Szentpétervár

PeterBear : Zarien

Ahogy észreveszi a ruháján a lángokat, elejti a poharat, ami hangos csattanással törik el a padlón, majd megpróbálja eloltani a tüzet, ami, mivel nem is tartod fent a varázslatot, könnyen megy neki. Tökéletesen normális emberi reakció, de azért valami nem hagy nyugodni. Még hacsak egyetlen, árva, ezred másodperc volt is, de amikor kiütött a tűz, mintha rád nézet volna és megvillant volna, valami a tekintetében. De vajon tényleg így volt? Vagy csak képzelted? Te akarod ennyire rossznak, nem embernek látni a lányt?

A pohár törésre többen a lányok köré gyűlnek hogy megnézzék minden rendben van-e.

-Semmi bajom, tényleg. –Bizonygatja a lány.

-Úristen Fatia, a ruhád.- Néz szörnyülködve Sophi az elkormosodott anyagra.

-Ez nem számít,- mutatja fel a karját Fatia- Nagyobb kár azért a finom nedűért.

Majd a tekintete ismét feléd fordul, ahogy felemel egy másik poharat, és mintha feléd nyújtaná egy pillanatra.
-remélem azért tényleg nem sérült meg.- Mondja az egyik vendég.

-Dehogy teljesen jól vagyok, ez a kis baleset csak egy kicsit megdobogtatta a szívem, valójában most elég jól érzem magam, egy kis ijedség mindig jó hatással van az emberre. Én például most táncolni akarok.- Sophi csak elneveti magát a megjegyzésen, ahogy a vendég is majd, megjegyzik neki.

-Sajnos kétlem hogy ahhoz szerencséje lesz, itt nem igazán szokás.

-Valóban? Pedig, nincs is semmi ami jobbat tehetne egy fáradt embernek, mint a zene és a tánc. Ha itt tényleg nem szokás, itt az ideje változtatni ezen, hiszen zene van.- Majd a férfi felé nyújtja a kezét. Aki először is nagyon meglepődik, de aztán vállat von.

-Végül is.

Az emberek először elég megdöbbenve reagálnak a jelenségre majd aztán valaki, nem látod pontosan, hogy ki felhangosítja kicsit a zenét és egyre többen és többen csatlakoznak, alig telik el fél óra és mindenki táncol. Persze kivéve a személyzetet.

Majd egyszer csak megjelenik melletted Fatia egy üveg pezsgővel.

-Béke ajándék.- és feléd nyújtja, a szemében halványan részegség csillog, de azért messze nincsen elszállva.- Olyan feszültnek tűnsz, mindenki jól érzi magát, miért nem táncolsz te is kicsit?- Majd a füledhez hajol- Végül is te vagy a főnök, megteheted.- Ezután ott hagyja az üveg pezsgőt, akár elfogadtad akár nem, és egy másikkal a fal felé indul, ahol Sophi áll. Mond neki valamit, amit nem igazán hallasz a zenétől, majd eltűnnek a tömegben.

Az este elég furcsa fordulatot vett, még nem evet senki, de már leoltotta valaki a nagy lámpákat, mindenki táncol és a személyzet már a második adagot tölti az alkoholból. Még soha, egyszer sem fordult elő ilyesmi.
Igort látod, szemmel láthatóan jól érzi magát, miközben egy hölggyel táncol. Angelinát és Szergejt nem látod a szobában sehol sem. Vadim olyan szorosan és feltűnően tapadt Aminához, hogy szinte nem is látni, hogy az két különböző ember, a keze pedig olyan helyeken járkál, ahol nagyon nem kéne, nyilvános eseményeken. Christina egy idegen férfival táncol, bár szemmel láthatóan alig tud lépni az elfogyasztott alkoholtól. Mi a bánat történt ezen a partin?

- Azonnal keressétek meg Sophiát és Fatiát! - szólok bele a rádióba. - Amint megvannak tudni akarom és ne veszítsétek szem elől őket! A vendégek számára nyitott helységeken kívűl nem mehetnek sehova, még Sophia sem! Ha próbálkoznak, állítsátok meg őket!
Én is keresem őket, miközben Angelinát és Sergejt is kötatom a tekintetemmel, hátha ők tudnak valamit a furcsa lányról.
Ha megtalálom a lányokat, Sophiát elküldöm, mondván a szülei keresik őt, de ne izguljon, addig elszórakoztatom a vendégét, nem fog unatkozni. Ha sikerül, Fatiának szegezem a kérdéseim:
- Honnan ismered Sophiát? - a bármi gyanús vele kapcsolatban, vagy elárulja magát, megkérdezem, hogy engem honnan ismer valójában és mit akar itt.
Ha az őrök találják meg, akkor feltartják őket addig, amíg oda nem érek. Ha Sergejéket találom meg előbb, megtudakolom, hogy ismerik-e a lányt és mit tudnak róla, közben figyelem a viselkedésüket is.
Ha senki nem találja a lányokat (se én, se az embereim, vagy démonaim), gyorsan megnézem Sophia szobájában, hátha csak elszöktek a buliról, ám ha ott sem találni őket, akkor zene kikapcs, buli vége, nagyon sajnáljuk. Mindenki keresi a két lányt!

- Megtaláltuk őket! - Szólal meg egy férfi hang a rádión. - A második emeleti nagy fürdőben vannak. Bemenjek hozzájuk, vagy várjalak meg? - kérdezi.
- Téged komolyan én vettelek fel? Naná, hogy menj be! - szólok vissza. Mikor oda érek a fürdő ajtaja résnyire nyitva, hang nem szűrődik ki. Bent az egyik kétajtós szekrény biztonságis, Gorbacsov áll karba tett kézzel, kissé elfordulva. Annyira nem volt meglepő, lévén a két lányon csak törülköző van. Fatia a lengén magára csavart törülközőben tovább iszogatja a magukkal hozott bort, a kád szélén elhelyezkedve, teljes kényelemben. Míg Sophia próbál eltűnni és még a vállára is terített egy törülközőt, hogy minél kevesebb látszódjon belőle.
-Nincs kedved neked is csatlakozni? Szerintem bőven elférnénk hárman is. - emeli felém a poharat Fatia.
- Sophia, te menj fel a szobádba! Gorbacsov elkísér. - nézek határozottan a biztonságisra. Sophia szinte repül ki az ajtón, Gorbacsov alig bírja követni.
- Honnan ismered Sophiát? - kérdem.
-A könyvtárban találkoztunk, nem rég költöztem ezért még nem ismerek senkit, ő pedig kedves lánynak tűnt és igazam is volt. Áhhh - sóhajt fel lemondóan. - Olyan feszült vagy, mintha több ezer éve nem szórakoztál volna… - Majd megfordul és lehajol hogy újratöltse a földön maradt másik poharat.
-Biztos, hogy nem kérsz egy pohárral? Ez valami isteniii.
- Na jó, idefigyelj. Ha akarsz valami konkrétat, most nyögd ki, ha pedig csak szórakozni jöttél ide, akkor nagyon gyorsan szedd össze a ruhádat és húzzál el. Ha pedig meglátlak a környéken vagy Sophia közelében, azt nagyon megbánod! - közben olyan mértékig hevítem a vizet, hogy kénytelen legyen kiugrani a kád széléről. Bár nem tudom, hogy mire számíthatok Fatiától most, hogy így kettesben maradtunk, nem igazán akarok meglepődni. Szóval inkább magamhoz szólítok egy impet, hogy a közelben legyen és a szobában teremhessen egy pillanat alatt, ha kell.