Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Jun 30, 2017 7:25:21 GMT 1
 Az iskolát Stuart Jakab angol és skót királyról nevezték el és 1872 januárjában nyílt meg, szóval egyike a legfiatalabb oktatási intézményeknek. A Wan Chai kínai negyedben található az épület maga, de 10 perc sétával megközelíthető az Admiralitástól, 30 perc sétával pedig a Centrumtól, persze, ha az ember tudja, hogy mit keres. Az iskolát egy angol üzletember egy bizonyos Sir Aloysius alapította egy brit misszionárius szervezett közreműködésével. Az iskolában csak kínaiak tanulnak, fehérek nem. A cél pedig a kínaiak megismertetése és megkedveltetése a nyugati kultúrával és értékekkel. |
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Nov 25, 2017 15:33:14 GMT 1
Hong Kong Weekly
Raven - SweetHeart
1873. Április. 29 A tegnapi vasárnap borzalmas reggele után a továbbiakban sem javult, de legalább rosszabb nem lett. Miss. Qin bár kissé elájult, de szegényes orvosi ismereteiddel tudtad kezelni és megtudtad mondani, hogy csak kimerült, mi történhetett volna ha tovább marad benne az a szellem. Bár a vér veszteség ami vele történt nem olyan könnyű dolog és ha orvoshoz is viszitek a szellem magyarázat hatására valószínűleg rátok hívják a szanatórium munkásait és orvosait. Más különben az orvos se tud mást mondani, mint, hogy kimerült feküdnie kell és pár nap múlva rendben lesz a nő. Bár ők bent is fogják a rendelőben. A mesétek hitelessége alapján pedig még a szemöldökét is felvonja a doki. Nap maradék részében beszélhettél új ismerősöddel elmondhatsz neki annyi dolgot a szívpálcáról amennyit akarsz. Persze azért neki is akad dolga így egy idő után elhagy ő is. Te meg egyedül maradtál a nagy lakásodban. Sem Miss. Qin, sem új jóképű férfi barát. Csak te, a könyveid és a pálca. A könyvek amelyek közül az egyik megpróbálta megölni a házvezető nőd, a pálca és annak őrzői pedig. Hát nem tudni mikor épp mennyire beszédesek. De a nap hátra levő részében van időd gondolkodni , megismerni a ház körüli teendőket és ilyenek. Esetleg készülni kéne a holnapi órára. Holnap ugye 29.-ke, ami hétfő és tanítanod kellene az angol irodalomról valamit a nebulóknak. *** Másnap a Jakab Iskola felé mész. Nincs messze és kedves környék. Gyalog is meglehet közelíteni, de ha akarod kocsit is tudsz fogni. Bár ezen a kellemes tavaszi reggelen a séta jobbnak látszik. Magad körül munkásokat, boltosokat látsz. Élettel teli hangokat hallasz amint egymást köszöntik vagy a jobbnál-jobbnak ígért portéjákájukat akarják eladni. Még egy kis kurjancsot is látsz aki épp a Hong-Kong Weekly napi számát osztogatja. Szinte mint London belvárosa. Csak kevésbé zsúfolt. Mikor az iskola felé érsz nebulokat látsz a szokványos iskolai egyenruhájukban (fehér ing, fekete rövid nadrág) szaladgálni és vígan nevetgélni. Mindegyiküknél ott volt egy kis táska, melyben a saját pala tábla, abakusz és egy író eszköz. De a te füled valami megüti. Nem az önfeledt gyermek rivaj. Valami más. Valami egészen más. Mintha valaki sírni. De nem úgy hangzik mint a sírás. Vagyis nem teljesen úgy. Olyan mint egy régi felhúzós mechanikus játék. Valahogy így hangzik „Brühü-Brühü-Brühü KATT Brühü-Brühü-Brühü KATT”. Persze foglalkozhatsz ezzel, de akkor lehet késve érkezel az első órádra és milyen példát mutatnál ezzel a gyerekeknek? Meg mintha lenne valami hivatali ellenőrzés is a héten. A pontos dátumot nem kötötték az orrotokra, de van valami ellenőrzés ezt tudod. (OOC: Mivel Mocsok mesélőit akart önkényesen szét kaptalak titeket. Annyit osztasz meg vele a pálcáról amennyit akarsz és dokihoz is vihetitek vagy sem a Miss.Qin-t, de ennyi. Have fun.) |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 28, 2017 19:37:40 GMT 1
Az ájult Miss Qin-t az ágyamba fektettük. A vérveszteségen és a kimerültségen kívül hál’ az égnek nem lett baja. Nemsokára valószínűleg magához tér, de az az érzésem jobb, ha már ma feladok egy hirdetést az új házvezetőnőnek. Ezután beszámoltam Gabrielnek arról hogy ki is vagyok. Persze mindent nem meséltem el. Csak az átváltozásról és a pálca hatalmáról meséltem. És arról sem sokat. Miután elment, egyedül maradtam a gondolataimmal. Készülnöm kellet volna másnapra, de képtelen voltam. Egy mély levegő után inkább sétálni mentem egy kicsit, hátha a friss levegő kitisztítja a fejem. Nem lett sokkal jobb, de legalább vihettem haza ételt (sütemény) és beugorhattam egy nyomdába. Remélem nemsokára jelentkezik egy új bejárónő, nem tudom meddig lehet kizárólag süteményen élni.
A hétfő reggel meglepő mód ugyanúgy indul, mint a többi hétfő reggel. Kivéve hogy az egyenruhámat magamnak kellet kikészítenem. Ritka hogy felöltözés után még percekig ülök az ágyon és csak próbálom összeszedni magam. De hát ez után a két nap után végül is nem csoda. Veszek egy mély levegőt, magamhoz veszem a táskám, a pálcát és elindulok az iskolába. Ha gyalog megyek a friss levegő majd segít koncentrálni. Már az utcán vagyok amikor eszembe jut: a kalap. Fent hagytam a kalapot, mehetek vissza érte. Egyszer elindulhatnék úgy hogy közben nem felejtek fent semmit.    (Lusta voltam rajzolni) Az út többi része szerencsére nyugodtan telik. A környék megszokott pezsgése segít vissza szerezni a nyugalmamat is. Már valóban alig várom hogy elkezdhessem ezt a napot. Már majdnem beérek az iskolába amikor megüti a fülemet az a furcsa sírás. Mi lehet ez? Rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban. Persze lehet hogy csak túl reagálom, de akkor is jobb utána nézni. Elindulok hogy megkeressem a hang forrását. Remélem sikerül megtalálni és elintézni még az óra előtt. |
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Dec 30, 2017 18:07:09 GMT 1
Hong Kong Weekly
Raven - SweetHeartEgy az iskola közelében lévő szűk utcából jön a sírás. Még mindig az a furcsa monotonitással. Bent a sikátorban a ládák között pedig egy hosszú kissé göndör hajú, alacsony, fehér inges, hozentrogert viselő gyereket látsz, amint arcát beletemeti a kezébe. A furcsa monoton sírása pedig csak egyre hangosabb lesz a kattanások pedig sűrűbben követik azt és még furábban hangzanak. Teljesen olyan mint egy mechanikus óra. Egy nagy mechanikus óra kattogása. Egyre közelebb érsz a gyerekhez, aki nem is reagál rád amíg nem érsz túl olyan egy lépésnyire tőle. Ekkor abbamarad a sírás. A kattogás és te is megláthatód a gyerek furcsa kinézetét. A gyerek fejének jobb oldalán egy hatalmas fém lap van amin egy kulcs lyukat látsz. Jobb karja is egy mechanikus kar. Az eredeti hús kart mintha tőből amputálták volna és úgy került oda ez a mechanikus végtag. A gyerek fejéből és a nyaka környékéből a bőr alól gyorsan és hangosan apró gőz gejzírek tőrnek elő, mire az felsikít. Majd lassan felkell és ekkor veszed észre, hogy a jobb szemét is kioperálták és egy hatalmas fogaskereket helyettesítettek be oda, ami egy másik fogaskereket hajt meg. A gyerek arcáról szinte leolvasható volt a fájdalom, a kín, a gyötrelem. Az ajkait lassan szóra nyitja. - Elhagytam! Elhagytam! Elhagytam a kulcsot! Segítesz megkeresni? - KATT – Segíts kérlek! Már nagyon fáj! – KATT  |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Dec 31, 2017 18:05:38 GMT 1
Egy sikátorba követem a hangot, miközben egyre rosszabb megérzésem van az egésszel kapcsolatban. Lehet hogy nem volt ép a legjobb ötlet követni a hangot, de most már nem fordulok vissza. A ládák mögött meg is találom a hang forrását. Először azt hittem talán csak egy eltévedt diák, ezért minden rossz érzésem ellenére is közelebb mentem hozzá. Már kinyújtottam felé a kezemet, amikor megláttam az arcát… Vagyis azt ami maradt belőle… Istenem. A kinyújtott kezem megáll félúton a fiú felé és érzem ahogy a szemeim elkerekednek. Szinte rögtön elfog a rosszul lét a látványtól. Mégis ki művelne ilyesmit egy gyerekkel? Nem segít a pillanatnyilag érzet káoszon az sem amikor a gyerek felsikít. Most mégis mit tudnék én tenni érte?
Kulcs? Milyen kulcs? Vajon valóban segítek azzal a kulccsal, vagy csak ártok vele? Mindegy az biztos hogy nem hagyhatom így itt. Hátra nézek az útra. Lefogom késni az órám. Lehet hogy többet is. Vissza nézek a kínban úszó arcra… Valaki majd biztosan helyettesít az órákon. Elsuttogok egy rövid imát, majd a fiú megmaradt szemébe nézek. Minden erőmre szükségem van hogy az indulat amit érzek ne hallatsszon a hangomon, de nem akarom hogy azt feltételezze rá vagyok dühös.
-Ha elárulod milyen kulcs és merre keressük akkor igen, segítek neked megkeresni. De előbb elárulnád mi a neved?
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Jan 25, 2018 20:09:30 GMT 1
Hong Kong Weekly
Sweetheart - Raven - SEGÍTS! Kell a kulcs! – Szinte már teljesen bőg a gyerek. Az egy épp szeméből néha ki-ki szökik egy könnycsepp ami végig rohan az arcán. – Nagyon fáj! Kell! KELL NEKEM! KELL NEKEM! KELL! KÉREM NÉNI! SEGÍTSEN! Itt kell lennie valahol! Kérem! KÉREM! – A hangja egyre hangosabb lesz és minél hangosabb annál kevésbé emberi. Olyanná kezd válni mint amikor a gőz nagy nyomással előtör. – KÉREM! Mikor felkeltem nem volt meg! Mikor kicsit jobban megnézed a helyszínt észreveszel egy-két dolgot. Egy törött fa láda, nyomok a porban. Lehet, hogy dulakodás zajlott itt? De lehet, hogy a kicsi mechanikus gyerek esett el és akkor hagyta el a kulcsot. Ha ellopták akkor lehet már nem is látja viszont a kulcsot. És Hong-Kong utcáin amit valaki megtalál azt megtartja. A gyereknek pedig tényleg fájdalmai vannak és ha tényleg az a kulcs az egyetlen megoldás akkor meg kellene találnod. Vagy milyen más megoldások lehetnének még? A gyerek túl feldúlt ahhoz, hogy válaszoljon neked, ha azt akarod, hogy többet elmondjon neked meg kell nyugtatnod valahogy és látszik, hogy a szavak nem igazán hatnak rajta. Talán ha az általa emlegetett fájdalmat enyhítenéd valahogy, könnyebb lenne lenyugtatni. Miközben ezeken gondolkozol a gyerek félretolj a kezed és átölel. A fejét teljesen belenyomja a hasadba. Mint egy aranyos, forró kis gyerek. Igen forró. Szinte égetően meleg a gyerek feje és mi van ha bekapja a szemfogas kereke a ruhádat? |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jan 31, 2018 0:17:12 GMT 1
Alig tudok valamit kivenni a gyerek sírásából. A kulcsot értem, de körülnézve sehol sem látok semmi hasonlót. Bár találok egy fa dobozt és nyomokat. Olyan mintha dulakodás zajlott volna, de még korai lenne következtetést levonni, meg egyébként sem vagyok valami jó a nyomolvasásban. És előbb a gyereken kéne segíteni, talán látott valamit csak a fájdalom miatt nem tud koncentrálni. És akkor a gyerek átölel. Úristen de forró, nem csak mintha láza lenne, hanem majdhogy nem égeti a bőrömet. A kezemmel is megérintem, az emberi test ennyire nem lehetne meleg, fájdalmai vannak rendben, de ha az így megy tovább túlélni sem fogja. Le kell hűtenem, most. Az iskolában kell lesniük kádaknak, a hideg víznél jobbat pillanatnyilag nem tudok kitalálni, bár valószínűleg nem nagyon fog neki tetszeni.
-Velem kel jönnöd.- Mondom neki- Meg keressük a kulcsodat, de előbb szeretnék segíteni, hogy ne fájjon ennyire. De ahhoz most kicsit meg kell nyugodnod és le kel csendesedned, hogy egy biztonságos helyre vigyelek. Menni fog?- Ha rábólint a fejére teszem a kalapom és elindulok vele az iskola felé. Igyekszem úgy bemenni hogy a lehető legkevesebb feltűnést vonjam magamra. Közben sietek amennyire csak tudok, nem tudom meddig bírja szerencsétlen teremtés csöndben elviselni a fájdalmakat.
Ha sikerül észrevétlenül bejutnom az iskolába, akkor remélhetőleg már könnyebb dolgom lesz, hiszen már valószínűleg elkezdődtek az órák és nem igazán lesz ember a folyosón. Akkor le tudok jutni a kádakig, fel tudok egyet tölteni vízzel és akkor remélhetőleg, le tudom nyomni a hőmérsékletét.
Tényleg sajnálom szegényt befektetni a hideg vízbe, még jeget is szereztem az egyik jég szekrényből (amit remélem a többi tanár nem fog megtudni, ilyenkor már elég drága az ilyesmi), de muszáj, még ha nem is fog neki örülni. Levetetem vele a ruháit és befektetem a kádba, hogy a feje azért kint legyen, ha kel le is fogom, hogy bent maradjon amíg kell. Még ha közben vizes is lesz a ruhám. Legalább a nemével tévedtem szerencsére. Nem fiú hanem lány. Ha kicsit jobban lesz, vagy le megy a hőmérséklete segítek neki kimászni a kádból és alaposan megtörlöm a (szintén lopott) törülközővel, majd jobb híján segítek neki vissza venni a ruháit és utána felteszem a kérdéseimet amikkel eddig nem akartam zavarni.
-Mi történt ott a sikátornál? Nyomokat láttam mintha dulakodás lett volna. Emlékszel valakire? Vagy csak te estél el? Tényleg fogalmad sincs hol lehet a kulcs?- Mindezeket persze apróbb szünetekkel teszem fel, nehogy összezavarjam, vagy megijesszem szegényt.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Feb 27, 2018 18:17:14 GMT 1
Hong Kong Weekly
SweetHeart - Raven Mikor kéred a gyereket, hogy megnyugodjon mélyen a szemedbe néz. Egy rémült gyerek tekint rád vissza. Szipog és sír, de nehezen bólint egyet és megtörli az arcát amivel csak még jobban elkeni a taknyát az arcán. És mikor feláll a ruhádon is van egy kicsi, tényleg kicsi, mármint ahhoz az enyhén megbarnult részhez kicsi amit az arca hagyott ott a ruhádon. Majd megfogja a kezed és gyámoltalanul és szinte reszkető testtel követni kezd. Talán kibírja anélkül, hogy felüvöltene, de ki tudja mennyi ereje maradt szegénynek. Szóval sietve elindulsz. Valahogy a gyerek kibírja az utat, de a végére már nagyon remeg, szinte vicsorog ahogy összeszorítja a fogait és gyenge sípoló hang jön ki a fogai közül. De valahogy kibírta az utat és még azt is, hogy előkészítsd neki a vizet. De a vetkőzésnél már két-három lépést hátra tesz, de végül be adja neked a derekát és meztelenre vetkőztetheted. De a kádban már nagyon nem akar megmaradni és neked is fáj, hogy lent akarod tartani. Szinte éget a bőre és a víz is hangosan felforr körülötte. Ravi erő erőpróbája: l8FjOIf41-6 1-6 1-6 1-6 1-6A gyerek ellen próbája: 1-6 1-6 1-6 1-6 1-6 - 4 (mert épp szenved és nincs jó formában) Ha elveszted az erőpróbát akkor a gyerek majdnem kiugrik a vízből, de sikeresen lent tartod. Gazdagabb leszel egy 1d2 sebzéssel és megégeted magad. A gyerek szívósság próbája fájdalomra (14 fölé kell dobnia, ha nem dobja meg fel síkit): 1-6 1-6 1-6 1-6Ez a kocka meg későbbieket dönti el, ne törődj vele: 1-10Mikor végeztél és a gyerek eléggé lehült ahhoz, hogy ne fájjon neki ahogy ég a bőre. Feléd fordul. - Köszönöm néni. Nem bántott senki…Vagyis nem emlékszem rá. Csak ott álltam a sarkon és figyeltem a többieket. Annyira…Annyira… - A lány megint sírni kezd és arcát a kezébe temeti. – Igen mintha lett volna ott valaki és én… - Szipp- KATT – Megijedtem és elfutottam a sikátorba. Majd elestem. Mikor felébredtem egyedül voltam és fájt a fejem, a nyakam és forró voltam. Ilyenkor Apa mindig előveszi a Kulcsot és elfordítja a fejemben. Ettől általában jobb lesz. De most nem volt ott Apa és a saját kulcsomat is elhagytam. Egy csődtömeg vagyok. – Ekkor rád néz a kis lány. Szemeiből patakokban folyik a könny. – A kulcs eltűnt…Nem találtam…De talán…Csináltathatnánk egy újat nem, néni? Akkor Apa se tudná meg. Néni rossz vagyok? Hisz csak a baj van velem. Apa sose mondta ki de látom a szemében. Rossz vagyok? |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Mar 1, 2018 19:33:03 GMT 1
Hihetetlen, hogy annyi forró a teste, hogy szinte sistereg a jeges vízben. Mégis ki és miért tenne ilyesmit? Ráadásul kénytelen vagyok a vízben is tartani. Ami nem sikerül ugyan könnyen, de szerencsére még sikerül. És ahogy felsikít! Bárcsak többet tudnék rajta segíteni, de most ennyit tehetek érte. Ahogy lehűl, segítek neki kimászni a kádból és alaposan megtörlöm a türközővel amit rá is terítek. Majd elkezdem összeszedni a ruháit. Közben meghallgatom a történetét.
Érdekes dolgokat mond. A szörnyülködésem mondjuk nem enyhül miközben hallgatom, sőt. De tudni akarom ki az a férfi, aki ezt tette vele. Sőt tudni akarom azt, hogy miért. Úgy tűnik a mai nap nem lesz valami sikeres tanítási szempontból. Legközelebb majd kárpótolom a diákjaimat egy kis süteménnyel.
-Dehogy vagy!- Felelem és megfogom a vállait. És bár nem vagyok benne biztos de.-Apukád sem gondolja ezt, hidd el!- Majd segítek neki felöltözni.
-Elárulod a neved?- Kérdezem közben mosolyogva.- Én Elisabeth vagyok.
Miután felöltözött a fejére teszem a kalapomat is, hogy ne legyenek feltűnőek a fogas kerekek.
-Mond csak, hogy hívják apukádat? Van egy jó ötletem. Haza kísérlek és elmagyarázom neki, hogy nem miattad veszett el a kulcs, aztán megkérjük, hogy készítsen egy másikat. Mit gondolsz? Meg tudod mutatni merre laktok?- És felé nyújtom a kezem.-Nincs mitől félned, nem fogom hagyni, hogy bajod essen.- És őszintén kívánom, hogy be tudjam tartani az ígéretemet.
Ha kifelé menet bárkivel összefutnék a folyosón azt mondom neki, az egyik diákom nem érzi jól magát, ezért haza kísérem. (Tudom, hogy elég rossz kifogás, de jobb nem jutott eszembe és nem is nagyon esik távol az igazságtól. Jaj, apu most de jó lenne tőled tanácsot kérni.)
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Mar 2, 2018 21:14:11 GMT 1
Hong Kong Weekly
SweetHeart - Raven - A nevem…Veronica….De néha apa mint 00-A3 Kísérleti Alanyként hivatkozik rám. Főleg mikor a…- Katt-Katt kattognak a fogas kerekei két szipogás között. - …A munka társaival beszélget. Apukám olyan feltaláló féle. -- Lassan felöltözik majd pedig végig hallgatja a terved és két lépést hátrál tőled. --- Ízé apának…Nem tudom a nevét…Én csak apának hívom. A munkatársai meg csak Onisahnak hívják…Azt hiszem így ejtik. De…Szerintem ez nem jó ötlet né…Elisabeth néni. Nem akarom, hogy apa megtudja, hogy kiszöktem. Nem lenne szabad itt lennem. Ekkor két hangra leszel figyelmes. amint a hátad mögött össze súgnak. És míg azzal foglalkozó a kis Veronica eligazgatja a fején a kalapot. - Mondtam…Tudtam, hogy Elisabeth néni itt lesz. Láttam, hogy ő megy erre. – Hallod az egyik hangtól. Vékony kissé fiús hang. - Jó, de mit csinál itt? És ki az a lány vele? – Ez a másiktól jött. Az ő hangja kicsit rekedtebb volt. - Nem tudom…Talán…Nem ez az a lány…A tudod… - Nem te hülye! Annak nem volt kalapja! - Tudod kit csapkodj te barom! És az Elisabeth néni kalapja, te féleszű ír! - Anyád az ír! - Nem mert a tiéd! Miközben a két hang. Valószínűleg gyerekek. Egymással veszekednek arról, hogy kinek a kicsodája volt ír, addig Veronica közelebb bújik hozzád. - Elisabet néni…Bántani akarnak engem! Az egyiknek olyan a hangja mint a sikátorban. – A fogaskerekei egyre gyorsabban forognak és kattognak. KATT-KATT-KATT-KATT- Ne hagyja nekik kérem. – Bele markol a kezedbe a lány és erősen hozzád nyomja az arcát. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Mar 7, 2018 13:58:02 GMT 1
Szuper, végre tudom a nevét.
-Akkor örülök a szerencsének Veronica.-Mosolygok rá. Miután beszél az „apjáról”, látszik rajta, hogy fél. Úgyhogy megpróbálom megnyugtatni. –Nem lesz semmi baj Veronica, nem fogom hagyni, hogy baj legyen,- Tényleg nem akarom, de tudnom kell ki az a férfi, még ha nem is nagyon tudom mihez kezdek azután. Onisha nem tűnik valódi névnek, de ki tudja még mindig nem igazán ismerem a kínai neveket.
Oh, ezek a hangok.
A két gyerekre nézek. Mit keresnek itt ilyenkor? Engem követek volna?
-Elég legyen!- Választom szét őket. Meglep ahogy Veronica reagál, hagyom had szorítsa meg a kezem és a finoman megérintem a hátát is.
-Ne aggódj nem lesz baj, nem hagyom hogy bántsanak, mondtam. Nem igaz?-Majd a két gyerek felé fordulok.
-Nem szabad a másik szüleit sértegetni, soha sem! Nem számít kiről van szó. Kérjetek egymástól bocsánatot!- Ha megtették így folytatom.- Most pedig szeretném ha egyikőtök elmondaná mi történt kint a sikátorban. Nem kell félnetek, senki nem fog bajba kerülni, de tudni szeretném mi történt.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Mar 28, 2018 18:33:35 GMT 1
Hong Kong Weekly
Raven - SweetHeart
A két gyerek lehajtott fejjel. Szégyenkezve áll veled szemben. Az egyik egy alacsony vörös hajú és szeplős kis fiú. Igazi sztereotip ír. Azon belül is a rosszabb fajta akit még a sajátjai is jobban kinéznek. A rozsdavörös haj és a szeplők sose jó párosítás, főleg a mélyen vallásos katolikus íreknél. És szegény Richard Priesthood családja hiába angolosította nevét ez akkor sem változtat a gyerek sorsán. A másik, a rekedt hangú pedig Percy Woodlance. Az osztály egyik közepes tanulója, aki minden hülyeségben vagy csínyben benne van. Nem épp a legélesebb kés a fiókban. A két csirkefogó az orra alatt mormogva kér bocsánatot egymástól. Majd pedig mikor megkéred őket, hogy meséljenek a sikátorban történtekről. A kicsi Priesthood nyel egy nagyot és óvatosan (már amennyire tud) oldalra tekint Woodlance-re. Majd kihúzza magát, mintha csak felelésen lenne. - Tanító néni. Mi nem csináltunk semmi rosszat. – Egyre idegesebb és gyakrabban tekint Woodlance-re. De mindig visszatér a te tekintetedhez. De Veronica szemébe nem hajlandó belenézni. – Mi csak kint játszottunk. Aztán megláttuk Őt. – Nem mondja ki a nevét, de egyértelmű, hogy Veronicára utal. – Már akkor is furán állt. Támasztotta a falat mint az öszvérek szokták és integetet felénk. Egyedül volt és kicsit gyengének látszott. Gondoltuk majd könnyen… - Könnyedén besegítjük az iskolába. – Szólal meg hirtelen Woodlance. Egyértelmű, hogy mást terveztek és félt, hogy a barátja beköpi őt is. - Igen ezt terveztük. De mikor oda értünk Ő – Neki is nagyon furán hangzott a szájából. Mintha valami szörnyre utalna. – Fura hangokat adott ki. Pont olyat mint egy fali óra. Kattogott és megtámadott minket. Megakart ölni minket láttuk az egy épp szemében! - Pontosan. – Heves bológatások közepette támogatta ezt Priesthood. – Minden így történt. Majd mikor Percyre vetette magát és meglöktem és elfutottunk. Istenre és a halott nagyanyám – nem volt halott még múltkor ha jól emlékszel. Bár lehet az nem is az ő nagyanyja volt- sírjára esküszöm. Veronica persze a vádaskodás alatt egyre jobban szorítja a kezed és közelebb bújik hozzád. Újra elkezdi azt a fura kattogást hallatni. Még nem olyan erős mint amikor megtaláltad. De lehet ha nagyobb stressz éri jobban felerősödik és megint olyan fájdalmai lesznek. - Elisabeth néni…Én sose…Én nem csináltam ilyet. Én nem csinálok ilyet. Én jó kislány vagyok! A jó kislányok nem csinálnak ilyet igaz? – Nagy szemekkel és félénk, elhalkuló szavakkal szól hozzád. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 5, 2018 18:07:33 GMT 1
Nem kellet a hatalmam, hogy tudjam, hazudnak, mind ketten, hogy őszinte legyek egy kicsit bántott is, hogy ilyen könnyen a szemembe hazudnak. Ahogy Veronica közelebb húzódik hozzám meglapogatom a hátát hagyom had szorítsa jobban a ruhám. Majd mikor mindenki végzet veszek egy mély levegőt.
-Nincs semmi baj Veronica mosolygok a lányra.
-Fiúk tudjátok néha mind csinálunk olyan dolgokat amiket nem lenne szabad, de csak akkor tudjuk ezeket jóvá tenni, ha elmondjuk őket, másoknak. Biztos hogy egyik ponton sem szeretnétek megváltoztatni a történeteteket?- Nézek rájuk, tudom, hogy hazudtak, és tudom, hogy tudják, hogy én tudom, és remélem lesznek elég becsületesek és bátrak és ezután elmondják az igazat.
Majd leguggolok hogy egy magasságban legyek a lánnyal és megragadom a vállait.
-Tudom hogy nem akartál bántani senkit, úgyhogy nem kell félned. És biztos vagyok benne, hogy a fiúk is megbánták amit tettek.- Az utolsó részt erősen kiemeltem, hogy mindkét gyerek megértse a célzást.
Ezek után, ha még nem tették volna meg, a fiúk felé fordulok és hagyok nekik időt, hogy változtassanak a történetükön.
Majd Veronicához fordulok.
-És most pedig haza viszlek, biztos neked is jól esne már, ha hazaérnél végre.- Szegénykém biztos fél haza menni de muszáj látnom azt az embert, és megtudnom hogy mégis mit tervez.
|
|
