Post by Bratti on Feb 12, 2017 10:27:13 GMT 1
Név: Lina Newins
Nem: Nő
Életkor: 24
Faj: Ember
Múlt:
A fertőzés idejének a felénél jöttem világra egy
véletlen folytán. Anyámnak kellett egy kis élelem, ezért eladta magát, mert túl
kellett élnie. El akart jutni Központi Sivatagba, és körülbelül a fele útnál
járhatott. Mikor rájött, hogy terhes, egy kisebb faluban maradt.
Majd megszülettem. Valójában hátráltattam őt, de tizenöt
éves koromig kénytelen volt várni. Addig hogy hasznosan töltsem az időt – ő
pedig ki tudja, mit csináljon -, beadott a helyi „kórházba”, hogy tanuljak. Hát
tanultam… A mostani és a régi világról is. Ha nem ott voltam, akkor vagy
anyámmal mentem ki túlélni és íjat használni – persze közelben -, vagy pedig
gyerekkori barátommal, James-szel töltöttem az időt, aki pedig a szerelésre és
javításra tanított meg. Lényegében átlagos életet éltem, ha lehet ilyet mondani.
A hobbim a szerelés volt. Szerettem megbütykölni a dolgokat, és idővel egészen
jó is lettem belőle, aminek következtében egy minimális plusz pénzhez jutottam.
Ápolóként jelenleg nem tudtam elhelyezkedni, mert mindenki odament dolgozni,
aki csak tudott. Azonban anyámnak megrögzött vágya volt az a francos Központi
Sivatag. Én nem mentem bele, de egyedül sem akart hagyni, hiába nem voltunk a
legjobb barátok. Ekkortájt nőtte ki magát a barátságunk szerelemmé James-szel.
A szerencse anyámnak kedvezett, mert fosztogatók jelentek
meg, akik miatt el kellett hagyni a lakóhelyünket. A zűrzavarban sikerült
bezsákmányolni ezt-azt. Nekem személy szerint egy kést, így legalább már volt
egy fegyverem a saját készítésű egész tűrhető íjam mellett.
Az én családom és a barátomé együtt menekült el. Legalább
két éve éltünk így, mentünk Központi Sivatag felé. De aztán egyszer sokkal
többen támadtak ránk, mint amivel el tudtunk volna bánni. Először James
szüleit, majd az anyámat harapták meg. Végül James húgát, ekkor sikerült
elmenekülnünk, de ezt csakis a lánynak köszönhetjük. Ketten maradtunk, a késem
elveszett. Őszintén szólva, ekkor jöttem rá, hogy én szerettem anyámat. Mert
hiányzott. De legalább a pisztolyát megtarthattam, így egy valami emlékeztette
rá.
Három évvel később, egyik
este egy három fős ember csapatba botlottunk, akik ránk támadtak. Nem tudom,
miért tették, de kénytelenek voltunk végezni velük. Ekkor kaparintottam meg egy
több funkciós csákány-szerűséget (ami elég jól funkcionál közelharci fegyverként is) és erős mesterlövész puskát.
Időbe telt, mire
használni tudtam, sőt! Több mint fél évig tartott, mire rendesen kiismertem, de
hála – vagy nem- az egyre több fertőzöttnek, megtanultam, persze lőszerrel
spórolva. Azonban a fertőzöttek kettéválasztottak minket párommal, de
megbeszéltünk egy találkozási pontot.
szólva, baromi nagy mázlim volt. Mert ez már nem volt messze a várostól. (mert
persze az évek alatt többször is eltévedtünk, máshol lyukadtunk ki). Vártam.
Majdnem egy hétig. Aggódtam, de hála a jó égnek, James megérkezett. Mehettünk
tovább. Alig néhány nap választott el anyám álmától. De nem számoltunk azzal,
hogy itt jóval több fertőzött van, mint ahonnan jöttünk. Megtámadtak minket, és
a nagy sürgés-forgás közepette még James-t is megsebesítettem egy kicsit. De
valahogy csak eljutottunk a helyre. Azonban mielőtt beléphettünk volna a
legközelebbi városba (Nepal Citybe), James golyót kapott a mellkasába.
Lesokkoltam, és a katonára néztem, aki ezt tette, majd ráüvöltöttem, és hogy
miért csinálta. James arcára mutatott, ahol az én karmolásom foglalt helyet.
Összeszorult a szívem. Azt hitte, fertőzött karmolás. Azért lőtték le a szerelmem és legjobb barátom, mert
figyelmetlen voltam, és én magam karmoltam meg. Engem sem voltak
hajlandóan beengedni. Nem voltak benne biztosak, hogy teljesen tiszta vagyok-e,
így el kellett menekülnöm, hiszen a következő adag fertőzött már jött, akiket
magunkkal csaltunk idáig. A településhez menekültem, kelet felé. De nem bírtam
sokáig. Legyengültem a veszteségtől és a magánytól. És amúgy sem dúskáltam az
élelemben és vízben.
Egy hete lehettem odakint, mikor már alig bírtam megvédeni
magam. Ekkor jelent meg valaki. El akarta tőlem venni a cuccaimat, mert
azt hitte, halott vagyok, hiszen éppen egy egészen biztonságos házban aludtam.
De nem engedtem neki, akármennyire is gyenge voltam. Szerencsére nem volt az az
erőszakos ember. Felmérte a helyzetem és a felszerelésem. Vagyis azt hiszem. Én
próbáltam neki mondani, hogy ha tudna nekem adni egy keveset ebből-abból a
gyógyszerből vagy csak a hozzávalók egy részét, akkor könnyedén visszanyerném
az erőm. Valószínűleg ez döntött benne el valamit az én javamra. Biztos jól
jött neki egy orvos-mesterlövész… Lényeg a lényeg: magával vitt (csak fél útig
bírtam, utána kénytelen volt vinni) Horizont City-be. Ez az ember Ben Davidson
volt.
Azóta sok idő telt el. Hálás menekült voltam: mindenben
igyekeztem hasznos lenni. Általában éjszakánként őrködöm a puskámmal, aztán
pihenő után ha kell, az orvosi szobában tevékenykedem, hiszen mint kiderült, én
vagyok a legtapasztaltabb. Kicsit még most is össze vagyok zavarodva, de érzem,
hogy ha így haladok, akkor hamarosan le tudom zárni a múltamat, hogy
továbbléphessek.
Jellem: Kitartó, céltudatos, hirtelen haragú, de alapvetően kedves, túl
őszinte és szókimondó, nem annyira stratéga ember, mint inkább harcos.
Mozgékony, jók a reflexei, és mivel mesterlövész, egész jó a koncentráció és
önkontrollja ha a helyzet megkívánja (amúgy nem). Könnyen barátkozik (ha
valakit nem zavar a túlzott nyíltsága…). Jól szerel, javít, illetve gyorsan el
tudja látni a sebesülteket.
Felszerelés: egy többfunkciós "csákány", egy íj nyilakkal, egy pisztoly, és egy (jó) mesterlövész puska, töltény tároló, a
puskának egy láb, hogy le lehessen támasztani. Tegez nyilakkal. Hátizsák és minden, ami kellhet
(pl. walkie talkie) (nyilván ami nem lehet, az nincs rajta pl. kés és a tárolója):
Kinézet: kék szem, hosszabb, barna haj, 160 cm, vékony,
a pisztolyt és a kését az övén hordja, a puskáját vagy a hátán vagy a kezében.
Cityben:
(természetesen két cipő az luxus, így az előbbi képen lévő az)
Horizont City-n kívüli, mondhatni: harci viselet:
(persze tőr nélkül)Hidegebb idők esetén:
