Raze
Lelkes fórumozó
Posts: 67 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Raze on Apr 6, 2020 20:43:40 GMT 1
- Ha ez igaz lenne, nem pedig csak illúzió, akkor a hétvégémet tartalmasabban tölthetném el mondjuk a barátaimmal vagy a lakótársammal. - felelek cinikus hangon. - Én soha senkinek nem mondhattam nemet mióta a CCG "belépett" az életembe. Ez alól sajnos a pápaszemes borzadály sem kivétel, és most még az egész életem felől is Ő rendelkezik sajnos. - Mély gondterhelt sóhaj hagyja el az ajkaimat, miközben eszembe jut, hogy Arima szó szerint azt tehet velem, amit csak akar...mondjuk meg is teszi, nincs hát értelme tovább rágódnom a dolgon.
- Tény. - bólintok, majd követem Ihei Nyomozó példáját. Én egy sporttáskával gazdagítom magamat, amit keresztül tudok vetni a vállaim felett. Ebbe kerül bele a fekete hivatali kabátom, és a pulóver is, de az aktatáska sajnos túl nagy ahhoz, hogy beletuszkoljam. Ruhatéren mindössze egy új pulóverbe ruházok be. Sima sötét szürke a hasi részén egyetlen erszényszerű zsebbel, amibe Yukimura kerül. Még egy olcsó napszemüveg kerül az arcomra, és ezzel teljesnek ítélem az "álruhámat". Végül az aktatáska problémáját is megoldom. Ihei Nyomozóhoz hasonlóan az és aktatáskám is egy papírszatyorban végzi, ami legalább környezettudatos. Így már én sem fogok kilógni a tömegből a megfigyelés alatt.
Bólintok a nyomozó szavaira, majd valamivel később már a parkoló körül keresgélek egy padot, ahol leülhetek a megfigyelés időtartamára. Kétlem ugyan, hogy Taguchi hátul fogja elhagyni a kórházat, de ha ez az utasítás, akkor ez az utasítás. Jobb ötlet híján a telefonomon lógok. Kisebb-hosszabb megszakításokkal Haru-val chatelek vagy pedig az egyik mobiljátékkal játszom. Valamikor úgyis meg kell csinálnom a napi küldetéseket, most pedig itt a tökéletes alkalom, hogy megtegyem.
A következő egy órát így egészen tűrhető módon tudom eltölteni, mikor is megérkezik az "erősítés". Nem sok hiányzik, hogy elnevessem magamat, amikor látom, hogy Ihei kérése ellenére a lehető legfeltűnőbb, mindenki által jól ismert CCG egyenruhában feszítenek. Ezek szerint vagy Arima kedvencének nincs akkora súlya, hogy teljesítsék a kérését, vagy pedig a kiérkező osztag vezetője akkora baromarc, hogy "csakazértis" egyenruhában jelenik meg. Végül is minek próbáljunk meg normálisan levezényelni egy nyomozást, aminek mindössze annyi a tétje, hogy lefogjunk egy renegát CCG doktort, aki több, mint valószínű, hogy jelenleg is egyszemű Ghoul-okat próbál gyártani.
A főnök már első látásra is egy igazi címeres fasznak tűnik, és amint megszólal, ez bizonyosságot is nyer. Kellemes stílusban közli velem, hogy szerinte mit is kéne tennem az akció hátralevő részében, amit Én egy gunyoros mosollyal jutalmazok. - Isten ments! Akkor is erre fogok törekedni, amikor éppen darabokra szedi magukat az Aogiri vagy esetleg bárki más, aki Taguchi épségére ügyel. - felelek egy tündéri mosollyal megkoronázva a válaszomat. A mondandómat még megtoldom egy viszonylag halk "Faszfej" jelzővel, de ha esetleg meg is hallja, akkor is letagadom, hogy ajkaimat valaha is elhagyta egy ilyen "obszcén" kifejezés. Felhívhatnám Ihei Nyomozót, de minek? Gondolom Neki is feltűnik majd, hogy mennyire vették figyelembe a kifejezést.
Mindenesetre mivel a "CCG bohócai" megérkeztek, Én a magam részéről akár vehetem lazábban is a dolgomat így hát kényelmesen hátradőlve folytatom tovább a telefonozást hagyva, hogy a gerlék kibontakozhassanak kedvük szerint.
|
|
Raze
Lelkes fórumozó
Posts: 67
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Raze on Apr 6, 2020 22:05:34 GMT 1
Az étterem tágas, és gazdagon berendezett ízléses hely lehetett egykoron, ahogy az egy ilyen kaliberű építménytől elvárható volt. De az asztalok, székek hada eltűnt, a valaha karmazsin színű, bolyos szőnyeg most már csak megfeketedett, szakadt rongy a koszos padlón, a tapéta megszakadozva lóg az immáron foltos, piszkos falakról, és csak néhány graffiti árulkodik arról, hogy a lánc, és a lakat ellenére is sikerült a huligánoknak bejutnia az épületbe. Mindenütt vastag por, és törmelék borítja a szőnyeget, a dohos szag pedig itt sem gyengébb, mint kint a kihalt folyosón. Talán évek óta nem járt itt senki, maximum huligánok vagy hajléktalanok, amiről a megannyi szemét, és egyéb gusztustalan bizonyítékok árulkodnak. Miután kellően kigyönyörködtem magamat a látványban ismételten további kijáratok után kezdek kutatni, de nem dúskálok a lehetőségekben...
Vagy arrafelé tudok visszamenni amerről jöttem, vagy az étterem kijárata felé veszem az irányt, ami a felirat alapján a bejárati csarnokba vezethet, onnan pedig minden bizonnyal ismét szerteágazó folyosók fognak várni. Nem lenne rossz ha legalább sejtésem lenne Mado Nyomozó hollétéről, akkor talán nem vakon bolyonganék ebben a lepukkant hotelben, ami akár tele is lehet Ghoul-okkal...
Végül további habozás nélkül kilépek a bejárati csarnokba vezető folyosóra, majd az I. Emelet táblát viselő lépcsősor felé veszem az irányt, és felérve belépek a kanyargós folyosóra, ami ott fogad. Mindössze pár métert haladok, amikor kisebb reccsenést hallok a talpam alatt. Túl nagy, hogy törmelék legyen, és a szerkezete sem stimmel így a továbbhaladás helyett a megvizsgálása mellett döntök. Ősöreg, kihajtós telefonnak tűnik, az ember nem is gondolná, hogy ilyenek még léteznek. A telefon szerencsésen túlélte, hogy kicsit megtapostam, de ennek ellenére nem működőképes, mert csontra lemerült az aksija. Simán csak zsebre vágnám ha nem érezném a vérszagot így viszont további vizsgálódásba kezdek. Nem kell sokat kutakodnom, hogy megtaláljam a vérnyomok folytatását, de ekkor kellemetlen akadályba ütközök: a vérnyomok szétválnak.
Egy percig tipródok, e végül úgy döntök, hogy a felfelé vezető nyomokat követem, mert úgy sejtem, hogy Mado Nyomozóék is arrafelé lehetnek. Óvatosan indulok tovább, Yukimura-t deaktiválva ugyan, de a kezem ügyében tartva. A zseblámpát bekapcsolom amennyiben beszűrődik annyi hold-vagy utcafény, hogy láthassak, de ha nem akkor a zseblámpa is marad. Lépésről-lépésre, amennyire lehetséges nesztelenül követem a vérnyomokat, készen rá, hogy bármelyik pillanatban aktiváljam Yukimura-t akár a legapróbb fenyegető jelre.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 14, 2020 14:43:20 GMT 1
Ahogy befejezi a mondanivalóját mosolyogva felemelem a csészémet.
-Nos én is izgalmas végkifejletre számítok. Remélem, mindketten megkapjuk, amire vágyunk.- Majd kiiszom az utolsó kortyokat, kifizetem az italt és elköszönök.
Kint egy kissé csípős idő fogad, vihar illatát hozza a szél. Tökéletes hátteret teremt majd a terveimnek. Egyenesen visszamegyek a rejtekhelyre, el kell intéznem még néhány dolgot, hogy minden rendben menjen.
Út közben van időm elgondolkodni a hallottakon. Ezek szerint nem csak Bone és a kis csürhéje van az utamban, hanem még egy hasonló csapat. Talán mindkettőjüket sikerül elintéztetnem a gerlékkel, vagy csak simán egymásra uszítani őket. De talán az egyik csapat jó lenne bebiztosítani a helyemet. El kell őket söpörni az biztos, ahogy Itori is mondta, az Aogirit a félelem tartja össze, a félelem és az erőszak, de én ezt soha nem is tagadtam. Elvégre is az összetartáshoz szörnyek kellenek, hogy legyen mi ellen összefogni.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 17, 2020 19:28:59 GMT 1
Irimi-Hyakuya Hikaru & Ihei Hairu Hikaru:
A „faszfej” olyan feltűnően küldte szét az embereit, hogy kb. egy vaknak nem tűnnének fel, viszont tényleg hermetikusan lezárták a korházat. Ami fantasztikus, csak ez nem egy zárlat lenne, hanem egy megfigyelés. Már órák óta ülhetsz így, az is ezt mutatja, hogy lassan de biztosan elkezd besötétedni közben. Nagyjából 5 óra felé járhat tehát. És akkor veszel észre valami furcsát, a CCG nyomozók, akik biztosítani jöttek, beljebb húzódtak a parkolóba így legalább nincsenek annyira szem ellőt, neked pedig van alkalmad kiszúrni a gyanús lányt. Az hosszú fekete kapucnis kardigánt visel a csukját egészen az arcába húzva, a nadrágja és a cipője is teljesen fekete. De nem azzal hívja fel magára a figyelmedet, hogy úgy öltözött fel mintha egy Menson koncertre sietne. A rothadó vér szaga volt az, amit először észrevettél. És hogy mintha a lány nem akarna felnézni. Valószínűleg észre vette a CCG embereit, de bármit is akar úgy döntött megér neki ennyi kockázatot. De még mielőtt utána mehetnél az egyik emberetek is kiszúrja. Ő nem valószínű, hogy érzi a vér szagát, de valami még neki is gyanús a viselkedésében.
-Héj, várj! Láthatnám esetleg az arcod? Vagy egy igazolványt.- Határozottan új ember lehet, nem sok terep tapasztalattal és már nagyon nem is lesz neki több. A lány csak ciccent egyet aztán a kivágódó rinkakú kagune át is szalad szegény srác testén. Esélye sincs, hogy ezt túlélje, a lány pedig futásra vált a bejárat felé.
Ihei Hairu:
Itt fogok megpusztulni az unalomtól ez egészen biztos. Már a negyedik limonádét rendelem és újra kezdenek fájni a sebeim. Mi értelme félig szörnyetegnek lenni, ha még csak nem is gyógyul olyan gyorsan az ember. A kiérkező egység kapitánya, aki hozzám jött egy szál ingben ül és bagózik a kórházi lépcsőn. Legszívesebben oda mennék és seggbe rúgnám, már harmadszor zavarják, el onnan előbb utóbb valakinek feltűnik, hogy ugyanazt az idiótát kell elzavarni egész nap. Viszont az égvilágon semmi nem történik. Legalább egy könyv lenne nálam. Remélem Hikaru nemsokára felhív valami jó hírrel. Csak nem dolgozik egész éjszaka az a nővérke. |
|
Raze
Lelkes fórumozó
Posts: 67
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Raze on Apr 19, 2020 22:41:37 GMT 1
Irimi-Hyakuya Hikaru
A magam részéről Én már eltemettem a mai megfigyelést. A gerlék ennél feltűnőbben még véletlenül sem tudták volna eloszlatni az embereiket. Olyan varázslatos módon lezárták a kórház környékét, hogy biztosra veszem ha Ők biztosították volna Racoon City-t a Kaptár játékokban akkor abból nem lett volna zombiapokalipszis. A probléma csak az, hogy piszkosul nem ez volt sem az ötlet, sem az utasítás. Taguchi nem olyan ostoba, hogy ezt ne vegye észre. A megfigyelésnek, és a követésnek ezzel annyi, de talán még fel lehet használni ezeket a húgyagyúakat arra, hogy fedezzék a kitalált sztorit. Taguchi hiheti azt, hogy ezek Engem és Ihei Nyomozót akarták megfigyelni, és ezt Én is megerősíthetem Neki, ha tényleg felveszi majd velem a kapcsolatot. Persze ez még a jövő zenéje. Nekem egyenlőre csak annyi a dolgom, hogy minél jobban beleolvadjak a háttérbe, szinte láthatatlanná válva, és nyitva tartsam a szememet a biztonság kedvéért.
Az eseménytelen percek lassan órákba fordulnak s az idő csigalassúsággal vánszorog. Ha őszinte akarok lenni akkor ennél hasznosabban is el tudtam volna tölteni a napomat, ráadásul ezek az aluliskolázottak még ezt is elszúrták. Ahogy lassan sötétedik, és a mobilom töltöttségi szintje is közeledik a kimúláshoz, komótosan előbányászok egy power bankot, és töltőre helyezem a mobilt. A lassan alászálló alkonyból ítélve, olyan öt óra körülire saccolnám az időt, és ami elsőre meglep, azt veszem észre, hogy a gerlék beljebb húzódnak. ~ Ugye ezek az állatok nem akarják letartóztatni Taguchi-t? Azzal aztán tényleg elszúrnának mindent. - aggodalmaskodom magamban, és a tekintetem a telefonom kijelzőjére téved, de végül úgy döntök, hogy egyenlőre nem értesítem Ihei nyomozót. Valószínűleg Ő is pontosan látja, hogy mi folyik itt.
Végül aztán nem ez lesz a kezdődő esti műszak legnagyobb meglepetése. Csoffadt vérszag csapja meg az orromat, és bár ilyen távolságból nem merem biztosra mondani, de van egy olyan sejtésem, hogy a goth-emos-rocker-marilyn manson-slipknot hibrid leányzó lehet a szag forrása, legalábbis a sietség, és a nyomozók látványára adott zavart reakciója alapján. Magamtól nem követném, hisz ez a nyomozás most fontosabb, és amúgy is azt az utasítást kaptam, hogy "ne legyek láb alatt". Ha a lány békében tovább haladna nem foglalkoznék vele tovább. - Ez most komoly? - kérem halkan, amikor látom, hogy az egyik fiatal gerle miként is kísérli meg kezelni a helyzetet. ~ Ha ezt tanítják manapság az Akadémián, akkor már nem sokat kell várnom, hogy temessük a CCG-t. - gondolom magamban miközben figyelem az események alakulását. Amikor látom a manifesztálódott kagune-t, és azt, ahogy ártalmatlanná teszi a gerlét egy pillanatra még Én is meglepődöm. Nem számítottam rá, hogy ennyi gerlével maga körül használni fogja a Kagune-ját. - LOL. Hát az komoly... - nyugtázom az eseményeket, majd végül magamhoz veszem a mobilomat.
"Ihei Nyomozó.
Feltűnt egy szemlátomást fiatal, nőnemű Ghoul. Megölte az egyik Gerlét, aki erősítésként jött. Első látásra Rinkaku típusúnak mondanám. A kórház bejárata felé indult. Mivel azt a parancsot kaptam, hogy "Ne legyek láb alatt" így továbbra is tartom a pozíciómat a padon további utasításig.
Szociális szeretettel,
Irimi-Hyakuya Hikaru, 2. Rangú Nyomozó"
Még egyszer átfutom az üzenetet mielőtt elküldöm Ihei Nyomozónak.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 25, 2020 20:32:13 GMT 1
-Hinami…- Ismétli meg a nevedet.- Szép neved van, kár hogy itt találkoztunk.- A hangja végig nyugodt és hideg marad.- De igen. Tudom, hogy kihasznál. De nem számít, addig, nem amíg elvezet hozzá. És nem. Akit keresek, egy gerle, nem hinném, hogy itt van, ez még nem az „ő” napja. De az is eljön nem sokára.- A maszktól nem látod biztosan, de ez után mintha finoman elmosolyodna.- Oh Hinami, nekem már nem számít hányan halnak meg amíg eljutok odáig. Talán egyszer még volt lehetőségem a bűneim ellenére is elérni Budha szeretettét, de mostanra már csak a semmi vár a lelkemre, és ez mind az „ő” hibája. Elvett tőlem mindent és olyan útra terelt ahonnan sosem találom meg a fényt. Mert az ő mosolyuk nélkül én elvesztem… örökre.- Majd egyenesen felfelé fordítja a fejét. A kivételes hallásoddal jól érzékeled, hogy megváltozott a légzése, többé már ne nyugodt és hideg. Apró remegés fut, végig rajta majd válaszol az utolsó kérdésedre is.
-Fel tudod támasztani a halottakat Hinami? Akkor attól tartok már nem tudsz rajtam segíteni.- És ezzel újból feléd veti magát. Ezúttal olyan gyorsan, hogy csak egy csíkot látsz, és alig tudsz védekezni hátra esel és a maszkod leesik az arcodról, de egy karcoláson kívül nem esik bajod. Itt viszont védekezni sem tudnál. Csakhogy nem támad tovább.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 28, 2020 16:58:12 GMT 1
Raze: Irimi-Hyakuya Hikaru & Raven: Ihei Hairu Hairu:
„Hogy mi a jó élet?!” Nem tudom min lepődök meg jobban, valószínűleg azon, hogy tényleg van ennyire szemtelen az a goul. Akkor viszont, vagy őrült, vagy nehéz lesz megölni. Valamiért nem hinném, hogy az előző lesz. Vissza is írok a nyomozónak.
*Menjen vissza a kórházba és keresse meg Taguchit*
Miután elküldtem az üzenetet pedig telefonálok Yano-nak. Egy balfasz az a pasas, de jó harcos.
-Itt Ihei, maga és még kettő azonnal fékezze meg azt a goult az utolsó embere pedig maradjon fedésben és ha elég civilnek néz ki tartson Hyakuya nyomozóval! Azzonnal csatlakozok én is, addig tartsák fel.- Az utolsó mondat közben, már szedem a cuccaimat és pénzt dobok az asztalra a limonádékért. A füvön piknikező egyik nyomozó látja hogy készülődök és oda kocog hozzám.
-Maradjanak a helyükön amíg nem adok más utasítást!- Aztán még meggondolom magam és megfordulok.- Szóljon Komának telefonon, hogy jöjjön utánam a parkolóba.
Azzal nagyon diszkréten futásnak eredek a parkol irányába.
Hikaru:
Ihei nyomozó szinte azonnal válaszol neked, majd rögtön ezután látod, hogy három nyomozó neki megy a goulnak, illetve kettő, mert a harmadik csak nem bírja ki, hogy ellenőrizze él-e még a társa. A szemed sarkából látod, hogy nem mennek túl jól a dolgok és lehet, hogy nem lesznek elegen hárman a goulhoz, szóval rajtad áll, hogy nekik segítesz, vagy Ihei utasítását követed.
Ha bemész a korházba az első sarkon csatlakozik hozzád annak a baromnak az egyik embere.
-Az volt az utasítás hogy kísérjelek el.- Mondja a nő. Taguchit az osztály folyosóján találjátok úgy tűnik ép a műszakot készült leadni és határozottan meg van lepődve hogy találkoztok.
(ooc: Taguchit meghagyom a te NPC-dnek szóval csinálj vele amit akarsz) |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Apr 28, 2020 21:19:33 GMT 1
A szememet forgatom. Utálom a gerléket. Nehogy egy kicsit is a túlélés legyen a fontos, legyen az ellenségeskedés. Remek… Jéghideg tekintettel nézek a férfire.
- El kell szomorítsalak, hogy ez annyira nem motivál. Bár a te agymosott tudatodig nem fog eljutni, de azért hagytam életben, mert nem mindegyikünk véres gyilkos ám, vannak normálisak is, én közéjük tartozom. Nem kérem, hogy megértsd ezt, de azt hiszem, ellenségek ide vagy oda, szerintem nagyon is jófej voltam. Nem mellesleg, ha annyira egy véres gyilkos lennék, akkor a lányt is megöltem volna már és te sem lennél már életben valószínűleg… - hidegen elmosolyodom. - De nem vagyok az… Ha csak nem kényszerítesz rá, persze. Szóval engem nem motivál ez a fenyegetőzésed. Ha veszélyben vagyok, cselekedek, nem érdekel a lány. Halt már meg elég fontos ember az életemben, nem egy tök ismeretlen fruska fog fájni. De az elsődleges célom, hogy mindketten, most már hárman kijussunk élve. Amiben éppen gátolsz minket, nagyokos…
- Remek ötlet fegyvertelenül hagyni… Hátha egyszerre többen támadnak meg minket és nem tudjuk megvédeni. Akkor biztosan halott. Ezt nem szeretnénk tudtommal, emberiség megmentője – nézek rá jelentőségteljesen. – De felőlem egy éles fegyver is megteszi.
Ha van valami, akkor azt odaadom neki. Mikor a gyilkolásról szól, odakapom a fejem.
- Nem járnál jól, ha bepróbálkoznál nálam… De csak hogy lásd, milyen nagylelkű vagyok, megyek elöl. De nem ígérem, hogy nem támadok. Ha úgy érzem, szükséges a védekezéshez, akkor akár tetszik, akár nem, védekezni fogok. De hátha elhiszed, hogy nem foglak megtámadni titeket, ha ti sem... – Hátranézek rájuk, csak utána indulok el. - Ezt pedig jegyezd meg jól, gerle! Itt én vagyok előnyben…
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Apr 29, 2020 11:23:05 GMT 1
Csak elmosolyodom kissé, mikor megdicséri a nevem. Viszont azonnal lefagy, ahogy folytatja. Összezavarodom. Igazán nem tudom megérteni ezt a hozzáállást.
- De kérlek! Nem lehet így élni az életedet! Én is sokat veszítettem… Többször is… Mégsem a bosszú vezérel, persze, mérges vagyok, de vannak saját céljaim, van saját életem, amit én irányítok, nem másnak teszek meg mindent, amit mond. Természetesen én is beosztott vagyok, de nem teszek meg olyat, amit nem vagyok hajlandó. Miután meghaltak a szeretteim, én is hasonlóképpen éreztem. Aztán találtam új embereket, akiknek a mosolya vezetett újra. Túl kell lépni a halottakon, rengetegen vannak, akik még a szeretetedre várnak… - Rámosolygok, bár a maszkomtól nem látszik.
Folytatnám is, de ekkor hallom, hogy megváltozik a légzése. Megfeszülök, újból teljesen védekezésre koncentrálok. Komoly arcot vágok, minden rezzenésére figyelek. De még így sem elég. Olyan gyorsan mozdul, amire nem számítok, így reagálni sem nagyon marad időm. Szerencsére annyit meg tudok tenni, hogy csak egy karcolással megúszom az egészet, illetve hátraesem. Hallom, ahogy a maszkom hatalmas koppanással odébb bucskázik. Attól viszont jobban félek, hogy nem nagyon tudok védekezni, túl gyors. Amilyen gyorsan csak tudom, előhívom a Koukaku kagunémból kettőt, hogy védekezni tudjak. Azonban mintha nem támadna. Csodálkozva nézek rá. Mégis mi történt?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on May 7, 2020 19:30:34 GMT 1
Elindultok előre a lépcsőn, Széles stabil korlátos egyfordulós beton lépcsőház a következő emeleten kétszárnyú üvegajtóval, amiben középen egy gerenda van végig fektetve a kilincsbe csúsztatva. Nem túl ígéretes hogy valaki elzárta a folyosót erről az oldalról, másrészt viszont elég gyanús. Ha ezen az oldalon vannak a gerenda, akkor a másik oldalon akartak valamit bezárna és nem titeket kizárni. A kérdés csak az, szeretnéd tudni, hogy mi volt az?
-Na mi van?- Kérdezi a gerle.- Felhoz.- Szól Akikóra aki szót is fogad neki. Majd amikor meglátja, a seprűnyelet keresztben az ajtón felszisszen, és sokatmondóan rád néz.
-Vitatkozhatunk itt napestig az én véleményem, hogy te mész előre én pedig fedezlek.
-És én?- Kérdezi a lány bátortalanul.
-Ha jót akarsz magadnak? Itt maradsz és visszarakod a seprűnyelet. Ha egyikünk sem jön vissza pedig mész és keresel egy másik útvonalat. –Aztán újra feléd néz.- Akkor?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on May 10, 2020 12:26:53 GMT 1
A nő egy percig csak fölötted áll a kagunéból letört „karddal” a kezében, aztán egy szó nélkül, szinte egy szempillantás alatt eltűnik. Az ukaku használók gyorsak, ezt tudtad eddig is, de ez a sebesség még Toukáénál is elképesztőbb volt. Így viszont van esélyed elmenekülni, vagy csatlakozni Ayatoékhoz a teremben.
A teremben teljes a káosz. A vendégek közül vannak, akik csak menekülni próbálnak, mások harcolnának, de nem járnak nagy sikerrel. Egy fekete ruhás koponya álarcos nő áll a színpad közepén, az egyik kezével a magasba tart egy éppen lélegző goult, a lába alatt pedig már több hulla is fekszik.
A te szinteden ahol bejöttél a galériára egy tetovált nő küzd egy pár goulal a maszkja mintha valami ragadozó koponyája lenne. A másik oldalon veled szembe két alacsony termetű ukaku típusú goul mészárolja a nézőket.
Ayato-t a magasban találod meg ahol egy hatalmas kakujaval harcol. Nem áll igazán rosszul a szénája, de csak egyedül küzd vele és a ti embereitek közül sem látsz körülötte senkit.
Ha kicsit jobban körülnézel, akkor megtalálod két embereteket. ahogy egy teljesen feketébe öltözött goullal küzdenek, a nő maszkja egyszerű fehér és gonosz mosolyt ábrázol. Nincsen sok esélyük ellene, ha magukra hagyod, biztosan halálra ítéled őket.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on May 26, 2020 14:23:19 GMT 1
Jobb megoldás híján elindulunk. Ha kijutunk innen… Én komolyan mondom, ünnepelni fogok. Egy valamire jó ez a hely… Az ember megtanulja értékelni az életét. Nem mintha ghoul-ként nem tennénk, de ez most más.
Megérkezünk a lépcső tetejére, majd mikor meglátom az ajtót, csak felmordulok. Remek… Ez hiányzott még. Valami őrült vagy valami szörny vár ránk… De akármennyire is nehéz beismernem, legalább nem vagyok egyedül. Bár nem bízom a férfiben és tudom, hogy az első alkalommal, amikor teheti, ott hagy a pácban, amíg előreviszem a csapatot, kellek neki. Mert egy közös cél van: a szabadulás. Fél füllel hallgatom őket, próbálom kitalálni, mégis mi lehet az, ami ott van bent.
Biccentek a férfinek.
- Valóban… A terv a következő: akár tetszik, akár nem, használni fogom, amim van, ha kell. Szóval ha megtennéd, hogy nem lősz le, kurva hálás lennék… - mondom iróniától csöpögő hangon.
- Ukaku-m van, szóval gyors vagyok, de pont emiatt nem hosszútávon, szóval ha támadnak, és látod, hogy fáradok… Ajánlom, hogy fedezzél… - morgom neki. Majd elindulok az ajtó felé. A lánynak csak biccentek.
- Reménykedj, hogy visszajövünk, mert nélkülünk tuti, nem jutsz ki élve… - mondom, majd szépen elhúzom a gerendát, lassan kitárom az ajtót, és belépek. Minden idegszálam megfeszül, egyelőre nem engedem ki az erőmet, tartalékolni kell, de amint valami mozgást érzékelek, azonnal váltok és támadok. Az első szabály: Éld túl… Még jó, hogy ettem a csajból, így most feltöltődtem. Gondolom groteszt módon, majd besétálok a következő emeletre.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on May 26, 2020 14:41:36 GMT 1
Várom a támadását, de nem jön. Mi történik? Gondolom bizonytalanul, de egyelőre nem merem leengedni a védelmem, hátha ez csak trükk. Azonban egy perc múlva nem bírom türtőztetni magam, kilesek. Előttem áll a nő, kezében a kard, de csak bámul. Sikerült volna meggyőznöm?
- Fecske...? – kérdezem eléggé bizonytalanul. Ekkor olyan gyorsan tűnik el, hogy még én sem érzékeltem túl gyorsan. Azta… - Fecske! – kiáltom utána, de már mindegy.
Pár másodperc alatt összeszedem magam, majd sziszegve felállok. Azért megsebesített… Mondom fájdalmasan magamban. Szerencsére nem súlyosan. Újból koncentrálok. Tudom a feladatomat. Megfordulok, és a terem felé rohanok. Teljes káosz fogad, kell pár másodperc, míg felmérem a terepet.
Látom a színpadon a nőt, valószínűleg ő volt az, aki beszélt. Veszélyes… Konstatálom magamban, úgyhogy őt egyelőre hagyom. A hulla rengetegre rá sem merek nézni. Megtalálom Ayato-t is, vissza kell fognom magam, hogy ne hozzá menjek először, hiszen egyedül harcol. Azonban tudom, hogy a többieknek nagyobb szüksége van rám, így elfordulok tőle. Nagy dilemmám van, hogy a védtelen vendégeket vagy a társainkat mentsem, de szerencsére elég hamar döntök: a társaink az elsők, nekik eléggé kapóra jön, ha segítek.
Azonnal feléjük sietek, igyekszem úgy, hogy a nő ne vegyen észre. Kint hagyok egy Koukau-mat védekezésre, illetve a másik kagunémból kettőt, azzal támadok a nőre. Igyekszem kihasználni azt, hogy még nem vett észre.
Ha mégis szörnyen alakulna a helyzet, akkor a két társamat a Koukau kagunéimmal igyekszem védeni, végső esetben akár magamat is védtelenül hagyva, de ez legyen az utolsó, aminek jönnie kell. Igyekszem minél hamarabb túl lenni ezen, valószínűleg végezni kell majd vele, nem lehet meggyőzni, de ha látok esélyt, megpróbálom észhez téríteni, hogy ne kelljen még több embernek és ghoul-nak meghalnia. Ha ezen túl vagyok, megyek hozzád, Ayato, addig bírd ki!
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on May 30, 2020 16:54:03 GMT 1
-Kevesebb duma több mozgás szörnyszülött.- Válaszolja a férfi. A zsebéből elővesz egy kisebb fegyvert és a lánynak adja.
-Csak három töltény van benne, én nem pocsékolnám.- Miután kinyitottad az ajtót előre enged. Ahogy beléptek teljes lesz a csönd. A férfi idegei ugyanúgy pattanásig feszültek, mint a tieid. Figyeli a helyet és körbe pásztáz a puskával. A folyosón sötét van. Csak az őrlámpák égnek, de azokból sem mind, nagyjából csak minden második.
-Kurvára nem tetszik ez a hely.- Suttogja a férfi. A folyosó üres egy két ajtó leszakadt a helyéről a többi csukva van, mindkét oldalon legalább 10 szoba középen pedig egy részen szélesebb a folyosó és egy recepciós pultszerű rész van kialakítva. A férfi csöndben, ahogy telik tőle emberként, elindul előre, de igyekszik úgy helyezkedni hogy téged is lásson.
-Meg kéne nézni a recepciós pultot.- Suttogja. És ha elindulsz ő is követ közben pásztázva a bezárt ajtókat és a szobákat. De néhány lépés után valami roppan a lába alatt. Egy vékony csont az.
-Bassza meg- Sziszegi. Te pedig ekkor hallod meg a halk morgást a hátad mögül. Mire reagálhatnád, egy nagyobb test csapódik neked és fogak zárulnak össze a kezeden, majd egy másik a válladon a harmadik állkapocs a lábaidba mar bele. Ugyanebben a pillanatban felberreg a géppuska is. Kutyák, nagyok és agresszívek, de csak kutyák. Meg tudtak lepni de a fogaik éppen csak átharapják a bőrödet. Viszont ha nem vágsz vissza gyorsan, akkor szép lassan fognak darabokra cincálni.
|
|
Raze
Lelkes fórumozó
Posts: 67
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Raze on Jun 2, 2020 15:38:02 GMT 1
Irimi-Hyakuya Hikaru
Ihei Nyomozó válaszára nem kell sokat várnom. Rövid, velős üzenet, de Nekem igazából ennyi is pontosan elég. - Ám legyen. - nyugtázom magamban, és felpattanok a padról. A papírtasakot belegyömöszölöm az utazótáskába, (a használata mégiscsak környezettudatos, így sajnálom eldobni), hisz többé már nincs okom rejtegetni a Kuroka-t rejtegető aktatáskát. Az utazótáskát keresztülvetem a vállaimon, majd rögtön ezután sietős léptekkel indulok meg a kórház felé. Nem akarok egy pillanatot sem elvesztegetni, muszáj megtalálnom Taguchi-t, addig is pedig jó lenne valami hihető magyarázattal előállni, hogy miért is rontok rá teljes Ghoul Nyomozó szettben, anélkül, hogy tönkretenném az "eredeti" tervet.
A szemem sarkából kibontakozó harcjelenet csak egy pillantásra méltatom. Nehezen tudom elhinni, hogy amíg ketten harcolnak, addig a harmadiknak annyi esze van, hogy egy gyakorlatilag szinte félbeszakított emberen kutasson életjelek után,a helyett, hogy többieknek segítene. Első ránézésre nem áll valami jól a többi gerle szénája, ez a Ghoul szemlátomást túlságosan is nagy falat Nekik. Igazság szerint segítenem kéne...de remélem, hogy a nagy arc mellé még nagyobb tehetség is párosult, mert sajnos jobb dolgom is van jelenleg. Gyakorlatilag jelenleg Ihei a főnököm, mivel Arima éppen Őt nevezte ki Mado visszatéréséig, így az Ő utasítását követem. Yano meg a bohócai amúgy is arra utasítottak, hogy ne legyek láb alatt így hát egészen biztosan tudják kezelni a helyzetet. Legalább ezért nem vehetnek elő, ha rosszul sülnek el a dolgok az Ő oldalukon...
Rekordidő alatt teszem meg a parkoló és a kórház közötti távolságot, és lassítás nélkül érkezem meg a kórház bejáratához, majd lépem át a küszöböt, és haladnék is tovább hacsak valaki miatt nem lennék kénytelen lassítani már az első saroknál. ~ Hát ezt nem hiszem el. - gondolom magamban, amikor Yano embere megállít. Gyorsan ki kell találnom valamit, mert csak púp lenne a hátamon, ráadásul megrémíteni Taguchit is...legalábbis valószínűleg jobban, mint Én. - Új utasítás van. - emelem fel a még mindig a kezemben lévő telefont hirtelen ötlettől vezérelve. - Menjen vissza segíteni a többieknek, mert a "profi" kollégáknak úgy tűnik egyetlen Ghoul meghaladja a képességeit. Taguchi-val egyedül is boldogulok. - vetem oda, majd otthagyom a nőt, és tovább keresem Taguchit. Mikor végre a korábban meglátogatott osztály végén a nővért a tekintetünk egy pillanatra találkozik, és Taguchi szemlátomást nehezen tudja hova tenni a vártnál jóval korábbi viszontlátás tényét. Odarohanok hozzá, és nem durván, de elég határozottan megragadom a karját.
- Elnézést Taguchi-san, de sajnos közbeszólt egy-két nem várt tényező. Most velem kellene jönnie, mielőtt a Gerlék vagy az éppen kint dühöngő Ghoul, esetleg mindkét fél is csatlakozna hozzánk. Ugyanis ez esetben nem tudom garantálni a biztonságát. Így hát arra kérem, hogy mindkettőnk érdekében kövessen. - Hadarom el Neki tömören a tényállást, és terveim szerint, majd útközben kitalálok valamit. Bízom benne, hogy magától is velem jön, de ha esetleg nem, akkor igyekszem némi finom biztatással haladásra bírni...Majd kitalálni, hogy merre induljunk, amíg kiérünk a kórházból.
|
|
