Idomár aréna

Kenji - Aria :


- Rendkívül egyszerű. Az avatar a kerekesszékéből nem tudott sok mindent tenni a változásainkkal szemben, míg a többi felsorolt esetben igen. Az, hogy a céljaink is közösek voltak csak egy plusz volt a képletben a mi javunkra. 
Kihúzta a fiókot és elővette Warrick korábbi tervrajzait.
- A Fekete nap bukása és az én halottnak nyilvánításom nem akadályozta ám meg a törekvéseket, csak nagyon kitolta. De a hírekkel, találmányokkal tartottuk a lépést.
Azzal össze is csavarta a tervrajzokat, amiket Varrick korábban bemutatott és épített Kuvirának. Kétség nem fér afelől, hogy az aktuális tudományos vívmányokkal is képben vannak csak ezeknek tervrajzait nem köti az orrodra Lane. Újra helyet foglalt a székében, a két tenyerén lévő ujjait összeérintette és rákönyökölt az asztalra.
- Azt hiszem, hogy én vagyok a soros a kérdezésben. Látja már az ötödik elem fontosságát a világ működésében? Látja, hogy hova szánom önt a kirakósban?

Ozai Jr - Niteris:

Az idomár aréna nem világított aznap este, de még csak a közelében sem járt senki. A sétány világítása halványan pislákolt ugyan, de az itt élők tudhatják, hogy a hely minden egyes akció esetén fényárban úszik általában. Akármi is van itt készülőben, legalább olyan titkos mint a Niteris zacskók titkos "receptje" volt annak idején.
Viszont ahogy megközelíted a helyet, egyre inkább az az érzésed van, hogy valaki figyel téged. A főbejárat zárva és három platina lakattal lelakatolva, az ablakok rácsosak és mindegyik úgyszint zárva tartott. Elírták volna a dátumot vagy az időpontot? Netán mindkettőt?
Ezekből a gondolatokból egy "Psszt" hang ránt vissza a valóságba, majd érzed ahogy megrázkódik alattad a talaj. Tőled nem messze egy titkos lépcsősor fedi fel magát ami egyenesen az aréna alá vezet. A hang forrását viszont nem leled, még akkor sem, ha tűzidomítással világatni kezdesz. Az egyetlen fényforrást a lefelé vezető úton a négy méterenként elhelyezett, kéken égő fáklyasor jelenti. A lépcsők kialakítása közel sem mondható jónak vagy ideálisnak így eléggé a lábad elé kell nézned, amihez a tűz által kibocsátott fény nem elegendő. Valószínűleg szándékosan úgy tervezték, hogy tüzet vagy földet kelljen idomítania annak, aki nem akarja útközben a nyakát törni. A lépcsőház egészen az aréna alatt meghúzódó csatornarendszerig vezetett, a kék fáklyák továbbra is jelölték az utat az egyik leresesztett kamra irányába. Odabent rengeteg csuklyás embert láttál. Valakiknek a föld, valakiknek a tűz szimbólumát ábrázoló pecek tartotta össze a köpenyét.
- Tűzidomár testvérem!
Szólított meg egy ismerős hang. A szállás tulajdonosa volt az.
- Kérlek csatlakozz közénk! - Felelték egyszerre - Együtt visszaszerezzük ami jogosan minket illet. Sozin üstököse hamarosan visszatér, mi pedig erőt merítünk majd belőle és közös erővel elfoglaljuk Köztársaság Várost és az Új Birodalom fővárosává tesszük.
Időközben két földidomár eltorlaszolja mögötteted az ajtót egy földfallal, míg egyik tűznépe beli testvéred átad neked egy köpenyt.
- Mindeki itt van - jelenti az egyik őr.
A tömegből kilép egy arany köpenyes férfi és tüzet gyűjt maga körül.
- Mielőtt hozzálátnánk, az újoncnak van e valami kérdése.
Minden tekintet feléd terelődött, ezt úgy is tudhattad, hogy a csuklyától nem láttad az arcokat rendesen. Nem sok mindenbe avattak bele, de vajon mi az, amit ténylegesen megéri kérdezni....

// Semmi gond. Írsz amikor tudsz. //

Hani - Raven:

- Tudom is én mikor hol vannak?! - Vágta rá azonnal a srác. - Azt mondta a tulaj, hogy azért nem gyakorolhatunk, mert Kenji épp edz. Hát én nem láttam őt itt, sem pedig Natet, szóval gondoltam téged keresnek vagy mittudomén.
Próbált határozott lenni, de már látszott rajta, hogy rájött arra, hogy hol hibás az érvelése. Azzal dühösen, trappolva megindult kifelé és csak akkor fordult vissza, mikor eltalálta őt a macska-bagoly.
- Csinálj amit akarsz...
Válaszolta nem túl sokat mondóan, de ennek ellenére megállt az ajtóban és megvárta amíg elkészülsz. Az arénába vezető úton nem sokat szólt hozzád, maximum ha kérdeztél tőle valamit. Látszik rajta, hogy rosszul esett neki a beszólás. Odalett a Tessa és Sami, a Káposztázó lemúrok másik két tagja nagyban nyújtott. Tessa (A szőke tűzidomár lány) copfba fogta a haját és csípőre tett kézzel nézett rád.
- Te mit keresel itt?
- Ő fog tanítani minket - válaszolta Banji, mire Tessa összeráncolt homlokát - Neki is elege van a rivalizálásból, ahogy nekem is. Lehet, hogy az arénában ellenfelek vagyunk, de itt nem muszáj azoknak lennünk.
- Persze, persze. - Vette fel a támadó állást - Mutasd mit tudsz. Aztán meglátjuk, hogy ki tanít kit.

Kenji némán hallgatta végig a férfi szavait. Nem értett teljes mértékben egyet a férfi véleményével, természetesen. Ő maga - talán a neveltetése miatt is - sokkal inkább a visszafogottabb, civilizáltabb hozzáállás híve volt, legyen szó akár a személyes konfliktusok megoldásáról, akár a politikáról, amiből szíve szerint kimaradt volna. Annak a gondolata, hogy hatalomra segítenek egy szervezetet, amely pusztítást végez, és életeket követel, mindezt azzal a szándékkal, hogy több információt gyűjtsenek, és felépítsenek egy jobb világot, önellenzőnek vélte... de magát a logikai következtetést, a háború és a fejlődés összefüggését nem tudta, és nem is akarta tagadni. Vitathatatlan volt, hogy a konfliktusok jelentettek egyfajta motivációs erőt, hogy az emberek a legtöbbet hozzák ki magukból.
Ahogy végiggondolta a Fekete Napról mondottakat, Kenji egy pillanatra összehúzza a szemöldökét, láthatóan kissé elgondolkodik. Olyasvalakit akartak, akit manipulálhatnak. Nem lehetett az élen egy karizmatikus vezér, különben nem tudnak bábozni. 
Ahogy Lane folytatja, Kenji újra úrrá lesz a vonásain, és amennyire csak tudja, higgadtan veszi át a felé nyújtott tervrajzokat. Infóban tényleg nincs hiány... A férfi szavai egyértelműek. És az is, hogy bár állítása szerint "az Ötödik elem jelenleg ő", sokkal többet tart a kezében, mint elsőre gondolná.
- Kapisgálom - felel a kérdésre, de egyelőre még nem nyújtja vissza a tervrajzokat. - Vannak személyes benyomásaim, de a célokat azoktól teljesen függetlenül azt hiszem, értem. A nekem szánt szereppel kapcsolatban kicsit bizonytalanabb vagyok - közli. - Az aktuális helyzet... bár van feszültség, de korántsem olyan nyilvánvalóan jól kihasználható, mint annakidején. Én magam pedig, nos... - a szája óvatos félmosolyra húzódik. - Nem vagyok éppen fontos ember. Hacsak nem a családom foglalkoztatja, amit a megváltozott helyzet miatt is kétlek, rajtam keresztül nem sokakhoz juthat el. Lehetséges, hogy csalódást okoztam, de örülnék a további felvilágosításnak.
Szinte kínosan ügyel rá, hogy egyetlen ponton se osszon meg semmit a tényleges érzelmeiből, vagy véleményéből. Bizonyos szempontból úgy működik ez az egész, mint egy meccs. Ha az ellenfél túl sokat lát a stílusodból, a gyengeségeidből, vesztettél, ugyanannyira szól az információról, mint az ügyességről és az erőről, és nyilvánvaló, hogy a szőke férfi így is túl sok információ birtokában van. Tehát a legtöbb lehetőséget azzal nyitja meg, ha nem zárkózik el teljesen, ha nem hadakozik, hanem érdeklődik.

Az idomárarénát nehéz volt megtalálni. Az helyiek mindenféle mini-arénákat létesítettek szerte a városban, hogy azzal összezavarják a újonnan érkező hódítókat. Szerencsére Ozai a navigálás nagymestere volt, így nem sokkal sötétedés után meg is lelte a legjobb és legnagyobb idomárarénát anélkül, hogy bárkitől segítséget kért volna.
Egy ideig mászkált az épület körül jegyellenőrök vagy ismertetőtáblák után kutatva, amíg meg nem szólalt a szűkszavú és láthatatlan ember.
- Pssszt - válaszolta Ozai, és megindult az új, titkos lépcsősor felé. A pisszegő ember nem várt rá ott, így egyedül kellett végigsétálnia a setét folyosókon. A világítás nagyon szép volt (bár felerősítésre szorult), de ettől függetlenül a kétségek egyre inkább nőttek benne. Miért bujkálnának csatornákban az igazi hazafiak?
Ám a kételyt a megnyerő társaság azonnal el is oszlatta. Ügyesen elkántálták terveiket, és még egy köpennyel is megajándékozták. Ez utóbbit egy kicsit nehézkes volt felvenni a már meglévő susogó köpenyre. A teaház-tulajdonos ravaszsága igen meglepő volt. Ozai álmában sem gondolta volna, hogy egy igazi hagyományőrző tűzidomár akár olcsó tea mögé is elrejtheti belső tisztaságát.
Az álmélkodása közepette viszont külön felszólították, hogy kérdéseket tegyen fel, amiből pedig sok volt.
- Igen... Miért szeretnénk, hogy ez legyen a főváros? - tette fel a legégetőbb kérdését - Köztársaságváros nagyon... érdekes, de aligha ér fel a Tűz Népének városaihoz.

Kenji - Aria:

- Látom, hogy ilyen téren sokkal többet örökölt az édesapjától, mint Taira-tól. Ez feledtébb... sajnálatos.
Felelte a reakciód csalódottan, úgy, mintha ez "afféle" probléma lett volna, vagy mintha kevesebb lettél volna ezáltal bárkinél. Ismét hátradölt a székében és belekortyolt a borába.
- Tételezzük fel, hogy a holnapi tüntetésen egy radikális csapat, aki csodával határos módon ismeri az édesanyád által kirendelt egységek pontos elhelyezkedését és feladatát áttöri a blokádot és semlegesíti a fémidomár rendőrséget és a chi-blokkoló csapatokat is és felgyújtja a rendőrség épületét. A biztonság szimbólumát. Az elnök utolsó, halovány szimpátiája is tovaszáll az idomárokban. Ennek tudatában szerinted mibe fogja a pénzét invesztálni?
Tart egy hosszabb, de válaszra nem elegendő szünetet majd folytatja.
- Később pedig Sozin üstököse ide érkezik és a lázongó tűz és föld idomárok nem nézik majd jó szemmel a "rend" fenntartására létrejött intézkedéseket.
Nem tudni, hogy miért vonta be a földidomárokat, de ha tippelned kéne, valószínűleg a láva idomításhoz van köze.
- Az EE flottája, élén azokkal tisztekkel akik az egyensúly megtartására törekedtek a hadsereggel épp a Tűz népének földje felé tart és ha valami csoda folytán nem éri "baleset" őket, akkor sem érnek vissza időben, hogy bármit tehessenek az ügy megsegítése érdekében.
A férfi a lehető legnagyobb nyugodtsággal osztotta meg veled a tervét. Biztos volt abban, hogy már késő volt ahhoz, hogy bármit is tehess a megakadályozása érdekében.
- Szóval, továbbra is úgy gondolja, hogy a jelenlegi helyzet nem súlyos?

Hani - Raven :

-Ezt a részt szoktam élvezni.
Elmosolyodott Tessa és máris megküldött téged egy tűzcsóvával, azonban neked sikerül kitérned előle és egy hárító, oldalról indítotott vízcsóvával támadni. Ez sikerül is, úgy hasít a vízgolyó az arcába, mint egy jobbegyenes, a lány viszont az oldalra zuhanás közben tűzcsóvákat lövell ki maga alá a kezéből, így mielőtt a földre zuhanna, a tűz lökőereje talpra állítja. Gyors mozdulattal kisöpri a víztől kiszabadul tincseket az arcából. Hármójuk közül ő nem valószínű, hogy gyakorlásra szorul.
Egy pillanat sem telik el és már ismét felvette a harci állást, azonban a szeme sarkából a társaira pillantott és a tekintetükről leolvasta a véleményüket és végül kiegyenesedett. Nem nyújtott békítő kezet neked, csak ennyit mondott.
- Majd az arénában lerendezzük.
Azzal leült a küzdőtér szélére és a vizet kezdte el nézni, a társai pedig téged.

Oké, ezek szerint barkóbázunk egy kört. Máshoz sincs kedvem.
Kenji némán, összeszorított ajkakkal hallgatta végig a szőke férfi szavait, és próbált nem reagálni arra, mikor az anyját említette... a sértegetést felvenni a legnagyobb ostobaság lett volna, amit ebben a helyzetben elkövethet. Úgyhogy csak karba fonta a kezét, és csendben maradt. Végül bólintott.
- Most, hogy ilyen éleslátóan rávilágított, valóban... sok lehetőség van a konfliktusra - a cinizmusa meglehetősen gyenge, de ez ebben a pillanatban a legkevésbé sem érdekli.
Próbálja összeszedni azt a keveset amit a férfi engedett, hogy megértsen... semmi kétsége affelől, hogy bár holnapi tüntetésről beszélt, biztos benne, hogy nem lenne esélye megakadályozni a dolgot. Hiába menne az anyjához, amint hazaér - ha hazaér - nem valószínű, hogy meg tudná akadályozni azt a bizonyos rajtaütést. És ha szólna az EE-nek? Azon túl, hogy még mindig csak zászlós volt, tehát bőven elég alacsony rangú ahhoz, hogy ne vegyék igazán komolyan a szavát, valószínűleg a férfi erre is készült, különben nem közölte volna vele mindezt. Azonban pont a kérdésre persze nem válaszolt - hogy miért van szüksége pont rá. Az egész helyzet bosszantotta, de nem akart direktben szembeszállni a szőkével... vagy maga alatt vágta volna vele a fát, vagy adott esetben információtól vágta volna el magát, ami segíthetett: a kettő pedig lényegében majdnem ugyanaz.
- Szóval kialakul ez a konfliktus, és teljes káosz lesz. A tűz és földidomároknak nagyobb ereje lesz, tehát aktívan fel tudnak lépni a jelenlegi helyzet ellen... De ha a káoszban új világot akarnak teremteni, akkor szükség lesz előkészületekre, össze kell fogni egy elég nagy csoportot, és kell egy vezető, aki képes kiutat kínálni. Az emberek nyitottak az új világrendre, de tapasztalatom szerint akkor, ha úgy érzik, egyértelmű, és gyors előnyük származik belőle - ismét elgondolkodik. - És ami azt illeti, a legnagyobb kérdésem még mindig áll, hogy miért van szüksége pont rám. Vannak tulajdonságaim, amik ebben a tervben értékesek lehetnek... illetve, amikkel megkísérelhetem hátráltatni - mutat rá a rendőrséggel és az Egyesült Erőkkel való szoros kapcsolatára... valamint kis mértékben arra is, hogy tűzidomár. - De ezek közül egyik sem bír elég nagy súllyal ahhoz, hogy bármilyen szinten kulcsfigurának lehessen tekinteni általa. Hacsak nem tekinti ilyesminek, hogy halmozom az élvezeteket, és hajlamos vagyok mindenbe belekontárkodni - jegyzi meg cinikusan... belegondolva ez tűnik jelen pillanatban az egyetlen ésszerű dolognak. Sok a kapcsolata. És talán pont ez az, ami érdekesnek tűnik a férfi számára.

Ozai Jr - Niteris :

A kérdésed kicsit szokatlan volt, ugyanis pár pillanatnyi csend előzte meg az arra adott, a hezitálás után meglepően határozott választ.
- Az Új Birodalom hódításai innét kezdődnek majd meg, nem pedig az anyaföldünkről. A jelenlegi főváros decentralizált és alkalmatlan ahhoz, hogy egy egész kontinenst tudjon effektíven irányítani. Abban teljesen igazad van és egyet is értek veled testvérem, hogy dicsőségben és hatalmasságban a tűz népe fővárosának a nyomába sem érhet.
A férfi ezután megvárta, hogy vannak e esetleges kérdéseid, illetve meg is válaszolja azokat, aztán megkér, hogy állj oda a többi közé. Ezután a földidomárok egy rögtönzött emelvényt készítettek a kérdésedre válaszoló illetőnek, majd az azonnal fel is lépett rá.
- Mint az tudjátok, a holnapi tüntetésen történelmet írunk. A mi csapatunk küldetése nem olyan dicső és önfeláldozó, mint a kiváltságos testvéreinknek, viszont a siker érdekében legalább ennyire fontos.
Szavaival egyidőben mozogtam az őt körülvevő földidomárok karjai és hamarosan földidomítással megalkották Köztársaság Város térképét, egy épület körül pedig folyamatosan folyatták a lávát, ezzel jelezvén mindenkinek, hogy melyik épületről beszél a vezetőjük.
- A mi célpontunk jövő iparágak egyik nagyraktára, a földdel tesszük egyenlővé azt és mindent, ami benne található, ahogy az Ötödödik Elem elrendelte azt tőlünk. Értesüléseink szerint minimális ellenállásba ütközünk majd, mert a tüntetésekre terelődik majd a gyanú. Hé, te!
Mutat ekkor rád az osztagvezető.
- Tudsz vezetni? Egyel kevesebb sofőrünk van és így bizonyíthatnád a rátermettséged.

A szőke férfi arcának egyetlen ránca sem reagál semmit a cinizmusodra, verbálisan is teljesen ignorálja azt. Ha gondolt is róla valamit, azt nagyon jól megfejtette magának. Az eszmefuttatásodra lassan, aprókat bólogatott, ezt veheted megerősítésnek (Valószínűleg), de ha rá is tapintottál a lényegre, esélyes, hogy nem fogja kifejteni. Az okfejtéseden viszont már elmosolyodik.
- Egy örökséget hordoz magában, Kenji - úgy néz ki, mintha inna de végül csak a szájához emeli a poharat, aztán visszahelyezi az asztalra -  Többé kevésbé. - az ő cinizmusa is újra előjött - Láttam önben egy lehetőséget, amiről csak remélni tudom, hogy nem egy szépen felöltöztetett, ambíciózus és jól szituálttévedés. Pláne, mert nem szeretem beismerni, hogy tévedtem. Nem ön különleges Kenji, hanem édesanyja. Azonban neki is meg van az a tulajdonsága, mint minden halandónak. Öregszik, majd meghal. Ön Taira vére, khm-khm többé-kevésbé, ami alkalmassá teszi önt arra, hogy elgondolkozzak azon, hogy a szárnyaim alá vegyem. Bevallom, elgondolkodtam azon, hogy az ifjabb Nelson lányt keresem fel ön előtt, mert ő is egy remek jelölt, azonban...
Kihúzott egy újabb fiókot, amiből egy körülbelül három telefonkönyv vastagságú aktát helyezett finoman eléd, melyen egy általad is nagyon jól ismert név kapott helyet: "Shawn Nelson."
- Akármilyen mélyre is nyúltam, nem vagyok kibékülve az első száz oldallal ami a férfi EE-be lépését taglalná. A tábornok úr múltját homály fedi, még pedig olyan mélyen, hogy még én sem tudok az ügy végére járni. Ez pedig - bezárta az aktát és elvette még mielőtt jobban szemügyre tudtad volna venni - Önt helyezi előtérbe, mint utód jelöltet. Ilyen egyszerű.

Fantasztikus. Úgy tűnik, Anyunak mindenhez is köze lesz az életemben. Kenji csak magában morog, miközben végighallgatja a szőke férfi szavait.
Nagyon sok minden ragadja meg a figyelmét a férfi szavaiban. Az egyik közülük az "ifjabb Nelson lány". Tehát ez a fickó Sayut is bele akarta keverni a dologba... Abban teljesen biztos volt, hogy ezt el akarja kerülni. Amennyit eddig sikerült kiderítenie a férfi terveiről, abban biztos volt, hogy ha sikerrel jár, valószínűleg vér fog folyni, nem is kevés. Nem akarta volna, hogy Sayu ebbe belekeveredjen. Szíve szerint ő is kimaradt volna belőle, de nem volt nehéz kitalálni, hogy ha ő most nem ragadja meg a férfi figyelmét, és győzi meg, hogy valóban az anyja fia, és jól jár, ha maga mellé veszi, akkor tovább fog keresni... ő pedig elszalasztja az egyetlen potenciális lehetőséget, hogy elég információt szerezzen a megfékezéséhez, és se a családja, se a városa ne kerüljön nagyobb veszélybe, mint amilyenben már most is van.
- Nem is tudtam, hogy anyám annak idején ennyire népszerű volt - motyogja, szinte csak magának, mint aki eltöpreng a férfi szavain, majd hangosabban, és jelentősen határozottabban folytatja. - Tehát azt állítja, ha úgy dönt, hogy maga mellé vesz, segíthetek ebben az új világrendnek a felépítésében. De ahogy elmondta, még csak gondolkodik rajta, hogy "a szárnyai alá venne", tehát valószínűleg tennem kell valamit érte, igaz? - megáll egy pillanatra, és ismét a férfire néz. - Mit várna tőlem?