Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 7, 2022 1:24:34 GMT 1
#s://i~imgur~com/0U1KKPM~jpg Mire a mentőakció véget ért, a hallásom végre teljesen visszatért, így Barry dühöngéséből már semmiről nem maradtam le. Mondjuk pár óra ide vagy oda aligha számított volna, tekintve, hogy napokig csinálta, én pedig annyira már ismertem azért, hogy jobban járok, ha nem próbálom lenyugtatni. Egyrészt, neki is jobb, ha kiadja magából, másrészt pedig addig örülhetek, amíg a mutáns jégkirálynőn tölti ki a haragját, és nem jut eszébe, hogy én magam is az adatok hátrahagyása mellett voltam, amikor távoztunk. Azért hiába, tudós vagyok, de az életemet még mindig kicsit jobban szeretem a szakmámnál. Vagyis az elkövetkezendő napokban igyekszem legalább kiélvezni a helyzetet. Mint ember, aki sosem jött ki az egyetemről, csak éppen a katedra másik oldalára került, mindig megtartottam azt a jó szokásomat, hogy ha van ingyen kaja, nem kérdezek semmit, csak élvezem... a szigeten pedig még elég jó is az étel, habár rendesen eltér a megszokott sonkás szendvics-kávé kombinációtól. A hely továbbra is olyan, mint valami luxussziget, szóval igazából csak a lakóhelyiségemben is ellennék (és igazából az első nap még a kísértés is nagy, hogy pontosan ezt tegyem, ne mozduljak ki, csak nyomkodjam a laptopomat, és tegyek be valami ausztrál folkzenét háttérzajnak), de azért van annyira egyedi a lehetőség, hogy bejárjam a mutánsok szigetét, hogy éljek vele. A lányok szerencsére ilyen szempontból a rendelkezésemre állnak, és csak háromszor Sophie-ztam le Mindee-t, mire nagyjából rájöttem, ki kicsoda, szóval igyekszem is némileg ismerkedni. És persze pihenni. Mert arra mindenképp szükség van ezek után. Barry-be egyszer egy reggel futok bele, amikor éppen borzalmasan másnapos, és továbbra is az adatokat siratja... eddigre pedig már, hiába kímélném magam, van annyira rossz állapotban, hogy ne tudjam nyugodtan nézni. Vagyis Mindee-re pillantok: - Mielőtt bármennyit pihen, jelen pillanatban egy aspirin, vagy egy mutáns aspirin kéne neki. Ennyi pia után én is gyűlölném az életet - aztán Barry-hez lépek. - Hidd el, ha a számítógépzseni kölyök nem tudja megoldani, akkor nem segített volna az sem, ha ott hagyjuk a fogunkat. Bízz bennük egy kicsit! Boldogulni fognak, neked pedig ki kell józanodnod. Ha kell, tuti tudunk szerezni valahonnan egy kávét is... |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Mar 28, 2022 18:45:55 GMT 1
-Ahogy hallottam Cypherék rávették a szigetet, hogy teremjen nekik valami kávé szerű cserjét.- Jegyzi meg Christian.
-Ezt én hallottam.- Kontráz rá Mindee- Azt mondják az íze is egészen olyan mint az igazinak.
-De másnaposság ellen ez is segíthet.- Tesz le egy adag teát kedvesen a férfi. A nő előtúr a kócos szőke fürtjeibe.
-Köszönöm.- Aztán felveszi veled a szemkontaktust.- Igazából nem az van hogy nem bízom bennük, de az egész S.W.O.R.D bázis eltűnt a fenébe az ürbe. Fogalmunk sincs hol vannak.- Mélyet sóhajt. -Nem hiszem el hogy mindent elvesztettünk.
-Azért nem mindent.- Jelenik meg önelégülten és feltűnően boldogan Emma az ajtóban. Egy pendrivot dobál a levegőbe aztán lerakja elétek az asztalra.- Nem azok az adatok amiket elvesztettél. De elégnek kell lennie. És még a kísérletben résztvevő személyekről és az áldozatokról is vannak benne adatok. Teljes névsorok, leírások és még jó pár dolog amin Sage már jelenleg is dolgozik.- Barry hatalmasra kerekedet szemekkel bámulja az önelégült nőt.
-De hogyan?
-Nos amíg a lányok felbéreltek egy fejvadászt hogy kerítse elő Mindee-t ahelyett hogy nekem szóltak volna. Miután utána jártam a pletykádnak én is felbéreltem valakit. Azaz felhasználtam néhány baráti szívességet. És miután Mis Jones megtalálta a szigetet találtam egy profi tolvajt aki képes ellopni amire szükségünk van. Igazából meg is lepett, hogy nem futottatok össze.
Úgy tűnik a nő fájdalma az adatok elvesztése felet egy kicsit enyhült annak tudatában hogy legalább a rossz emberek lebuknak ezzel.
-Ez pompás.- Nyúl a pendrive után, amit Emma elkap előle.
-A mai nap még nyugodtan élvezzétek a sziget vendégszeretetét, de most hogy ez az ügy hivatalosan is a mi kezünkbe került attól tartok nem tarthatom értetek tovább a hátamat.
-Tehát kidobsz minket.
-Igen, szerencsére, végre megszabadulok tőled.
-Azért Christian bácsi biztos sajnálni fogja hogy te is elmész Andrew.- Viccelődik Mindee.
Barry dühösen hátradől.
-Mindegy. Legalább megvannak az adatok.- Morogja.
-Ami a kutatásaidat illeti ha sikerül utolérnünk valakit és megszereztük elküldöm neked. Vagy csak keres magadnak megint egy új hobbit.
-Ez nem hobbi Emma, hanem a munkám!
-Nekem mindegy. Minden esetre... Van még egy napotok. Élvezétek.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 30, 2022 12:21:15 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/85/1f/12/851f123b7c5ff75fbdd465819aa1c90c~jpg #s://i~pinimg~com/564x/85/1f/12/851f123b7c5ff75fbdd465819aa1c90c~jpg Lassan a vonyítás határára érek, ha még több szerencsétlent kell elviselnem. De azt is tudom, hogy veszélyes lenne ennyi idegennel egyedül hagyni az erdőt, szóval a vállamon ülő madárkának elmondom, hogy keresse meg Connor-t és hozza ide, majd visszafordulok a lányok felé. Utálom a turistákat és azokat, akik állandóan eltévednek...
- Mi a tökömet kerestek egy erdőben, ha a reptér kell?! - förmedek rájuk kicsit sem kedvesen. - Hajrá, te vagy a nagy dumás, kísérd el őket, beszámolhatsz az életedről nekik, miközben eligazítod őket... Ne engem boldogíts, kösz... - vetem oda Loki-nak is. Kezdem a maradék türelmem is elveszíteni. Loki csak karba fonja a kezét és csillogó szemmel méregeti a lányokat. A vörös hajú nő egy kicsit megrökönyödik azon, amit mondok, talán meg is sértődik egy hangyányit, de még visszafogottan válaszol.
- Nem önszántunkból vagyunk itt, és jól jönne a segítség valakitől, aki ismeri az erdőt – válaszolja. A rózsaszín hajú lány kevésbé visszafogott.
- Úgy nézünk ki, mint akik piknikezni indultak? - az angoljának van egy furcsa éle, de nincs meg a tipikus kínai akcentus benne. - Nézz már ránk! Azt hiszed, platformban indultam volna el túrázni vagy szerencsétlen nem hozott volna magával cipőt?! A lustaságról nem is beszélve, csoda, hogy nem aludt el menet közben! Jah, egyértelműen minden vágyam, hogy ezzel a csapattal tévedjek el egy idegen erdőben, egy erre a célra tökéletesen alkalmatlan cipőben!
- Nem, nem úgy néztek ki... Úgy néztek ki, mint három tini picsa, akik még a nyomoronc telefonjukkal se tudnak eltájékozódni a kurva reptérre... És kikötnek egy erdőben, ahol nyilván nincs reptér... - mondom irritálóan nyugodt hangon, holott közben már olyan szinten ideges vagyok, hogy érzem, megint kezd sötétedni a környezetem. A homlokomat fogom a kezemmel, hogy lenyugtassam magam, de nem igazán megy, különösen, hogy közeleg a következő kör. Már éppen pillantanék fel még sötétebb hangulattal, mikor is egy nagyon ismerős kezet érzek a vállamon, ahogy támogatóan megszorít. Azonnal lejjebb megy sötét kisugárzásom.
- Thena, ne itt... Most már itt vagyok, minden rendben... - suttogja a fülembe Connor megnyugtatóan, mire lassan, de biztosan megnyugszom. - Üdvözletem, hölgyeim és uram! Tudunk segíteni vagy esetleg mehetünk? A barátom nem érzi magát annyira jól... - magyarázza meggyőzően Connor. Én közben jelzek egy másik madárnak és elmagyarázom, hogy ha tudja, akkor kísérje el őket a reptérre, akár váltsák egymást, ha túl hosszú az út. Megbököm Connor-t, hogy magyarázza el. - Őőő... - vakarja a tarkóját. - Szóval a madárka elvezet titeket az úticélhoz? Azt hiszem? - néz rám kérdőn, mire aprót bólintok.
- Köszönjük a segítséged! – mosolyog rám kedvesen Pandalány. Azt hiszem, panda. Valami ilyesmit érzek felőle. A többiek csak morgást hallanak, mintha egy medve lenne jelen. Csak intek a csajnak, aki megköszöni, hogy segítettem, de egy másodperccel később felkapom a fejem erre. Eddig nem ment valami jól az angol. Connor is kérdőn pillant rám.
- Csak megköszönte a segítséget... - súgom neki, miközben nem veszem le a szemem róla. - Ki vagy mi vagy te? - kérdezem tőle egy fokkal kíváncsibban és remélem, nem kezdi elmesélni az élettörténetét. Connor továbbra sem veszi le a vállamról a kezét, biztos, ami tuti. Erre megint kapok egy mosolyt a lánytól.
- Nem mindegy? - morog vissza a vállát megvonva. - Úgyis megyünk. De ha tényleg érdekel, figyelj a részletekre... – mondja. A lány válaszára csak felmordulok. Ezért nem beszélek emberekkel sem...
- De végülis mindegy... - válaszolom szemforgatva, majd miután elszívta, elfogyasztotta a bambuszát, feláll, leporolja magát és a társaira néz. Sőt, még nyújtózik is egyet. - Na, az a madár majd kivisz minket, vegyetek könnyes búcsút legújabb barátainktól, vár az otthon!
-A madár? - kérdezi Heart hitetlenkedve. Madelyne csak megvonja a vállát.
- A semmiből teremtesz dolgokat és véletlenszerűen átdobsz minket egy kontinenssel arrébb. És nem hiszel benne, hogy a nő madara kivisz innen.
- Most mit mondjak? Kinőttem a Hamupipőkéből... – feleli. Csak biccentek nekik, mikor indulnának.
- You too! - mondja Connor integetve, kicsit még confused szegény. Nem mintha érteném, miről beszélnek a lányok, de nem is izgat.
- Woa, lányok nem kell ám ilyen gyorsan elrohannotok. A madárka szép meg minden, de akár tehetek is egy szívességet és oda is teleportálhatlak titeket a reptérre. Vagy akár haza. Vaaagy, összeszedhetnénk a Cotati varázslónőt is... -kacsint rám, amivel megint idegbe hoz. - És elmehetnénk mind meginni valamit, amíg ellátjuk a sebeit! – magyarázza Loki. Heart felvonja a szemöldökét.
- Ahhhhaaaa. Te vagy Loki, igaz? Az átverések és hazugságok hercege? Nem sértődsz meg, ha ezt az ajánlatot inkább passzoljuk, igaz?
- Ugyan már! - tárja szét a karját Loki. - Az már a múlt. A rég múlt. Már király vagyok. Jotunheilmé, igaz. De akkor is. És már nem az átverések és hazugságok, hanem a történetek istene. Szóval nincs okom hazudni nektek - mosolyog sármosan. Nem mintha ezzel bárkit is meg tudna győzni. - Meg aztán nem gondoltam, hogy ilyen társaságban... - mutat Medalyne-re. - Ilyen könnyen
ítélkeznétek.
Indulnék most már. De persze a nagyszájú férfinak más tervei vannak. Megint csak felmordulok.
- Mint ahogy már korábban mondtam, a nő marad, te pedig mehetsz, amerre tetszik, a reptérre, haza, csak ki innen... - mondom nem túl kedvesen, inkább fenyegetően. Connor megint a kezébe veszi az irányítást, pedig igazából fingja sincs, mi történik.
- Őőő... Ahogy látjátok, a kedves barátom nem éppen a legszociálisabb lény... - mondja, mire én a szememet forgatom és karba fonom a kezemet. Igaz... - Úgyhogy ha nem bánjátok, mi megyünk is... - folytatja bizonytalanul, mire csak bólintok. Már hátat is fordítok, de közben továbbra is a többiekre koncentrálok, nehogy hátba támadjanak vagy valami. Csak a szokásos védelmi mechanizmus. Egészen addig figyelni fogom őket, amíg ki nem takarodnak innen. Azonban még egyszer hátra fordulok.
- A madár még mindig kivisz titeket, ha offolnátok az ajánlatát... - biccentek nekik még, mielőtt igyekszünk jó messzire menni és biztosan nem a varázslónő felé. Tudom, hogy Connor kíváncsi, de most még nincs itt az ideje a kérdéseknek. - Majd később... - suttogom neki, ő pedig csak bólint és annyiban hagyja. Ezt nagyon szeretem benne. Nem erőlteti a dolgokat, mert pontosan tudja, hogy el fogom mondani, ha itt az ideje. Ezt hívják bizalomnak vagy mi.
- Hé ti meg hová mentek? – kiált utánunk Loki kétségbeesetten. Láthatóan nem tudja eldönteni, hogy most akkor melyik csapat után fusson. Végül már majdnem döntést hoz, amikor elkezd alattunk morajlani és remegni a föld. Át is töri a földet az első gyökér. Heart azonnal visszafordul felénk.
- Mi a fene van veled? Már elindultunk! Mondtuk, hogy nem akarunk tőled semmit, akkor miért támadtál ránk?!
- Nem ő volt... - vág közbe Loki.
- Mondja a hazugságok hercege! - szól vissza Heart.
Teljesen összezavarodom. Még soha nem fordult elő, hogy ellenem fordult volna a természet. Soha... Egy pillanatig kétségbe is esem, hogy Connor-on kívül az egyetlen valami, valaki, akire számíthattam, is cserben hagy, de aztán odébb rakom a pánikot. És megérzem, hogy ennek valaki más az oka. Mielőtt elkapna az inda, én magam igyekszem visszafordítani, pontosabban információt nyerni belőle. Sikerül is valamennyit: bár az állatok még mindig az én hatalmamban állnak, a növények nem. Pontosan nem tudom meghatározni, hogy kik ezek, de nem is kell sokáig várnom. Nekem alapvetően a lényeg úgyis az, hogy Connor és én biztonságban legyünk. Ő már elő is kapta a pisztolyát, de egyelőre intek neki, hogy nem kell. Mindenesetre az állatok is készen állnak, hogy segítsenek. Persze a hülye picsáknak megint nincs annyi esze, hogy lássák, engem is megtámadott.
- Kivételesen igaza van... - morgom a csajnak, miután Loki közbe szólt. Az is érdekes, hogy ő is érzi a változást. Újabb jelenléteket kezdek érezni, nem állati emberi vagy idegen, hanem növényi jelenléteket, de mégis másokat. Aztán megjelennek a bokrok közül az alakok, akik mind mozgó növényeknek néznek ki. Fegyverekkel, néhányan Heart pálcájára emlékeztető mágikus botokkal. És végül a vezetőjük is megjelenik.
- A varázslónőért jöttem. Az egyetlenért, aki túlélte... – közli roppant barátságosan. Mielőtt ezen elgondolkodhatnék, megjelenik egy újabb csapat, és hiába vagyok az erdőben, megint fájni kezd a fejem. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy van, akinél fegyver van, van, akinél pálca? Mindenesetre a főnökhöz fordulnék, de a panda lányba nem tudom, mi ütött, ha hirtelen ennyire megváltozott a viselkedése. A társnőihez fordulok.
- Jobban jártok, ha leállítjátok... - mondom nyugodtan nekik. Most nem lenne szerencsés az állatokat is idehívni, így erősen koncentrálok, hátha egy erősebb széllökéssel odább tudom taszajtani a pandát.
- Nyugi van, kicsilány... Ezzel nem segítesz - mondom neki továbbra is nyugodt hangon, bár minden lélekjelenlétemre szükség van hozzá. Végül a főnökhöz fordulok. - Nem hiszem, hogy szükséged lenne iránymutatásra... Ha én érzem, akkor te is tudod, merre van... - mondom neki arra utalva, hogy felülmúlta az erőmet, ráadásul hasonlót érzek felőle, mint a varázslónőtől, szóval akár együtt vannak, akár egymás ellen, egy helyről jöttek. - De Loki is őt keresi... Gondoltam, szólok... - fejezem be. Egyelőre nem fedem fel, hogy segítettem a nőn, hátha kiderül, hogy egymás ellen vannak. Azzal, hogy Lokit is belekevertem, remélem, egymásnak eresztem őket és engem békén hagynak. Szerencsére Pandalány megáll és leül a sejhajára.
- Oké, akkor te bajod! - néz rám.
- Igaz - mondja a férfi a megjegyzésemre. – Tudom, hol van. De ha már itt vagyunk, a társaiért is bosszút állunk, mielőtt elvinnénk innen – mondja továbbra is kedvesen. Miután megjegyeztem, hogy Loki is a nőt keresi, összevonja a szemöldökét. - Valóban? - kérdezi fenyegető éllel a hangjában. Loki rögtön maga elé is emeli a kezét.
- Na, na, na. Én semmi rosszat nem akartam. Meg aztán Jutunheimhez tartozom. És ott nem igazán van növényi életforma. Tudod a sok hó, meg jég, meg ilyesmi. Szóval akár el is kerülhetjük egymást - próbálkozik.
- Ez talán így lenne, talán. Ha Jutunheimben lennénk. De te itt vagy és a varázslónőt keresed. Akkor meg miért kéne elnéznem?
- Például mert nehezen tudom elképzelni a Cotati sereget, ahogy megveri a jégóriásokat.
- Jó, nem is kell elképzelned!
- Nagyszerű, annál is őrültebb, mint hittem - motyogja Loki, amit valószínűleg egyedül én hallok. - Nézd kölyök, akkor komoly leszek és adok egy tanácsot. Első kézből van ebben tapasztalatom. A helyedben hagynám ezt a hadjáratosdit és inkább visszavonulnék a holdra vagy ahova akarsz. Hidd el, nagyon csúnya vége lesz ennek. Mondom, ebben van első kézből szerzett tapasztalatom. A tiednél jobb tervvel és pár gaznál jobb sereggel is rúgtak már seggbe a Bosszúállók.
- Nincs szükségem a tanácsaidra. Főleg nem a tieidre, Hazugságok istene! – folytatja a vezetőjük.
- Már megint ez? - csattan fel Loki. - Mennyi idő, amíg az emberek elfelejtik ezt? - fordul felém. - De jó. Ha nem kell a tanácsom, hát ne fogadd meg. Szomorú vége lesz ennek, de én szóltam előre.
Továbbra is csak elégedetten konstatálom, hogy sikeresen Loki-ra hárítottam a figyelmet. De ez is kezd idegesíteni.
- Ne nézz rám! - förmedek Loki-ra. - Magadtól is elég hülye vagy, nem kellek ehhez én is... - vetem neki oda, majd felsóhajtok. - Mi lenne, ha más oldalról közelítenénk meg. Minek feleslegesen harcolgatni, az mindkét oldalnak rossz lenne... Megpróbálhatnánk békésen megoldani?! - kérdezem kissé irritáltan, hogy ezt komolyan nekem kell intéznem. - Mi lenne, ha a csávókának visszaadnánk a varázslónőjét, majd elhúzna innen, ahol se idegesítő emberek, se semmi, csak a cuki növények? Amúgy értékelem és egyet értek, rendkívül nyugtató hatásúak... - teszem hozzá a növénymannek. - Loki pedig csak elhúzna a bús picsába vissza a kis birodalmába és békén hagynátok ezt a szerencsétlen erdőt?! Mindenkinek megérné... - fújom ki a levegőt frusztráltan.
- Semmi dolgom az erdővel! - jelenti ki Qui. - De addig egészen biztos nem lesz béke, amíg a ti fajtátok életben van és pusztítja ezt a világot. De igazad van. Én is unom már ezt a beszélgetést, a ti fajtátok úgyis pusztulásra van ítélve, csak így menthetjük meg a világunkat, fölösleges tovább húzni az időt. Ahogy mondtad, visszamegyünk oda, ahol nincs semmi, "csak a cuki kis növények". Csakhogy sehol sem lesz más, miután a ti fajtátokat kiirtottuk.
- Na, szép volt! - néz rám Loki. - Most sikerült elérned, hogy ránk támadjon.
Az összes gazember, és mintha azóta még többen lennének, felénk indulnak, mind teljes erővel támadnak ránk. Heart Madelynet védi és közben igyekszik a Pandus irányába mozgó növények közül is a legtöbbet elhárítani. Madelyne Heart mögött marad és igyekszik úgy helyezkedni, hogy ne hátráltassa a lányt. Loki pedig teljes erőbedobással idézgeti a zöld csóvákat, hogy fedezzen, ha szükségem van rá. Közben intéz egy-két kisebb támadást Qui ellen is, a fiú viszont semmi mást nem tesz, csak a gyökerekkel és az általa mozgatott fákkal védi magát. A többit a gazemberekre bízza. Elég idegesítő. Milyen vezető az ilyen?! Látszik, hogy csak főnök és nem védelmező is...
- Na, látod, ebben egyet értünk... - morgom a tagnak, amikor arról beszél, hogy csak pusztítjuk a világot. - Pontosan ezért létezem én, hogy kicsit ellensúlyozzak, de mindegy... - forgatom a szememet.
- Thena... - szól figyelmeztetőleg Connor, majd a következő pillanatban már támadás alatt vagyunk. Bevallom őszintén, semmi kedvem harcolgatni, pláne nem növények ellen, akikkel elvileg én is vagyok. Igyekszem felvenni egy olyan aurát, ami nekik is van, hátha akkor kihagynak engem, közben látom, hogy a panda lány készül valamire, szóval továbbra is játszom tovább, hogy ne fogjanak gyanút... Viszont ha nem sikerül az aura álca, akkor először megnézem, hogy továbbra sem tudom irányítani a növényeket, ha valóban nem, akkor előveszem a két késem, miközben Connor is nyúl a hosszú pengéjéért. Mindketten tudjuk, hogy csak rontanánk, ha lőfegyverrel próbálkoznánk...
- Csak harcképtelenné tesszük őket, nem ölünk... - mondom a barátomnak, aki csak bólint. Leginkább csak védekezni próbálok egyelőre, ahogy haladnék a növény herceg felé. Ha kell, akkor visszatámadok, de tényleg csak harcképtelenné teszek. Az állatoknak egyelőre nem engedem, hogy segítsenek, nem akarom, hogy bajuk essen, de azért egy adag szelet már készenlétben tartok, ha úgy alakulna... Szerencsére néhány növény, akik engem támadna, elbizonytalanodnak egy időre, amit Qui is észrevesz.
- Ne hagyjátok átverni magatok a trükkjeivel, csak egy trükkösebb emlős, ez minden, végezzetek vele! – kiált felénk. A növények pedig követik tovább az utasításait.
- Na, jó én tényleg nem akartam részt venni ebben a harcban... - kezdi Loki, miközben pár zöld lánggal lecsap néhány növényt, amik túl közel érnek hozzá vagy hozzánk. - De ha ezt akarod, kölyök, akkor legyen! - közben kihasználja, hogy utat vágtam a sráchoz és előránt egy fényes kardot, amivel le is vágja az elé kerülő két Cotatit, majd a srácnak ugrana neki, de Qui egy gyökérrel elkövetett gyomrossal alacsony ívben Föld körüli pályára állítja.
- Bevallom, többre számítottam a hírhedt Loki-tól... – mondja. Loki nyöszörögve felül a fűben.
- Erre még visszatérünk - nyögi.
- Kezd elegem lenni belőlük, Qie! - kiabálja Pandalány felé. - Kezdek elfáradni... – mondja, miközben még két rózsaszín fény pamacsot vág neki két ráakaszkodó gazemberre. Közben Pandalánynak a magasból tökéletesen sikerül becéloznia a srácot és neki köpni a nyilat, de olyasmi történik, amire nem vagyunk felkészülve, mintha csak egy akció filmben lennénk. A srác elkapja reptében a nyilat és összetöri, a következő, kicsit sem meglepően, hogy a lány is kap egy gyökeret a mellkasába, ami rövid ívben a földhöz is ver.
Közben az erdőből előtápászkodik a lány, akinek segítettem, egyik fától a másikig dölöngél, alig bír megállni a lábán, de valahogy sikerül elbotorkálnia a harcmező széléig. Qui is leereszkedik a gyökerekről és elébe sétál egy kicsit.
Nem mondom, hogy nem rohadt vicces, hogy Loki repül és szenved, de őszintén, már rohadtul idegesített. Minden erőmmel azon vagyok, hogy Connor-t és magamat védjem, de továbbra sem ölünk meg senkit, max harcképtelenné teszünk. Aztán a csajszi előmászik, én pedig kicsit megkönnyebbülten felsóhajtok. Küldök felé egy szarvast és pár állatot, akik segítenek neki közelebb jönni, hogy ne kelljen a lábait használnia.
- Csak segítenek neki... - vetem oda a kis hercegnek, mielőtt megint bepipulna. De nem jön be. Az állatok ugyan elindulnak a lány felé, hogy segítsenek neki, de a cotatik és a gyökerek elkergetik vagy egyenesen arrébb csapják őket. Közben mintha egyre több járkáló bokor venne körbe minket. Ettől baromi mérges leszek. Az én állataimmal senki nem viselkedhet így! Mielőtt azonban tehetnék valamit, már elvész az esélyem.
- Nem akarlak megbántani hercegnő, de szerintem ez a nem ártunk nekik, csak simogatjuk őket technika nem nagyon fog működni! - kiáltja Heart felém. Közben a földhöz csapja a botját, mire egy jó ötméteres körben hátra löki a növénymeneket. Egyre fáradtabbnak tűnik.
Loki felvakarja magát a padlóról, visszacsúsztatja a kardját a hüvelyébe, aztán lemondóan sóhajt egyet.
- Na, jó, majd a profik ezt elintézik... - jelenti ki, azzal mindenkit körbevesz a zöld fény. Egy nagyobb villanás után mindenki egy sörszagú, meleg, zajos kocsmában találja magát, ahol az emberek szarvas sisakokban és medvebőr gallérral flangálnak.
- Kérlek, mondd, hogy ez valami D&D kocsma... - nyögi Heart.
- Nem… - fújja ki magát Loki. - Ez itt a Storn Björn, üdvözlet Asgardon. Sört?- kérdezi és közben feláll az asztaltól, de még rá támaszkodva vár, hogy válaszoljunk. Ez az a pillanat, amikor Heart gyanakodva Pandusra néz.
- Érted egyáltalán, amit beszélnek? - kérdezi. Úgy tűnik, mint aki elboldogul.
Egyik pillanatban még itt, másikban valahol máshol. Ahogy meghallom ezt a rettenetes zajt és hirtelen nem érzem magam körül a megszokott érzéseket, pánikba esem. Egy pillanatig egyedül érzem magam… Mintha elveszítettem volna a képességemet. Nincs velem senki, üres maradtam. Majdnem a földre is fordulok, de elfordulni mindenképpen. Lépek is párat, próbálom felmérni, merre vagyunk. Te jó ég… Connor-tól csak ennyit hallok:
- Wow… Ez valami nagyon durva cucc… - mondja szédelegve, majd meglát engem és kicsit aggódóbb lesz. – Thena, minden okés? – kérdezi tőlem csendesen, mire csak aprót bólintok.
- Nem tudom, asszem… Te jól vagy, nem lett bajod, ugye? – vizsgálom meg, de szerencsére nem. Majd rájövök, mi az, ami furcsa, miután Loki ki is mondja a dolgot.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Apr 25, 2022 23:10:47 GMT 1
#s://i~imgur~com/0U1KKPM~jpg - Ó, remek. És én még azt hittem, csak az egyetem bürokratikus, szuperhőséknél pedig minden szivárvány és szétvert New York - csettintek a levegőbe, mikor a White Queen távozik. Pedig kifejezetten szimpatikus nőnek tűnt. És bevágódtam a bátyjánál, bár azért még mindig inkább szégyellem magam, mint hogy pozitívumnak könyveljem el. Hazudnék, ha azt állítanám, elkeserít, hogy el kell hagynunk a szigetet. Az, hogy egy csapat mutáns veszi át az ügyet, egyúttal azt is jelenti, hogy én visszatérhetek az életemhez, amiben a legnagyobb izgalmat az jelenti, hogy melyik energiaitalt vegyem meg, vagy éppen kinyit-e a kedvenc kávézóm, mielőtt kezdődik a reggeli órám. Ebben pedig van valami elbűvölő, mert szeretem a magam kis unalmas életét. Ugyanakkor Barry helyzete nagyon is aggaszt. Akármiről is van szó, mindketten nyakig belekeveredtünk, és az életünket kockáztattuk a nyomorult adataiért... az igazságérzetemet azért jelentősen piszkálja, hogy mennyire sarokba állítottak minket. Semmi komoly, amit ne tudna megoldani egy jó erős kávé, valamilyen sütemény, és az utolsó itt töltött napom maximális kiélvezése, ami magába foglalja, hogy végiggyalogoljak mindent, és tudományos kíváncsisággal halálra idegesítsem a legtöbb lakót. Szóval egy darabig még maradok Barry-vel, morális támogatást nyújtani, és néha azért megjegyezni, hogy nekem sem tetszik a helyzet, de reméljük, a nálunk kompetensebb, és magukat határozottan fontosabbnak érző alakok megoldják (és teszek pár megjegyzést az egyetemi projektekre, amikhez amúgy is hozzá kell fognunk, mert a kövek nem várnak, hogy legalább kicsit felvidítsam az ügyben), aztán, ha már úgy érzem, hogy nem hagyok cserbe senkit vele, felállok a pult mellől, és nekiállok egyszerűen járni egyet... |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on May 10, 2022 21:10:44 GMT 1
Már nincs sok hátra indulásig és már az ikrek is jelezték egy telepatikus üzenettel, hogy várnak vissza. Ugyhogy kénytelen vagy felfüggeszteni a kérdezősködést és turistáskodást, hogy elindulj vissza a kastélyba. Alig indulsz el amikor a semmiből neked ütköznek, szegény lány nem sok hiányzik hogy szegény nő el is essen de végül sikerül benned megkapaszkodnia. Körülnéz mintha csak üldözné valaki aztán ismét rád néz, a tekintetéből is úgy tűnik mint ha menekülne valami elől.
-Hál az égnek, hogy beléd futottam.-Mondja és még erősebben kapaszkodik beléd.- Nagy veszélyben vagyok és nem csak én, hanem mások is. Kérlek segíts nekem!- A nő még mindig beléd kapaszkodik és egy pillanatra sem veszi le az arcodról a tekintetét, így várja a válaszod.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on May 25, 2022 9:19:40 GMT 1
#s://i~imgur~com/0U1KKPM~jpg Az utolsó nap nagyon gyorsan véget ér, és viszonylag eseménytelenül zajlik. Nem tudom eldönteni, hogy ezt sajnálom, vagy inkább hálát adok érte, de talán az utóbbira hajlok. Éppen elég káosz volt az elmúlt napokban, hogy egy eseménytelen nap, és a végén a hazautazás ne is hangozzon olyan rosszul. Egy telepatikus üzenet jelzi, hogy ideje visszamennem a kastélyhoz, mert lassan indulunk, és koncentrálva próbálom visszaüzenni, hogy máris megyek... ha más nem, legalább gyakoroltam is egy sort. Dobálóztam tűzgolyókkal, és mászkáltam emberek fejében. Ki tudja, a végén még egészen használhatóra kigyakorlom a másolást. Ahogy azonban nagy léptekkel haladnék vissza a kiindulási pontra, a naiv optimizmusom, miszerint "Azta, lehet egy eseménytelen napom!" azonnal visszaüt. Szó szerint a semmiből rohannak nekem, és a legrosszabb, hogy már meg sem kérdőjelezem a dolgot. Messze nem a legfurcsább, vagy legőrültebb dolog a világon, ha az embert a semmiből döntik le a lábáról. A tettes egyébként egy fiatal lány, aki majdnem el is esik a becsapódástól (én szerencsére azért megmaradok a lábamon), de időben megkapaszkodik bennem. Esetlenül próbálok segíteni neki visszanyerni az egyensúlyát: egészen biztos, hogy eddig nem láttam itt, tehát első tippre nem mutáns, és az öltözködése sem azt sejteti. Ugyanakkor, tapasztalatból tudom, hogy annyira nem könnyű kikötni ezen a szigeten (minimum egy kritikus balszerencse kell hozzá. Egy olyan fajta, amitől rád robban a kedvenc kávézód). Ráadásul aggasztó, hogy mennyire rémültnek tűnik. Lehet, hogy üldözik, vagy hasonló. Amikor megszólal, csak alátámasztja a gyanút. Nagy veszélyben van, és nem csak ő, hanem mások is. De a világ legnagyobb színesgatyás hőseivel vagyok egy szigeten, nem létezik, hogy én vagyok a legjobb választás... - Egész biztos, hogy engem céloztál, és nem valamelyik nagykutyát? Nem azt mondom, hogy nem segítek, ha tényleg én kellek, de itt vannak olyan emberek is, akik tudják, mit csinálnak... |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on May 28, 2022 13:11:38 GMT 1
Finoman és nőiesen fekve az asztalon látom, hogy Miss Idegék csevegnek. Akkor ezek szerint jól vannak… vagy legalábbis… Megvannak. Vigyori is jól van, ahogy elnézem. Rögtön intézkedik is étkezés ügyben. Heart megjegyzésére elhúzom a számat. - Ahhoz nekem sincs sok kedvem. Mondanám, hogy legfeljebb állom, van appom a bankkártyámhoz, de itt rohadtul nincs hálózat, tehát bankkártya sem működhet… Amúgy… hol van ez az Asgard? Valami finn kisváros, vagy mi? Mondjuk, akkor lennie kéne technikának… Vigyori a változatosság kedvéért vigyorog. Jól értettem, hogy a kis kocsmázás után hazavisz minket? Heart eléggé megszeppent. Aggódnom kéne, de annyira kivagyok, hogy már magasról leszarom. - Yeah, it’s really cool place… warm and nobody care us… - válaszolok Vigyorinak. Még a nyálamnak sem volt elég ideje kifolyni, már meg is érkezett a kajánk. Aztarohadt… Szegény disznó… Na de kajaaaaaa! Normálisan felülök, hisz eddig az asztalon fetrengtem és magamhoz veszek egy kis levest. Megjönnek a sörös vödrök. Itt azért pislogok. Ember, ezzel egy elefántot ki lehet ütni, nem, hogy minket… - Öhm… Mister Idon’tknowyourname,sorry… I am asian....I will kidőlni from this beer... Csak egy pillanatig nézek rá megszeppenve, de aztán sóhajtok. - Öhm, thank you… Majd hozzá is látok a levesemhez. - Ez a beszéd! - Kiáltja Loki a végén. - Gyertek egyetek! És igyunk. Az én véleményem szerint a földi kaják ezerszer jobbak és sokszínűbbek, de néha jól esik a jó kis Asgardi sült kappan. - Aztán pár falat után felém fordul. - Nyugi beszélek kínaiul. A kidőlés miatt meg ne aggódj. Nincs is semmi egy olyan lakomán, ahol nem dől ki senki a sörtől.
- Azért, ha lehet mi passzolnánk a sört. - Szól bele Heart. - Egész biztos?
- Egészen.Loki vállat von és int a pincérlánynak, kér tőle két kancsó bort meg egy kancsó vizet a gyengébbek kedvéért. - Ezzel most egész biztos elég feltűnőek lettünk, de sebaj. - Aztán ismét nekem teleszájjal. - Ne tanítsalak meg angolul?Megáll a kezemben a kanál, amikor Vigyori tökéletes kínai akcentussal szól hozzám. Mi a franc? Cserediákoskodott Kínában? Jó nem hiszem… Heart visszautasította a sört, amiért egy pillanatra hálásan pislantok rá… hogy aztán majdnem facepalmoljak, amikor helyette bort és vizet kapunk. Ez a víz nem elég ahhoz, hogy ezt a sok bort tompítsa… Valahogy nem hiszem, hogy a legegyszerűbb kannásbort kapnánk… Az ajánlatára felkapom a fejem. - De! – vágom rá kapásból – Azaz… attól függ… tanítva tanítanál, mint hogy le kellene ülnöm és... oda kéne tennem magam – borzongok meg egy pillanatra - vagy… varázslattal? Amúgy… ha már úgyis értjük egymást… te talán válaszolsz, ha már Heart nem teszi… Hol van ez az Asgard? Grönlandnon? Miért nincs wifi, ennyire hegyi faluban vagyunk? Loki elneveti magát. - Nem Asgard egy másik világ. Mármint nem költőien, hanem szó szerint. A föld Midgardon van. Mi pedig most Asgardon. De ne aggódj épségben haza juttatlak titeket. - Mosolyog bíztatóan. Pislogok. Csak... Pislogok... Most szívat, ugye? Hitetlenül meredek rá. - Aha... Én csak vicceltem, mikor valami ilyesmin gondolkodtam. Biztos, hogy nem kandikamera? - nézek körül - Vagy egy isekai anime? Mondjuk utóbbit kétlem, mert Truck-kun sehol. Szerencsére... - Akkor lássuk, hogy is tanítsalak meg... - Elkezdi szétpakolni a kaját és különböző alakzatokat kirakni belőle. Heart egy ideig felvont tekintettel nézi aztán felsóhajt, facepalmol egyet, aztán a halántékomhoz tartja a mutató ujját és elsuttog valamit. - Most már működnie kell. – mondja. - Igaz is, így gyorsabb volt. - Mondja Loki mosolyogva, de azért kicsit látszik rajta, hogy csalódott, hiszen már olyan szép varázskört alkotott a kaja és az ital darabjaiból. Thenáékhoz fordul. - Próbáljuk ki. Hogy tetszik itt galambocskák? A tanításra érdeklődve figyelek. Mindent értek. Ja se... mikor azt mondják kész, csak értetlenül nézek rájuk. - Őőő... Aha...? Nem érzek semmit... Szóval akkor gyerekkoromban azért nem szabadott játszani az étellel, nehogy véletlenül mordoriul szólaljak meg és démont idézzek? - kérdezem amilyen nyelven sikerül. Közben MissIdeg meg Egészjófejsrác visszatérnek közénk. - Hát, jobb, mint a vagdalkozó növények között lenni, az fix! – mondja egy vigyorral a srác, majd helyet foglal. – Amúgy kösz a kaját és a piát! – néz hálásan Loki-ra, közben maga elé húz egy jó adag kaját és egy korsó sört. - Na, és mi a terv ezután? - Na végre! - kiált fel Loki örömében és ha odafér átkarolja Connor vállát. - Ez a jó hozzá állás. - De csak úgy átrángatni mindenkit Asgardba... nem volt ez egy kicsit sok? - Kérdezi Madelyne aki most először szólalt meg mióta megérkeztünk. - Ugyan. Jutunheimbe is vihettelek volna titeket, de mi értelme lett volna ott fagyoskodni amikor vígan ehetünk amennyit csak akarunk? Nem igaz? - Néz rám. Aztán egy korsóval Connor felé fordul, hogy felkínálja koccintásra. Ahogy belekortyol pedig három hatalmas harcos jelenik meg az asztalunk mellett. - Ti meg mit kerestek itt? - Kérdezi a fiatalabb férfi. (Vagy legalább is az amelyiknek kevésbé szőrös az arca.) Loki azonnal kötelességének is érzi, hogy válaszoljon. - Semmi baj uraim... khm És hölgyem én Lo... - Tudjuk ki vagy! - Szakítja félbe a nő. - Pont ezért nem örülünk neki hogy itt vagy. Mindent értek, jeeeej! És most vissza a levesemhez. Igazán finom és kellemesen meleg. Nyami. Egész hamar meg is eszem. Már éppen kiszedtem a főételből egy adagot, mikor három igen szimpatikus személy áll meg az asztalunk végén. Mondanám, hogy nem ütik meg a szintet, hisz csak bengaállat vikingek... Sárkány, páncélos ipsék, meg gyommenek után? Ch... De... kit akarok becsapni. Nem kell megütniük a szintet, elég, ha csúnyán néznek rá és a szint összetörik. Helyben vagyunk. Megint. Miért zavar mindenkit a jelenlétünk? Városnézés? Lol, nem. Túrázás? Állítólag egészséges, de lol, nem... Kocsmázás? Kevésbé egészséges, de szabadidőstevékenység, és lol nem? Amíg nem rám figyelnek, igyekszek észrevétlenül némi kaját csempészni a táskámba. Ki tudja, mi lesz még velünk...? Végig gondolom a lehetőségeinket. Semmi kedvem az egészhez. Már megint dolgoznom kell... Először is előszedek egy cetlit és írok rá egy sort. Aztán a csapat tsodás működését tekintve magamhoz veszem a szót. Persze ekkor már nem csempészek kaját, nem követem a bizonyos úton-módon rokon mosómedvék példáját... - Haliiiiii! Figyi... nem akarunk sokáig maradni. Csak ezt megesszük, oké? Max tíz perc, aztán itt se vagyunk... Mérhetitek stopperrel is akár... Vaaaaagy... Nem vagytok éhesek? Loki titeket is biztos szívesen vendégül lát... Nézzetek rám, látszik, hogy nem eszek sokat... A sörömet is felajánlom, bár, ha szolgálatban vagytok, nem szóltam... Naaaa? Próbálok bizalomgerjesztően nézni. Ha nem válna ez be, odacsúsztatom a cetlim. Ha elolvassák, ez van rajta: "Eszünkbe jutott, hogy fontos dolgunk van, elmegyünk." Remélhetőleg itt is működik a képességem és nem olyan, mint a wifi... Komolyan, hogy lehetnek ennyire elmaradottak? Loki miért nem hozott ide wifit? Vagy lehet Juhutmagandiban vagy hol, van? Ha ezek sem jönnek be, akkor az egyéb lehetőségeken elmélkedek. Szerintem Miss Ideg gyorsabban ki fog akadni és cselekedni, mint hogy Loki vagy Heart elteleportálhatna... Egy bambusz rudat teszek rá! Miss Ideg meglepetésemre kooperál. - Ha gondoljátok, szívesen szétrúgom a seggét helyettetek is... Én lennék a legjobban lekötelezve... De ezek a szerencsétlenek - utal mindenki másra Loki-n kívül. - éppen túléltek egy támadást, légyszi, ne őket büntessétek, hogy Loki őket is belekeverte a faszságaiba... Higgyétek el, mi is szívesen elhúznánk innen, szóval, ha tényleg vártok pár percet, hogy felfrissítsük magunkat, akkor komolyan mondom, hogy elhúzunk innen. A Loki seggberúgás továbbra is érvényben van... - morogja a végét, de meglepően nem volt bunkó és támadó, hanem normális hangnemben beszélt. Hádikk… A végén még bukom a bambusz rudam? Még nem biztos... Hm.... Az egyik nagy morgós viking felhúzza az orrát a felszólalásomra, aztán még meg is morog kicsit, miközben elfordul. A többiek ennyi figyelemmel sem méltatnak. De, amikor csalódottan átadnám a papírt, azt még elvenné a fiatalabb hegyomlás, ha a nő nem előzné meg. Kikapja a papírt a kezéből és ezzel a mozdulattal össze is gyűri és át dobja a háta mögött. - Kezdem elveszteni a fonalat... - Nyög fel Madelyne. - Csak most kezded? - Kérdez vissza Heart. - Jók az idegeid ahhoz képest hogy most szedtünk ki egy tartájból. - Erre inkább ne emlékeztess. Akkor most mi lesz? - Kapja el kétségbeesetten a vállam. - Hah - Hördül fel a nő Thenára. - Tényleg azt feltételezed, hogy elhiszünk egy szót is. ami elhagyja a száját bárkinek, aki szövetkezik a hazugságok hercegével? - Mire befejezi közelebb is lép az asztalhoz így most ő áll a legközelebb hozzánk. -Jól van mindenki nyugodjon meg. - Próbálkozik ismét Loki.- Semmi szükség a fegyverekre. Itt nyilvánvalóan valami félreértés van. És nem állunk ellent semmiben. Igaz? - Néz körbe. De nem hagy időt, hogy tiltakozzunk, akkor se, ha szeretnénk. - Látod? A barátaim is egyetértenek, nyugodtan vigyél minket Thor elé. A bátyám egész biztos nem fogja bánni a társaságot. A nő hihetetlen dühös lesz és belevágja az egyik "kis" baltáját az asztalon fekvő egész vadkanba, nem csak hogy kettévágja a hatalmas szörnyet, de egészen az asztal aljában áll meg a fegyver feje. Loki hangosan nyel egyet. - Úgy teszel mintha nem tudnál pedig te voltál aki megölte Thort! - Vágja hozzá a nő. Loki szemében őszinte meglepetés csillan és még egy halk "Mi?" is elhagyja a száját. - Nem viszünk el a királynő elé, itt helyben végzünk veled és a galád szövetségeseiddel is. - Teszi hozzá az öregebb férfi. Hát ez az oldjuk meg diplomatikusan a szitut dolog határozottan nem jött be... Oké, gőzöm sincs, mi folyik itt, csak azt tudom, hogy egyre inkább megszeppenek. Főleg mikor a morcinőci belevágja a karomhosszú fejszét az asztalba. Lehet elmotyogtam egy "mamit". Könnyen meglehet... Várjunk… akiről szó van, az az a Thor? A kalapácsos ipse? Öcsém… Mibe keveredtünk? MEGINT? Shaj… Ki vagyok merülve. Vannak sérüléseim és nyűgös is vagyok. Éhes legalább már nem, de nagyon haza akarok menni. Wong nagyon sokkal jön nekem... Oké... Szóval itt állunk, tök közel az ellenséghez, menekülni nem nagyon tudunk... A Loki.exe is lefagyott... Megszeppenten nézek Heartre. Hahó, ilyenkor kell teleportálni. Aztán Thenára is nézek amolyan idézz néhány pokemont és kapd őket szét pillantással. Végül visszafordulok. - Figyiiiiiii... Szerintem meg lehet beszélni... Látjátok gőze sincs arról, amivel vádoljátok... Ezzel a kis mondattal próbálok a többieknek időt nyerni. Ha nekem támadnak, odébb ugrok-gurulok és amilyen gyorsan tudom, megpróbálom előszedni a köpőcsövem és bealtatózni legalább az egyiket. Nem akarok dömperkedni... |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jun 4, 2022 11:08:32 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/85/1f/12/851f123b7c5ff75fbdd465819aa1c90c~jpg Egyik pillanatban még itt, másikban valahol máshol. Ahogy meghallom ezt a rettenetes zajt és hirtelen nem érzem magam körül a megszokott érzéseket, pánikba esem. Egy pillanatig egyedül érzem magam… Mintha elveszítettem volna a képességemet. Nincs velem senki, üres maradtam. Majdnem a földre is fordulok, de elfordulni mindenképpen. Lépek is párat, próbálom felmérni, merre vagyunk. Te jó ég… Connor-tól csak ennyit hallok:
- Wow… Ez valami nagyon durva cucc… - mondja szédelegve, majd meglát engem és kicsit aggódóbb lesz. – Thena, minden okés? – kérdezi tőlem csendesen, mire csak aprót bólintok.
- Nem tudom, asszem… Te jól vagy, nem lett bajod, ugye? – vizsgálom meg, de szerencsére nem. Majd rájövök, mi az, ami furcsa, miután Loki ki is mondja a dolgot. Mérgesen fordulok felé.
- Te komolyan elhoztál minket a Földről?! – kiáltok rá. Közben kicsit megkönnyebbülök: nem elvesztettem a képességemet, csak nem azokra koncentráltam, amiket mindig is érzek: az itt élő lények és növények mások, de szépen lassan kitapogatom őket is, és visszatér a már jól ismert, mégis kissé idegen érzés: mégsem vagyok egyedül. – Ugye, tudod, hogy most úgy hagytuk ott a dolgokat, hogy nem tudjuk, mekkora pusztítás lesz ebből?! Ez az én feladatom is, hogy megállítsak egy ilyet… Most honnan tudjam, hogy az állatok biztonságban lesznek-e?! Nem hagyhatom ott őket! – fejezem be kicsit kétségbeesetten, ahogy a hajamba túrok. Connor megint mellettem áll és a vállamra teszi a kezét szokásosan. Eszem ágában sincs leülni és a lábamat lógatni. Veszek egy nagy levegőt és kicsit nyugodtabban folytatom.
- Kérlek, küldj vissza lehetőleg most a Földre… Nem igazán lenne bölcs dolog tőlem, ha hosszabb ideig távol maradnék… Nem véletlen kaptam ezt a rohadt képességet! Bár az is igaz, hogy az itteni természetet is érdekes lenne felfedezni, egészen biztos vagyok benne, hogy másvalakinek a feladata.
- Hé, Thena… Nem mindennap jut az ember Asgard-ba… - súgja a fülembe Connor.
- Attól még feladatunk van… - mondom kicsit ingerülten.
- Feladatod… - mondja nekem kicsit szomorúan, én meg döbbenten nézek rá. Mit akar ezzel mondani? El akar hagyni? – Félre ne érts… De olyan hosszú idő óta nem volt egy szabadnapunk sem! Itt egy remek lehetőség, hogy egy napra magunk mögött hagyjuk ezeket a gondokat, amiket amúgy sehol máshol a Földön nem tudnánk a képességed miatt… Nem szeretnék egy ilyen lehetőséget elszalasztani… - sóhajtja fáradtan, ahol elrakja a fegyverét.
Köpni-nyelni nem tudok. Még soha nem történt ilyen. Még soha nem láttam Connor-t ennyire fáradtnak, kimerültnek és kissé… Megtörtnek, azt hiszem. Mindig teljes erőbedobással jött velem bárhová, mindent megoldottunk ketten. Még sosem fordult elő olyan, hogy azt kérte volna, álljunk meg.
Lesütöm a szememet, elszégyellem magam. Tényleg eléggé mindig csak a feladataimmal voltam elfoglalva, fel sem merült bennem, hogy Connor máshogy akarná. Hát, mégis. Én is megfogom a vállát, majd megszorítom.
- Sajnálom… Nem akartam a szart is kidolgoztatni veled… - sóhajtok. Nehezemre esik, de igyekszem kimondani. – Lehet, tényleg nem ártana egy kis pihenés… - hazudom, mert én pont nem így érzem, de ha neki szüksége van rá, akkor egyszer az életben igazán tudok alkalmazkodni én is, ő úgyis annyi mindent tett már értem.
Arra fordulunk vissza, hogy Loki nekünk pofázik. Felhúzom a szemöldököm, de Connor már vissza is sétált.
- Hát, jobb, mint a vagdalkozó növények között lenni, az fix! – mondja egy vigyorral a srác, majd helyet foglal. – Amúgy kösz a kaját és a piát! – néz hálásan Loki-ra, közben maga elé húz egy jó adag kaját és egy korsó sört. – Na, és mi a terv ezután?
Én még mindig kicsit gyanakodom, de végül elég feszülten helyet foglalok, bár eszem ágában sincs enni semmit. Tudom, hogy simán kiszűrném a mérgeket, de nem… Nem vagyok éhes, úgyhogy csak a környezetemet fürkészem.
- Na, végre! - kiált fel Loki örömében és átkarolja Connor vállát. - Ez a jó hozzáállás!
- De csak úgy átrángatni mindenkit Asgardba... Nem volt ez egy kicsit sok? - kérdezi Madelyne, aki most először szólalt meg, mióta megérkeztünk.
- Ugyan… Jutunheim-be is vihettelek volna titeket, de mi értelme lett volna ott fagyoskodni, amikor vígan ehetünk, amennyit csak akarunk? Nem igaz? - néz Pandus-ra. Aztán egy korsóval Connor felé fordul, hogy felkínálja koccintásra, aki válaszol is. Ahogy belekortyol, három hatalmas harcos jelenik meg az asztalunk mellett.
- Ti meg mit kerestek itt? - kérdezi a fiatalabb férfi. (Vagy legalább is az, amelyiknek kevésbé szőrös az arca.) Loki azonnal kötelességének is érzi, hogy válaszoljon.
- Semmi baj, uraim... khm, és hölgyem én Lo...
- Tudjuk, ki vagy! - szakítja félbe a nő. - Pont ezért nem örülünk neki, hogy itt vagy… - mondja, majd a Pandalány szólal meg.
- Haliiiiii! Figyi... Nem akarunk sokáig maradni. Csak ezt megesszük, oké? Max tíz perc, aztán itt se vagyunk... Mérhetitek stopperrel is akár... Vaaaaagy... Nem vagytok éhesek? Loki titeket is biztos szívesen vendégül lát... Nézzetek rám, látszik, hogy nem eszek sokat... A sörömet is felajánlom, bár ha szolgálatban vagytok, nem szóltam... Naaaa?
Csak megfeszülök, mikor a három tag megérkezik, holott Connor már éppen elengedte magát.
- Annyira tudtam... - sziszegtem a társamnak, mire ő csak nyugtatóan a karomra teszi a kezét. Az sem kifejezetten tetszik, ahogy Pandalány reagál, de mivel már pofázott, kénytelen vagyok vele játszani tovább. - Ha gondoljátok, szívesen szétrúgom a seggét helyettetek is... Én lennék a legjobban lekötelezve... De ezek a szerencsétlenek - utalok mindenki másra Loki-n kívül. - éppen túléltek egy támadást, légyszi, ne őket büntessétek, hogy Loki őket is belekeverte a faszságaiba... Higgyétek el, mi is szívesen elhúznánk innen, szóval ha tényleg vártok pár percet, hogy felfrissítsük magunkat, akkor komolyan mondom, hogy elhúzunk innen. A Loki seggberúgás továbbra is érvényben van... - morgom a végét, de meglepően nem voltam bunkó és támadó, hanem normális hangnemben beszéltem. Csak egy kis nyugit szeretnék és pontosan tudom, hogy a lányok is. Ha már Loki őket is belekeverte, akkor legalább nyugtuk legyen... Vagy mi...
Az egyik nagy morgós viking felhúzza az orrát Pandus felszólalására, aztán még meg is morogja kicsit, miközben elfordul. A többiek ennyi figyelemre sem méltatják. De amikor a lány csalódottan átadná a papírt, azt még elvenné a fiatalabb hegyomlás, ha a nő nem előzné meg. Kikapja a papírt a kezéből és ezzel a mozdulattal össze is gyűri és át dobja a háta mögött.
- Kezdem elveszteni a fonalat... - nyög fel Madelyne.
- Csak most kezded? - kérdez vissza Heart. Pofáznak, de én nem figyelek annyira rájuk.
- Hah - hördül fel a nő a szavaimra. - Tényleg azt feltételezed, hogy elhiszünk egy szót is, ami elhagyja a száját bárkinek, aki szövetkezik a Hazugságok Hercegével? – kérdezi, s mire befejezi, közelebb is lép az asztalhoz, így most ő áll a legközelebb hozzánk. Csak egy halk horkantás hagyja el a számat és egy halvány, hideg félmosolyt kap a nő.
- Jogos, a helyedben én is ezt tenném... - mondom halkan neki.
- Jól van, mindenki nyugodjon meg… - próbálkozik ismét Loki. - Semmi szükség a fegyverekre. Itt nyilvánvalóan valami félreértés van. És nem állunk ellent semmiben. Igaz? - néz körbe. - Látod? A barátaim is egyetértenek, nyugodtan vigyél minket Thor elé. A bátyám egész biztos nem fogja bánni a társaságot... – mondja, de bár ne tette volna. A nő hihetetlen dühös lesz és belevágja az egyik "kis" baltáját az asztalon fekvő egész vadkanba, nem csak hogy kettévágja a hatalmas szörnyet, de egészen az asztal aljában áll meg a fegyver feje. Loki hangosan nyel egyet.
- Úgy teszel, mintha nem tudnád, pedig te voltál, aki megölte Thor-t! - vágja hozzá a nő. Loki szemében őszinte meglepetés csillan és még egy halk "Mi?" is elhagyja a száját.
- Nem viszünk el a királynő elé, itt helyben végzünk veled és a galád szövetségeseiddel is! - teszi hozzá az öregebb férfi. Pandus is rám néz, hogy tegyek valamit, mire felsóhajtok.
- Figyiiiiiii... Szerintem meg lehet beszélni... Látjátok gőze sincs arról, amivel vádoljátok... – próbál időt húzni, de elég bénán
Gyorsan felmérem a helyzetünket, majd mivel a Pandalány megint semmi értelmeset nem tesz hozzá és Loki is úgy tűnik, végre használja is az eszét, azaz lefagyott, tudom, hogy nekem kell lépni. Nekem szokásosan elsődleges célom, hogy Connor biztonságban legyen. Kicsit sem rezzenek meg, mikor a balta az asztalban csattan, de én is kezdem elveszíteni a türelmem, ezt Connor is érzi, mert figyelmeztetően megszorítja a karom.
- Oké. Eddig igyekeztem normális módon kommunikálni, de nem úgy tűnik, hogy bármit is érne, szóval egyszer mondom el: nem szeretnétek ujjat húzni velem. Nem vagyok alapvetően agresszív típus, de ha nem hagytok más választást, akkor nagyon meg fogjátok bánni. És nem... Ezek nem csak üres szavak... - érezhetően megint kicsit sötétedett a környezet és a hangulat, Connor pedig rendesen befeszült mellettem, aggódó pillantásokkal bombáz. Egyelőre viszonylag nyugodtnak és összeszedettnek tűnök, még én is úgy érzem, hogy kontroll alatt tartom a dolgokat. Csak nem tudom, meddig. Ezért is szeretném elkerülni ezt a harcot. Mindenesetre kifejezéstelen arccal nézek az óriásokra és remélem, hogy ebből inkább arra jutnak, hogy nem támadnak. Bár mélyen tudom, hogy ezzel inkább csak hergelem őket, mindenképpen figyelmeztetni akartam őket. Úgysem hiszem, hogy megússzuk a dolgot...
A fejsze az asztalban elég figyelemfelkeltő volt, hogy mindenki a helyéről felállva figyelje a történteket és ahogy beszélünk, mind egyre közelebb gyűlnek.
- Audhild lányát, a rettenthetetlen Turid-ot nem ijeszti meg egy ilyen törékeny midgardi boszorkány! - lép közelebb hozzám a nő.
- Pedig kéne... - kezdi Loki, de éppen eddig jut, mire ki kell térnie egy feje felé száguldó fejsze elől. Ezt egy laza zöld füstfelhőben teszi meg, de szerencsére nem teleportál túl messzire.
- Milyen modortalan már fejszét vágni valakihez, aki épp beszél?! - teszi fel a kérdést, mire a mellette álló szakállas viking megfordul és levágna neki egy gyomrost, ha nem teleportálna el ismét, ezúttal Pandus mögé.
Közben Turid is támadást intéz felém. Fél kézzel kirántja a baltáját az asztalból és azonnal ívet is indít felém.
- Elég nagy baj... - nézek rá komoran. Aztán már kezdődik is a harc. Elhajolok a balta elől, majd kihúzom a kis késemet a csizmám szárából. Connor is felkészült mellettem mindenre, de intettem neki, hogy hagyja. - Juss el a bejáratig és nyisd ki az ajtó, kérlek! - mondom neki, miközben kerülgetem a nőt. Nem terveztem nagyon visszatámadni, max olyan helyen megvágni, ahol korlátozom a mozgását. Közben Connor eléggé nem érti, miért kéne kinyitnia az ajtót.
- Csak csináld... - sziszegem neki harc közben. Ő pedig nem tétovázik tovább. Próbál kikerülni mindent és mindenkit, bár a kés azért őt is meglepi, ami előtte repül el.
- Mi a fasz... - motyogja magának. Én mindeközben a kocsmárosék felé intézem a következő szavaimat.
- Nagyjából egy percük maradt arra, hogy leállítsák a társaikat. Mi nem akarunk rosszat, el is mentünk volna... Egy perc múlva egy fa fog itt állni a kocsma közepén, ha nem éppen a helyén... Gondoltam, szólok... - mondom jelentőségteljesen. Connor remélhetőleg nagy nehezen elszenvedte magát az ajtóig, bár neki lőfegyvere van, boldogulni fog, amit ha kitár, akkor pont abban a pillanatban jelennek meg a segítségemre érkező állatok: leginkább csak medvék, nagyobb testű élőlények, de vannak kisebbek is, akik gyorsak és ügyesek. (OOC: fingom sincs, mik élnek itt amúgy xD) Rájuk eresztem a társaimat, majd ha továbbra sem állították le, akkor az ígéretemet betartva a földre teszem a kezemet és az addig idehúzott gyökerekből igyekszem egy nagy fát nevelni, ami majdnem az egész kocsmát átéri, ráadásul szépen-lassan szívja el mindenki (kivéve a társaim) energiáit.
OOC: Erről a jelenetről ez jutott eszembe: |
|
szabi48s
Kezdő tollforgató
Posts: 8
Utoljára online: Jan 7, 2023 22:48:05 GMT 1
Jun 24, 2022 13:15:14 GMT 1
|
Post by szabi48s on Jun 24, 2022 15:19:25 GMT 1
![]() John Stewatt Aka: Siren ![]() Kor: 21 Nem: Férfi Magasság: 182 cm Faj: Ember Besorolás: Mutáns Képesség: Ultraszónikus sikoly, a hangjának manipulálása határok nélkül(Bárki hangját tudja utánozni) Média: Siren:Kitörés(Wattpad könyv, még folyamatban) A nevem John Stewatt, és 21 éves vagyok. Édesapám katona volt, és a születésem előtt meghalt. Édesanyám egy szörnyeteg, aki 14 éves koromban ott hagyott egy pláza kellős közepén, egyedül, féltestvéremmel, Amyvel. Ezek után egy árvaházba kerültem, ahonnan még abban az évben ki is törtem 2 barátommal, Ashtonnal és Brandonnal. Egy ideje már csak egyedül vagyok, és küzdök a bűn ellen. A civil életben informatikusként dolgozom, és van egy társam, Tammy. Ő az egyetlen, aki tudja a kilétemet. Benne bízok meg a legjobban az egész világon. Ha éppen nem dolgozom, London utcáit járom, és keresem, hogy hol segíthetek. |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Jun 24, 2022 23:18:37 GMT 1
Kicsit azért meglepett, de inkább örömmel fogadtam, hogy Thena kooperált velem. - Oké. Eddig igyekeztem normális módon kommunikálni, de nem úgy tűnik, hogy bármit is érne, szóval egyszer mondom el: nem szeretnétek ujjat húzni velem. Nem vagyok alapvetően agresszív típus, de ha nem hagytok más választást, akkor nagyon meg fogjátok bánni. És nem... Ezek nem csak üres szavak... - érezhetően megint kicsit sötétedett a környezet és a hangulat, de a nő viszonylag nyugodtnak tűnt. A fejsze az asztalban elég figyelemfelkeltő volt, hogy mindenki a helyéről felállva figyelje a történteket és ahogy beszéltünk mind egyre közelebb gyűlnek. - Audhild lányát a rettenthetetlen Turid-ot nem ijeszti meg egy ilyen törékeny midgardi boszorkány! - Lép közelebb Thenához. - Pedig kéne...- Kezdi Loki de éppen eddig jut, mire ki kell térnie egy feje felé száguldó fejsze elől. Ezt egy laza zöld füstfelhőben teszi meg, de szerencsére nem teleportál túl messzire. - Milyen modortalan már fejszét vágni valakihez, aki épp beszél? - Teszi fel a kérdést mire a mellette álló szakállas viking megfordul és levágna neki egy gyomrost, ha nem teleportálna el ismét, ezúttal mögém. Közben Turid is támadást intéz Thena felé. Fél kézzel kirántja a baltáját az asztalból és azonnal ívet is indít neki a lány feje felé. Ezen a ponton rúgja ki maga alól a széket Heart is és húzza elő varázslatos gyorsasággal a pálcáját. Egy pillanatra a botból kiinduló rózsaszín fényaura veszi körbe, amit rögtön át is ad az asztal maradványain fekvő sült kappanra, ami nem sokára ismét úgy áll a romokon mint annó fénykorában, csak sokkal sokkal dühösebben. Bosszantó lehet, ha levágják és megsütik a disznót. Azonnal neki is száguld a fiatalabb harcosnak, de az megragadja az agyaránál fogva és láthatóan élvezi a birkózást. Madelyne mindent megtesz, hogy Heart mögött maradjon. A kocsmában pedig lassan kitör a káosz. Mindenki kiabál és biztatja a verekedőket. Azok pedig akik nem bírnak a vérükkel még be is szállnak. Connornak például éppen a feje mellett száguld el egy konyhakés, amit a kocsmáros asszony vágott volna Lokinak, aki menetközben elteleportált az útjából. Azóta már nála is fegyver van, de továbbra is jóformán csak kerülgeti a felé száguldó öklöket és fegyvereket. Oké, én fullba a három tagra összpontosítok. Persze azért a szemem sarkából látom, hogy a többi helyit is vonzza a balhé szaga. De én csak előre nézek. Miss Ideg fenyegetése persze nem jött be, így tényleg kénytelenek leszünk verekedni. Ajjnemakarommármegint... Az egyik tag nekem ront. Bravúrosan elugrok, majd fordultamból lövök. Keci... Olyat lőttem, hogy én is meglepődtem... A tag sisakjába egyenesen a szemrésen a fejének.  A férfi egy pillanatra megtántorodik, hogy ez mi volt tulajdonképpen. Még kicsúszik a száján egy halk "Odin szakálára..." Aztán egyenesen előre, - mint egy dőlő fa - pofára vágódik. Úgy fekszik a lábaim előtt, mint más férfi sose fog... Váo... Perfekt pasizási technika... Már ha ilyen ambícióim lennének... Egyelőre éljük túl ezt a bolondok házát és hadd cseszhessem le Wongot... Van egy pillanatom körülnézni. Aztarohadt... Vajon itt mindig ilyen kemények a kocsmai verekedések, hogy még a vacsora is beszáll? Gyanakodva nézek a táskámra. Ha a kéefszi-im is életre kelnek, sírva fakadok, mert azon kívül csak kenyerem van... Ahogy elnézem Heart is hasznossá igyekszik tenni magát. Gyakrabban is tehetné... Loki viszont felcsesz... - Mi lenne, ha nem össze-vissza teleportálgatnál, hanem fognál minket és elvinnél? Vagy te, Heart? - nézek a lányra. Thena boldogul. Magam részéről bármennyire is nem akarom, kénytelen vagyok átváltozni és dömpikézni. Hisz akkora batár nagy állatok, hogy a negyven kiló vaságyammal nem hinném, hogy sokra mennék, cetlit meg kétlem, hogy olvasnának... Tudnak vajon olvasni? Jó, ez köcsög volt tőlem... Na de... Felborogatok annyi ipsét, amennyit tudok, közben a többiekhez szólok. - VALAMI ÖTLET? Közben a frissen életre kelt dühös kappan is megtáltosodik és neki rohan a tömegbe. Neki két találata van, mielőtt ismét szomorú véget ér az egyik viking fejszéjétől. A győztes óriás két kezét magasba emelve győzelmet kiált, amíg egy rózsaszín fénygömb el nem találja és neki nem repíti a mögötte lévő falnak, ami alatt összecsuklik. Közben mások is megpróbálják közrefogni Heartot de ők is hasonlóan végzik egy-egy sarokban. - A teleportálás nem hangzik rosszul. - Feleli a lány. - Kár hogy még sosem próbáltam dimenziókon át és nem akarom kockáztatni hogy teljesen máshova jussunk. Elsőre se jött ki jól, hogy én teleportáltam. – én erre csak a szemem forgatom. A káoszban nem tudom pontosan, hogyan, de tuti ezt csinálom. Madellyne is megszólal. - Nem akarok nagyon kotnyeleskedni, de ha levertük mindet mi lesz? Hogy jutunk akkor vissza? - Jó kérdés. Átváltoztam. Jeeej, megint a batár nagy állat vagyok. Jeeej... Dömpikézni akartam, de... Ollllyan fáradt vagyok. Nekem már ehhez nincs kedvem. Viszont meg vannak lepődve, tehát lassabb a reakció idejük. Shaj... Ezt muszáj kihasználnom. Vajon, ha gurulok az kevésbé fárasztó? Nem merengek sokáig, inkább cselekszem. Domboldal híján nekifutok és utána csak gurulok. - VIIIIIIII! - kiáltom, miközben gyalulom le a népet. Egy lendülettel öt tag. Na majd legközelebb megdöntöm, most elég ennyi. Hirtelen kitárul az ajtó és állatok tódulnak be. Váo... DisneyIdeg miket tud... Örülök, hogy egy oldalon vagyunk. A vikingek a valódi medvéket látva úgy döntöttek, azok érdekesebbek, így ránk kevésbé figyeltek. Szóval nem vagyok eléggé medve... Ch... Mondanám, hogy megbántottak, de... Mit érdekel, hogy minek tekintenek... Kihasználva a káoszt szépen a kocsmáros mögé lopakodom, majd mielőtt reagálhatna kissé a vállára támaszkodom és bekapom a fejét és csócsálni kezdem. Nem lesz baja, nem finom... - Engygedd ej! Mozst! Remélem ez elég lesz ahhoz, hogy Vigyori kiszabaduljon. Mert, hogy nem finom a kocsmáros haja az is biztos. Fuuuj, mikor lehetett ez mosva? |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 5, 2022 20:28:54 GMT 1
Andrew Stanger – Mirror: Valószínűleg a leg erősebb entitás lehetne a világon a jó ellenféllel, de amekkora szerencséje nincs, mindig olyanokat fog ki akikkel nincs esélye, mint most. 
Thena Lafléche - Achlys: Akár hiszed akár nem de ma még jó napja van. Addig örülj amíg csak fát növeszt a nappalidba mert a rossz oldalát nem akarod megismerni hidd el. 
Quu Lien Qie (ejtsd: Csu Lien Csi(e)) - Pandagirl Pandus: Ő a világ egyetlen pandája aki emberré tud változni. Brand new superhero. Még azt sem tudja mit csinál, de legszívesebben amúgy is csak meglógna szunyálni végre. (Nem is csodálom) 
John Stewatt - Siren Róla még nem sokat tudunk csak, hogy halálosan jó hangja van szexi angol akcentusa és valószínűleg szereti a teát. (Ne legyetek előítéletesek csak mert angol nem biztos, hogy sznob) 
NPCk
Lorelei: Asgardi varázslónő (Távozóban) 
Connor: Thena majdnem egyetlen barátja. De az biztos hogy a legrégebbi. Örülj amíg látod kisebb esélyjel lesz szerencséd a rossz Thenához. 
Heart: A második vagy harmadik legerősebb ember a szobában (Valószínűleg) Kínai reality bender és varázzlónő. A szív pálca jellenlegi birtokosa. 
Madelyne Pryor A rejtélyes lány a tartályból. Szegénynek elég rossz napja volt. Éppen csak felébred egy tartájban és Panduséknak (És az elszabadult sárkány/mutáns gyereknek) köszönhetően megszökött a gonosz tudósoktól. Eltévedt egy erdőben majdnem megölték a gyommenek még Asgardra is elrángatták. Elégé nem emlékszik semmire a tartáj elötről. Legalább is úgy tűnik.  Loki: Asgard hercege, A Hazugságok Történetek istene, Jutunheilm Királya örökös mókamester. Nem tudom miben de tuti, hogy most is sántikál valamiben. Jobb ha figyeltek rá ha a kocsmárosné elengedi. 
Egy tucatnyi névtelen asgardi harcos és a kocsmáros. Mind nagyon morcos sokan azért mert Loki megölte Thort (Álítólag). De szerintem aki ekkora az amúgy is folyton morcos, főleg ha annyi sört iszik.
Siren
Az utóbbi egy hét kifejezetten mozgalmas volt. Éppen csak eljutottál végre Krakoára (A mutánsok szuper saját, szuper luxus szigete, saját nyelv, saját növények. Maga a sziget is egy mutáns, minden helyben terem és termesztenek rajta egy virágot aminek a szirmaiból nagyon sokoldalú gyógyszert készítenek, amit igyekeznek is mindenhová eljuttatni, de van ahol a forrás miatt visszautasítják, és van ahol lopják, hogy gyógyszer helyet drogot készítsenek belőle. Ez a drog egyébként ritka veszélyes, az X-men (X-force és a Hellfire company) igyekszik is felszámolni azokat akik kereskednek vele.) De az sem volt egy hosszú utazás utána indultál is tovább. Karavasba ami igazából egy kapun keresztül nem is volt messze (Krakoáról szinte mindenhova nyílnak kapuk amikkel lehet utazni a-ból b-be (Még a holdra sőt a Shiar galaxisba is van állítólag) De, hogy utána mi történt az már csak távolról dereng. Meg van még az első pár ital, a szőke, nagyon zöld szemű pultos lány. Bár ha megölnek sem jut eszedbe a neve, és nagyjából ennyi. Mintha valami feladatról még lett volna szó, de hogy pontosan miből is állt az megint hatalmas kérdőjel. A következő dolog ami megvan a ma reggel. A fák alatt ébredtél egy földúton egy libával a fejeden. (Ne kérdez semmit, én sem tudom.) Majd 4 órát gyalogoltál az erdőben, azon az egyetlen úton, mire végre elértél valamit, még akkor is ha a világ leg furcsább fantasy sörözője is az. Még be se kell nyitnod, mert az ajtót már rég kidöntötték. Ami pedig odabent fogad az a legbetegebb D&D partinál is elborultabb. Egy csapat állat verekszik egy csapat vikinggel miközben a kocsmárosnő Loki (Igen a körözött bűnöző, asgardi herceg, a hazugságok istene, a kígyó stb.) fejét szorongatja satufogásban közben az ő fejét egy hatalmas panda rágcsálja és dörmögi
- Engygedd ej! Mozst!-(Kínainak kéne lennie de lehet hogy ez pont szlovák)
Közben egy gépfegyveres tag ökölharcol három darab megtermet viking cosplayes alakkal, miközben egy rózsaszín hajú lány, rózsaszín fénygömböket hajigálva csapkodja lefelé a felé közeledőket. Mögötte egy Vörös hajú nő egyszerű fekete pulóverben mezítláb csak az eseményeket figyeli. És közben ott van a szőke teremtés aki, amilyen szép, olyan gyilkos aurát bocsát maga köré és valahogy azt az érzetet kelti, hogy ő irányítja a bent tomboló állat hadsereget. Ahogy egy madár a fejedre szál és trillázik egy sort pedig a konyha ajtaja is feltárul.
Mirror
- Igen, segítek, jól van, megígérem, cserkészbecsszó, mit mondjak még?!
A lány gyönyörűen de kissé gonoszkásan elmosolyodik és érzed, hogy egy szalag siklik át a csuklódra.
-Semmit éppen ezt akartam hallani.- Mondja. A következő percben csak azt veszed észre, hogy az egyik mutáns a parton feléd indul, hogy megállítson de rögtön el is tűnik. Sőt mindenki más is, sőt a part is. Helyette viszont egy nagyon régi és/vagy filmdíszlet konyha jelenik meg. Középen a tűzben malac sül, oldalt két hatalmas kondérban valami húsos lötty, hogy az leves vagy ragu az rejtély.
-Ne feled ígéretet tettél, úgyhogy most el is mondom mire.- Mondja mosolyogva és ha hagyod akkor a nyakadba kapaszkodva a lány.- Azt akarom, hogy megvédj a nővéremtől aki többször is megpróbált már megölni. Hogy hogyan? Nagyon egyszerű. Amilyen az adjon isten ugye. Úgyhogy arra kérlek öld meg. Lényegében már megígérted, a szalag a csuklódon is ezt bizonyítja. Amellett hogy tárgyi bizonyítéka az adott szavadnak, átok is. Ha egy héten belül az ígéret nem váltódik be, akkor az átok veled fog végezni és azokkal akik körülötted vannak. De van egy jó hírem is. A barátaid már itt vannak és a segítségedre lehetnek.-Ezzel ha eddig nem toltad el akkor csókot nyom az arcodra és kitárja a konyha ajtaját, odabent pedig az előbbiekben leírt jelenet tárul a szemed elé. Kivéve, hogy te felismered a nagyon fáradt és nagyon morcos Thenát, illetve a nagyon formában lévő Connort aki ép egy csodás piruettel fordul ki egy öklös elöl.
Achlys & Pandus
Az állatok és Heart fénycsóvái már önmagukban elég nagy létszám oszlást és pusztítást végeznek (A berendezésben és a résztvevők lélekszámában egyaránt) de ahogy Thena kegyesen megjósolta (Illetve figyelmeztetett mindenkit.) Lassan (Bár egy növényhez képest hihetetlenül gyorsan) és hatalmas robajjal egy fa kezdi meg feltörni a padlót majd meg sem áll amíg terebélyes ágai szét nem feszítik a tetőt. Nem egy viking az ágai között is végzi.
Connor is kecsesen üldögél az egyik ágon mikor a fa befejezte a növekedést. Mellette egy csintalan mókus kíváncsiskodik hátha van nála valami rágcsa.
Az eddig is összeszorított fogakkal több fejsebből pandafogak okán vérző kocsmáros, aki még ennek ellenére sem volt hajlandó elengedni a zsákmányát, a jeleneten úgy meghőköl hogy szinte még lazít is a fogásán.
-Átkozott medvék...- Nyöszörgi.
Azzal végre feladja és elengedi a hazugságok hercegét.
-Most már le szállhatsz a fejemről.- A hangjából egyértelműen érezni hogy feladta a harcot.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 6, 2022 15:05:16 GMT 1
#s://i~pinimg~com/736x/85/1f/12/851f123b7c5ff75fbdd465819aa1c90c~jpg Én tényleg csak teszem, amit kell. Bevallom, azért kicsit féltem az állatokat, de úgy vagyok vele, hogy ha meg is sérülnek, akkor úgyis én fogom a saját erőmből meggyógyítani őket, így végülis nekem lesz maximum rossz, az meg senkit nem érdekel.
Sajnos, nem hatottam meg a kocsmárosékat, így kénytelen vagyok betartani az ígéretemet. Leguggolok és a padlóra teszem a kezem, majd lehunyom a szememet. Tudom, hogy nem tudnak meglepni, mert mindenkinek érzem az energiáit, így ha közeledik, könnyen ki tudok térni. Koncentrálok és igyekszem elképzelni, hogy új életet hozok a világra. Régebben is próbálkoztam ilyesmivel, de ez kimerítő, pláne, hogy már amúgy is nagyon fáradt vagyok. Érzem, hogy a földben növekedésnek indul a fa és lassan közeledik a felszín felé. Kezem továbbra is a talajon van, ahogy recsegve áttöri a padlót és növekedésnek indul.
Egyszerűen gyönyörű... Annyira, hogy még ebben a szar helyzetben is el kell mosolyodnom egy pillanatra. Egyre hatalmasabb és terebélyesebb. Égerfa lett belőle. Akkora lett, hogy még a vikingek házát is áttörte mindenhol. Mikor végeztem, felállok, hogy megszemléljem a helyzetet, de hirtelen nagyon megszédülök és egy pillanatra el is sötétedik előttem a világ... Aztán máris visszatérek, nekiestem a fának, egy pár madár próbál talpon tartani, ahogy a ruhámat fogják.
- Köszönöm... - mondom nekik, majd érzem, hogy valami forró folyik lefelé az arcomon... És most realizálom, hogy ömlik a vér az orromból. Úgy tűnik, kicsit túlhajtottam magamat. És valóban, tényleg eléggé elfáradtam, legszívesebben csak így lefeküdnék a fa tövébe és aludnék... És ekkor érzem meg az új két személyt. Eddig nem voltak itt és nem is illenek ide. Az egyik biztosan nem, a másik meg... Túl ismerős.
- Ugye, nem szívatsz... Elég volt belőle egyszer mára... - morgom, ahogy az orrvérzésemet próbálom kezelni, de tényleg nagyon vérzik.
- Thena? - érkezik Connor aggódó hangja a fák közül. Csak intek neki, hogy jól leszek.
- Connor... Az ajtóban... Valaki jött... - mondom neki, ő pedig bólint és kecsesen le is ugrik a fáról, hogy a nemlétező ajtóhoz siessen.
- Ó, helló! Hát, nem éppen a legjobb időben érkeztél egy sörre, azt hiszem... - köszönti Connor John-t. - Miben tudunk segíteni?
Mindeközben én látom, hogy Pandusék és még Loki is egészen rendben van, így csak biccentek nekik. Aztán pedig a túlságosan is ismerős energia felé lépkedek lassan, végig fogom a fát.
- Nagyon remélem, hogy nem te vagy az Andrew Stanger, mert ma már elég volt egyszer is találkozni veled... - mordulok fel. - Hogy a francba lehet, hogy még egy kicseszett másik világra is eljövök és te ott is felbukkansz?! - húzom fel magam kicsit, ahogy próbálok szembe nézni vele, bár az orromból még mindig ömlik a vér, egy fokkal jobb lett.
- Thena. Én is nagyon örülök neked, de ha úgy nézek ki, mint aki érti mi történik, be fogom perelni az arcomat rágalmazásért - néz rám fájdalmas mosollyal.
Csak a szememet forgatom, de nem kommentálom.
- Mi a francot keresel itt?! - mordulok rá.
Felsóhajtva felemeli a kezét.
- Nos, az úgy volt, hogy miután volt az a remek randink a kávézóban, egy másik, mutáns szöszi lány úgy döntött, meghív ebédelni. Aztán elmentünk labort rabolni is, az vicces volt, majdnem meghaltunk. Aztán futottam egy kört a mutánsok szigetén, egyébként a kedvenc dzsekim nélkül, mert az a kocsiban maradt, elmentem megmenteni egy kollégámat, majdnem meghaltam, megint, aztán nyaraltam pár napot, aztán megjelent egy vörös hajú nő, aki durván visszaélt a cserkészbecsszóval, és most épp meg vagyok átkozva, hogy meg kell ölnöm valakit egy héten belül. Vagyis hivatalosan is eldöntöttem, hogy inkább a szőkék jönnek be. És veled mi jó történt az elmúlt napokban? - egy pillanatra elgondolkodom. "Ma már elég volt egyszer is találkozni veled." Nekem azért jó néhány nap eltelt a kávézós ügy óta. Leolvad a cinikus mosoly az arcomról. - Kérlek mond, hogy ez nem valami időhurok mizéria. Ezért mentem geofizikusnak, nem elméletinek, mert az időutazást akartam kikerülni, meg mindent, aminek nincs értelme...
Szerencséjére eléggé fáradt vagyok, így nem ugatom le, hogy maradjon csendben. Amíg beszél, addig az orrvérzésemmel vagyok elfoglalva, így mire végez, már csak alig vérzik kicsit.
- Még mindig rohadt sokat beszélsz, ugye tudod? - mordulok rá. - Nem arra voltam kíváncsi, hogy mit csináltál, hanem hogy mit keresel itt... De ha jól értem, akkor meg kell ölnöd innen valakit, különben... Te halsz meg? Gondolom, az átok valami ilyesmi lehet, ilyenek szoktak lenni... Nos, nem irigyellek... Nem tűnsz olyan srácnak, aki kifejezetten odavan az ilyen feladatoktól - mérem végig. - Nos, sok szerencsét hozzá, én most már lassan hazamennék... - mondom, majd továbbra is a fának dőlve egy kicsit lehunyom a szememet. Most először láthatja a mogorva, távolságtartó és hideg maszk alatt, hogy mennyire ki vagyok merülve.
- Mit tudom én, hogy időhurok-e vagy sem... Bogozd ki a hurkodat, ha akarok... - legyintek frusztráltan. - De igen, képzeld, nekem még ugyanaz a csodálatosan szar napom van, csak kábé ugyanannyi eseménnyel, mint neked... - sóhajtok és közben felmérem, hogy a többiekkel mi a helyzet.
Connor közben szóba elegyedik a másik újonnal érkezett taggal.
- Gondolom, te vagy Connor. Hát, ha igazán segíteni akarsz, először hívj meg egy italra, utána meg egy kis útbaigazítás is jól jönne... - mondja a férfi. Connor csak pislog egyet, majd leereszti az éppen felemelt kezét.
- Akkor nem mutatkozom be... Honnan tudod a nevem amúgy? - kérdezi gyanakodva. - Itallal jelenleg nem nagyon szolgálhatok, ahogy látod... És az útbaigazítás nekünk is jól jönne... Annyit tudok segíteni, hogy Asgard-on vagyunk. |
|
szabi48s
Kezdő tollforgató
Posts: 8
Utoljára online: Jan 7, 2023 22:48:05 GMT 1
Jun 24, 2022 13:15:14 GMT 1
|
Post by szabi48s on Jul 6, 2022 15:10:22 GMT 1
Nos, mondhatni...jó a fülem. - mondta sejtelmesen, majd levette a csukjáját, így azok tényleg látszódnak. Asgardon? - kérdezte. Úgy mint...az istenek világán?
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Jul 6, 2022 21:18:24 GMT 1
A vicc tovább folytatódott. A kocsmába besétált egy fa. Ami egy fa. Egy fa… Egy faaaaaaa!
Miért nem lehetett amúgy bambusz? Éhes vagyok… A nő nem finom. Nem kéne ennyire falánknak lennem… Szerencsére a fejetlenség abbamarad, mindenki megadja magát a valódi medvéknek és fásszárú spanunknak. Mivel kegyes jó arc panda vagyok, persze elengedem a rágókámat. Pfuj… nem volt finom. Csórit viszont jobban megcsócsáltam, mint szerettem volna. Vérzik. Egészen meg is sajnálom. Így történik, hogy a pultban, vagy úgy a közelben keresek valami szalvéta vagy rongy jellegű dolgot és odanyújtom neki. Emberként lehet egyszerűbb lett volna, de hát most ennyire tellett.
Lokihoz fordulok.
- Szivesen!
Ezután szépen megállok a teremben kicsit arrébb a kis csipet-csapattól. Szerencsére úgy tűnik, mindenki rendben van. Iszonyúan fáradt vagyok. Egyszerűen már azt se hallom, hogy mutogatnak-e. Úgyhogy úgy döntök, hasznossá teszem magam és mint a fáradt fa, ledőlök kicsit. Szépen összegömbölyödök ahogy vagyok, pandaként és hagyom, hogy elnyomjon az álom.
|
|
szabi48s
Kezdő tollforgató
Posts: 8
Utoljára online: Jan 7, 2023 22:48:05 GMT 1
Jun 24, 2022 13:15:14 GMT 1
|
Post by szabi48s on Jul 6, 2022 21:24:12 GMT 1
-Connor? Az ott egy alvó panda? - mutatott a kocsma közepe felé.
|
|
