Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: Jan 30, 2018 16:26:22 GMT 1
Post by Raven on Jan 30, 2018 16:26:22 GMT 1
Itt mindenki kap a saját történetéhez egy kis mellék információt. Ezekről a történésekről a karaktereitek csak akkor tudnak ha később a mesélőikbe ez bekerül, és aki ide alá reagál egy olyan eseményre aminek nincs a közelében annak mindkét kezét levágom és megetettem vele! Jó szórakozást a világhoz! Warning Ez a világ teljes egészében a kitaláció műve, minden hasonlóság valós helyekkel, személyekkel, eseményekkel csupán a véletlen, vagy a játékosok alap műveltségének köszönhető. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: Jan 30, 2018 16:45:21 GMT 1
Post by Raven on Jan 30, 2018 16:45:21 GMT 1
„Ez a világ tele van összetört dolgokkal: összetört szívekkel és kerékbe tört ígéretekkel, megtört emberekkel”
2017. Dec. 28. valahol Szentpéterváron.
Miért hiszik azt az emberek, hogy a sötétség kizárja a fájdalmat is. Gondolom ez olyan, mint mikor az ember másnaposan behúzza az összes függönyt és attól reméli az enyhülést. Gondolom ezért kerüli most ő is a fényt és ezért nem világít semmi, az ágy mellet álló éjeli lámpán kívül és ráadásul arra is egy kendőt hajított valaki. A szoba is gyászolt a kendő színeivel, gyászolt napok óta, mint a gazdája. A nő aki épen csak most lépet ki a fürdőből. Nem fürdött már napok óta, a fájdalom túl elképesztő volt és nem nem maradt ereje ilyen semmiségekre. De most ez megváltozik. A haját törölgette ahogy kilépet az ajtón. Még a fürdőköpenyt sem húzta magárra, pedig odakint mínusz 18-fokos a hőmérséklet. Vajon milyen hideg az? Gondolkodott egy percet az erkély kilincsével a kezében, majd lenyomta és kilépet. Dermesztő. Egy pillanatra levegőt sem kapott. Pont mint az nap. Majd vet egy mély levegőt és összerezzent. Nem is olyan elviselhetetlen. És tett még egy lépést a korlát felé. Megragadta a korlátot két kézzel. Az ujjai között érezte a ráfagyott havat, látta maga alatt elterülni a várost. „Nem is lenne olyan rossz” futott át a gondolatain. Amiből egy kásás hang rántotta vissza.
-Milyen szép vagy szépségem! Ugye meg baszhatlak mielőtt leveted magad?- Undorító. Nem válaszolt, nem érezte méltónak rá. Csak vissza ment a házba. Végül is, tényleg úgy nézhetett ki. Kint a hidegben, meztelenül. A tükörbe nézet, még a szűrt fényben is látta, hogy a bőre kipirosodott. Oda sétált elé és befejezte amit elkezdet. Megszárította a haját, kifésülte. Ezt se tette már napok óta, nem érezte az értelmét. Majd a sminkért nyúlt, egyébként is szép arca, ami ugyan kicsit sápadtabb és beesettebb volt most, mint amilyen lenni szokott percek alatt egészségesé és ragyogóvá változott. Igen, gyönyörű nő volt és ezt meg is akarta most mutatni.
-A mai egy különleges nap.-Mondta a tükörnek, miután a rubint színű rúzzsal befejezte a műveletet. Majd egy szívet rajzolt a tükörbe és beleírt valamit. Azon az estén egy olyan fogadalmat tett, amit csak a halál válthatott fel. Az övé, vagy azé a másiké, vagy talán mindkettőjüké. Már nem érdekelte, megbékélt.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: Jan 30, 2018 17:00:03 GMT 1
Post by Raven on Jan 30, 2018 17:00:03 GMT 1
„Csak az idióta nem fél ebben az életben.”
Valamikor télen, valahol Lengyel országban.
A sötét korán érkezett ma, a jeges levegő pedig hó ígéretét hozta. Egy csapat gyerek tart hazafelé az erdőből, ahol eddig játszottak, a szél pedig messzire viszi a hangjukat.
-Neked kellet volna az órát figyelned, most anyám ki fog nyírni.-Kiabálja az egyik fiú és közben meglöki az egyik társát.
-Ne lökdösődj már te is ránézhettél volna az órára!- Kiabálja egy kislány. Szőke fürtjei kilógnak a rózsaszín sapka alól.
-Mind fejezétek be!. Szól hátra a legidősebb. Egy 12 éves forma fiú.-Anyádnak nem kell tudni, hogy nem értél haza. Majd bemászol az ablakon és azt mondod végig otthon voltál.
-És mi lesz az én apámmal?-Kérdezi egy másik fiú aki eddig csak szomorúan kullogott a többiek után.- Agyon ver ha hazaértem az biztos.
-Áh mire haza érsz már fetrengeni fog a vodkától.- Nevet az első megszólaló.
-Te…- És neki szalad a másik gyereknek.
-Elég legyen hagyjátok abba!- Sikít rájuk a lány.
-Jah szállj le róla Wassa, igaza van.-
-Nem az apám hibája hogy kirúgták a munkájából, ő csak anya miat volt szomorú. A főnöke meg egy hónapot sem tudott várni.
-Az apád piás.
-Elég legyen.-Mondja a lány- Miért nem alszol nálunk ma este? Már biztos kiütötte magát és majd holnap megkérem a nővérem, hogy hívja fel mintha anya lenne és mondja, hogy te szóltál neki tegnap, simán el hiszi majd, hogy nem emlékszik.
-Kösz!- feleli a gyerek félszeg mosollyal- De haza kell mennem, nem akarom hogy miattam is aggódnia keljen.
Ezután csöndben érik el a város, majd a kis csapat egyre csökken, ahogy a tagok egymás után érik el saját hajlékukat. Wassa marad utoljára miután a lánytól is elköszönt.
Egyedül indul el a sötét úton, amin alig működik a kivilágítás. Az ő házuk nem erre van, de nem vágyott haza ezért elkísért mindenkit. Az iskolában azt pletykálják majd, hogy Gitta miatt volt, de ez nem igaz, ő csak nem akart haza menni. A házba ami hemzseg a boldog emlékektől, az anyja szeretetének emlékétől. Elfacsarodik a szíve ahogy erre gondol, majd a félelem jön. Amikor utoljára késet az apja úgy elverte, hogy másnap nem tudott iskolába menni, előtte sosem emelt rá kezet. Amíg az anyja élt a legkedvesebb, legszeretőbb ember volt a világon, most pedig… A többieknek igazuk van, gondolja magában.
Majd megáll egy pillanatra, a szorongás helyét a hirtelen rettegés veszi át, valamit hallotta az üres mezőről. Körbenéz szemei próbálnak átlátni a sötétségen és egyre több rémség bontakozik ki a sötétségből. Egy hatalmas vicsorgó fenevad oson a termény között, szinte látja is, ahogy tüskés háta átszalad egyik bokorból a másikba. A másik irányban, egy karmos ujjú boszorkány lesekszik rá, hallja, ahogy a nevét sziszegi és magához hívja, de a legszörnyűbb a módárijesztő, az ő madárijesztőjük, amit még az anyja vart a saját levetett ruháiból, a madárijesztő, akivel testvérként játszott, akit anyja még el is nevezet, esküdni mert volna rá, hogy a madárijesztő megmozdult és felé indult. Futásnak eredt, tüdeje szakadtából rohant az úton, amíg haza nem ért. Egész úton nem mert megfordulni és még most is torkában dobogott a szíve, nekifeszült az ajtónak, de semmi. Az ajtó zárva van. A kulcs. Hol van a kulcs? Nem találja sehol, mintha percekig keresné pedig csak másodpercek voltak. A félelem egyre erősebb, elkezdi ütni az ajtót és üti ahogy csak tudja, majd sírva fakad és kiabálni kezd.
-Apa, apa, nyisd ki az ajtót, nyisd ki!
Az ajtó kivágódik ő pedig zokogva térdre esik.
-Mi van hülye gyerek, nem ismered az órát, aztán a szellemek kergetnek haza?-Kérdezi egy kásás férfi hang.- Na majd megmutatom én mitől kel neked félned és azok nem a francos szellemek.-A férfi hangja fenyegető és ahogy befejezi a mondani valóját eldobja az üveget is, ami hangos puffanással törik szét a kutyaházon.
Majd az ajtó bevágódik. A sötétség és a némaság fojtogató takaróként öleli körül a kis várost, az erdőt és a hatalmas mezőt. A szörnyek le táboroztak ma éjszakára, nincs rájuk már szükség úgy tűnik.
 |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: Feb 5, 2018 0:28:12 GMT 1
Post by Raven on Feb 5, 2018 0:28:12 GMT 1
„Ha már a seggedet harapdálják a krokodilok, könyen elfelejted, hogy tulajdonképpen a mocsarat jöttél lecsapolni.”
2017. Dec. 29. AthénA mai este szokatlanul hideg, de ez nem fogja vissza a város jókedvét. A késői, azaz egyre inkább a korai óra ellenére is rengetegen ünnepelnek a klubokban és az utcákon. Végül is szilveszter csak egyszer van egy évben szégyen lenne pár óra alatt letudni. Azért nem mindenki tervezi az egész éjszakát klubokba ugrálással tölteni.
Egy fiatal srác, az elejtet szavaiból, valószínűleg amerikai, ép a buszmegálló felé indul. Fázósan dörzsöli meg a karjait, nem számított erre a hirtelen jött hidegre. Már ha decemberben a 15 fok hidegnek számít. Mindenesetre egy kicsit kellemetlen, ha az emberen csak egy póló van. Ezért nem is csoda, hogy annyira siet az előbb említett buszmegálló felé. Mintha attól a busz is hamarabb megérkezne. Ahogy várható is legalább tíz percet várhat, hogy vissza érjen a szállására. Ahogy felnéz a táblára és ez benne is tudatosodik újra a telefonjára néz, a sötétben mintha csak annak a képernyője világítana. Az időpont „3:05” az első busz meg negyed négykor jön. (Már ha jönn). Feloldja a telefont és nekiáll legépelni az üzenetet.
„Értem jössz?”. Majd újra lezárja a készüléket. Mintha, a fény teljesen kialudt volna. Pedig a buszmegálló lámpája ugyanúgy világít tovább. Egy furgon kanyarodik be a sarkon, gyanúsan lassan közlekedik, de talán csak keres valamit. A fiatal férfi nem foglalkozik vele. Majd valami furcsára figyel fel. Egy toll hullik előtte a járdára. mikkor lehajolna, hogy megnézze szárnyak robaját hallja a feje fölül. Hiába néz fel az utcai lámpáktól vakon, nem képes kiszúrni a hang forrását. Pedig a hatalmas madarak már itt csapkodnak közvetlen felette. Hátrál egy lépést az út felé és ekkor lesz a sötétség teljes. Hirtelen teljes sötétség és érzéketlenség telepszik a fiúra. Már nem tudja többé hogy mi ő, vagy hogy hol van, merre megy. Átfuthatna a gondolatain, hogy talán ez a halál. De erre most teljesen képtelen.
A buszmegállóban egyetlen dolog marad, a telefon, ami kieset a kezéből a következő üzenettel. "Persze, Hova?"
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: Feb 10, 2018 1:11:11 GMT 1
Post by Raven on Feb 10, 2018 1:11:11 GMT 1
„A szabad élethez nem elég törvény nélkül élni, saját törvényt kel teremteni!”
1873 Szep. 13 Valahol Tennessee-benA sötétség szinte megfolytja a fákat. Még a hold sarló is elbújt, mintha csak nem akarna az események részese lenni. Mintha előre tudná mi készül. Talán tudja is. A levegőben elégedetlenség, harag, és vér szaga terjeng, amit, a némaság tesz még ijesztőbbé és kézzelfoghatóvá. Mintha csak a fák is visszatartanák a lélegzetüket.
Már sokadszor sétál az ablakhoz, de a hold ezúttal sem mutat neki semmit, okos barna szeme tudja, hogy veszély közeleg, de azt nem tudja, hogy miféle, a marka erősen szorítja a puskát. A férje hagyta itt, enélkül ment el egyik este, bár ne tette volna, többet sosem jött haza. Tudta mi volt, vagyis hogy ki, mind tudták, de senkit nem érdekelt. Eggyel több vagy kevesebb fekete nem hiányzik senkinek. Csak neki. De még mennyire, most igazán, most, ahogy a puskát szorítja és az ablakot nézi, nem mert gyertyát gyújtani, higgyék azt hogy alszik, akkor elkaphatja őket. De így bent is olyan irgalmatlan a sötétség mint oda kint. A szél még suttogni sem mer. Jönnek, tudja, nagyon jól tudja, és legalább annyira féli, mint várja őket.
Megmozdul valami a sötétben. Itt vannak, egy pillanatra lát valamit megvillanni. Bumm! Mindig is jól lőtt, nőhöz képest legalább is, az apja vadászott is, megtanította hogyan húzza meg a ravaszt, most is talált, egy test eset a földre. Csend. Semmi más csak a teljes, fullasztó, nyomorúságos csend. Még életében nem gyűlölte úgy a csendet mint most, csak szíve féktelen zakatolása szakította félbe, amit olyan hangosnak halott, hogy attól félt, ha ott vannak kint, akkor ők is meghallják. Percekig állt, a mozgásra várt, de semmi. Tudta! Amikor megtette már tudta, hogy hiba. De tudnia kellet. Amilyen halkan csak tudott az ajtóhoz ment. Retesz kiold, ajtó kinyit, a hangos nyikorgástól még a lélegzete is bennszakadt. Felemelte a puskát, körbe pásztázta a sötétséget, de az nem árult el neki semmit. A szél igen, ahogy végig siklott a lombok alatt, szinte sikoltotta, fordulj meg, fuss el, tudta ő is, mindig hallotta a szél hangját, ezzel született. De a szívverése most túl hangos volt és nem hallotta a figyelmeztetést. Megtalálta a helyet, a bokorban egy test feküdt, nem volt rendben, lehajolt és magafelé fordította. A kísérteties maszk amire számított, de abban nem egy ember volt, csak toll, egy párna, amit lelőt csak egy csali volt.
Hangos reccsenést halott a háta mögül. Megfordult és reflexből lőtt, nem gondolkodott, csak meghúzta a ravaszt, és talált. A durranás után csak egy hörgő hangot halott. A férfi mellkasát érte a lövés, a szájába folyó vér pedig átitatta a zsákot is, az egész jelenséget még ijesztőbbé téve. És ekkor ragadták meg az erős karok a háta mögül.
-Neee.-sikította, megpróbált a puskatussal hátra csapni, de nem sikerült, a férfi túl erős volt, a puska pedig kieset a kezéből. Mind két kezével a férfi karját markolta, hogy az ne fojtogassa olyan erősen, a szíve minden zajt eltompított, a saját sikolyait sem hallotta, tudta, hogy meg fog halni, és tudta hogy csak egyet vitt magával, tudta hogy nem fogja gyászolni senki, nem fog rá emlékezni senki. Ennyi.
- A retkes ribanc lelőtte Jimy-t.
-Él még?
-Nem sokáig.
-Mi legyen a kurvával?
-Hozad.
Nem lehet ennyi. Nem fogja hagyni, hogy azt tegyenek vele amit csak akarnak, nem adja meg magát nekik. Minden erejével küzdött, nem mintha lett volna értelme, de tudta csak így fogják meghallgatni. Minden istenhez imát mondott, amit ismert és utána a démonokhoz is, mindhez akit nevén tudott nevezni, csak egyet, csak egyetlen lehetőséget kapjon a bosszúra. Mindnyájuk nevét kimondta, hangosan üvöltötte miközben lefogták, miközben meggyalázták. És kimondta a végső átkot is mielőtt felkötötték és meggyújtották.
12 név egy névtelen rabszolga lányáért, egy feleségért, aki soha nem lehetett anya. De ki tudja, a sátán kötött már rosszabb üzletet is.
A ház még mindig ott áll, az esők és szél beverték az ablakait, a csavargók elvitték a bútorokat már réges-régen, falai közt legfeljebb baglyok és patkányok vernek tanyát. De a fa is ott áll, a törzse még mindig szenes, és azt mondják néha, ha olyan az idő, egy fekete nő áll alatta és néz a messzeségbe, azt mondják ő várja azóta is, hogy az egyik isten megadja a bosszúját.  |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: Feb 12, 2018 19:26:43 GMT 1
Post by Raven on Feb 12, 2018 19:26:43 GMT 1
„Nem számíthatssz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyaráza, ahogyan te elgondoltad.”
2017 Dec 25 Los AngelesBár mindenhol világítanak a karácsony fényei alig látni egy egy árva lelket az utcákon járva, ami nem is csoda ezen a napon. Főleg a késői órára tekintettel, karácsony éjszakáján hajnal háromkor nem ép mozgalmas az élet. A városban álló méretes templom is üres már, nemrég távozott az utolsó ember is, a nem ép hétköznapi pap pedig azon gondolkodik a legelső padon fekve vajon be kéne-e zárni az ajtót. (Ez mégis csak Amerika) De végül csak úgy hagyja, lehet, hogy nem így akarja, de a hirtelen rátörő álmosság legyőzi mielőtt még tehetne ellene bármit is. Azt hiszem mindegy mennyire odaadó valaki, ha napokig ébren kell maradnia, a végtelenségig senki sem bírja. Így hát elaludt ott a padon és ahogy az lenni szokott pár percen belül nyílt is az ajtó.
A nemrég rendbe hozott templom ajtók alig nyikorogtak és a nő is igyekezett minél halkabban közelíteni. A magassarkúkon elegánsan és meglepően csendesen sétál el az oltárig, ahol megáll és felnéz a keresztre.
-Ritka te fajtádat errefelé látni.- Támaszkodik fel a pap. A nő mosolyogva fordul felé.
-Felébresztettelek?
-Csak a szemem pihentettem. Szóval?
-Átlátszó vagyok, igaz? Miért nem lehetséges, hogy csak gyónni jöttem?
-Mert arra egy évezred is rámenne és fel se tudnálak oldozni.- A nő mosolya még nagyobb lesz.
-Ébredezünk, tartoztam annyival hogy szóljak.- Majd közelebb lép.- Nem felejtem el a tartozásaimat.- Mondja, majd még valamit hozzá tesz, egy érthetetlen nyelven és homlokon csókolja férfit.
-Vigyáz magadra! Betartom a szavam, de a testvéreim nem tettek ígéretet.- Majd még egyszer felnéz a keresztre, és szomorúan elmosolyodik.
-Nem is volt olyan nagy szám, nem igaz?- Hogy most a beszélgetés melyik részére érti, vagy, hogy a kereszten függő Krisztusra érti-e az rejtély. Majd ugyanúgy távozik, ahogy érkezett halk léptekkel, csendesen és rejtélyesen.
A távozása után a pap is felnéz az oltárra.
-És te? Te mit tervezel most?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: Feb 13, 2018 19:58:23 GMT 1
Post by Raven on Feb 13, 2018 19:58:23 GMT 1
„A lelket tökéletesen kiírtani még az ember sem képes, pedig ennek a fajnak aztán van tehetsége a pusztításhoz, és a szorgalma se hiányzik.”
Valamikor télen, Busse WoodKét fiatal lány tántorog a hideg erdőben, a lábuk alatt az elszáradt falevelek ropognak, és gyökerek, meg letört ágak ezrei igyekeznek kigáncsolni őket.
-Mi a francért jöttünk ide? Hé hallasz? Szerintem most szakadt el a cipőm.- Kiabálj az egyik lány miközben, telefonjával igyekszik világítani az erdőben.
-Nyugi már jó buli lesz! És utána elmondhatod, hogy megcsináltad.- Mondja neki a másik.- Miért van nálad telefon? Megállapodtunk, nem?
-Igen de mi van ha Mark hív?
-Komolyan?- Néz rá a lány és nyújtja a kezét.
-Oh, ne már!
-Ide vele! Megállapodtunk.
-A franc! Tudod milyen drága volt?-Kérdezi miközben átadja a készüléket.
-Jah, és azt is, hogy apád vette. Majd vesz neked egy másikat.- Mondja, majd szétszedi és a tóba dobja a készüléket.
-A franc! Nem hittem volna, hogy tényleg megteszed.
- Az ígéret az ígéret. Na gyere.
Ezután a teljes sötétségben botladoztak tovább, néhány szitoktól és kiáltástól eltekintve, teljesen némán. Az újholdra sem nagyon számíthattak, ezért megvolt az esélye, hogy sosem érik el a céljukat.
-Nem kellet volna eldobni a telefont.- Jegyzi meg az egyik lány.
-Megjöttünk!- Torpan meg a másik és így az első lány bele is ütközik hátulról.
-Érzed?
-Ez füst?
-Igen.- Mosolyodik el a sötétben.
Majd a fák között lassan megpillantják a lángok fényét is. Egy hatalmas máglya ég a lombok alatt, csoda, hogy nem kapnak lángra azok is és mellette alakok táncolnak a tűz fényében, alig kivehetően.
-Wow.
-Vetkőzz!
-Tessék?
-Csatlakozunk nem? Akkor meg vetkőzz.- Válaszolja a lány miközben már a kabátját veszi, úgy látszik felkészült mert a kabát és nadrág alatt már amúgy sem viselt semmit.
-Hát ha már itt vagyunk.- Sóhajt a másik lány. Majd ő is neki áll vetkőzni.
Senki nem töri meg a kört, ahogy a frissen érkezettek csatlakoznak, minden ugyanúgy megy tovább, mintha észre sem vették volna őket. Majd egy sikoly hallatszik, és mielőtt bárki is felfigyelhetett volna a forrására, még egy és még egy. Nem sokára már csak a jelenlévők fele táncol a tűz körül, ami egyre nagyobbra csap, a táncosoknak pedig mintha nedvesen csillogna a víz a bőrükön és a hajukon, a tűz pedig vörössé festi egész testüket és akkor 3 órát üt az óra és a táncolók levegőben folytatják tovább egyszerre baljós és örömteli táncukat. A tűzben pedig, mintha egy torz alak mosolyogna elégedetten.
 |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: Feb 22, 2018 21:16:52 GMT 1
Post by Raven on Feb 22, 2018 21:16:52 GMT 1
„Ha a pokolra jutsz, csak az ördög segíthet rajtad.”ChicagoChicago is olyan mint az összes szennyes amerikai nagyváros, azóta élnek itt a vámpírok mióta megjelentek az első klubok. Na jó nem, itt voltak már előtte is, de azóta érzik igazán otthon magukat. Az egyik legjelentősebb helyük pedig az Insomnia nevű klub. Nem egy nagy klub, de nem is számít igazán, ez a hely nem a vadászat miatt jelentős, ide a vámpírok inkább azért járnak, hogy egymással fussanak össze. Maga a hely is periférián van és kevés ember sétál be az ajtón. És természetesen még ennél is kevesebb távozik. Az itteni vendégeket kevés dolog ijeszti meg, szinte mind öreg kutya, bocsánat, denevér és egyik sem ijed meg az árnyékától. Most mégis fagyos a levegő, ahogy belép. A keleti vonások még furcsábbak a krétafehér vonássokkal és a pókháló szerű hosszú fehér hajjal, alig lehet több 150 centinél, de mindenki elhúzódik az útjából. Az emberek és a vámpírok is érzik a veszélyt amit a lehetetlen vörös szemek jelentenek.
-Mit keres szerény hajlékomban a Fehér lótusz?- Kérdezi egy magas sötét bőrű nő a pult mögött. Ő sem mindennapi jelenség. Meleg barna szemei, olajos bőre és sötét haja olyan külsőt kölcsönöz neki mintha csak egy azték faragványból lépet volna elő.
-Felmérem a gazdám tulajdonát.- Feleli a fehér jelenés érzéketlen, de szép hangján.
A másik erre fel nevet.
-Itt semmi sem a gazdádé.
-Most még.- Feleli halkan.-De egyszeri ajánltatott hoztam neked Kígyók anyja, ha segítesz nekünk itt maradhatsz a helyeden mintha semmi sem történne, ha nem, akkor elvesszük tőled.
-Mit képzeltek magatokról? A mesterednek nincs joga elvenni ami az enyém, megegyeztem a város urával…
-De ő már nem lesz sokáig az.-Szakítja félbe.- Semminek sem kell változnia, csak azt kérjük hogy segíts.
A sötét szépség kilép a pult mögül és olyan közel megy a másik lányhoz, hogy jóval fölé magasodjon.
-Na idefigyelj te keleti csitri, ha mestered akarja Chicagót vegye el. De engem hagyjon békén.
-Biztos?
-Biztos.
-Kár. Nem szívesen ontok ki ilyen ősi és nemes életeket.
-Mégis mi…?- Még a be sem tudja fejezni a kérdést már három fej gurul előtte a padlón, a fehér lány mind a két kezében egy egy kard villan.
-Ahogy mondtad, a gazdám elveszi Chicagót. Veled, vagy nélküled.  |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: Feb 26, 2018 23:19:43 GMT 1
Post by Raven on Feb 26, 2018 23:19:43 GMT 1
„Nincs, amiért az ember ne fizetne, így vagy úgy. Semmi sincs ingyen. Csak isten kegyelme."
2016 Márc. 28 Washington Dc.
A hold már magasan az égen, az elhagyatott park mindennek tűnik csak nem biztonságosnak. A férfi is tudja, de nincs más választása, vár, már milliomodszorra néz az órájára, mintha ettől előbb megérkezne a másik. A telefonjáért nyúl, gyorsan tárcsáz és meg sem várja, hogy a másik megszólalhason.
-Még nincs itt. – A vonal másik felét nem lehet hallani, de biztos nem az amit a férfi hallani szeretne.
-Tudod hogy lehet csapda is. És nekem elegem volt elmegyek.- És el is indul, de megtorpan a készülékből érkező válaszra.
-Igen… De… Rendben.- Bontja a vonalat és vissza áll a pad mellé. Látszik az arcán, hogy nem örül a fejleményeknek. Pár fiatal fordul be a sarkon, feketék, nagyjából ugyanabban az öltözetben, bandatagok, remek. Még pont az hiányzik, hogy kötözködjenek. Már majdnem elérik, az egyik férfi kihívóan fel is emeli a fejét, magához szorítja a borítékot és a másik kezével mögé nyúl, de akkor a férfiak viselkedése megváltozik, mintha észre vettek volna valamit inkább elindulnak a másik irányba.
-Sajnálom hogy ennyit kellet várnia.- Hallatszik egy finom női hang.
- Ha jól sejtem maga lesz a kontaktom.
-Legalább is ma este.- Feleli a nő. Elegáns kosztümöt visel egy laza tavaszi kabáttal. Az öltözete a frizurája és a kiállása is azt sugallja, hogy „bíz bennem, komoly üzlet asszony vagyok”, de mégis átlengi valami megmagyarázhatatlan aura.
-Akkor azt hiszem ez innentől a magáé.- Mondja a férfi és idegesen átadja a borítékot.
-Köszönöm.- A nő ajkai magabiztos mosolyra húzódnak.
-Ennyi? Mehetek?
-Persze- A férfi pedig megfordul és sietős léptekkel elindul.
-Csak még valami!- Kiált utána a nő- Tudja hogy én ki vagyok?
A férfi furcsán néz a kérdésre. Mégis honnan tudná?
-Nem.- Feleli bizonytalanul
-Értem. De, sajnos én tudom, hogy te ki vagy.- Mosolyog és a gyönyörű szemek kísérteties fénnyel kezdenek izzani, majd a rettegő férfi mögött megjelenik az egyik banda tag és egyszerűen fejbe lövi.
-Takarítsátok el, meg van ami kelleni fog.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 14:43:16 GMT 1
Nov 23, 2024 14:43:16 GMT 1
|
Globális
Közzétéve: Apr 14, 2018 12:46:11 GMT 1
Post by Deleted on Apr 14, 2018 12:46:11 GMT 1
Raven
Valahol Írországban, 2016 május 12.Hűvös este, jóval hűvösebb mint kéne lennie egy májusi napon. A dublini kocsma előtt álló sok jármű arra utalt, hogy sok vendége van. Környéken lakókat lehet, hogy zavarta a hangosan dübörgő zene, de nem adták jelét (azaz még nem hívták ki a zsarukat). Belülről nem hallatszott az ünneplés vagy csak szimplán az emberek hangja sem. Egy kicsivel később a zene is lehalkult és akkor már lehetett hallani valamit...emberi nyöszörgéseket és egy férfi hangját. -Nos...akkor elmondjátok végre hol találom őt? 2 órával később a dublini reptérenA férfi megigazította magán a táskát és felhúzta a dzseki cipzárját. Kezdett hideg lenni és ezt Ő is érezte. A repülője 15 percen belül indul, de nem sietett. 5 perc alatt simán oda ér a repülőhöz. -Szóval valahol Észak-Amerikában, mi? Hosszú út vár még ránk… Valahol a kanadai Dawsonban egy házban 2 héttel ezelőttA nőnek már nincs ereje sikítani, csak fut. Gyorsan becsapja maga mögött az ajtót és kitámasztja egy székkel. Kapkod, keres valamit amit fegyvernek használhat a betörő ellen. Csak elfordul az ajtótól amikor az ripityára robban. Egy nagyobb szilánk bele áll a hátába. A fájdalomtól össze esik és neki dől az ágy szélének. Az ajtón egy 30as éveiben járó férfi lép be, kezén motoros kesztyű. -Hölgyem...itt lenne az ideje elmondania amit hallani akarok és akkor gyors és kegyes halált adhatok. Ha nem akkor meg eltudom intézni a még órákon át tartó kivérzést. Szóval mi lesz? Teljesen nyugodt marad végig a hangja. Miközben beszél elő vesz egy cigit és elkezdi szívni. A nő teljesen le fagyott még az előbb, de hirtelen megered a nyelve. -Nem tudom mit akar hallani! Esküszöm nem loptam meg Mr. Davidson! Soha nem tennék ilyet. Kérem! Kérem ne öljön meg! A végére már zokog és könnyek patakoznak az arcán. -A picsába megint rossz ember...na mindegy nem maradhatnak szem tanúk. Egyszerű megszokottsággal kivette a cigit a szájából mintha csak hamuzna, ám a következő pillanatban belenyomta a nő szemébe azt. Felsikított de rövidesen elájult a fájdalomtól. A férfi kiment a motorjához és a fejére csatolta a bukósisakot majd ott hagyta a várost.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: May 29, 2018 17:09:37 GMT 1
Post by Raven on May 29, 2018 17:09:37 GMT 1
Mielőtt bosszút állnál valakin, két sírt ás!
2017. december. 29 New OrleansFélelmetes ahogy errefelé a plusz harminc fok, hirtelen mínusz 10-be vált. Most talán nincs olyan hideg, de mindenképpen dermesztő napok állnak az itt élők mögött. Legalább a hó eshetne, de errefelé ritkán esik, vagy túl meleg van a hóhoz, vagy túl hideg. Ezúttal az utóbbi nem is csoda, hogy szinte senki nincs az utcán, még ha ez az állapot nem is tart tovább pár hónapnál, és aztán jöhet megint a párás forróság. A lány is úgy szalad végig a Sever streeten összehúzva magán az inkább csinos, mint meleg kabátját. Pedig nem az a kiöltözős tipus, ez most kivételes alakalom volt. Állatlábban inkább a kényelemre ad mint a szépségre, de ma szép akart lenni, így viszont majd megfagyott mire elérte a boltot. A bolt előtt nagy fekete kutya ült, ijesztő szemei barátságosan méregették a lányt.
-Bocsi Rony, nem jöhettem csak úgy el.- Mondja a lány. A kutya pedig fel áll és utat ad neki, hogy kinyithassa a bolt ajtaját. Érdekes bolt, mindenféle, okult vackokat kínál, a kirakatban, aszalt fejek, műanyag koponyák, ízeltlábú és hüllő testrészek, kristálygömbök, azok mikért a turisták hajlandóak sokat fizetni mert milyen izgalmas, és egzotikus de valójában semmit sem érnek.
-A fenébe úgy lefagyott az ujjam hogy nem találom a zárat.- A kutya erre egy halk morgáss szerű hangal válaszol.- Tudom hogy te is fázol, de tudod mit, van neked is kulcsod. Megvan.
Az ajtó kitárul és végre beléphetnek az üzletbe. A fűtés már nem megy, de szerencsére még egészen meleg van bent.
-Késtetek!- Közli velük a sötétség.
-Jézus!- Kiált fel meglepetten a lány
-Te végig bent voltál?- Kérdezi méltatlankodva egy fiú, aki mintha a semmiből lépet volna elő.
-Miért, talán be jöttél volna?
-Nem tök jó idő van oda kint.
-Rony légyszi vegyél fel valamit.
-Na jó gyerünk a többiek már várnak rátok.- Ezzel mindhárman elindulnak a bolt hátulja felé és egy polc mögött eltűnnek szem elől.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: Sept 23, 2018 17:36:20 GMT 1
Post by Raven on Sept 23, 2018 17:36:20 GMT 1
Vannak néhányan, akiknek lelkében hatalmas tűz ég, és soha nem jön senki, hogy melegedjék annál.
Románia, Oradea, (Nagyvárad) 2017 dec. 23-Unalmas, unalmas, unalmas.- Az apró lány feldúltan dobálta szét papírjait a semmilyen luxust nem nélkülöző irodában. Majd az asztal mellől felállva a kandalló elé sétál és az előtte elhelyezett párnákra dobja magát. A szobában mindenfelé értékes faragványok és festmények figyelik a nő szenvedését. A nő a tűzbe mered.
-Túlságosan régen játszottunk már igazán.- Felkel és felmászik a kandalóra, hogy felérje arcával az oda akasztott szarvas fejet. A halott állat mintha maga sem tudná mire vélni ezt a mutatványt, a nő olyan közel hajol a fejhez, hogy szinte hozzá érnek az ajkai, lábaival érzi a kandalló melegét.-Táncolni akarok újra, szívből, igazán, azt akarom, hogy újra öleljenek, azt akarom, hogy táncoljunk és basszunk amíg mind bele nem pusztulunk. Azt akarom, hogy fogyjon újra a bor, a legpompásabb gyümölcs, tömegével a sütemény és a hús amíg beleink szét nem hasadnak bőségüktől. Újra hódolni akarok neked uram.- Leheli a szarvas fejre az utolsó mondatot. Szemeiben mintha csak a kandalló lángjai táncolnának és a szarvas fej is mintha újra életre kelne, majd ajkait a halott fejhez szorítja és végig nyalja azt az agancsokig.
-„Tha écho páli ti dýnami tis efcharístisis kai tou thanátou, kýrie” ĴǦŶžŭĬŴŭƀŭŸŹŭŹĬŸűſƆĬǵŸűƂűƆűƀŮűźĬǵſĬŴŭŸǭŸŮŭźĸĬƂűŸűŰĬƁžŭŹĺĵÓ
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: Jun 16, 2020 11:50:50 GMT 1
Post by Raven on Jun 16, 2020 11:50:50 GMT 1
„Ez nem egy tornádó, ami közelít, hanem valami sokkal, sokkal rosszabb.”Vatikán, Vatikán város, 2017. december 15.Már napok óta nem aludt semmit sem az előtte heverő papírok félelemmel töltötték el és ez ébren tartotta. A jelek egyre sűrűsödnek. Valami olyan lehet a földön, ami már nagyon régen nem tette ide a lábát. De még mindig nem tudott rájönni, hogy mi lehetett. Egyre erősebben éreztem formát ölteni a gondolatot, hiába hessegette el többször is, a jelek, mint erre mutattak. Egy Bukott, egy Sötét angyal, a Pokol egyik lordja. De melyik? És hol lehet? Tovább böngészi a papírokat, meg kell találni a lényt mielőtt túl késő. Bár lehet, hogy már így is túl késő. A kétségbe esés összeszorítja a torkát, nem lehetséges hogy egy ilyen lény nem hagy maga után egyértelmű nyomot, végül, végre talál valamit. Kiveszi az újság lapokat a többi közül, kapkodva elolvassa. Még a szíve is gyorsabban ver, ez az, végre meg van, megtaláltam. Futni kezd, ki a könyvtárból, át az öreg folyósokon az őt figyelő démonok és angyalok, bestiák tekintete alatt. És kinyitja a hatalmas díszes ajtót.
-Megtaláltam! Tudom, hol van a szörnyeteg!...
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: Jun 16, 2020 12:28:00 GMT 1
Post by Raven on Jun 16, 2020 12:28:00 GMT 1
„A mesék néhány elem néha túlságosan is valóságos, túlzottan is igaz. Lehet, hogy nincs Piroska, de az biztos, hogy van Nagy Gonosz Farkas. Nincs Hófehérke, de Gonosz Mostohából van elég. Nincsenek nevetségesen szőke kistestvérek, de gyerekeket zabáló boszorkány… az igen. Ó, igen.”
U.S.A Massechusetts, Lawrence 2017 december 20-Milyen érdekes, nem gondolod? Majdnem Salemben vagyunk, és mit találunk itt? Boszorkányokat. Te nem gondolod, hogy ez érdekes?- A kérdésre csak halk zokogás a válasz. A nő már minden hangját elkiabálta. Majd egy hete volt bezárva ide és már nem tudta elképzelni, hogy a férfiak új dolgot tudjanak kitalálni a kínzására. Három napja nem evet és alig ivott, tudta, hogy közel a vég. A kis boszorkány körük alig működött, kisebb dolgokra csak, nem voltak valódi boszorkányok ők csak próbálkoztak. Elmondta újra és újra, de nem számított. Nem figyeltek rá, túlságosan élvezték talán a kínzását ahhoz, hogy meghallják a hangját. Már ez is mindegy volt. Annyira fáradt volt, hogy szinte a sebei sem fájtak már, még mindig fázott ugyan, de valami azt súgta neki, hogy azt sem sokáig.
-Ez volt innen az utolsó ugye?
-Úgy tudom.
-Akkor Salem?
-Salem.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Globális
Közzétéve: Jun 16, 2020 13:01:01 GMT 1
Post by Raven on Jun 16, 2020 13:01:01 GMT 1
„Van, amikor már annyira szeretsz valamit, hogy lélekben azzá válsz. Én testben is azzá váltam…”
2017. december 8. U.S.A. Michigan, Battle CreekA telihold szinte nappali fénybe vonja a város melletti fákat és a kis tavat. Mintha minden fényével a földre szeretne költözni. Egy farkas kiált a holdra. Ritka jelenség ebben az államban. A víz fodrozódik kicsit, a hold tükörképe mintha alakot váltana, mintha egy ember formáját venni fel. És ahogy a fény közeledik a parthoz egy nőalak lép ki a vízből. Fehér bőre és haja visszaverik a hold fényét, de mintha ő maga is derengene kissé. A város felé veti a pillantását, majd fel az égre. Annyi holdtölte után ismét ezen a világon. De látnia kell egy régi barátját, figyelmeztetnie a veszélyre.
|
|
