Sárkányházak kerülete

Némán figyelem, ahogy a kedves és egyben csinos utasom távozik.
- Na majd legközelebb. – nyugtázom a fuvar befejeztét egy enyhe sóhaj kíséretében.
Ám nem is telik el több pár percnél és máris itt a következő kuncsaft.
- Persze Uram! Jöjjön csak. Szívesen elviszem. – felelem lelkesen – És ne aggódjon. Általában az utcákon cirkálok és leintenek. Ritka az olyan, hogy időpontra megyek. – közben beindítom az autót és elindulok. – Igazat megvalva, utóbbi időben megszaporodtak az ilyen fajta kérések. -
- Lehet nekem is jót tenne egy kikapcsolódásos séta a szellemvilágban. Kikészíti az embert a mostani helyzet. És ha szabad megkérdeznem, csak sétál és élvezi a szellem világot vagy esetleg megfűszerezi ezt valamivel? Tudja nem sokat járok oda és érdekelnek az ilyen apró fortélyok. Lehet többet is kéne oda járnom, nem lennék akkor annyira stresszes. – fejezembe egy mosollyal a mondadóm.
Közben pedig a legnyugodtabb útvonalon közelítem meg az átjárót.

Miko - Azoir:

A recepciós rendkívül segítőkész volt. Miután elpanaszoltad neki a gondodat, türelemre intett, elvonul az irodába és pár pillanat múlva egy köteg papírral tért vissza. Ezek között volt az általad vásárolt utazás minden papírja, amit az utazási iroda megosztott a hotellel, illetve a pár perce kitöltött összes papírod. Szorgos aktakukac módjára végigbújta az összeset és elővett néhány kitöltetlen nyomtatványt is, amit eléd csúsztatott. Ezek kitöltése különböző panaszok, lopások bejelentésekor és ehhez hasonló esetekben léptek volna érvénybe, neked azonban nem erre volt szükséged és a recepciós egy mosoly kíséretében hamarosan tudatosította is ezt.
- Attól tartok, hogy személyes adatokat nem áll módunkban kiadni, de megpróbálhatjuk ide rendelni. - A hotel egyike volt azoknak a helyeknek, amik rendelkeztek több saját vezetékes telefonnal. Pár perc csengés után sem volt eredmény - Sajnálom, attól tartok nem tudom felvenni a sofőrrel a kapcsolatot. Raion Jr. egyedül működteti a taxis vállalkozását és úgy néz ki, hogy házon kívül tartózkodik. Amit tenni tudok, az az, hogy a vállalkozás székhelyének a címét megosztom önnel, illetve megpróbálhatjuk később is hívni, de ezek a hívások az Ön pénztárcáját fogják terhelni. A kései órákban javasolt hívni, akkortájt nagyobb eséllyel tartózkodik a székhelyén. Módunkban áll továbbá egy másik taxit biztosítani Önnek a hotelünk által preferált partner cégtől, ennek a költségeit pedig napi egy alkalommal mi álljuk. Velük elvitetheti magát oda, de attól tartok ettől többet nem áll módunkban megtenni, illetve ha nem vette a telefont, valószínűleg nem is tartózkodik ott. Arra bátorítjuk tehát, hogy az éjszaka beálltáig vegye igénybe a Ling Feng Hotel temérdek szolgáltatásának valamelyikét és forduljon akkortájt hozzánk bizalommal ismét.

Rai Jr - Raion:

Az előző utasodhoz képest a jelenlegi kimondottan szűkszavú volt, mielőtt beszállt volna, a válaszod meghallgatása után csak bólintott egyet, majd egy határozott mozdulattal beült a melletted lévő ülésbe. Kihúzta magát és egyenes testtartással, mozdulatlanul ült az autóban miután bekötötte magát.
- A szellemek nem szeretik ha az ember beleüti az orrát a dolgukba, így én kifejezetten a sétát preferálom. Vannak különböző helyszínek, amiket szívesen meglátogatok és akad néhány, amit szívesen meglátogatnék.
Mindezt úgy mondja, hogy csak az udvariasságot megkövetelő szinten fordítja feléd az arcát. Nem mosolyog, sőt, semmi érzelmet nem mutat miközben beszél. A hanglejtése is rendkívül kimért és egyhangú. Csak egy rövid szünet után folytatja a válaszát, valószínűleg puszta udvariasságból.
- Csak ajánlani tudom. A szellemvilág rendkívül... egyedi, de ha megtalálja benne az ember amit keres, aligha lesz képes elengedni. Az egyik legjobb hely arra, hogy az ember elmerüljön a gondolataiban.
Ezután, ha csak nem szóltál hozzá, akkor ő sem tett így az út végeztéig. Amikor eléritek az átjárót, akkor a tőle eddig megszokott eleganciával a kezedbe adja az út díját és további húsz Yuant borravalónak. Ha figyeled, hogy hova tart, akkor láthatod, hogy az emlékhely parkjában leül az átjáróval szembeni parkba és a zakója belső zsebéből előhúz egy füzetet, amit inkább lapozgatni, mintsem olvasni kezd.
A te munkád ezzel véget ért, az anyagi helyzetedből adódóan pedig rengeteg dolgot tehetsz. Visszamehetsz dolgozni, mert ebben a helyzetben egészen biztos, hogy más is keres még munkát magának, de akár le is rúghatod a bakancsokat a lábadról és lazíthatsz, tüntethesz. Ilyen érzés, ha tényleg a maga ura az ember.

Miko - Azoir :

Ha bármi rosszallást is kiváltottak pultnál végzett fura tevékenységeid, a recepciós volt olyan kedves és profi, hogy ennek a legapróbb jelét sem mutatta. További kellemes időtöltést kívánt és ha csak nem akartál tőle valamit, akkor hozzá is látott az éppen érkező vendégek kiszolgálásához.
A körülötted lévő utcák egyszerre voltak kihaltak és élettel teliek. Kihaltak, mert alig volt pár stand, ahol volt áru. Csak az átlagos emberek között is nagyon átlagosak voltak azok, akik a tüntetés helyett inkább a boltjaikban/standok előtt ücsörögtek. Ugyanakkor nem voltak üresek az utcák, rengetegen igyekeztek a tiltakozások helyszíneire, sokan csapódtak be a nagyobb tömegekhez, de akadtak olyanok is, akik ugyan csak a házuk vagy lakásuk ajtajából, de figyelték a vonulókat, azonban hozzájuk már nem csatlakoztak. A céltalan bolyongásod egy feléd irányuló, teljesen idegen fiú hangja töri meg: A népe zöldszínű viseletét hordja magán, a jól ápolt, ám kócos haját pedig egy ugyanolyan szinű fejpánt fogja össze.

Figyelmesen hallgatom az utasom, ám az első kérdésre adott válasza után leesett, hogy nem az a társalgós fajta, így több kérdést nem ejtek felé.
A másik kérdésemre adott válaszát tömören nyugtázom.
- Akkor egyszer elnézek én is, ha szükségem lesz nekem is egy spirituális sétára. –
Az út végéig nem szólok hozzá.
Mikor megérkeztünk és kezembe nyomja a díjat a borravalóval együtt, a többi hétköznapi taxis-tól ellesett reakcióval fogadom. (OOC: Ez a nagyon boldog, hogy kapott plusz pénzt arc.  )
- Kellemes időtöltést. – mondom neki mikor távozik.
Pár percet eltöltök még ott, majd jobb híján elindulok. Szépen lassan kocsikázik és figyelem a várost.
Majd a Raiko sugár út egyik mellék utcájában leállok az egyik kedvenc kávézóm elé. Kikérek egy Cappuccino-t (OOC: Nem tudom hogy nevezik itten, de talán így), és az autóm elejének támaszkodva iszogatom. Közben figyelem a várost.
Ben

Rai Jr - Raion:

Hatalmas csoda, hogy nyitva volt a kávézód a tüntetés ideje alatt. Nagyon sok üzlet döntött a zárvatartás mellett az esetleges huligánok és rongálás miatt. Rendkívül szerencsésnek mondhatod magad, pláne azután, hogy csigatempóban és a megfordulás lehetőségétől elzárva kellett átverekedned magad a sato mobiloddal az araszoló embertömegen. Kevesen vannak úgy, hogy nem érdekli őket a tüntetés, valószínűleg még soha nem volt egyszerre ennyi ember az utcákon és soha nem volt még ekkora egyet nem értés sem. Nagy szükség lenne az avatarra, itt is, de máshol egyaránt. Belőle pedig csak egy van. Ahogy a kikért italod fogyasztod egy veled egy magas, barna hajú férfi lép oda hozzád. A kultúrális viselete alapján tűzidomár vagy minimum a népnek a tagja.

Azt gondolhattad, hogy egy újabb fuvar megkeresés lesz, azonban nem is tévedhettél volna nagyobbat.
- Raion Jr., igaz? Az autó miatt gondolom, hogy jó helyen járok - felelte mosolyogva - Tong Ma Darr vagyok, a Felkelő Nap vállalat igazgatój. Már a hotel parkolójában próbáltam elcsípni magát, de attól tartok az üzlettársam megelőzött. Nem hiszem, hogy ismeri a munkásságomat, ugyanis alig két napja érkeztem a városba, a cégem pedig még nem helyezti ki a cégerét a Raiko sugárút végén lévő irodában. Maga feltételezem nem hallott még rólam, én viszon nagyon sokat hallottam már Önről. Cégünk különböző mechákat gyárt, illetve - ekkor az arca elé emelte a kezét mintha valami titkos dolgot mondana - már egy ideje dolgozunk valamin, ami a Sato mobil riválisa lesz, az volt a a tervem, hogy Köztársaság városba is betörünk, de a jelenlegi... kényes szituáció nem feltétlen a javunkat szolgálja. Bevallom, sokat kutattam Ön után, mikor hallottam a történetét. Hatalmas kár, hogy nem örökölte az idomító képességeit, de ha nem így lenne, valószínűleg mi most nem beszélgetnénk. Egy ajánlatom van a számára. A családja rendkívül sikeres, ahogy a hobbi taxis vállalkozása is. Szeretnék harmóniát teremteni az átlagemberek és az idomárok között, ezt pedig az Ön segítségével tehetem meg a legeffektívebben. Az ön élettörténe példa lehet a bosszankodó embereknek. A kérdés csak az, hogy érdekli e önt az, hogy a Felkelő Nap reklámarcává válljon és persze, hogy milyen árat kér ezért. Az utóbbi valószínűleg nem akadály, rendkívül... nagylelkű ember vagyok.

Nehezen, de megérkeztem az egyik kedvenc kávézómhoz, és végre elkezdhettem élvezni egyik kedvenc italom. Közben a város zaját hallgattam, néha lehuny szemmel. Megnyugtató volt hallani a morajt. Valahogy ez nekem a relaxáció. Ettől függetlenül. azért ki kellene próbálni azt a szellemvilágos dolgot.
Mikor meg pillantom a felém közeledő, feltehetőleg tűzidomárt, úriembert gyorsan megiszom az italom és harcra készen állva fogadom.
- Üdvözletem! Igen, én vagyok az. – felelem kissé meglepődve, majd tovább hallgatom a mondandóját.
Eleinte érdeklődve hallgatom, majd ahogy átvált személyesebbe, egy pici tartózkodást vált ki belőlem.
- Hát, még nem hallottam Önről és a cégéről sem. És igazán meglep, hogy ennyit tud rólam. – egy pillanatra elhallgatok – És ez a „Sato mobil riválisa” igazán felkeltette az érdeklődésem, azonban hogy reklám arc legyek… az nem nagyon mozgat meg. Minden nap apám arca tekint rám a plakátokról, és hát tudja kicsit kínos ez nekem. – felelem mosolyogva – Meg hát Ő is felkért engem hasonló szerepre, és visszautasítottam. Ez a másik, amiért nem. De az Önök járművét szívesen használom, és népszerűsítem, de az arcomat nem szeretném adni hozzá. -

Raion Jr - Raion:

Tong megejtett egy barátságos mosolyt, mikor visszautasítottad az ajánlatát és egy pillanatra elnézett a távolba.
- Azt hiszem, hogy ebben is megegyezhetünk - még mindig mosolygott, - Feltételezem meg szeretné tekinteni a járművet, még mielőtt belemegy egy ilyen együttműködésbe, jöjjön velem.
Meg sem várta, amíg válaszolsz, mert tudta jól, hogy úgyis követni fogod. Átvágott az egyik sétálóutcán, aztán te magad is szemügyre vehetted a háromkerekű csodát, ahogy az út szélén, rendszám nélkül parkolt.

- Bemutatom a FireX Egyet, a szatomobilok első igazi konkurenciáját. Szép, nemigaz? Másfélszer olyan gyorsan gyorsul a maximális sebességére, mint a vetélytársa és tíz százalékkal kevesebbet fogyaszt. A kialakítása miatt három személy fér el benne ugyan, de első és hátsó csomagtérrel is rendelkezik. Az ülés és a műszerfal prémium kialakítású. Erre tessék?
Mutott az autó másik felére, még pontosabban a sofőr felüli bejáratra. Ahogy odaér viszont, az arca barátságosból bosszúsra váltott és azon nyomban megértetted, hogy miért. "Tűzidomárok haza" ez volt a kocsi ajtajának burkolatára festve, egy szög is volt közvetlen a kocsi mellé dobva. Eredetileg karcolni akarták, de valószínűleg a borítást nem tudták megtörni.
- Ez az, amit mondtam - kezdte egy mély levegő vétele után - Ezért van szükségünk olyan emberekre, mint Ön. Valakikre, akik megmutatják nekik, hogy nem mindenki gonosz. A FireX mindenki javát szolgálja majd.
Ekkor kinyitotta az ajtót, ő maga pedig beült hátra.
- Az ajánlatom továbbra is áll, ahogy ön is vezetheti ezt a csodát. Oda, ahová akarja. Tele van a tank.
Ismét mosolygott, de a szeme sarkából a graffitit nézte állandóan. Kétség sem fér afelé, hogy helyre tudja majd hozni, ez inkább sértődés volt, mintsem az anyagi kár felett bosszankodás.

- Köszönöm. – felelem megkönnyebbülten, miután bel ment az általam alkalmazott változtatásokba.
- És igen vetnék rá egy pillantást. –
Az autómat bezárom és némi izgatottsággal fűszerezve utána indulok.
- Ez igen! Gyönyörű. – mondom meglepetten miután megpillantom.
Akarva, akaratlanul, de muszáj hozzá érnem. Miközben magyaráz, végig simítom. Egy pillanatra kiráz a hideg.
Mikor a sofőr oldali része invitál, egyből megyek is.
A gyors hangulat változásra meglepődök, ám gyorsan szemem elé tárul az oka. Az újdonság okozta izgatottságom és örömöm kicsit leapad.
A mondandója során csak némán nézek előre. Megértem, hogy mit akar, de valamiért ódzkodok ettől.
- Várjon. Az autómban van ilyen váratlan dolgokra eszközeim seperc alatt meglesz. – ezután elrohanok a kocsimhoz és a tisztító felszerelésemmel térek vissza.
- Nem tudni melyik utas éppen milyen piszkot vagy valamit csinál, úgyhogy jó taxisként felkészültem mindenre. – ecsetelem vidáman miközben próbálom letisztítani a graffitit.
- Szerintem ez megteszi. Komolyabb eszközökkel szebb munkát lehetet volna végezni. –
A felszerelésemet már nem vittem vissza beraktam ennek a járműnek a csomagtartójába, a szöggel együtt.
Aztán beültem, becsuktam az ajtót, bekötöttem magam és a FireX beindítása után kigurultam vele az útra.
- Na akkor lássuk mit tud. – mondom izgatottan.
Meg vártam még valamennyire kitisztul az utca, majd látványos indulással a következő kereszteződésig le sem vettem a lábam a gázról.
Utána pedig egy nyugodtabb tempót felvéve autóztam.

Rai Jr. - Raion:

A férfi arcára ismét kiült a boldogság, mikor visszatértél a tisztító szetteddel és a sikeresen megtakarítottad a csodakocsiját a graffititől
- Ez igen! Maga aztán tényleg felkészült. Úgy terveztük az autót, hogy a lehető legtöbb olyan dolognak ellenálljon, ami valami szomorú véletlen folytán történhet vele, karcolás, horpadás a kis incidensek során nem nagyon keletkezhet rajta, ez ellen viszont...
Megvetően nézi, ahogy a graffiti lecsurog az utca lefolyójába, majd végigsimít az autón.
- Van, ami ellen egy komplett mérnökdivízió nem tud előállni semmivel, de az ilyen kár legalább könnyen takarítható.
Megveregette a motorháztetőt, majd ő is behuppant az autóba, a mögötted lévő hátsó ülésbe.



Érezhetted az autón a minőségi kialakítást, bár sok dolog szokatlan volt elsőre: A műszerfal mérői a megszokottal pont ellenkező helyen helyezkedtek el, ahogy az autó váltója sem a karod mellett, hanem a kormány nyakából nyúlt ki, de ahogy "magába szívott" az ülés hirtelen ezek a furcsaságok nem tüntek szokatlannak, sőt, odaillőek voltak. Tong csak akkor szólalt meg, mikor az első pár tesztkört magad mögött tudtad.
- Na, hogy tetszik? - a hangja semleges volt, de a mosolya elárulta őt - Szeretné kipróbálni, hogy mire képes... - az egyik utcai rendőrt nézte, méghozzá szembetűnően alaposan. Erre még a visszapillantóba tekintve is rájöttél - kontrolálatlan körülmények között is? A várostól nem messze egy kisebb településen vásároltunk tesztpályát, még átalakítás alatt van, de egy olyan tapasztalt sofőrnek, mint Ön nem okozhat gondot és a rend őreit sem zargatjuk vele.