Idomár aréna

Kenji - Aria :

A lépcsőházban őrködő katonák segítőkészek voltak és ránézésre úgy tűnt, nem sejtenek semmit. Minden bizakodásra ad okot egészen addig, míg el nem éred a szobát, ahol a kapcsoló helyezkedett el. Ahogy kitárul az ajtó, két oldalt rögtön megpillantasz egy-egy egyenruhás őrt, a terem közepén pedig három, körül-belül édesanyáddal egyidős magas rangú tisztet, akik lótuszülésben tanácskoznak Yao-Dai térképe felett. Az ajtó kinyílása után mindhárom férfi tekintete feléd fordul, de továbbra is csend van. Az is rendkívül szokatlan, hogy bár tisztában vannak a kinti helyzettel, mégis nyugodt arckifejezéssel ülnek a térkép felett. Ha a bábukra tekintesz, nem is a jelenlegi támadást akarják szimulálni, hanem egy közeli erdőbe szeretnének V alakban csapatokat beküldeni, az egységek közti távolságból ítélve fokozatosan. Te magad is jól tudod, hogy nem sok időd van bámászkodni, mert egyértelmű, hogy azt várják, hogy elkezdj beszélni. Őket nem lesz könnyű meggyőzni, valószínűleg egyenként sem lenne az, pláne nem egyszerre. Viszont ez az egyetlen lehetőséged, hisz harcban nem sok esélyed van ellenük.

Egyéb információk a szobáról:
A helyiség végén lévő ablakok lehetőséget nyújthatnak lebukás esetén a menekülésre, de nagyon jól kell időzíteni az ugrást és az azt követő tűzcsóvát, hogy az ember ne törje ki a nyakát.
A vezérlő kar, amiről a vízidomár beszélt az ablak előtt helyezkedik el több másik, számodra ismeretlen gomb kíséretében.
A három tiszten és az őrökön kívül más nem tartózkodik a szobában, de egy esetleges dulakodás hallatán biztos, hogy mások is meghallanák, kábé húsz-harminc másodperc alatt pedig meg is jelennének.

Hani - Raven:

Kenji természetesen késett, ami a gyanús telefonhívás miatt nem volt meglepő. Telt az idő, már öt óra tíz fele lehetett, de nem érkezett senki sem. Ahogy kérdezősködsz, hamarosan rá kell jönnöd, hogy holtvágányra kerültél. Már épp az utolsó standnál érdeklődsz, mikor valaki hátulról megfogja a válladat. Egy veled egykorú, kék bőrdzsekit hordó lány az. Modern viseletet hord, de igyekszik valahogy tükrözni a kultúrája sajátosságait, az eljegyzési nyaklánc például ott pihen a nyakában.
- A tűzidomár srácot keresed, igaz? A Szikra egyik vezetője vitte el, a hegyekig követtem őket. Pár napja eltűnt a bátyám, még keresési posztereket is kihelyeztem, de az volt a jobbik eset, ha sértetlenül hagyták. Sozin üstökösének érkezésekor nem igazán érdeklik az embereket az eltűnt vízidomárok, szóval a saját kezembe vettem az ügyet. Ha szeretnéd, elvezetlek hozzájuk. Egy feltétellel. Ha náluk van a bátyám, megmentjük őt is.

Ozai vegyes érzelmekkel hallgatta a helyi kapitányt. Nagyon tetszett neki, hogy végre az apjától függetlenül megkezdheti a világ visszahódítását, de ez az egész decentralizált dolog nem tűnt túl meggyőzőnek. A Főnixkirály Palotája™ tökéletesen alkalmas volt egy teaház-birodalom központjának, az államigazgatás pedig nem lehetett sokkal összetettebb. És Köztársaságváros aligha volt centralizált. Bár egy kis gyújtogatással mindent centralizáltabbá lehet tenni…

- És dicső győzelmünk után ki vállalja fel népünk vezetését? – tette fel némi gondolkodás után második, és egyelőre utolsó kérdését – A Tűz Ura végre készen áll rá, hogy megossza az egész világgal a jólétünket?

Az ifjú Ozai hirtelen nem látott más magyarázatot, de miután megkapta a válaszát, visszavonult a többi gyülekező közé, hogy meghallgassa ravasz terveiket. A „dicső és önfeláldozó” szerep elmaradása miatt egy kicsit sóhajtozott, de aztán közölték vele, hogy a külföldi ipar épületeinek elégetésén fognak mesterkedni, ami megmelengette a szívét. Békés párbajokat vívni is szép az utcán, de az üstökös erejét talán mégiscsak épületek ellen lehetett leginkább kihasználni. És a láva előadás is szép volt, ám ezt hamar megzavart a kapitány kérdése.

- Igen – mondta, és büszkén kihúzta magát. Már legalább három alkalommal is vezetett, egyszer még forgalomban is, így rátermettségéhez semmi kétség nem férhetett.

Ahogy Kenji benyit a teremtbe, egy ütemet azért kihagy a szívverése. Sejtette, hogy lesznek odabent, azt is, hogy magas rangú emberek... ostobának kellett volna lennie ahhoz, hogy ne gondoljon erre a vezérlő esetén. Viszont a két egyenruhás őr, és a három tiszt együtt már bőven sok ahhoz, hogy egyedül elintézze őket. Tehetséges tűzidomár, volt tapasztalata, többféle harcban is, de egyedül ezt nem tudja megoldani. Gyorsan kiszúrja az ablakot... nem szívesen menekülne rajta, az ugrás és a zuhanás nem éppen kellemes opció, ráadásul nem jutna vele egyről a kettőre, csak hirtelen egy ellenséges terület közepén találná magát. Viszont legalább tudja, hogy potenciálisan kijuthat, és nem kell végigverekednie magát az egész vezérlőtornyon, egyértelmű életveszélyben. A következő, amit kiszúr, az maga a térkép az asztalon, és a tény, hogy amit lát rajta, az határozottan nem az aktuális Yao Dai-i támadás. Felismeri, hogy a közeli erdőbe, hullámokban küldött csapatokról szól az írás, de hirtelen nem biztos benne, hogy pontosan mire utal. A látomás része, és az ebben szereplő erdőre? Ebben az esetben talán oda kéne mennie? Biztos, hogy van valami cél azzal, hogy oda terveznek menni, lehet ott valami fontos... de persze akkor sokkal több információt szerezhetne, ha egyedül maradna a helyiségben, és lenne esélye ténylegesen megnézni a térképet...
Egyelőre viszont nem bámészkodhatott tovább, időt kellett nyernie, és elirányítani innen annyi embert, amennyit csak tud. Addig meg még vethet pár lopott pillantást a térképre, hátha rájön még valamire.
- Elnézést a zavarásért - hajtotta meg a fejét a tisztek előtt udvariasan, igyekezve fenntartani a katona álcát. Tudta, hogy nem mutatkozhat be a saját nevén, kicsi az esély, hogy van egy "Kenji közlegényük", és ha a tisztek nem is, de a két őr ezt felismerheti. Vagyis olyan nevet kellett bedobnia, ami elég gyakori a tűz népében a probléma elkerüléséhez. - Lee közlegény vagyok. - Kinél voltam? Megvan. - Uka hadnagytól hozok üzenetet, a börtönvárostól. Rengeteg kitörés volt, kezd egészen nagy káosz kialakulni - ez jól védhető volt, ha nagyon rákérdeznek, megemlítheti, hogy őt is leütötte egy vízidomár fogoly, erre tanúi is lesznek. - Viszont érkezett egy küldönc. Azt mondta, fontos üzenetet hoz, és a Forrongó Szikla ügyével kapcsolatos. Uka hadnagy szerint nagyon fontos lenne, hogy a parancsnokok is lássák, de ilyen őrületben nem tudja elhagyni a posztját.
A Forrongó Szikla improvizáció volt, de tudta, hogy az anyja is ott volt őr, ráadásul Yao Dai idején az átjárás a fizikai és a szellemvilág között is kaotikusnak számított, tehát egy ilyen küldönc tényleg érkezhetett. Ha nem is az összeset, de legalább néhány embert talán meggyőz a dolog a távozásról, kevesebb emberrel pedig talán már elbír... vagy vethet egy pillantást a térképre, esetleg megpiszkálhatja az ominózus kart.

Kenji - Aria :

A tisztek csendben hallgatták végig a mondandódat és egymás tekintetéről olvasva közösen mérlegelték azt, amit mondtál. Amíg ez megtörtént, lehetőséged nyílt ismét szemügyre venni a térképet. A köd közelében lévő, még ép erdő felé tartanának és bár nem ismered a stragéiájukat, azt sejtheted, hogy valószínűleg puszítást akarnak véghez vinni, a jelenlegi törekvéseik alapján vagy az erdőt akarják felégetni vagy pedig ártatlan, gyengébb szellemeket akarnak befogni miután felégették az otthonukat. A zászlók jelzése is erről árulkodik, nehéz gyalogos csapatok, csak azok, egy zárt térben nem lenne túl előnyös az offenzíva a szellemekkel szemben, ha tényleges harcról lenne szó.
Alig telt el pár pillanat és máris választ kaptál a középen ülő férfitől.
- A Forrongó szikla titkosított információ. - kezdte érzelemmentesen - Ezt Uka hadnagy is nagyon jól tudja, katona. Mi oka volt arra tehát, hogy - ekkor felállt, kihúzta magát és mélyen a szemedbe nézett a sisakon keresztül, a szemkontaktust egy pillanatra sem törte meg - egy ilyen érzékeny információt megosszon egy közlegénnyel?
A tiszt sebhelyes arcától nem sokat láttál előre, de hallottad, hogy a másik kettő is felállt a helyéről és ők is közelebb léptek.
- Mi az, amit nem mond el, Lee?

Ozai Jr - Niteris:

Nem csak Ozai Jr arcára ültek vegyes érzelmek, a kapitány hangján úgyszint érződött, hogy valami nem tetszik neki, eme valami pedig valószínűleg a túl sok feltett kérdés volt.
- A Tűz Ura - felelte pár pillanatnyi csend után - Ha pedig ő alkalmatlan lesz e cél végbeviteléhez, gondoskodunk róla, hogy egy olyan ember lépjen a helyébe, aki céljai összeegyeztethetőek a miénkkel.
Azzal ha nem volt kérdésed, (illetve akkor is ha volt) a rövid prezentáció után nem sokkal véget is ért az ülés. Bár Ozai számára csalódást keltő lehet az, hogy nem (csak) az üstökös napján kell épületeket ledöntenie, hanem a tüntetés kezdetekor is, ami már pedig holnap lesz és ő e küldetés sofőrjének jelentkezett. Jól kellett teljesíteni, hogy egy következő küldetésre is kiválassza majd őt a Szikra.
- Holnap hajnalban, öt órakor ugyanitt találkozunk Testvérek. - felelte búcsúzóul a férfi, majd a földidomárok (akik úgy tűnik azért vannak jelen az ülésen, hogy a bemutatót és a közlekedést segítség elő) egy új bejáratot nyitottak ki, a korábbival ellenkező irányban.
- Ez az alagút egykor az egyenlőségiek keze alatt volt, de a fémidomár rendőrség soha nem találta meg. Irónikus, hogy pont az ő alagútjaik tesznek jó szolgálatot számunkra. Ha végig egyenesen haladnak, nem ütköznek akadályokba és biztonságban, észrevétlenül visszakerülnek a Sárkányházak kerületébe.
Másnap hajnalig még volt lehetőséged a városban lófrálni, vagy a teaházban tengetni a napjaid, előkészülni az első nagy, atyádtól független tervedre, már ami a világuralmat illeti. Még volt jó pár órád azt csinálni, amit akartál és erre egy komplett város állt rendelkezésedre.

Amíg a tisztek csendben vannak, Kenji megfigyeli újra a térképet... a szellemek befogásának lehetősége jut először eszébe (sőt, egyszer a szellemenergia kiaknázása is felmerül benne, mielőtt eszébe jut, hogy technológiára még várni kell három évet), de utána elhessegeti a gondolatot. Nem. Ilyen csapatösszetétellel nem tudnának sokat tenni, maximum ártalmatlanabb, gyengébb szellemeket foghatnak be... azzal pedig nem érnek annyit, amennyi energiát igényel a dolog. Valószínűleg teljesen fel akarják égetni az erdőt, talán van ott valami, vagy valaki, akit így elpusztíthatnak... akárhogy is, meg kellene állítani őket, vagy legalább figyelmeztetni az erdő lakóit, ha lehet így fogalmazni. De ahhoz először ki kéne jutni ebből a toronyból. És a táborból. Élve. Ami a jelen kérdések mellett sokkal bonyolultabbnak tűnt, mint Kenji feltételezte.
Az ablak, mint opció egyre vonzóbbá vált, de arra jutott, a tudatlan, ártatlan fiatal közlegény szerepének még talán van egy kis esélye, ha elég kitartóan játssza.
- Uram, én nem tudok semmit - hajtotta meg a fejét. - Azt tudom, hogy rengeteg a kitörés, és Uka hadnagy minden erejét leköti, hogy kontroll alatt tartsa a szituációt. Gondolom ezért kockáztatta, hogy rám bízza ezt a részletet, nem tudom. Esküszöm, nem adtam tovább, amíg el nem értem önöket a parancs szerint.
Kérlek, kérlek, nézzek ki eléggé ostoba szerencsétlennek, hogy bevegyék... gondolta Kenji keserűen... de azért már számolta, hogy milyen gyorsan érhet az ablakhoz, ha megszorul.