---------------------------------------------------------------------------------
A katona elszenvedett ugyan egy támadást, de láthatóan edzettebb volt a társainál - a lándzsa pedig hosszabb fehyver, mint a katana, ami nagy hátrányomra volt. Sikerült bevinnem egy támadást, az ellenfelem egy pillanatra megremegett, de messze nem került földre... jó ha egyáltalán meg tudtam karcolni.
Ismét szembefordultam vele, az egyik kardot kitartottam, a másikat hegyével felé fordítottam, és a kinyújtott karomra támasztottam a lapját, kényelmes küzdőállást felvéve.
Aztán megéreztem a napot. Éreztem, ahogy eltölt az energiája, ahogy az a belső tűz, ami a képességeimet táplálta, újra felcsap bennem, és ismét képes vagyok irányítani az elemet. Ugyanakkor botorság lett volna eldobni a két fegyvert a kezemből, úgyhogy arra jutottam, egyelőre maradok a kardforgató tudásomnál, legfeljebb kombinálni kísérlem meg a tűzidomítással. Ha lehetőségem adódik rá, mert az ellenfelem mutat valamilyen gyengeséget a mozdulataiban, elrakom legalább az egyik kardot, és a felszabaduló kezemmel idomítok majd.
(A harcrendszer nem elérhető, ezért nem tudok számolni és kockával dobni, de a reagot megírom. Taira választott harcmodora, miután a kardok még mindig a kezében vannak a kardforgatás marad. Amennyiben van lehetősége a harcmodor kombinálására, akkor a sorozatban is látható módon a kardokkal együtt tűzidomítást is használ, a pengével ad irányt a lángoknak. Ha nem, a következő adandó alkalommal legalább az egyik kardot elteszi, hogy használhasson tüzet vagy villámot is.)
