologgal - mondom, kettőt pislogva. Az ő nevét tényleg hallottam. Egy pár pillanatig csak követem a lányt, aztán nem tudom megállni a megjegyzést: - Ez esetben remélem, hogy nem kerülök bajba. Tudod, olyan "elengedem a lányomat rosszfiúkat püfölni a hétvégére, erre jön egy idióta és hullaházakba meg titkos laborokba tör be vele" stílusban. Tudod, a magamfajták is rosszfiúk. A szomszédos tanszéken tanít valaki, aki kétszer használja ugyanazt a pipettát. A lány jóízűen felnevet. - Ne aggódj, nekem csak annyit mondott, beszélni akar veled. - Mondja a könnyeit törölgetve. - Megnyugtató. Akkor semmi féltő anyai dorgálás - bólintok, és én is kicsit elvigyorodom... bár azért így is tartok némileg a találkozótól. Még néhány percbe telik, mire elérjük a White Palace-t... igazából ránézésre olyan, mint egy földből kinövő, természetes kristály. Abszolút lenyűgöző, kár lenne tagadni... még csak hasonlót sem láttam eddigi életem során. Azért a tudós agya bekapcsol bennem, és rögtön elkezdek töprengeni azon az apró részleten, hogy "hol lesz ezen ajtó"... hamarabb kapok választ, minthogy felállíthatnám az első elméleteimet. Rövidesen kinyílik egy ajtó és egy lányt tűnik fel... aki pont ugyanúgy néz ki, és pont ugyanúgy öltözködik, mint Phoebe. Úristen, mennyire meg fog gyűlni a bajom a megkülönböztetésükkel... - Heló, Celeste! - int Phoebe, a lány pedig (ha esetleg elmúlasztottam volna a megszólítást) be is mutatkozik nekem. - Celeste vagyok.- Andrew - mosolyodom el. - De ezt szerintem már tudod. Pár embertől. - Gyertek be, anya már vár rátok.A kastély belülről is éppolyan elképesztő, mint kívülről volt. Egy klasszikus kúriára hasonlít, szerkezetileg, de minden fala ugyanaz a szikrázó kristály. Amint belépek, a termeken át zongoraszót hallok, ami egyre hangosabbá válik, ahogy a lányok nyomában végighaladok a folyosón. Végül elérünk egy kétszárnyú ajtót, és azon belépve láthatóvá válik a zene forrása is... a teremben két alak áll, egy rövid szőke hajú férfi, aki zongorázik, és egy magas, ugyancsak szőke nő, fehér ruhában, pezsgőt kortyolgatva. Nem kell sokat töprengenem a dolgon, hogy tudjam, ez utóbbi lesz az emlegetett Emma Frost. - Elég Christian - szól, mire a férfi befejezi a zongorázást. - Hol van Esme és Sophie? - fordul a lányok felé, én pedig azonnal feszengeni kezdek. Na, ennyit arról, hogy megúszom az anyai dorgálást...
- Sophie Healernél van Esme pedig Cable-lel, de ne aggódj hallanak minket. - Mondja az egyik lány. Emma feláll a székről és felénk indul, cipőjének magas sarkai kopognak a padlón. - Először is, hadd mondjam el lányok, nagyot csalódtam bennetek. Tényleg nem szóltatok nekem, hogy miben mesterkedtek? Mi értelme volt ennek? És most nézzétek meg. Sophie megsérült és elvesztettétek Mindee-t! - Mondja szemrehányón. - Igazán tudhatnátok már, hogy bízhattok bennem.
- Mi csak nem akartunk bajba keverni. Neked nehezebb lett volna a tanács engedéje nélkül intézkedni, mint nekünk... - Ez most mindegy. - Legyint végül, aztán hozzám fordul... az elmúlt pár másodpercben, hogy kerüljem a "feszengő idegen" stílust, már kezdtem gondolkodni az olyan kérdéseken, mint hogy "Vajon a cipő kopogásának hangmagasságán mennyit módosít a kristálypadló". Ha már itt tartottunk, elkezdhettem volna agyalni azon is, hogy vajon milyen kristály az a kristály, de na, geofizikusként még van büszkeségem, nem akartam porrá zúzni a tudattal, hogy tippem sincs. - Te vagy Andrew igaz? - kérdezi. - Emma Frost vagyok a White Queen. De nyugodtan szólíts csak Emmának. - Ezzel megúsztam a tegeződés-magázódás kérdést. Hála az égnek. - Igen. Örvendek - válaszolom. Általában ennél hosszabban alakul a bemutatkozás, de a Kristálykastély, és az anyai dorgálás, amiből én ugyan végül nem kaptam, de azért mégis lebeg a levegőben, eléri, hogy inkább ne mondjak semmi problémásat. - Elvileg beszélni szerettél volna? - kérdezem. - Igen. Ha jól tudom Loren barátja vagy. - Valószínűleg fura arcot vágok, mert a homlokára csap. - Vagy Berry. Mindig is furcsa nő volt, már az iskolában is... Mindegy, róla akartam veled beszélni.- Mondhatjuk úgy is. Jó barátságok alapja, hogy mindig köze van hozzá, ha valami totális őrületbe keveredek - mondom, de a hangomban nem rosszallás hallatszik. Tényleg bírom azt a nőt. Csak... tényleg mindig miatta kötök ki fura barlangokban és titkos laborokban. - Ez nem kifejezetten lep meg. Gyere, ülj le! - Int az asztal felé. Ő maga ugyanoda ül le, ahonnan felállt, és megvárja, amíg én is helyet foglalok, mielőtt folytatja. - Nem rég engem is felkeresett. Nem mondom, hogy zökkenő mentes volt a viszonyunk, úgyhogy meg is lepett. - Mielőtt bármire rákérdezhetnék, témát vált. - Kérsz valamit? Teát, gyümölcs levet, pezsgőt?Az ajánlatok közül a jó öreg, "melyikben van koffein" elv alapján választok, és megjegyzem: - Egy tea jól esne - aztán hozzáteszem. - Azt nem tudtam meg, engem miért próbált elérni. De azt mondta, bennem bízhat. Viszont a találkozóra már nem ő ért oda, hanem egy csapat fegyveres, két nyakörves mutáns kisgyerekkel - mondtam. - Christian készítenél egy teát kérlek? - Mondja a nő, mire a férfi fel is kel a zongora mellől. - Nagyából ismerem a történteket a lányok emlékeiből - mondja, ismét felém fordulva. - Nekem is valami olyamit mondott, hogy talált egy szektát, akik valószínűleg mutáns gyerekeket rabolnak. Bár úgy tűnik ez nem egy szekta, Berrynek elég rendesen sikerrült beletenyerelnie valamibe. A gyerekek, akiket délután hoztak, Krakoára sajnos semmi használhatót nem tudtak. De én már gyanítom, hogy nem csak gyerekeket rabolnak. Sőt, ami azt illeti szinte biztos vagyok benne, hogy ugyanazok az emberek akik ezért felelősek, voltak azok akik tegnap előtt megtámadták az egyik hajómat is. A legénység három tagján kívül mindenkit magukkal vittek, és természetesen az összes virág szirmot is.
- Basszus - szalad ki a számon. - És van bármi nyom, ami vezet hozzájuk? Az a három ember? Vagy a mi fantasztikus kitérőnk a laborba? - rángatom meg magamon kicsit a lopott egyenruhát. Nagyon remélem, hogy lassan átöltözhetek. - Annak a három embernek az újraélesztése még folyamatban van, de ha fel is támasztjuk őket... A Cerebró elvesztette velük a kapcsolatott a haláluk elött így valószínűleg semmire sem fognak emlékezni abból ami történt. Azokkal akik eltűntek meg nem tudjuk mi van. Már éppen azon voltam, hogy bevonom a Vörös királynőt... - Közben megérkezik a férfi a teával, amit letesz elém, és megkérdezi, kérek-e még valamit... csendben nemet intek, a koffein keserűen a legjobb. - A laborból hozott legtöbb információ sajnos elveszett a kis malőrrel. Bár úgysem tudnánk sokat kezdeni vele. Amit lehet, holnap megpróbálok kiszedni Sage-ből bár gyanítom, nem lesz egszerű dolgom, ha meg akarom kerülni az X-force-t. - Elmosolyodik, ahogy észreveszi, hogy az egyenruhát rángatom. Nem akartam ennyire feltűnően, de így sikerült. - B iztos kényelmetlen lehet ez a ruha. És el is fáradhattál. Ha már úgyis a szigeten kötöttél ki, nyugodtan élvezd ki egy kicsit. Maradhatsz egy kicsit, pihenj le. A lányok majd keresnek neked egy szobát, és Christian biztos tud adni valamit amibe át öltözhetsz.Az ajánlat mindenképpen csábító. Bár felhajtottam a teát, de a hátránya annak, hogy egyetemi tanár vagyok, aki a bioritmust csak hírből ismeri, az, hogy a szervezetemre jóformán semmi hatást nem gyakorol már a koffein... a kimerültségem sem oldódik. Az egyenruha tényleg az agyamra megy, és minden vágyam egy rendes zuhany, és egy kiadós alvás. Ugyanakkor akaratlanul is eszembe jut, hogy potenciálisan az... öt (?) lány elindulhat nélkülem, belevághatnak Berry megmentésébe, én pedig az a kolonc leszek, akiben elméletileg megbízott, de egy gyors nyaralást töltött el, amíg ő bajban volt. Valami furcsa asszociáción keresztül eszembe jut Thena is, aki szintén pont jókor volt jó helyen, ismét megmentette az életemet, aztán felszívódott, és ki tudja, hogy ő nincs-e benne nyakig az egészben. Ha esetleg igen, az még egy motiváció - egyszer az életben jó lenne cserélni, és kivételesen hasznosnak lenni, ha már úgysem maradhatok meg a csendes, és fájdalmasan átlagos életemnél. - Tudom, hogy meg fogom bánni, de ezt már közöltem Sophie-val is, szóval... segíteni szeretnék. Berry úgy keveredett ebbe az egészbe, hogy számított rám, szóval nem állítanék ki magamról túl fényes bizonyítványt, ha egyedül hagynám a balhéban. - Rendes tőled, de ha kimerülten szaladgálsz össze-vissza, azzal nem segítesz olyan sokat. - Szólal meg a férfi. Oké, ez jogos. - Csak a lányoknak lesz nehezebb dolga, ha téged is meg kell menteni. - Ez meg fájdalmasan igaz. Említettem már, hogy kritikus szintig nem érek semmit a lőfegyverekkel szemben? - Egy kis pihenés nem fog ártani. Ráadásul a lányok is mínuszban vannak. - Igaz. - Helyesel az egyikük. - Legalább azt meg kéne várni, hogy Esme vissza érjen.
- És holnapra valószínűleg Sophie is egész jól lesz. - Teszi hozzá a másik.
Nem vitatkozom tovább. Tényleg kell az a zuhany és ágy.
- Rendben - mondom. - És köszönöm. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 25, 2021 21:49:51 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/77/c0/72/77c072b450cd7ffccad7c714bc612435~jpg Férgek: Betyár becsület Ben : Bryan
-Akár lehet viszlát is ha csak őt akartad. Ha más dolgod is volt viszont, talán segíthetünk egymásnak. Még nem kaptam meg amiért idejöttem de már nagyon közel vagyok hozzá.- Kacsint rád. Ha rábólintasz újabb üzenetet kapsz.
“A nevem Dr. Boris Korpse, nem állt szándékomban szemtelenkedni, csak azt csicseregték az egerek, hogy segíthetünk egymásnak.”
Alig hogy megkapod Felicia egy kis hangot ad a fülhallgatójára, hogy te is halld.
-Minden okés fiúk?
-Pompás.- Szól bele egy idősebb férfi hang.-Meg van Mr. Favágó protézisének a hozzáférése is.
-Remek akkor jöhet a kettes fázis. Nyisd az ajtót mindjárt ott vagyok.
-És én?- Ezúttal egy másik mélyebb tónusú hang az.
-Keres egy gépet a szökéshez, nem baj ha úgy néz ki mintha a Hulk ellen lenne felszerelve.
-Príma főnök, meg lesz!
-Akkor mi lesz Mr. Lumber? Egy viszlát lesz vagy tart még a társulásunk?- Bújik hozzád ismét. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 25, 2021 22:58:33 GMT 1
Empyre: Achlys: Az erdők könyei Bratti : Achlys
-Kit hívsz te taknyosnak?- Kérdezi a legszemtelenebb és feléd is lép a gömbbel.
-Állj le Iric mert enne nem lesz jó vége.- Figyelmezteti a szemüveges srác, de mintha meg sem hallaná.
Láthatóan mind igyekeznek a lehető leg jobban felkészülni arra ha meg kell védeniük magukat. Ha van is mitől, mert rájuk szabadítod az állatokat vagy a gyökereket, akkor azok egy zöld villanásban szinte mind el is vesznek. Ha nem akkor csak az új jövevény hangjára figyelsz fel.
-Oké oké.. Itt láthatóan hatalmas félreértések vannak. És hálásak vagyunk, hogy vigyáztál a kissé fegyelmezetten kölykökre, de a fegyelmezésüket nyugodtan ránk bízhatod.- A férfinek elég jellegzetes megjelenése van, szarvas koronát, zöld bunda galláros kabátot, és valami furcsa páncél szerű ruhát visel. Ahogy előre lép látod hogy két nő követi. A gyrekek azonnal leengednek kicsit ahogy meglátják. A két nő közül először a barna hajú szemüveges sapkás szólal meg, kissé szarkasztikusan.
-Gratulálok Loki, megtaláltad a gyerekeket!
-Megvannak, fantasztikus.- Mondja a másik.- Én miért is vagyok itt?
-Úgy tűnt, hogy unatkozol otthon. Meg több programot akartál.
-Mhm.- Bólint a lány.- Mint filmezés, vagy közös berúgás, nem arra gondoltam, hogy próbálj megöletni. (Megint)
-A közös berúgás úgyse menne.- Ezután ismét minden figyelmét neked szenteli, miközben a srácok visszavonulónak, de nem kerülnek ki a látómezödből.
-Szóval ismét, hálás köszönetem, hogy vigyáztál az eltévedt gyerekekre.
-Mi nem is...- Próbál közbe vágni a szemtelenebbik srác, de a szemüveges nő pillantása elnémítja, Loki pedig fojttatja mintha semmi sem történt volna.
-Szóval kihez is van szerencsém? Mert kivételes tehetség ez nem kérdéses.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jul 26, 2021 7:01:34 GMT 1
#s://2img~net/u/1813/32/74/27/avatars/328-52~jpg A nő, megjelenéséhez és nevéhez hűen, szinte szó szerint dorombol. A figyelemeltereléshez kifejezeten ügyesen ért, ami a jelenlegi szituációban már nem esik olyan kényelmesen. Nem utasítom el a közeledését, de inkább a szememre, mintsem a flörtölős közeledésére koncentrálok. Aggasztó, hogy áttörték a szemem rendszerét, de annyira nem meglepő, hogy különösebb stresszt szenteljek a jelenségnek. Abban igaza van, hogy nem kaptam meg amit akarok, egy melót pedig soha nem hagyok elvégezetlenül.
- Ami azt illeti - mosolyodom el - még nekem is van egy kis dolgom a szigeten.
A következő üzenet után viszont felmegy bennem egy kicsit a pumpa. Aki nem akar ártani, az nem fitogatja a technikai erejét mások arcába, hanem általában a telefonon keresztül. Az arckifejezésem nem árul el semmit, némán hallgatom a beszélgetést egészen addig, míg Felicia fel nem teszi a kérdést. Ahogy hozzámsimul, a bal karommal én is átkarolom a derekát és a fülébe búgom.
- Azt hiszem, hogy mindkettőnknek bőven akad még dolga a szigeten. - ekkor szemtelenül közelebb húztam magamhoz - Maradok még, és élvezem a kilátást.
Kacsintottam rá az emberi szememmel, a gépit viszont közben lecsatlakoztattam a hálózatról majd újraindítottam azt. Ez azzal járt, hogy egy darabig én is vak leszek, de Boris nem tud matatni bennem. Minimálisan figyelek csak Feliciara, amit ebben a viseletében nagyon nehéz kivitelezni, de igyekszem a védelmi rendszert és a tűzfalat úgy átkonfigurálni, hogy a következő hackelési kísérletről hamarabb értesítést kapjak. Ha ez nem sikerülne, akkor teljesen leválasztom a szemet a hálózatról és csak a helyzeti képességeire hagyatkozom, ami a másik megbízás miatt aggasztó, de túl sok dolgot tud a "protézisem" ahhoz, hogy bárki matasson benne rajtam kívül. |
|
