III. Gabriel van Hellsing
Közzétéve: Aug 12, 2017 23:42:53 GMT 1
Post by Mocsok on Aug 12, 2017 23:42:53 GMT 1
Név: III. Gabriel van Hellsing
Kor: 29
Nem: Férfi
Külső: Kb. 180 cm magas 80-90kg közt mozgó testsúllyal. Edzett testfelépítésű
férfias arcvonásokkal. Sötétbarna haja kb. nyakig ér. Szeme barna. Különösebb
ismertetőjele egy kisebb vízszintes sebhely ami egyik arctól a másikig végigfut
az orrán. Általában egy szürke, szőrmeszegélyes hosszúkabátot és kalapot visel.
Fegyverek:
4 revolver
kések
lereszelt csövű sörétes puska
füstbomba
karók
olajos üvegcsék
Előtörténet:
Lord Blackhill idegesen ült dolgozószobája íróasztalánál. Folyamatosan ujjait
tördelte, tekintete pedig fel-alá cikázott a szoba ajtaja és az ablak üvegén
keresztül világító telihold között. Teljesen feketébe volt öltözve, elvégre
kisfia koporsóját még mindig friss föld fedte el.
"Ez nem járja. Egy apa nem temetheti a fiát."
Gondolta magában. Keze ökölbe szorult. Képes volt arra, hogy bármit feláldozzon
az elégtétel reményében. Eleget siratta már elvesztett gyerekét. A gyászt
inkább nejére hagyta, ő tudta, hogy eljött a tettek ideje. Vagy most, vagy
soha.
Kopogás törte meg a szoba rideg csendjét.
- Szabad.
Az inas lépett be a szobába.
- Uram, megérkezett a vendége.
- Helyes Alistar. Engedd be kérlek. - Az inas eltűnt, majd rövid idő elteltével
ismét felbukkant egy kalapos fickó társaságában. - Na végre. Mi tartott ennyi
ideig?!
A vendég leporolta szőrmeszegélyes kabátját, majd kényelmesen helyet foglalt a
dolgozószoba egyik foteljében. Kissé talán túlzottan kényelmesen is, elvégre
bátorkodott a lábait a szemközti kisasztalra helyezni.
- Bocs. Út közben megszabadítottam egy falut a saját megalomániás zsarnokától.
- Azért fizetem, hogy a munkáját végezze, méghozzá gyorsan.
- Héhéhé! Először is, még nem fizetett. Másodszor, ez a munkám szerves része...
- Az, hogy mindenhonnan késik?
- Többek közt, de nem erre gondoltam. Ez a zsarnok történetesen egy elég
állatias fogsorral és rettentő étvággyal megáldott illető volt. Azt nem mondom,
hogy több vér tapadt a kezéhez mint az enyémhez, de abból kiindulva amit
hátrahagyott, kitett magáért a rohadék.
- Érdekes. Szóval ön III. Gabriel van Hellsing?
- Személyesen, de kérem szólítson Mr. Hellsingnek.
- Ő nem az édesapja?
Rövid szünet
- Ő már halott. Egy régi ismerős végzett vele. A jó öreg vérszívó cimboránk, a karóba
húzó.
- Hogy mi?
- Hagyjuk, hosszú történet.
- Hmm... Elegánsabbnak képzeltem.
- Hát igen. Hozzászoktam...
- Tudja Mr. Hellsing szeretem tudni, hogy mibe fektetek és manapság elég sok
csaló kószál errefelé. Szeretnék biztosra menni abban, hogy maga tényleg az
akinek vallja magát.
- Hmm... Nem tudom eldönteni, hogy maga vajon egy sóher nemes, vagy csak
egyszerűen paranoiás.
- Alistar kérlek kezdjünk.
- Mr. Hellsing! Alapos nyomozást folytattam a személyazonosságát illetően,
szóval most felteszek magának pár kérdést... nos... önről... kérem válaszoljon
és az igazat.
- Felőlem...
- Mikor született?
- 1844. július 8
- Az édesanyja leánykori neve?
- Azta... ez aztán a sablonos kérdés... A következő mi lesz? Megkérdezik ő
mikor született?
- Öm... Kérem válaszoljon a kérdésre.
- Sarah Melborn.
- Miért vándorolt a családja Amerikába?
- Tudja családi szakma a "szörnyvadászat." Mikor elindultak a
telepesek, hogy egy új világban telepedjenek le, szinte az összes ilyen
torzszülött velük tartott, a silány igazságszolgáltatás
reményében. Aztán tudja, hogy van, ha nem jön a munka hozzád, akkor neked kell
a munkához menni.
- Csak Amerikában dolgoznak?
- Igazából világszerte bárhol, csak állják az utazás költségét.
- 1858. Nyilvánosan kivégzett egy farkasembert Bostonban. Hol lőtte meg?
- Egy sörétest nyomtam a szájába. Szóval mondhatni az agyán... Á régi szép
idők. Ő volt az első olyan áldozatom, akit teljesen egyedül kaptam el. Persze
bőven volt még hova fejlődnöm. Még az utána való nyomozásom során is legalább tíz
ártatlant falt fel, de végül a torkán akadt a falat.
- Lenyűgöző! - Szólalt fel hirtelen Lord Blackhill. - Ezüst golyókkal ölte meg?
- Pff, dehogy. Azt se tudom honnan szedik az emberek, hogy az ezüst bármit is
ér a mutánsok ellen.
- Hmm... kár. Alistar folytasd kérlek.
- 1861. Melyik seregbe lépett be?
- Az Unióba. Kiderült, hogy a konföderációs katonák nagy része nem egészen az
aminek tűnik, így az elnök, mint profit, felbérelt, hogy iktassam ki ezeket az
egyéneket. Rengeteg ártatlan is volt köztük, így nem igazán vált ínyemre a
dolog, de akkoriban sajnos elég szűkösen jártam a pénzzel.
- A polgárháború után megvádolták önt. Mi volt a vád?
- Az, hogy segédkeztem az elnök meggyilkolásában.
- És így volt? - Kérdezett ismét Blackhill.
- Őszintén? Én húztam meg a ravaszt. Az öreg Abe, bár látszólag jó elnök volt,
szabadidejében fiatal lányokat mészárolt a baltájával, különösebb indok nélkül.
- Ő is szörny volt?
- Attól függ milyen értelemben vesszük. Nem, nem rendelkezett különleges
képességekkel. Viszont csak egy szörnyeteg képes ilyenre... Jegyezze meg: Nem a
külső, vagy a hatalom tesz szörnyeteggé valakit, hanem a tettei...
- Észben tartom.
- Mi volt a...
- Elég lesz Alistar... Maga tényleg Mr. Hellsing.
- Örülök, hogy belátta.
- Beszéljünk az üzletről. Tudja a fiam nemrégiben hunyt el...
- Igen hallottam róla. Őszinte részvétem.
- Kedves gesztus, de semmire se megyek másik részvétével. A fiam gyilkosát
akarom.
- Nem kéne akkor inkább a rendőrséghez fordulnia?
- Nem találtak semmit. Sőt kinevettek mikor azt mondtam, hogy Daniel gyilkosa
egy vámpír volt.
- Hogy mi?!
- A nyakán fognyomok voltak a teste pedig teljesen kiszáradt.
Ismét csend telepedett a szobára. A lord végig a vadászt kémlelte, de nem
jutott semmire. Arca rezzenéstelen volt, szemét pedig elfedte a kalapja.
- Vállalom.
- De hisz még meg sem állapodtunk az árban.
- Nem érdekel! Vállalom. Csak mondjon el mindent részletesen, hogy a gyilkos nyomára akadjak...