Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Mar 20, 2018 18:00:59 GMT 1
- Tudod Bera, minden lány szívéhez másképp vezet az út. Van, hogy a sors kovácsol össze titeket. Például, ha a szellemek is úgy akarják, hogy a hölgyemény rád essen - itt egy kicsit oldalba bökte a feleségét - akkor nehogy félre állj, mert életed legszebb kalandjáról maradhatsz le. Amúgy add magad. Tudom, hihetetlen, de sokszor a legmegnyerőbb dolog a másik szemében te magad vagy. Ügyelj viszont arra, hogy ne adj egyszerre túl sokat magadból.
Shawn egy kicsit más irányból közelítette meg a pályaválasztásra adott válaszát, mint Zima.
- Minden férfiúban van akkora hazaszeretet, hogy a hadseregben iránymutatást találjon ahhoz, amivel a jövőben foglalkozni szeretne. Legyen ez a gépek, a sofőrködés, sütés főzés, vagy a te esetedben az orvoslás körül. Egyetértek Zimával abban, hogy azt válaszd, ami igazán érdekel, a katonaság véleményem szerint ideális hely arra, hogy elindulj abba az irányba, ami érdekel. Aztán ha leszolgáltad a hazádnak azt az időt, amit a szíved szerint elégségesnek érzel, dönthetsz a maradásod felől. Egyébként én is javallom Ayleet, és az EE kapui is nyitva állnak előtted, ha valamelyik nap benéznél.
A férfi tehát támogatta felesége nézeteit abban, hogy Bera menjen abba az irányba ami érdekli, azonban érthető okokból egy kicsit elfogult volt, ha a katonaságra terelődött a szó. Amikor szóba került a tank, felvette a sértődött fejet, azonban egyáltalán nem gondolta azt komolyan.
- Tudom, hogy csak azért nem tetszett a tank Sayu, mert nincsenek cuki kerek szemei és nem tud repülni. MÉG.
Nevetett, majd közelebb bújt Zimához.
- Apropó Bera... Nate elég szűkszavú volt a pénteki edzéssel kapcsolatban, történt valami?
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 21:07:24 GMT 1
Nov 23, 2024 21:07:24 GMT 1
|
Post by Deleted on Mar 21, 2018 18:49:55 GMT 1
Sayu vezetett már tankot? Miért nem lepődök meg annyira mint kéne? Rá pillantok apjára. Aham, meg van miért. Vajon kiküldte Sayut a lő térre tankokat robbantgatni? Eléggé bele merülhettem az elmélkedésbe, mert lemerem fogadni, hogy Zima néni is beszélt, de mit mondott az már nem maradt meg.
Mr. Shawn-nak eléggé… különös tanácsai vannak. De az biztos, hogy egyszerre túl sok belőlem az még nekem is sok nemhogy másnak.
Gondolhattam volna, hogy a Tábornok megpróbál pályaválasztás közben besorozni, de….nem. Nem az én szakmám lenne. Segíteni akarok másokon. Azt akarom, hogy éljenek.
-Uram ez egy nagyon szép beszéd volt, csak a probléma ott kezdődik, hogy én. Nem akarok emberi életeket elvenni, inkább menteném őket. De köszönöm tanácsait.
A tankokkal kapcsolatos megjegyzésén csak röhögni tudok. Ez most igazán jól esett.
-Elnézést, lehet jobban felröhögtem, mint kellett volna.
Lesütöm szemem, de a mosoly még ott van az arcomon. Kezdem kínosan érezni magam. Tuti ki pirult az arcom.
Megkérdezték milyen volt az edzés….a pénteki edzés….a mai edzés. Most mondjam azt, hogy fizikai edzés helyett szociális érzékeim fejlesztettem? Sayu majd elmondja ha nagyon akarja úgy ahogy Ő szeretné elmesélni a napot. Gondolkodj Bera gondolkodj mivel tudsz diplomatikusan kitérni a válasz elől….
-Véleményem szerint Natenek nem kellene szűk szavúnak lennie, egész jól fejlődünk mint csapat. Ez az edzés sokban segít a memóriám fejlesztésében habár nem olyan gyorsan, mint kéne hisz a mai edzésről teljesen megfeledkeztem. Tudtam hogy lesz valamikor mostanában csak azt nem hogy mikor. De nem kell aggódni fizikai edzés helyett a kedves barátaim rá vettek, hogy sokat fejlődjek szociális képességek terén. Végülis mire lenne jó egy idomárarénás ha nem tud szóba állni rajongóival?
Mondandóm után várok pár pillanatot majd folytatom
-Nate megfog engem ölni ugye? Pedig olyan fiatal vagyok még…
Sóhajtok...haza kéne mennem...de még korán van. Hm lehet bemászok a kertbe majd fel a ház tetőre és a tetőre vezető ajtón le az emeletre...néha örülök hogy lapos tetős házunk van.
-Egyébként Sayu: nem tudod, hogy írunk e valami tesztet a jövőhét folyamán? Tudom jól, hogy biztos elmondták, de jobb 100%-ra menni mint megijedni.
Tényleg jobb lenne haza menni...nem kéne elaludni itt. Vagy mégis? Vagy mégsem? Olyan határozott vagyok mint mindig. Ha beszélgetnek velem még akkor maradok, de ha nem akkor a következő öt percben csendben teázok tovább. Hogyha senki se folytatja a beszélgetést akkor felállok és elindulok Pötyi (kapitányhoz) és beletekerem a sálba és a nyakamba rakom mint nap közben.
-Köszönöm a vendég látást, de úgy gondolom kezd későre járni és haza kéne mennem. Megmondanák Natenek hogy...áh úgy se hinné el miért nem voltam edzésen. További szép estét, viszlát!
Hűvös van kint, de ez nem állít meg. Kimegyek az utcára. Nálunk még mindig nem ég villany...akkor marad a mászás.
-Kapaszkodj Pötyi…
Suttogom magam elé az éjszakába hisz szegény macska úgyis alszik már rég. Majd este amikor én alszok akkor fog kikészíteni... Kerítésen átlendülni igazán könnyű dolog, nem egyszer csináltam már. Tudom kevesebbet kéne otthon hagyni kulcsom. A kerítéssel megvolnék. Akkor maradt a földszint az emelet és a tető...A hótól kicsit nehezebben ment a mászás mint ahogy emlékeztem rá de sikerült. Feljutottam a tetőre. Lefeküdtem egy öt percig csillagokat nézni és elgondolkodtam azon, hogy hogyan tovább. Öt perc letelte után bementem a házba Pötyit leraktam a konyhába egy kis víz és kaja mellé. Kerestem egy dobozt amit a sálammal béleltem ki...vennem kell egy új sálat magamnak. Végül a hosszú nap után egyszerűen csak ledőltem a konyha asztalra és elaludtam...
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Mar 26, 2018 17:54:55 GMT 1
Apja válaszára anyjával együtt elmosolyodott. Hát igen… Először meglepődött, mikor hallotta a történetüket, de végül is… teljesen passzol hozzájuk. Csak a vízidomár mit gondolhat ennek kapcsán? Hisz… a lánynak nem rémlett, hogy részletesebben mesélt volna szülei találkozásáról… A „ne adjon magából sokat” résznél legszívesebben bólogatott volna, de inkább nem tette. Bera is tisztában van azzal, hogy ebben fejlődnie kell.
Szülei mindketten adtak tanácsot a pályaválasztásra. Egyikükén sem lepődött meg. A fiú reakcióján viszont kissé igen. Valahol jogos, de mégse. Apja a várost, az ártatlanokat védi, nem kezd csak úgy harcolni.
A lány már azt hitte nem is kap reakciót a megjegyzésére, de nem volt olyan szerencséje. Apja jól szórakozott. Meg Bera is. Úgy nevetett, hogy Sayu csak pislogott.
- Így van Apa, ez az oka. – forgatta a szemét.
~ A tank nagy és fegyver is. Nem akarom, hogy ilyesmihez közöm legyen. Egyszer tettem vele egy kört a gyakorló pályán, érdekes tapasztalat volt, de ennyi. Nem lőttem és nem is bánom. ~
Az edzésre terelődött a szó. A rajongós résznél kis híján elnevette magát. Nem arról van szó, hogy nem lehetnek neki. De hogy ahhoz sokat fejlődött szociális téren… Aha… Bera a válasza után a következő heti dolgozatokról érdeklődött.
- Nagyobb teszt nem lesz, maximum röpdolgozat történelemből. Tanárnő eléggé utalgatott rá.
Rövid csönd állt be. Mindenki a teájával foglalkozott, amíg Zima nem kérdezett.
- Egyébként merre voltatok?
Teljes mértékben érdeklődő volt, nem számonkérő.
- Bera a suli mellett találta Pötyit. Megbeszéltük, hogy ő fogadja be, de mivel otthon hagyta a kulcsát és Hana vidámparkba akart menni, így itt hagytuk. A délután jól telt. Kipróbáltunk néhány játékot, Bera mindhármunknak – Pötyit is beleértve – dobott valamit… A végére a kis lány be is aludt. Miután őt haza vittük, Bera elkísért, hisz mégse kóricáljak egyedül este, meg a kis macskát is fel akarta venni.
- Értem.
Zima nem kérdezett többet, de Sayunak volt egy kis „félelme”, hogy édesanyja talán többet lát bele a történetébe. ~ Anya. Ha akarná sem tudná kikapcsolni a hatodik érzékét… ~
Bera rövidesen felállt. Pötyit berakta a sáljába, majd a nyakába és elindult hazafelé. A kis család furcsán nézett rá, hisz kitekintve az ablakon még nem égtek a fiúéknál a lámpák. Elköszöntek tőle. Miután Sayu bezárta az ajtót, visszaállt szülei mellé, akikkel együtt nézték Bera árkon-bokron való átmászását. ~ Azt hiszem nem ez volt az első eset, hogy otthon hagyta a kulcsát. De most komolyan… már kapásból bemászhatott volna, de ő inkább bekérte magát hozzánk? Tényleg megragadta az alkalmat, hogy velem lehessen… Shaj, ez a srác… legutóbb sem küldtem el a fenébe, mikor találkozni akart velem. Apropó találka… elvileg lesz egy, hisz rábólintottam. Shajaj… kíváncsi vagyok, mi lesz abból… ~ Sayu kizökkent merengéséből, mikor anyja megszólalt.
- Határozottan furcsa fiú… ennyire kimerült volna?
A konyhaasztalon feküdt. ~ Hát jó. Ha neki ott kényelmes… ~
- Úgy tűnik… Hát akkor jó éjt! – fordult szüleihez.
Egy-egy puszi után felkapta a kis bölényt és a szobájába ment. A plüsst felrakta az egyik polcra néhány másik mellé. ~ Hát ez egy hosszú nap volt. ~ Elszaladt letusolni, majd bebújt a jó meleg takaró alá és elaludt.
|
|
