A Roxfort titkai

Az óra végén elsőként megyek oda feliratkozni a szakkörre, ismét. Már harmadikos korom óta járok és még mindig a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott. Sok mindent tanultam, és ez mindig valamilyen büszkeséggel töltött el. Ráadásul még Pennyt is meg tudtam győzni arról, hogy feliratkozzon. Ahogy a lány eszembe jutott, beugrott az is hogy megbeszéltünk egy találkozót ebéd utánra.

Elsietek a nagyterem felé, ahol a házunk asztalához ülve szedek a rengeteg ételből valamennyit magamnak. Lassan végzek a csirkével és sült krumplival, majd elindulok kifelé. A nagy tömeget látva inkább egy kerülőutat választok, ami gyakorlatilag üres. Szerencse, hogy ez a régi nagy kastély tele van ilyenekkel. Az itt eltöltött éveim alatt szabadidőmben sokat sétálgattam, így aztán ismerek pár ilyen átjárót.

Ahogy közelítek a kijárathoz aztán érdekes hangokat hallok. A sarok előtt megtorpanok, majd kihajolok megnézni mi folyik ott. Két srácot látok, meg egy alacsonyabb lányt aki fiatalabbnak tűnik mint ők. Jobban megnézve a két srácot felismerem őket. Azt hiszem az egyiket Ericnek hívták, a másikat meg Finnek; évfolyamtársaim.

Sose beszéltem velük sokat, de azt tudtam hogy elég nagy bajkeverők. Mindig kicsit ellenszenvesnek tűntek. A kezükben már pálca volt, a velük szemben lévő szőke lány meg már majdnem sírt. Úgy éreztem hogy valamit tenni kéne. A legjobb döntés jelen esetben egy professzor értesítése lenne. Viszont, mire találok egyet illetve visszaérek vele ide, lehet hogy elfajulnak a dolgok. Már ha egyáltalán ilyesmi a helyzet. Azt meg nem hagyhattam hogy a lányt bántsák.

Halkan sóhajtottam, majd a talárom zsebéből elővettem a pálcámat. A jobb kezembe fogtam, befelé fordítva a csuklómat. Eltakartam a talár bő ujjával, gondosan ügyelve arra hogy ne látszódjon. Ezután kiléptem a sarok mögül, majd lassú léptekkel megközelítettem a furcsa hármast. Ügyelek arra, hogy úgy tűnjek mint aki csak most veszi őket észre.
Ahogy közelebb értem megtorpantam nagyjából két méterre a két sráctól. A lányra pillantottam, s próbáltam magabiztosnak tűnni. Nem szerettem idegenekkel beszélni, de most muszáj volt. Nem hagyhattam hogy terrorizáljanak valakit... Összeszedtem magam, majd a két fiúra emeltem a tekintetem.

- Mm..Mit csináltok itt ilyenkor?

Ha visszakérdeznek miért érdekel, próbálok továbbra is határozott beszélni, e így folytatom;

- Nem úgy tűnik, mintha ő élvezné a társaságotokat – mutatok a balommal a hugrabugos lányra.

Ha esetleg erőszakos szándékkal közelednek felém, felrántom a pálcát tartó kezemet majd úgy szólalok meg, rájuk szegezve a jobbomat;

- Capitulatus!

Abban az esetben ha a pálcájuk nélkül is próbálnak megállítani, például leütni, akkor egy újabb varázslatot alkalmazok;

- Levicorpus!

Corvus - Gresh550

Kérdésedre feléd fordulnak. Eric szenvtelenül néz rád, Finn azonban szokás szerint begurul.

- Te mit keresel itt?! Nem látod, hogy dolgunk van? Na, húzzál innen, amíg szépen kérjük... - mordul rád. Következő mondatodra Eric felel, ami meglepő.

- Nem úgy tűnik, mintha a te dolgod lenne... - mondja vészjóslóan hűvös és nyugodt hangon. - Na, tűnés, amíg tényleg szépen mondjuk... Úgyis lassan órád van, nem? - folytatja ugyanolyan érzelemmentes hangon, majd feléd lépnek, mire te elsütöd az első varázslatodat. A meglepetés ereje neked kedvez, Finn majdnem védekezik, de gyorsabb voltál, így a pálca kiröppen a kezéből és kettőtök közé hullik. Közben észreveheted, hogy a lány elfutott, így ő legalább biztonságban van.

Eric azonban azonnal reagál és a te kezedből is kiröppen a pálca, ami messze mögötted landol, esélytelen időben elérni. Így még mindig kettő az egy ellen, de csak egyiküknél van pálca. A legközelebbi pálca a kettőtök között heverő, ami Finn-é. Valamit reagálni kell gyorsan, mert Eric már a következő varázslaton gondolkodik, Finn pedig rástartolt a sajátjára.

Moira - Aria

A hölgy nem kevéssé izzadva néz rád.

- Láttad a lovagot?! Erre jön?! - kérdezi teljesen pánikban, szinte nem is figyelve a te kérdésedre, iszonyú gyorsan kavarja a sajtszószát. Kis híján le is ejti. Ha megnyugtatod, hogy nem jön és kicsit ráveszed, hogy ne essen pánikba, akkor valami ronggyal megtörli izzadt homlokát és vesz egy nagy levegőt.

- Kedves, lányom, nagy bajban vagyok! Szörnyen megbánthattam Sir Cadogan-t. Pedig őszintén mondom neked, nem akartam! Csupán... Csupán szerettem volna neki meglepetést csinálni, mielőtt bármi történt volna. Így hát elmenekültem. Nem tudja, de ez családi hagyomány! Meg kell lepnem őt ezzel a csodás sajtszószos süteménnyel. Ám nem tudom, hogy megbocsátana-e ezek után - roskad össze a termetes asszonyság. - Szörnyen viselkedtem, megérdemelném, ha rám sem nézne többet... - kis híján sírni kezd.

- Szerinted mit tegyek, kis hölgy? Van még remény?

Amikor a nő pánikba esik, és a lovagot emlegeti, az én szívverésem is kihagy egy ütemet. Már csak ez hiányzott, hogy "álmai hölgye" fél tőle. Szegényem... Mindenesetre nem akarom a frászt hozni szegény Greta Catchlove-ra sem, úgyhogy gyorsan megszólalok:
- Nem, ne aggódjon, nincs a közelben lovag.
Legalábbis nagyon remélem, teszem hozzá gondolatban.
Egy pillanatig azt nézem, ahogy szegény hölgy a homlokát törölgeti, aztán elmondja a történetét... és azonnal egy nagy kő esik le a szívemről. Egy fokkal azért könnyebb boldogulni egy depressziós festménylovaggal, akibe nagyon is bele van esve szíve hölgye, mint egy depressziós festménylovaggal, aki reménytelenül áhítozik egy nő után. Akaratlanul is elmosolyodok kissé, és úgy döntök, itt az idő, hogy viszonozzam a segítséget, amivel megmentette a késéstől elsőéves koromban.
- Nem hiszem, hogy aggódnia kell - mondom. - Nem a közelben, hanem a saját festményében, de összetalálkoztam a lovaggal. Kicsit megilletődött és elszomorodott, amiért elmenekült előle, de nekem határozottan úgy tűnt, hogy inkább attól tart, ő tett valami rosszat, amivel megbántotta magát.
Azt diszkréten elhallgatom, hogy Sir Cadogan sirdogált a dolog miatt: jobb ha megvédem a becsületét férfiként. 
- Biztos vagyok benne, hogy van még remény - teszem hozzá, immár szélesebben mosolyogva. - És ha szeretné... azt hiszem, még van annyi időm, hogy kézbesítsek Sir Cadogannek egy üzenetet - biccentek a lépcsőház felé.

Ahogy elköszönök a többiektől futok is Aurora professzor irodája felé, ahogy csak a testem bírja. Útközben meglátok egy lányt a folyosón ülni. Egy pillanatra megállok, hátha baj van, de nem, csak beszélget vele. Mosolyogva fújok egyet, majd szaladok is tovább. Az irodához érve megállok, kicsit rendezem soraimat, fújok párat, majd bekopogok.
Mikor meghallom Aurora professzor bebocsátását, belépek az irodába. A tanárnő közvetlensége mindig jóleső érzéssel tölt el, és egyből mosolygok ahogy meglátom. A bátyám szerint Bimba professzor is csodálatos volt, de véleménye szerint Aurora professzor is lesz olyan jó, sőt talán még jobb is, ha beletanul.
- Szép napot Aurora professzor! Igen, pontosan amiatt érkeztem. Csak kicsit elnéztem az időt, így utána rohannom is kell órára... - Zavartan megvakarom a tarkómat, miközben ahogy eszembe jut Elise kissé el is pirulok. Lyaly, ne most! Mielőtt azonban erővel terelhetném el a gondolataimat a lányról, figyelmem a tanárnő ügyetlenségére irányul. Ahogy lelöki a papírjait az asztalról kissé felkuncogok, s azonnal a segítségére sietek.
- Ugyan! Biztos nagyon nehéz egy házvezető dolga, és szerintem nagyon is jól csinálja! - Vigyorgok biztatóan a tanárnőre. Miután összeszedtük a lehullott lapokat, ismét a tárgyra térek.
- Tehát mi legyen a kviddics csapatunkkal? Most hogy Al és még páran elmentek, kellenének új tagok, valamint egy új csapatkapitány is.
A nő kissé azért még rosszul érzi magát, de hamar rendezi arcvonásait.
- Köszönöm! - mondja még kedvesen, mire én csak mosolyogva megrántom a vállam, hogy jelezzem neki, semmiség. Azután pedig elgondolkodik. - Ha jól gondolom, akkor te most az egyik legidősebb vagy a csapatban, igaz? Azt hiszem, csak ketten a csapatból járnak föléd, de valljuk be, ők nem a felelősség vállalásról híresek... - mosolyog elnézően, mire én csak bólintok. - Figyelj, én gondolkodtam ezen a nyáron és arra jutottam, hogy te lennél a legalkalmasabb az új csapatkapitányi szerepre. Azzal, hogy most itt vagy, pedig csak még szilárdabbá tetted a döntésem. Tehetséges vagy, jók a szociális képességeid és jól koordinálod a többieket. Nálad jobb embert keresve sem találnék szerintem. - Újfent az arcomba szökik a vér, és zavaromban megint a tarkómat kezdem simogatni. - Úgyhogy hivatalosan is kinevezlek a Hugrabug kviddics csapatának a kapitányává - mosolyog rád szélesen. - Innentől kezdve rábízom a dolgokat. Annyit kérek, hogy a válogatás fixálása előtt keress meg engem, hogy áldásomat adjam a nevekre, jó? Bízom abban, hogy a te kezedben egy ütős csapat fog szerepelni idén - bólint biztatóan feléd. Amint elmondott mindent amit szeretett volna, felpillantok rá és egyenesen a szemébe nézek..
- Köszönöm szépen a bizalmát professzor! Ígérem nem okozok csalódást...! - Legalábbis nagyon remélem. - Mindenképpen elhozom majd a lehetséges jelöltek vizsgáját. Viszont akkor elnézést, de rohannom kell! Még talán le tudom foglalni a pályát szombaton valamikorra. Mihamarabb meg kell tartani a válogatást. Még egyszer köszönöm szépen! - Ha Aurora professzor nem akar mást mondani, az ajtóhoz lépek. - További szép napot kívánok, professzor! - Kissé kipirult arccal, izgatottságtól csillogó szemekkel nézek vissza rá egy boldog mosollyal az arcomon, majd kilépek a szobából, és már rohanok is, hogy órára is beérjek. Ahogy a tüdőm és a lábaim bírják, rohanok az öltözők felé. Ott van egy táblázat, ahova a csapatkapitányok beírhatják a csapataikat edzésekre. Bár a sok sprinteléstől szúr a tüdőm, és a lábaim izmai sikítoznak, nem törődöm velük. A boldogság, amit azért érzek, hogy csapatkapitány lettem minden mást elnyom. Rekordidő alatt érek az öltözőbe, ahol a szombati napra lehetőleg délelőttre írom be magunkat. Egy pillanatig még nézem a papírt, majd visszarakom a helyére, és órára kezdek sprintelni. Ha nem jön közbe semmi, akkor csengetésre pont be kellene, hogy essek...

Túl meggondolatlan voltam. Fogalmam sincs mi volt az a hirtelen sugallat aminek hatására ezt tettem. De most mégis itt vagyok, és valószínűleg pár másodpercem van hátra addig, hogy csúnyán helyben hagyjanak.

Tisztában voltam vele hogy nincs sok esélyem, de nem akartam feladni. Pár pillanat alatt döntést hoztam, és előre vetettem magam a pálca felé. Hasra vetve érkeztem a földre, a kezemet előre nyújtva, hátha hamarabb elérem mint Finn.
Ha ez sikerült, akkor azonnal felrántom magam elé a pálcát, s azt meglendítve mondom a varázsszót;

- Protego!

Ezzel remélhetőleg ki tudom védeni azt a varázslatot – legyen az bármilyen – amit Eric lőtt felém. Illetve, a pálca által megidézett „erőpajzs” meg kellene hogy állítsa a közeledő Finnt is, ha jól sikerül. A varázslattal egyidőben fel is tápászkodtam, s ha minden jól sikerült Eric felé fordítom a pálcát.

- Petrificus Totalus!

Amennyiben sikerült a varázslat és Eric lefagyott, Finn felé fordítom a pálcát. Folyamatosan neki szegezem, jelezve hogy ne próbálkozzon semmivel. Eközben lassan elkezdek hátrálni.

Amint elérek a saját pálcámhoz, leguggolok és felveszem, de közben szemmel tartom az előttem álló srácot. Ha megindulna valamilyen irányba, rögtön lendíteném a pálcát és őt is lefagyasztanám ahogy a társát. A saját pálcámat a kezembe véve aztán ledobom az övét magam elé, s a sajátom emelem fel.

- Fumos!

A varázslat hatására a folyosó ezen része megtelik sűrű fehér füsttel, aminek leple alatt gyorsan távozom. Nem mondok nekik semmit; a lány már úgyis biztonságban van, ez volt a lényeg. Egy ideig mondjuk nem ártana kerülnöm ezt a párost.

Név: Loreley Cassiopeia Moore

Kor: 15 év (év közben lesz majd 16)

Ház: Mardekár

Pálca: rózsafa, főnixtoll maggal

Az édesanyám boszorkány az édesapám pedig mugli, a bátyám David két éve végzett a Roxforban, az öcsém Richard hát... ő most 6 éves és eddig semmi nagyon varázslatosat nem csinált de lehet csak későn érő fajta. Gyakorlatilag Roxfortba kerülésemtől fogva a nevem egyenlővé vált a "házirend egészen egyedi értelmezésével" , ahogy a legtöbb tanár általában fogalmazni szokott. Az első két évemben elég sok szekálóm volt, leginkább a "tisztavérű varázsparaszt" kategóriából, lévén nem csak a származásomnak, de a temérdek sok mugli hobbimnak és popkultúrális érdeklődésemnek. Aztán második vége felé az egyik túlságosan messzire ment egy megjegyzésével, ami azt eredményezte, hogy hajszál hijján odébb rendeztem az elkényeztetett tojásfej csini kis orrát. Aznap jártam először az igazgatói irodában, de nem utoljára. Igazából szerintem már fejből le tudnám rajzolni, a dirivel együtt ahogy éppen nagyon szigorúan néz rám. Hehehe... de csak hogy tisztázzam azóta nem verekedtem. (Nem úgy hogy az kiderüljön.) Viszont rendes ki zaklatóellenes hadjáratot hirdettem és az alapvető diákcsínyek rendszeres űzése mellett, néha-néha hagyom, hogy a rosszmájú népség "véletlenek" folytán áldozatul essen néhány kiválló Weasley terméknek. Mondanom sem kell a tanári kar imád. Na jó... Igazából a többségével ténylegesen jóban vagyok. A kedvenc tárgyaim az SVK, a Gyógynövénytan, Mugliismeret (potya ötös öcsém!) és a Legendás lények gondozása, de ha nem szeretek valami akkor is igyekszem a lehető legjobb eredményt (mindent, hogy a párbajszakkörre járhassak). De ha már  felhoztam legendás lényeket... van egy golymókom. Világoskék. És dagi. Már egy golymókhoz mérten is. Kicsit nehéz is sunyiban hurcibálni iskola szerte... Nagyon kreatívan Pufinak hívom és igazából a szállítási gondoktól eltekintve nagyon jó kislány. Mit tudnék még magamról mondani? Ja igen! Metamorf mágus vagyok, ha tehetem élénk és természetellenes színekre változtatom a hajamat és néha a szememet, szóval elég feltűnő vagyok, ugyanakkor nagyon jól is rejtőzködöm ha akarok (dühös prefik ellen felettébb hasznos). 



 

Corvus - Gresh550

Hála gyors gondolkodásodnak, időben lendülsz a pálcáért, s bár furcsán hat a kezedben és nem is annyira engedelmes, sikerül kivédeni Eric támadását. Finn csak morogva hátrébb lép egyet. Te pedig Eric-kel vagy elfoglalva, aki ugyanolyan könnyűszerrel védi a varázslatodat, mint te az övét. Még el is mosolyodik. Közben Finn is elkezdett közelíteni feléd, ha már pálcája nincs, akkor pusztakézzel is jó lesz. Megint két tűz közé kerültél.

Mielőtt azonban bármit is tehetnél, mind a hárman lábdobogásokat hallotok. Először azt hiszitek, tanárok, de hamar rájöttök, hogy marhára nem. A kislány tért vissza, s vele volt az a lány, akitől a jegyzeteket kérted el előző órán, illetve még egy fiú, aki olyan dühösen nézett, hogy szinte szikrákat szórt a szeme. Őt kviddcs miatt ismerheted, egy éve ő volt a Griffendél csapatának a kapitánya. Még te is hallhattad, hiszen negyedévesként kapitánynak lenni igen szép teljesítmény.



Velük volt még egy számodra ismeretlen rövid hajú lány és egy szőkésbarna hajú, visszafogott fiú.





Így öten jöttek téged megmenteni. A négy évfolyamtársad szintén pálcát szegez a két Hollóhátas-ra, akik hamar felmérik, hogy még ha kiválóan védekeznének, akkor sem érnének semmit, ráadásul Finn-nél pálca sem volt.
- Mi a francot képzeltek, idióták? Az egy dolog, hogy engem csesztettek! DE A HÚGOMAT HAGYJÁTOK KI EBBŐL, JÓ?! – kel ki magából a griffendéles srác, felemeli a pálcáját. Elise azonban a kezére teszi az övét.

- Aaron… Nem kell lesüllyedni a szintjükre… - mondja viszonylag nyugodtan.
- Miért ne? Végre megleckéztethetnénk őket… - morogja a rövid hajú lány, ő is a két fiúra szegezi a pálcáját. – Ennél jobb alkalmunk sosem lesz!

A szőke hajú fiú a háttérben marad, a kislány pedig belecsimpaszkodik a bátyjába.
- Aaron… Nézz rá a húgodra! Ne csináld… - próbálja meggyőzni őket Elise, ami be is jön: Aaron nagyot sóhajtva megfogja a húga kezét, ránéz. Ekkor láthatod, hogy Eric ezt kihasználva készül a kislányt megátkozni. Időben lefegyverezheted. Ekkor a rövid hajú lány szólal meg, ahogy megérti, hogy megint megmentetted őket.

- Férgek… Védtelen kisgyereket… Undorító… - mondja, majd Elise szólal meg.
- Tűnjetek innen, mielőtt rosszabb helyzetbe kerültök… - veti oda nekik hidegen, majd rád néz. – Minden rendben? – kérdezi tőled érdeklődőn. Aaron közben a húgát nyugtatja.

Te ha felvetted a saját pálcád, óvatosan visszaadhatod Finn-ét. Meglepően csendben van. Nem kell aggódnod, Elise, a rövid hajú lány, a szőke hajú fiú fedez, nem tudnak bántani. Mihelyt megtörtént a csere, Finn gonoszan a szemedbe néz.
- Ennek még nincs vége, taknyos… - mondja neked, közben Eric meg Elise-re mosolyog. Ijesztően.
- Veletek sem… - mondja, majd hátat fordítanak és elmennek.

Ti pedig fellélegezhettek. Elise hozzád fordul.
- Azért remélem, nem bántottak… Undorító férgek… Nem tudom, hogy tudod elviselni őket egy szárnyban… - morogja, majd az órájára néz és elfehéredik. – Elkések! Sajnálom, mennem kell… - mivel se neked, se a többieknek nincs következő órája, csak a háttérben meghúzódó fiúnak és Elise-nek, így ők eliszkolnak, te pedig csupa ismeretlen alakokkal maradsz. A kislány, akit megmentettél, eléd lép.

- Köszönöm… Nagyon hálás vagyok! – mondja csilingelő hangján, most már nyugodtabb.
- Haver… Jövök neked eggyel… - sóhajtja Aaron. – Azért ne a kviddics alatt akard behajtani, jó? – mosolyodik el féloldalasan. – De tényleg kösz… Ha bármit tettek volna…
- De nem tettek… - teszi a rövid hajú lány Aaron vállára a kezét. – Köszönjük! – mondja ő is neked. Igen közel állhatnak egymáshoz, ha mindenki megköszöni a lány megmentését.
- Na, gyere, keressük meg Sinistra professzort és számoljunk be erről! – ragadja kézen a húgát Aaron, majd lassan mindannyian elvonulnak, mihelyt elköszöntek.

Megint egyedül maradsz. Rájössz, hogy vége a szünetnek és éppen csalódott lennél, mikor eszedbe jut, hogy se neked, se Penny-nek nincs órája. Így még megkeresheted az udvaron. Szerencsédre tényleg ott van, éppen olvas. Mikor meglát, egy pillanatig mérgesen néz rád, majd aggódóan.
- Mi a baj, Corvus? Olyan mintha szellemet láttál volna…

Moira - Aria

A hölgy amint kimondod a mondatot, hogy nincs a közelben, mintha tíz évet fiatalodna. Nagyon hosszan fújja ki a levegőt, majd végre elmosolyodik. Mintha a régi lenne. Kicsit még feszült, az látszik, de már nem pánikol. Az ajánlatodra pedig felcsillan a szeme.

- Megtennéd, kis hölgy? Értem? Lekötelezel! Meghálálom majd, ne félj! – biztosít, s ő azon festmények egyike, akiben meg is lehet bízni. – Kérlek, mondd meg neki, hogy délután háromkor meglátogatom azon a helyen, ahol először találkoztunk! És még egyszer köszönöm! – mondja meghatottan, majd visszatér a sajtszósz keveréshez.

Neked itt már nincs több dolgod, akár meg is keresheted Sir Cadogan-t. Aki kezeit tördelve vár rád.
- Na?! – kérdezi türelmetlenül és izgatottan. Ha megosztod vele a jó hírt, szinte ugrálni kezd örömében. – Nagyon köszönöm, kedves leány! Meghálálom segítséged, ne félj! – hálálkodik. Na, ő meg azon festmények egyike, aki nem igazán szokta ezt betartani. Bár a maga módján mégis, csak hát na… Máris ott hagyott téged, hogy felkészüljön a találkára.

Neked pedig sietned kell, hogy elérd a következő órádat, ami nem más, mint a legnagyobb rémálmod: dupla Legendás lények gondozása. Jól kezdődik az év, mi?
Ha kapkodod a lábad, akkor pont beérsz az órára, ahol az egész évfolyam együtt jelenik meg, már akik felvették az órát.

Matt - Kami

A tanárnő őszintén örömmel mosolyog rád, mikor kiszáguldasz az irodájából. Imádja, ha a tanulói boldogak. Lesprintelsz a kviddics pályához, ahol sikeresen le is foglalod a csapatodnak a szombat délutáni és kedd délutáni időpontot, mint edzés. Te vagy az első, mondjuk, ez nem meglepő.

Ezután végig gondolod, milyen órád is lesz, majd rájössz, hogy Legendás lények gondozása. Éppen ellazulnál, hogy oda sétálva is beérsz, mikor rájössz, hogy nincs nálad a könyved. Korán kezded a kondit ebben az évben, úgy tűnik. Sprintelsz, mint atom, a tüdőd már ég. Elvileg még így is be kéne érned, ha nem állsz meg nagyon.

Azonban mikor már visszafele rohansz, akkor az egyik sarkon befordulva tökéletesen belerohansz valakibe, aki el is veszíti az egyensúlyát, csak a fal tartja meg. Ha kicsit lejjebb nézel, látod, hogy nagyon is ismerős valaki: Elise az. Sikerült elejtenie a táskáját és minden kiszóródott belőle.

- Na, ne már… Soha nem érek el Hagrid órájára így… - esik kétségbe a lány. - Menj csak nyugodtan, ne késs el miattam! - néz rád egy pillanatra, majd máris a táskáját kezdi pakolni, de a tintája is kifolyt kicsit. Ha tovább rohansz, még pont beérhetsz az órádra, de ha segítesz Elise-nek és együtt mentek tovább, biztosan elkéstek mindketten. Ráadásul a lány nem is olyan atletikus, mint te, lassabban tud csak futni.

Helen - Bes[T]roll

Jóslástan óra. Végre valami, amit kedvelsz is és magadtól választhattad. Vidáman lépsz be a terembe, de mikor körbenézel, nem találod a tavalyi partnered, akivel együtt dolgoztál. Jaj…

Szerencsére vagy sem, egyetlenegy hely maradt csak szabadon: egy kedves, de félénk mosolyú fiú mellett. Kénytelen vagy vele leülni az asztalhoz, s már kezdődik is az óra.



A professzor asszony máris nagy lelkesedéssel magyarázni kezd, de főleg csak ismétlés. A fiú feléd fordul.
- Szia! Thomas vagyok! – mondja félénken. Látszik, hogy ő sem az a kezdeményező típus. – Szerintem még nem ismerjük egymást… - teszi még hozzá zavartan. Majd egy kicsit megint figyeltek, de továbbra sincs semmi érdekes.

- Szóval… Téged ez érdekel vagy hiszel benne, esetleg csak plusz óra miatt vagy itt? – kezdeményez megint a fiú. Azért neki is készülnie kellett, hogy meg merjen szólalni. Még van egy kis időtök beszélni, mielőtt a tanárnő kiadja a feladatot.

Ismétlés megint. Zaccból kell olvasni. Így a fiú miután kiitta pohara tartalmát, elmosolyodik és feléd fordul.
- Szóval? Mit látsz benne? – kérdezi mókázva, látszik rajta, hogy közepesen sem hiszi el a dolgot.

Legendás lények gondozása - Moira, Matt, Damien, Loreley és Elise - Aria Kami Pandora senshi

Damien és Loreley kényelmesen leérhetnek Hagrid kunyhójához, ha elindultak időben. Vagy elkéshetnek. Rajtuk múlik. Ellenben Moira éppen csak az utolsó pillanatban érkezik meg, Hagrid akkor tűnik fel a színen. Ha Matt ott hagyta Elise-t, akkor ő is hasonlóképpen jár, ha nem, akkor ők ketten legalább egy jó öt perces késést zsebelhetnek be. Ráadásul mindkettejüknek szúr a tüdeje, a lábuk zsibbad. De ott vannak. Hagrid csak egy dorgáló mosolyt küld feléjük, nem szól érte.

Mikor végre mindenki megérkezik, akkor Hagrid üdvözöl benneteket.
- Szervusztok! Üdvözlök mindenkit az idei első Legendás lények gondozása órán! Ti már mind naaagy ötödévesek vagytok. Elérkeztetek a hajrába! Tanulmányilag nem lesz éppen a legkellemesebb az év, deee… Én igyekszem úgy összeállítani a tananyagot, hogy a lehető legélvezetesebb legyen és minél kevesebb stresszel járjon nektek – néz itt egészen véletlen Moira-ra. – Azt szeretném, ha jól éreznétek magatokat és élveznétek az órákat és hogy megmutathassam a varázslények csodás világát! Na! – csapja össze a tenyerét.

– Nem is szaporítanám tovább a szót! A mai nap és a következő hetekben nem másról fogunk tanulni, mint aaaa – odébb lép, ti pedig egy körülbelül hatvan centis lényt pillanthattok meg. – Porlock-ról!



- Mit érdemes róluk tudni? Rendkívül félénkek és az emberrel bizalmatlanok. Füvet esznek és alapvetően lovak őrzésére teszik fel az életüket. Mi lenne a feladat a következő hetekben? Nyerjétek el a bizalmukat! Barátkozzatok össze! Arra gondoltam, hogy ez egy jó feladat lenne a sok stressz levezetésére, nem? – kicsit elbizonytalanodik, megvakarja a tarkóját, majd folytatja. – Szóval igen. Két-három fős csapatokban fogtok dolgozni, amiket én már előre beosztottam. A csapatok a következőek… - itt szépen felsorol mindenkit. Moira Matt-tel kerül össze, Damien pedig Loreley-vel és Elise-zel alkot egy hármast, de a két csapat egymás mellett helyezkedik el viszonylag közel, szóval tudnak is beszélni, tanácsot adni a másiknak, megosztani a tapasztalatokat, ha össze akarnak dolgozni.

Ezután mindenkinek jut egy porlock, de mindenki megszenved vele. Tényleg nagyon félénk, leginkább csak elmenekülni szeretne, úgyhogy ki kéne találni, mivel lehet elnyerni a bizalmát. Vagy legalább kezdésnek annyit, hogy ha közelítetek, akkor ne remegjen és rohanjon el azonnal.