Raze
Lelkes fórumozó
Posts: 67 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Raze on Sept 29, 2019 14:53:19 GMT 1
Irimi-Hyakuya Hikaru
- Én úgy vélem, hogy ha haszontalan lenne, de többet tud, mint kellene...nos inkább ebben az esetben lenne halott. Persze ki tudja. - vonom meg a vállamat. - Mindenesetre bár Kanou-nak el kellett utaznia egy kisebb "kényszer-szabadságra", de Őt nyugodtan ott lehetett hagyni akár őrszemnek, akár, hogy tartsa a frontot. Mivel a CCG nem adatott ki hivatalos elfogatóparancsot Kanou ellen így az átlagembereknek semmi oka feltételezni, hogy a Dr. egy bűnöző. Bármikor felbukkanhat olyan, aki valamiért számíthat Kanou érdeklődésre. Ebben az esetben Taguchi-san értesítheti Kanout. - fejtem ki kicsit bővebben a véleményemet. Természetesen az is egy eshetőség, amit Ihei Nyomozó felvázolt, de efelett az eshetőség felett sem szabad elsiklani, ha teljes munkát akarunk végezni.
A következő szavaira csak elmosolyodom, a tekintetemben némi részvéttel teli szimpátia csillan, mielőtt válaszolnék. - Mindig azt hiszem, hogy kezdem megszokni a tényt, hogy a Ghoul Nyomozók többségénél a gondolkodás, mint olyan hiánycikknek számít. Persze semmi probléma ezzel...talán a CCG pont azért tart engem, hogy legyen olyan ember, aki néha használja is az agysejtjeit. Ahogy jelen esetben is megtettem, miután megfelelő mélységig utánajártam a dolgoknak. - villantok rá egy tündéri mosolyt, mielőtt ismét vállat vonnék. - Ha céltábla is leszek, akkor vagy Knaou-t csalogatjuk elő vagy olyasvalakit, aki jó eséllyel tudja, hogy hol találjuk meg a férfit, vagy pedig tud valaki, aki átadhatja nekünk ezt az információt. A másik esetben pedig csak öregbítem a CCG hírnevét. Én mindenképpen nyerek rajta. - A tervben persze, mint mindig most is lehetnek buktatók, de a nyereség jelen esetben megéri a felmerülő kockázatot. Amúgy is kétlem, hogy túl sok ember sírná tele a párnáját, ha Én esetleg fűbe harapok...
- Nem szívesen hordom Őket magamnál, hacsak nem muszáj. Elég kényelmetlen érzés. - Felvonom a szemöldökömet, amikor meglegyint a papírokkal, de nem szólok semmit, és nem is részletezem az okomat, amiért nem hordok magamnál Quinque-t küldetéseken kívül. Mado egyből ütni szokott így Ihei Nyomozó módszere kellemes felüdülést jelent. Lehet, érdemes lenne megismertetni ezzel az alternatív módszerrel. Bár ki tudja...ha mondjuk egy régebbi kiadású kellően vastag Szent Bibliával húz fejbe, az talán jobban fáj, mintha csak simán a gyomorszájamba visz be egy alantas egyenes horgot. - 15 perc, talán 20. A forgalomtól függ. - A reggeli csúcs már lecsengett így talán Haru a fentebb említett időtartam alatt képes lesz leszállítani a kért Quinque-ket.
- Nem kimondottan. - bólintok.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 30, 2019 14:57:37 GMT 1
Takisawa:
Felnevetek ahogy az indoklását hallgatom.
-Na néz már hülyének én sem barátkoztam a csirke nuggets-el! Hogy gondoltad ezt a fene nagy barátságot, miközben embereket mészároltok? Mi? És milyen békére gondoltál? Békességben falnátok fel az embereket. Béke maximum akkor lehetne ha az összes olyan szörnyeteg mint te meg én eltűnne!
Ezúttal sikerül elkapnom a ruháját és közelebb rántani a rácshoz.
-Semmit se tudsz róluk! Szóval csak ne legyen ilyen nagy a szád, mert még a végén rosszul jársz.
Eto:
Mintha két napot átaludtam volna, „Eto” ruháját és a fáslit csak elszórtam a lakásban. A telefon csörög valahol egy nagy halom valami alatt, a másik oldalamra fordulok, nem fogom felvenni. Előző este, vagy ki tudja, amikor haza értem csak zuhanyoztam aztán le is dőltem, pedig nagyszerű dolgot találtam magamnak. Lehet, hogy vele is olyan jókat fogok majd játszani.
Végül csak fel kelek. Fogalmam sincs milyen nap van. A fésülködést és az öltözést is skippelem. Egy bögre kávéval és egy szál cigivel a gép elé ülök. Írok pár sort az új könyvhöz. Aztán mire észre veszem már eltelt 4 óra. Mindjárt este van. Ideje tiszteletemet tennem…
Mikorra oda érek már minden szorgos hangyácskám dolgozik. Tatara elmeséli nagyjából mi történt a csomagokkal. Akkor valószínűleg „vele” is beszélnem kéne. Mi tagadás most nem sok kedvem van hozzá de hát.
A cellákhoz a legjobbkor érkezek meg, hogy még elkapjam a beszélgetés végét. Hátulról átölelem Hinami-t mindkettőjüket alaposan meglepve ezzel.
-Rég láttalak Hinami-chan!- Ahogy Takisawa elengedi én egy kicsit hátra húzom szegényt a súlyommal, hiszen csak lábujjhegyen érem fel. – Csatlakoznál hozzám és Tatara-sanékhoz, kíváncsi vagyok mi történt tegnap este.
Ezután elengedem, és a ketrec elé pördülök.
-Hi Bagoly-kun, hogy érzed magad? A te incidensedről is hallottam ám. Mondjuk szerintem Tatara egy kicsit messzire ment. De azért jobb ha egyelőre itt maradsz egy kicsit, pihenj csak. Szép munka volt.
Megragadom Hinami kezét és húzni kezdem őt felfele. Ha csak el nem rántja végig fogom a kezét amíg felérünk a szobába. A többi a küldetésen résztvevő tag is jelen van, a terem végében álló egyetlen széken pedig ott ül Tatara és mellette Noro. Elengedem Hinami kezét és csatlakozok hozzájuk. Tatara mellet maradok végül és a vállára teszem a kezem. Alacsony rangú tagok előtt eljátsszuk néha ezt a ki a király műsort, nem mintha számítana.
-Szóval, Hinami-san mi történt pontosan az este?- Kérdezi Tatara. Őt ismerve már rég kiverte a többiekből. De hát most miért ne hagyjam érvényesülni egy kicsit?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 6, 2019 22:55:13 GMT 1
A lány felsőtestén semmi feltűnőt nem találsz. Az ingére egy iskolai címer van felvarrva. "II. körzet Chusei gimnázium". Vagyis tényleg csak egy középiskolás. A zsebéből pedig egy aranyos nyuszis telefon dísz lóg ki. A nyakában egy kicsi szív alakú arany medál lóg, nevetségesen tisztán, ahhoz képest, hogy gyakorlatilag kettétépték szegényt. Ha elveszed a telefont szomorúan tapasztalhatsz két dolgot. Az első, hogy nincsen térerőd, így nem tudsz rajta segítséget hívni. A másik, hogy teljesen üres, tehát semmilyen információt nem hagytak rajta, viszont a hátérképet megtartották. A halott lány mosolyog rajta egy idősebb nő és egy idősebb férfi között, akik valószínűleg a szülei lehetek.
A kilincs természetesen nem működik, ahogy az várható is volt, az ajtó zárva van. Ha ember lennél itt ragadnál, de elegendő lendülettel képes lehet kiszakítani a rozsdás zsanérokat és kitörni, bár ehhez valószínűleg a „szárnyaidra” is szükség lesz. Ahogy minden erőddel neki mész az ajtó megadja magát és egy hatalmas csattanással kiszakad a keretéből és a padlóra zuhan. Egy elhagyott folyosón találod magad. Balra véget is ér az egész, vagyis ez volt az utolsó szoba. Veled szemben egy üveg ajtó, az egyik táblája kitörve, azon át látod, hogy egy lépcsőházba vezet. Mellette egy sima fa ajtó és tovább két mosdó ajtó. Majd szekrénysorral telepakolt folyosó. A te oldaladon 1 ajtó és egy nagyobb két szárnyú ajtó van, azon kívül amin kitörtél. Uutána a folyosó elkanyarodik jobbra. Melletted befalazott ablak keret. Csakhogy nem egyszerűen befalazták téglával, hanem rendesen beépítették a vas betonnal, mint a rendes falat. Elég valószínű hogyha találsz még ablakot, az ugyanígy fog kinézni. Abban a pillanatban, hogy elindulsz megcsörren a telefon, ha elraktad. Egy SMS ékezet rá.
„Gratulálok! Megtetedd az első lépést és még életben vagy. Remélem jókat fogunk együtt játszani. Ne aggódj az egész épület le van szigetelve egyedül velem tudsz beszélni a telefonon. 3 kérésed lehet szóval jól vigyáz velük. Ezekre bármikor válaszolok és nem hazudhatok, de töbre nem fogok válaszolni. Szóval bölcsen tedd fel őket. Ezen kívül valahányszor új részt fedezel fel az épületen belül és életben maradsz elküldöm neked az edig felfedezet rész térképét. 2 féle képpen nyerheted meg a játékot. Az 1-ő hogy megtalálod a kijáratot és a kulcsal kinyitod a zárat. A 2. hogy megtalálsz engem. Sok szerencsét!
Yurei no Joo”
Majd még egy SMS érkezik.
„Itt az első térképed”
„Üdvözlettel Yurei no Joo (Kísértetek királynője)” |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Oct 19, 2019 22:46:11 GMT 1
Hinami:Kitépem magamat a szorításából. Most tényleg felhúzott.
- Esetleg gondoltál már arra, hogy nem mindenki élő embert eszik?! Hogy talán vannak öngyilkos emberek, akik véget vetnek az életüknek? Netalántán ghoul-ok, akik figyelnem erre, és belőlük táplálkoznak? Nem?! Gondoltam, hogy nem jutott eszedbe a fene nagy előítéleteid közepette. Nem mellesleg te sem tudsz semmit a ghoul-okról. Talán ha kicsit félretennéd ezt a szörnyű nagy utálatodat, képes lennél észrevenni mást is, mint szenvedést. Most lesz egy kis időd gondolkodni. Remélem, hasznosan fogod tölteni, Takisawa-san… - mondom neki kissé hidegen, majd magára hagynám éppen. Most tényleg felmérgelt… Ám valaki hátulról átölel. Azonnal védekező pózba vágom magam, de amint meghallom a hangot, elernyedek. Felnyögök magamban. Ennek nem lesz jó vége. De hát nincs mit tenni, én kiállok az álláspontom mellett. Nem vagyok hajlandó engedni. Hagyom, hogy Eto húzzon magával, közben próbálom összeszedni a gondolataimat. Az ütközet és a Takisawa-val folytatott vita nem tett éppen jót az amúgy is kótyagos fejemnek. Alig jutok el valameddig a kis előadásommal, mire belépünk a terembe. Már ott vannak. A trió… Magamban ciccegek. Ez a formalitás néha irritáló, de hát kell egy összhang, hogy fennmaradjon a hierarchia, nem igaz? Lehet, inkább a színjáték idegesít? Nem tudom… Megköszörülöm a torkom, előrelépek, bólintok nekik.
- Elmentünk a címre, elkezdtük a feladatunkat. Én figyeltem. Nagyjából egy olyan háromnegyed óra múlva lépéseket hallottam felénk közelíteni. Gondoltam, biztosan Gerlék, szóval a többiek felvették a harcot ellenük. Mienk volt a helyzeti előny. Nyertünk is volna, de egy utolsó személy is megjelent. Ő jóval képzettebb volt. Legalább első osztályú nyomozó. – adok egy személyleírást róla, hátha ők tudják, ki ő. - Nem sokat találtam még, nem sok időm volt. Ezzel nem mentegetni akarom magam, hogy nehéz ellenfél volt. Hanem azt akarom mondani, hogy sejtenek ezt-azt a CCG-ben, ha ilyen magas szintű nyomozókat küldenek már ki. Gondoltam, nem árt szólni… - mondom, majd felsóhajtok. – Harcolni kezdtem a nővel. Nem akartam felfedni magam előtte, ezért elhúzódott a harc. Így is ő járt rosszabbul, de túlélte. Előzetesen megnéztem egy dobozt, hogy mi van benne… Igen, tudom, hogy nem szabad, de úgy gondoltam, hogy egy hasonló helyzetben, mint ami végül kialakult, csak úgy tudtam megfelelő döntést hozni, ha minden körülménnyel tisztában voltam. És abban a helyzetben, ahol a társaim éppen legyőzték a Gerléket, én el voltam foglalva ezzel a nővel, úgy döntöttem, kihasználom a helyzeti előnyünket, és azzal az adag áruval jövök el, ami volt, illetve az összes életben maradt társammal. Megértem, ha ti úgy látjátok, hogy abban a helyzetben az áru fontosabb lett volna, mint ezen ghoul-ok élete. Nem tudom megérteni. Számomra később is beszerezhető tárgyak messze nem olyan fontosak, mint az élete egy másik személynek, mert az pótolhatatlan. Úgyhogy minden felelősség engem terhel. Ha van még kérdés, válaszolok rá természetesen. Vállalom a tetteimért és elrontott küldetésemért a felelősséget. De nem bántam meg, hogy így döntöttem – mondom komolyan, határozottan felszegve az állam.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Oct 19, 2019 23:10:10 GMT 1
Touka:Óvatosan kutatom át a testet. A felénél veszem észre, hogy nyitva a szeme. Lecsukom. Megvizsgálom a túl tiszta nyakláncát. Ez gyanús, hátha van benne valami? Igyekszem valahogy kinyitni vagy valami. Aztán megtalálom a telefonját. Csak felmordulok csalódottságomban. Ez tök felesleges. De az a nyuszis dísz megint nagyon gyanús. Ezek itt szórakoznak velem… Úgy döntök, nem játszom az ő nyomorult szabályaik szerint, szóval fogom és darabokra töröm a telefont. Nincs kedvem tovább itt maradni, szóval minél gyorsabban kitöröm az ajtót. Kissé elfáradok benne. Még elég gyenge vagyok… Állapítom meg magamban, úgyhogy egy ideig tanakodom, vajon van-e bármi baja a lány húsának. Aztán úgy döntök, hogy egy próbát megér, gondolom, nem ez lesz a legnehezebb akadály előttem, kell az erő. Úgyhogy visszamegyek, és egy lentebbi részéből enni kezdek. Nem mondom, hogy nincs lelkiismeret-furdalásom, de túl kell élnem.
Ezután óvatosan kilépek a folyósra. Megborzongok. Nem kellemes… Most realizálom, mennyire egyedül vagyok, és a félelem buborékok elkezdenek termelődni a gyomromnál. De nem engedem, hogy átvegyék a hatalmat. Megfigyelem a folyosót. Nos, egyelőre maradjunk ezen az emeleten, ezen a folyosón. Legelőször a két mosdót kutatom át, majd ha semmi izgit nem találtam, illetve engem sem talált meg senki, akkor a mosdók melletti sima fa ajtó mögé nézek be. Ha még itt sincs semmi, akkor az én oldalamon lévő ajtót nézem, de a két szárnyút nem. Az gyanús nekem, nem tetszik. Ezután a szekrénysorral telepakolt folyosót veszem célba. A szekrények nem éppen biztatóak, de ott hátha lesz valami. Ha még ott sem, akkor nézem meg a két szárnyú ajtót, de ha mindenhol zsákutca volt, akkor egy emelettel feljebb megyek. Fogalmam sincs, mit kell keressek vagy ki az, aki itt tart. De biztosan találok majd valamit. Vagy valakit. Vagy meghalok… Remek kilátások.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 20, 2019 18:13:10 GMT 1
Ihei HairuHogy jóban leszünk mi? És abban menyire fog segíteni, ha hülyének néz? Nagyon sok gonoszság jut eszembe, de azt hiszem úgy lesz igazságos, ha ezt majd egyszer hátulról kapja vissza. És ki tudja lehet, hogy ennek ellenére nem lesz probléma, legalább nem hülye a srác és ez már mindenképpen egy jó pont neki. És ráadásul elég alapos is, ahogy elnézem.
Ahogy felvázolja az eshetőségeket, nem tehetek róla egy percig tényleg, fel villan valami. De elég gyorsan sikerül elhessegetnem.
-Hogy nem szívesen hordod őket magadnál? Tudom, hogy részt vettél a quinx projektben, de javíts ki ha tévedek ettől nem lett szuper erőd ugye? Még Haise se olyan ostoba, hogy anélkül rohangásszon. Ha nem akarsz idő előtt fűbe harapni, hord magaddal! Nem ez így nem jó, bármibe lefogadom akár itt helyben,, hogy mind ketten „idő előtt” halunk majd meg. Ha nem akarsz szuper hülyén meghalni, úgy, hogy még csak nem is küzdesz, tartsd magadnál. És inkább abban bíz, mint abban amit a testedbe ültettek. Persze, ez csak az én véleményem.
Már a főbejáratig való eljutás alatt is egyértelmű lesz egy dolog. A sebzett vállam utálja a melltartóm pántját, de az inget nem merem megkockáztatni nélküle, egyelőre. Nem tudom milyen tartós lesz ez az eltökéltség. De legalább a hasi sebem sokkal kevésbé zavar, mint hittem. Vagy csak már nem tűnik fel. Az aulában rögtön Shio-t keresem a szememmel, és nem is nehéz megtalálni. Ahogy elnézem nem hazudott mikor azt mondta nem aludt, de szerintem nem csak tegnap este.
-Köszi!- Veszem el tőle a Quinquim – Ígérem viszonozom majd valamivel.
-Csak egyszer tartanád ezt be.- Nyöszörgi.
-Mennem kel az új társam már biztos nagyon vár.
A kórház előtt rögtön leintünk egy taxit és egyik kórházból elindulunk a másikba. Kezdem meg báni azt a pántot, a mellényen keresztül amúgy sem látszott volna semmi. A folyamatos kényelmetlenségtől és a néha beleálló fájdalomtól, pedig morcos leszek.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 26, 2019 22:40:26 GMT 1
Az idő nagy részében azon gondolkodok, mivel kéne ma bosszantanom szegény-szegény Shiono-sant. Igazándiból a beszámolónál jobban aggaszt vajon Kanou, hogy fog minderre reagálni. Mondjuk nem mondanám, hogy agyon aggódnám magam de… Azért oda figyelek a lányra is néha, hallom a leírást, a gerléről aki elbánt vele. Ismerősen hangzik, ha jól sejtem Arima egyik kis madara lesz. Szinte biztos vagyok benne, hogy egyike azoknak a gyerekeknek, de a neve nincs meg. Bár azt hiszem a kölyök is ott volt tavaly a tetőn.
Hinami-chan milyen magabiztos, hihi. Szinte érzem ahogy Tatara kis szadista énje felébred. Nem szeretném visszafogni, de azt sem szeretném, hogy neki essen a lánynak, még a végén elveszítjük, szóval azért megpróbálom neki jelezni, hogy csak finoman, élje ki magát. Egy pillanatra azt hiszem teljesen vissza is folytja, de aztán csak nem bírja ki.
-Valójában, úgy gondoltam elég lenne csak a leghaszontalanabbat megbüntetni, de mivel látom menyire a szíveden viseled a sorsukat, tied lehet a döntés. Melyikük kapja meg a büntetést az elvesztet tárgyak miatt?
Őszintén szólva én sem gondolom, hogy Kanou játékszerei olyan marha értékesek lennének, bár a könnyen beszerezhető is erős túlzás, fogalmam sincs honnan fogjuk pótolni azt, amit elvesztettünk. Ha van egy kis szerencsénk egy idő múlva elteszik egy raktárba és érte mehetünk. És bár az is igaz, hogy az én ötletem volt, hogy az egyik haszontalant, Noro gondjaira bízom, hátha a félelem miatt legközelebb kétszer is meggondolják mi a veszett helyzet. De a döntést ilyen erőszakosan Hinami-chan-re bízni… Egy részem fél, hogy Tatara messzire megy, de a nagyobbik részem túlságosan kíváncsi, hogy mégis mi lesz ebből.
Mögé lépek és átölelem a vállát, egész közel hajolok a füléhez. Egyelőre nem akarok bele szólni, de még lehet hogy kelleni fog.
-Szóval válasz egyet! Ki fizessen a kudarcotokért? Azt mondtad vállalod a felelősséget, hát itt a lehetőség.
Mind a négyen a teremben vannak, az is elég ha rájuk mutat, bár…
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 3, 2019 20:24:15 GMT 1
Az első WC mintha csak maradék tároló lenne, egy kupacban egy halom csont hever. Legalább 10-15 ember csontvázát lehetne belőle kirakni. A másik Wc tiszta, abszolút semmit nem találsz bent. Eltekintve néhány patkánytól. A harmadik ajtó egy üres szoba befalazott ablakokkal. A te oldaladon lévő ajtó is egy üres szobába vezet, de egy nem túl kedves meglepetéssel. Az ajtó nyitva van ezért ki is tudod nyitni, hogy benéz, ám ebben a pillanatba hatalmas dörrenést hallasz és valami hatalmas erővel hasba vág, hogy hátra is esel. Egy sörétes puska sült el az ajtó mögött, mikor kinyitottad azt. Nagy szerencséd, hogy nem vagy ember, így megúsztad egy kisebb zúzódással. A legtöbb szekrény ajtó már rég leszakadt, de azokba még be tudsz nézni amiknek nem. Az elsőben rögtön találsz is valamit. Szúró vágó fegyvereket. Van itt egy fűrész, egy rövid pengéjű kés meg egy szögekkel teleütött bézból ütő. Határozottan praktikus dolgok egy embernek, neked nem biztos, hogy hasznodra lesznek. A folyosó végén elkanyarodik, szemben egy újabb kétszárnyú ajtó de ezúttal valamikor fehérre festet fémből, mellette pedig lengő ajtó. A másik oldalon, átlátszatlan üvegezett kétszárnyú ajtó. Ugyanolyan mint a folyosó közepén. De még mielőtt választhatnál csörömpölést hallasz, az egyik ki nem nyitott szekrényből.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Nov 16, 2019 11:44:48 GMT 1
Összehúzott szemmel várom a reakciót. Érzem, hogy Tatara kissé… Megváltozik, de nem tudom hova tenni egyelőre. Nem mondom, hogy nem félek attól, hogy mi lesz. Aztán elmondja. Halkan felnyögök. Ez mégis milyen válasz?! Tajtékzom magamban. Hátratekintek a társaimra. Egy helyen gyűltek össze mind a négyen, odabiccentek feléjük biztatóan. Őszintén úgy gondolom, nem tehetnek semmiről. Csak végezték a munkájukat, ami rájuk lett osztva. Ha nem lettem volna ott, mindannyian halottak lennének vagy most is éppen kínoznák, hogy szóra bírják, ami még rosszabb, mintha meghaltak volna. Őszintén nem értem, miért őket akarja büntetni. Egy ideig gondoltam, hogy egy ponton majd meghunyászkodom, hogy ne legyen nagyon baj ebből, de ezzel kihozott a sodromból. Védelmezően a négyes és Tatara-ék közé lépek. Határozottan folytatom. Tudom, hogy ezzel messzire megyek, de nem engedem, hogy megfélemlítsenek.
-Valóban ezt mondtam, eleget is teszek neki. Meg akartok büntetni valakit? Akkor engem! Én voltam az egyetlen, aki nem tudta legyőzni az ellenfelét, miattam kellett elmenekülni a helyszínről, én nem vettem észre időben a támadót, én nem reagáltam elég gyorsan a helyzetre. A többiek tették a dolgukat, megküzdöttek az ellenfeleikkel, aztán hallgatva az utasításomra, elmenekültünk. Ha nagyon meg akartok büntetni valakit, akkor én legyek az, őket pedig hagyjátok békén! - nézek villámló szemekkel Tatara-ra.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Nov 16, 2019 12:03:58 GMT 1
Átkutatom a helyiségeket. A felénél csak fintorgok. Mégis milyen helyre kerültem? Az egyre több üres szoba kezd felbosszantani, ezért az én oldalamon lévő ajtón csak berontok. Bár ne tettem volna. Hatalmas ütés éri a hasam. Odakapom a kezem, vérzem. Mi a franc? Mi ez a puska? Nem is megyek beljebb, berúgom az ajtót. Visszasántikálok a halott lányhoz, újra eszem belőle egy kicsit nem kis lelkiismeret-furdalással. De szükségem van az erőmre, ha élve ki akarok jutni. Bár kezdem elveszíteni a reményt. Mégis honnan kéne tudnom, mi vár rám? De sokkal óvatosabb leszek mostantól, az biztos. A szekrények tartalma nem túl hasznos nekem, de ha valaki van itt rajtam kívül még, akkor nem kéne megadni neki az esélyt, hogy ezeket használja, úgyhogy amennyire telik tőlem, az összes ilyen fegyvert tönkreteszem, használhatatlanná roncsolom. Anyám… ezek az ajtók teljesen olyanok, mint az összes horrorfilmben, mikor jönnek a zombiek, hogy megöljenek. Nem tetszik ez nekem… Aztán jön a csörömpölés. Na, jó, kezdek tényleg betojni… Őszintén fogalmam sincs, mit kéne tennem. Egy kicsit bepánikolok, de aztán gyorsan uralkodom az érzelmeimen. Először az jut eszembe, hogy itt hagyom ezt, és elmenekülök. De aztán eszembe jut, hogy mi van, ha ez a valami vagy valaki kijön innen és utánam jön? És lesből támad? Itt legalább még tudom, hol van. Szóval végülis jobb félni, mint megijedni… Közelebb osonok kicsit, várok további reakciót, aztán ha nem kapok, akkor baromi gyorsan kinyitom az ajtót, támadó helyzetben azonnal hátrább is lépek, oldalra is, hogyha esetleg valamivel össze van kapcsolva ez a csapda, akkor ne találjon el. Előtte körbenézek, hátha találok valami csapdát, mint az a puska. Minden eshetőségre készen állva várom, hogy mi lesz ebből.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 16, 2019 18:52:55 GMT 1
Elnevetem magam a reakcióját halva. Érzem ahogy Tatara megfeszül és jelzi nekem, hogy felőle ok. Felőlem viszont nem. Nem adom Hinami-chant ezért a söpredékért. Megszorítom a vállát majd ellépek mellőle. Hinami elé szökellek és előre hajolok, hogy belássak a háta mögé.
-Senki nem szeretne ehhez hozzá szólni? Ti nem véditek így a vezetőtöket?- Semmi válasz, mindenki néma, és a padlót nézi. Fogadok örülnek a lehetőségnek, hogy más viszi el helyettük a balhét.- Szomorúúú! Pedig ő olyan lelkesen védet titeket.- Nem fogom ezt csak úgy annyiban hagyni, de talán adhatok egy kis hamis győzelmet Hinaminak. Mögé perdülök és átölelem a vállát. Lábujjhegyre kel állnom, hogy ezt meg tehessem.
-Most elmehettek akkor.- Határoz végül Tatara. Amint mindenki elment Hinamin kívül elengedem és elé fordulok.- Nem tudsz semmit megvédeni, ha feláldozod magadat ilyen selejtekért, mint azok voltak. De sebaj a következő vezérük nem lesz majd ilyen elnéző velük. Most pedig beszéljünk a következő munkádról. Ne aggódj, egyszerű munka lesz és ráadásul ezúttal használható segítőt kapsz magad mellé. Annyi lesz a feladatod, hogy figyeld a történéseket egy partin. Ayato-kun és pár embere megy majd veled. Az az ő lesz a főnek ezúttal, úgyhogy nincs miért aggódnod. Ahogy vissza ért a küldetéséről indulnotok is kell. Sok sikert!- Azzal hagyom hogy kimenjen az ajtón.
Hinami:
Ahogy Eto is mondta, elég gyorsan indultok, Ayato már vár is rád egy kisebb csapattal. Tényleg csak 2-3 ember szóval nem számít senki nagy felfordulásra.
-Hogy ment?- Kérdezi mikor meglátja, hogy közelítesz. A válaszod után pedig int is, hogy induljatok. A védenceteket nem ismered, azt mondták egy színésznő, de a nevét nem árulták el. A kocsiban (limo) meg egy szót sem szól, viszont ha a kövek a maszkjában igaziak, valószínűleg több pénze van, mint amennyivel egész életedben találkoztál. Miután kuszáltok a kocsiból és Ayato őt is kisegíti, (és majdnem vissza is löki mert kiszállás közben orvul megfogja a fenekét.) oda súgja neked.
-Szép kis pár vagytok, ti ketten. Én neked drukkolok!-Nagyon halkan mondta a te kivételes füleidnek címezve és közben a legyezőjével takarva az arcát. Ayato eligazítja a többieket a nő köré aztán feléd fordul.
-Nem muszáj velünk jönnöd a páholyba. Szabadon mozoghatsz az épületben, ahol mi leszünk nagy lesz a zaj.- Aztán közelebb lép és egészen közel hajol.- És még valami. Eto nem mondott részleteket, de azt üzente, hogy legyünk felkészülve és azért küldött téged, hogy próbálj meg minden részletet elkapni amit csak tudsz a beszélgetésekből. Nem tudom ez lehetséges lesz-e, de próbáld meg. Rákérdeztem és azt mondta sémiképpen nem végződhet kudarccal a bevetés, de azért jobb ha figyelünk.
Majd elindultok befelé. bent tényleg nagy a zaj, az a megfoghatatlan hang zavar amikor több száz ember egyszerre fojtott hangon beszélget. Ahogy beléptek a védencetek magához húzza Ayatot és a karjába fűzi az övét, aztán a válla felet feléd integet. Elfoglalhatod a helyedet velük együtt a páholyban, vagy azok fölött kialakított magas leseken, de akár fel is osonhatsz az épület biztonsági szobájába vagy egyenesen a tetőre, ahogy tetszik. Miután elfoglaltad a helyed pedig megkezdődik a műsor.
Eto:
Ahogy végeztem ezzel máris mehet a következő feladat. Először is elmegyek, Kanouhoz és közlöm vele a fejleményeket. Nem túl boldog, de viszek neki ajándékot. Leadom nála azokat akik elhagyták a cuccait, csináljon velük amit akar. Majd garantálom, hogy majd vissza szerezzük amit lehet.
Utána gyorsan elugrok egy tárgyalásra a szerkesztőmmel, ahol sűrű bocsánatkérések közepette szánok körülbelül negyed órát a következő dedikálás megszervezésére és utána már indulnom is kell tovább.
Már hallottam korában a Helter Skelter nevű klubról, de nem jártam erre felé, most talán mégis lesz belőle valami hasznom. Civilben jöttem el, nem áll szándékomban az Aogirivel fenyegetőzni ezért, otthon hagytam a maszkom. Kis szerencsével tele lesz a hely és mindenki meg akar majd enni. Csak viccelek.
Szerencsére tényleg nincsenek sokan a bárban. Jobb is így, el tudok képzelni szebb véget is a napnak mint bele futni egy csoport bohócba, vagy ne adjisten abba az egybe. Tisztában vagyok ugyan vele, hogy úgy nézek ki mint egy ember, de azzal is hogy ezeknek együtt sincs esélyük ellenem, szóval nyugodtan sétálok oda a bárszékhez és kapaszkodok fel rá. Vicces érzés, mikor az ember lába nem ér le a bárszék lábtartójáig.
-Egy kávét kérek?- Mosolygok a csaposra. Hozzá jöttem, már rengeteg pletykát hallottam róla, de személyesen még nem találkoztunk. –Mond csak itt rágyújthatok?- Kérdezem kedvesen. Azért elértem a kívánt hatást a bár egyik fele engem méreget, vajon ehető vagyok-e, a másik meg nem mer felém nézni. Vajon azt hiszik, ha nem goul, akkor beépített gerle vagyok?
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Nov 28, 2019 0:21:49 GMT 1
Feszülten várom, hogy mi a döntés. De nem erre számítok. Az való igaz, hogy miattam senki nem szólt, de hát tőlük nem is várhatja el az ember, hogy a vezetőkkel szembe menjen. Én sem értem, hogy mertem. Várok. De elengedik őket. Nem mozdulok. Nem is tudok Eto miatt. Összeráncolom a homlokom. Itt valami bűzlik… Itt nem szokás büntetés nélkül elengedni az embert egy küldetés után. Mi a tervük? Tényleg engem fognak megbüntetni? Igazából az lenne a fair. Persze nem ez lesz. Tudom, hogy már késő bármit tenni. Azok a szegények miattam fognak szenvedni. Felmordulok. Nem értem ezt. Hol itt az igazság?! Szinte alig fogom fel, mit mondanak nekem, nem tudom kiverni a gondolatot a fejemből, hogy azok négyen miattam kerülnek rossz helyzetbe. Csak bólintok, mondok pár szép szót, majd elhagyom a termet. Visszamegyek a szobámba, gyorsan magamra veszem a szokásos szoknyám, blúzom és köpenyem, a biztonság kedvéért elrakom a maszkomat is. Aztán gyorsan lesietek. Kicsit már magamhoz tértem, mert tudom, hogy figyelnem kell, koncentrálni. Kifújom a bent tartott levegőmet, mikor meglátom, hogy tényleg nem leszünk többen ötnél. Hála az égnek, én itt csak egy beosztott vagyok… Határozott léptekkel közelítek, nem mutatom, hogy mi történt. Tulajdonképpen annyira nem nehéz, mert még mindig mérges vagyok amiatt, ami történt.
- Mehetett volna rosszabbul is… - csóválom a fejem. – Miattam bűnhődik négy másik ember, ez elég rossz érzés, de szerintem nem ölik meg őket. Legközelebb nem hibázom – mondom acélkeményen. Ezután elindulunk. Egy valóságos limuzinba ülünk be. Ha nem lennék annyira letörve, akkor a szám is tátva maradna. Főleg a színésznőn. Ehelyett azonban csak tisztelettudóan és csendben viselkedem Ayato mellett. Nem is igyekszem szóba elegyedni vele, és ő sem. Talán jobb ez így. Néha próbálom elkapni Ayato tekintetét, hogy áruljon már el valamit. Én szállok ki elsőnek, hogy körbenézzek a biztonság kedvéért. Aztán Ayato, aki megpróbálja kisegíteni a hölgyet. A jelenetre azonnal elkapom a tekintetem, de tudom, hogy így is rákvörös lettem. Jaj, de kellemetlen… Rosszul érzem magam, de nem tudom megmondani, miért. Talán mert tanúja voltam egy intim helyzetnek? Lehet… Nem sok időm van, mert a hölgy mellém ér, és a fülembe suttog. Megborzongok. Ha lehet még vörösebbé válni, sikerült. Teljesen összezavar. Nem értem, miről beszél. Zavartan nézek a szemébe, majd Ayato-ra, aki kíváncsian néz vissza rám. Életemben nem voltam ennyire zavarban, még akkor sem, amikor Kaneki rám nyitott ebéd közben. Csak ennyit tudok kinyögni válasznak.
- Nem tudom, miről beszél… Mi… Nem… - válaszolom halkan és összeszedetlenül. Csak érzékelem, hogy jól mulat rajtam. Kissé frusztrál, hogy ilyen zavarba tudott hozni. Az sem segít, hogy Ayato-nak is ilyenkor kell idejönnie. Nem igazán tudok ránézni, de mikor elmondja a feladatom, akkor a szemébe nézve bólintok, majd gyorsan elkapom a tekintetem.
Szedd össze magad! Kiabálok magamra. Ez sikeres. Egészen addig, amíg közelebb nem hajol. Egyszerűen képtelen vagyok elvonatkoztatni a nő mondatától. Nekem még soha nem mondott senki ilyesmit… De szerencsére most csak kicsit pirulok el, megint bólintok. Nem teljesen értem, hogy az én szerepem hogyan végződhet kurdarccal, de mindegy.
- Ha tudnám, mit kell keresnem, egyszerűbb lenne… Ennyi beszélgetés között hasznosat találni… Főleg ha keresünk valamit! Mindegy, megteszek minden tőlem telhetőt! – mondom bólintva egyet. Elindulunk befele. Csak élesen kifújom a levegőt, mikor meghallom azt a sok hangot. A karfűzést nem kommentálom. Tényleg nem értem, mit akar ez a nő, teljesen ellentmondásosan viselkedik. Összezavar. Úgy döntök, egyszerűbben tudok gondolkodni és figyelni, ha nincsenek a közelemben, ezért először megpróbálkozom tetőn. Ha itt nem tudok kivenni semmi hasznosat, akkor visszamegyek a hozzájuk, és letelepedem feléjük. Leülök, igyekszem észrevétlen maradni, majd behunyom a szemem és csak a többi érzékszervemre hagyatkozom, főleg a hallásomra. Ha ez sem megfelelő, akkor addig kísérletezem, amíg meg nem találom a megfelelő helyet, persze a lehető legkevésbé feltűnően, és a lehető legkevesebb mozgással. De nagyon fontos a jó hely. Ha kell, beállok pincérnek vagy valamilyen itteni hasonló munkakörrel rendelkező egyénnek, ha ez segít. Közben végig hallgatom az összes beszélgetést, amit el tudok csípni. Ami hasznos is lehet, azonnal jegyzetre vetem, nehogy elfelejtsem. Csak a legvégső esetben szeretnék visszamenni a társasághoz, mert félek, hogy elvonnák a figyelmem. Nagyon rég kellett ennyi helyre figyelnem, de nagyon élvezem. Végre úgy érzem, tényleg hasznos vagyok. Ezért igyekszem a lehető legeffektívebb formám hozni. Remélem, nem valami barbár műsor lesz…
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Dec 15, 2019 20:12:00 GMT 1
Jobban nem lepődhettél volna meg akkor sem, ha egy bomba robbant volna az arcodba. A szekrényben egy diáklányt találsz megkötözve, a szája betapasztva, ugyanazt az egyenruhát viseli mint a szobában lévő hulla. A szemeiben rettegés ül, ami tovább mélyül mikor meglátja a szemeidet és könnyek folynak végig az arcán, a kötés alat próbálna segítségért sikítani, de hát kinek mikor csak te vagy itt. A nyakában egy felakasztott tábla lóg „Eat Me!” Alatta a hiragana fordítás „egyél meg!”. Valaki nagyon vicces kedvében van ebben az épületben, és az nem te vagy.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Dec 19, 2019 18:20:13 GMT 1
A hihetetlen hangzavar a műsor kezdetéig elkísér, amikor is egy pillanatnyi néma csendre vált. Majd megszólal a műsorvezető hangja, egy teljesen ismeretlen női hang. Már elég hamar egyértelművé válik hogy reményeid szertefoszlanak,és nagyon is morbid műsorra számíthattok. Ha jól veszed ki a szavaiból leginkább arénázás lesz a végén pedig aukció. Tehát hosszú éjszakátok lesz.
Az első 1 órában nagyjából semmit nem veszel ki. De azt nagyon jól hallod ami a színpadon történik. Aztán meghallod a műsorvezető hangját. Fojtottan és halkan. Nem a színpadról beszél és nem a közönségnek. Valahol a lépcsőházban állhatnak alattad talán 3 emelettel.
-Készüljetek fel, mert lassan kezdhetjük az igazi műsort is.
-De kár hogy máris véget vetünk a bulinak- Így egy férfi hang.
-Mindegy mit csináltok nem kellenek túlélők. Guts és Kaszás jöjjön le hozzám a színpadra. Bo és a fecske pedig menjenek fel az irányító terembe aztán szedjék le az erősebbeket.
A beszélgetés elkapásakor a tetőfele tartottál. Az irányító terem a kamerákkal egy emelettel feletted van, a többiek pedig hárommal alattad a nagy teremben. Ha elindulsz vissza jó eséllyel belefutsz az egyik említett goulba, de még talán időben vissza érsz figyelmeztetni a többieket mielőtt bármi történne. Vagy felmehetsz és megpróbálhatod elbarikádozni magadat és bevédeni a vezérlő termet. De nem tudhatod mennyire lehetnek erősek ezek a goulok és ha itt maradsz jóformán egyedül maradsz.
|
|
Raze
Lelkes fórumozó
Posts: 67
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Raze on Dec 23, 2019 20:47:33 GMT 1
Irimi-Hyakuya Hikaru
Komor elégtétellel nyugtázom a bevitt találatot, de nem töprengek tovább a dolgon a magam részéről. Az esetenként "szúrós" modorom, és személyiségem általában véve jól ismert a CCG berkein belül, de úgy látszik Ihei-t erről senki sem tájékoztatta. Mindenesetre most már tud róla, így a jövőben vagy nem fog meglepődni vagy hozzám hasonlóan vesz három mély levegőt mielőtt megszólal.
- Ez egész precízen attól függ, hogy mit értünk "szuper erő" alatt a jelen esetben. Nem tudok repülni, lézersugarat lőni a szememből, láthatatlanná válni vagy az akaratommal a természeti elemeket irányítani ha erre gondol. Ha a szuper erő alatt azt értjük, hogy minden fizikai paraméteren felülmúlom az átlagembereket, és jó esélyekkel indulva felvehetem a harcot egy Ghoul ellen, akkor vehetjük szuper erőnek. - felelek a nőnek kimérten. - Ami a testembe van ültetve...nos ezt se nem kívántam, és most sem akarom a testemben tudni, ha tehetném kikaparnám magamból. Emellett pedig nem is használhatom. Szigorúan tilos, és csak Mado Nyomozó vagy Arima Nyomozó személyesen adhatnak utasítást a használatára. Ugyanakkor még ha lehetne akkor sem használnám. - teszem hozzá a hangomban érezhető a méla undor. Sose fogom megbocsájtani a CCG-nek, hogy erre használták Chiyo-nee-t. Meg fogom találni az alkalmat, hogy visszafizessem az adósságomat. - Ne aggódjon Ihei Nyomozó. Ha életveszélybe kerülünk nyugodtan hátrahagyhat. Tudok magamra vigyázni. Ha meg fűbe harapok, akkor lesz, aki még elő is fogja léptetni érte. Kimondottan kevés ember hiányolná szerény személyemet a CCG munkatársai közül, ha esetleg történne velem valami. Persze ez fordítva is igaz. - Könnyed mosolyt villantok a fiatal nyomozó irányába miután végzek a mondandómmal s közben el is értjük az előcsarnokot. Amíg Ihei a beosztottjával van elfoglalva, addig Én kilépek az épületből. Mivel Haru ghoul így kevésbé lenne tanácsos belépnie a CCG Főhadiszállására.  Töprengek, hogy a délelőtti forgalomban vajon mennyi időbe fog telni mire ideér, de a legnagyobb meglepetésemre Ő az, aki megszólít. - Milyen kis feledékeny vagy mostanában. - A lépcsőn ül, mellette a fekete aktatáska ezüstözött peremekkel s azon Yukimura markolata hever kissé elhagyatottan. A ma nap folyamán talán először sikerül őszintén elmosolyodnom. Haru csinos, mint mindig, de kissé kimerültnek tűnik, ahogy feltápászkodik, amikor odalépek hozzá. - Jól vagy? - érdeklődöm némi aggodalommal a hangomban, a tekintetem az övébe fúródik. - Jól vagyok. - felel könnyed hangon. - Bár jobban lennék ha kicsit többet tartózkodnál odahaza s nem a telefonom kijelzőjét kéne stírölnöm ha látni akarlak. Ahhoz képest, hogy utálod a munkádat elég szorgalmasan teszed a dolgodat...- teszi hozzá, és könnyedén kiérzem a szemrehányást a hangjában. A szégyenérzet miatt, ami hirtelen rám tör kissé elpirulok mielőtt felelnék. - Ezt majd otthon megbeszéljük. - Mivel itt a falnak is füle van nem lenne tanácsos itt megvitatnunk, hogy az "együttélésünk" szemlátomást abba a stádiumba lépett, amikor Haru hiányol engem az otthonunkból, és számonkéri rajtam a sok túlórámat. Mintha a feleségem lenne vagy valami...A lány sóhajt mielőtt a kezeimbe nyomná a két Quinque-t. - Ma Én zárok. Ha időben végzel ugorj be, és mehetünk haza együtt. Ha pedig nem... - ezen a ponton hirtelen átölel, és begyűjtök az arcomra egy csókot - ...akkor legalább próbálj egy darabban hazakeveredni. - Ezután villant rám még egy mosolyt abból a fajtából amire nem tudok nemet mondani, és ha időközben Ihei Nyomozó megjelent mellettem vagy a közelemben, akkor Ő is bezsebelhet egy könnyebb biccentést mielőtt Haru visszaszáll a taxiba amivel jött. Megeresztek egy sóhajt, és gy laza fejcsóválást majd csatlakozom Ihei nyomozóhoz...
|
|
