Pandalány
Közzétéve: Aug 16, 2017 23:32:59 GMT 1
Post by Zima on Aug 16, 2017 23:32:59 GMT 1
Pandalány
Név: Quu Lien Qie
Kor: 20 éves
Faj: Panda
Nemzetiség: Kínai
Magasság: 160 cm
Előtörténet
Az egyik pillanatban még a cukrászdánk felé rohantam, a másikban pedig a fehérségben. Egy ideig még vitt a lendület, aztán megálltam. Síri csend és opálos köd vett körül. A messzeségben lassan egy alak bontakozott ki. A fekete foltok a helyükre kerültek. Nem lehet... Ez nem a régi álmom. De mégis... Futni kezdek felé. Megállok. Kérdőn oldalra döntöm a fejem.
- Anya...
Elmosolyodik, amennyire csak egy panda képes és szájmozgás nélkül beszélni kezd. Csak mondja és mondja, én pedig döbbenten hallgatom, néha kérdezek. Furcsa, milyen életet szánt nekem az a bizonyos felsőbb hatalom. Vagy inkább az, akit nagymamámnak neveztem. Igen, neki köszönhető, hogy túléltem, miután Anyát orvvadászok ölték meg. Én lettem az örököse, az Írás hordozója. Különös képesség ez, mely egy pandabocsot képes emberré változtatni. Nem volt benne a kritériumokban, hogy az eredendő gyermeknek is embernek kell lennie. Csak az, hogy mikor a szülők egy gyermekre gondolnak, abban az időben gondoljon egy árva gyermek is arra, hogy szülőket szeretne. Ez történt velem. Én normális életet akartam, mikor kívántam. De nem az lett. Egy panda vagyok az Írás hatalmával. Válaszút előtt állok. Kihasználom a képességeimet és jót viszek az emberek életébe, vagy mindent hagyok úgy, ahogy eddig volt. Anyám szavai elgondolkoztattak. Annyira elmerültem, hogy szinte meg is feledkeztem az apámról. Amint észbe kaptam, Anyám és az opálos világ elmosódott. Helyükbe egy sikátor képe úszott be...
A szüleim egy kis kosárban találtak rám a ház előtt. Boldogok voltak, hogy imáik meghallgattattak, hisz nekik nem lehetett saját gyermekük. Békében és szeretetben neveltek fel. Viszonylag hamar elmondták, hogy örökbe fogadtak, ami nem ért váratlanul. Voltaképpen mindig is éreztem, hogy nem az ő vérük vagyok. Ők dolgos, szorgalmas emberek, akik mindig azon dolgoznak, hogyan tehetnék jobb hellyé a Pandafület. Én viszont? Legszívesebben folyton csak lustálkodnék. Csodálom anya türelmét, hogy végül képes volt megtanítani engem írni, olvasni, meg számolni. Mikor elég idős lettem, befogtak dolgozni. Nem voltam oda érte, hisz így nem alhattam, de kellett a segítségem. Az ottani munka során megismertem a gyógyteáink által a gyógynövényeket meg a különböző sütemények elkészítését is.
15 éves koromig telt így az életem, mikor is kaptam egy levelet a nagymamámtól. A levélen vérnyomok voltak. Mint ahogy azt később Anyától megtudtam, a vérének tintába való belekeverése is kellett ahhoz, hogy átruházza rám a képességét. Az Írás lényege, hogy ha egy papírra tintával írok valamit és azt elolvassák, akkor az beteljesül. A következő pár héten teszteltem, hogy voltaképpen mire is vagyok képes. Sok korlátom van, de nagyiból kiindulva tudnám magam fejleszteni. Igazából nem sok energiát adtam bele a továbbiakban, így megrekedtem egy szinten. De azt szinte minden nap használtam. A szerencse sütikbe gyakran tettem olyan cetlit, ami tényleg szerencsét hoz. Jó érzéssel töltött el, mikor visszahallottam, hogy jó történt az adott illetővel és ez nekem köszönhető. Ennyivel be is értem. Talán kicsit féltem attól, mit lehetne ebből kihozni, de inkább csak lusta voltam. Őszintén... a munka mellett még azzal is törődjek, hogy hogyan tehetném még jobbá a világot...? Menjek ki az utcákra és üldözzem a bűnt, vagy mi? Heh... jó vicc...
18 évesen kezdett foglalkoztatni a jövőm, mert nem akartam életem végéig anyáéknál dolgozni. Jó, dolgozni sem akartam, csak hát kellett a pénz... Ekkor történt meg az a bizonyos rablási kísérlet. Hazafelé tartottam és megláttam, hogy egy kis csapat betör hozzánk. Apám abban az időpontban szokott zárni, így rögtön megijedtem. Meg akartam őt menteni. Rohanni kezdtem, majd egy sikátorban ébredtem. Mire a cukrászdához értem, már ott voltak a rendőrök. Apám jól volt, épp a történteket mesélte. A négy huligán rablási kísérlete közben hirtelen berontott egy panda. A szerencsétlen kezdők megijedtek, miután az egyiküket fellökte és ők pénz nélkül elmenekültek. Dolga végeztével a panda is elment.
Megmentettem apámat. Ennek az eseménynek és Anyám szavainak hatására döntöttem végül amellett, hogy hőssé válok, az emberek védelmezőjévé. Persze tudtam, hogy nem lesz könnyű. De tévedtem. Nehezebb volt, mint ahogy azt el tudtam képzelni. Kezdjük ott, hogy pocsék az állóképességem. Ma se sokkal jobb... Nagyjából három naponta sikerült rávennem magam, hogy fussak. Néha tornáztam a szobámban, de azt hamar meguntam. A pincében fellógattam egy kitömött zsákot és azon gyakoroltam ütni meg rúgni. Az első akcióim elég szánalmasra sikeredtek. Általában csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem hagytam ott a fogam, vagy segítséget találtam. De legalább az kiderült, hogy panda voltomból következően mászni meg úszni jól tudok. Azaz tudnék... ugyebár állóképesség... A panda voltomra térve a pincében sokat gyakoroltam az átváltozást. Élesben ritkán vetettem be, kellett az elmúlt két év, hogy tökélyre fejleszem és kontrollálni tudjam. Viszont még az elején valahogy vétettem egy hibát, minek következtében lett egy köztes alakom, ami már inkább néz ki úgy, mint egy szuperhős. Ezt az alakomat könnyebb volt megtanulni kezelni, egy idő után így jelentem meg, ha hősködtem. Igazából az egyetlen funkciója annyi, hogy fedi a kilétem. Úgy egy éve üldözhettem a bűnt, mikor nagy mázlival megmentettem egy férfit. Ő annyira hálás volt, hogy nem akart elengedni, amíg nem adhat nekem valamit. Kiderült, hogy faragással is foglalkozik és így elkészíttettem vele a botom. Csak egy kicsit később realizáltam, hogy lehet, hogy hasznos, de ahhoz meg kell tanulnom használni... A bottal is rendszeresen püfföltem a zsákot, de egy idő után rájöttem, hogy másra is jó... Köpőcső! Így a gyógynövény ismeretemmel kombinálva születtek meg a nyugtató, bénító, altató és egyéb lövedékek. A férfinél aztán csináltattam egy kis méretű köpőcsövet is, ami kevésbé feltűnő. (Meg néhány nagyobbat és kisebbet is, tartalékba.)
Sok bukáson és szenvedésen keresztül vezetett az utam. Nehéz volt a munka mellett gyakorolni, bűnt üldözni meg aludni. Bevallom, sokszor az utóbbi nyert. Egy-egy sikertelen akció során gyakran elvesztettem a motiváltságomat. Kellett egy kis idő, Anya szavaira meg apa megmentésére való gondolás, hogy folytassam. Miért csinálom, ha általában csak nyűg a hátamon? Van bennem egy késztetés, hogy jót akarok tenni. Na meg persze nem tehetem meg a képességeimmel, nagyival, meg Anyával azt, hogy ha már megvannak, nem használom őket. Nem én vagyok a szuperhősök iskolapéldánya. Csak egy panda áll előtted, aki szereti a bambuszt.
Felszerelés:
Bot
- Három részre szedhető bambuszbot, melynek kisebb darabjait köpőcsőként is fel lehet használni. Kis részekben a hátára tudja erősíteni, vagy pedig fogja.
Szütyő (kezétől nem látszik)
- Ebben tartja a kis köpőcsövet meg a különböző lövedékeket. Tart még benne papírt meg tintát is.
Képességek:
Panda
- Három alakja van: civil, Pandalány, panda
- Pandalány alakjában semmivel sem tud többet, mint civilként
- az összes alakjára igaz, hogy jól tud úszni meg mászni
- könnyen el tud rejtőzködni egy állatkertben (a pandák között)
Írás
- Lényege: a papírra írt történés bekövetkezik
Korlátok: - Csak reális dolgok történhetnek meg. Pl.: nem eshet rá egy csembaló a másik fejére. (Csak ha épp véletlenül egy csembalót szállító hőlégballon repül felette. ) Olyan sem eshet meg, hogy egy nagyon gonosz karakter hirtelen jóvá válik. Maximum elgondolkodik.
- Csak tintával működik és csak lapon. Tehát ha mondjuk a vérével akarna ráírni a papírra, nem működne. Vagy ha tintával írna a falra, akkor sem.
- Mikor megírja a cetlit, el tudja dönteni, hogy ha azt elolvassák, akkor meg fog-e történni, vagy sem.
- Ha már egy betűt elolvastak a papírról, az esemény be fog következni (ha be kell következnie). Ebből következően minden megtörténik, ami azon a papíron van. Ha van beleírva időpont, és/vagy körülmény, azok is teljesülni fognak. Egyébként, ha nincs idő megadva, az esemény azonnal bekövetkezik.
- Egy fecni csak egyszer használható fel. Semmi sem jelzi a lapon, hogy felhasználták-e már vagy sem.
- Ha saját maga olvassa el az üzenetet, nem fog bekövetkezni az esemény. (És nem is használódik el.)
- Ha olyasmi kerül a lapra, hogy „Jó dolog fog veled történni” akkor a „jó” a felolvasótól függ, hogy neki mi a jó. Ebből következően ezt óvatosan használja, hisz kinek mi számít „jónak”.
- Viszont ha olyan kerül a lapra, hogy Béla rosszul lesz és ezt Béla vagy akárki más olvassa el, akkor arra a Bélára fog vonatkozni, akire Pandus gondolt, nem lesz minden Béla rosszul.
- A cetlit és a sütit szokta kombinálni – persze csak óvatosan, nem szeretne lebukni.
(- Qie még nagyon kezdő, de idővel akár még olyasmire is képes lehet, amire a nagymamája vele
kapcsolatban.)
- Fun fact: a szülei és a nagymamája sem tudja/tudta, hogy ő egy panda