Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 12, 2022 19:55:41 GMT 1
Feb 23, 2016 20:05:49 GMT 1
|
Post by Whitewolf on Jul 5, 2017 13:04:45 GMT 1
Son-Antares Zóna: Anarchista űr Nap neve: Gaius Bolygók száma: 3
Határos rendszerek: Reto-Antares,Son-Bit
Az Anarchista-űr kapuja néven is szoktak hivatkozni rá. Ez a rendszer az ami a legnagyobb forgalmat bonyolítja le a rendszerek között. Pont ezért a kalózok kedvenc üdülőhelye is. A támadások rendkívül gyakoriak errefelé. Az utazókat fokozott elővigyázatosságra és élesített fegyverzet használatára intjük.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 12, 2022 19:55:41 GMT 1
Feb 23, 2016 20:05:49 GMT 1
|
Post by Whitewolf on Jul 7, 2017 23:57:03 GMT 1
/Twilight Huntress/ Egy hatalmas fényvillanás közepette a Navjel elreszt titeket és kilök a naprendszer egyik oldalán. Az eredeti terv szerint a hajótok feladata az lenne, hogy találkozzon a Napek's fist nevű fregattal. Ám a radar vak és a szonár süket. Semmi nem ad technikára jelet a belépési pontotok környékén. Így az elveszett Fregatt keresésére indultok. A fegyverzet éles és az érzékelők a maximumon. Az űr ezen szegletében nagyon gyakoriak a kalóz támadások így sosem árt felkészülni. Kitudja mikor ront rátok egy raj vadászgép vagy egy vér vörösre festett fregatt. Esetleg maga a nagy Schlaig noch Ondohar. De minden békésnek tűnik. Teljesen békésnek és nyugodtnak. Terravi még azt is megállapítja, hogy a rendszer második és harmadik bolygója között vagytok nem messze a megbeszélt találkozási ponttól. Az út gyorsan eltelik ahogy a legénység összeismerkedik, a sebeit nyalogatja vagy éppen az öreg hajót foltozgatja. A Huntressnek szerencséje volt az első ütközetben de kérdéses, hgoy ez a jövőben is ki fog-e tartani. Végül az rézékelők egy alacsony energiakibocsátású tárgyat érzékelnek az űrben lebegni. Sőt egyenesen kettőt is. Egyre közelebb hatolva, végül kiszúrjátok, hogy valójában egy halom roncs az. Melyek közül az egyik az általatok keresett Napek's fist. Hiába próbáltok azonban kapcsolatot teremteni vele, minden próbálkozásotok teljes sikertelenségbe fullad. A másik hajó egy civil gépnek tűnik. Az adattáblája nyilvánosan hozzáférhető. Ez alapján ez az Ondegdian Titan. Egy személyszállító luxus hajó melyet nagy távokra terveztek. Persze a kalózok gyakran hamisítanak téves adattáblákat, hogy elfedjék a szándékukat de ezek egyszerűen felismerhetőek. Viszont a Titan ránézésre is egy szállítónak néz ki. A helyzet egy az űrben rozkán megtörténő eseményre méghozzá az ütközésre utal. De ez nem magyarázza, hogy a két hajó miért nem kommunikál. A Napek's fist Az Onegdian titan
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 15, 2024 18:54:55 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Jul 9, 2017 20:59:37 GMT 1
Miközben odaúsztunk a roncshoz már éreztem, hogy itt gondok lesznek. Persze tudtam, hogy ennyi tesztből nem fogok tudni pontos képet alkotni. Mégis elkövettem azt a hibát, hogy túlbecsültem a drágát. Csak ültem, és ültem a kabinban. Nézegettem a gombokat és azon morfondíroztam, hogy K’ep képes volt kiküldeni egy olyan emberrel, aki valószínűleg nem ért a szereléshez. Fantasztikus… Már jó ideje várok. Csak nincs baj… Felállok és megpróbálok kinézni. - Minden oké? – kérdezem a kommunikátorba, mikor is váratlan lövésekre leszek figyelmes. Na basszus, ilyen nincs… mint a villám, úgy ugrok vissza a helyemre és már nyomom is a gombokat. Persze lassú, mint a fene. - Kapkodd magad, társaságunk van! – szólok a rádióba. Legszívesebben belerúgnék ebbe az ócskavasba, de a hidegvérem nem engedi. Meg a telibe kapott találattól amúgy is beindult. Azért remélem, nem kell mindig szembe lövetnem magam ahhoz, hogy működjön… Na, ahogy hátulról hallom, Collins sikeresen betolta a fegyvert. - Kapcsold be magad! – szólok hátra és már suhanunk is... Azaz nem, mert ő ratsága úgy dönt, neki derogál mozogni… meg úgy normálisan működni… Higgadt maradok, de azért a robotkezem által sikerül egy nagyobbat rántanom a kormányon. Hátulról mintha törést hallottam volna. - Jól vagy? – kérdezek hátra. Se időm, se lehetőségem segíteni. A legtöbb, amit tehetek, hogy visszaviszem a fregattra. Az ajtó időközben szerencsére becsukódik, a létfenntartó berendezések is bekapcsolnak. A zihálás hallatán megkönnyebbülök, de csak alig egy másodpercet tudok ennek a pillanatnak szánni. Most jön csak a „vicces” rész…
Őszintén nem gondoltam volna, hogy az első komolyabb küldetésem első napján az oktatóim „kedvenc” manőverét kell használnom. Mert, hogy az esélytelen, hogy én tűz alatt letegyem kívül a kicsikét, az holt biztos… Egy emlékkép villan fel, mikor magamtól akartam alkalmazni az előbbi módszert az egyik órámon még kezdő koromban. Nem értettem, miért sápadnak el az oktatóim. Pedig annyira nem is vészes. Elmosolyodom. Simán leteszem. Mi ez nekem? Már éppen nyúlok a pajzsot lekapcsoló gombhoz, mikor realizálom, hogy én rohadtul nem a Typhoonban ülök, hanem a Ratban. A mosoly ráfagy az arcomra. Hehe, így egy fokkal nehezebb. De csak eggyel. - Kapcsold be magad még egyszer! És reménykedj…! – adom ki az utasítást a társamnak. Talán meglepheti, hogy amúgy tök higgadtan beszéltem hozzá. Csak a hidegvéremen múlik az életünk… Okés… akkor pajzsokat leengedni…
Azt kell, hogy mondjam, király vagyok. De most komolyan… Kellett pár perc, hogy realizáljam, mi is történt, de sikerrel jártam. A robotkezemmel nem törtem el a kormányt a nagy szorításban, nem sérültem meg… Basszus! Ugrok föl hirtelen, aminek hála megszédülök és meg kell támaszkodnom. Szükségem van néhány másodpercre, hogy újra kitisztuljon a látásom. - Collins, jól vagy? – sietek oda hozzá. – Izé… bocs a rázós útért. Lehet, hogy nem úgy hangzik, de amúgy komolyan gondolom a bocsánatkérést. Felmérem az állapotát. A sérülésétől függően hozok hozzá egy orvost vagy kísérem el egy orvoshoz, de mindenképpen szeretném, ha valaki szakértő vetne rá egy pillantást. Ha mégsem komoly, nincs szükség dokira, akkor elkísérem a szobájába lepihenni. Lesheti, hogy hagyom ezek után kóricálni…
Miután Collinst biztos helyen hagytam elindultam vissza a géphez. Mégis csak az érdekem, hogy meg legyen javítva. Meg hát persze én okoztam a sérüléseit. Visszaúton lélekben felkészültem a lecseszésre, amit Szakitól fogok kapni. Igazából arra a konklúzióra jutok, hogy ilyen helyzetben vezesse ő jobban a gépet… Miután lecseszett, elmormogtam egy „bocseszt”, majd megkérdezem, miben tudok segíteni. A Huntressen okozott horpadáshoz inkább nem nyúlnék, de a Raton tuti van olyan, amit én is meg tudok javítani. - Amúgy… miért is nincs ez a repülő koporsó a roncstelepen? – kérdem Szakit. Akár válaszol, akár nem visszafordulok a szereléshez. A lézerágyúhoz nem nyúlok. Majd jön érte, akinek kell, én nem fogom emelgetni, van itt elég erős fiatalember a dologhoz. Ha kell jelentést tennem K’epnek, állok elébe.
Talán nem meglepő, hogy a lehető legtöbb javítás elvégzése és a z esetleges tankolás után egy csöppet fáradt vagyok, ingerlékeny és nincs igényem a szocializálódásra. Amint elengednek, fogom magam, visszamegyek a szobámba és úgy, ahogy vagyok, bedőlök az ágyamba és el is alszok. Csak szólnak majd, ha kellek… De most egy darabig ne kelljek…
|
|
Londie
Lelkes fórumozó
Posts: 43
Utoljára online: Aug 22, 2022 10:59:21 GMT 1
Aug 22, 2016 20:47:37 GMT 1
|
Post by Londie on Jul 20, 2017 1:27:31 GMT 1
Nincs időm csodálkozni a doktor elevenségén. - Hali! Fogalmam sincs, mi folyik itt… Egy gyorstalpaló, légyszi? Amúgy hívj csak Assana-nak. Bólintok, és gyorsan felvilágosítom: - A hadnagyunk valami férget kapott a nyakába, amitől posztmodern Picassoként összehányt mindent, és zombiként ellenünk fordult. - Azt hiszem megint zöldülök-és-sápadok az emléktől, ezért halkan nagy levegőt veszek, tartva egy kis szünetet. - Traviz nem engedte megölni; felhozta a hajóra. - Hát ez fantasztikus! Biztos, hogy nem lesz itt boncolás… Egy apró érintés a piócára, és a drága hadnagyuk fel fog kelni… Annak nem lesz jó vége! Kezelhetetlen lesz, gondolom, ti is tapasztaltátok. Amíg nincsenek meg a megfelelő körülmények és egy minimális tudásom, addig nem fogok olyan területre mászni, amihez egyelőre nem értek… Már pedig senki sem tudja, mik ezek, vagy tévedek? Jobbnak látom, ha hallgatok. Kísértenek a képek - még sohasem láttam ilyesmit azelőtt. A kapitány szavait hallhatjuk ezután mindannyian: - Kérem a Twilight Huntress legénységének minden tagját, a katasztrófa túlélőit kérem, hogy azonnali hatállyal jelentkezzenek a raktár melleti üres helységben eligazításra. Marcus Hawk kapitány, vége. Gyors léptekben indulunk az eligazásra, és végigallgatjuk Hawk szavait. Miután elintézi a doktor ellen lázadozó zsoldost, hozzám csak ennyit intéz: - A doktornő a legénység kivizsgálása után szabadon közlekedhet a hajón, természetesen felügyelet alatt, azonban műszaki szobákba nem engedélyezem a belépését. Bólintok. Nincs tehát más feladatom, egészen addig, amíg meg nem látjuk a hajóból ami az állomásból maradt. Szinte teljesen megsemmisült, mindenhol roncsok kavarognak az űrben. Az újabb parancs, hogy csatlakozzak Jetsonhoz, és szerezzük meg a roncsokból az épségben maradt lézerágyút. Mivel a lány pilóta, és magunkra maradtunk, rajtam a sor, hogy leszereljem a szükséges részt. Elég egyszerű feladatnak tűnik, de időközben odakint már folyik a csetepaté. Fogalmam sincs, mit keresek itt, de azért szkafandert öltök, felkapom az elektronikus csavarhúzót és egy hegesztőt, mielőtt kilépnék a hajótestből. Mindeddig volt bennem némi remény, hogy nem olyan nehéz azt a gyászos ágyút leszedni a roncsról. Aha, hát persze... Ennyi kib#@!%#< csavart és forrasztást életemben nem láttam. A bőség zavarában azt sem tudom, hol kezdjem. Ez el fog tartani egy darabig, ezért gyorsan kezdek hozzá a munkához. Ilyet nem tanultam egy kiképzésen sem, és nem ér fel a tévét-oldalbarúgom-hogy-működjön-varázslástudománnyal. A kezdeti kapkodásom csak húzza a időt, de lassan megnyugszom és rájövök a nyitjára. Halad ez. - Minden oké? - Hallom a pilóta hangját. - Egyelőre igen. - Fogom rövidre a választ. Hogy is mondják? Az űrben minden perc egy év? Vagy fordítva. Mindegy. Mikor megpillantom a járőrgépet, azonnal érzem, ahogy lüktetni kezd bennem az adrenalin. - Kapkodd magad, társaságunk van! - Szól újra a lány. - Látom, sietek. Bizony sietnem kell. A tőlem telő legnagyobb igyekezettel vontatom vissza magam a raktérhez az ágyúval együtt, amit igyekszek rögzíteni is. Hatalmas ez a dög. Szépen szólhat... A gép vadul indul, ide-oda rángat, és csak próbálok megkapaszkodni, ahol tudok. Egy csattanás, és egy pillanatra elsötétül a kép. Gyorsan nagy levegőt veszek, amíg megtehetem, és leszorítom a sérült sisakon a lyukat. Hát ezt nem hiszem el. Pont a fejemet kell bevernem? - Jól vagy? - Hallom ismét társam hangját. Egész kedves teremtés lehet. Választ azonban nem tudok adni neki. Igen, ezért volt értelme annak a sok úszkálásnak és merítésnek minden hajnalban pontban 4-kor...de az már igencsak régen volt. Vajon meddig bírom? Mikor záródik be az a rohadt ajtó? Mégsem fulladok meg. Levegő! Zihálok. Huh. Na igen. Hasonló helyzetek miatt szerződtem. Az utasítás szerint bekapcsolom magam, és közben eszembe jut, miért is jöttem ide. Ez nem csak munka. Hogy a lány hogyan fog dokkolni, az az ő dolga. Bár eléggé aggasztó a lefagyott mosoly mozzanata...Itt jön az adrenalin. Valaki adhatna hozzá némi alkoholt. - Kapcsold be magad még egyszer! És reménykedj…! - Szól az újabb parancs. Felhúzom a szemöldököm. Oooké. A manővert nagyra nyílt szemekkel, ismét lélegzetvisszafojtva nézem végig. Nem tartom magam gyáva alaknak, de alig merem elhinni, hogy nem haltunk meg, amikor végre leáll a gép. Nagy levegőt veszek, és sóhajtok. A lány felugrik, majd megtámaszkodik. Aha, ő is félt... Hát ilyenek vagyunk mi, nők. - Collins, jól vagy? Izé… bocs a rázós útért. Elmosolyodok, sőt, szinte vigyorgok. - Szóra sem érdemes. Elismerésem. - Kezet nyújtok felé, kézfogásra. - Nem terveztem ennyit vacakolni odakint. Sajnálom. Ennyivel még nem fejezte be. Valószínűleg szívén viseli, hogy bevertem a fejem miatta; hiába bizonygatom, hogy nincs nagy vész, elkísér, hogy lepihenhessek. Pár percig fekszem csak, nem igazán tudok nyugton maradni. Ez a nap itt még biztosan nem ért véget...
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Aug 1, 2017 0:41:24 GMT 1
Mihelyt végeztem az emberek átvizsgálásával, a gondolataimat újra a piócás ember köti le. Szerencsére a társam felvilágosított minden apró részlettel kapcsolatban, amit tudnom kell a jelenlegi helyzetről, emberekről, stb… Meg is köszönöm neki, majd gondterhelten ellenőrzöm a piócás embert. Ekkor érkezik meg nagy sietve egy újabb nő. Azonnal felmérem a helyzetét, és elküldöm a férfit, hogy készítse elő a műtőt. Sietve távozik, én pedig azonnal egy tiszta gumikesztyűt húzok, illetve maszkot, és közelebbről is felmérem a helyzetet, majd felszisszenek. Súlyos, de nem kell újraéleszteni… Azonnal a műtő felé gördülünk, amit szerencsére a férfi elő is készített, szerencsétlenségemre ő eltűnt. A rohadt életbe… Mindegy, nincs idő, egyedül kell boldogulnom. Gyorsan rácsatlakoztatom a megfelelő gépekre, így most már tisztában vagyok a kellő adatokkal, a lélegeztető gépet is aktiválom. Magamhoz veszem a felszerelést, majd először alaposan megnézem, van-e bármi a sebben. Szerencsére nem lőtt… Csak valami penge-szerű sebezte meg, és annak sincs semmi darabja benne… A ruhafoszlányokat gyorsan eltüntetem a sebből, majd elkezdem összevarrni a fertőtlenítés után. Igyekszem minél pontosabban, de ezen a helyen nehéz, ráadásul egyedül vagyok. De egy óra alatt megvagyok. Nagyon remélem, hogy a barátunk nem kelt fel azóta, és nem nyúlt hozzá senki… Villan be, amint átkötöm a pácienst az infúzióra. Kapott egy adag fájdalomcsillapítót és altatót. Hadd pihenjen. Leszedem magamról a műtős ruhát, majd kidobom, felsóhajtok, majd utoljára ellenőrzöm a mélyen alvó hölgyeményt, és visszatérek a piócáshoz, de szerencsére semmi változás. Legalább ő nyugton van… A könyvekhez sietek, és keresgélni kezdek. Kiegészítem a magammal hozottakat, hogy többet tudjak meg erről a lényről. Bár azt hiszem, nem sok mindent fogok találni. Éppen lerakom a kupacot az asztalra, mikor egy újabb páciens érkezik. Az a nő, akitől az elején segítséget kértem, illetve egy másik. Bár rajtam is van a gumikesztyű, és oda is siettem hozzájuk. Rájuk mosolygok. - Miben segíthetek? – ha elmesélik, mi történt, először csak hümmögök egy kicsit, majd ennyit felelek. - Az már biztos, hogy agyrázkódásod van… Az a minimum… De hogy mekkora? Azt nem tudom megállapítani röntgen nélkül. De az biztos, hogy legalább ma estére itt kéne maradnod, illetve ha nagyon nem vonz a két eszméletlen ember – majd suttogni kezdek neki, közel hajolva – És nem csodálom, ha nem vonz… - Újra normális hangerőn folytatom, kiegyenesedve. – Akkor a szállásodon is megteheted ezt, de nyomatékosan kérlek, hogy tényleg pihenj, ha nem akarsz rosszabb állapotba kerülni… Az agyrázkódás a minimum, annál csak rosszabb lehet, hadd ne soroljam… Ha hazamész, akkor holnap reggel mindenféleképpen jelentkezz nálam kontrollra. Hogy döntöttél? – kérdezem meg tőle őszintén. – Csak mert úgy írlak be a jegyzőkönyvbe akkor… Akárhogy is dönt, még egyszer a lelkére kötöm, hogy pihenjen, mert nem akarjuk, hogy esetleg az én boncasztalomon végezze, majd ha kell, útjára bocsátom, ha nem akkor beszélgetni kezdek vele, ismerkedem. Ha kér, adok neki egy fájdalomcsillapítót. Ezután megírom a gyors vizsgálatos jegyzőkönyvet a legénységről, illetve a hosszabbat a műtétről és a piócás egyénről, végül az agyrázkódásról. Mihelyt ezzel végeztem, leellenőrzöm a két eszméletlent, majd belevetem magam a könyvekbe és feljegyzésekbe, hogy többet tudjak meg erről a szörnyetegről, néha pedig ellenőrzöm a betegeimet. Ha megtudtam, hogy még két ember érkezett a nővel együtt, felszólítom őket, hogy jelenjenek meg kontroll vizsgálatra, hogy minden rendben van-e velük.
|
|
The First Heretic
Lelkes fórumozó
Posts: 62
Utoljára online: Jul 21, 2024 14:20:15 GMT 1
Apr 9, 2016 18:35:27 GMT 1
|
Post by The First Heretic on Aug 5, 2017 18:14:58 GMT 1
A kijelző előttem felvillan majd rövid várakozás után megjelenik az engedély zöld háttéren. -Mutasd azt a helyiséget amiben találok szerszámot apró hibák szereléséhez!A páncélomon lenne mit csinosítani.- miközben várakozok elmerengek milyen szép amikor több száz páncél menetel a hangja betölti még a legnagyobb várost is.Mikor a nép ujjong és harsog amiért ilyen dicső páncélosok védik meg őket az idegen fenyegetéstől.De sajnos nem mindenhol tudjuk az űrben abban a kietlen sötétségben más erők dominálnak mint a szárazföldön.Ismét felvillan a zöld fény,ettől magamhoz is térek.
Miután megkaptam az útbaigazítást elindulok a jövendőbeli "műhelyembe" ahol szépen csinosítgathatom ezt a hölgyeményt.Nemsokára odaérek az ajtó lágy szisszenéssel be is ereszt. -Huhh micsoda kupleráj...- körbenézve egy csomó szerszám itt ott lerakva semmi sem a helyén pár dobozt is látok de egyenlőre nem érdekel. Meglátom az első számomra megfelelő eszközt, egy forrasztó az amivel a sisakomat fogom megcsinálni.A baj az hogy távoli rádió és hologrammos üzenetet nem tudok venni, már rég zavar ezért ezzel fogom kezdeni.Majd ha ez kész a rendrakás lesz a következő. Egyenlőre ennyi elég is.
Sisakom már a kezem alatt készül a beavatkozásra- Lassú mozdulatok semmi kapkodás.- motyogom mint egy vén öregember.Forrasztó pálca végéhez érintem a zsírt ami halk sercegéssel tiltakozik hogy felmelegedjen, egy kis olajgőz csapódik az orromhoz ami elég kellemetlen és fintorgok is tőle. Ezt követi egy kis ón tekercs de csak egy apró darab szükséges hisz csak áthidalást csinálok egy chippen.Szuszogás közben elbambulok le cseppen egy kis ón az asztalra, nem törődöm vele csak csinálom -"Szépen nyugodtan"- odaérintem az érintett pontra már kész is. Visszapattintva a sisakba ellenőrzöm ,hogy minden működik.Egy újraindítás után eltűnt a hibaüzenet.
Ezek után elkezdem helyére pakolni a szerszámokat ha ezzel végeztem kinyitom a dobozokat hátha abban valami érdekes is lehet.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Aug 10, 2017 21:53:31 GMT 1
| Fedélzeti napló: Corp. Gothard Hagerdon |
Miután megtaláltam a kis ima könyvem és elmormoltam pár fohászt Jul épségért, a könyvet elraktam a párnám alá. Úgy érzem az elkövetkező napokban gyakran fogom forgatni. De kéne már egy cigi vagy sör. Hiányzik a sör…De munkában sajnos nem lehet inni és most tényleg komoly munka vár rám. Egyben tartani a Huntresst amíg…Hát nem tudom meddig. Gondolom addig amíg le nem lőnek minket. Csak ez ne történjen meg. Közben persze nagy, öblös léptekkel megyek a hangárba. Bal kezemben ott van a szerszámos ládám. Sok hasznát abban a helyzetben nem veszem, de rossz jel, ha nincs nálam a szerszámos készletem. A hangárba belépve annyit veszek le, hogy nagy a sürgés forgás, de még nincs sehol se szükség rám. A mentőkabinoknál nem tudok segíteni és Cukorfalat a rattal nem ért vissza. Talán kereshetnék magamnak egy nyugodt békés helyet. Bár ilyet nem hiszek találok harcban. De megkell adni neki a lehetőséget. Eddig úgy látszik alaptalan volt a félelmem a hajó kilövéséről. Eddig semmi probléma a pajzsokkal. Kirn adja, hogy így is maradjon. Bár a Huntress néha-néha megremeg. Ilyenkor mindig a torkomban ver a szívem. Bár harci helyzet van. Elkellene takarítani a szemetet a hangárból. Na álljunk neki. A legénység egy része már neki látott a feladatnak, de beszállok még én is ide.
Nem sokkal miután elpakoltuk a mentő kabinokat visszatérek a hangárba. Mélyet sóhajtva letelepednék a kézi talicsak mellé mikor is majdnem a szó szoros értelmében berobban a térbe a rat.
- A JÓ BÜDÖS KURVA ÉLETBE! Ez meg mi volt?
Reagálom le nem túl az előbb történteket. Majd egy jó kora fémes puffanás hangja. Már másodpercbe beletelik mire felfogom mi történt. Az a rohadt…felnyitom a szerszámos ládám és előkapom a belőle a csavarkulcsot amit a jobbomba fogok, miközben a balomban továbbra is ott a szerszámos készletem. Alaposan körbejárom a helyet. Megvizsgálom a horpadást a hangár padlón és a ratet is alaposan szemügyre vesszem. Első repülése a Cukorfalatnak ezzel a géppel és máris majdnem tönkre vágja! Mit képzel ez?! Majd meg is jelenik a pilótalányka amint a társát kísérgeti. Na megállj! Két-három öblös és erényes lépéssel előtte is termek. Szikrákat szóró tekintettel bámulók rá, a fogaimat egymásnak szorítom. Majd pedig szóra nyitom a számat.
- MI A JÓ BÜDÖS FRANCOT MÜVELTÉL?! – Kezdek bele haragos mondandómba. – Azt hiszed ezt olyan könnyű lesz helyre pofozni? Ne gyere nekem azzal, hogy csináljam jobban! Ismerem a fajtád nagyon is jól! Sebességmániás, örül, tojok az életbe és az mindenki másra hülye gyerek vagy te is! Pont olyan mint az összes pilóta! Azt hiszitek mindig lesz egy másik gép! Hogy ti sebezhetetlenek vagytok! Hogy ti soha sem haltok meg! De ez kurvára nincs így bogaram! Egy rossz mozdulat! Egy félre számolt manőver! Egy szerencsés találat és roncs leszel te is és a gép is! De téged könnyebb pótolni mint ezeket a gépeket! Főleg most, hogy távol kerülünk a hazánktól! Gondolsz te egyáltalán ilyenekre? Vagy bármire?! Na meg tudod mennyi idős ez a szeméthalmaz amit fregatt néven nekem kell egyben tartanom? Tisztában vagy vele milyen idős ez a hajó? Mennyi szenvedésen és javításon ment keresztül? Hogy milyen az állapota? Tudod, hogy igazából csak egy hajszál választott el minket a biztos haláltól? Azt pedig meg ne halljam, hogy „ De hát sikerült” és ha nem sikerül? Vagy ha következőleg nem fog sikerülni? De mit csépem itt a számat! Olyan mint ha a falnak beszélnék hülye taknyos! Te is csak a mának élsz! Basszd meg magad! És most takarodj a szemem elől nem akarlak meglátni se ma, se holnap! Tünés! TAKARODJ!
Miután Cukorfalat lelépet, nekidöntöttem a fejem a rat oldalának. Talán egy kicsit kemény voltam vele. Hisz végül is. Letette a gépet. A képességeihez képest egész jól. De mi van ha legközelebb nem jön össze neki és léket kap a hajó és ő meg darabjaira robban? Hát valószínűleg akkor ő járt jobban. A francba is. Majd csak megbékél vagy ha nem kénytelen lenyelni a békát.
- Valaki hozza ide a kézi talicskát és pakoljuk le az ágyukat és vigyük a raktárba őket egyenlőre. Másik kérdés valaki segítene arrébb tenni a gépet?
Miután mind a ratet arrébb raktuk és mind a rakományát átszállítottuk a raktárba. Elkezdem a rat állapotának a felmérését. Kezdetben a motor és a hajtóműveket. Utána a szenzorokat és a létfenntartó rendszereket. Majd pedig azon gondolkodok el, hogy mégis mi a jó büdös francot kezdjen ezzel a bazi nagy horpadással.
- Kéne egy nagy WC pumpa.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 15, 2024 18:54:55 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Aug 22, 2017 22:07:40 GMT 1
Visszamosolygok Collinsra. Szimpatikus. - Köszi! Semmi baj. – legyintek. Persze azért ez ennyire nem egyszerű, de élünk, nem?
Éppen hogy csak elindultunk, Got termett előttem. Az arcát látva rögtön elmormogtam egy „Bocseszt!” Jön a fejmosás. Végig hallgatom. Nem volt benne semmi újdonság, a szerelők lehetnének kicsit kreatívabbak. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne estek volna rosszul a szavai. Nem mutattam ki az érzelmeim. Csak annyiban nyilvánultak meg, hogy ökölbe szorult a kezem. De egy nagyobb sóhajtás után kiengedtem. Tudnék mit mondani. „Nekem sugárzol, Kiscsillag?” Ki tudnám fejteni az álláspontom. Tapasztaltam már pár dolgot. Tudom, mit kockáztatok… Szidhatnám a működésképtelen roncsot. Röhej, ahogy beszél róla… Tisztelem, hogy igyekszik egyben tartani, de egyszerűen nem lenne szabad kiengedni az űrbe. Komolyan… tisztában van a gép korával és mégis itt pattog. Nem az minden vágyam, hogy tönkretegyem… Letettem, sikerült. Megtettem mindent, a körülményekhez képest remekeltem. Azt leszámítva, hogy Collins lefejelte a berendezést… Ha Gotnak baja van, vezesse ő! A jövőt meg felesleges így szajkózni… Tudtommal mindannyian a legjobb tudásunk szerint cselekszünk. Majd lesz, ami lesz.
Egyenesen a szemébe nézek. - Befejezted? Szuper! Elkísérem Collinst a szobájába, aztán jövök és segítek helyrehozni a gépet. Hallottam mit mondtál. És nem érdekel. – utalok arra, hogy nem akar látni. Meglepetésemre nem szól vissza. Csak hebeg-habog. Látom, ahogy keze megfeszül a csavarkulcson. A kis bizonytalanságát végül vicsorgás váltja fel. - Ó igen? Ha csak meglátom, hogy bármit is bütykölsz a gépen ezt! – Emeli fel a csavarkulcsot. – Dugom fel a formás kis popsidba! Amit mondtam megmondtam! Világos voltam vagy magyarázzam el egyszerűbben pilóták gyöngye? Végre valami kreativitás... nyugtázom magamban. Már nyílik a szám, felemelem az ujjamat, hogy megjegyzést tegyek arra, hogy akkor szenvedjen egyedül, ha nem fogadja a segítségem, de végül lenyugtatom magam. Kifújom a levegőt, becsukom a szám és leteszem az ujjam. Minek vesződjek vele? - Rendben. Ezzel sarkon fordulok és újra Collinsra figyelek. Miután őt elkísértem a szobájába a sajátomba mentem. Letusoltam, majd ágyba bújtam. Ha senki nem zavar meg, akkor viszonylag hamar elalszom.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Sept 15, 2017 11:07:16 GMT 1
| Fedélzeti napló: Cpt. Marcus Hawk |
Aggodalommal töltve foglalok helyet a kapitányi székemben. Rázós akció lesz, és rendkívül kockázatos. Nem ismertem még a Huntresst annyira, mint a legénység többi tagja, azonban nem szándékoztam semmit hátrahagyni. Az előttem megjelenő kijelzőkre koncentrálok, aztán kiadom az indulásra utasító parancsot. Az érzékelők jeleznek, három ellenséges gép rögtön ránk akadt, tüzet nyitnak. Terravi megerősítette, hogy a pajzs bírja a lövedékeket, így egy kicsit megnyugodtam. Ezek a pajzsnélküli járőrök persze nyilván nem arra voltak tervezve, hogy fregattokat robbantsanak fel, azonban a fegyvereik analizálása sokat segíthet az elkövetkezendő csatákban. Elvégre mégiscsak egy olyan ellenféllel van dolgunk, amihez eddig nem volt „szerencsénk“. - Terravi, a hajó letapogató rendszereivel próbáljon meg minél több adatot kinyerni az ellenséges gépek fegyverzetéből. Ezzel szinte egy időben bevonják a három mentőkabint, így kiadom a parancsot Wardude-nak a visszavonulásra. Idegesen kopogtatok az ujjaimal a karfán. Tudom, hogy milyen feladat vár Miss Jetsonra, tisztában vagyok annak nehézségével is, a pöttöm hölgyemény képességeit azonban eddig csak jelentésekből olvastam. Az érzékelők jelezték, hogy a Rat pajzsa kikapcsolt, ezzel teljesen védtelenné vált. Ha utasítást adok a Huntress elfordítására, azzal csak Jetson dolgát nehezítem meg. A legjobbakat kell remélnem. A szenzorok kimutatták a koccanást a hangárban, azonban mindenki életjele stabil volt odabent. - Wardude, vigyen ki innen minket. Amint biztonságos távolságba értünk, felálltam a székemből és a pilotámra néztem. - Magáé a Híd. Egyenesen a mentőkabinok felé siettem. A három idegen naplóját azonnal felkerestettem Terravival, és a saját terminálomra küldettem. - Üdvözlöm Önöket az AF Twilight Huntress fedélzetén. Barátok között, biztonságban vannak. Az idő és a körülmények nem voltak a legalkalmasabbak az ismerkedésre. Mindhárom új jövevényt a gyengélkedőre küldtem átvizsgálásra. Parancsba adtam, hogy Afrodithe-t lássák el először, az oldalán lévő seb miatt. Nem veszíthetünk több embert. Mindeközben Gothardot látom mögöttem sietni, nyilván ő is arra a bizonyos koccanásra volt kíváncsi, ami a hangárban történt. Ő volt az, aki inkább a hajó, mintsem a legénység érzéseit féltette, így biztos voltam benne, hogy Isabella nem számíthat túl sok jóra. Felvont szemöldökkel hallgatom végig Gothard szemrehányását, azonban úgy látom, hogy Apróság tud vigyázni magára. Ennek ellenére ha lecsendült a vita, oda lépek a szakállas gépészhez. Ha velem is kiabálni akar, akkor nemes egyszerűséggel egy határozott „Fogja be, ez parancs.” kijelentéssel csendre intem. - Nem szeretnék még egy ilyen veszekedésnek a fültanúja lenni, Hagerdon tizedes. Úgy látom az évek elfelejtették magával a Föderáció fedélzeti protokollját, szép olvasmány, hétszáz apró betűs oldal. Kérem csiszoljon a modorán, vagy kénytelen leszek újra elolvastatni magával. Mosolyognék, de inkább komoly arckifejezést veszek fel. Tényleg komolyan gondolom. - Ne fenyegesse a legénység többi tagját, akár tetszik akár nem, most már egy hajó alatt szolgálnak. Önnek pedig nem tisztje a legénység kioktatása, ezt hagyja meg nekem. Folytathatja, amit elkezdett. Azzal sarkon fordultam, és elindultam a pilóta kabinja felé. Út közben jeleztem Terravinak, hogy küldjön egy üzenetet Collins termináljára, hogy nézesse meg a sérülését az orvosi teremben. Jetson szobája elé érve jeleztem a belépési szándékomat, majd pár másodpercnyi várakozás után, ha nem nyílt ki az ajtó belülről, akkor én magam nyitottam ki. Nem lépek be a szállásra, hanem megállok a bejáratnál. Ha már lefeküdt, intettem neki, hogy nyugodtan maradjon ebben a pozícióban. - Jó munkát végzett, Miss Jetson. A lézerfegyver hatalmas segítséget jelent majd a Huntress számára. Hagerdon rosszmájúságával pedig kérem ne törődjön, a fél életét ezen a hajón élte le, nem csoda, hogy begyöpösödött egy kicsit. De a munkájához nagyon is ért. Pihenje ki magát, aztán tegye a jelentését az asztalomra. Miután minden helyreállt a Huntress háza tájéka körül, a Son-Antaresbe érkezésig pihenőt adtam a legénységnek. Rászolgáltak. Jómagam visszatértem az irodámba, és ismét egy több ezer éves klasszikust indítottam el a kabinomban. Az út hátra lévő részében legurítottam két fekete kávét, és átolvastam a jelentéseket, a három új tag naplóját, próbáltam minél több információt szerezni az Anarchista űrről az adattárat felhasználva. Az érkezés előtt pár percel tértem vissza a hídra, és vettem át felette újra a parancsnoklást. Miért is menne minden gördülékenyen? Az általunk keresett Napek's fist és a mellette lévő szállítóhajó nem kommunikálnak, gyakorlatilag roncsok. Azt hiszem itt az ideje kiengedni Dratost az elzárásból... - Terravi, tapogassa le a két hajó rendszereit. Ha van bármelyiken intelligens életjel, akkor a Föderáció kódjával ellátva sugározzon nekik jelet, mely szerint dokkolunk. Ezt követően Soul Travizt, Wardude-ot, Miss Jetsont és Dratos Martelint hivattam az irodámba. Az első mondandómat a zsoldos felé intéztem. - Ha bármit tud azzal kapcsolatban, ami a Napekkel történt jobb, ha most azonnal elmondja, ugyanis – ekkor fordulok csak Traviz felé – dokkolni fogunk. Maga és kommandós egység emberei a Napek fedélzetére lépnek. Miután biztosították a terepet, Ralphs közlegény térjen vissza Hagerdon tizedesért, és kísérje őt a Napek műszaki szintjére. Ha bármi hasznosat meg tudunk menteni a roncsokból, az öreg tudni fogja, hogy mi az. Traviz, maga ellenőrizze a hajó fekete dobozát, tudni akarom, hogy mi történt. Leléphetnek. Wardude-on volt a sor. - A Huntress a Titánon fog dokkolni. Servantes és Hyudson átkísérik Liviat a teherhajó fedélzetére, és leltárba vesznek mindent, ami a Huntress hasznára válna. Értesítsék a Kirnita civilt is, hogy az ő tudására is szükség lesz a gyógyszerek átvizsgálása miatt. Leléphet. És végül Isabella került sorra. - Miss Jetson, kérem járőrözzön a környéken. Ha bármit lát, kérem azonnal jelezzen, ne bocsátkozzon konfliktusba, ha az elkerülhető. Leléphet. Afrodithe-t a hídra rendeltem, jól jön majd valaki, aki rengeteg nyelvet beszél. Egyelőre őt nevezem ki elsőtisztnek. Jómagam is a hídon maradon, a jelentéseket várva.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 12, 2022 19:55:41 GMT 1
Feb 23, 2016 20:05:49 GMT 1
|
Post by Whitewolf on Sept 29, 2017 19:36:10 GMT 1
Mesélői a senkinek A titan üresen kong a lépteitek nyomán. Egy oldalsó szerelő járaton szálltok át. Ahogy az egyre belsőbb részekbe haladtok kiszútok néhány horpadűst a falakon. Illetve nem ritkán töltény hüvelyekre is akadtok. Egyértelműen harc jele. Vért is bőven találtok de holtesteket sehol sem. Valaki eltakarította ezeket. Az Onegdian titan egy igazán méretes hajó. Nehezen tudjátok elkerülni az orrában fekvő hatalmas báltermet. Szinte az összes útvonal ott köt ki. Ősi emberi stílusban épült az ilyesfajta múltidézés ma már nem divat. A padló véres, az egyik falon sortűz nyomait vélitek felfedezni. Valamelyikőtök még egy pár elhagyott tűsarkú cipőre is ráakad. Nem csoda, hogy el lett veszejtve ebben táncolni is nehéz nemhogy menekülni. A hajó nagyrésze biztosítottnak tűnik de még nem jártátok be az egészet. Körbe bóklásztok a szellemhajón. A vendégek privát, holmijait áttúrhatjátok ha gondoljátok de ezek nem éppen a ti feladatkörötöknek a részei. A fontosabb dolgok inkább a konyhához tartoznak. Mint például a hatalmas ételraktár melyet a hosszadalmas utakra raktároztak el. Annyi van belőle, hogy el sem férne a Huntress apró spájzaiban. Valószínűleg a motortérben és a hídon sokkalta több hasznos dolgot találnátok. Csakhogy odáig nem juttok el. Ugyanis ismeretlenek lépéseit halljátok. A szellőzőben visszhangoznak. Aztán mindenhonnan előtörnek. Vadul tüzelve golyózáporokkal terítik be a konyhát. A száz négyzetméteres helység ugyan tele van remek fedezékekkel de a rajta ütés túl gyors. Liviával rögvest végez az egyik lőfegyver. A két társa pedig nem akarja ugyan de kénytelen hátrahagyna a huszadannyi ismeretlen ellenséggel szemben. Soul, Traviz, Ralphs, Collins, Dratos (utóbbi csak ha akar meg ha engedik neki), Hagedorn(ha áthívják), Assana Elöl Traviz nehéz csatapáncélja töri az utat. Egymaga elfoglalja az egész folyosót Így mögüle is alig láttok ki. Cserébe legalább felfogja majd a golyókat amiken a ti nevetek áll. Fegyvert szegezve vonultok végig a fregatt szűkös járatain. Az elrendezés eléggé hasonlít a Huntresséhez. Elvégre ezt a Covenanter osztályú fregatt típust a Laura psztály leváltására kezdték el gyártani. Igencsak sikeres modell volt ami azt illeti. Akárhogy próbálkoztok azonban, a motortérbe és a mellette fekvő kommközpontba nem tudtok bejutni. A mágneses kapu nyomáskülönbségre hivatkozva nem akar kitárulni. Így feljebb hatoltok a következő szintre. Míg végül háborítatlanul sikerül elérnetek a parancsnoki kabint. Hagedorn hozzálát a feketedoboz kiszereléséhez míg a többiek átnézik a műszereket és a körben fekvő kabinokat. A mentőkabinokat mind kilőtték. A hajóról szinte minden hasznos felszerelést eltávolítottak. Nem maradt itt más csak a legénység személyes holmijai. Bár azok is már-már gyanúsan felforgatva. A műszerek pedig azt jelzik, hogy a motorteret valami eltalálta. A hajót egyértelműen megtámadták. Hagedorn eléggé sokat bütyköl a fekete dobozzal. Ami egy laikus számára meglepő de valójában sárga színű. Így könnyebben meg lehet találni. Az adott műszer elég szakszerűtlenül van berakva a helyére. Mintha valaki csak bevágta volna majd összevissza mindenhova beékelte és tekerte volna a csavarokat. Végül több kevesebb meló után sikerül kirántanod a cuccot a helyéről. Épp nagybüszkén tenné tovább a dolgát mikor észreveszi, hogy valami világít a doboz eredeti helyén. Egy kis piros LED. Nem bomba ezt rögtön levágja. Viszont kedve támad káromkodni ahogy felismeri a jeladót amit a feketedoboz eltávolításával valószínűeg aktivált. Mostmár csak idő kérdése, hogy mindenhova eljusson a jel. Pláne ha ven egy átjátszó a közelben. Jó kis csapdát aktiváltál. Közben a brigád nem bütykölő része a hajó hátuljában (Ahol amúgy kiment a világítás) erről mit sem tudva valami igencsak érdekesre akad. Egy hatalmas ismeretlen lezárt gép az. Tudtotokkal nem szállít sem ilyesmit a Napeks fist. Igencsak érdekes csomag ez. Lehet megérné átvinni a Huntressre megvizsgálni mielőtt még kalóz kezekre jut. De kitudja mi a franc van benne. Ráadásul baromi nehéznek tűnik. Assana A Napeks fist rendelője sokkalta fejlettebb mint a Huntressé. Rengeteg gyógyszert és egyéb hasznos orvosi cuccot szedsz össze. Még kézi röntgengép és számos csonthegesztő illetve sebforrasztó hab. Viszont egymagad ezt a sok cuccot nem fogod tudni elcipelni. Valakinek a szükségére segítséged lesz. Akkor már segíthetnének elvinni a műtőasztalt is. Erre ugyanis le is lehet kötözni az embereket. Igazi csoda. Minden Kirnita alapfelszerelése. Jetson A Typhoon sokkalta gyorsabb mint az előző vacak amit irányítanod kellett. Őrület, hogy mennyivel jobban érzed magad ebben mint a lomha Ratben ami ráadásul még nagyobb célpont is volt. Köröket rósz a három hajó körül. Rá-rá világítasz néha egy-egy roncsra majd tovább állsz. Belesel a Titan ablakán is. Igazán gyönyörű a belső bálterem. De mintha mozgást látnál. Sok apró alak. Többen vannak mint a tieid. Valami ott nagyon nem stimmel. Ebben a pillanatban érkezik a rádió üzenet a támadásról a Titan fedélzetén. Lehet, hogy nem is lenne rossz ötlet beereszteni egy sorozatot az ablakokon. Ahogy ez a gondolat átfut az agyadon a szemed sarkából látod, hogy valami elhúz melletted. Nem éppen nagy tárgy. Pont akkora mint egy kisebb műhold. Viszont határozottan nem törmelék volt. Lehet fontos dolog volt.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 15, 2024 18:54:55 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Oct 1, 2017 21:48:15 GMT 1
A karom szokásos rutin átnézését tartottam és egy dalt dúdoltam. Teljesen elmerengtem a gondolataimban, így nem kicsit lepődtem meg, mikor megláttam Kepet a szobámban. - Hát maga meg mióta ácsorog ott? – döntöm oldalra a fejem. Nem válaszol, csak mondja, amit akart. Jó arc, kedvelem. Csak ne Miss-ezne… Vetek rá egy mosolyt. - Kösz Kep, jól esik, hogy benézett, de nem kell félteni az én kicsi lelkemet. A jelentést meg majd küldöm. Miután távozott, ledőltem aludni. Néhány óra alvás után összeszedtem magam és elmentem a konyhába némi harapnivalóért. Meg egy kávéért. Étkezés közben röviden és tömören összefoglaltam a történteket, majd küldtem is a jelentést. Reméltem, hogy lesz egy kis időm olvasgatni, de ez nem jött össze. Éppen hogy felhajtottam a kávém Kep várt párunkat egy megbeszélésre. Csak ne kelljen a Ratot használnom… Tényleg… vajon Szaki meg tudta csinálni? Vagy még szitkozódik felette? Kep röviden és tömören vázolta a tervet. Megnyugodtam, hogy a Typhoonnal mehetek. - Okés! – biccentettem és már mentem is beöltözni. Alig pár perc múlva már a hangárban voltam és a gépen futtattam le egy gyors ellenőrzést. Miután meggyőződtem arról, hogy minden rendben, kirepültem. - Viiiiiii! – kiáltottam csak úgy magamnak. A jó öreg sebesség, a drága vadászgép… Néhány percre elfelejtettem, hogy küldetésen vagyok. El akartam felejteni... A dolgomat végeztem, de hagytam a gondolataimat össze-vissza cikázni. Miután meguntam a körözgetést, közelebb mentem a Titánhoz és belestem az ablakon. Micsoda bálterem! Váo, de retro! Azonban nem sokáig élvezhetem a látványt, hisz egyszerre több minden történt. Bent alakok mozognak, jelentést kapok és még egy kis izé is elhúz a látóterem szélén… Kaptam egy parancsot… A rádióért nyúlok. - Kep, itt Jet! Mi legyen? Lőjek be az ablakon? Illetve az előbb elhúzott mellettem egy kisebb fajta műhold… Nézzek utána? Talán még megtalálom…
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Oct 8, 2017 22:38:16 GMT 1
A többiekkel haladok a másik hajóra. Nem szívesen hagytam ott a pácienseket, de előtte mindent megtettem, hogy néhány óráig kibírják nélkülem. Majdnem a legvégén haladok a sornak. A kezemben egy pisztoly, de őszintén, nem igazán tudom használni. Azért a biztonság kedvéért egy-két szikét is hoztam, ezekkel már jobb barátságban vagyok. Hallom, ahogy Livia, vagy ki meghalt. Megnyalom a szám szélét. Ha hazavihetném a testét... De megrázom a fejem. Most nem ennek van itt az ideje! Haladunk tovább. Kissé remegek is. Nem vagyok ám harchoz szokva. Hevesen ver a szívem, mikor próbálunk bejutni valahova. Azt sem tudom, hova... Aztán végül sikerül valami nyugisabb helyre érkeznünk... Le kell üljek egy percre, hogy kifújjam magam. Muszáj kivernem a fejemből a sok potenciális áldozatom képét. Ezért utálom, ha stressz van, mert hajlamos vagyok elveszteni a kontrollt... Erről a legjobb barátom jut eszembe, aki ilyenkor is tudta, mit kell tennem... Na mindegy... Feltápászkodom, és én is a saját szakterületemhez megyek. Felcsillan a szemem, és összecsapom a tenyeremet, mikor meglátom a sok eszközt. Valamit elmormolok az orrom alatt kirniül, majd elkezdem pakolni a sok cuccot. Csak sajnos nem bírom egyedül. Gyorsan visszaszaladok a többiekhez, és Ralphoz fordulok. - Hé, haver, tudnál segíteni nekem az orvosi részen egy kicsit? Jó sok minden van, ami később még a hasznunkra lesz - kacsintok rá. Ha nem jön velem, mással próbálkozom. Ha senki sem, akkor megmakacsolom magam, és megpróbálom egyedül, de ha nem sikerül, akkor csak a legfontosabb dolgokat viszem magammal, és annyit, amennyitől még nem szakadok meg. Ha segít nekem valaki, akkor nagyon gyorsan magamra pakolom a cuccot, a maradékot meg az ágyra, és a segítséggel igyekszem a lehető legbiztonságosabb úton (persze ha engedélyt kaptunk rá, hogy elinduljunk, ami nem valószínű) visszavinni a cuccot, ahol nem ér minket lövés, nem lesz semmi bajunk. A csapdáról persze semmit sem tudok... Ha nem kapunk engedélyt, ami valószínűbb, akkor a többiekre várakozva ismerkedem az új szerzeményeimmel. Valószínűleg úgy nézek ki, mint egy kis gyerek, aki új játékot kapott. Csillogó szemmel, lelkesen nézegetem a dolgokat. És várok, hogy mi a következő lépés.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Oct 21, 2017 14:39:33 GMT 1
| Fedélzeti napló: Corp. Gothard Hagerdon |
Csak pár perc szusszanás miután Cukorfalat lelépet. Talán kicsit kemény voltam vele. Végül is mindent megtett, de meg nem dicsérhettem és végül is nekem csinál plusz munkát. Mindegy, ha katona akkor kiheveri. Emlékszem kopaszként engem hogyan szidott és dorgált meg az oktatom. De az még mindig semmi a tiráni bányászok szitkaihoz. Mindegy lássunk neki…Ó Kirnre neked is most kell jönnöd mi?
- Nem szeretnék még egy ilyen veszekedésnek a fültanúja lenni, Hagerdon tizedes. Úgy látom az évek elfelejtették magával a Föderáció fedélzeti protokollját, szép olvasmány, hétszáz apró betűs oldal. Kérem csiszoljon a modorán, vagy kénytelen leszek újra elolvastatni magával. – Bla-bla-bla. Mondtam már, hogy utálom ha valaki beleugat a munkámba? Jól van csak siess te hülye sok a munkám köszönhetően neked és Cukorfalatnak. - Ne fenyegesse a legénység többi tagját, akár tetszik akár nem, most már egy hajó alatt szolgálnak. Önnek pedig nem tisztje a legénység kioktatása, ezt hagyja meg nekem. Folytathatja, amit elkezdett. - Ha nem akar több ilyet hallani kapitány javaslom a füldugót vagy azt, hogy ne jöjjön le a hídról. Mert most valami nagy titkot fogok elárulni magának. A gépészek veszekednek, ordibálnak és káromkodnak. Ami pedig a protokollt illeti az jó helyen van ott ahol van. Azaz az étkező egyik asztalát azzal támasztottuk ki, másra úgy sem jó. De mivel oly kegyesen megengedte, hogy folytassam a munkát ami nem más mint ennek a repülő roncsnak az egyben tartása folytatnám is azt. További szép napot. – A szakállam vakargatva lelépek és elkezdem felmérni a Ratban és a hangárban esett felületi kárt.
*** Mi a franc baja van a Kapitánynak, hogy engem is átküld ide? Inkább bütykölnék a Huntressen mintsem ezt a szemetet kutassam át és szedjem elő a használható cuccokat. Főleg úgy, hogy szinte semmi használható nincs már itt. Csak szemét, talán az egyetlen használható dolog ez a kommunikációs teremben lévő fekete doboz. A bajszom alatt szitkozódva láttok neki a munkának. Az éppen aktuális rosszkedvem oka pedig a fekete doboz és a szitkok személye pedig az azt behelyező agyatlan, kétbalkezes mérnök akinek jobb lett volna ha a feje egy lánctalpas alá szorul. Hogy lehet ezt ilyen hülyén berakni? Komolyan mondom egyszer agyvérzést fogok kapni. Mindenhol csavarok, még ott is ahol nem kéne lenniük. Ez milyen istentelen kontár műve? No azt hiszem megvan. És….Kint van.
- Höhö…Megvagy te rohadék….Ez…ez meg mi a szösz? Valami másodlagos….KIRN KIBASZOTT NEVÉRE! TŰNÉS! HOL AZ A KIBASZOT RÁDIÓ?! – Ekkor lekapom az övemről a voki tokit- MINDENKI VISSZA! VISSZA! SZARBAN VAGYUNK! – Eközben én is a nyakamba kapom a lábam és elkezdek vissza sietni a Huntressre. Lehet meg kellene várni a többieket, de a többség itt volt a közelben, csak itt vannak a nyomomban. A szerszámos ládát ott hagytam, kapok észbe az utolsó pillanatban még az ajtóban és vissza fordulók érte. Ezt nem hagyjuk itt…Ez fontos. Majd tényleg irány vissza a hajóra. Csak tévedjek…Csak most az egyszer tévedjek és ne legyen átjátszó a közelben.
|
|
Londie
Lelkes fórumozó
Posts: 43
Utoljára online: Aug 22, 2022 10:59:21 GMT 1
Aug 22, 2016 20:47:37 GMT 1
|
Post by Londie on Oct 22, 2017 1:16:37 GMT 1
Jelez a terminál. Remek. Felszólítás, hogy nézessem meg magam az orvosi szobában...Gyorsan terjednek itt a hírek, de az ég szerelmére, volt ettől már rosszabb is. Miután megjárom a kötelező kört a vizsgálattal, visszatérek az ágyamhoz. Nyugtalan vagyok, nincsenek jó előérzeteim - csak tudnám, mivel kapcsolatban.
Azt hiszem elaludhattam...vagy mégsem? Kicsit rossz az időérzékem, mióta bevertem a fejem. Megérintem az ütés helyét - fájdogál még, de nem vészes. Eszembe jutnak az inszomniás időszakaim...remélem nem kezdődik el újra. Gyorsan összeszedem magam, nehogy a többieknek rám kelljen várniuk.
Traviz megy elöl. Egyre csak nő bennem a rossz előérzet, főleg, hogy ezen a hajón minden vészjósló. Adrenalin. Ezért jöttem. Még ha nem is normális. Ralphsra pillantok, és halkan szólok hozzá: - Ralphs, maradjon mellettem. Nem akarok senkit azzal nyugtalanítani, ami engem is zavar. Baromira nem vagyunk itt egyedül. Az túl könnyű lenne. A kapu nem nyílik, így kénytelenek vagyunk a követező szintre menni. A parancsnoki kabinban minden feltételezés biztossá válik: a hajót megtámadták, és kifosztották. Mivel nem értek a bütyköléshez, csatlakozok a többiekhez, akik elindulnak megvizsgálni a többi kabint. Ha a támadók kerestek volna valamit, nem biztos, hogy minden használható dolgot kirámoltak volna innen. Minden mentőkabint kilőttek. Vagy az menekülők, vagy az üldözők. Nincs itt semmi, csupán néhány személyes holmi, meg felfordulás...Kísérteties. Megállok a többiek mellett, akik egy ismeretlen gépet vizsgálatnak. Zárt. Ki tudja, mit rejt. A homlokomat ráncolom. - Érdemes lenne megvizsgáltatni, de... De erre most nincs időnk. De hatalmas, el sem bírnánk. De azt sem tudjuk, mi van benne. De, de, de. Egy pillanat alatt búcsút mond a világítás, a sötétség hirtelen ér minket. - MINDENKI VISSZA! VISSZA! SZARBAN VAGYUNK!- Üvölt a rádió. Adrenalin. Amennyiben Ralphs nem tartott volna Assanaval, ügyelek rá, hogy maradjon mögöttem. Nem tartott túl sokáig ez a felderítés. A kabinok, és a felforgatott holmik járnak az fejemben. Talán mégis kerestek volna valamit..?
|
|
RIPalmyra
Lelkes fórumozó
Hogy a füttyös fülemüle fürgén füttyögne a fütyidre
Posts: 43
Utoljára online: Feb 25, 2023 8:19:14 GMT 1
Mar 30, 2017 19:09:35 GMT 1
|
Post by RIPalmyra on Oct 28, 2017 19:20:06 GMT 1
Úgy érzem túlreagáltam a dolgokat. Mostantól nagyobb önuralmat kényszerítek magamra. Ez a hosszú szobafogság segít a meditációban. Mióta is vagyok bezárva? Franc se emlékszik. Majd egy másik alkalommal, lehetőleg csöndbe elintézem a dolgaim vele. Edzés, meditáció edzés. Ezzel telnek a napjaim. Egyik délután szólt a kommunikációs rendszer, mennem kell eligazításra. Néda, valami változatosság, úgyis kezdtem begyöpösödni. Az eligazításon megtudtam, hogy egy hajót találtak, amire át kell szállni és átkutatni. Nem is érdekeltek a részletek, már ki akartam nyújtani a tagjaimat. Szép csapat jött össze, és megérkeztünk a hajóra. Ott támadás és fosztogatás nyomait fedeztük fel, páran aggódni kezdtek. Engem speciel nem hatott meg, tettem a dolgom, kísérgettem kutakodtam. Többnyire személyes holmi, meg számomra szemét volt ott. Az egyik kabinban találtam egy csini tőrt, és megtartottam, miért is ne, a gazdájának valószínűleg már nem fog kelleni. Ez az egész kezd átmenni rettentő unalmasba. Gyűjtögetés, ahogy nézem mi is csak fosztogatók vagyunk. Amikor már majdnem apátiába süllyedtem az érdektelenségtől, kialudtak a fények és jött a riasztás. - MINDENKI VISSZA! VISSZA! SZARBAN VAGYUNK!- Üvölt a rádió. Érezhető volt, ahogy egyesekben felszaladt az adrenalin szint. Jó volt látni hogy a hozzám hasonló harcedzett emberek nyugodtak maradtak, felkészültek egy pillanat alatt.
|
|