Idomár aréna

- Attól tartok, hogy egy fuvarnál, élelemnél, víznél és térképnél többet nem bocsáthatok a rendelkezésére. Ez még mindig az Ön próbája, Kenji. Desmond a terv jelenlegi fázisában a felfedezései ellenére sem nevezhető szignifikáns változónak. Időnk, mint a tenger. Ezért kerestem meg még most, időben Önt. Számoltam azzal, hogy valamilyen okból kifolyólag, de elfogadja majd az ajánlatomat, a valódi szándékairól pedig majd a próbák tesznek tanúbizonyságot. Ugyanakkor, számításba vettem azt is, hogy ha bármilyen formában elbukna, legyen időm... - úgy tett, mintha keresné legmegfelelőbb, vagy éppen leglealacsonyítóbb kifejezést - megfelelő utódjelölt után nézni. Amennyiben nincs további kérdése, javaslom, kövessen.
Azzal fel is állt az asztal mögül és elindult kifelé. Az autó, amivel érkezetetek ott várt a ház előtt és a procedúra is hasonló volt, mikor idejöttetek: Idomítással párásított ablakok és valószínűleg több kerülő út. Mindezt egészen addig, amíg be nem értetek a városba. Ekkor láttál ismételten először.
- Ha kitettük a vendégünket, álljon meg kérem a Ling Feng hotelben. Holnap érkezik egy vendégünk, akit szeretnék személyesen üdvözölni.
A sofőr válasz nélkül vezetett tovább és lassan el is értétek a Szellemvilágba vezető átjárót. Kinyílt az ülésed mellett lévő ajtó és eléd tárult a portál. Még soha nem láttad ilyen közelről. Nem volt itt senki, pedig általában mindig van itt biztonsági őr, de gyakran akadnak erre futók, meditáló légidomárok, turisták és utazók is. Most csak hárman voltatok. A kocsi vezetője a csomagtartóból átadott számodra egy hátizsákot, amiben a szőke által említett dolgok voltak.
- Akkor sok sikert, Kenji.
Felelte érzelemmentesen a szőke, majd összefonta a karjait a háta mögött és kihúzta magát. Mozdolatlanul figyelte, ahogy belépsz a szellemvilágba.



Meleg. Ez volt az első dolog amit érzel a portál túloldalán, ami pedig a szemed elé tárul az finoman fogalmazva is lélegzetelállító. Minden olyan természetesen zöld, a fák az egekbe nyúlnak és szebbnél szebb növényeket látsz, amerre nézel. Kétség sem fér ahhoz, hogy ezt a helyet legalább egyszer mindenkinek látnia kell, te viszont nem nyaralni jöttél és mikor a térképre tekintesz, láthatod azt is, hogy az utad sem a virágokkal teli rétre, hanem az erdő mélyére vezet.

Idejét sem tudod, hogy mióta gyalogolsz az erdőben egyedül Sehol egy árva szemmel látható szellem, vagy éppen egy másik bátor kalandor egészen addig, míg a sokadik elágazáshoz érve meg nem pillantasz egy természetfelletti, feketecsuklyás alakot. Az utadban áll, pontosabban a belőle áradó sötét árnyak teljesen eltakarják azt az utat, amin tovább kéne folytatnod az utad. 

Ahogy a férfi befejezte a monológját, Kenji azonnal tudta, hogy bajban van, és fejben azonnal elhordta mindennek az elmúlt órában alkalmazott stratégiáját. Mert sejthette volna, hogy túl egyszerű. Sejthette volna, hogy a fickó okosabb annál, hogy ne csalja csapdába, és olyan lehetőségeket hagyjon neki, mint az anyjának, vagy a feletteseinek megkeresése. A fickó azt akarta, hogy belemenjen ebbe az egészbe, és utána azon az úton járjon, amit kijelölt neki, ne tudja megkerülni. Miközben az autóban ült, és egy szót sem szólva a párás ablakot bámulta, csak ezen tudott töprengeni.
Hani, nagyon remélem, hogy megértetted az üzenetem - gondolta. A legnagyobb reménye arra, hogy bármilyen alternatívát találjon (azon túl, hogy kedvesen néz a szellemekre, aminek a hatékonyságában erősen kételkedett), az volt, ha a lány érzékeli, hogy nem érkezik meg az előrejelzett találkozóra, és tudva, hogy baj van, azonnal lép. De mennyire számolhatott erre? Ha Hani megértette az üzenetet - amiben egyébként nem kételkedett, talpraesett, okos lány volt, és jól ismerték egymást az arénában töltött hónapok óta - akkor is, nem valószínű, hogy egyedül indul a keresésére. Időbe telt volna, míg megtalál bárkit. Nate-et, Sayu-t, ha nagyon nem tudja, hová menjen, akár anyját... mire pedig rájönnek, hogy a Szellemvilágban van, már régen lenyelhették, szétszedhették, megfulladhatott, vagy ki tudja, még hány halálnemet találhatnak ki a szellemek.
Kifújta a levegőt. Nem, ez nem volt jó hozzáállás. Észnél kellett maradnia, és ott helyben találni a megoldást. Felidézte a saját gondolatmenetét a szőke férfi ellen. A legnagyobb előnye, ha meg akarja győzni a szellemeket, hogy nem jelent fenyegetést, és nem ellenük van, az a tény lesz, hogy őszinte. Nem ellenségként megy oda, és nem igazán a parancsot teljesítve, akkor sem, ha az utolsó pillanatig meg próbálja őrizni ezt a benyomást.
Amikor kirakják az átjáró előtt, a kezébe nyomják a hátizsákot, és a szőke férfi még mindig érzelemmentesen sok sikert kíván neki, állja a tekintetét.
- Köszönöm. Meglesz.
Aztán egy rövid biccentéssel kiszállt az autóból, és elindult a portál felé.

Mikor a szellem szemei kicsit kikerekednek, Kenjiben feléled egy pillanatnyi remény, hogy talán, talán a szellem elhiszi, hogy nincs ellenséges szándéka. Nem reménykedik benne, hogy mindjárt meghívja egy finom teára az erdő közepén, és egyezteti vele, hogy mit tegyenek egy bizonyos szőke fickóval, ami mindkettejüknek a legideálisabb lenne, de azért kicsit bizakodóbb lesz. A sötétség azonban egyre növekszik, így a gyorsan jött remény éppolyan gyorsan ki is huny. Megpróbált lépéseket tenni, tapogatózni, felidézni, hol voltak a fák, de a semmit markolták az ujjai... akármi is történik, valaki játszadozik az elméjével, és még azt sem tudja megmondani, hogy csinálja. Na, most értem meg, Anya miért nincs odáig ezért a helyért...
Aztán elkezd kitisztulni a kép, a szellem talán eldöntötte, mit is akar tőle... és valami azonnal a fejének koppan. Felemeli a kezét, hogy megmasszírozza a koponyáját de hamar tudatosul benne, hogy nem csak egy sisak rostélyán néz ki, de egy teljes tűzidomár egyenruhát visel. Az iskola azért használt valamit, gyorsan felismeri a kissé ódivatú - és ma már határozottan nem is praktikus - viseletet. Azonnal körbenéz, hogy felmérje a helyzetet, és a füstszag, a káosz teljesen elborzasztja... amikor pedig a tiszt ráüvölt, minden a helyére ugrik. Yao Dai a Fekete Nap támaszpontja volt, az a város, amit a Szellemvilágban építettek. Az anyja erről sem mesélt sokat, legalábbis kezdetben... de eljött az idő, mikor kénytelen volt rádöbbenni, hogy ha szeretné visszanyerni a fia bizalmát a konfliktusuk után, akkor kénytelen lesz rendesen válaszolni a kérdéseire. Kenji ebben a pillanatban hálát adott a makacsságának, amiért nem engedte el a dolgot. Rendesen megszorult volna, és rendesen pánikba esett volna, ha most nincs képben.
Na persze... nem segített sokat az sem, hogy tudta, mi zajlik. Halvány segéd fogalma sem volt, ki az emlegetett hadnagy, ki az osztaga része, és arról pláne nem, hogy egyáltalán jó döntés-e hallgatni a katonára, aki az előbb ráüvöltött. Ha a szellem küldte ide, akkor elvár tőle valamit, de mit? Jelen esetben az is kihívásnak tűnt, hogy túléljen. Mindenesetre jobb híján úgy dönt, nem áll le itt harcolni, hanem ha már keleti blokk, megpróbál elindulni kelet felé - jó ég tudja, hol van a kelet a szellemvilágban - és beveti magát a városba. Hátha találkozik valakivel, vagy hall valamit, ami segíthet... addig is fókuszál az önvédelemre, de kerüli a direkt harcot.

Kenji - Aria:

A háttérben folyó küzdelem a meglepetés ereje ellenére is rendkívül egyoldalú volt. A fekete nap katonáit valószínűleg meglepetésként érte a támadás és a soraik megtizedeléséhez vezetett, legalábbis az első benyomások ezt mutatták, azonban, ahogy egyre beljebb haladsz azt látod, hogy a szellemek pillanatnyi előnye nagyon hamar semmivé lett. Ahogy rendeződtek a katonák sorai, úgy szorították ki fokozatosan a támadókat a saját területeikről. A különleges élőlények arcán ugyan nem látszik a félelem, de azt még a vak is látja, hogy a rohanás nagyon sok helyen átcsap menekülésbe.
A veled ellenkező irányba rohanó katonák adrenalinnal és hazaszeretettel átfűtve rohannak a menekülő szellemek után. Az üdvrivalgásuktól és a szellemekre szórt szitkaiktól szinte nem is hallod a saját gondolataid. Ahogy abba az irányba tartasz, amit a keletnek vélsz, nagyon hamar ráeszmélsz, hogy jó irányba jöttél. Egy hatalmas szakadék van előtted, amit a történelemkönyvek alapján úgy tudsz beazonosítani, mint az elveszett lelkek ködjét. Csak egy dolog hibádzik, mégpedig az, hogy nincs ott semmilyen köd, csak a tátongó szakadék, ami körbe van kerítve emberek alkotta kerítéssel, rácsokkal és börtönkomplexumnak kinéző épületekkel. A nagyrészük még épülőfélben van, de így is egyértelműen be tudod azonosítania tisztek, illetve a rabok szállásait is. A szellemek az utóbbinál törték át a védelmet, így a fekete nap tisztjeinek nem csak a támadókkal, hanem a lázongó földidomárokkal is szembe kell néznie. Az már biztos, hogy az ottani lejárón nem tudsz lemenni, ugyanis darabokra volt idomítva az összecsapás során, így kénytelen vagy a tiszteken szállásaihoz vezető lépcsőn tenni egy hatalmas kerülőt. Épphogy lelépsz a lépcsőről, arra leszel figyelmes, hogy valaki vizet idomít az irányodba az egyik gyógyítósátorból. Ahogy a vízcsóvák kicsapnak, láthatod, hogy az ott lévő beteg jéggel a hordágyakhoz vannak láncolva, az egyenruhás tisztek és katonák pedig meg vannak fagyasztva. Te is valószínűleg az erre a sorsa jutsz, ha csak nem cselekszel méghozzá gyorsan.

- Kezeket a magasba, tűzidomár! - ordított rád és már formálta is a jégcsapokat a következő, sokkal duvább támadásához - Elég volt a zsarnokságotokból!

Kenji magában vagy ezerszer megállapította, hogy mennyivel egyszerűbb lenne most minden, ha az anyja annak idején rendesen elmagyarázza, mi is történt... például nem lenne teljesen elveszett egy szellemváros, vagy emlékváros, vagy ki tudja mi közepén a szellemvilágban. A morgáson mondjuk hamar túltette magát... Taira ha számolhatott is arra, hogy a fiának egy napon bármi köze lesz az ő Fekete Napos múltjához, pont az, hogy egy szellem őrült próbáján fog elveszetten keringeni, aligha volt a feltételezett lehetőségek között. Meg a technikai információkért én se tepertem nagyon, ha őszinte vagyok... tette hozzá magában.

Kenji - Aria:

A férfi egy fél pillanatig hezitál, majd úgy tűnik, hogy engedd az ajánlatodnak. Újra folyékony állagú változtatja a jégcsapokat, majd elengedi őket a levegőben, mire azok szerteszét folynak a földön. Ezután elereszti a támadóállást, amennyiben te is így teszel.
- Akkor beszéljünk.
Felelte, még mindig megvetéssel a hangjában és ahogy kimondta ezeket a szavakat, megfagyasztotta frissen szétfolyt vizet, ami úgy tűnik, hogy egész a lábadig is elcsurgott. A jégből készült "Vesztegzár" majdnem a bokádig ér, azonban a férfi betartja a szavát. Ezután a művelet után nem támad és nem is idomít újabb vízcsóvát, csak be akarta biztosítani magát. Körülnéz, hogy nincsenek e a környéken más, Fekete naphoz tartozó katonák aztán közelebb lép hozzád.
- Üdvözletem.
(OOC: Bocsánat, de az ipse nagyon hasonlít az animált Kenobira és nem bírtam ki xD)
Tesz egy kört körülötted, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nincs semmi szúrófegyver nálad, aztán amikor ismét szemtől szemben álltok, felsóhajt.
- Két percet kapsz, jól gondold át, hogy mit mondasz, mert simán lehet, hogy ezek lesznek az utolsó szavaid.
Összehúzta a szemöldökét és szigorúan farkasszemet nézett veled. Meghallgat, de egyértelmű, hogy közel sem bízik benned. Jól meg kell fontolnod a szavaid, hogy elnyerd a bizalmát.

- Leveszem a sisakot, rendben? - kérdezi, és egészen lassan, és jól láthatóan emeli fel a kezét, hogy a férfinek a lehető legkevésbé tűnjön fenyegetőnek. Egyenruha ide vagy oda, azt azért kihasználhatja, hogy húsz éves... egy fiatal sráctól bárki könnyebben hiszi el a dolgokat, mint egy ismeretlen arcú katonától. Amikor leveszi a sisakot, le is ejti a földre, és felemelve hagyja a kezét. - Tudom, hogy nehéz elhinni, és tudom, hogy nem jók az alapjaim, de ami itt zajlik, az nekem sem tetszik jobban, mint neked.
Nem dobhatta be az "egy szellem látomásában vagyunk" kártyát, szóval ki kellett találni valami értelmesebb, logikusabb magyarázatot, amivel indokolhatta, hogy miért visel Fekete Nap egyenruhát, mikor elméletileg nem tetszik neki a helyzet... csak remélte, hogy elég meggyőzően hazudik, és hogy az életkora tényleg mellette szól a vízidomárral szemben.
- Sokan vagyunk a katonák között, akik nem akartunk semmit ettől az egésztől. A Fekete Napnak nagy a hatalma, ha túl közel voltál hozzájuk, ha volt bent egy rokonod, akkor nagyon hamar egyenruhában találtad magad, és én nagyon nem szeretnék sem szellemek, sem jégtüskék által meghalni, mert valami a Tűz Népének nagyságát hirdető barom belevitt, jó?
Meglátjuk a kétségbeesett, de jóindulatú gyerek alakításában mennyire vagyok tehetséges... állapítja meg magában Kenji. A koncepció nem rossz, és igazából egészen jól védeni is tudná a dolgot... logikusnak logikus, ráadásul a szituációból adódó természetes félelme is segíti a hazugságot. Ha pedig a vízidomár elhiszi, talán egy szövetségest is nyer - egy álomvilágbeli álomszövetségest, legalább.

Kenji - Aria:

A sisak levétele előtt még megkapod, hogy ne merj egyetlen hirtelen mozdulatot sem tenni, de végül hagyja, hogy cselekedj. Gyanakvó tekintete minimálisan alább hagy, ahogy hallgatja a szavaid. Szemeivel a tieid keresi és ha megtalálja, fürkésző tekintetéből lerí, hogy az esetleges hazugságokat akarja olvasni belőle. Végül egyetlen mozdulattal leolvasztja a lábaid tartó jégcsapokat.
- Ha tényleg segíteni akarsz nekünk, akkor itt a lehetőséged, hogy bizonyíts. A tábor ellen indított támadás kissé felkavarta a terveinket, de talán még nincs minden veszve. Ezt a lázadást hamarosan leverik, aztán pedig hajtóvadászatot indítanak a szökött rabok iránt. Itt jösz a képbe te. Felveszed az egyenruhád és egyenesen a tiszti toronyba vezetsz, mondván elfogtál és a tábornok elé kell vezetned. Amint átléptünk az ajtón, ketté vállnak az útjaink. Egy rendkívül fontos dokumentumot őriznek odabent, a Yao Dai-ba tartó szállítmányok időpontját és útvonalait. Biztos forrásból tudjuk, hogy vagy az északi vagy a déli sarkon lévő portálon keresztül akarnak áthozni egy rendkívül fontos rabot. Ha sikerül kijutattnom ezt a dokumentumot, azzal nagyon sokat javíthatunk a háború állásán. Ha tényleg ez ellen az egész ellen vagy, akkor segítesz, de már azt is megköszönöm ha csak bejuttatsz. Ha viszont többet akarsz segíteni, akkor az épület legfelső emeletén találod az irányítópanelt. Ez nyitja, illetve zárja a legtöbb cellát a környéken. Minél több ember jut ki a táborból, annál több időm van nekem is elmenni.
Egy pillanatra sem vette le a tekintetét rólad, miközben beszélt. Érezhetted, hogy túl gyorsan bízott meg benned, de ez valószínűleg a próba egyik része miatt van, amit sikeresen kiálltál. A szellemnek ez azonban úgy tűnik, nem elég.

Hani - Raven:

Az edzés érdekesen haladt. Nem volt jó, ugyanakkor nem is volt tragikus. A Káposztázó lemúrok lassan belelendültek a dologba és bár elég sokáig tartott, de sikerült találatot bevinniük. Nem a csapatmunkával van baj, hanem rendkívül alul képzettek. Az edzőjük valószínűleg csak ahhoz ért, ami a csapat neve is: Káposztázáshoz. Borzalmasan alap mozdulatokat csináltak végig és sokszor előfordult az is, hogy fogalmuk sincs hol volt a csapattársuk. Addig nincs gond, amíg tudnak egymással beszélni és látják egymást, de amint valami komolyabb műveletsort kell véghez vinniük vagy a másik lehetséges lépései közül megtalálni azt, amit ténylegesen fog lépni az illető, máris gondok vannak. Nem menthetetlenek, de egy ilyen edző mellett semmi keresnivalójuk nincs a ringben. Igyekeznek megfogadni a tanácsokat és nem csak hajlandóságot, fejlődést is látsz már ennyire rövid idő alatt. Egyértelmű, hogy teljesen önmagukra vannak utalva odabent és mivel nincs erőskezű csapatvezetőjük, sem pedig edzőjük így nagyon hamar megálltak a fejlődésben. Jók, de nem játékképesek. Az észrevételeid során Banja szó szerint jegyzetelni kezdett és érdeklődve hallgatta a mondandód, csak úgy itta a szavait. Csillogó tekintetében megcsillant a remény és szinte biztos voltál abban, hogy még a mondatok közti lélegzetvételed is a papírra vetette. Ha megosztottad velük az edzéstervet, az is meg lett örökítve, méghozzá gyöngybetűkkel.
Nem sok időd volt azonban tovább foglalkozni a Lemúrokkal. Kenji gyanúsan sok ideje van távol és bár még nem telt le a határidő, nagyon közelít az óra hozzá. Ráadásul éhes is voltál. Gyorsan eltelt a nap.

Hol az édes életben van a tiszti torony? 
Igazából ez volt az első dolog, ami Kenji eszébe jutott a férfi szavai után. Nagy segítség lesz, ha azt sem tudja, mi hol van ebben az átkozott táborban... mindenesetre az kicsit megnyugtatja, hogy a vízidomár hitt neki. Talán sikerült meggyőzni kicsit a szellemet is. Vagy ilyesmi. Legalább egyvalami jól sült el ezen a napon.
- Benne vagyok - mondja végül. - Segítek, amiben tudok - teszi hozzá.
Nincs elragadtatva az ötlettől, hogy újra fel kell húznia a sisakot - azon túl, hogy megbízhatóbbnak tűnt nélküle, úgy általában pokolian kényelmetlennek találta - de elég nyilvánvaló, hogy a következő lépésekhez megint teljesen katonának kell majd tűnnie. Azt még nem döntötte el, milyen szintig segít... bevezetni a férfit a toronyba nem lehet rossz döntés, ráadásul egy lehetőséget biztosítana, hogy kiderítse, ki az a fontos rab... esetlegesen van-e valami köze ahhoz az emberhez, akiért őt eredetileg a szőke férfi küldte. Végül felhúzza a sisakot, és megszólal.
- Akkor még várnunk kell a hajtóvadászat kezdetéig, nem igaz? Vagy szerencsés véletlennek álcázva, hogy már most elkaptalak, azonnal bevonulhatunk a toronyba?

Kenji - Aria:

- Engem azért fogtak el, mert a vízidomár gyógyítók jóval hasznosabbak és praktikusabbak, mint egy hagyományos orvos. A napjaim nagy részét a sátorban töltöm, így azt mondjuk majd, hogy akkor fogtál el, mikor szökni próbáltam. Hihető lesz, mert nem az első szökési kísérletem.
A férfi ezután hagyta, hogy úgy tegyél mintha elvezetnéd őt és közben - ha rákérdeztél persze - elmagyarázta, hogy merre van a tiszti torony. Ha nem, akkor az első "kitérő" után rádszól, hogy haver, rossz irányba haladsz. A férfi lazának tűnik, akárki is az (Olyan lazának, hogy gond nélkül végzett volna veled. Vajon ha itt meghalsz, akkor a szellem a fizikai tested is megöli?). A tiszti torony is a börtön területén volt, több őrön és kerítésen keresztül kellett átmenni és ez volt egyike azoknak az épületnek, amik teljes egészében készen voltak. Már a belépés előtt rájöttél, hogy ez nem csak egy logisztikai csomópont, hanem a köd nagyon nagy részét valószínűleg belátni odafentről. Feltűnt más dolog is: Rengeteg katona volt, aki reagált a támadásra, több mellett el is rohantatok, egy még le is köpte a "foglyodat", de a tiszti torony katonái a posztjukon maradtak. Ha bejuttatod és továbbra is segíteni akarsz neki, akkor a vezérlőszobába vagy nagyon meggyőző érvekkel vagy nagyon erős ököllel kell majd megpróbálnotok bejutni. Egy folyosóhoz érkeztek, ahol csak ennyit hallasz:
- Bocsi.
És még mielőtt bármit is reagálhatnál, nem túl gyengéden, de nem is túl erősen a társad nekivág a falnak, majd idomítással elintézi a másik két őrt.
- Jól vagy? Nem akartam túl durva lenni, de hitelesnek kellett tűnnie a szökésnek, ha az egyik riadóztatott volna. Csak vigyáztam a búrádra, öcsisajt! Figyelj, innentől boldogulok, de ne feledd mit mondtam. Minél nagyobb a káosz, annál több lehetőséget adsz nekem. Akárhogy is döntesz, sok sikert.
Azzal elviharzott és elvitte a liftet, így neked - ha a maradás mellett döntesz - maradt a lépcsőház. A lépcsőházon kívül csak a kijárat maradt csupán, valószínűleg a többi emeleten több szoba van. Az álcád még megmaradt, így könnyebb útbaigazítást kérni, de meggyőzőnek kell lenni. Vagy nagyon jól harcolni. Vagy lelépni.