Valentin nap a Szarvas Nyúllal (Sayu, Bera)

~Amit mond az igaz...a kislány lefejelné az ajtó félfát, de nem mintha zavarná ezt az energiazsákot, hogy mi jön vele szembe. Ahogy gondoltam lehajolt. És Sayu is forrócsokit akar. MINDENKINEK FORRÓCSOKIT...komolyan nekem is kéne egy.
Vidámparkba menet egész nyugisan telt az út. Kivéve, hogy Hana kántálta a "gyorsabban", "unatkozom" és az "ott vagyunk már?" szólamokat. A "bejáratnál" már látszódott hogy vannak kint, de még mindig kevesebben mint két hete.
~Két hete majdnem elveszett Hana...mert látott egy tűzmenyétet és érdekelte, hogy hova megy...Oh ott a legjobb bódé az egész helyen.
Bera oda lép az ismerős árushoz és határozottan megszólal.
-Szóval 3 forrócsoki és két vattacukor. Egy almás és egy epres.
Amíg adják zsebemből előveszem a már megszokott összeget és átnyújtom. Először a két vattacukrot veszi el. Az epreset feljebb passzolja a törpének míg az almásat oda adja Sayunak. Első forrócsokit Sayunak adja másodikat a "duracell" nyúlnak. A harmadikat pedig óvatosan fogta a kezébe és lassan elkezdte kortyolgatni odafigyelve, hogy akármennyire is haragszik Hana amiért nem ő kapta az elsőt ne tudja kirúgni a kezéből.

-Következő megállóóóóó...az ott jó lesz.
Mutat rá egy vásári játékra. A játék célja hogy minél kevesebb dobásból minél több poharat kell ledobni.
-3 labdát kérek. Köszönöm. Nyugi Hana maradhatsz. (Utolsó mondatot csak akkor mondja ha Hana még mindig a nyakában van)
~Hm...na jó dobjunk le 3ból csak egyet teljesen, egyet félig és a 3ikat ahogy sikerül.
Az elsőt tényleg sikerült egy pohár híján ledobnia, a másodikat úgy ahogy tervezte, a harmadiknál meg 15ből fent maradt 4 pohár. Hanának azt a plüss állatot választja amelyiket akarja. Úgy is a legnagyobbat akarja majd. Sayunak egy repülőbölényt nyom a kezébe és a harmadik dobásért is járt egy kis plüss ami egy kiválasztott Tűzmenyét volt...vagy legalábbis annak tűnik. Figyelni kellett volna bioszon nem pedig mással foglalkozni... Ezt ügyesen elrakja a táskájába.
-Nos...még csak most jöttünk. Hana, Neked nincs több cukor. Apukád így is elég morcos lenne ha megtudná. Nem nincs vita vagy jöhetsz magadtól. Szeretnétek még valamit vagy menjünk valami érdekes játékot kipróbálni? Esetleg szellemvasút, hullámvasút vagy a tükörkastély?

Szerencsére Hana nem fejelte le az ajtót. Az út nyugalmas volt, azt leszámítva, hogy a kis törpi végig óbégatott. Sayut kissé bosszantotta, de nem mutatta jelét. Az első megállójuk egy árusnál volt. Három forró csoki és két vattacukor. A rózsaszín teljes mértékben passzolt Hana hajához. Meglepetésére a másikat ő kapta. ~ Honnan tudja, hogy az alma az egyik kedvenc gyümölcsöm? ~ Ezután ő kapta meg az első bögre forró csokit. Kissé zavarba jött.
- Köszönöm! Kérsz belőle? – nyújtotta felé a vattacukrot.
~ Csak ne akarjon Hana meglincselni… ~ A következő állomás egy célbadobós bódé volt. Sayu kissé elszomorodott, mert csak néző lehetett. Gondolta, befizeti magát, de nem akarta lealázni a fiút. Bár… volt egyfajta női megérzése, hogy direkt dobott úgy, ahogy… Hana a legnagyobb plüsst választotta. ~ Az majd megy az ő nyakába? ~ Őszintén érdekelte, meddig fogja maga cipelni. Gondolatmenete eddig tartott, mert a vízidomár egy légbölény plüsst nyomott a kezébe. Sayu csak pislogott. Valóban végig azt nézte, mert nagyon szereti őket, de…
- Izé… köszi. - mosolygott rá zavartan.
~ Na basszus! Sayu, szedd össze magad! Nem könnyíti meg a dolgom! Még ha néha irul-pirul, jól csinálja… ~ Kezdett kissé összezavarodni. Vett egy nagy levegőt. ~ Csak barátok vagyunk… ~ Továbbindultak, bár eleinte céltalanul. Bera tette fel a kérdést, hogy merre tovább.
- Szerintem legyen a Tükö…
Nem tudta befejezni, mert kicsi Hana hullámvasutazni akart. ~ Okos enged… ~
- Legyen akkor a Hullámvasút. – mosolyodott el.
~ Túl sokat mosolygok. Jó kedvem van, tény, de… de túl sokat mosolygok… ~ A Hullámvasútnál kisebb sor állt, de nem olyan vészes. A kiürült poharakat és a lecsupaszított pálcikákat kidobták, majd a csomagmegőrzőhöz mentek, hogy berakják a plüssöket, meg esetleg a táskákat.
- Álljatok be a sorba, megveszem a jegyeket.
Remélte, Bera nem ellenkezik. Szerette volna viszonozni. Nem bírná elviselni, ha mindent Bera állna. A jegyekkel a kezében tért vissza hozzájuk. Nem kellett sokat várniuk.
- Évek óta nem ülten hullámvasúton…
Kicsit izgult. Beült Beráék mögé. Inkább a fiú felügyelje Hanat. A menet közben nem akart kiabálni, de akaratlanul is kiszaladt a száján. Persze azért, mert jól érezte magát és a félelem is olyan kellemes volt. Nevetett. Miután újra a földön álltak a lány fordult feléjük.
- Mi legyen a következő? Tükörkastély?

-Kösz nem. Nem vagyok nagy vattacukros.
Legalább a pirulás betudható a hideg időnek... Hallotta, hogy Sayu teljesen máshova akar menni mint amit a kislány mondott. De Hanának ki tud ellent mondani? Elindultunk a csomagmegőrző felé ahol kisebb vitába keveredtem arról, hogy az óriás nyuszi jöhet e velünk vagy sem. Végül úgy döntöttünk, hogy maradhat. Hurrá... Amíg ez a kisebb vita lezajlott addig Sayu elrohant jegyeket venni a hullámvasúthoz.
~Nem is baj. Úgy is haragudna ha mindent csak én fizetnék. Meg amúgy is ez a kis parazita....jó angyalka kifog forgatni minden pénzemből a nap végére.
A sor szerencsére nem volt túl nagy így hamar sorra kerültek.
-Te évek óta nem ültél hullámvasúton én meg soha...Mindig van egy első alkalom nem de?
Sayu bölcsen rám bízta Hana felügyeletét. Mindannyian élvezték a hullámvasutat. A sebesség, száguldás és az ártatlanok sikolyai...mármint az örömtől sikoltozott mindenki a hullámvasúton. A menet után kiszedtük a cuccokat a csomagmegőrzőből és Sayu feltette a kérdést, hogy merre tovább.

-Akkor irány a Kastély!
Ezzel a lendülettel felkaptam Hanát és Sayut is kézen fogva húztam magam után. Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen csak elengedtem magam és tettem azt ami először eszembe jutott. Rég éreztem magam ilyen jól. Jegyeket gyorsan váltottunk és be is mentünk. Hana az első lehetőségnél elkezdett tréfát űzni velem. Elfutott mellőlem és a tükröket kihasználva kergetőzött velem. Persze direkt úgy csinálta hogy Sayut se tudjam egy percre szem elől téveszteni. Ő legalább nem egy tükörkép volt. Még csak most tűnik fel...de mintha egész eddig is mosolygott volna Sayu.
-Megint egy idióta mosoly van az arcodon....de nem mintha baj lenne. Eh...meg tartozom egy magyarázattal is. Az idióta a mosoly szó előtt pozitív jelző nálam. Ez annyit jelent, hogy olyan...aranyos a mosoly ami ki ült rád...
Hana végül meglett és ki is mentek a kastélyból.
-Ezt most jól megcsináltam nemde?
Tényleg jól elszúrtam a dolgokat szerintem. Miért nem tudok a fontosabb pillanatokban legalább legalább csak a fontosabb pillanatokban csöndben maradni?
A fiú teljes zavarodottságban és fülig pirulva állt Sayu előtt.

Bera egészen fellelkesülve indult el a Tükörkastély felé. Felkapta Hanat, majd olyat tett, amire Sayu fejben egy pillanatra lefagyott. ~ Meguntad az életed? ~ Fakadt ki magában, ahogy haladtak. Riadtan kémlelte körbe a terepet. Oké, sehol nem látja az apját. Nem is láthatná, hisz dolgozik… ~ Higgadj le Sayu! ~ Mire megérkeztek szerencsére le tudta nyugtatni magát és el tudta húzni a kezét.
A tükrös labirintusokat szerette, de nem csak ezért akart odamenni. Remélte, hogy meg fog történni – ami be is következett – hogy Hana össze-vissza fog futkosni, ezzel borsot törve a fiú orra alá. Bár kicsit csalódott a kis lányban. Nem ment annyira messze, mindig szem előtt maradt. Miközben Bera a törpét hajkurászta, Sayu nézegette magát a tükrökben. Nem hiúságból, hanem nevetni szeretett volna azon, hányféle alakot lehet kihozni a testéből. Mikor ezt megunta, a fogócskán nevetett. Eszébe jutott, hogy besegít… de Bera váratlanul újabb megjegyzést tett a mosolyára. És megint hülyén, megtoldva némi magyarázkodással. Hanát időközben elcsípték és elhagyták az épületet. A vízidomár egészen elszontyolódott és fülig vörösödött. Sayu nem volt erre felkészülve. Ez nem volt benne a kiképzésében. Nem tudta, mit mondhatna, ami nem utal semmire, de megnyugtatja. Végül az egyik vállára tette a kezét. A szemébe nézett.
- Nem születik mindenki úgy, hogy jól tud bánni a szavakkal.
Elengedte a vállát. Kicsi Hanat kereste a tekintetével. Szerencsére megvolt.
- Mi legyen? Kezd későre járni… Még egy játék, aztán induljunk haza, vagy most menjünk?
Ő a maga részéről kiszórakozta magát. De ha a többiek még felülnének valamire, akkor nem húzza ki magát.

Sayu mélyen a szemembe nézett...és mit akart ezzel a mondattal mondani?
-Kár, hogy a jelek szerint egyikünk se tud jól bánni a szavakkal ó, Bölcsességek Kisasszonysága.
Mondandóm egy mély parádés meghajlással kísérem. Majd ahogy újra a szemébe nézek széles mosoly szaladt szét az arcomon. Hana meg van. Szerencsére. Már haza kéne vinni.
-Hana! - kiáltok oda a kislánynak -Gyere indulunk! Ha még szeretnél szórakozni máskor is vissza jöhetünk és ha Sayu is jól érezte magát Ő is csatlakozhat ha majd szeretne.
Már megint fülig ér a szám és nem aggódok semmi miatt. Ez jó jel. Hana elég fáradtnak néz ki, nem is csodálom hisz az elmúlt 3 órában töménytelenül arra játszott, hogy bosszantson. De attól még olyan szeretni való. Azon se csodálkoznék ha visszafele menet elaludna...Elindultunk. Elég komikusan nézhetek ki. Ölemben egy óriás plüss nyúl abban egy alvó törpe...olyan édesen alszik. Séta közben megálltam egy pillanatra és megigazítottam a sálat rajta, nehogy megfázzon.

-Oh ember...ez egy hosszú nap volt nem?
Érdeklődök Sayunál séta közbeni kis beszélgetésben reménykedve. Nem haladok olyan gyorsan mint napközben, hisz ki szeretné ha egy ilyen jó nap véget érne? Ha a lány szívesen beszélget akkor folytatja.
-Ki hitte volna, hogy ez a kis rosszcsont ennyire jóra fordítja az egyébként majdhogynem átlagos napot. Egyébként van már valami terved iskola utánra?
Ha Sayu vissza kérdez akkor válaszolok, de egyébként látszik mennyire fáradt vagyok és nem leszek a legjobb beszélgető partner, legalábbis jobb nem mint eddig. A beszélgetés lezártával dúdolni kezdek. Már magam sem tudom hol vagy mikor hallottam ezt a dallamot de mindig erre sétálok este. A mai este meg egész jónak ígérkezik. Nincsenek felhők és itt a külvárosban egész szép számmal lehet csillagokat is látni. Séta közben fel-fel nézek az égre és pár pillanatig gyönyörködöm az esti égboltban.

Végre elértük a kis Hana házát.
-Sayu megtudnál itt várni amíg a Manót leadom apukájánál? Köszi!
Elég hálás arcot vágok? Mr. Yosuru-val volt egy két kisebb vita pont. Például hogy miért van a lányánál egy hatalmas plüss nyúl, de nagyon nem vitatkozott Ő is fáradt volt. Hanától vissza vettem a sapkám és a sálam.
-Még egyszer köszönöm, hogy megvártál. Hálám jeléül hadd szolgájak egy viccel: Milyen az átlagos matematika tanár?
Láttam a lány arcán, hogy erősen gondolkozik a megfejtésen. Egy olyan fél perccel később megmondtam Neki.
-Szigorú, monoton, nő...tudom szörnyű.
Egy kicsit féltem a vicc kimenetelén, de pozitív fogadtatásban részesült. Mit meg nem tudnék adni, hogy ezt a nevetést nap mint nap hallhassam...
-Köszönöm, egész este megtalálható vagyok a szomszéd házban.- és megint egy parádés meghajlás kíséri mondandóm.
Ördögi mosoly ül ki rám, mikor körvonalazódik bennem az ördögi tervem. Nevetséges meghajlásomat formális tánc felkérő tartásba módosítóm.
-Szabad egy táncra, a környék legkedvesebb és a város legmoslygósabb Kisasszonyát? A zene hiánnyal nem lesz gond tudok dúdolni valami szépet is akár. Csak ne akard, hogy beszéljek dúdolás közben mert akkor kiesek a ritmusból...Szóval mi legyen Kisasszony?

A válaszra Sayu szemöldöke felszaladt. Rosszul esett neki a megjegyzés. Elfordult tőle, mintha Hanat akarná megszólítani, de a fiúhoz beszélt halkan.
- Nem voltál frappáns. De igazad van.
Tudta, hogy csak humoros akart lenni, csípkelődni, de nem úgy jött ki. Sayu üres kezét zsebre vágta és csak az indulást várta. Csak félig figyelt a Hanahoz intézett szavakra. Remélte, a fáradtságon kívül nem látszik rajta más. Elindultak. Csak ekkor fordult a fiúhoz. Nem volt lehetősége felajánlani a segítségét. Hogy szedték volna ki a nyulat az alvó lányka alól? Belegondolva... fél délután cipelte a kicsit... Mindenképp tiszteletreméltó. Hanat nézte. Milyen aranyos, mikor alszik. Reggelig nem kel fel, az biztos. Bera beszélgetést kezdeményezett. Sayu úgy döntött, válaszol.
- Valóban hosszú volt. Hát igen. Hála Picúrnak.
~ A kis kerítő... ha ő nincs, a délután nem így alakul... ~
A kérdésre szinte rögtön felelt.
- Van. Anya nyomdokaiba lépve mérnök szeretnék lenni, de nem az építészet világában. Dolgoztam nála nyáron, tetszett, de mégsem éreztem a sajátomnak. Már csak az a kérdés, hogy akkor milyen területet válasszak? Vonzzanak a gépek, de még meglátom, utánanézek a lehetőségeimnek. Neked van valami terved?
Válaszolt, de aztán abba is maradt a csevej. A lány nem eröltette, ő is fáradt volt. Rövid ideig csendben battyogtak, de Bera dúdolni kezdett. Sayunak ismerősen csengett a dallam, de nem tudta, mi lehet. Fél szemmel látta, hogy a vízidomár időnként az eget bámulja. Ha nem lenne olyan kimerült, tuti kiülne a tetőre az anyja egyik modell távcsövével és nézné az eget.

Hamarosan megérkeztek Hanaékhoz. Biccentett és kint várt. Mikor a fiú visszatért elsütött egy viccet. Sayu nem tudta a választ és ez bosszantotta. Bera lelőtte a poént. A tűzidomár nevetett, de érezte, hogy muszáj kötekednie.
- Megváratsz és még egy ilyen viccel ”jutalmazol”?
Megcsóválta a fejét. Arcán mosoly ült, így a lecseszését nem lehet komolyan venni.
- Pedig én azon is gondolkodtam, hogy átlagos matektanár szeretnék lenni. - vetette oda.
Igazából belül tudta, hogy ez egy magas labda. Ezt simán le lehet csapni. Zavarta, hogy korábban kevésbé ismerte fel az ilyen dolgokat, pedig apja eléggé ért az ilyesmikhez. Mikor azt mondta, megtalálható a szomszédban csak a szemét forgatta.
- Annyira ne szállj el magadtól.
Kiöltötte a nyelvét, majd tudatosult benne, hogy mit is tett. ~ Mit csinálok? Mi a francot csinálok? Távozz rózsaszín köd! Sicc! Józannak kell maradnom! ~ De Bera nem könnyítette meg a dolgát, még véletlenül sem. Mit csinál? Hát persze, hogy az út közepén random felkéri táncolni, mert az jó. Meg az a szöveg... A lány remélte, hogy a sáljától nem látszik a pirulása. Vett egy mély levegőt. Elnézett a házuk felé. Milyen jó, hogy vannak otthon távcső prototípusok... Apja könnyebben tudmá megtalálni, ha keresné... Énjének egy része kíváncsi lett volna a reakciójára, a másik viszont... féltette a fiút. Ez a gondolatmenet egy pillanat alatt futott végig az elméjén. Bera a választ várta. ~ Legyen hát... ~
- Öhm... visszakérted azt a sálat, amit Hana nyakára csavartál? Elkérhetem?
A fiú talán először furcsán nézhet rá, pedig logikus volt a szándéka. Az ajándék plüsst nem teheti le a földre, még a végén koszos lenne. Amint megkapja a sálat, hozzáköti a táskájához, amit igyekszik úgy helyezni, hogy ne nagyon zavarja.
- Jól van, most már lehet róla szó.
Elfogadja a felé nyújtott kezet. Sayu mozgása kecses, gyakorlott, látszik, hogy tanulta. Anyja féltette a dédanyjától, ezért többek között kapott táncórákat. Természetesen hagyja, hogy Bera vezesse. Egészen el is veszik a dúdolás hallgatásában. Azonban néhány perccel később mintha kissé feszülté vált volna. Sayu fejében felmerült egy gondolat. ~ Mi van, ha meg akar majd csókolni? ~ A gondolat némiképp félelemmel töltötte el. Össze volt zavarodva. Túl sok minden történt aznap... Próbált megnyugodni, de talán lassan a fiú is észre fogja venni, hogy valami nem stimmel...

-Hát... Egyelőre úgy néz ki hogy katonaság vag rendfenntartás a terv. Pár év intenzív munka - itt látszik hogy bele borzong az intenzív munka gondolatába - és elvileg lesz egy olyan keresetem amivel lehet már egy családról gondoskodni. Az idomár arénázás is össze jöhet még, de ingyen élő nem lehetek. Anya így is mindent megtesz, hogy jobb legyen a helyzet. Néha igazán hallgathatna rám. Túl sokat dolgozik.

-Na na! Te minden lennél csak nem átlagos matek tanár. Nem szigorúnak ismerlek hanem következetesnek. Meg ha monoton lennél szerinted Hana el rángatott volna Téged a vidámparkba?

Ez...most tényleg nyelvet öltött rám?
- Persze, tessék itt van a sál.
Aztán ki hitte volna hogy néhány percig tényleg komolyan veszi a táncot? Oh ne...biztos azt hiszi hogy valami hülyeségre készülök. Na jó egész nap csak hülyeséget csináltam, de látszik rajta hogy még tőlem se elvárható hülyeséget képzel el elméje mélyén. A dal véget ért. Nem kezdek újba.
-Köszönöm a táncot Kisasszony.
Mondja a vízidomár mielőtt udvariasan hátra lép.
-És remélem megbocsájtasz azért amit még a vidámparkban mondtam. Eleve nem szeretek embereket megbántani, Téged meg végképp nem akarlak. Szóval van egy "kuponod" amit bármire beválthatsz nálam rendben?
Hiába mosolygott a fiú volt benne valami szomorú. Elkíséri Sayut a kapujukig, hiába van a saját háza közelebb.
~Komolyan...most mit kéne tennem? Megölelni? Integetni és aludni menni? Hm... Pötyöt viszont el kéne kérni. És mi az ott a hajában? Áh.... tánc közben biztos oda hullott valahogy egy kis hó...
Szeméből az összpontosítás teljessége tükröződött de mégis úgy viselkedett mintha teljesen hétköznapi dolgot végezne egyre közelebb hajolt Sayuhoz...majd kinyújtotta a kezét le söpörte a havat a hajából.
(Ezeket a sorokat akkor vegyük figyelembe ha a karakterem még eszméleténél van...)
-Pötyöt elvihetem? Meg a sálat amit nála hagytunk? Nem tudom hogy Hana holnap mit tervez bosszantásom érdekében, szóval jobb ha nálam van minden sál. És egyébként mit szólnál ha legközelebb Hana mentesen megismételnénk?

Bera is vázolta a terveit. ~ Milyen rendes srác… ~ A katonaság kapcsán apjára gondolt, aki ahogy feljebb került a ranglétrán, egyre kevésbé tartózkodott otthon velük. Persze, értette, de akkor is…

A labdalecsapásra csak egy széles mosoly jelent meg az arcán.

A táncnál szerencsére nem történt semmi. Egy kör volt. A köszönetnyilvánításra mosolygott és úgy döntött belemegy a kis játékba.
- Én is köszönöm, Úrfi! – még pukedlizett is hozzá, megemelve a kabátját szoknya híján.
Bera hátralépett, majd elnézést kért.
- Megbocsátok. Eleve nem vagyok haragtartó. De jól esik a bocsánatkérésed. Kicsit talán túlzás ez a kupon dolog, de azért behajtom. – mosolyog rá.
Hamarosan megérkeztek Sayuékhoz. Bera végig elkísérte, hisz Pötyit fel kell vennie. Na jó, talán nem csak miatta… Nem sokkal a bejárat előtt látta a szeme sarkából, hogy a fiú a haja felé nyúl. Igazából, mivel a táncnál lenyugodott, hogy nem kell tartania a vízidomártól, nem jött zavarba.
- Köszi, hogy lesöpörted, nem vettem észre.
Meg különben is… a házuk előtt állnak. Itt csak nem csinál „hülyeséget”. Még mielőtt kinyitotta volna az ajtót, Bera megszólalt. A lány tévedett. Széles mosoly ült ki az arcára. Suttogni kezdett.
- Szeretsz veszélyesen élni, ha egy ilyen kérdést itt teszel fel… De rendben van. Pötyit és a sáladat pedig hozom.

Égtek a fények, szóval legalább egy fő otthon van a háromból. Sayu benyitott.
- Nyugodtan gyere be az előszobába, ne fagyoskodj addig kint. Halihó! – köszönt immár a családnak.
Bekukkantott a nappaliba. ~ Milyen aranyosak! Várjunk… ~ Szülei ott ültek a kanapén. Anyja odabújt apjához, fejét a vállára hajtotta. Biztosan beszélgettek. Na de ami nem stimmelt… Az Pötyi volt, apja lábán.
- Nocsak, nocsak… Csak nem összebarátkoztatok? – vigyorog rá.
Levette a cipőjét és a táskáját. Amikor a kabátját akasztotta fel, kiszúrta apja fogasán Bera sálját. Szemrebbenés nélkül levette és a fiú kezébe nyomta.
- Tessék a sálad.
Ezután belépett a szobába. A plüss állatát az egyik fotelba helyezte, majd egy-egy puszit adott szüleinek.
- Szervusz, Kicsim! Úgy látom jó napod volt. – jegyezte meg Zima mosolyogva. - Szervusz Bera! Ha nem sietsz, kerülj beljebb! - kiáltott ki.
- Igen, az volt. Pötyiért jött. Ő találta és már megbeszéltük, hogy hozzá kerül. Én csak ideiglenesen fogadtam be. Bocsi Apa!
Várja, hogy megkapja-e az apróságot.

*Dobpergés*
Kit választ magának Pötyi gazdinak?

1-3 Shawn
4-6 Bera

TI3vcuUv1-6

1-6

Mielőtt Sayu belép még egy pillanatra megállítom
-Ha nem szeretnék veszélyesen élni, az annyit jelentene hogy nem szeretnék a közeledben lenni. Mármint körülötted folyton pörög az élet...
Suttogtam vissza ahogy Ő is suttogta nekem a saját mondandóját.
Hülye vagyok? Igen. Szeretek veszélyesen élni? Igen. Hogy mi a francot fogok csinálni a Nelson család házában, amíg eldöntjük Pötyi kié legyen? Na ezt szerintem senki se tudja...És anyám miért nincs még otthon? Talán anyám tudja. Miért nem ég még nálunk egyetlen lámpa sem? Mert ott hagytam a kulcsom az ajtó mellett mert megint elaludtam reggel.
-Szép estét! Köszönöm a beinvitálást.
Cipő le, kabát felakaszt az üres fogasra táska félrerak...tényleg bekéne mennem? Ott az egész család...Várjunk csak. Hol a fenében van Nate? Ugye nem most van az edzés? Halott vagyok...
-Köszönöm, jól vagyok habár egy kicsit lefáradt a naptól. Az a kis parazita törpe akarom mondani angyali tünemény...tudják Hana a szomszédból. Nagyon energetikus és akaratos. Az edzéssel pedig elég szépen haladunk csak elfelejtettem mikor lenne a következő...Nate itthon van?
Könyörgöm Nate legyél itthon és ne valahol verekedj vagy legyél edzésen. Egyébként Mr. Nelson elég komikus látványt nyújthat az avatatlan szemnek. Ül a fotelben ölében Pöttyel aki hangosan dorombol. (Et tu meus cattus Pötyi). Nehéz nem megmosolyogni. És ekkor megszólal. Megkérdezi kérek e valamit inni
-Ne haragudjon Mr. Nelson csak olyan nehéz lenne elképzelni magát ahogy ül a foteljében és egy kistestű macskát simogat, ha az ember nem látja saját szemével. Úgy látom Pötyi jó helyen van. Felőlem maradhat, ha Önöknek is jó. És köszönöm a felajánlást teát elfogadok. Ne haragudjanak, de ha megengedik itt időznék még egy kicsit. Otthon hagytam a kulcsomat és édesanyám a jelek szerint még nem ért haza.
Ha Nate szándékozik megjelenni akkor megkérdezem tőle mikor van a következő tervezett edzés, egyébként ha engedik maradásom még egy ideig (kérlek srácok *-*), akkor megkérdezném a tábornoktól, hogy honnan származik a tankok iránti szeretete. Ha kérdeznek tőle szívesen, őszintén válaszol bármilyen kérdésre. A beszélgetés során végig vidámnak mutatkozik, mert az is. Végre ülhet egy picit a nap végén mielőtt haza menne aludni.

Sayu hátán a hideg futkosott. Ezen a ponton érezte, hogy elég a fiúból. Már sok… ahogy viselkedik… ahogy folyton valami dicsérő megjegyzést tesz… Nem reagált a hallottakra, csak bement. Nem igazán lepte meg, hogy szülei beinvitálták. Hellyel és innivalóval kínálták. Sayuék is kértek a teából. Az ital elkészüléséig anyja beszédbe elegyedett a fiúval. Apja menet közben megválaszolt pár kérdést. Látszott rajta, hogy megkedvelte Pötyit, de végül hagyja, hogy Bera elvigye. Mikor azt említette, Nate nem jön haza, mert valami csajt fűz, rendesen elkerekedett a szeme. Remélte, hogy a szobájában lesz… de nem… vajon miféle lány? ~ Ugye nem keveredsz bajba Öcskös? ~ Aggódott érte. Lopva anyjára pillantott. Zima jól leplezte, de lánya jól tudta, mit keressen. Meg is találta az utaló vonásokat. Anyjuk nagyon aggódik a testvéréért. Szerette volna megnyugtatni, de mit mondhatna? Arra van a legkisebb esély, hogy minden rendben lesz… A tűzidomárlány igyekezett erőt venni magán és hinni a fiúban. A következő dolog, amire felfigyelt egy megjegyzés volt apjától. Bera szerezzen barátnőt… ~ Csak nem pörgött rá erre a témára? De jó… ~ A vízidomár valószínűleg most is fura lesz… akár terelésnek is tekinthetően Zima szólalt meg.
- Szívesen látunk, Bera, de ha nagyon elfáradtál és vagy mennél haza, kiidomítom és vissza is teszem az üvegeteket és akkor be tudsz jutni.
A válasz erre annyi volt, hogy várni szeretne. Az asszony nem erőlteti. A teák elkészültek, leültek a konyhában. A fiú érdeklődni kezdett apjánál a tankok iránti szeretetéről. Sayu szerette hallgatni apját, mikor azt említi, mennyire fontos neki a családja. Még úgy is, hogy a védelem része tank is lehet. A további megjegyzésére a lány összébb húzta magát. Lehet, hogy apja ezen nevet, de ő látja maga előtt, ahogy a hazahozott srácot beállítja a tank csöve elé és vallatja elbeszélget vele. Hálás volt azért, mert apja ennyire vigyázni szeretne rá, de… ~ Inkább Natere figyeljenek. Velem kevesebb a gond… ~

A tea igazán ízletes volt. Amit aztán a Tábornoktól hallottam igazán meglepett. Pötyi nálam marad. Persze szigorúan csak azért, hogy parancsnokolhasson. Arcomra leplezhetetlen mosoly ül ki eme hír hallatán. Már lemondtam a macskáról.
Pont kész a tea. Előnyös ha az ember tűzidomár tea főzés közben...És válaszoltak Nate-el kapcsolatban.
-H-h-ho-hogy mit csinál Nate?
Köpöm ki majdnem a teámat, szerencsére sikerült nem kiköpni. Nem hiszek a fülemnek. Már megint, tuti már megint bajt kever és ez a lány csak kamu indok, hogy ne lehessen itthon. Következő edzésen hideg zuhannyal kezd.
-Lemerem fogadni, hogy csak bajt kever már megint...és komolyan nem mondta mikor lesz edzésünk? Parancsnok úr, mindent a maga idejében kell megtenni. Hiába jön a parancs a támadásra ha az ellenfél megfelelőlen fészkelte be magát és magas moráljuk miatt lehetetlen a frontális támadás kivitelezése. De ha Tábornok úrnak van tippje szívesen meghallgatom.
Apja lánya (nyelvnyújtásra)...remélem Sayu nem imádja ennyire a tankokat...Lemerem fogadni, hogy Mr. Nelson is Pöttyinek nevezte volna el a macskát. A tankos ok fejtésre csak bólogatok. Szerintem a repülők sokkal menőbbek...
-Nagyon szépen köszönöm a fel ajánlást, de inkább még várnék. Amióta apa meghalt, anya nagyon érzékeny az idomításokra a ház környékén, habár nem mutatja. Mellesleg Sayu: Te inkább légbölény párti vagy mint tank párti nem? És bocsánat amiért nem tudom mikor kell befogni a számat vagy mikor mit nem szabad mondanom...De ígérem dolgozom az ügyön.
Mosolygok rá a lehető legbarátságosabban. Remélem az apja nem öl meg itt helyben...
-Oh, szabad megkérdeznem a véleményüket pályaválasztás terén? Azon gondolkodtam, hogy katonai gyógyító leszek, de a polgári orvosi szakma is a fejemben motoszkál egy ideje mint ötlet. Vagy esetleg tudnának valamit javasolni?
Kíváncsian várom, mit javasolnak nekem a sokat látott felnőttek. Meg arra is, hogy Sayu mennyire utál engem az előzőek után...