A Roxfort titkai

Reggel már fél ötkor kipattannak a szemeim. Elvégzem a szokásos reggeli rutinomat: fog- és arcmosás, felöltözés, futás és yoga. Utána gyorsan lemegyek a manókhoz valami reggeliért és megszeretgetem Puszedlit, aztán pedig már lassan idő is van. Hannah már ott vár rám. Széles mosollyal köszöntöm, majd együtt lemegyünk
Hagridhoz csekkolni a kis cukit. A sebei szépen gyógyulnak, ennek örülök. Így aztán bekeverem neki a kaját, amit tegnap Hagridtól megtudakoltam, hogy mi, és belekeverem a gyulladáscsökkentőit is, közben pedig Hannah-val cseverészem.

- Lassan ideje lenne elnevezni a kicsit… - gondolkodom hangosan.

- Úúú, mi legyen a neve? - csillan fel a szeme a kislánynak. Aaaannyira cukiiiiiii!
- Nekem a Csillám jutott eszembe. - Kicsit elnémulok, ahogy én is elgondolkodom valami aranyos néven. Valami nekinyomódik a lábamnak.

- Aaaaa, de cukiiiiii! - nyüszítem tőlem szokatlanul halkan ahogy a cica a lábamnak dörgölőzik. Le is guggolok hozzá, az egyik kezem a kis köténykémbe törlöm, hogy ne dzsuvázzam össze a macsekot.

- Nagyon édes! – lelkendezik Hannah is.

- Én nem is gondolkoztam a nevén, nem akartam nélküled elnevezni. - Nem tudom beazonosítani az új hangot, csak miután kikukucskálok az asztal mögül látom meg, hogy a cuki mardekáros prefi az. Először felragyognak a szemeim, Hannah pedig zavarba jön.

- Ő a te cukid? Nagyon ariii! Mi a neve? - kérdezem lelkesen, majd eszembe jutnak a tegnap előtti dolgok és elpirulok. Biztos még haragszik…

- Ő Banshee, az én cicám – lép mellém. Gyorsan felállok, és lesütött szemekkel csinálom inkább a gyógyszeres babahamit.

- Hát… úgy illik, hogy te adj neki nevet, ha már Aaron meg te mentettétek meg…

- Hé, egészen biztos vagyok benne, hogy te gyógyítottad meg, szóval közösen nevezzük el, oké? Szerintem Hannah is egyetért – néz Dami a kislányra.

- Szia! Hannah vagyok! - mutatkozik be utána szépen, majd bólint. - Csak nyugodtan! Ti találtátok meg! - mosolyog kedvesen, miután odaadtam a cuccot a kicsinek, akkor elmegy elmosni a tálat, aztán ha a cica engedi, akkor vele játszik kicsit.

Ahogy a cuki prefi a szemembe néz azonnal lesütöm a szemeim. Ám ebben a pár másodpercben is láttam, milyen szépek a szemei… és hogy milyen jól áll neki a szemüveg… és hogy karikásak a szemei. Vajon alvási problémákkal küzd? Mintha olvastam volna egy alvást segítő bájitalról…Megcsinálhatn… Gondolatmenetemből egy érintés zökkent ki. Nagy szemekkel nézek rá, továbbra is kicsit ég az arcom.

- Nagyon jól nézel ki… - csúszik ki a számon véletlenül. Utána felkuncogok a reakcióján.
- Cuki vagy, amikor zavarban vagy! - mosolygok rá. Utána odaadom a kaját a babának, s miközben eszik megnézegetem a sebeit. - Mit szólsz? - fürkészem Dami reakcióját. - Drága kis segédemmel láttuk el tegnap… Egész szépen gyógyul… - kissé megint jobban elpirulok és tovább vizslatom a gyógyuló félben lévő
sebeit. - Khm… szóval… van ötleted, mi legyen a neve? - kérdem miközben a sörényét piszkálgatom a kicsinek.

*Banshee mind a 8 kilóját a Hannahval való játékba adja, de nagyon cuki a kislánnyal, eszében sincsen harapni vagy karmolni. A bókra csak... Pislogok. Sűrűn. Rendkívül zavarba jövök, a napokban most már sokadjára, az alapból sápadt arcom színe most vetekedik a paradicsoméval. Vagy a griffendélesek kviddicstalárjával. - Uhm, izé... uhm... Aranyos vagy - mondom magam elé nagyon halkan, és megrázom kicsit a fejem, hogy rendezzem a gondolataimat. Szerencsére ez egész könnyen megy, mert a kis pacinkra terelődik a szó. - Csodálatos munkát végeztetek - guggolok le én is, hogy alaposabban megnézhessem a babakornis sebeit. - Klassz, hogy ilyen komoly sérüléseket is rendbe tudsz hozni. Egyszer én is szeretném megtanulni legalább az alapokat.*

- Nem nagy dolog. Még nagyon keveset tudok… - felelem neki. - Viszont erről meg akartalak kérdezni - fordítom úgy a kicsit, hogy látszon a szeme. - Ezzel nem tudtam mit kellene kezdeni. Embereknél nem szokás kiszedni, de állatoknál sok olyat láttam, ahol ki volt szedve az egyik szeme… Meggyógyítottam, de nem tudom mi lenne a legjobb döntés. Gondolom szemfedőt nem rakhatunk rá, az nem tetszene neki…

*Megsimogatom a babakornis orrát, ha engedi, és ahogy Ai felénk fordítja a bajos szemét, közelebb hajolok egy kicsit. Ahogy lecsúszik az orromról a szemüveg, egy ujjal visszatolom a helyére, hümmögök egy kicsit.
- Láttam már néhányszor anyukámat szemet kivenni - felelem, és ahogy realizálom magamban, hogy milyen furán
hangozhat ez a mondat, folytatom is a gondolatom. - Ő állatorvos, igaz, mugli, de őszintén szólva egy sima ló és egy unikornis nem olyan sokban tér el egymástól. Az ezüst varázserejű vérét és a homlokából kiálló szarvat leszámítva, teszem hozzá magamban. - Szerintem amíg nem okoz gondot így, ne bántsuk. *

Számomra
nem hangzott furán, amit mondott, sőt(!) kifejezetten örülök neki, mikor meghallom, így felkuncogok mikor magyarázkodva folytatja.
- Hát jó. Elhiszem neked - mosolygok kedvesen a fiúra, közben én is megsimogatom a baba orrát és véletlenül összeér a kezünk. Lehet már megbocsátott… Kezdek feloldódni mellette, így engem nem zavar a testi kontaktus.
- Szóval van már névötleted? Tényleg! - csapok a homlokomra. - Mi is a neved? Olyan üresfejű
vagyok…

*Rögtön elhúzom a kezem, ahogy összeér az övével. Hál' Merlinnek, ennél jobban már nem tudok elpirulni. Megvakargatom a babakornis homlokát, miközben válaszolok.
- Damien, és nem vagy üresfejű. De senki sem hív így - vonom meg a vállamat - ,szóval bármilyen becenévre vevő vagyok. Volt néhány ötletem még este, de nagyon... walesiek.*

- Szólíthatlak Daminak? Egy ilyen cuki sráchoz hasonló cuki név dukál - döntöm meg oldalra a fejemet, és egyre szélesebben mosolygok rá. - Én kíváncsi vagyok rá, ha megosztanád velem is. Nekem nagyon klisés neveim vannak csak.

*- Persze, nem bánom. Neked is megfelel az Ai, ugye? - mosolyodom el féloldalasan. Fura bizsergést érzek a hajam tövénél, de el is múlik, ahogy finoman megdörzsölgetem a tarkómat. - Hááát... Nerys, ez például hölgyet jelent, vagy Seren, azt jelenti, csillag... Tudod, mint a homlokán a kis szőrforgó, ahol majd a szarva fog kibújni - mutatok a kis puklira a babakornis homlokán.*

- Tökéletes! - bólogatok nagyokat. Valahogy az ő szájából hallva furcsa bizsergés jár át, és le sem tudom vakarni a vigyort a képemről. - A Nerys hangzásilag tetszik, viszont a jelentése egyiknek sem túl egyedi és leíró… - gondolkodom el. - Nekem ilyenek jutottak eszembe, hogy Hope, vagy ugyanez japánul Nozomi, vagy Chiasa, ami egymillió napfelkeltét jelent…

*- A Chiasa tetszik a legjobban - ingatom a fejemet, és megérintem az államat, ahogy gondolkozom. - Legyen az!* 

- Tényleg? - csillan fel a szemem. - Biztos jó neked is? A te ötleteid is nagyon jók voltak, csak ha már ilyen kis túlélő… - kezdem ám gyorsan vissza is nyelem. Baka! Nem kellene felemlegetni, mert lehet megint mérges lesz rád!

*- Tényleg. Tetszik, ahogy kiejted - biccentek egyet a lány felé. Bezzeg az én kiejtésem botrányos... - És illik is hozzá, az a millió napfelkelte csak rá vár.*

- Tényleg? - kérdem, s a fülem mögé tűrök egy rakoncátlan tincset. - Még több is… - mondom, s gyengéden megvakargatom a füle tövét.

*Ahogy nézem a lányt és a babakornist, egy egészen furcsa, meleg érzés jár át. Nem is igazán tudom hova tenni magamban... de szeretném megörökíteni a pillanatot.
- Hé, Ai. Zavarna, ha csinálnék rólatok egy fényképet? - kérdem hirtelen, és a táskám felé pillantok, amiben ott pihen a fényképezőm. - Hannah-val, veled és Chiasával.*

- Huh? - nézek fel kissé értetlenül. - Engem? Miért? Nem zavar, csak nem értem...

*Egy pillanatra beharapom az ajkam, majd lassan felkelek a lány mellől.
- Én, uhm... lehet, hülyeség, de naplót vezetek, és szeretek fotózni is, szóval... - kezdem, és közben az asztalhoz sétálok, majd a táskámban kezdek turkálni. - Szoktam fotókat is beragasztani. Persze nem muszáj, ha nem szeretnél rajta lenni, de szívesen adok nektek is egy-egy példányt, ha előhívtam...*

- Tényleeeeg?! Naplót írsz? Én is! De jóóó! - nevetek fel felszabadultan. Nem is mondok mást, hiszen alapjáraton nem szeretem, ha fotóznak, de annyira cuki… neki szabad. Illetve eszembe jut valami. - De akkor szeretnék egy olyan képet is, amin te is rajta vagy velünk! - nézek a kis cinkostársamra, Hannusra megerősítésért.

**Hannah egészen addig nem néz fel, amíg a nevét meg nem hallja.
- Huh? - néz fel zavartan. - Kép? Oké! Hééé, közben választottatok nevet? Aaaa, lemaradtam... - biggyeszti le a száját, de aztán újra mosolyog. - Biztosan szép neve van! Szóval én három fotót kérek majd! Egyet nekem, egyet a bátyusnak, egyet meg apának, jó? - néz szélesen mosolyogva Dami-ra. - Ugye, Banshee is rajta lehet a képen? - kérdezi, majd vissza is tér a macskához, de előtte még Ai-ra kacsint.**
 

*- Persze, csinálhatunk közöset is - bólintok, közben már könyékig a táskámban vagyok, de nagy nehezen sikerül kivadásznom a fényképezőgépemet. - Ha készen lesznek, Banshee elviszi neked őket, mit szólsz? - kérdezem Hannahtól, miközben kiveszem a masinát a tokjából. - Neked pedig odaadom majd én - fordulok Ai felé.*

- Igen elvarázsolt királykisasszony. Mit szólsz a Chiasa-hoz? - mosolygok rá kedvesen. - Awww, de cukiii -olvadozom a háttérben, ahogy sorolja kiknek szeretne képet. Egyet az apukájának, egyet Aaronnak és egyet magának… Várjunk csak! EGYET AARONNAK?! Hirtelen jobban elvörösödöm mint egy paradicsom, és majdnem megfulladok a saját nyálamban, de ezt igyekszem torokköszörülésbe rejteni. Annyira nem sikerül, így gyorsan felpattanok, hogy igyak egy kis vizet a plüssmacis hátitáskámból. Akkorra érek vissza, mikor Dami felém fordul, hogy nekem ő hozná a képet. Ha jól hallottam Hannus majd a cicamicától fogja megkapni. Mérlegelem az opciókat, majd elmosolyodom. - Na jó… de csak mert vagy annyira aranyos, mint Banshee… - forgatom meg mókázva a szemeim. Utána pedig várom a művészúr utasításait.

*Ai után nézek, ahogy diszkréten fuldoklik és egyre vörösebb az arca. Valami rosszat mondtam volna? Összeráncolom egy kicsit a homlokom, de nem kommentálom a dolgot, mikor Ai visszatér közénk. Az újabb bókot már egészen könnyen veszem, és csak megforgatom a szemem válasz gyanánt. - Tudod, ő nem szokott csak úgy odamenni bárkihez. Senkinek sem dorombol rajtam kívül, de nektek igen, szóval... ti is
aranyosak vagytok. Néha sajnálom, hogy ez a testes szőrgombóc nem tud beszélni... annyira szeretném tudni, mire érzett rá a lányokkal kapcsolatban. Ezután csak felemelem a gépet, és Chiasa felé intek.
- Üljetek le mellé, vagy ahogy kényelmes, nem akarom beállítani - mérem végig előszőr Ai-t, majd Hannaht. Banshee a kislány ölében foglal helyet, miután a lányok leültek. Ha mindenki kényelembe helyezte magát, elszámolok háromig, és csinálok pár képet róluk, hogy biztos legyen köztük olyan, ami jól sikerül. Ha ezzel megvagyok, odatelepszem én is Ai mellé - a vállunk és az oldalunk összeér, de valahogy nem zavar. Magunk felé fordítom a kamerát, és hármunkról - vagyis, ha szigorú vagyok, ötünkről - is csinálok néhány képet.

- Nos igen, ez elég egyértelmű… - reagálok arra, hogy Hannussal cukik vagyunk, miközben játékosan csípőre teszem a kezem, majd a végén ráöltöm a nyelvem és el is nevetem magam. Hannahra pedig cinkosan rákacsintok. Mikor Dami fotózni kezd én inkább a baba sörényét piszkálom, fülét vakargatom, a cicust vakargatom meg, vagy Hannust nézem/összenézek vele és akár rá is nevetek a helyzet abszurdsága miatt, ugyanis a legcsekélyebb mértékben sem vagyok fotogén. Mikor a fiú mellénk telepszik automatikusan szélesebb mosolyra húzódik a szám. Ahogy összeér a vállunk kellemes melegség önt el. Lehet az arcom is kipirul egy kicsit, jobb is ha nem gondolkodom ezen. Végül gondolok egyet és az első kattintás előtt gyorsan összekulcsolom a kezeim a vállán, arra teszem az állam, és jobban hozzá simulok, még az arcom is az övéhez nyomom. Egy kép erejéig sikerül a kamerába néznem, miközben vigyorgok mint a tejbetök, utána sajnos elkalandozik a figyelmem a mellettem ülő igencsak jóképű és aranyos fiú felé. Nem tehetek róla, túl édes, és nagyon jól érzem vele magam.

*Egy-egy elkattintott kép között megállok néhány másodpercre. Amikor Ai egészen hozzám bújik, egy pillanatra ledermedem, de szinte azonnal el is illan a feszültségem. Az egész olyan természetesnek tűnik. Milyen jó illata van, gondolom magamban, ahogy a vállamra támaszkodva megcsap a kellemes illat, és milyen puha... Mikor végeztem a gép kattintgatásával, az ölembe teszem, és nyomkodni kezdem, hogy a kijelzőjén megjelenjenek a képek, amiket készítettem.
- Szeretem a muglik gépeit, sokkal szebb képeket lehet velük csinálni - jegyzem meg, és a lányokra sandítok.
- Gyere te is közelebb, Hannah - szólok oda a kislányhoz -, válaszd ki, melyikek tetszenek - kezdem el lassan végiglapozni a képeket, és nagyokat hümmögök közben. A képnél, ahol Ai a kamerába nézve vigyorog, kicsit
hosszabban elidőzöm. - Ez tetszik eddig a legjobban, szép a mosolyod - mondom, mielőtt a következő képre lépnék.*

Csak mosolygok magamban azokra, amiket Dami mond. Egyet kell értsek vele, van jó pár olyan mugli dolog, ami a varázsvilágban kevésbé jó. A bókjára semmit nem mondok, csak rámosolygok, majd felállok hogy úgy helyezkedhessem hogy alaposan át tudjam nézni Chiasa sebeinek helyeit.
- Nekem teljesen mindegy melyiket kapom, csak azt szeretném kérni, hogy azok közül, amin te is rajta vagy! Ezen felül a kezedbe adom a döntést. - Kezd elmúlni a melegségem az arcomból, bár még így is túl gyakran kalandozik el a figyelmem a képnézegető hármas felé. Észre sem veszem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon. Ilyen lehet, ha az embernek vannak barátai?

**Hannah teljes mértékben együtt működik és aranyosan, széles és őszinte vigyorral mosolyog a kamerába. Össze is néz Ai-val, akkor még szélesebb és rajongóbb lesz a mosolya. Végül ő is Dami mellé lép.
- Nekem is tetszik az összes! Legyen az, amelyiken összevigyorgunk Ai-val!!! - lelkendezik a kislány.
- Meg ez! - mutat arra, ahol a gerlepár ölelkeznek. Ezen olyan aranyosak vagytok és Banshee is pont nekem dörgölőzik. Ez a kettő tetszik a legjobban! - mondja lelkesen. Olyan lelkesen, hogy kivételesen nem
veszi észre, hogy Ai-nak legördült egy könnycsepp az arcán... Azt meghagyja Dami-nak, hehe.**

*- Akkor mindenképp olyat választok - szólok Ai után, mikor felkel mellőlem. - A te rendelésed pedig megjegyeztem - kacsintok Hannah-ra. Előhúzom a pálcám, és egy Invito segítségével magamhoz hívom a táskám, hogy eltehessem a fényképezőt. Miután ezzel megvagyok, én is feltápászkodom Chiasa mellől, és közelebb lépek Ai-hoz, hogy megfigyelhessem, mit csinál... de ahogy vetek egy pillantást az arcára, rögtön kiszúrom a könnycseppet. Felhúzom a szemöldököm, és gyorsan visszapörgetem magamban az eddigi beszélgetést, hogy mondhattam vagy tehettem-e valamit, amivel megbántottam volna.
- Hé, minden oké? - kérdem valamivel halkabban, hogy ne vonjam magamra Hannah figyelmét, akit a cica ismét
megkörnyékezett egy kis játékra.*

- Huh? - nézek fel kissé értetlenül Damira, majd megtapintom az arcom, ami nedves. Tejóég mi az istent csinálok?! Gyorsan elkezdem letörölni őket a pulcsim ujjával.
- Persze- persze, csak valami belement a szemembe! - mosolygok rá. - Van még valami teendőnk? - nézek Hagridra, ha itt van, ha nem, akkor pedig a prefire, ő úgyis jobban ért hozzá, mint én.

**Hannah hirtelen Ai felé fordul.
- Jaj, majdnem elfelejtettem mondani, de Aaron szólt, hogy szóljak, hogy örülne, ha tíz körül össze tudnátok futni. Magyarázott valamit az RBF-re felkészítő csapatról és hogy még szólnia kell két lánynak… Mindegy, szólok, hogy a bejáratnál vár…*

*Eléggé kételkedem Ai válaszát illetően, de úgy döntök, nem firtatom. Nem szeretném, hogy tolakodásnak vegye. A babakornisra nézek, összeborzolom a sörényét a homlokánál.
- Nem, azt hiszem, mindent megcsináltatok, mire ideértem - felelem némi gondolkozás után. Folytatnám, de Hannah félbeszakít minket, így udvariasan megvárom, hogy elmondja, amit szeretett volna. - Mikor jössz... - megköszörülöm a torkom, és a kislányra sandítok. - Szóval... mikor jöttök le legközelebb?*

Bólintok egyet Daminak, majd figyelmemet a kislánynak szentelem. Kissé elkerekednek szemeim.
- Oh. Rendben - pislogok rá sűrűn. - Mennyi most az idő? - nézek körbe óra után kutatva ugyanis nálam nincs.
- Hát én még ma kijönnék. Vacsora előtt egyszer minimum. Nem tudom Hannus velem tart-e, vagy már elígérkezett másnak… - mosolygok a kislányra kedvesen.

*Felhúzom a pulcsim és az ingem ujját, hogy meg tudjam nézni, mennyi az idő. A karórám
régi, felhúzós mechanikus darab - az apámé volt -, így megkocogtatom a számlapot is, mielőtt leolvasnám, mennyi az idő.
- Pár perce múlt nyolc óra - felelem, majd a lány szemébe nézek. - Délután kviddicsedzésem van, de este
talán én is leugrom. Talán keresztezzük egymás útját - mosolygok Aislinnra.*

Nagy bociszemekkel pislogok rá. Utána én is elmosolyodom.
- Akkor még van időm - nyugtázom magamnak. A fiúnak csak mosolyogva bólintok egy aprót. Remélem úgy lesz.
- Tényleg. Ma valami különleges alkalom lesz? - nézek rá oldalra biccentett fejjel.

*Összeráncolom a homlokom a kérdés hallatán, és elsőre nem is tudom, mire érthette a különleges alkalmat.
- Attól függ, mire gondolsz - feleltem, és megvakargattam a tarkómat. Aztán eszembe jutott a piknik. - Az új prefektusok ismerkednek össze - teszem még hozzá, és végignézek magamon. - Miért kérdezted?*

- Hát mert nagyon csini vagy! - bököm meg kuncogva a mellkasát. Ezután még beszélgetünk, kuncogunk hármasban, és nagyon jól érzem magam, így kifejezetten elszomorít, mikor Dami-babának le kell lépnie. Nem tudom miben más az idei év, de eddig csak csuda-buda, cuki embereket ismertem meg és ez nagyon boldoggá tesz. Jókedvemben dúdolgatok, illetve Hannussal még beszélgetünk, teszünk-veszünk egy ideig, majd a kislány rám szól, hogy haló, indulni kéne, mert késésben vagyunk. Így hát futó lépésben megindulok Hannah társaságában a találka ponthoz.

Lory:
A tanuló-találkára stílusosan öt perccel előbb befutok. Aaron ötlete, bár nem túl váratlan, hasonló esetben mindig eszébe szokott jutni valakinek előbb-utóbb, de jó. Tényleg nem kezdhetünk neki a dolognak csak úgy.
- Hibátlan ötlet. - mondom, közben szemmel végig mérve a fiút - Az arcodból ítélve már van valami terved is rá ugye?

**Aaron csak megrántja a vállát és titokzatosan elmosolyodik.
- Hát, ötleteim vannak... Attól függ, nektek milyen kedvetek van és mennyire akartok rossz kislányok
lenni - húzódik szélesebbre a mosolya.**

Hannah-val futólépésben közeledünk a megbeszélt találkahely felé. Sajnos elbabusgattuk az időt, így egy kicsit késésben vagyok. Természetesen annyira megyek gyorsan, hogy a kislány tartani tudja a tempót. Odaérve megnyugodva konstatálom, hogy még Nora hiányzik. Phew, nem csak rám várnak… ez a gondolat valamennyire megnyugtat.
- Haligali, bocsánat a késésért, de nehezen tudtam elszakadni a cukiságoktól! - kacsintok itt Hannah-ra is, de persze bevillan Dami arca is lelki szemeim elé mire elpirulok egy kicsit.

Nora:
Lehet, ismétlem, lehet, hogy kissé elnéztem az időt. A franc essen Jordanbe meg a ritka, de annál érdekesebb eszmefuttatásaiba. Rohanva közelítem meg a találkahelyet, és már messziről kiabálok a többieknek,
hogy jövök. Ennyit a nyugalmas, elegáns belépőkről, amiknek anyám annyira örülne.
- Itt... itt vagyok - fékezek le mellettük, és kicsit előre dőlve veszek pár levegőt. - Azt hiszem, még nem szoktam hozzá a reggeli futáshoz - egyenesedek ki, és szórakozottan elmosolyodom. - Egy kicsit még edzenem kellene...

**Aaroncsak int az újonnan érkezetteknek, majd megismétli, amit mondott.
- Épp odáigjutottunk, hogy vannak ötleteim, mivel lehetne csapatot építeni, csak attól függ minden, hogy milyen kedvetek van és mennyire akartok rossz kislányok lenni - csillan meg sokat sejtetően a szeme, miközben gonoszkásan vigyorog.**

Vigyorogva integetek Hannah-nak, ahogy elköszön tőlünk, majd visszafordulok a többiek felé. Nora felé fordulva mosolyogva előhúzok a táskámból egy félig tele vizeskulacsot, és odanyújtom nekii.
- Kérsz inni? - Ha nem kér, természetesen elrakom, ha kér, akkor átadom neki, majd nagy bociszemekkel hallgatom Aaront.
- Én nem szeretek rosszkislány lenni... - mondom neki kissé szomorkás hangon, félrebillentett fejjel. Nem tudom mire gondol. Ki szeret rosszalkodni? Ugye nem akarnak senkiből sem viccet űzni, vagy kellemetlen helyzetbe hozni? gondolkodom magamban. Áh, nem nem olyannak tűnnek... biztos csak valami szleng, vagy belsős poén, amit én nem érthetek... nyugtatom meg magam végül.

**- Úúú, kööösz, életmentő vagy! - válaszolja Nora, ahogy elfogadja Ai kulacsát. Azért nem issza meg az egészet. Lory csak röhög egyet Ai hozzászólásán. Aaron szomorúan felsóhajt.
- Hát, jó... Akkor neked mihez lenne kedved, jó kislány? - kérdezi Aaron Ai-tól.**

Mosolyogva biccentek a széplánynak, majd visszavéve a kulacsom a táskámba mélyesztem. Utána pedig értetlenül pislogok háztársamra. Majd körbe nézek, de mivel mindenki rám néz kissé elveszettnek érzem magam.
- Én Aislinn vagyok, nem Jókislány… - döntöm oldalra a fejem. Az ember azt hinné, hogy így ötödik évre az ember csak megtanulja a háztársainak a nevét... legalább az évfolyamról...

**Aaron csak türelmesen felsóhajt.
- Tudom, Ai... Ez csak egy... Becenév szerű dolog volt... Mindegy... - legyint. - Szóval? Ötlet? Vagy megint én legyek a király arc, hogy programmal áll elő? - vigyorodik el féloldalasan.**

Félredöntött fejjel nagy pislogva nézek rá.
- Játszhatunk az óriás polippal a tóban! - vetem fel az ötletet boldogan.

Igazság szerint majdnem lecsúsztam
a prefektusi piknik kezdéséről - az egyetlen szerencsém az volt, hogy Merlin
legalább annyira lelkesedett a dologért, mint én magam, ezért akkora zajt
csapott, hogy nem tudtam nem időben felébredni. Ezzel nagyjából eldőlt az is,
hogy magammal viszem - remélhetőleg senkit nem fog zavarni, ha egy sólyommal a
vállamon jelenek meg, pláne, ha egy kifejezetten jófej sólyomról van szó. <o:p></o:p>

Az öltözködést nem akarom
túltolni, csak kivételesen összefogom egy copfba a hajamat, előhalászok egy
rendes szoknyát és blúzt (elég meleg van még, korai az ősz, úgyhogy arra jutok,
nincs szükség pulcsira), aztán felkapom a táskámat. Nem sokkal emelem a
társaság fényét, de legalább néhány klasszikus, fura varázslónasira sikerült
szert tennem, amit bedobhatok a közösbe - a Bagoly Berti féle mindenízű drazsé
azért egy kimeríthetetlen humorforrás.

Sietnem kell, hogy ne késsek el,
de megnyugodva látom, hogy még nem ért oda mindenki, tehát nem én leszek az
első találkozóról késő feketebárány. 

- Sziasztok - intek mosolyogva. - Hova ülhetek?

Bár kicsit kések, de úgy vélem meg fogják érni
fáradozásaim. Két hatalmas piknikkosárral érkezem, illetve egy hatalmas
dobozzal a kezemben. 

- Bocsi a késésért srácok, kicsit elcsúsztam! - mosolygok
a cuccok mögül bocsánatkérőn.  Annak
ellenére, hogy nagyon siettem, muszáj volt kifogástalanul megjelennem, így
tulajdonképpen az öltözködésem miatt késtem, de erről nem kötelező tudniuk.
Hajam a szokásos tökéletesen beállított rendezetlenségében csücsül a fejemen,
ezen kívül pedig egy frissen vasalt 3/4-es ujjú halványkék inget vettem fel (a
kedvencemet amúgy) aminek az utolsó gombját nem gomboltam be, illetve egy
kényelmes törtfehér farmert, mellé pedig egy szintén kék edzőcipőt. Kezemen van
egy karóra is, illetve az ingemről lóg egy napszemüveg is.

- Remélem mindenki talál majd itt kedvére valót.
Igyekeztem minél többféle dolgot készíteni - mondom, ahogy lepakolom a
kosarakat. Ha a többiek kibontják, nagyon esztétikusan elrendezett látvány
fogadja őket. Többféle saláta, szendvicsek, vannak külön sajttálak is, illetve
többféle gyümölcsturmix szín szerint rendezve minden. A kosaraknak és a
doboznak is külön tematikája van. Elégedetten vizslatom a reakciójukat, elvégre
kitettem magamért. Majd összehúzom a szemöldököm, mert az egyik kosárban
meglátok egy nem odaillő zöld botocskát.

- Hex! - szólok rá, majd odatartom a kezem. - Ez nem
neked készült... - Felmászik a kis bólintér a kezemre, mire előhalászok neki a
zsebemben lévő kis fém dobozkából egy szárazföldi ászkarákot, amit pillanatok
alatt elégedetten be is termel, majd várakozón néz rám.

- Nincs több, így is dagi vagy! - böködöm meg, mire
sértetten átmászik inkább a hozzám legközelebb álló személyre, aki nem Phoebe
(gondolom Tiana még nincs itt, őt nem is említem. Valamint Quinnre sem menne
át).

Mikor Mattie befut, kimondhatatlanul
hálás vagyok a nagy adag ennivalóért… igazából nem kéne meglepődnöm, hogy
mennyire felkészült, de mégis, reggeli híján teljesen lenyűgöz, hogy volt annyi
energiája erre a piknikre, hogy összerakja mindezt. A bólintéros akcióján
nevetek egyet, aztán megköszönöm a munkáját, és ki is veszek egy szendvicset az
egyik kosárból.

Tőlem szokatlanul én sem érkezem meg
korábban, sőt, már-már kínosan késésben is érzem magam, de nem akartam csak úgy
otthagyni a lányokat Chiasával. És... valljuk be, bébiunikornist tutujgatni
annyira nem mindennapi még egy varázslónak sem, hogy képtelen voltam túl korán otthagyni
őket.

Éppen akkor érkezem meg, amikor
kedvenc hugrabugos szívtiprónk elkezdi lepakolni, amit hozott, ezért mellette
is fékezek le.

- Jó reggelt! - köszöntöm én is
őket, és leteszem a táskámat a földre. Banshee a lábamnál ül le, akkurátusan
bámulja azt a kosarat, amiből Mattie bólintérje kerül elő, mivel hallja a
mocorgást. Jót mosolygom a kis közjátékon, és éppen a táskámat cipzározom ki
(amibe be lehet ugyan látni, de a rajta lévő tértágító bűbájnak köszönhetően
csak egy masszív feketelyuknak tűnik), és kipakolom belőle a nasit, amit
magammal hoztam (különböző külföldi mugli édességek és sós csemegék, amikre a
nyáron tettem szert, de én úgysem enném meg mindet, így szívesen osztozom
rajtuk), amikor a kis zöld botsáskautánzat megkörnyékez a vállamnál. Lassan
kiegyenesedem, és odatartom elé a kezem, hogy ha akar, rámászhasson.

- Bocsi, apróság, én sajnos nem
tudok nasival szolgálni - jegyzem meg a bólintérnek, majd belekukkantok a
kosárba, amiből az előbb Matt kivadászta. - Ezek nagyon jól néznek ki, Matt -
szólok oda a fiúnak, és egy halvány mosolyt is villantok rá. Ha Hexi megbékélt
a gazdájával és visszatért hozzá, kipécézem magamnak Moirát, és mellette
foglalok helyet. Banshee egyből melettem terem, egyáltalán nem zavartatja magát
a lány sólyma miatt, inkább az ölembe furakodik, hogy simogatást kuncsorogjon.

Miután mindenki
elhelyezkedett, Caidan egyből a kajába nyúlna és ha senki nem állítja meg,
akkor kiszed egy jó adagot először Matt dobozából és jó nagyot harap bele.

- Úúú... Ez rohadt finom! -
mondja teli szájjal, mire Phoebe egy dorgáló pillantást vet rá. Ő maga lassan
előhalászik Penny csomagjából egy csokis sütit, azt kezdi lassan majszolni.
Tiana természetesen csak egy salátát kér, így ő is Mattiéből eszik, Penny pedig
Dami mugli ételei közül kezd válogatni. Kicsit kérdezget, majd megállapodik egy
sós sütinél és azt próbálgatja, de láthatóan ízlik neki. Quinn hozzá sem nyúl
semmihez.

Mihelyt mindenki kapott kaját, Penny szólal meg. 

- Úúú, mit szóltok, ha
játszunk egy játékot? Ez ilyen ismerkedős... A lényege, hogy mondasz három
állítást magadról, egy hamis, kettő igaz és ki kell találnia a többieknek, hogy
melyik a hamis! Mit szóltok? - néz körbe csillogó szemmel a lány. Caidan csak
lelkesen bólogat, mert tele a szája, Tiana megrántja a vállát, de úgy tűnik, ő
is benne van. Quinn nem ad semmi reakciót, míg Phoebe kicsit közelebb csúszik,
szóval ő is benne van. 

- Ki akar kezdeni? - teszi meg meglepő módon Tiana a kérdést.

Csak egy mosolygós szemforgatással díjazom a kis zöld
kompániám árulását.

Legalább nem olcsó kínai másolat az... gondolom magamban
két fokozattal megbékélve a helyzettel.

- Köszönöm, igyekeztem... - mondom szerényen, ahogy felé
fordulva egy félmosolyt küldök neki. Következő pillanatban pedig Cadian
nyalábol egy nagyot a kosárból. Kissé elkerekednek a szemeim, ahogy majdnem
eltűnteti egy harapással az egyik szendvicset. Csak pislogok párat, ahogy
lassan megfejtem a mondanivalóját, majd egy kuncogást elfojtva rá is
rámosolygok.

- Örülök, bár nem teljesen enyém az érdem... - jegyzem
meg, utalva drága legjobb barátomra, akit kirángattam szombaton az ágyból
hajnalok hajnalán, hogy ezt a mesterművet elkészíthessük. Egy kis győzködés
után Hexi hajlandó elhagyni Damien vállát, így a fiú is leülhet. Leveszem a
szemüvegem, az ingemre akasztom, majd mélyet szippantok a levegőből. 

- Nagyon szép napunk van, meg kell hagyni! - mosolygok
körbe, majd Penny mellett helyet foglalok. Közben pedig Tiana arcát vizslatom,
hátha valamit le tudok olvasni róla. Mondjuk hogy ízlik-e neki a saláta, vagy
nem utálja teljesen a társaságunk... Hexi mindeközben össze-vissza mászkál
rajtam, majd Penny-n is, játszadozik a ruháinkkal meg a piknik lepedővel. Mivel
még nem vagyok éhes (azaz a kóstolgatások miatt már nem vagyok éhes), ezért
megbontom Moira BB drazséját, és egyet a számba veszek. Azzal a lendülettel elő
is kapok egy zsebkendőt, és vissza is köpöm.

- Ajj, nem hiszem el, ezzel a színnel mindig pórul
járok...- nézek csalódottan fintorogva az éppenhogy átharapott narancssárga
drazséra. Gyorsan el is csomagolom, és egy zárható tasakba teszem, amit
igazából pont ilyesmire számítva hoztam szemetesnek, majd a szám elé teszem a
kezem.

- Van valakinek valami mentolos cukorkája, vagy
szerencsés keze, amivel tud nekem egy nem hányás ízű drazsét adni? - nézek
körbe.

Miután így vagy úgy megoldódott a büdös száj problémám,
jó messzire eltolom magamtól a bűnös cukorkákat, és egy utó rázkódás után
inkább a teámból öntök magamnak.

- Ez egy nagyon jó ötlet, én szívesen játszanék! -
vigyorgok a lányra, hogy valaki hangot is adjon az egyetértésének.

- Hölgyeké az elsőbbség... - somolygok a lányokra, ahogy
a szám elé emeltem a kis pohárkát, majd bele is iszom a nedűbe.

- Próba... - vigyorodom el, miközben kiveszek egy kékes színű drazsét a csomagból és átnyújtom Mattie-nek.
Reméljük, áfonyás. Vagy mentolos, vagy hasonló.

A játékban természetesen én is
benne vagyok - szép is lenne a kezdeti ismerkedés alól kibújni az ismerkedős
prefektusi pikniken - szóval amikor a fiú megszólal, ha senki nem kezd,
megvonom a vállam, és beszélni kezdek.

- Tizenegy éves koromig
kosaraztam, határidőnaplót vezetek, és eredetileg macskát akartam venni.

A harmadik állításra Merlin, aki
egész eddig nyugodtan ücsörgött a vállamon, sértetten felvijjog, mintha csak a
gondolat is sértené. Halkan felnevetek és megsimogatom a tollait, ami
szerencsére viszonylag gyorsan meggyőzi, hogy akárhogy is álltam a macskákhoz,
azért most már nem cserélném el.

Kicsit félve veszem el Moirától a drazsét.

- Ha most ezzel megmérgezel, oda a barátságunknak… - “fenyegetem”
meg drámaian. Az arcom eltorzul, majd öklendezek egyet. Ahogy elérte a kis
színjátékom a hatását, felnevetek.

- Ezentúl te húzol nekem ilyeneket. Ez áfonyás -
mosolygok a lányra.

Nem gondolkodom sokáig az állításokon, bár elég
sportosnak tűnik, nem hiszem, hogy pont kosarazott. Legalábbis a határidőnaplót
meg a macskát jobban kinézem belőle.

- Szerintem az első a hamis - vonom meg a vállam. Ha nem
jó, akkor eggyel több dolgot tudok már róla, elvileg ezért van ez a játék.

- Hm - halvány mosolyra húzom a számat. - Egyéb tippek?

Végignézek Moirán, egy pillanatra
ráncba szalad a homlokom, amíg gondolkozom.<o:p></o:p>

- Én is a kosarazásra szavazok -
felelem végül, miközben egy szem gyanúsan sárga színű drazsét veszek a kezembe.
Egyelőre nem kapom be, csak akkurátusan nézegetem.<o:p></o:p>

Phoebe láthatóan nagyon
gondolkodik, mi lehet a jó, míg Quinn kb leszarja az egészet. Tiana-ról nehéz
bármit leolvasni, így Penny szólal meg először.

- Nekem valamiért a
harmadik állítás tűnik rossznak... - morfondírozik. 

- Én maradok Matt és Damien
mellé állok... - mondja Phoebe. - Nem nézem ki belőled, hogy ennyit kosaraztál
volna... Bár azt nem mondtad, mikor kezdted... - mondja szemforgatva. Tiana is
bólint, hogy ezen a véleményen van. 

- Akkor leszek én a
különc... - vigyorodik el hidegen Quinn. - Én a határidőnaplóra szavazok. A
Griffendélesek híresen szétszórtak, hogy éppen hősöket játszanak... Szóval
biztosan nem vezetsz - vigyorog gonoszan.

A mosolyom kicsit szélesebbé
válik, miközben odahúzom magamhoz a táskámat.

- Sajnos Quinnek igaza van, a
Griffendélesek híresen szétszórtak... - belenyúlok a táskába, és előveszek egy
kis bőrkötésű könyvet. - Pontosan ezért vezetek határidőnaplót, hogy legalább
kicsit ellensúlyozzam. A kosarazás nyert, a kviddics előtt foci párti voltam. Ki
a következő?

- Óóó... - mondja
morfondírozva Penny. Láthatóan hozzá tenne még valamit, de végül nem mond
semmit. 

- Hm, ha más nem szeretne,
szívesen folytatom én! - jelentkezik kicsit félénken Caidan. Ha nincs
ellenvetés, akkor folytatja. - Hmm... Szeretem a Gyógynövénytan órákat, van egy
nővérem és egy húgom, illetve mindig is szerettem volna bekerülni a Kviddics csapatba...
- néz végig mosolyogva a többieken.

Diadalittas mosollyal dőlök hátra. 5  pont a Hugrabugnak gondolom elégedetten. Majd
figyelmem az olcsó kínai másolatomra terelődik, mire összeszűkülnek a szemeim,
és vizslatni kezdem.

Ha az OKM-em lennék, melyik lenne a hamis… gondolkodom el
magamban. A gyógynövénytant azonnal kizárom, abból kivételesen jól teljesít,
ami pedig csak úgy lehetséges, ha szereti. A másik kettő már fogós ravasz
kérdés. Nem tudom a családi hátterét sem, meg simán szerethetne bekerülni
kviddicsre, csak nem tud, deee…

Körbe nézek, majd újfent én szólalok meg először.

- Szerintem a harmadik állításod hamis - nézek mélyen a
szemébe.

- Még egy pont a kviddicsre -
bólintok én is, miközben belenyúlok a Bagoly Berti dobozba... ezúttal egy zöldet
veszek ki, amitől rendesen félek, de azért hősiesen a számba veszem... hogy
kellemes mentol ízt tapasztaljak. Ez nagyon az én napom, ami a drazsékat
illeti.

Ide-oda kapkodom a szemem Matt és
Caidan között, öntudatlanul is megcsóválom kicsit a fejem. Tisztán emlékszem
rá, hogy a gyógynövénytant a kedvenc tárgyai közé sorolta... És mostanra, ha
tényleg akarta volna, már bekerülhetett volna a kviddics csapatba.

- A kviddics nem igazán tűnik a te
stílusodnak - jegyzem meg én is. A válasz után bekapom a sárga színű drazsét,
és látványosan elfintorodom. Inkább ki sem jelentem, milyen íze volt.

Penny elgondolkodik, majd ő
is a kviddicsre szavaz, ahogy Phoebe is. Tiana a tesós állítást szavazza
Quinn-nel egyetemben. Caidan félénken elmosolyodik. 

- Tiana és Quinn nyert! -
mondja. Phoebe kicsit frusztráltan néz Tiana-ra és Quinn-re.

- Honnan tudtátok?! - kérdezi.

- Én csak tippeltem... -
rántja meg a vállát Quinn. 

- Én... Tudtam... - vallja
be Tiana. 

- Honnan? - kérdezi
meglepődve Penny is, de a lány csak a vállát vonogatja, szóval Penny inkább
visszafordul Caidan felé. 

- Nem is tudtam, hogy
szerettél volna kviddicsezni! Miért nem jelentkeztél soha? - kérdezi tőle.
Caidan kicsit lesüti a szemét.

- Hááát... Másodikban
próbálkoztam, de nem vettek fel... Azóta is van egy tökéletes Őrzőnk... -
pislant fel félénken, büszkén és kissé áhítozva Moira-ra. - Szóval... Igen...
Utána meg rájöttem, hogy tényleg nem vagyok jó benne, maximum Őrzőnek, ami meg
foglalt volt, szóval... Csak egy örök álom maradt... - vallja be szomorúan,
mire Penny megsimogatja a karját.

- Nem baj, cserébe egy
csomó mindenből jó vagy! - vigasztalja, mire Caidan rámosolyog. Egy kicsit sem
érződik, hogy neheztelne Moira-ra emiatt.

- Na, és a tesós kérdés? - teszi fel Phoebe a kérdést. 

- Két nővérem van, nem egy
nővérem és egy húgom... - rántja meg a vállát. - Néha kicsit nehéz velük, de...
Azt hiszem, jól elvagyunk! - mosolyog barátságosan, melegen.

Ezek után van egy kis
szünet, de utána Penny jelentkezik önként. 

- Oké, szóval hadd
gondolkodjak egy percig... - látszik rajta, hogy erősen gondolkodik. - Na....
Úgy érzem, kevés barátom van... Aztán úgy érzem, hogy kevés igaz barátom van...
Végül pedig a legnagyobb félelmem az, hogy teljesen egyedül maradok.... - néz
körbe a lány mosolyogva, ahogy egy drazsét dob a szájába... Majd elhúzza a
száját és diszkréten kiköpi.

Majdnem félrenyelem a legközelebbi
drazsét, ami elég életveszélyes lenne, szóval hála az égnek nem történik meg.
Azért gyorsan szétrágom, és iszok rá. Gyorsan személyes témákra tévedtünk a
"kviddics és kosár" kérdések közül. Belegondolva, talán az elsőt
tudom a legkevésbé elképzelni. A hugrabugosok elég szociális emberek, Penny is
aranyos lány, nehezen tudom elképzelni, hogy tényleg kevés barátja legyen...
az, hogy keveset érez magához igazán közel, már sokkal valószínűbb. Ezzel pedig
az egyedülléttől való félelem sokkal kompatibilisebb... én nem láttam a mumust
a szakkörön, így sajnos nem tudom megtippelni, milyen alakot ölthetett neki...

- Szerintem az első a hamis -
motyogom, kicsit még mindig feszülten, mert nem szívesen turkálok valakinek
ennyire mély érzéseiben.

Erősen gondolkodóba esem. De természetesen csak az első
sokk után, hogy hasonló gondokkal küzd mint én. Nem csoda, hogy jól kijövünk,
huh? mosolygok a lányra ilyen ezt átérzem üzenetű mosollyal. Szóval, mint
említettem, gondolkodom tehát vagyok.

Őszintén szólva, nem gondolnám, hogy pont az a legnagyobb
félelme, hogy egyedül marad, de nekem kissé olyan érzésem van, hogy a két
barátos állítás üti egymást. Végül a lány szemébe nézek.

- Nos, én nem feltétlenül azt gondolom, hogy a legnagyobb
félelmed lenne, hogy egyedül maradsz, de nekem nagyon üti egymást az első kettő
állításod… - gondolkodom hangosan. - Egyelőre még azért vacillálok a kettő
között! - mutatom fel a mutatóujjam. Így megvárom a többiek tippjét, közben
pedig figyelem a lány reakcióit.

Penny állításain alaposan
gondolkodóba esem. "Kicsit" személyes ez az egész, én egészen
biztosan nem akarnék ilyesmit megosztani az itt jelenlévőkkel, bár a lány elég
közvetlen - a legtöbb hugrabugoshoz hasonlóan. Az emberek furcsa dolgoktól
tudnak félni, de az egyedüllét olyan... nem is tudom. Azt hiszem, végső soron
attól mindenki fél.

- Én a hármasra tippelek - bököm ki
végül. Leveszem a szemüvegem, és a pulóverem ujjával törölgetem meg, amíg a
többiek válaszolnak. A maszattól lassacskán semmit sem láttam már.

- Én is az elsőre
tippelek... - méregeti Phoebe a lányt, mire OKM is bólint egyet.

- Csatlakozom... - mondja.
Tiana elgondolkodva néz egy ideig, ő sem válaszol egy ideig, mint Matt.

- Mindegy... Legyen a
második - sóhajtja unottan Quinn, elkezdi piszkálni az egyik pokrócot, miközben
a távolban kezd kémlelni.

Matt előtt még Tiana szólal
meg. Hosszan nézi a lányt.

- Szerintem is a harmadik a
hamis... - mondja végül, ezután mindenki Matt-re néz, hogy válaszoljon.

Valamiért nem hagy nyugodni a
tudat, hogy ugyanaz lenne Penny legnagyobb félelme is, mint az enyém, és
egyszerűen nem tudom elengedni, így sóhajtok.

- Szerintem is a harmadik a
hamis... - mondom végül.

Penny egyszer végig néz
mindenkin, majd enyhén szégyellősen elmosolyodik.

- A harmadik a hamis... -
árulja el.

- Miii?! Hogy lehet? Az
első és a második között kellett volna lennie a különbségnek!!! - tajtékzik
enyhén Phoebe.

- Nem... Valóban úgy érzem,
hogy igaz barátom kevés van... Rájuk bármikor bármilyen helyzetben számíthatok
és bármit elmondhatunk egymásnak... De számomra a barát nem egyenlő azokkal az
emberekkel, akikkel csak így elvagyok, ők inkább ismerősök. Barátok azok
közelebb állnak azért hozzám, de nem tudnak mindent rólam és én sem róluk. Nem
feltétlen az első lenne, akit keresnék a bajommal. Az ismerőssel pedig bármikor
elvagyok, de semmi komolyabb nincs...

- Te honnan tudtad? -
fordul halkan Caidan Tiana felé, mire a lány megvonja a vállát, de nem válaszol.

- Akkor mi a legnagyobb
félelmed? - kérdezi meglepő módon Quinn.

- A vérfarkasok... -
válaszolja kicsit komoran a lány.

Önkéntelenül is elmosolyodom. 

Tudtam!

Örülök neki, hogy végül hallgattam a belső megérzésemre.

Mikor Penny elkomorul a legnagyobb félelmét említve, ha a
keze a földön van, ráteszem az enyém, és bátorítóan megszorítom, tekintetemmel
pedig azt ütenem neki: én mindig itt leszek neked.

Utána vidámabban mosolyogva felnézek.

- Ki a következő?

Matt a kézfogás közepette
úgy érezheti, mintha valaki figyelné, szóval ha körbe néz, kiszúrhatja Elise-t.
Sejtheti, hogy éppen elkapta róla a tekintetét, de nem lehet teljesen biztos
benne. A lány Tommy és Gemma társaságában ülnek a fűben. Tommy és Elise
tanulnak, Gemma is próbálkozik, de erős túlzás, hogy halad is, mert folyton
elkalandozik. Mondjuk, Elise is oda-odapillant a prefektusok felé...<o:p></o:p>

- Uff.
Ezt átérzem - motyogom a vérfarkasos megjegyzésre. Oké, én erklinget fogtam ki,
de a nagy, karmos izé definícióba a vérfarkas is tökéletesen belefér. 

Mattie megszorítja a kezét, hogy öntsön belé egy kis lelket - nem meglepő, a srác elég
csupaszív ahhoz, hogy mindenkibe próbáljon egy kis lelket önteni, ha baj van.
Közben azonban nekem is eléggé jár a tekintetem, hogy kicsit ráláthassak a
hollóhátas tanulókörre...

Penny Matt
"titkos" bátorítására csak a fiúra mosolyog, majd egy pillanatra a
fiú vállára hajtja a fejét és elmormol egy kedves "Köszönöm"-öt. Pár
pillanattal később elveszi a fejét, majd még egyszer csillogó szemmel a fiúra
mosolyog, de most már teljesen jól van, hála Matt-nek is.

Valamiért furcsán érzem magam, de mielőtt törődhetnék
vele, Penny a vállamra hajtja a fejét, mire lehellek egy puszit a hajába a feje
búbjára. Nagyon kedvelem Pennyt, már-már olyan, mintha a kishúgom lenne. Végül
eltávolodom tőle és viszonzom a mosolyát. Kérdésem közben felveszem az egyik
teás termoszt, és töltök magamnak. Csak azután nézek körbe, miután feltettem a
kérdésem, és belekortyolok a teába. És pont sikerül elkapnom Elise tekintetét,
aki éppen gyorsan elpillant. Vagy csak beképzelem. Nem tudom... De ez elég
számomra, hogy félrenyeljem a teámat, és instant fulladási rohamot kapjak tőle.

Annyira csinos... konstatálom magamban, még fulladásom
közepette is.

Penny még egyszer megcirógatja
a fiú hátát, de mikor Matt köhög, akkor meg is csapkodja a hátát.

- Minden okés? - kérdezi
Caidan is. Phoebe már készül, hogy alkalmazza a megfelelő elsősegély
mozdulatot, de valószínűleg nem lesz rá szükség.

Tiana csak a szemeit
forgatja, majd gyorsan inkább meg is szólal.

- Leszek akkor következő...
- egy nagyot sóhajt. - Van egy húgom, aki tizenkét éves. Az anyám modellkedése
miatt én is szoktam és később ha nagyon muszáj, folytatom is. Büszke vagyok a
családomra.

Ezek után hátradől és
kivesz egy nagyon cukros-csokis sütit és gyorsan elfogyasztja, majd veszi is a
következőt. Mindezt úgy, hogy se ő, se semmi más nem lett maszatos, sőt, egy
morzsa sem hullott le.

Mikor Matty köhögni kezd, azonnal odafordulok, de Penny
már korábban ott terem, hogy segítsen - a srác úgy tűnik, időben levegőhöz jut.
Még csak az kellett volna, prefektusként első nap tea általi fulladásban
elveszíteni egy barátomat. Azért én is odahajolok, kicsit a vállára téve a
kezét.

- Matty. Ha iszol, ne vegyél levegőt. Mindkettőre van idő
- leginkább viccelődni próbálok, mert sejtem, hogy azért van oka a hirtelen
félreszaladt innivalónak, amin a figyelemelterelés is segíthet.

Őszintén szólva, az eddigiek közül Tianával vagyok a legjobban meglőve. A mardekáros
lányról tényleg nem tudok sokat. A modellkedést kinézem belőle, feltűnően szép
lány, de a másik kettő... húga végülis lehet, nem jut eszembe, hogy mondott
volna róla valamit, de a specifikus életkor kicsit még nehezíti a dolgot. És
hogy büszke-e a családjára... ha az anyja modellkedését követi, akkor végülis
valószínűleg értékeli a munkáját. De a mardekárosok között sok a nagymúltú
család, és a családi dráma is, szóval egyáltalán nem biztos, hogy minden
annyira felhőtlen körülötte.

- Legyen a harmadik - mondom végül. Nem vagyok benne biztos, de valahogy afelé
húz a megérzésem.

Mikor Tiana megszólal, leplezetlen
kíváncsisággal emelem fel a fejemet és fordulok felé. Sosem érdekelt
különösebben a lány, nem kifejezetten az én társaságom - ami mondjuk nemigen
szűkíti le a kört, tudom -, de rájövök, hogy keveset tudok róla. Még ház- és
csapattárshoz képest is. Van egy húga, ez biztos: vagy nem boszorkány, hiszen
nem láttam még a kastély falai közt (márpedig tizenkét évesen illenék itt
lennie), vagy nem tizenkét éves... A modellkedést könnyen el tudom képzelni, és
úgy rémlik, az anyja is csinálja, de hogy van-e ok-okozati összefüggés... Gőzöm
sincs. Hogy büszke-e a családjára? Jó kérdés. Én büszke vagyok az enyémre, de
nem dicsekszem velük... Ugyanakkor nem is titkolózom.

Amíg őt és Moirát hallgatom, a
homlokom nem túl mély ráncba szalad. Közben a kezembe veszek egy szem sütit,
szórakozottan félbetöröm, és elmajszolom. Körbenézek, a többiek reakcióját
lesem, majd végül kissé feljebb tolom az orromon a szemüvegem.

- Azt hiszem, a hármas a hamis -
jelentem ki, miután elmajszoltam a félbetört keksz másik felét is.

Elise vet egy pillantást
még a prefikre és pont elkapja a puszis jelenetet. Ő maga is meglepődik, de...
Kicsit mintha rosszulesne neki az egész. El is kapja a tekintetét, visszanéz a
könyvére, de nem fogja fel, mi van a papíron. Na, nem mintha a barátait át
tudná verni. 

Szerencsére Tommy csak egy
jelentőségteljes pillantást vet rá és belül arra gondol, hogy foghatott ki két
olyan barátot, akikről süt, hogy szívesebben töltenének több időt együtt,
mégsem veszik észre a másik jeleit. És közepesen örült annak, hogy középen van
ebben az egészben... De maga sem tudta, miért.

Gemma Tommy-val szemben nem
volt ilyen kíméletes és csendes. Beledobott egy pennát Elise könyvébe, mire a
lány felnézett. 

- Hé, Csiperkerjóska, vagy
ki az a csaj, akit már emlegettetek... Jó reggelt! Kicsit sem feltűnő, hogy bámulod
a prefiket... Csak nem sajnálod, hogy nem Phoebe helyén ülsz? - kérdezi egy
vigyorral, de pont azzal, hogy ez csak a kérdései eleje, a bemelegítő, igazából
nem is ezt akarja kérdezni.

- Mi?! Nem, nem akarok
prefektus lenni... Nem is lennék jó... - szabadkozik rögtön a lány.

- Jaaa, mert Phoebe annyira
jó prefi lesz... - forgatja a szemeit Gemma. - Hagyjuk már...

- Rend lesz, az biztos... - motyogja közbe Elise. 

- Oké, lehet, hogy prefi
nem lennél, de valakivel szívesen töltenéd ott az idődet, nem? - löki meg a
lány vállát a sajátjával. Tommy csak egy figyelmeztető pillantást küld a
lánynak, de az tudomást sem vesz róla. 

- Annyira nem hiszlek el...
- sóhajtja frusztráltan Elise, miközben beletúr a hajába. Persze a kérdés miatt
megint arrafelé néz. - Egyszerűen csak elbambulok néha, oké? Nem kell rögtön
összeboronálni... - forgatja a szemeit, majd jelentőségteljes pillantást vet a
lányra, aki csak kuncogva ráhagyja a dolgot, de azért Tommy-val vált egy
pillantást, mielőtt ők is visszatérnek a tanulnivalóhoz. Azért Elise-ben még
egy ideig kavarognak a gondolatok, néha ígyis odanéz, de igyekszik tanulni.

Cadiennek fuldokolva válaszolok, ám mikor meglátom
Phoebe-t mozgolódni, nagyon gyorsan abbahagyom a fuldoklást, mert megijedek.

- Igyekszem ezt legközelebb észben tartani! - mosolygok
hálásan Moirára. Miközben hallgatom Tiana kérdését, körbe nézek ismét. Elise
éppen akkor nem néz ide, és Tommy testbeszédéből látom, hogy valami nincs
rendben, ugyanakkor nem komoly a dolog. Összeráncolom a szemöldököm. Látom,
hogy van valami. Mielőtt azonban agyalhatnék rajta, találkozik a tekintem a
lányéval. Rámosolygok. (Mivel gondolom Elise elkapja a tekintetét, ezért Mattie
bemerevedik kicsit, és arcára fagy a mosoly)

Utána inkább visszatérek a játékhoz. Hallottam amit Tiana
mondott, de csak most kezdenek leesni. Azt tudom, hogy van egy kvibli húga, meg
az apját is jól ismerem. Illetve a családi helyzetét is. Viszont nem akarok
tapintatlan lenni, így nem kérdezem meg, amit akarok. Végül döntök.

- Szerintem nem 12 éves a húgod, tehát az első a hamis…

Penny elngondolkodik egy
kicsit, addig a többiek válaszolnak.

- Szerintem rohadtul nem
akarod folytatni a modellkedést... - mondja unottan Quinn, ránéz az órájára.

- Szerintem fiatalabb húgod
van... - gondolkodik hangosan Caidan és Phoebe is egyet ért vele. Penny ránéz
egy pillanatra Matt-re, mivel ő is tisztában van vele, aztán elmosolyodik.

- Mondjuk, hogy úgy
gondolom, hogy izgalmasabb életre vágysz, mint a modellkedés... - válaszolja
végül, mire Tiana felsóhajt és megforgatja a szemét. 

- A harmadik a hamis... -
mondja unottnak tetsző hangon, de az ügyesebbek érezhetik, hogy azért nem
ennyire érdektelen neki a dolog. 

- Meg szabad kérdezni, hogy
miért? - próbálkozik Caidan, mire egy kifejezéstelen pillantást kap a csajtól.

- Nem... Így is többet
tudsz, mint szeretném... - húzza el a száját.

- Akkor ez azt jelenti,
hogy a húgod... Kvibli? - kérdezi kicsit sem tapintatosan, enyhe mosollyal
Quinn.

- Quinn! - szól rá Penny.
Tiana nem illetődik meg, csak flegmán végig méri a srácot.

- Képzeld el... Micsoda
matek kellett ehhez... - forgatja a szemeit, de ebből is érezhető, hogy
komolyabb számára ez a dolog.

Van egy kis kínos csend, de
aztán Phoebe szólal meg.

- Őőő... Akkor leszek én...
- mondja, majd elgondolkodik. - Oké... Első: a kedvenc ízem a savanyú. Második:
ha nagy leszek, építész akarok lenni. Harmadik: szeretek híreket olvasni és
tájékozott lenni.

Nem akarok rosszindulatú lenni, de
ez annyira nem lep meg. Nem véletlenül erre tippeltem. Azért a Mardekárban -
tudom, fúj, fúj, sztereotípia, így van, nem jó dolog - előfordul ez az attitűd.
Persze, értem, hogy Tiana számára nehéz lehet a dolog, de őszintén szólva, első
gondolatra jobban sajnálom a húgát. Nekem sosem volt rendes, normális családom,
az intézet volt mindig, de még így is szörnyű belegondolni, hogy milyen lehet
az, ha van családod, csak éppen nem tartanak magukkal egyenjogúnak, mert
varázstalanul születtél. Meg aztán, a varázsvilág eleve izgalmas, tele van
fantasztikus dolgokkal, és mindig örültem, hogy a része lehetek. Pocsék lenne
látni belőle egy villanást, csak azért, hogy tudjam, nekem sosem lesz helyem
benne.

Phoebe megjegyzéseivel nem nagyon
tudok mit kezdeni... sikerült három olyan általános információt bedobnia,
amiből nehéz választani. Legalább a kört szinte biztosan nyerni fogja.

- Egyes - mondom összehúzott
szemmel, miközben a számba veszek egy újabb drazsét. Rendesen féltem a halvány
barnás színtől, elég sok mindent rejthet, de amikor kellemes tejcsokoládé ízt
érzek, kezdem úgy érezni, hogy ma rám mosolyog a szerencse.

Hosszan vizslatom Tianát, amíg a
többiek is megteszik a tétjeiket. Mikor aztán kiderül, hogy jól gondolkoztam,
hümmögök egyet, és elraktározom magamban az információt. Ki tudja, mikor jöhet
még jól.

Quinn kviblis megjegyzésére
megforgatom a szemem, mellettem a macskám is helytelenítően mürrent egyet -
hiába, egy rugóra jár az agyunk. Bár a szüleinkre-nagyszüleinkre jellemző
vérségi kérdés szerencsére eléggé lejárt lemez, még mindig akadnak, akik
szeretik felsőbbrendűnek érezni magukat... Úgy érzem, Tianának ez a legkisebb
problémája a családjával. Kicsit hátradőlök, a karomon támasztom meg magam.

Önjelölt főnökasszonyunk
visszaterelte a játék folyását egy szelídebb - és sokkal unalmasabb - mederbe.
A harmadik állításán akaratlanul is elmosolyodom, a szám elé is kapom a kezem,
hogy elrejtsem a reakciót. Phoebe-nek ezt a mondatot valószínűleg kimondania is
fájt... Ő ne lenne jól informált?

Az első és az utolsó ember, akit
ismerek és tudom, hogy a savanyú a kedvenc íze, a nővérem, de őt a fejére ejtették,
és Phoebe gyökeres ellentéte... Az építészetet pedig ki tudom nézni belőle. Fáj
beismernem, de ez az idegesítő mértékű alaposság még illik is ehhez a
szakmához.

- Szerintem is az egyes a hamis -
mondom, miközben elveszek egy szem drazsét. Halványsárga színű, így
szkeptikusan meredek rá, hisz az előbbi sárga színű darab gyanúsan trollpisi
ízű volt. Végül a levegőbe dobom a drazsét, és a számmal kapom el...
Szerencsémre vaníliás, így az aggodalmam el is illan.

- Tényleg már tizenkettő? Azt hittem csak most lesz
annyi… - motyogok inkább magamnak. Nem ismerem túlzottan Tiana családját, de
hallottam sokat felőlük apáméktól, láttam is egyszer a kislányt. Na mindegy.
Ezt benéztem…

Cadian kérdésére csak megrázom a fejem, hogy ne firtassa
tovább, Quinnre pedig Pennyvel egyetemben szólok rá.

Hálistennek Phoebe szakítja meg a dolgot. Fogalmam sincs,
hogy mi a kedvenc íze, de úgy gondolom varázslótanoncként kicsit izgalmasabb
karrierre vágyik az ember. No meg Phoebe-ből inkább kinézek valami miniszteri
szerepkört, amilyen összeszedett.

- Szerintem a második. Sokkal több van benned, hogy
leragadj az építészetnél, véleményem szerint.

Válaszadás után megint elvándorol a tekintetem Elise-ék
felé. Ha Tommy boi felém tekint, mosolyogva intek neki egyet, majd visszafordulok
a többiek felé.

- Nem, már elmúlt -
válaszolja Tiana röviden. Nehéz kiolvasni belőle, hogy ő hogy áll ehhez az
egészhez.

Penny és Caidan
elgondolkodnak, Quinn továbbra is az óráját vizslatja, Tiana pedig szintén most
kicsit unottnak tűnik.

- Oké, szerintem is az első
a hamis - mondja Penny.

- Legyen a második,
egyetértek Matt-tel - mondja a fiúra mosolyogva Caidan.

- Harmadik... - rántja meg a vállát Quinn.

- Egyáltalán tudod, mi volt
a harmadik? - néz rá felhúzott szemöldökkel Tiana.

- Nem... - mondja a fiú, mire Tiana a szemét forgatja.

- Szerintem is az első a hamis... - adja meg az uccsó választ Tiana.

- Egész jók vagytok -
hummog Phoebe. - Az első a hamis amúgy... Ja, és köszi, ez jól esett - ejt meg
egy halvány mosolyt Matt és Caidan felé.

A pillanatot Quinn rontja
el. Feláll.

- Na, így is egy órát itt
szenvedtem veletek, nekem mára elég, na pá! - int és indulna.

- Hé, de te még nem is
voltál! - szól rá szemöldökráncolva Phoebe.

- Leszarom - sóhajtja a
srác.

- De ha nem tetszik a
játék, szólhatsz, nem kell elmenned emiatt - mondja szelíden Penny, de a fiú
figyelmen kívül hagyja.

Az előttünk kibontakozó jelenetet
néma csendben ülöm végig. Érzem, hogy megrándul egy apró izom az arcomon Quinn
stílusától, így mikor hátat fordít nekünk, elsőkörben Pennyhez szólok.

- Nem a játék derogál neki, hanem a
társaság, lányok - szólalok meg kissé rezignáltan, miközben Quinn után nézek
kár hogy ez nem az a kari, aki még le is csekkolná hátulról, de anyway. -
Hagyjátok... Ha nem akar maradni, mindannyiunknak jobb, ha elmegy. Rengeteg
alkalmunk lesz még összeszokni - fejtem ki a lehető legdiplomatikusabban a
véleményem, és megcsóválom egy kicsit a fejem.

Quinn megmozdulására elhúzom a
számat. Wow. Visszaszívom, Tianával előítéletes voltam, a csaj kimondottan jó
természetű hozzá képest.

- Mindenesetre szuper lesz együtt
dolgozni, ha valaki ennyire imádja a csapatmunkát - morgok.

- Ha ez érdekel, persze csináld, hisz az a legjobb, ha
szereted a munkád. De szerintem te egy minisztériumi állást is élveznél. Az
ottani pörgést, nagy esetszámot, meg ilyeneket - vonom meg a vállam mosolyogva.

Quinn hirtelen távozni vágyására nem szólalok meg el
elsőre. Daminak csak megrázom a fejem. Én sem kedvelem, de nem kellene, hogy
feszültség legyen köztünk. Ugyanez vonatkozik Moira morgására is.

- Ha tényleg akarsz menni, akkor legalább ezeket vidd
magaddal… - lebegtetek az orra elé egy szendvicset, meg üdítőt. - Remélem azért
te is nyitottabb leszel felénk, tekintve, hogy egy csapatot alkotunk. Én
örülnék neki, ha maradnál- Bár nem szívlelem a srácot, ebben együtt vagyunk.
Éppen ezért kellene félretennünk a nézeteltéréseinket is, és kicsit jobban
megismerni egymást. Végül pedig rámosolygok. Félig őszintén, de ez haladás.
Igyekszem na! Ha nem marad, ennyit mondok még neki:

- Pihend ki magad!

Quinn senkire sem reagál
kifejezetten, csak irritáltan felsóhajt és int.

- Phoebe! Majd szólj, ha
van valami... Na pás! - mondja és lelép.

- Hát, ez szuper... -
morogja Phoebe.

- Mindegy, mi megpróbáltunk
mindent... - mondja nyugtatóan Penny.

- Akkor? Fiúk? - néz Caidan
a két kimaradt srácra.

Damienre nézek, de nem látom rajta a kitörő lelkesedést,
hogy ő akarna következni, így előzékenyen megköszörülöm a torkom.

- Akkor jönnék én, ha nem bánjátok… Hmm… - kicsit
elgondolkodom.

- Az első állításom az az, hogy nem jártam még tilosban
itt, a Roxfortban… aaaa második, hogy engedély nélkül lovagoltam egy sárkányon,
ennek következtében eltört a kezem, a harmadik pedig, hogy első három évemben
feleségül akartam venni Sinistra professzort! - kíváncsian várom a reakcióikat
és a válaszaikat.

Mikor Matt bevállalja, hogy jön
következőnek, egy hálás mosolyt villantok rá. Nem is tudom, mit mondhatnék...
Nem tartom annyira érdekesnek az életem egy olyan aspektusát sem, hogy
feltétlen meg akarjam osztani.

Amíg Matt beszél, leveszem és
megtörlöm a szemüvegem, a szabályszegésre hümmögök egy kicsit. Sinistra
professzor említésére akaratlanul is a markomba nevetek (ooc: ha van valakinek
jobb megfelelője a chuckle igére ebben a kontextusban, please tell me), de
egyelőre csak kíváncsian várom a többiek tippjeit.

Amikor Matt jön, komolyan
elgondolkodom. Jó opciókat sorolt - azt tudom, hogy eléggé állatbolond, az
életemet menti meg néha a dologgal, így ha valakiből kinézem, hogy tizenöt
évesen sárkányokon lovagol engedély nélkül az pontosan ő. Mondjuk van valami
egyszerre vagány, és egyszerre nagyon vicces abban, ahogy az általánosságban túl
kedves és jószívű srácot elképzelem egy magyar mennydörgő hátán ülve, valami
nagy középkori várat ostromolva. 

- Létezik, hogy vagy annyira
eminens, hogy sose sértettél szabályt? - motyogom játékosan, mikor átgondolom
az első megjegyzését, és nyúlok a teámért, hogy igyak egy kortyot... amikor
elhangzik az utolsó mondat.

Sikerrel félrenyelem a teát.
Esküszöm, a fulladás ezen a délutánon fertőz. 

- Na jó, ha nem ez nyer, akkor
fene az ízlésedet, de tippre hármas - mondom félig még mindig krákogva. Azt
azért tudom, hogy Mattie-nek elég rendesen tetszik Elise a hollóhátból. Bár
mindannyiunknak van az az elérhetetlen ideál, akivel sose gondoljuk komolyan a
dolgokat, és ez simán lehet egy tanár, egyszerűen gondolom olyan romantikusnak
a fiút, hogy nála inkább megmarad a reális, aranyos szinten a dolog.

- Szerintem tuti sértett
szabályt... - válaszolja Tiana Moira-nak. - Szerintem az egyes a hamis -
mondja.

- Én inkább a másodikra
tippelek - morfondírozik Phoebe is. 

- Szerintem is a hármas a
hamis - mosolyog Caidan Moira-ra.

- Hm... - Penny sokáig
gondolkodik. - Én is a kettesre tippelek - mondja végül halkan.

- Legyen az egyes - mondom be
végezetül én is a tippemet, és elveszek egy szendvicset Mattie kosarából. Na,
nem mintha az evéssel túl sokáig tologathatnám, hogy rám kerüljön a sor...

Veszek egy mély levegőt.

- Az első volt a hamis… - sütöm le lányos zavaromban a
szemeimet. - Nem vagyok rá túl büszke… - nézek végül fel.

- Akkor te leszel a csapat morális
iránytűje, Mattie - nevetek, miközben megszorítom a srác vállát. Lehet, hogy
sértett szabályt, de az, hogy elhinnénk róla, hogy nem, és még most is
szégyenkezik, röviden leírja, hogy mennyire rendben van a srác.

Kicsit értetlenül nézek.<o:p></o:p>

- Én? Mármint… azt hittem… szóval… ti is sértettetek már
szabályt? - nézek kissé összezavarodva. - Azt hittem egyedül vagyok ezzel…

- Griffendéles vagyok - vonom meg
a vállam. - Sztereotíp Griffendéles tuti, hogy bátorságpróbának tekinti
elsőben, hogy bemenjen mindenhová, ahova nem kéne.

Penny csak somolyog, van
egy olyan érzésetek, hogy pontosan tudta a választ, csak nem akarta azt
mondani. Tiana csak a szemeit forgatja, Phoebe-nek leesik az álla.

- Hogy te, Matt?! Ezt nem
gondoltam volna! - hüledezik. 

- Senki sem tökéletes,
mindenki szokott hibázni - vonja meg a vállát Caidan Matt kommentjére. Ezután
ha nincs több hozzászólás, csendben mindenki Dami-ra kezd nézni várakozóan...

A nagy ledöbbenéseken csak jót
somolygok a szendvicsem majszolása közben. Senki sem szent, még Mattie sem, de
a nyakamat tenném rá, hogy nem a saját szórakozása miatt változott pár percre
rebellis tinivé valamikor a múltban.

Mikor aztán kezd túl sok szempár rám
szegeződni, lenyelem a falatot, és nagyot sóhajtok.

Mit is mondjak... Egy pillanatra
beharapom az alsó ajkam gondolkozás közben. Igen... ez jó is lesz.

- Első állítás: az orrom hegyéig sem
látok a szemüveg vagy a lencséim nélkül. - Itt feljebb tolom az orromon a
kérdéses kiegészítőt, és igyekszem nem szemkontaktust keresni senkivel.
Nehezemre esik, szeretek az emberek szemébe nézni, mikor hozzájuk beszélek. -
Második: apám tanított meg seprűn repülni 2 éves koromban. Végül a harmadik:
szeretnék egyszer egy saját motort.

Amint elhallgatok, rögtön folytatom az evést.

Kicsit összeráncolom a szemöldökeim. Tudom, hogy Daminak
rossz a látása, és azt is, hogy közelre lát rosszul… Ám a kifejezés, hogy az
orrom hegyéig sem látom így igazzá válhat. Megdörzsölöm az állam, hümmögök
egyet. Azt is tudom, hogy az apjának nyoma veszett, amikor Damen még kicsi
volt, valamint hogy nagyon közeli kapcsolatban van a nagybátyjával. Ezért
megteszem a tétjeimet.

- Bár egy kicsit összezavartál, de legyen a második a
hamis… - mondom ki végül a tippemet elsőként. Közben pedig intek az arra
elhaladó Ainak, aki lelkesen lóbálja a karját irányunkba.

Mattie tippjére csak somolygok egy
kicsit, de mást nem reagálok. Az integetésére azonban felnézek, Ai-ra
mosolygok, és én is visszaintegetek neki. Észre sem veszem, de talán egy kicsit
el is pirulok...

Daminak lehet, hogy fel sem tűnik, de én észre veszem az
elpirulását. Aztán Ai felé fordulok, aki szintén úgy viselkedik, mintha
zavarban lenne, majd hümmögve elmosolyodom.

Jó választás… Damen vigyázni fog rád! Így kicsit
megnyugodhatok, hogy rajtam kívül más is fokozottan odafigyel a galibák
hercegnőjére.

Mindenki tovább
gondolkodik, mint az átlag, majd Mattie után a többiek is válaszolnak.

- Hm, szerintem a harmadik
a hamis. Nehezen nézem ki belőled ezt a fajta... Lazaságot? Talán ez a legjobb
szó... - gondolkodik Phoebe.

- Én a másodikra szavazok -
mondja Penny és Caidan teljesen szinkronban, majd mindketten intenek Ai-nak
szintén mosolyogva. Tiana egy ideig fürkészi a társát, aztán egy sóhajjal
válaszol.

- Én is a másodikra
tippelek - mondja végül színtelen hangon.

Elgondolkozom. Elég nagy
kviddicses vagyok, annak ellenére, hogy 11 éves koromig nem is láttam seprűt -
így egy kicsit nehéz megítélni, hogy vajon a kétéves kor mennyire korai a
kezdéshez. De azért kicsit kevésnek hangzik... más akkor még járni is alig tud.
A többi már sokkal könnyebben elképzelhető.

- Szerintem is legyen a kettes -
mondom végül, de kicsit látszik rajtam, hogy még bizonytalan vagyok.

Mikor mindenannyian válaszoltak,
faarccal végignézek újdonsült "kollégáimon".

- Mindenki talált és tévedett is -
jelentem ki, és féloldalasan elmosolyodom. Ha valaki megpróbál közbe vágni,
finoman leintem, és folytatok. - Kíváncsi voltam, melyikőtök mit gondol,
úgyhogy... két hamis állításom volt. Valóban az apámmal tanultam repülni, de
kicsit később, 3 évesen.

Tartok egy kis szünetet, mielőtt
folytatnám, és iszok néhány kortyot, majd megköszörülöm a torkomat. - A
harmadik pedig... szigorúan véve már van egy motorom. Az apámé volt. Szeretném
majd kipofozni, de eléggé hátul van a bakancslistámon.

- Te amúgy közelre nem látsz jól, ha nem tévedek… - nézek
rá összeráncolt homlokkal.

- Mm-hm, de hét közben mugli
kontaktlencsét hordok - biccentek egy aprót, és Mattie felé fordulok. -
Édesanyám családjában szinte mindenki vaksi volt. Jártunk több gyógyítónál, de
mivel örökletes, még varázslattal sem javítható.

- Arról is tudok - legyintek. - Csak kicsit megkavarodtam…
előfordul.

- Azta! De megnézném a
motort! - mondja lelkesen Caidan.

- Három évesen repülni? Még
a végén lekörözöd a híres-neves Harry Potter-t - forgatja a szemeit Tiana, de
mintha kicsit le lenne nyűgözve a társától. Phoebe felháborodottan teszi csípőre
a kezét.

- De nem ez volt a szabály!

- Ugyan már, ez egy játék -
mondja szelíden Caidan.

- De...

- Nem ezen múlik - mondja Penny is.

- Na, jó... Igazából
érdekes volt - mosolyodik el a végén Phoebe is.

Innentől kezdve pedig hangulatosan telik el a délelőtt. Meglepően jót tudtok beszélni, ismerkedni,
még Phoebe és Tiana is kicsit feloldódik a végére. Összességében (ha levesszük
Quinnt), akkor igen eredményes volt az első találkozótok.

Név: Reginald Aspen Medlar

Kor: 16 év

Nem: férfi

Magasság: 175 cm

Ház: Mardekár

Pálca: galagonya, főnixtoll maggal, 13 hüvelyk

Az Egyesült Királyságban született, aranyvérű családban. 3 éves korában a szülei Amerikába költöztek vele, ott nőtt fel és oda is járt iskolába, az Ilvermorny-ba. Viszonylag átlagos életet élt, egészen idén nyárig, amikor is egy sajnálatos családi ügy miatt kénytelen volt a Skóciában élő nagybátyjához költözni… A szüleit több, magnix (bocsánat, mugli) ellen elkövetett bűncselekmény miatt a MACUSA börtönbüntetésre ítélte. Szülei letartóztatásában a fiúknak is szerepe volt – mikor felfedezte, hogy milyen tevékenységekben vettek részt, jelentette őket a helyi Auroroknak. Mivel kiskorú, más rokona nem volt az Egyesült Államokban, és ez az eset is eléggé megviselte, a nagybátyjához költözött, és most a Roxfortban folytatja tanulmányait. Természetesen az iskolaváltás indokát igyekeznek titokban tartani, a családjukon kívül csak az tud róla, akinek feltétlenül muszáj.

Egy kiskorában bekövetkezett baleset miatt, amiben elég csúnyán megégette a jobb karját, retteg a tűztől és annak minden formájától. Még gyertyák közelében is elég idegesen érzi magát, és ha teheti, azokat is elkerüli, de kandallókat, tábortüzeket aztán pláne. Ezt persze titokban tartja, a szülein kívül csak pár ember tud róla.

Alapvetően visszahúzódó személyiség. Nem tartozott a legnépszerűbbek közé, de jóban volt sok mindenkivel, főleg, mivel jó tanuló lévén, sokan kérték meg, hogy korrepetálja őket. Közeli barátja azonban csak egy pár volt. A szüleivel történt eset után azonban, a barátai eltávolodtak tőle, ő pedig teljesen magába fordult.

Míg az Ilvermorny-ban jeles tanuló volt (kedvenc tárgyai a Bűbájtan és a Bájitaltan), addig itt a Roxfortban jelenleg egyetlen egy célja van: minél láthatatlanabb lenni, minél kevésbé felhívni magára a figyelmet, így a tanulmányaiba is kevesebb energiát fektet, a barátkozásba meg még kevesebbet. Mivel csak ötödévben csatlakozott az iskolába, és az első hete nagyjából el is telt mindenféle szükséges dokumentum intézésével, ezért kénytelen volt, mivel más nem maradt, kevésbé érdekes szabadon választott tárgyakat felvenni, mint Mágia Teória és Xylomancia. De legalább ezeken az órákon kevés emberrel kell összefutnia.

Szabadidejében szívesen olvas, és bár sajnos menthetetlenül ügyetlen mindenféle sportban (főleg a kviddicsben), úszni szeret, és szívesen jár, ha van rá lehetősége.

Háziállata Nugget, a hosszú szőrű, cirmos kandúr, aki a Roxfortba is elkísérte. 

Annak ellenére, hogy Reggie feltett szándéka volt észrevétlennek maradni, házvezető tanára és egyben a Bájitaltan tanár, Lumpsluck Professzor sajnos elég hamar kiszúrta (bár minden bizonnyal ebben segítségére volt az Ilvermorny-s értesítő is a korábbi jegyeivel…), hogy nem annyira tehetségtelen a tárgyból, mint amennyire szerette volna mutatni. Ennél muszáj ügyesebbnek lennie a többi órán…

Mikor Lumpsluck magához hívatta, először minden szörnyű dolog lepergett a szeme előtt, de szerencsére (?) a Professzor csak azt akarta tudni, hogy érzi magát itt és beilleszkedett-e. Hogy érzi magát? Remekül. Hogy beilleszkedett-e? Hogyne. Minden a legnagyobb rendben. Ilyen és ehhez hasonló kötelezően illedelmes válaszokat adott a kérdésekre, igyekezve minél hihetőbbnek hangzani, bár tapasztalatai szerint általában senkit nem érdekelt az igazság, csak udvariasak akartak lenni. A Bájitaltan szakkör volt az egyetlen, amire szívesen ment is volna, de nem. Minél kevesebb emberrel szeretett volna találkozni. 

Annak ellenére, hogy Lumpsluck nem akarta feltartani, ez az egész kezdett kicsit hosszúra nyúlni… Reggie épp kezdte volna végig pörgetni a fejében, hogy milyen kifogással tudna innen hamarosan eltávozni, mikor megérkezett egy lány.

A barna hajú lány a Griffendél ház vörös és arany színeit viselte. Reggie nem tudta a nevét, de az arca ismerős volt. Szóval rá vártunk eddig. futott át a fejében, és hamarosan ki is derült, miért: nem csak, hogy Lumpsluck azt szerette volna, ha a lány meggyőzi, hogy járjon Bájitaltan szakkörre, de még azt is, ha segít is neki. Ennél rosszabb ötlete nem is lehetett volna az idős Professzornak!

Lumpsluck még azelőtt elrohant, hogy Reggie be tudott volna mutatkozni a lánynak, így most, hiszen az udvariasság nagyon fontos, a kezét nyújtotta neki.

-Aspen Medlar – mutatkozott be. Amikor Angliába jött, eldöntötte, hogy több okból is (leginkább, hogy minél kevesebb esély legyen rá, hogy az amerikai… eseményekkel asszociálják), de a második nevét fogja használni. Illetve „Új élet, új én!” vagy mi. – És kérlek, ne fáradj, nem fogok Bájitaltan szakkörre járni. Akkor további szép napot – indult volna ki az ajtón. Nyilván a lánynak is van ennél jobb dolga, így legalább nem tartja fel.