Chakrovka-Gdezzansk föderáció
Közzétéve: Nov 19, 2020 16:55:14 GMT 1
Post by Whitewolf on Nov 19, 2020 16:55:14 GMT 1
Lakosság: 117 millió
(50% ember
45% törpe
5% egyéb )
Kontinens: Vorkwat
Főváros: Vistulgrad
Államforma: Demokratikus köztársaság
Amikor Szomolánia még létezett, a Domínium és Oérlan mellett ő is beszállt a 2300-as évek nagy kolonizálási hullámába. Ám nekik már csak a kenyér vége jutott. Vorkwat fagyos és kegyetlen részeire kellett beköltözniük és megalapítaniuk Chakrovka kolóniáját. Bár a kemény népük bírta ezt a helyi törp klánok már annyira nem örültek ennek. Így állandó volt a háborúskodás kettejük között mígnem a kolonizálók ki nem szorultak a tengerparton fekvő hegyekből a Kieti Tenger partjára. Ott azonban a mai Toreik területén élő Toreikiekkel kellett állandóan harcolniuk. Ennek az ott bekövetkező polgárháború majd végül a Néma légió felbukkanása vetett véget. Bár a holtak inkább Toreikben tomboltak Chakrovkát is eléggé sújották. Így végül a helyi törp klánokkal összefogva sikerült visszaszorítani őket a folyó túl oldalára. Ez megalapozott egy békét a két csoport között. Megindulhatott köztük a kereskedelem, ezzel fellendítve a környéket.
A hegyi törpék és a Chakrovkaiak ezután gyakran léptek katonai szövetségre egymással a közös érdekeik védelmében. Végül pedig Szomolánia szétesésekor, hogy megóvják egymást a Szindikátustól közös országgá egyesültek. Ez lett a Chakrovka-Gdezzansk föderáció.
Az élet ezen a vidéken sosem volt könnyű. De volt, hogy jobban ment. Mielőtt a teljes Kaeti övezet megsemmisült volna egy mágikus katasztrófa alkalmával a helyzet legalább stabil volt. Ma már szinte semmi sem maradt amiért megérné ebben az országban maradni. A hegyekben már alig vannak ércek, a földeknek a műveletlen részei maradtak meg, északról pedig állandóan áramlanak a démonok. A lakosság nagyrésze elöregedett mert a fiatalok vagy elmennek szerencsevadásznak a Kaeti tenger környékére vagy pedig a lehető legmesszebb utaznak, hogy ott vállaljanak munkát.
Mindkettő nehéz élet de az előbbiben legalább kis kilátás van arra, hogy gazdagsággal ér véget. Persze általában ezek csak hiú remények melyeknek egy mágikus kisülés, gravitációs csapda vagy démon vet véget. De a falvakban mindig keringenek pletykák olyanokról akiknek sikerült.
Az északi Kaeti térséghez közel fekvő területeken számos fallal elkerített város áll. Magas betonpanelek nyújtóznak bennük, szépen szimmetrikus és unalmas sorokban. Mindegyik legalább ötven éves és rég omladozik de ezeken a démon járta vidékeken nincs másik lehetőség. Az elhagyatott helyek az úgynevezett Činžakok (ejtsd csinzsák) pedig olcsón kibérelhetők a bátor kalandozók által. Ők azok akik eltartják ezeket a helyeket. Behozzák a mindenféle talált régiségeket, elcserélik pénzre azt meg elköltik valamelyik kajáldában vagy fegyverboltban. Ezek a bizniszek működnek csak a föderációban...nomeg a sírásóé.
(50% ember
45% törpe
5% egyéb )
Kontinens: Vorkwat
Főváros: Vistulgrad
Államforma: Demokratikus köztársaság
Amikor Szomolánia még létezett, a Domínium és Oérlan mellett ő is beszállt a 2300-as évek nagy kolonizálási hullámába. Ám nekik már csak a kenyér vége jutott. Vorkwat fagyos és kegyetlen részeire kellett beköltözniük és megalapítaniuk Chakrovka kolóniáját. Bár a kemény népük bírta ezt a helyi törp klánok már annyira nem örültek ennek. Így állandó volt a háborúskodás kettejük között mígnem a kolonizálók ki nem szorultak a tengerparton fekvő hegyekből a Kieti Tenger partjára. Ott azonban a mai Toreik területén élő Toreikiekkel kellett állandóan harcolniuk. Ennek az ott bekövetkező polgárháború majd végül a Néma légió felbukkanása vetett véget. Bár a holtak inkább Toreikben tomboltak Chakrovkát is eléggé sújották. Így végül a helyi törp klánokkal összefogva sikerült visszaszorítani őket a folyó túl oldalára. Ez megalapozott egy békét a két csoport között. Megindulhatott köztük a kereskedelem, ezzel fellendítve a környéket.
A hegyi törpék és a Chakrovkaiak ezután gyakran léptek katonai szövetségre egymással a közös érdekeik védelmében. Végül pedig Szomolánia szétesésekor, hogy megóvják egymást a Szindikátustól közös országgá egyesültek. Ez lett a Chakrovka-Gdezzansk föderáció.
Az élet ezen a vidéken sosem volt könnyű. De volt, hogy jobban ment. Mielőtt a teljes Kaeti övezet megsemmisült volna egy mágikus katasztrófa alkalmával a helyzet legalább stabil volt. Ma már szinte semmi sem maradt amiért megérné ebben az országban maradni. A hegyekben már alig vannak ércek, a földeknek a műveletlen részei maradtak meg, északról pedig állandóan áramlanak a démonok. A lakosság nagyrésze elöregedett mert a fiatalok vagy elmennek szerencsevadásznak a Kaeti tenger környékére vagy pedig a lehető legmesszebb utaznak, hogy ott vállaljanak munkát.
Mindkettő nehéz élet de az előbbiben legalább kis kilátás van arra, hogy gazdagsággal ér véget. Persze általában ezek csak hiú remények melyeknek egy mágikus kisülés, gravitációs csapda vagy démon vet véget. De a falvakban mindig keringenek pletykák olyanokról akiknek sikerült.
Az északi Kaeti térséghez közel fekvő területeken számos fallal elkerített város áll. Magas betonpanelek nyújtóznak bennük, szépen szimmetrikus és unalmas sorokban. Mindegyik legalább ötven éves és rég omladozik de ezeken a démon járta vidékeken nincs másik lehetőség. Az elhagyatott helyek az úgynevezett Činžakok (ejtsd csinzsák) pedig olcsón kibérelhetők a bátor kalandozók által. Ők azok akik eltartják ezeket a helyeket. Behozzák a mindenféle talált régiségeket, elcserélik pénzre azt meg elköltik valamelyik kajáldában vagy fegyverboltban. Ezek a bizniszek működnek csak a föderációban...nomeg a sírásóé.