Kami
FRPG Guru
Posts: 285
Utoljára online: Sept 18, 2024 20:24:43 GMT 1
Feb 27, 2016 15:50:39 GMT 1
|
Post by Kami on Jul 1, 2020 16:23:48 GMT 1
Matthew Owler Kor: 13 év Nem: Férfi Ház: Hugrabug Kinézet: 173 cm magas, vékony sportos testalkat. Rövid, hullámos szőkésbarna haj, ami erősen a homlokába hullik. Kékes-zöld szemek. Pálca: fenyőpálca, egyszarvúszőr maggal, 13 és ¾ hüvelyk, kellemesen hajlékony (középső) Patrónus: Egy hatalmas szürke mén Nagyon kedves és törődő fiú. Senkit sem külsőségek alapján ítél meg. Extrovertált személyiség, szeretne mindenkivel jóban lenni. Nagyon optimista, humoros fiú. Szeret segíteni másokon. Felettébb élvezi a figyelmet, szeret a középpontban lenni. Rengeteget beszél, ugyanakkor órákon többnyire figyel, és szorgalmasan jegyzetel és tanul. Elég hiú is, a saját megjelenésére nagyon ad. Legnagyobb félelme, hogy végleg teljesen egyedül marad, de ezt még saját családja sem tudja. A nevem Matthew Owler, de mindenki csak Mattnek szólít. Kezdeném a családi hátteremmel. Anyám egy magyar aranyvérű mágus, magizoológus, varázslényekkel foglalkozik, újabban viszont magyar mennydörgő sárkányok tenyésztésével kezdett el foglalkozni. Apám szintén aranyvérű varázsló, és a Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályban dolgozik az egyik legjobb gyógyítóként ismert. Az alkímiával is szeret szabadidejében foglalkozni. Van egy bátyám is, Alphonse, de az Al-t jobban szereti. Ő tavaly végzett a Roxfortban, a barátnője Eva most végzős. Miattuk ismer rengeteg felsőbb éves is, akikkel nagyon jóban is vagyok. Nem mellesleg jómagam most kezdem a harmadik évemet. Tavaly bátyám távozásával értelem szerű lenne, ha én lennék hugrabug kviddics csapatának kapitánya de ez majd még kiderül, egyébként meg hajtóként játszom. Sajnos Al-lal és két barátjával nagyon erős csapattagokat vesztettünk, főleg ugye a fogónkat. Al hivatásos kviddics játékos lett, nyaranta az ő csapatuknál vagyok edzőtáborban. Ami a tanulást illeti, összességében jól teljesítek. A legtöbb tárgyból kitűnően, de például mágiatörténettel nagyon küszködöm, valamint az asztronómia sem az erősségem. Tavaly felvettem a mugiismereteket is, azonban ez a tárgy különösen nagy nehézségeket okoz nekem. Azonban a bájitaltan, gyógynövénytan, legendás lények és gondozásuk tárgyakból viszont bárminemű erőfeszítés nélkül kiválóan teljesítek a szüleim miatt ugyebár. Nagyon szeretem még az átváltozástant, a bűbájtant na meg a sötét varázslatok és kivédésük tárgyakat, nagyon érdekesnek találom őket. Idén nyáron, amikor anyámmal voltunk Magyarországon, sárkányos ügyben, magamhoz vettem és ápoltam egy beteg bólintért. Azóta le sem tudom magamról vakarni. Eva valamiért Hex-nek nevezte, és rajta is maradt a név. Jön velem a Roxfortba, mert egy pillanatra sem tudom elhagyni, nagyon hozzám nőtt. Kedves kis lény, nem is bánom. Mellette van egy füleskuvikom is, Hunor a neve, mert anyám ragaszkodott a magyar névhez, és mert hasonlít a humorhoz. Szegénynek egy baleset miatt a jobb szeme csak félig van nyitva, és így elég humoros látványt nyújt. Mielőtt még elfelejtem, animágus vagyok, egy halászsassá tudok átváltozni. Praktikus, és szeretek is repkedni, olyan felszabadító. A Roxfortban rengeteg barátom van, de nagyon közeli nem igazán. Talán a népszerűség átka. Legtöbben csak azért lógnak velem, mert Alhoz hasonlóan kedves, humoros, jóképű, és aranyvérű vagyok. Valamint az sem egy hátrány, hogy kviddicsben is a jobbak közé tartozom. Szeretem, hogy körül nyüzsögnek az emberek, de az egy-két igaz barát társasága azért nekem is hiányzik. A házamból Thomas Harren-nel vagyok a legközelebbi kapcsolatban mondhatni, de szünetekben inkább felsőbb évesek közt szoktam tölteni az időmet. A kviddics miatt is, meg a bátyám és a barátnője miatt is. Egyébként szeretem a zenét, játszom zongorán, és szeretek dalokat is írni, de ezt a családomon kívül senki sem tudja rólam. Viszont azt igen, hogy gitározom is. Hex: Hunor: Al:
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
Utoljára online: Sept 18, 2024 20:24:43 GMT 1
Feb 27, 2016 15:50:39 GMT 1
|
Post by Kami on Jul 2, 2020 16:35:06 GMT 1
#s://scontent-vie1-1~xx~fbcdn~net/v/t1~15752-9/71815633_3133702106699956_6813653310852038656_n~png?_nc_cat=102&_nc_sid=b96e70&_nc_ohc=y0MaNg8vHPoAX_ryT1k&_nc_ht=scontent-vie1-1~xx&oh=23ba6d2bbeb72f64638eb06ffc120bb0&oe=5F22CEBC Már tegnap befejeztük a pakolást, úgyhogy az indulás reggelén nincs túl sok dolgunk. Édesanyám tegnap este elutazott munkaügyben, ezért amíg itt volt segített pakolni. Apám pedig ismét késésben van, úgyhogy ő rohangál fel-alá a házban. Én közben nyugodtan reggelizem, miközben ő nagy nehezen összekapar mindent, ami a munkába induláshoz kell. - Kösz Al, hogy kiviszed Matt-et a pályaudvarra. – lihegi, miközben a cipőjét húzza. – Matt, te pedig csak érezd jól magad, és tanulj rendesen! Ha bármire szükséged van, csak írj! Sziasztok fiúk! – kiált vissza még egy utolsót, majd becsapódik mögötte az ajtó. Én komótosan befejezem a reggelimet a bátyám társaságában, aki csak egy almát majszolgat. Ilyen ez a sportolói élet, szigorú diétát kell követnie. - Al, én kész vagyok, ha te is! – mondom neki, miközben elviszem a tányérom és poharam a mosogatóig. Persze a házimanónk, Ice már rohant is, de mosolyogva leintettem a fejemmel. - Hagyd csak, nem rohad le tőle a karom, ha elviszem odáig, ugye? - D-de gazdám… - makogja, de csak mosolygok. - Innentől kezdve te tartod karban az egész házat, és a varázslényeket egy hétig, teljesen egyedül. Lesz munkád bőven. – Erre Ice csak elmosolyodik. Mindig hangoztatja, hogy nagyon szeret itt dolgozni, és túl jók vagyunk hozzá. Tudjuk jól, hogy bánnak mások a házimanókal, de anyám és apám is különc, és minket is így neveltek, hogy tiszteljünk mindenkit és mindent, fogadjuk el a segítséget, és becsüljük meg mások munkáját. Nem hiába vagyunk hugrabugosak mindketten a bátyámmal. Berakom az edényeket a mosogatóba, és az ajtóba készített cuccaimhoz megyek. Ice már mindent odakészített nekem. Nem köszönöm meg neki, mert olyankor elkezd bőgni, és nagyon nehéz leállítani, erre meg azért nincs időnk. pláne, hogy a bátyám még szeretne Eva-val is eltölteni egy kis időt, elvégre hónapokig nem látják majd egymást. - Indulhatunk? – kérdi Al, ő is felszerelkezve a saját cuccaival. Csak bólintok egyet. – Ice, jó munkát, én sem jövök már haza. Ha előbb nem is, karácsonykor mindannyian itthon leszünk! – A manó csak elérzékenyülve bólint, és integet nekünk. - Viszlát Ice! – köszönök, majd Al hopponál midkettőnket a pályaudvarra. Itt már várt ránk Eva és családja. A szülők, és a kistesó gyorsan elköszöntek tőle, hogy helyet adhassanak Al-nak. Nekem is köszönnek, én pedig viszonzom, majd elindulok a fal felé. Korán van úgyhogy tudok válogatni legalább. - Matt, kérlek foglalsz nekem is egy helyet? – Szól utánam Eva. - Természetesen, neked akár kettőt is! – biccentek felé nagy mosollyal. Aztán lendületet veszek, és már bent is vagyok a 9 és ¾-ik vágányon. Korán van, de azért így is nyüzsögnek az emberek. Ilyenkor kicsit irigylem azokat, akiket kikísérnek a szüleik. Engem egyedül első évben sikerült majdnem mindkettejüknek kikísérni, aztán végül csak anyám tudott eljönni velem. Azt is csak úgy, hogy mindent lemondott, pedig lett volna munkája neki is, de azt mondta ha törik, ha szakad, az első alkalommal mindenképp kikísér. Apámat sürgős esethez hívták aznap reggel, nem mondhatta vissza. Persze megértem, nem is nyafogok miatta. Csak sajnálom, hogy vannak olyanok, akik nem becsülik meg ezeket a pillanatokat, gondolom magamban, ahogy látom hogy pár gyerek igyekszik mielőbb lekoptatni a szüleit. Rengetegen köszönnek nekem, én pedig udvariasan, mosolyogva köszönök vissza mindenkinek. Felszállok a vonatra, és keresek egy szabad kupét. Viszonylag hamar találok is egyet, ezért beülök oda. Itt már Hex is előmászik az ingem zsebéből. - Na mi van pajtás… Lassan indulunk a Roxfortba. Neked ez az első éved, úgyhogy ne nagyon kószálj el, ha lehet – mondom neki, miközben felkapaszkodik a hajamra. Kisvártatva becsörtet mellém Eva legjobb barátnője, Laura, és egy másik barátjuk, Adam. Így legalább nem nekem kell elhessegetnem mindenkit, intézik helyettem. beszélgetünk, hogy kinek milyen volt a nyara, majd Eva is megjön. Egyenesen az ablakhoz sétál, és kinyitja. A bátyám áll ott. - Hé öcskös! Azért csak ésszel! – vigyorog rám. Felállok, és kihajolok. - Tudod, hogy mindig mindent ésszel csinálok. – Adok neki egy pacsit a feltartott kezébe. - Azért ilyen fiatalon nem becsajozni ám! – Összeborzolja a hajam, mire csak fájdalmasan felnyögök. - Tudod meddig tartott így belőni a hajam reggel?! – méltatlankodom, de azért hagyom neki, hogy befejezze. Közel állunk egymáshoz, és hiányozni fog. Megvakargatja még Hexet is majd hátrébb lép. A vonat felzúg, ahogy indulásra készül. - Na, jók legyetek mindannyian, majd írok! – igyekszik túlharsogni a vonat zaját. – Matt, Eva, vigyázzatok egymásra. Karácsonykor találkozunk! – integet, a vonat pedig döcögve elindul. Hex elbújik az ingem zsebében, mert megijedt a hangos zajtól. Eva leroskad a velem szemben lévő helyre, én pedig csak résnyire hagyom nyitva az ablakot, utána én is leülök. Az úton végig beszélgetünk, mindenkinek van megosztani valója a másikkal. Természetesen én is nagy lelkesedéssel mesélem mit csináltam a nyáron. Időközben hatalmas vihar támad. Aztán egyszer csak megáll a vonat. Mindenki értetlenkedik rajta. Nekünk nem szólt be senki, hogy mi lehet ez. Mivel itt rajtam kívül mindenki végzős, ezért nyugodtak maradnak, ne mind a pálcájukért nyúlnak. Eva biztatón rám mosolyog. Azért én is rámarkolok a pálcámra, bár előttük nem tudnék cselekedni semmiképp. Egy hatalmas villámcsapást követve a fények is kialszanak. Erre mindannyian felpattanunk, Adam és én is kirontunk a folyosóra, de semmit sem látunk. Csak egy hűvös szellő söpör végig, majd a lámpák ismét felkapcsolódnak, és indul is a vonat. Értetlen pillantást váltunk Adam-mel, majd visszatérünk a kupéba. Nem nagyon forszírozzuk a dolgokat, előbb vagy utóbb úgyis kiderül mi történt. Közben pedig még egy gyors átöltözést is megejtünk, itt az ideje, lassan megérkezünk. Megérkezünk a roxforti állomásra. A sötétben kerítünk magunknak egy kocsit, ami elvisz a kastélyig. A nagyteremnél elválnak útjaink, ugyanis mindhárman griffendélesek. Jómagam a hugrabugos asztal felé veszem az irányt, ott pedig megpillantom egy jó barátomat, Thomast. Vele szemben ülök le, és rávigyorgok. - Szép estét Thomas! – köszöntöm. – Milyen volt a nyarad? – Beszélgetünk egészen addig, míg pár hatodéves hugrabugos srác nem csatlakozik hozzánk, és túlharsogják szegény Thomast. Na sebaj, majd a hálókörletünkben tudunk majd beszélni. Jó pár fiatalabb, és idősebb lány is rám köszön, amint elhalad mögöttem, én pedig mosolyogva köszönök mindenkinek vissza, külön- külön. Élvezem itt azt a figyelmet, amit otthon ugyebár nem kaphatok meg. Kövezzetek meg érte, de ez van. Jön McGalagony, és következik a beosztás. Nekem nincs ismerősöm az elsősök között, de minden kis hugrabugost megtapsolok én is természetesen. Hozzánk került egy ikerpár. Thomas mellett foglalnak helyet, és aggodalmas pillantásokat váltanak egymással, majd valakivel egy másik asztalnál. - Üdv srácok, a legkirályabb roxforti házban! – köszöntöm őket, mialatt még zajlik a ceremónia. – Nem kell aggódni, nálunk csak jó fej emberek vannak, biztos megtaláljátok a helyeteket! – Rájuk kacsintok, aztán tovább figyelek. Majd vacsoránál még beszélek velük. Úgy fest Thomast ismerhetik, ha már odainvitálta őket maga mellé, pedig ő eléggé visszahúzódó. A ceremónia végeztével az igazgatónő még bemutatja nekünk „megnyerő és bájos” külsejű új sötét varázslatok és kivédése tanárunkat, majd kezdődhet a lakoma. Érdekes évnek nézünk elébe… gondolom magamban, miközben felkönyökölök az asztalra. Még akkor is a nőt forszírozom, amikor már megjelenik a lakoma az asztalon. Csak akkor eszmélek fel, és emelem el a nőről a tekintetem, amikor az egyik mellettem ülő srác oldalba bök, hogy egyek már. Sóhajtok, megrakom a tányérom, és a szeppent ikrekre nézek. - Szóval, ha jól emlékszem, titeket Connornak meg Olivernek hívnak, ugye? – rájuk villantom a jól megszokott megnyerő vigyoromat. – Távol kerültetek egy baráttól, vagy éppen nagytesótól, azért aggódtok ennyire? – Hangon lágy, és bizalmat keltő, az átlagosnál is jobban. – Nem kell ám félnetek. Nem tudom milyen kapcsolat fűz benneteket Thomas barátomhoz, de ő biztosan vigyázni fog rátok. És természetesen hozzám is bármilyen kérdéssel fordulhattok! – Bekapok egy falatot az előttem díszelgő ételből. Hex pont a lakomát választja, hogy előbújjon. Felmászik a vállamra, és erősen a hajamba kapaszkodik, és bököd. - Hex lehet, hogy éhes vagy, de itt nem szolgálnak fel rovarokat. A hálószobánkban van a kajád, addig még bírd ki. Valószínűleg körülöttem mindenki értetlenkedve méregeti Hexet, még az ismerőseim is. - Oh, milyen modortalan vagyok. Ő itt Hex, idén nyáron vettem magamhoz. Lehetetlen lett volna otthon hagyni, ezért elhoztam magammal.- Hex megijedt attól, hogy mindenki őt nézi, meg a lányok hangosan Aww-oznak, ezért elbújt inkább a taláromban. – Nagyon félénk ám, ne vegyétek magatokra! – Aztán a két elsős fiúra nézek. - Én pedig Matthew Owler vagyok, de bátran szólítsatok csak Mattnek. Nagyon örvendek!
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Jul 2, 2020 22:51:38 GMT 1
#s://i~imgur~com/94uXGuP~jpg Thomas HarrenThomas a gondolataiba merülve ült, mert mint mindig, most sem kezdődött el időben a dolog. Egyszer csak azon kapja magát, hogy leül vele szemben egy srác. Fókuszál. Matt az. Őszinte örömmel mosolyog rá. - Szeva! Jó újra látni! – mondja neki, majd beszámol neki nem túl érdekes nyaráról, aztán ő is meghallgatja a fiút. Azonban ahogy eddig is megszokhatta, Matt-et azonnal körberajongják mások, ő pedig nem kifejezetten gondolta, hogy részt kéne vennie abban a versenyben, hogy ki tudja hamarabb elnyerni a fiú kegyeit hangos szavaival. Lesz még rengeteg idejük beszélni, nem bánta hát, hogy most mások kötik le. Csak rámosolygott, amúgy is kezdődött a beosztás, és Elise-nek az öccsei most prioritást élveztek.
Reménykedett, hogy a Hollóhátba kerülnek, hiszen akkor Elise-zel lehetnek. Feszülten vár, de mikor Connor hozzájuk kerül, összeszűkül a szeme. Nem kell sokat várni, Oliver is Hugarbugos lett. Szeme azonnal a Hollóhátas asztalt pásztázza, hamar kiszúrja Elise-t, ő is ránéz épp. Látja rajta, hogy teljesen lesokkolódott és valahol… szomorú lenne? Csak biztatóan bólint felé, hogy rábízhatja őket, vele jól meglesznek. A fiúkat magához inti, leülnek. Kicsit mintha zavarban lennének, ők sem erre számítottak. Ők is összenéznek Elise-zel, aki összeszedte már magát és mosolyogva kíván nekik sok szerencsét. Leülnek Thomas mellé, majd Matt rögtön mond pár bátorító szót, aminek a fiú nagyon örül, hiszen neki ez nehezen menne így elsőre.
- Király! Nem aggódunk emiatt, azt hiszem! Szeretünk ismerkedni. Én Connor vagyok, ő meg Oliver – vigyorog Matt-re Connor, majd Oliver is. - Hé, srácok, tényleg minden okés lesz, engem bármikor megkereshettek bármivel is! Tanulás, barátok, hülye tanárok, sok házi, akármi… - mosolyog kedvesen rájuk Thomas is. Ekkor jelentik be az új tanárt. Thomas azonnal Matt szemét keresi, felhúzott szemöldökkel üzeni, hogy „Ez most komoly?!” Matt kérdésére most Oliver szólal meg. - Aha, a nővérünk, Elise… Hollóhátas, harmadikos, Thomas jó barátja. Most már nem aggódunk annyira… Ilyen király arc emberekkel, mint te meg Thomas nem lehet rossz hely ez a Hugrabug. Amúgy is, a szüleink is azok voltak. És köszi az ajánlatot mindkettőtöknek, élni fogunk szerintem vele. Mi nem vagyunk annyira összeszedettek és jó tanulók, mint Elise – kacagnak fel egyszerre.
Az ikrek azonnal egymással kezdenek beszélni, kezdenek felébredni a kezdeti sokkból, most már egymás szavába vágva terveznek mindenfélét. Thomas csak fejcsóválva és mosolyogva nézi őket. Kicsit sem hasonlítanak a nővérükre. De hát, nincsen ezzel baj. A fiú Matt felé fordul.
- Szóval tudod, van a három jó barátom, Aaron, Gemma és Elise. A nővérük a Hollóhátas lány, innen ismerjük egymást… - közben megmutatja Matt-nek Elise-t, aki éppen a megrakott tányérját bámulja elgondolkodva. Úgy gondolja, a lányt jobban megviselte ez, mint hitte. Nem tudta, mi járhat most a fejében, de vacsora után takarodó ide vagy oda, beszélni fog a lánnyal. Nem kell emiatt rosszul éreznie magát. Szinte alig veszi észre Matt vállán az új állatát.
- Jól néz ki, aranyos! – mondja neki mosolyogva. Ő is szed magának egy jó nagy adag ételt, nekiáll enni, amíg Matt-et megint elárasztja egy újabb rajongó tábor. Csak ránevet kicsit. - Majd ha megszabadulsz a rajongóidtól, beszélünk még, huh? – kérdezi tőle, majd az ikrekhez fordul, akiknek éppen bemutatkozott a fiú.
- Srácok, hogy vagytok, nem nagy baj, hogy nem Hollóhátasok lettetek, ugye? – kérdezi tőlük kedvesen. - Neeem, nyilván jobb lenne Elise-zel lenni, de így is jó. Legalább nem tud mindig fegyelmezni minket – vigyorog játékosan Connor. Oliver Matt felé fordul.
- Jól látjuk, hogy te itt ilyen menő csávónak számítasz? Mondd csak, hogy csinálod? Mi is szeretnénk jó sok barátot, hiszen csak úgy az igazi! De szerencsére a szociális képességeink jók, legalábbis eddig azok voltak… Nem meséltek kicsit a tanárokról, tárgyakról, a roxforti életről? – kérdezik csillogó szemmel és teli pofával.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
Utoljára online: Sept 18, 2024 20:24:43 GMT 1
Feb 27, 2016 15:50:39 GMT 1
|
Post by Kami on Jul 5, 2020 14:23:57 GMT 1
„- Jól látjuk, hogy te itt ilyen menő csávónak számítasz? Mondd csak, hogy csinálod? Mi is szeretnénk jó sok barátot, hiszen csak úgy az igazi! De szerencsére a szociális képességeink jók, legalábbis eddig azok voltak… Nem meséltek kicsit a tanárokról, tárgyakról, a roxforti életről? –” Menő csávó… gondolom magamban. Bár igaza van, ha így nézzük. Már épp nyitnám a számat, amikor az egyik hölgyemény közbeszól. - A szemed csak dísznek van, vagy micsoda? Csak rá kell nézni. Egy éltanuló, aki ráadásul helyes is. – Szavai nagyon jól esnek, annak ellenére, hogy elég felszínes ez alapján megítélni bárkit is. - Ráadásul a bátyja már nemzetközi kviddicsjátékos! – száll be egy másik. Auch. Nos igen, ez már kicsit fáj. Szeretem Al-t, de nem szeretek az árnyékában élni. Mielőtt tovább folytatnák, felteszem a kezeimet, és én szólók a srácokhoz. - Ha szeretnétek, hogy sokan ismerjetek, azt többféleképpen is el lehet érni. – Direkt nem használom a barát szót. Mivel nekem nagyon nincsenek barátaim, Thomast és Eva-ékat leszámítva…- Az első: tanuljatok meg kviddicsezni, és álljatok be a csapatba. Ha ráadásul még kiemelkedően jók vagytok, az nagy bónusz. A második… - Itt felmutatom két ujjamat. – Tanuljatok szorgosan, és legyetek a legjobbak. Bár ahogy elnézem mennyire hiperaktívak vagytok, ez számotokra nem a legjobb opció. A harmadik: nagyobb csínytevések révén is ki lehet tűnni… - Ez Thomasnak nem fog tetszeni, tudom jól. – De ezt nem tőlem hallottátok. A negyedik pedig, ha adtok a külsőtökre, és kedvesek vagytok mindenkivel, illetve magabiztosak vagytok, és nem félénkek… - itt jelentőségteljesen Thomasra nézek – akkor sokan meg fognak jegyezni titeket, és kedvelni is szerintem. De ha barátokat akartok, akkor csak adjátok magatokat, és minden szuper lesz! – Mosolygok rájuk feltartott hüvelykujjal. Aztán még egyszer visszafordulok, hogy megnézzem a nővérüket. Álam az öklömre teszem, és méregetem egy kicsit. Innen messziről is elég zárkózottnak tűnik, de elbűvölő. A megjelenése is, de valami más is vonz benne. Nem tudom még mi. Bár ezt már korábban is észrevettem, mikor Thomassal láttam együtt. Talán most végre alkalmam is nyílik, hogy beszéljek vele. Ki tudja? Aztán az egyik srác megint oldalba bök. - Mi van veled haver? Alig ettél. És mit bámulsz úgy a hollhátas asztalnál? – Feleszmélek és visszafordulok. - Jajj, semmi, semmi… - legyintek. Többnyire azért, hogy elhessegessem a lány arcát a gondolataimból. – Azon filóztam igazából, hogy vajon milyen lehet az új Sötét varázslatok és kivédése tanárnénink. Elég… hogy is mondjam… - Elgondolkodom. - … egyéni a megjelenése és a kisugárzása. Szerintetek nem? – Erre furán néznek rám a körülöttem ülők. - Egyéni? Inkább hátborzongató! – mondja a bökdösős srác. - Félelmetes! – kontráz rá egy lány. Ez az! Sikerült más mederbe terelnem a beszélgetést. Így körülöttem mindenki elkezd az új tanárnőről diskurálni. Halkan és hosszan kifújom a levegőt. Nem szeretném, ha bárki észrevenné, hogy egy másik diák után érdeklődést mutatok. Pláne nem, ha az egy lány. Valamint azt sem szeretném, ha ez a lány elvonná a figyelmemet a teendőimről. Jobb lesz, ha megfeledkezem róla…
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Jul 15, 2020 12:53:31 GMT 1
#s://i~imgur~com/94uXGuP~jpg Thomas Harren:Szegény ikrek kicsit összehúzzák magukat, annyira megszeppentek. Nem akartak őt rosszat mondani! Mégis úgy érzik, hogy ez a lány leszúrta őket. Thomas csak bátorítóan rájuk mosolyog, majd a lányokra néz.
- Sajnálom, elszomorító, ha számotokra egy menő csávó kimerül abban, hogy éltanuló és helyes. Sértő Matt-re nézve, hiszen sokkal több van benne ennél, amit az is meg tud állapítani, aki legalább három értelmes mondatot beszélt már vele – mondja Thomas nem éppen kedves hangon, amin ő maga is meglepődött, hiszen nem szokott ilyen módon viselkedni. De tényleg mindig nagyon zavarja, hogy ezek alapján ítélik meg a barátját. Az ikrek is tátott szájjal bámulnak Thomas-ra, ők sem így ismerik. De nem rémültek, kis csodálat is ül a szemükben. Aztán kíváncsian isszák Matt minden szavát, amíg arról beszél, hogyan legyenek menők.
- Úúú! Kviddicsezni mindig is akartunk, kafa lenne, ha mehetnénk! – pacsiznak össze a fiúk. Oliver fordul megint Matt-hez. - Mikortól is lehet jelentkezni? Vagy hogy működik ez? Te vagy a csapatkapitány? Ugye segítesz nekünk? – kérdezik egyszerre könyörgő szemekkel.
Thomas csak kuncogva csóválja a fejét. Connor elgondolkodó arcot vág. - Nem arról van szó, hogy nem vagyunk jó tanulók, csak… Igen… Nem ez köt le minket. De szeretünk rosszalkodni – vigyorognak egymásra, mire Thomas kicsit felháborodottan néz Matt-re. - Ezt most muszáj volt?! – kérdezi azért kissé vidáman, majd az ikrekre néz. - Figyeljetek, nem biztos, hogy ez a legjobb ötlet, elég visszás. Ha nem sülnek jól el a dolgok, akkor házpontot vesztünk, ami meg mindenkinek rossz, ergo haragudni fognak rátok. Szóval csak okosan… – mondja nekik. Ő sem mondja azt, hogy ne csinálják, csak annyit, hogy okosan és ügyesen.
A fiúk megint elgondolkodnak Matt szavain. - Szerintem a kedvességgel és a magabiztossággal nem lesz gond… A külsőnk eddig nem igazán foglalkoztatott, de majd megnézzük, mit tehetünk! – mondja Connor, majd jól össze is borzolja Oliver haját. - Hé! Hagyjál már, most hogy nézek ki?! – mondja teli pofával. - Köszönjük a tanácsokat, Matt! Tényleg irtó jó fej vagy! – mondják hatalmas vigyorral.
Thomas csak a szemeit forgatja Matt szavaira. Tudja jól, hogy nem éppen a magabiztossága és a fellépése az erőssége, szeret inkább a megfigyelő szerepben és a háttérben maradni. De hát, valakinek biztos ez is vonzó, nem? Nem emiatt lesz kevesebb barátja, igaz? Mármint az igaziak… Azok így könnyebben kiszűrhetőek. Vet egy gyors pillantást a három másik házban lévő barátaira. Gemma éppen jót vihog valami másik lánnyal, Aaron egy másik fiút karol át barátian. Elise továbbra is csak a tányérját bámulja, a másik két hülye gyerek piszkálja, de ahogy Thomas meg tudja állapítani, legalább a másik oldalán ülő fiú támogatja, ennek örül. Jó, hogy nincs egyedül. Matt-hez hajol, amint szemügyre vette Elise-t. - Ki az a fiú, aki mellette ül? – kérdezi tőle halkan, csak hogy tudja, nincs-e rossz kezekben a lány. A téma terelésére csak a szemeit forgatja megint. Az ikrek most éppen egymással tervezgetnek, de Thomas-nak feltűnt a hirtelen és erőltetett témaváltás, egy jelentőségteljes pillantást küld a fiúnak. - Mi ez a hirtelen témaváltás? – kérdezi Thomas gonosz vigyorral az arcán, de elég halkan ahhoz, hogy csak ők ketten hallják.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jul 21, 2020 14:13:08 GMT 1
A manó kincse Bratti : Elise Althea Blachet, Aria : Moira Megpie, Edgar Eliot Sowerberry Kami : Metthew Owler Globális: Az évnyitó lakoma szerencsére, a továbbiakban minden váratlan fordulat nélkül zajlott le. Mint mindig jó hangulat uralkodott a teremben. Mintha egyedül az új tanárnő nem repeset volna az örömtől. A tanári asztalnál és nálatok is jó hangulat uralkodott. Egy ponton minden asztalnál el is szabadultak a kedélyek. A tanári asztalnál Hagrid csapot, egy hatalmasat a nagy masszív asztalra, hogy akik a közelében ültek biztosak voltak benne, hogy össze is fog törni, de azt az asztalt szó szerint nem ilyen fából faragták. Ellenben szegény öreg Flitwick szép adagot kapott a megdöbbent asztalról a képébe repülő pudingjából. Lumpsluck-nak éppen hogy sikerült elugrania egy habos sütemény elől, ami az ölében szeretett volna landolni. McGalagony bora pedig egyenesen Madam Hooch szigorú tiszta talárján kötött ki. Szinte mindenki rögtön fojtott nevetésben tört ki. Az óriás elpirult és elnézések közepette ült vissza a helyére, magában olyasmit morogva, hogy Lumpsluck még egy békánál is kevesebbet tud a csigákról. De ezt csak a legközelebb üllők hallhatták, és ők sem lehettek biztosak benne hogy tényleg ez hangzott el.
A Mardekár asztalánál egyszer csak valódi galambok repültek fel az egyik pitéből, ami mindenkit megdöbbentett. Az egyikük egy szerelmes levéllel szállt le Angella Moonnweather tányérjába. A barátai mind gonoszul mosolyogtak a szörnyetegre nem úgy Angella aki mintha egy lidérc ülne a galamb helyén, az üzenettel nem is foglalkozva fal fehér arccal és olyan gyorsan ahogy csak tudott futás nélkül elhagyta a nagy termet. A Hugrabug asztalánál lángra kapott egy korsó tök lé, miután az egyik negyed éves hibás varázslattal próbálta rummá, borrá vagy legalább vajsöré változtatni. A körülötte lévők először sikolyokkal, majd kitörő lelkesedéssel fogadták, a különben, meglehetősen színes lángokat, amik néha-néha még tűzijátékszerű szikrákat is szórtak. A kiemelt kancsót hamar körbe adták az asztal körül hogy mindenki megcsodálhassa, habár mire körbe ért már 4 különböző rumalkotó mester került megnevezésre. A valódi mester pedig egy korsó mézsörrel lett gazdagabb egy jóakaratú és sokkal tehetségesebb társától. Habár ezt a prefektusok nagyon hamar elkobozták.
A hollóhát asztalánál nagyon sokáig uralkodott a rend, míg végül, valakik neki nem álltak az asztal mellet robbantózni. A hangos pukkanásokkal járó játék gyorsan elterjedt az asztal mellet és egy idő utána már nem lehetett szinte kibírni a teremben a robbanások hangját, ami még a kisebbik gond, de egyre több példányból kavargott fel a füst. Az igazgató nő keskeny ajkakkal figyelte e történéseket, miközben szinte az egész asztal utolsó idegszálain táncolt, de kivárta, hogy elfogynak a játékok. Ahogy ez megtörtént már csak a kacagás s a hangos beszélgetés maradt, ami szinte csendként hatot, az előző ostrom zajhoz képest. Ne aggódjatok McGalagyon elraktározta a felelősöket az emlékezetében, valószínűleg ez a tett nem marad megtorlatlanul.
A Griffendél asztalánál, természetesen a Wylllobie ikrek csinálták a felfordulást. Az egész néhány jó helyre szórt sárkánygyártó porral kezdődött, amitől egyesek könnyes szemekkel kezdtek füstöt majd később tüzet okádni. Ezután Christian sárkányölő lovagokat nevezett ki a szellemek közül akik, ezután elkezdték a tűz és füstokádó diákokat piszkálni. Ez után előkerültek értékesebb kincsek a Weasley varázsvicc vállalattól természetesen. Mint például a csiga csoda cukorka, így egyre több csiga csúszott mászott az asztalon. Amit leleményesebb gyerekek rögtön össze is szedtek és néhány gonoszabb, fiú el is kezdte a lányok talárjába, csúsztatni az édes nyálkát húzó férgeket, így egyre több lány pattant fel az asztaltól sikongatva. A vicc akkor ért véget, amikor valaki az egyik végzős prefektus lány talárjába csúsztatott egy marék édes csigát. A lán köztudottan undorodott, mi több, rettegett ezektől a lényektől, a talárját fogdosva, és sírva szaladt ki a nagy teremből. Ezután egy prefektus az össze csigát visszavarázsolta cukorkává a makacsabb példányokat pedig összegyűjtette az ikrekkel egy üres korsóba.
Miután a vacsora véget ért minden ház szép lassan elkezdet felvonulni a saját hallókörletébe. Most érzi csak igazán mennyire elfáradtak az útban.
Elise Althae Blachet & Edgar Eliot Sowerberry
A szobátok igazából semmit sem változott tavaly óta. Bár nagyon fáradt, vagy de jól esik újra itt lenni a lányokkal. Nem hiába a Hollóháté az egyik legszebb ház szoba. Minden évben el ál tőle az ember lélegzete. Az éjszaka kellemesen telik az első regel az évben pedig izgalommal, mint mindig. Az első órátok a házvezető Flitwick professzorral lesz Bűbájtan. Utána viszont lesz időd szinte bármire.
Az apró professzor, mint mindig most is a feltornyozott könyvkupacon ál és vékony hangján mesél nektek. a bűbájtan fontosággáról és kezdeteiről, mint minden évben. Mintha nem hallottátok volna még elégszer. De tudjátok jól, hogy nem szabad elaludni, mert aki elalszik annak bizony a feje lesz a legalapvetőbb bűbájok bemutatásának alanya. Nem egy ismerősöd közelebbről is megismerkedett már pár könyvel ezen a módon.
-És most.- Fejezi be hirtelen, mindenki felkapja a fejét, sokan várták már nagyon ezt a pillanatott.- Mivel immár harmad évesek vagytok, idén jelentkezhettek a párbaj szakkörre. Ahogy mindig, vizsgák nem lesznek belőle, viszont sok pontot gyűjthettek a házatoknak. Még nem tudjuk, kik fogják idén tartani a szakkört, de egész biztosan izgalmas lesz mint mindig.
-Csak ne legyen benne Angella.- Súgja oda neked valaki. -Aki szeretne jelentkezni, az elöl, tud jelentkezni a pergamenen. Ne felejtsétek el csak az fog tudni jelentkezni, akinek a bájitaltan, bűbájtan, és sötét varázslatok kivédése is minimum várakozáson felüli volt előző évben. És ne szomorkodjatok, ha idén nem tudtok bejutni, hiszen innentől már bármikor részt vehettek majd a szakkörön.
Egy helyes vörös lány melletted szomorúan hátra dől a székében. -Még mindig nem értem miért kell ehhez a bájitaltan V. nekem megint csak Elfogadható lett.
Moira Megpie & Metthew Owler
Az este történtek után jó érzés végre ágyba bújni. Fáradtak és boldogok vagytok, most érzitek igazán, teli gyomorral és az ünnepség hatásaival feltöltve, hogy, igen, haza értetek, végre. A szobában lehet még beszélgettek egy kicsit, de előbb utóbb mindenkit elnyom az állom.
Másnap az első órátok összevont átváltoztatás tan. Ahol a Griffendél a Hugrabuggal van összevonva. McGalagony a szokásos szigorúsággal néz végig mindenkin. A későkre, fecsegőkre, alvókra kegyetlen végvár ezt mindenki tudja. Nem is hangzik fel sok pissz még az év eleji időpont ellenére sem. Minden asztalon egy egy doboz van kikészítve, amiben jól halhatóan motoszkál valami, azonban mielőtt kinyithatnátok, a professzorasszony megvárja, a teljes csendet majd figyelmet követel magának és megszólal.
-Nyilván már tudják,- Izgatott hullám fut végig a termen, senki nem szólal meg, de mintha hirtelen mindenki szeme jobban csillogna egy kicsivel.- mivel immár harmadik osztályba léptek, jelentkezhetnek a párbajszakkörre. Ennek feltétele, a bájitaltan, bűbájtan és sötét varázslatok tárgyban előző évben elért Várakozáson felüli osztályzat. Akinek ez teljesítve van és szeretne jelentkezni. Óra után nálam is megteheti. Most viszont arra kérem önöket, hogy a figyelműket az önök elé helyezett, dobozokra, és azok tartalmára fordítsák. A dobozokban bogarak mászkálnak, izgő mozgó fekete páncélú bogarak.
-A mai napon gyöngyé változtatjuk a bogarakat, aki óra végéig a legtöbbet változtatja át sikeresen pedig, külön jutalomban részesül, most pedig jól figyeljenek.- Az asztalhoz sétál egy kis ékszertartóból az asztalra ráz egy bogarat, majd hangosan érthetően elmondja a varázsigét, a bogár pedig, a várakozásnak megfelelően, tökéletes kerek fehér gyöngyszemmé változik. Ez után felírja a varázsigét a táblára is, hogy előtettek legyen. Mellettetek egy hugrabugos fiú már hozzá is látott egy bogárnak. A kis bogár majdnem jól sikerült, de sajnos a kis gyöngyöcskének pici kapálózó lábacskái maradtak.
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 156
Utoljára online: Nov 11, 2024 19:52:46 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Jul 21, 2020 22:00:48 GMT 1
Corvus DeanorSzülővárosa; London Életkora; 15 Aranyvérű családban született, két testvérrel. Szülei, illetve testvérei is túl büszkék voltak a származásukra, s gyakran alsóbbrendűnek tartottak egy-egy varázslót mert az félvér vagy akár varázstalan szülőktől származó egyén volt. Ezt megpróbálták belenevelni legkisebb fiukba is, ám ez valahogy sosem jött össze. Az otthon töltött éveiben a szülei mindig is próbáltak ráerőltetni egyfajta viselkedésmódot amit alapvetően ők elvártak volna vele. Mivel ez sikertelen volt, a fiú kissé eltávolodott a szüleitől. Erre rátett az is, hogy a testvérei megfeleltek a szülői elvárásoknak, emiatt ő az árnyékukba került. Pár alkalommal megpróbálták őt a környékbeli „egyenrangú”, aranyvérű gyerekekkel összeboronálni. Ezekről az esetekről nagyon kellemetlen emlékei vannak, így a barátkozás örökké furcsa gondolat volt számára. Egy ponton a gyerekkora alatt a szülei elkönyvelték azt, hogy ő reménytelen, és semmit se fog elérni. Ezt ők konkrétan közölték is vele, amitől egy erős elhatározás történt a fiúban. Corvus már kisebb gyerekként megfogadta magának, hogy rengeteget fog tanulni hogy messze túlszárnyalja a testvéreit is. Valahol meg akarta mutatni a szüleinek is, de elsősorban magának akart bizonyítani. A sok szidás után valamilyen szinten maga is elkezdte elhinni, hogy képtelen sikert aratni 1 évvel a Roxfortba kerülése előtt egy távoli rokon meglátogatta a családot. A szülei szerint a férfi, Jacob, egy folyton utazó semmirekellő volt. Jacob saját elmondása szerint átkok feltörésével foglalkozott világ szerte, illetve kutatott a varázstörténelem ereklyéi és múltja után. Ez a foglalkozáság megtetszett Corvusnak is, bár ezt a szülei nem nézték jó szemmel. A családtagjai rajta kívül mind minisztériumi állást töltöttek be, amivel „hatalomra tehettek szert”. Jacob pár napig maradt a családnál, de a fiúban így is komoly nyomot hagyott a férfi sok meséje illetve hatalmas tapasztalata. Kapott tőle egy könyvet, ami a régebbi civilizációk varázslási szokásairól szólt, illetve egy baglyot is. Corvus sose szerette az állatokat, valahogy zavarta őt a közelségük. Ám a baglyot valahogy mégis kedvelte. Ráadásul, Jacob elmondása szerint innentől tudtak levelezni. Azóta is néha napján kap egy képeslapot valami rövid üzenettel, vagy egy beszámoló levelet egy érdekes történettel. Miután felvételt nyert a Roxfortba a szülei mindent megvettek neki, és felkészítették az iskolára. Remélték, hogy a fiú valamit azért mégiscsak elér, bár túl sok reményt nem fűztek hozzá. Egyfajta motivációként jelentős vagyont adtak a kezébe, amit kezelhetett magának az iskolaévei alatt. A vonaton az iskolába menet egyedül ült be egy fülkébe, s olvasással töltötte el az időt magányosan. Ám hamarosan megjelent egy fiatal, szőke lány aki vele szemben foglalt helyet. Ő szokása szerint csendben volt, azonban a lány pár perc múlva megszólította. Kissé zavarban volt de azért válaszolt neki. Szép lassan elkezdtek beszélni, s az út alatt a fiú kissé felszabadultabbá vált. Együtt voltak a beavatási ceremóniág, ahol aztán másik házakba osztották őket. Corvus a Hollóhátba került, míg a lány, Penny a Hugrabugba. A Teszlek Süveg érdekes dolgokat mondott a fiúnak. Állítása szerint több helyre is jobban beillene; valahol meg volt benne a Mardekár házba tartozók ravaszsága s önfejűsége, a Griffendélesek kalandvágya és bátorsága.. De végül az intelligenciája, tudásvágya bizonyult leginkább kiemelkedőnek. Penny felkereste többször is az első napjaik alatt, így végül kialakult a barátságuk. Corvus bátyja ekkor volt végzős a Roxfortban, mint iskolaelső. Már arról is tájékoztatta a szülőket, hogy Corvus a Hollóhátba került és nem a Mardekárba, ahogy minden más családtag. De amit még inkább rossz szemmel néztek az a fiú Pennyvel való barátsága volt. A lány félvér mivoltja miatt rangon alulinak tartották, és próbálták lebeszélni fiukat arról, hogy vele legyen. Ez megint csak nem sikerült, az egyetlen amit elértek vele hogy ismét eltávolodtak a gyereküktől. Másodévesként már jelentkezett a háza kviddics csapatába. Jól ment neki a repülés, így felvették és a fogó pozíciót kapta. Az órái mellett jól el tudta osztani az idejét, ezért nem voltak útban az edzések sem. Corvus sok pontot szerzett a házának, illetve összességében jól tanult. A szülei ezt látva vettek neki egy csúcsszériás seprűt. Ez megint egyfajta „lekenyerezés” volt, hátha ezek után majd úgy viselkedik ahogy ők akarják. Ismételten nem vált be. A harmadik éve volt az egyik legeseményteljesebb. Az egész azzal kezdődött, hogy sikerült jelentkeznie a párbajszakkörre. A tavalyi vizsgáinál párszor Penny kellett hogy korrepetálja azokból a tárgyakból amik neki nem mentek annyira kiemelkedően (pl. bájitaltan, gyógynövénytan..). Bár ezekben magától se volt rossz, minél jobb eredményt szeretett volna. A párbajszakkörön sok új varázslatot tanult, illetve elsajátította a párbajozás titkait. Hasznára vált az is, hogy szabadidejében sok varázslatot tanult magától. A következő nagyobb eredménye akkor történt, mikor egy óra alkalmával hallott az animágiáról. A dolog annyira megtetszett neki, hogy szabadidejében elkezdte azt tanulmányozni. Hosszú ideig kellett gyakorolja, azonban sikerült elsajátítania a képességet. Ezt követően be is jelentette magát a minisztériumban, mint regisztrált animágus. Emellett felvett több nem kötelező tantárgyat is; főként olyanokat amik az általa választott szakmához kellettek majd; az átoktöréshez, vagy akár aurorként dolgozáshoz. Azt, hogy melyik lesz még pontosan nem döntötte el. A negyedik évében Penny biztatására próbált némileg szocializálni. Beszélt valamennyit az évfolyamtársaival, főként a kviddics csapattársaival. Még mindig esetlen volt a beszélgetés kezdésben, de legalább fenn tudott tartani egyet. Ráadásul ha a saját érdeke is úgy diktálta, egyszerűbben beszélt; pl a kvidiccs megbeszéléseken, csapatos feladatoknál, stb. Személyisége; Alapvetően introvertált típus. Szégyenlős, nem szeret a figyelem középpontjában lenni. Nem ismer sok embert belsőségesebben, maximum látásból, de nem is akar ismerkedni. Karrier orientált, ezért a leggyakoribb szabadidős elfoglaltsága is a tanulás. Sok időt tölt a könyvtárban különböző tárgyakat tanulmányozva, akár teljesen új varázslatokat tanulva magától. Sokat halad előre az órák anyagaival is önerőből, ezért a jegyei is elég jók összességében. Enyhe önértékelési zavarja is van, ami azután alakult ki hogy a szüleitől annyit hallotta, hogy semmit se fog elérni. A szüleit nem igazán kedveli, emiatt az évközbeni vakációkat is a Roxfortban tölti. Logikus beállítottságú, minden helyzetet ésszerűen akar megoldani. Intelligens és gyorsan vág az esze, elég ravasz. A problémáit többnyire maga akarja megoldani, ugyanis úgy gondolja vagy ő csinálja meg vagy senki. Azt gondolja, hogy úgyse lesz ott mindig valaki aki segít, ráadásul a feladatot ő kapta, akkor ki más oldaná meg? Az egyetlen akinél nem érzi rosszul magát ha segítséget kér az Penny. A lánnyal együtt többször tanulnak a könyvtárban. Amikor egyszer a fejébe vesz valamit, arról csak nehezen tud letenni. Nem szereti a kudarcot, bár az évek folyamán már kissé hozzászokott. Bátor és kalandvágyó; ezt tükrözi az álom foglalkozása is. Bár a szociális készségei igencsak rosszak, elég empatikus. Az igazságérzete is erős, ennek egyfajta hozományaként képes egyes „igazságtalan és otromba” alakokat megvetni. Érdekességek, plusz infók;
- Magassága; 185 cm - Pálcája; tiszafa, főnixtoll mag, 12 és fél hüvelyk, kellően rugalmas. (Corvus később a Roxfortban utána olvasott a tiszafa pálcák leírásának, és mint kiderült, egész jól illik rá.) - Animágusként egy szirti sas alakját veszi fel. - A patrónusa egy holló. (ezt a varázslatot a negyedik évének végén, illetve az azutáni nyári vakáció alatt sajátította el.) - Nem szereti az állatokat, se a varázslényeket. Az egyetlen kivétel a madarak; azok valahogy mindig a szabadságra emlékeztették, ahogy repülhettek az égen, vagy akár járhattak a földön is ha akartak. Egy olyasféle szabadság szimbólumaa volt ez a számára, amit ő sose kapott meg a szülei mellett, akik meg akarták mondani neki milyen legyen. - A baglya a Skye névre hallgat. - Egy ideje furcsán sokat gondol Penny-re, és nem tudja, hogy miért. Ezt nem mondta el neki, mert fél hogy túlságosan fura lenne, vagy valahogyan tolakodó. - Szeretne iskola első/prefektus lenni. Fogalma sincs, hogy alkalmas e egyáltalán ezekre a posztokra, csak azt tudja hogy ez egy újabb mérföldkő lehetne. Ezzel bizonyíthatna a szüleinek és magának is.
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 156
Utoljára online: Nov 11, 2024 19:52:46 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Jul 22, 2020 15:45:19 GMT 1
Csöndben ülök a padban, és egy pennával a kezemben jegyzetelek az előttem lévő pergamenre. A bűbájtan órákat mindig is szerettem. Mások furának gondolnák ezt a kijelentést, de én úgy érzem minél többet tudok annál jobb és hasznosabb ember lehetek egy nap. Sőt, ki ne akarna megtanulni egy csomó menő varázslatot? Mennyivel egyszerűbb az élet ha az ember mindent el tud intézni a pálcájának egyetlen intésével. Úgyhogy figyelek, a professzor minden mondatát lejegyzem, de persze csak vázlatos formában. Már az első évben megtanultam, hogy nem célravezető ha mindent leírok amit mondanak. Az csak azt eredményezi, hogy vagy lemaradok az órán mert az írásra figyelek, vagy csak túl sokáig tartana megtanulni. Utóbbi valószínűleg azért van, mert a professzorok előszeretettel szőnek bele érdekes ámde lényegtelen tényeket illetve történeteket az órába. Összességében azonban ez az óra is úgy zajlott akár a többi. Aztán Flitwick professzor megemlítette a párbaj szakkört és akkor elsőként kaptam fel a fejem és meredtem rá. Ahogy elmondta a követelmênyeket is még inkább izgatottsággal teltem el, ugyanis mindegyiknek megfeleltem. A tavalyi vizsgáim elêg jól sikerültek, megérte tanulni. Ugyan bájitaltanból kissé le voltam maradva az utolsó hetekben, mivel egy órát ki is kellett hagyjak kvidiccs gyakorlás miatt. De aztán párszor Pennyvel átnéztük és csak átmentem év végén. Ahogy eszembe jut a lány, elgondolkodom rajta hogy vajon ő is jelentkezne e, hátha tudnánk közösen járni és legalább nem lennék egyedül. Végülis megígértem neki hogy ismerkedek majd, de mint mindent, ezt is egyszerűbb mondani mint megcsinálni. Ahogy aztán magamhoz térek a gondolataimból, azt veszem észre hogy az óra közben haladt tovább. Nem is tudom mennyi anyagról maradtam le, de egyszerűen félek hogy valami fontosat nem hallottam. Nem szeretnék a professzornál rákérdezni, magyarázkodni meg pláne nem amiatt hogy miért nem figyeltem. Körülnézek az osztályteremben gyorsan, de senki nincs akivel már beszéltem volna. Bár ahogy belegondolok nem sok.mindenkivel beszéltem akivel nem volt muszáj. Végül aztán a mellettem ülő lányra pillantok aki még mindig szorgosan jegyzetel. Nem is tudom a nevét, de tőle talán csöndben és észrevétlenül is elkérhetném a jegyzeteit. Kényelmetlennek érzem az idegenekkel való beszélgetést de egyszerűen muszáj lenne mert ahogy gondolkozom az idő telik. Egyre több mindenről maradok le. Kinyitom a számat hogy hozzászóljak de valahogy hang nem jön ki, csak tátogok. Halkan sóhajtok egyet majd egy pillanatra magam elé meredek. Miért kellett ilyen szerencsétlennek születnem? Gyorsan oldalra pillantok. Azt hiszem ő semmit se vett észre az előbbi "mutatványomból". Végül aztán erőt véve magamon halkan suttogva szólalok meg, a lányra nézve; - Bocsi, ehm... Elkérhetném .. a jegyzeteidet?
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Jul 26, 2020 13:32:26 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/fe/4e/c4/fe4ec4e18d349f7bba1a24ec28822157~jpg Őszintén megmondom, eddig sem volt a kedvencem az évnyitó lakoma, de ebben az évben különösen zavaró. Lehetetlen egy kicsit is gondolkodni vagy valami, annyira hangosak az emberek. Nem is beszélve erről az átkozott robbantósdiról! Most komolyan? Ezt muszáj volt pont most?! Látom, hogy az igazgatónőnek sincs ínyére. Ekkor érzem meg, hogy valaki bámul. Kiráz a hideg. Utálom, ha bámulnak. Felkapom a fejem, elkapom Tom és a mellette ülő barátjának, akinek nem emlékszem a nevére pillantását. Azonnal elvörösödik az arcom. Most vajon rólam beszélnek? Vagy mi van? Igyekszem kizárni őket a fejemből és az evésre koncentrálni. Szerencsére a mellettem ülő gonosz páros sem nyaggat most már, illetve hamar elrepül az idő. Véget ér a lakoma, mindenki feltápászkodik. Szememmel automatikusan a testvéreimet keresem, akiket most elvezetnek a Hugrabug-os prefektusok, hogy megmutassák a szállásukat. Csak bólintok nekik, hogy hajrá. Majd holnap reggelinél beszélek velük, addig ők is beleszoknak kicsit ebbe, ismerkednek. Jó lesz ez így nekik, nem? Kérdezem magamtól. Gondolataimból egy hang ébreszt fel. Tom. - „ Elise, várj!” – kiált felém. Zavartan felé fordítom a fejem, majd az őt kísérő barátjához, akinek még mindig nem emlékszem a nevére, csak valami dereng. Biccentek felé. - Nyugi, Tommy, nincsen semmi baj… Minden rendben velem, ne aggódj! – mosolygok rá halványan, kissé erőltetetten. Látom, hogy nem győztem meg, mert így szól. - „Nincs miért rosszul érezned magad, pláne nem emiatt…” – kezdi vigasztalóan. Mindig is olyan kedves volt, önzetlen. Azonnal észreveszi, ha valami nem okés valakivel. Felsóhajtok. Mielőtt azonban megszólalhatnék, a mellette álló fiú szólal meg. Csak most veszem észre, hogy eléggé hasonlítanak Tom-mal. Szememet ráemelem, kíváncsian végig mérem a fiút. Most ugrik be, hogy ki ő. Matt, mesélt róla Thomas. Jóban vannak. Kissé elszégyellem magam, hogy így elfelejtettem őt, bár még nem volt alkalmunk szót váltani amúgy. - „Talán az a probléma, hogy a két testvéred a mi házunkba került?” – kérdezi kedvesen, figyelmesen. Neki, ha lehet, még finomabb és megnyugtatóbb a hangja, mint Thomas-nak, pedig az már durva. Kissé bizalmatlanul nézhetek rá, Tom felé pedig egy csúnya pillantást küldök. Nem szeretem idegenek előtt kiteregetni a dolgaimat. - Nem éppen a legjobb érzés, ha az ember egyedül kerül be a családból egy másik házba… - összegzem. - „Ugyan már, Elise...” – egy pillanatra Thomas-ra néz. – „Vannak ennél sokkal rosszabb dolgok is. Mitöbb, így kicsit kitűnsz közülük. Szerintem tök menő, hogy Hollóhátas vagy...”- mondja Matt egy széles mosollyal, miközben megrántja a vállát. Összehúzott szemmel nézek a számomra majdnem ismeretlen fiúra. Nem szoktam hozzá, hogy teljesen ismeretlen alakok tanáccsal lássanak el. Kicsit zavarba is jövök a bóktól, elpirulok, de állom a fiú tekintetét. - Tudom. Csak olyan, mintha valami baj lenne velem. Ennyi – felhúzott szemöldökkel ránézek Thomas-ra, hogy mégis mi volt a terve ezzel. - De köszi a bókot... Gondolom.... Szeretek Hollóhátas lenni… - mondom bizonytalanul. Matt feszengeni kezd. - „Elnézést kérek a modortalanságomért, hogy belekontárkodtam a magán dolgaidba, nem akartam ezzel kellemetlenséget okozni” - Zavartan elmosolyodik. Észreveszem, hogy valami mozogni kezd a talárjában. Észreveszem, de nem teszem szóvá. Miért tenném? Nem az én dolgom… - „Nos, akkor én mentem is, nagyon örvendtem a találkozásnak... Elise...” – mosolyog rám kissé… Bátortalanul? - „Tom, ha keresnél, a hálószobánkban megtalálsz!” – Megszorítja Thomas vállát még, majd elindul. Mikor mellém ér, még megszólal utoljára. – „Szép estét kívánok!” - mellé biccent is egyet, és elindul a hálókörlete felé. Én csak kissé összehúzott szemmel nézek rá. Kicsit rosszul érzem magam, nem akartam bunkó lenni, de tényleg semmi köze hozzá. Tom csak a szemeit forgatja Matt furcsa viselkedésére, később majd szóvá akarja tenni neki. - Jó éjt, Matt, örültem ööm… a találkozásnak… - mondom én is bizonytalanul, nem szoktam ilyeneket mondani. Ő csak int egyet még, de nem szól többet. Na, gratulálok, sikerült tök rossz helyzetbe hoznod szegény fiút… Ezért nincs több barátod… Mert tök antiszociális vagy…Tom-ra nézek. - Bocsi az előbbiért, nem akartam bunkó lenni… - mondom kínosan. A fiú csak legyint. - „Ne érezd rosszul magad… Matt nagyon illedelmes és figyelmes. Ez minden. valószínűleg ő rosszabbul érzi magát, hogy úgy érzi, belerondított a dolgodba. Na, de komolyan… Láttam, hogy egész végig lógattad az orrod. Tudom, mi miatt, de ne aggódj. Nem vagy te ettől más. Nem vagy rosszabb, jobb. Ugyanaz az Elise maradsz, mint eddig. Mi nem tekintünk másképp rád, a többiek sem fognak, a tesóid sem, a családod sem… Szeretni fogunk és kész. Ennyi…" - mondja nekem mosolyogva. Nekem kicsit nedves lesz a szemem, elérzékenyültem. Tommy mindig tudja, mit kell mondania, hogy jobb legyen. Előrehajolok és magamhoz ölelem. Kicsit meglepődik, de aztán visszaölel. - Köszönöm… - suttogom neki. - "Igazán nincs mit, erre vannak a barátok, nem?" – kérdezi nevetve, a hátamat lapogatja kicsit esetlenül. – "Megleszel most már?"- Igen… - mondom, majd elengedem. Rámosolygok. Szinte már csak mi maradtunk az ebédlőben. - Örülök, hogy vagy nekem… Ideje menni, holnap találkozunk. Aludj jól, Tommy, üdvözlöm Matt-et és mond meg neki, hogy nem akartam bunkó lenni! - „Rendben” – mondja még, majd elválnak útjaink egy integetés után. A körletünk még mindig képes megnyugtatni bármikor. Most is. Imádok itt lenni, gyönyörű egyszerűen! És végre ismerős az egész. Ismerős ágy, ismerős emberek. Megnyugszom teljesen. Ahogy Thomas is mondta, jó helyen vagyok. Minden rendben van és velem is. Ezzel a gondolattal alszom el. És persze tökéletesen elalszom. Megint késésben vagyok, mint mindig. Reggelizni sincs időm, ami elég baj, mert akkor akartam a tesóimmal beszélni. Francba! Ezt jól elbaltáztad! Szidom magamat, ahogy a tanterem felé száguldok. Utolsó pillanatban esem be és levágódom két társam közé. Azt sem értem, a lányok miért nem keltettek fel?! Mindegy... Még pár percig lihegek, igyekszem összeszedni magamat. Előkészülök az órára, elrendezem magam, felkötöm a hajamat a szokásos kontyba. Pont addigra végez a professzor a beszédével és kezdődik az igazi óra. A párbajszakkörös bejelentésre kicsit ingatom a fejemet. Tudom, hogy megvan hozzá minden eredményem, de kell ez nekem? Szinte azonnal tudom, hogy Gemma és Aaron az elsők között fog jelentkezni, de például Thomas-t nem tudom… Felsóhajtok. Óra végéig úgyis van időm eldönteni… Csak elmosolyodom, ahogy valaki Angella nevét említi. Az tényleg elég szörnyű lenne. Konstatálom magamban. Szerencsére szeretem ezt az órát, elég jól is teljesítek belőle. Előveszem a pennámat és a tintámat, de! Pergament sikerült a hálókörletben hagynom… Pancser… A mellettem ülő szőke fiúhoz fordulok, veszek egy nagy levegőt, hogy legyűrjem az érzést, hogy nem ismerőshöz fogok beszélni. - Bocsi, esetleg tudnál nekem pergament adni? Sikeresen nem hoztam magammal… Eskü visszaadom később, ha szeretnéd... - mondom kicsit kínosan és hadarva. El is pirulok kicsit, de ha adott, akkor halványan rámosolygok és megköszönöm. Ezután mintha megszűnne a világ, csak az órára koncentrálok, amennyire tudok. Jegyzetelek, szerencsére a mellettem ülők sem tesznek sokkal másképp. Meg is jegyzem az arcukat, szeretek olyanok között ülni, akik hajlandóak figyelni és tanulni. Először fel sem tűnik, hogy a mellettem ülő srác hozzám szólt. Pár másodperces késéssel fordulok felé. - Bocsi, mit is mondtál? – kérdezem tőle halkan, majd ha elismétli, akkor csak bólintok. - Aha, persze, ha addig adsz cserébe egy pergamen darabot, amire jegyzetelhetek addig… - mondom neki.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Aug 1, 2020 22:26:50 GMT 1
- Határozottan nem nyugtat meg a gondolat... - mondtam Rose-nak, az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárra nézve. Nem szeretek első látásra megítélni embereket (egy pozitív tulajdonság, amit az ember magára szed, ha az egész arcán sebhelyek vannak), de a nő mégis teremt maga körül egy légkört, amiért nem várom, hogy egy osztályteremben legyek vele. Hamar jobb kedvem lesz, amint elkezdünk enni... az első esti lakoma mindig eléri, hogy kimerülten, és tele hassal dőljünk be az ágyba. Mire elérünk a klubhelyiségbe, majd a hálótermekbe, már alig állok a lábamon... de a fáradtság is jól esik. Hazaértem. Szerencse, hogy nem húzódott sokáig az esti beszélgetés, mert másnap reggel már kezdődik a tanítás... és McGalagony professzor nem az, aki elnézi, ha az ember bambul az óráján. Villámgyorsan magamhoz ragadok egy pirítóst és némi narancslevet a reggelinél, összerámolom a cuccaimat, és szerencsére késés nélkül beérek az óráram így nem kell tartanom a tanárnő szemrehányó pillantásaitól... azokat majd ráérek akkor megkapni, mikor egy átváltoztatás balul üt ki. A párbajszakkör hírére felcsillan a szemem. A várakozáson felülim a legtöbb tárgyból megvolt, így jelentkezhettem... és határozottan érdekesnek és hasznosnak tűnt a dolog. Két kérdés azért átfutott az agyamon... vajon az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárnő tartja? És vajon ütközik-e a kviddiccsel? Ez utóbbi miatt kevésbé aggódtam - McGalagony bár szigorú, de a kviddics tudtommal eléggé szívügye ahhoz, hogy figyeljen az ilyesmire... az új tanár azonban nem hagyott nyugodni. Ezután elmondja az órai feladatot, én pedig nekiállok minden erőmmel a bogarakra koncentrálni. Az első próbálkozás elég pocsékul sül el (gyakorlatilag csak a bogár fedőszárnya váltott színt, furcsán gyöngyházasra - egészen szép, de a megoldástól messze áll), másodszorra én is eljutok az egyik szomszédom "lábas gyöngyének" szintjéig... sajnos, ezen már nehezebb átlendülni.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Sept 22, 2020 11:30:17 GMT 1
A szőke fiú kedvesen mosolyogva átnyújtja Elise-nek a a pergamen lapokat.
-Remélem ez elég lesz.- Suttogja vissza kedvesen.
Az óra a megszokott mederben folyik tovább, Flitwick a megszokott vékony sípoló hangján kedvesen beszél a varázslatokról, amiket tanulni fogtok, olykor megszakítva egy egy bemutatóval.
A vége felé közeledve azonban újra felüti fejét az izgalommal teli várakozás, itt-ott kisebb morajok futnak végig a termen, ahogy kisebb nagyobb csoportok, felőrlik a türelmük végét és egymás felé fordulnak, hogy hangot adjanak ennek az izgatottságnak. Nálatok Eliot bírja a legrövidebb ideig. Mivel Elise ül középen hozzá fordul, és fojtott hangon kérdezi.
-Fogtok jelentkezni a szakkörre?- Kérdezi fojtott hangon. A kérdést meghalva mielőtt válaszolhatnátok egy finom hang mögületek, csatlakozik a beszélgetéshez. Mivel a kislány pont Corvus mögött ül így szinte a feje mellé hajol, amikor megszólal.
-Vannak belsős infóim, hogy melyik prefektusok tartják idén a szakkört. Nem ismerem mindegyiket, de például a Mardekárét és a miénket tudom. Meg hogy valószínűleg ki jön a Griffendélből.
A szőke fiú érdeklődve néz rá.
-Azt én is tudom, ki jön tőlünk, Hector King és Moud Bailey.- Ezek mindkettőtöknek jó hírnek számítanak. Kingről mindenki tudta, hogy nem véletlen iskola első és prefektus negyedikes kora óta, Moud Bailey pedig nagy valószínűséggel a legjobban szeretett prefektus az iskolában. A hatodikos lány, nem a legszebb lány, akit valaha láttatok, de kedves arca, finom modora és a mindig mindenkor jót akaró természete, könnyen elnyeri mások bizalmát és szeretetét. És mindezek mellet köztudottan jó memóriával megáldott tehetséges boszorkány. Nem csoda hogy valószínűleg belé szerelmes a legtöbb fiú az iskolában. Az ő részéről, még valószínűleg senkivel sem maradt egy vagy két hétnél tovább, de ez sosem bátortalanította el a következőt.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Sept 22, 2020 12:49:26 GMT 1
Aria: Moira MegpieEgyre nagyobb sikereket érsz el a gyöngyök átváltoztatásával és egyre jobban érzed a saját frusztráltságodon és a termen még a Mcgalagony jelenlétével sem foglalkozó, halk suttogás hullámokon hogy az óra a végéhez közeledik. Te is elkapsz néhány szót, amiből kiderült, hogy mindenki, a párbaj szakkörrel foglalkozik. Kik fogják tartani, melyik tanár fogja felügyelni, menyire lesznek izgalmasak a varázslatok. Van olyan is, aki a miatt aggódik lesz-e erre ideje az órarendjében, és persze azok, akik egy egy tantárgy miatt lemaradtak, azok ép ezen szomorkodnak. Majd egyszer csak egy rövid sikoltás vágja kettő az órát.
Oldalra nézve látod, ahogy az egyik Hugrabugos lány egy füstölő bogarat próbál megmenteni, a mellette ülő srác csak nevet rajta, igyekszik nem túl feltűnően, de a segítőkésztől így is határozottan nagyon messze ál. Lassan egyre többen veszik észre a jelenetet, mindenki csak halkan neveti ki vagy mosolyogja meg szegény lányt. Ennek nem az az oka, hogy őt tisztelik, csak a mellette ülő fiúval nem akarnak össze veszni. Még emlékszel, amikor először láttad Vincent Woodmore-t az évnyitón, barna haja minden felé ált, azon, ahogy hordta tisztán látszott, hogy sosem viselt talárt ezelőtt. Mugli származású varázsló, aki korábban semmit sem tudott a varázsvilágról. Könnyű célpont volt a kötekedő felsőéveseknek és persze a ti évfolyamotok bélieknek is. Nem is telt el két hét mire tényleg elszabadultak a dolgok. Úgyhogy végül elkeseredésében párbajra hívott egy harmadévest, és megnyerte. Utána összeverekedet néhány sráccal a ti osztályotokból, és egy gonosz trükkel a frászt hozta egy csoport Mardekáros gyerekre. Attól kezdve senki nem merte piszkálni. Idén még a kék a haja miatt sem szólt senki, mondjuk ez így pont megy is a mellette ülő lány halvány rózsaszín tincseihez, egyikük metamorph mágus, egyszerű varázsszerekkel változtatták meg a hajukat. Ez az oka annak is hogy a lánynak néha teljesen világos rózsaszín a haja máskor pedig olyan rikító neon rózsaszín hogy szinte bántja mások szemét. Rá is jól emlékszel az évnyitóról, a teszlek süveg még el sem érte Marion Goodheart feje búbját már kiabált is. „Hugrabug!” Még sosem láttál korábban olyan kócos göndör hajat, mint az övé, ráadásul furcsa szürkés haja volt, amit az óta már, hála a mindenféle főzetnek, a szivárvány minden színében láttál.
-Érdekelne miképpen érte el ezt az eredményt, Ms Goodheart.- A tanárnő mintha csak a semmiből sétált volna oda az asztalhoz. Közben a szemét a leg vadabbul vigyorgók, gyöngyein és bogarain legeltetve. Majd pálcájának egy legyintésével megszünteti a bogár füstölését. A megkönnyebbült bogár pedig az újra próbálkozás lehetőségétől tartva inkább a menekülés mellet dönt, és sikerül is meglógnia az asztal oldalán.
-Elnézést Professzor azt hiszem, kicsit türelmetlen voltam, és hadartam a varázsigét. – A professzor asszony felsóhajt és körbenéz a termen.- Rendben, a mai óra véget ért. Aki nem óhajt részt venni a párbajszakkörön, vagy nem felel, meg a követelményeknek most távozhat. A többiek maradjanak a helyükön, majd egyesével jöjjenek ki az asztalomhoz feliratkozni, nem kell kapkodni, van idejük bőven.
A székcsikorgás és lábdobogás közben kivonulnak azok, akik nem szeretnének, és szomorúan vagy szégyenkezve kicsoszognak, akik nem tudnak részt venni a szakkörön. Majd megkezdődik a lassú jelentkezés.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Sept 23, 2020 13:20:27 GMT 1
#s://66~media~tumblr~com/d4c80956acc41cc6fd11e6fe6b77d0b5/tumblr_o056vu22qb1tqvzqto1_400~png Őszintén szólva kicsit megsajnálom Mariont, amikor Vincent reakciójának hála az egész csapat csordaszellemet követve kezdi kinevetni - félreértés ne essék, semmi bajom a sráccal, ellenkezőleg. Tekintve, hogy szintén mugli származású vagyok, és éppolyan elveszett voltam az ideérkezésemkor, mint ő, sajnáltam minden pofonért, amit elszenvedett. Az viszont, ahogy kivívta a státuszát, nem éppen pozitív példa. Marion ráadásul elszenved egy következő csapást a tanárnőtől - szerencsére azonban nem kell félteni, elég lazán reagál a dologra. Mikor McGalagony közli, hogy vége az órának, megkönnyebbülten állapítom meg, hogy azért összegyűlt jónéhány gyöngyöm... és azonnal felpattanok a párbajszakkörre. Bár még mindig nem túl megnyugtató a lehetőség, hogy esetleg az új tanárnő tartja, de túlságosan érdekes ahhoz, hogy kihagyjam. Gyorsan elpakolom a holmim az asztalról, és beállok a sorba... időközben végigfuttatom a tekintetem a többi jelentkezőn.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Oct 3, 2020 11:25:48 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/fe/4e/c4/fe4ec4e18d349f7bba1a24ec28822157~jpg Életmentő ez a tag, te jó ég. Hálásan magamhoz szorítom a pergament. - Hallod, megmentettél, az adósod vagyok! – mondom neki hálásan, rámosolygok. Vannak még kedves emberek. Közepesen figyelek. Mármint csak azért, mert jelenleg nem kell túl sok mindent jegyzetelni. De tetszik a felhozatal. Várom már, hogy mit fogunk tanulni, hiszen ez az egyik kedvenc órám. Érzem, hogy ahogy telik az idő, egyre inkább nehezebb az embereknek moderálni magukat. Mondjuk, most még nem is kell annyira figyelni, szóval engem sem zavar annyira, de azért sosem szerettem, ha dumálnak óra közben. Észreveszem, hogy felém fordul a srác, akitől a papírt kaptam. Na, na! Azért érdeklődve hallgatom a többiek beszélgetését. Sokat számít persze, hogy kik tartják majd. Elvégre szarfej embertől nem akarok tanulni és nem is nagyon fog motiválni. Szerencsére a Hollóhátas prefektusok igen szimpatikusak számomra, ez jó pont. Először a fiúnak válaszolok. - Bevallom, még nem tudom… Az eredményem megvan, de nem tudom, hogy akarok-e ezzel vesződni vagy van-e kedvem vagy akármi. De lehet, megpróbálom, aztán ha nem tetszik, majd abbahagyom. Ilyet lehet, nem? – kérdezem tőlük. Aztán a mellettem ülő sráchoz fordulok, aki elkérte a jegyzetemet. - Te mit tervezel? Szerinted jó ötlet csatlakozni? Amúgy egyáltalán mennyi időt kell ebbe beletenni? – kérdezem az utolsót már mindenkitől, majd a lány felé nézek, miután megbizonyosodtam, hogy Flitwick még nem szúrt ki minket. - Na, de mondd már a többi prefektust is, ez nagyon sokat számít például nekem.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
Utoljára online: Sept 18, 2024 20:24:43 GMT 1
Feb 27, 2016 15:50:39 GMT 1
|
Post by Kami on Oct 3, 2020 13:26:00 GMT 1
#s://i~pinimg~com/236x/10/92/6f/10926f0c05a7a22136815fad0429d13c--coats-hufflepuff-pride~jpg A lakoma nagyon jó hangulatban telik, sokat is nevetek, ám a végére kezdek elmerülni a saját gondolataimban. Mikor Tom is végez, vele együtt indulok meg kifelé. Leszólítja a hollóhátas barátnőjét, és én hülye közbeszólók. Érzem rajta, hogy egyáltalán nem akar velem beszélni, de én meg egyszerűen nem tudom megállni. Csak szeretném megismerni, de mindent elrontok. Ahogy elsétálok, egy mély sóhajt eresztek ki. - Egy barom vagyok… - motyogom az éppen előbújó Hexnek. Észreveszem, ahogy Eva integet, hogy menjek oda hozzájuk, de én csak mosolygok, és egyenesen a hálókörletem felé veszem az irányt. Ott is nem állok meg a közös klubhelyiségben, hanem egyenesen felmegyek a hálókörletünkbe, és az ágyamra vetem magam. Hex a mellkasomra telepszik, és elkezd böködni. - Jajj tényleg, bocs Hexi… - Felülök, Hexet magam mellé teszem az ágyra, s előkeresem a kajáját. Miközben épp etetem Hexet, Tom is befut. Csak egy futó pillantást vetek rá, majd így szólok: - Remélem nem haragudott meg nagyon… - Tudni fogja jól, hogy kiről beszélek. „Tom kellemes tempóban gyalogolt a hálókörlete felé. Azért reméli, Elise okés lesz. Befut, int és rámosolyog a barátjára, majd ledobja magát az ágyára. Csak a szemeit forgatja. - Te hülye vagy... Miért haragudna? Nem kell mindent magadra venned, nyugi, nem volt semmi. Elise kicsit... Introvertáltabb, mint te, ennyi, de nem haragszik, sőt, ő érezte rosszul magát, hogy ilyen bunkó elküldött - legyint egyet.” - Ühüm... - hümmögöm az orrom alatt. Nem vagyok meggyőzve. Na mindegy, talán legközelebb tanulok ebből az esetből, és nem mászom bele minden ember arcába. - Te Tom, te jelentkezel párbajszakkörre? - kérdem tőle, miközben befejezvén Hex etetését, újfent elterülök az ágyon. Kezeimet a fejem alá helyezem, és úgy bámulom a baldachinos ágyam tetejét. „Tom érzi, hogy nem győzte meg barátját, de ő aztán többet nem tud mondani. Kérdésére csak felül, felhúzza az egyik térdét. - Jó kérdés... Nem tudom... Te mész? Akkor lehet, én is... - mondja eltűnődve. - Amúgy biztosan érdekes lesz, nem?” - Mindenképp megyek. A követelményeknek megfelelek, és érdekel is, szóval nem kérdés. Lehet kicsit túlhajtom magam ebben az évben, mert még ugye ott a kviddics is... Most hogy Al elment, kíváncsi leszek, kit neveznek ki az új kapitánynak... - Rengetegszer eljátszottam már a gondolattal, hogy én leszek az utódja, ám mostanra egyáltalán nem hiszem, hogy megérdemelném. Hogyan is lehetne egy olyan ember egy csapatnak a kapitánya, aki a saját bátyjának árnyékában éli az életét?! „- Hmmm... - gondolkodik el a srác. - Azért csak óvatosan. Ha jól is akarsz emellett teljesíteni és a szociális életed is szinten tartod, akkor lehet, hogy nem fogsz valami sokat aludni - nevet rá. - Jut eszembe, mi van most a kviddiccsel? Mikor lesz az első edzés? Mikor kerülnek be az újak? Ja, és amúgy hogy érzed magad ezzel kapcsolatban, most hogy a bátyád elment? - kérdezi teljesen a srácra koncentrálva.” Hatalmasat sóhajtok, majd feltápaszkodom az ágyról. A ládámhoz lépek, és előtúrom belőle a pizsamámat, ezzel is késleltetve a válaszadást. - Őszintén szólva még nem tudunk semmit. A holnapi nap folyamán megpróbálok beszélni erről Bimba professzorral. Nagy kérdés az is, hogy ki lesz az új csapatkapitány. - Megvakarom a fejem búbját, miközben Tom felé fordulok. - De ez remélhetőleg még a héten kiderül. Viszont én elmegyek átöltözni. - Gyorsan átvedlem a pizsamám, és leülök az ágy szélére. - Milyen szakkörökre terveztél jelentkezni idén? „Tom nem gondolta volna, hogy ez ilyen nehéz téma. De nem teszi szóvá, csak vár. Csak bólint egyet a válaszra, majd ő is elmegy átöltözni. - Mit tudom én... Nem néztem még utána. Miért, te mit akarsz még emellé? - kérdezi mosolyogva, hogy jobb kedvre derítse.” - Passzolom, de kéne még valami. De majd még meglátom. Azt sem akarom, hogy a többi rovására menjen. - Visszamosolygok Tomra. Igyekszem elnyomni, de végül győz a fáradtság, és egy hatalmasat ásítok. - Mit szólsz, ha alszunk? Holnap McGalagonnyal lesz az első óránk, onnan nem illik késni! – Felállok, hogy leolthassam a lámpát, de Tom nem hagyja annyiban. „- Lehet, nem kéne még neked, igen, ezzel egyet értek. Matt miatt én is nagyot ásítok, de mielőtt lekapcsolná a lámpát, gonoszan rávigyorgok. - Ácsi, Ácsi... Azt hitted, megúszod, mi Matthew?! Hát, nem... - ha zavartan néz rám, akkor csak felkelek az ágyról, elé sétálok, majd a mutatóujjammal megbököm a mellkasát. - Azt hitted, nem láttam, hogy néztél Elise-re? Mi a franc volt az? - kérdezem nevetve tőle.” Totál zavarba hoz a kérdésével, de állom a tekintetét. Ha elfordulnék azzal ő győzne, és beismerném ez tényleg így történt. - Őszintén szólva haver, nem tudom miről beszélsz. Elég intenzív volt ez a vacsora, tényleg volt ilyen? - Tettetem, hogy nagyon töröm a fejem, hogy visszaemlékezzek. „- Haver, ne nézz már hülyének... Négy éve ismerlek, még soha nem néztél így senkire... Na, de emiatt ne érezd rosszul magad, Elise jó lány, ügyes, okos, tehetséges, jófej és még szép is - kacsintok rá. - meg tudod, nekem mindent elmondhatsz... És nem gáz, hogy ismerem, sőt...” - Ne szórakozz már Thomas! - legyintek egyet. - Tény, hogy megnéztem, mert felettébb csinos, és nagyon különleges aurája van, de ennyi. Nincs nekem időm lányokra, pláne nem most, amikor még lehet a teljes kviddics csapatot is a nyakamba kapom. Viszont tényleg aludnunk kéne, mert ha késünk Átváltozástanról, az egyikünk jegyeinek, és a házunknak sem fog jót tenni. - Ezzel lezártnak tekintem a témát, s lefekszem. „Kuncog. - Na, persze... Mindenkinek arra van ideje, amire akar... - mondom még. - Jó éjt, Matt - dalolom neki.” Miután a lámpa leoltódik, betakarózom, Hex pedig elhelyezkedik a paplanon. - Jó éjt Tommy-fiú! - Mondom neki poénkodva. Majd kisvártatva mély álomba merülök. Másnap reggel időben felkelünk, úgyhogy egy jó kis reggeli után kényelmesen beérünk McGalagony professzor órájára. Megemlíti a párbajszakkört, amire természetesen én mindenképp jelentkezek, Tom meg majd óra végéig megálmodja. Természetesen egymás mellett ülünk, ez nem is kérdés. Kivételesen szótlan vagyok egész órán, s a kiadott feladatra koncentrálok. Az első egy-két próbálkozásom nem igazán sikerül, de aztán hamar belejövök. Csak akkor kapom fel a fejem, amikor hangos nevetést hallok hátulról. Megfordulok, és látom ahogy Az a bajkeverő Vincent kineveti szegény Mariont, és egyre többen csatlakoznak hozzá. - Nem hiszem, hogy ki kellene nevetnünk bárkit, csak azért, mert valami éppenséggel félresikerült az illetőnek. – Mondom barátságos, de határozott hangon, leginkább a háztársaimnak címezve. Aztán ahogy McGalagony is besétál a képbe, inkább visszafordulok, s a magam dolgával foglalkozom tovább. Párbajszakkörre természetesen maradok, és elsőként megyek az asztalhoz feliratkozni.
|
|