A Roxfort titkai

Amikor meghallom Ai megjegyzéseit félálomban, úgy kell visszafognom a nevetést. A két legkevésbé kedvenc tagom a griffendéles lánycsapatból úgy tűnik, elemében van, de legalább akad, akit nem kell félteni tőlük. 
- Momo olyan szépet álmodott. A prefektusi jogköréhez hozzá lett adva, hogy szankcionálja a hülye liba viselkedést - fordultam a másik oldalamra. - Aztán kiderül, hogy ilyen szép csak álmomban jár nekem.
Pislogok kettőt, majd teátrálisan nyújtózkodom egyet.
- És ti lányok? Ti mi jót álmodtatok. Ai-nak hercegek járnak, nekem jogkör bővítés, nektek leáraztak egy tűsarkút?

- És a hozzá való hercegkisasszony, ezt ne feledjük! - egészítem ki gyorsan a lányt. - Mármint úgy értem, nem én szoktam a hercegkisasszony lenni. Én álmaimban mindig az udvari bolond vagy a dalnok vagyok. Most épp az utóbbi voltam... Akarjátok hallani a balladát? Még nagyjából emlékszem... - és el is kezdek az átlagnál is hamisabban kornyikálni. Még jó, hogy sok ilyesmi témájú középkori fantasykat nézek, így ihletből nincs hiány.

Moira és Aislinn - Aria Kami

A lányok csak egy lesajnáló pillantást vetnek Moira-ra is.
- Te jó ég, egyszer lennél csak vicces, drágám... De hát, túl sokat várunk el... - forgatja a szemeit Lydia.
- Inkább ki sem nyitottad volna a szádat - húzza el a száját Sabrina is.

Aztán egy ijedt pillantást vetnek Ai-ra.
- Te jó ég, inkább ne... - próbálkoznak, de már késő. Ai nekiáll énekelni, ők meg inkább üvölteni, majd villámtempóval elhagyják a szobát, nagyon hangosan becsapva az ajtót. Egy jel, hogy igen csak idegesek és jobb lenne, ha meghúznátok magatokat...

Mindenesetre most magatokra maradtatok végre...

Damien - Pandora

Jonah teátrálisan sóhajt egyet.
- Hm, egy fiúnak jobban örültem volna, de mindegy. Ő is aranyos és jó lesz - mosolyog álmodozva a lányra, közben látod, hogy Scorpius rád néz szemforgatva, de mosolyogva.

- Te sem panaszkodhatsz! - vigyorog vissza csillogó szemmel Cora Jonah-ra, amin még a fiú is meglepődik! Úgy tűnik, a lányt sem kell félteni a flörtöléstől. Csodás, már ketten lesznek.

- Még szép, hogy! Hajrá lányok! - pacsizik le a csajjal Gemma, Zoe pedig csak megrántja a vállát. Mondhatni, beleegyezett.

Skye már éppen meg is szólalna, mikor az egyik lány félrehívja valami miatt, így odébb megy. Ti vártok rá egy kicsit, de ekkor többen azok közül, akik még nem voltak, odafordulnak hozzád, mert te vagy a legközelebb.

- Mi az, hogy már meg is van?! Mi még sorra sem kerültünk! - méltatlankodnak.
- Ez így hogy fair? Mi van, ha mi jobban vagyunk?
- Hogy lehet így eldönteni?!
- Ez elfogadhatatlan!
- Hogy nevezheted magad prefektusnak, ha ilyen igazságtalanság van?!
- Láttam, milyen béna volt!
- Ez kivételezés!
- Jelentjük Lumpsluck professzornak! - jönnek teljesen méregbe.

Ideje lenne valamit kezdeni velük, mielőtt tényleg valami lázadás lesz. Elvégre a Mardekárosok híresek a bosszúról...

Eltelt egy nap azóta, hogy kis híján összeomlott a világom. Valamivel jobban éreztem magam miután tudtam beszélni anyámmal és megígérte, hogy majd még lesz szó erről… Ettől még azonban korántsem voltam nyugodt. Aznap éjjel alig tudtam aludni, hisz folyton ez járt a fejemben. Hiába mondta anyám, hogy nem fog ezután sok minden változni.. Valahogy nehéz volt elhinnem. Az otthoni légkör ezek után biztosan más lesz. Már magam is észrevettem, hogy a szüleim viszonya kicsit romlott az utóbbi években, de ennyire..? Azt se tudtam, ez az egész titkolózás mióta tart. Azt se tudtam, hogy most a média meddig fogja zaklatni a családot. Azt se tudtam, hogy engem meddig fognak zaklatni a többiek. Hiába beszéltünk már róla aznap, úgy éreztem ezzel csak még több részlet vált kérdésessé. Még Pennyvel se beszéltem róla. Az igazgatói irodában tett látogatás után amennyire tudtam, magányosan töltöttem el a nap hátralévő részét. Más esetben mindig az volt az első, hogy a lánnyal is megbeszélem az érzéseimet, de úgy éreztem ezúttal képtelen lennék rá. Pedig biztosan tudott már az ügyről. Hiszen tud szinte mindenről ami a kastélyban történik. Majd ha készen állok rá, úgy is beszélni fogunk róla.

Valamikor hajnalban sikerült elaludnom. Hiába volt hétvége, muszáj volt felkelnem, mert akartam haladni a projektjeimmel, nem ártott volna tanulni is még. Terv szerint délután aludhatok valamennyit, de addig is tanulnom kellene. Nagy nehezen lehurcoltam magam a Nagyteremig, miközben igyekeztem elkerülni mindenki társaságát. Kissé féltem attól, hogy megint kinéznek majd maguknak a többiek.. De így, hogy legalább tudtam az igazságot, valamivel kevésbé lett volna rossz. Bár, ha választani lehet akkor így is inkább elkerülnék minden ilyen szituációt.
Csendesen helyet foglaltam valahol az asztal szélén, hogy még a szokásosnál jobban is egyedül lehessek, majd rögtön a kávé felé nyúltam. A lehető legnagyobb olyan adagot töltöm ki magamnak, amivel még épphogy nem kapok koffeinmérgezést. Amint nekilátok az életadó elixírem elfogyasztásának, elém áll két alak. Üveges tekintetem rájuk emelve kissé lassan, de megpróbálom beazonosítani őket. Helen, és … Travis? vagy valami ilyesmi. Nem jut eszembe a srác neve. Pedig tudtam, hogy egy csoportban vagyunk a keddi gyakorlatokon meg minden…

Egy ideig csak csendben bámuljuk egymást. Jelenleg túl alacsony kaparítással működöm ahhoz, hogy értelmes módon beszélgetést kezdjek velük, így aztán csak várom, hogy ők mit mondanak. Közben pedig nekilátok a hatalmas adag kávénak, valamiféle megváltást remélve. Vajon a tegnapival kapcsolatban szeretnének valamit? Amint elkezdenek beszélni, kissé megemelem a fejem, továbbra is az itallal foglalkozva, de így a látókörömbe kerülnek újra ők is. Ah, hát csakugyan a keddi órákról lenne szó. Már épp reflexszerűen bólintanék, de még az utolsó pillanatban eszembe jut a számnál lévő forró folyadékkal teli csésze. Inkább… hallgatom őket tovább, mielőtt valami kellemetlen történne. Végül előkerül a konkrét kérdés. Aspen. Ah, érdekes egy helyzet. Mindenre számítottam volna, csak arra nem, hogy pont hozzám jön majd oda valaki, hogy megkérdezze nem e ismerek e egy embert. Pont a legzárkózottabb taghoz. Még humorosabbnak találtam a szituációt, tekintve, hogy ezúttal még tudtam is kiről van szó. Nos.. Legalább nem anyám a téma. Valahol hálás vagyok nekik, amiért azt abszolút nem említik.

- Aspen … - ismétlem a nevet, miután eltüntettem a kávé maradékát. – Igen, tudom kicsoda. Nem mintha… - egy pillanatra megakadok ahogy igyekszem visszafojtani egy ásítást, bár nem igazán megy – .. nem mintha sokat tudnék róla, de már találkoztunk. Azt hiszem … - gyorsan körbetekintek a Mardekár asztalánál, hamar megtalálva a célszemélyt – igen, ott van. Talán.. beszélnünk kellene vele.

Amíg ők is összeszedik magukat, magamhoz veszek az asztalról pár tökkel töltött süteményt, kettőt a zsebembe, egyet meg a számba tömve. Ahogy átballagunk a másik asztalhoz, a zsebemből elfogyasztom az egyik sütit, közben elnézek a Hugrabug asztala felé. Szinte azonnal kiszúrom Pennyt. Egy pillanatra összenézünk a lánnyal, a szabad kezemmel intek is neki. Odaérve a sráchoz, Helen megszólítja.

- Szia. – sóhajtom fáradtan, ezzel át is adom a szót a többieknek. – Ahh.. – szisszenek fel halkan, mikor hallom a szőke srácot bemutatkozni. Hát Thomasnak hívják.. Tudtam hogy valami T betűs… Mindenesetre, elkezdik megbeszélni a programot, én meg csendben várakozom. Egyszer csak felém fordulnak; talán kérdeztek valamit. Nem figyeltem … Ah.
Ekkor azonban kihunynak a fények, minden teljesen elsötétül. Na, ez új. Fogalmam sincs mi történhetett, de szerencsére annyira azért magamnál vagyok, hogy rögtön a pálcámhoz kapjak és a Lumos varázsigét hangoztatva valami fényt csináljak vele. Talán történt volna valami azzal a varázslattal ami fényt adó tüzeket életben tartotta? Kissé zavarodottan nézek a többiekre a fényben. Úgy tűnik ők sem értették mi történt. Elpillantottam arra is, amerre az előbb Pennyt láttam, de hiába; túl sötét volt a teremben. Mintha a helyzet nem lenne elég furcsa, hirtelen… Kiáltások is felhangzanak. Úgy tűnik komolyabb a baj. Méreg támadás? Eszembe jutott az is, hogy valami diákcsínyről van szó, de azért ez sok.. Tanár meg pont nincsen a teremben.

- Expecto Patronum! – motyogom el a varázsigét egy pálca lendítés kíséretében. A megidézett hollót megbízom azzal, hogy keresse meg a házvezetőmet és értesítse arról ami itt folyik. A professzorok valószínűleg tudják majd rendezni a helyzetet, de ahhoz muszáj értesíteni őket. Így az ezüstösen ragyogó madaram ki is száll a teremből, hogy ezt megtegye. Addig meg.. Muszáj lesz csinálnunk nekünk is valamit.

Aspen egy pajzsot idéz körénk. Úgy tűnik ők meg lesznek.. Ismét elnézek a Hugrabug irányába; még mindig semmi. Kezdek kissé ideges lenni.
- Mindjárt jövök! – szólok oda Helennek, majd a pálcám készenlétben tartva megindulok arra, ahol nagyjából Pennyt sejtem. Közben valamivel már jobban a helyzet magaslatán vagyok; azt hiszem elkezdett beütni a kávé. Ugyanakkor azért... aggódom a barátomért.

Amikor a lányok végre távoznak a szobából, megnyugodva kifújom a levegőt. Végre... komolyan, az egyetlen halálosan idegesítő dolog a roxforti hálótermekben, hogy ezzel a kettővel kell osztozni rajtuk. Nem mintha az intézeti hely sokkal jobb lenne, de azért mégis, túl nagy kérés lenne, hogy az embernek minden szobatársa jó arc legyen? Két libát még egy Rose-ra és Ai-ra cserélnék...
- Tökéletes előadás - vigyorgok a lányra. - És tökéletesen elérte a célját.
Nyújtózkodom egyet, aztán kicsit félrebillentem a fejem.
- Amúgy minden oké? Mármint... a két libát leszámítva...

- Aaaw, a refrénre már nem maradtak... nagy kár. Majd legközelebb... - mondom kissé szomorkásan, majd felderül az arcom Momo dicséretére. - Köszönöm! - pukedlizek a hálóingemben ugyanis dalolás közben már amúgy felálltam és kissé arrébb táncikáltam az ágyamtól.
Majd nagy boci szemekkel pislogok rá, mikor azt kérdezi minden rendben.
- Aham, persze, miért? Megint elhagytam Sir Lancelotot?! - emelem fel a hangom, majd ijedten megpördülök a tengelyem körül. A kis golymók álmosan pislog a párnám mellől. - Huhh, megvagy te kis csintalan... - huppanok le megnyugodva az ágyamra. Majd Momora téved a tekintetem, és bevillan az emlékkép tegnapról. Láttam, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Már akkor sem mertem megkérdezni, és nem, nem a történtek miatt. Csak nem állunk túl közel egymáshoz és nem akarok belekontárkodni a dolgaiba. Most sem merek rákérdezni. De... Nagyon szomorúnak tűnt tegnap... Hátha... Hátha tudok segíteni. A legrosszabb esetben is azt mondja, hogy nem, és elmegy megbeszélni a barátaival. Idegességemben ráharapok az alsó ajkamra. A szemeim ide-oda járnak a szobánkban, de rá most nem tudok nézni. Hezitálok. Nem tudom, hogy kezdjek bele. Végül rászánom magam.
- És... és Te, hogy vagy? - ránézek, majd gyorsan el is kapom róla a tekintetem. - Mármint... szóval... izé, ha nem akarsz róla velem beszélni az nem baj, csak-csak tegnap annyira szomorúnak tűntél, és azt gondolom, ha más nem, a barátaiddal mindenképp beszéld meg. Nem kell minden terhet egyedül hordanod. Ha úgy van, én is bármikor szívesen segítek, és szerintem Rosie is... ÚRISTEN ROSIE! - kapok észbe, majd gyorsan le is pisszegem magam. Átlesek Rosie ágyára, miközben magamat szidom, hogy szegényt felkeltettem. Majd észre veszem, hogy üres az ágya. - Uh-oh, már ébren van... Huh. Megijedtem, hogy esetleg felvertem. Jajj, lehet találkája van a cuki mardekárossal? Aww, mit nem adnék azért, hogy láthassam! - kezdek rögtön álmodozni. Majd újra észre veszem Moirát, s mintha nagy nyekkenéssel visszazuhantam volna a földre. Megköszörülöm a torkom. - Uhh, bocsi. Szóval. Igen. Umm... Ha úgy van, én bármikor szívesen meghallgatlak. Nyugodtan dobj meg bármivel, ha nagyon elszaladna velem a ló... Gyakran megesik... - mosolygok rá zavartan.

Aspen, Corvus, Helen és Tom - silentcupcake Gresh550

Ahogy Tom világít, úgy Reggie sikeresen felhúz egy védőfalat körétek, így tökéletesen kivéd egy támadást, ami sercegve igyekszik lebontani a varázspajzsot - sikertelenül. Helen is így tesz, így két pajzsotok lesz.

Ahogy Corvus megidézi a hollót, az elindulna kifelé, de ahogy a káosz egyre nagyobb és a srác inkább Penny-re figyel, a holló megbicsaklik, mielőtt elrugaszkodhatna a földtől. Aztán teljesen szétfoszlik, egy pillanatra megvilágítva az egész termet. A patrónus bűbáj amúgy is nagyon nehéz, de külön koncetrációt igényel és fárasztó, ami ebben a helyzetben nem előnyös, így hosszú ideig nem tudott fent maradni a madár, pláne, hogy máshova kellett volna mennie egy üzenettel.

Ahogy az sem célravezető, hogy a fiú Penny keresésére indul. Egyrészt ilyen sötétben csak nagyjából tudja, merre lehetett a lány, másrészt gondolhatja, hogy egy ilyen helyzetben ő sem marad veszteg, de hogy merre indul vagy hogy meddig jut, azt nem tudhatja a srác.

Halad előre, de mivel semmilyen védővarázslat nélkül indult el, hiszen a Lumos világít a kezében, így nagyon nehéz még védekezni is.

Viszont annyit sikerül megállapítania Reggie-nek és Corvus-nak is, hogy a méregköpés alulról jött. Tommy is észreveszi és vet egy kérdő tekintetet a fiúra.

- Arra gondolsz, amire én? - kérdezi a srác, majd folytatja. - Kígyók? Méghozzá Köpő kígyók? Az megmagyarázná a mérget... Ajj, nem tudod, mi a hatásos ellenük?! - kérdezi Tom, ahogy újabb köpés érkezik rátok.

Corvus felismeri az állatot, hogy Köpő kígyókkal van dolga, de nem tudja a varázslatot rá, mivel nem jár Legendás Lények Gondozására. Ugyanemiatt nem tudja Tommy és Helen sem, de hátha náluk Reggie az előző iskolájában tanult róluk valamit.

Közben Corvus hajolgat a méregköpések ellen eddig szerencsésen, valaki neki esik, majd ő megbotlik egy testben, így a földre esik. Szemtől szembe kerül egy nagyon mérges kígyóval, alig egy másodperc választja el attól, hogy a kígyó hamarabb reagáljon.

Közben Reggie, Helen és Tom elindul a kijárat felé, amit csak lassan tudnak megtenni. Viszont mivel együtt dolgoznak, akármennyire sem ismerik nagyon egymást, elég jól megússzák a dolgokat. Tommy világít, Reggie védekezik és ha Reggi-nek eszébe jut a varázslat, akkor Helen pedig támad. Ha nem, akkor ő is védekezik. Így lassabban haladnak, de eljutnak a kijáratig.

Nagyjából ekkorra érkezik meg egy másik csapat is: Penny Haywood, Elise Bachet és legnagyobb meglepetésre Tiana Moon is velük van. Úgy tűnik, őket így hozta össze a sors és ők is felmérték, hogy együtt kell dolgozni ebben a helyzetben ahhoz, hogy kijussanak. Bár Tiana-nak a karján egy jó nagy seb látható, úgy tűnik, az egyik kígyó sikeresen leköpte, nem látszik rajta a dolog.

Ott azonban szembesültök egy nagyobb problémával: itt van a fészek rengeteg nagyobb kígyóval, ezen valahogy át kell jutni, ha ki akartok jutni... Penny ránéz mindenkire.

- Legalább három ember kell, aki támad, kettő, aki védekezik és egy, aki világít. Gyorsan döntsön mindenki, mi szeretne lenni! - sürget mindenkit a lány, ahogy a védőpajzs mögé húzódik egy pillantnyi szünetért.

- Maradok világítani! - mondja Helen.
- Én támadok! - mondja Penny egy bólintással.
- Én is! - szólal meg gyorsan Tiana.
- Akkor én védekezek! - mondja Tommy.
Elise kérdőn pillant rád, hogy mit szeretnél. Tied a választás, de gyorsan kell, hogy tiétek legyen a meglepetés ereje.

(OOC: Ha Reggie nem tudja a varázslatot, akkor Penny itt elmondja. A két szerep közül bármelyiket választhatod, lehetsz védő vagy támadó.)

Damien - Pandora

Bár tényleg elég sokan zúgolódnak, egyrészt prefektusi mivoltod miatt, másrészt a szöveged miatt is abbahagyják és odább mennek zsörtölődni. Nem egy gyilkos, bosszúvágyó tekintetet kapsz. De hát, a prefektusi lét is valami ilyesmi: valakinek jó, valaki meg a pokolba kíván.

Zoe csak a szemeit forgatja.
- Gratulálok, Winchester, szereztél magadnak egy rakat ellenséget - morogja. - És nekünk is valószínűleg... Ehh, mindegy, legalább befogták - mondja unottan, majd beszól valamit Jonah-nak és Cora-nak.

Gemma és Scorpius pontosan egyszerre foglal helyet Damien másik oldalán.
- Hé, minden okés? - kérdezi Scorpius a mostanira utalva.
- Nem nézel ki túl jól - kotyogja közbe Gemma, mire Scorpius-tól egy éles tekintetet kap. - Most mi van?! Kis híján széttaccsant a földön! Oké, nyilván most is szuper helyes vagy, nem arra értettem, csak na... Kicsit nyúzottnak tűnsz... - helyesbít Gemma is.