Iona

[img src="img00.deviantart.net/7242/i/2011/231/0/d/airbender___gianne_by_airgirl39-d474gg9.jpg" style="max-width:100%;"]

Név: Iona

Nem: Nő

Kaszt: Levegőidomár

Életkor: A Fekete Nap legyőzésekor 18 éves, a jelenben 21.

Kinézet: Iona alacsony termetű, 166 centi körüli, vékony,
csinos arcú lány. Levegőidomárokra általában jellemző, sötétszürke,
mandulavágású szemei, és egyenes szálú, barna haja van, amit egy, vagy két,
fémkarikákkal erősített fonatba fog. Az egész testén láthatóak a világoskék,
nyíl alakú tetoválások, a légidomár mesterek azonosítói. Jellemzően a
légidomárok kinyitható siklószárnyakkal bíró, testre simuló öltözékét viseli
(még ebben is hord egy karperecet a csuklóján, amiben az Azoir halálakor
hátramaradó fénylő kő van), de civilben szívesen vesz fel hagyományosabb
viseleteket a légidomárokra jellemző narancssárga, sárga és piros színekben.

Jellem: Iona alapvetően kedves, szelíd, és végtelenül naiv
lány volt. Mindig tisztelte az életet, elég biztos családi háttérrel nőtt fel
ahhoz, hogy alapvető jóindulattal forduljon mindenki felé. Rendkívül kíváncsi,
nyitott, és kifejezetten élvezi a tanulást. Fontosnak tartja a kötelesség
teljesítését, és igyekszik segíteni mindenkin, akin van lehetősége. A
személyisége sokat változott a Fekete Nappal való harc lezárulta óta. Felszínre
tört a kitartása, és nem veszett el a kíváncsisága, sem az alapvető
segítőkészsége… azonban jóval komorabb lett, a naivitását szinte teljesen
elveszítette, és sokkal reálisabban látja a világot, és a harci szituációkat.
Tiszteli az életet, de nem fél felvenni a kesztyűt (légidomár mesterként pedig
veszélyes ellenfél), és a nyelvét is felvágták – nem egyszer tesz cinikus
megjegyzéseket, és ha azt látja célravezetőnek, hajlandó sértegetni, megbántani
a vele szemben állót.

Előtörténet:

Iona a Föld Királyságának területén született, két
nem-idomár első, és egyetlen gyermekeként. A szülei felsőközéposztálybeli,
jómódú emberek voltak, de nyugodt, kisvárosi környezetben nevelték a lányukat.
Négy éves korában derült fény megmagyarázhatatlan módon megjelenő légidomár
képességeire, egyszerű, minden gyermekkel megeső balesetek, kisebb esések során
védekezett ösztönösen a levegő irányításával. A családja szándékosan nem is
vette fel a kapcsolatot Tenzinnel és a Légtemplom Szigettel, remélve, hogy így
a lány normálisabb körülmények között nőhet fel. Ionát ez csak később, tíz éves
kora után kezdte zavarni, ekkor már ő maga vágyott arra, hogy tanulhasson.
Tizenkét éves kora körül történt egy meghatározó „balesete”: egy veszekedés
során egyszerűen megnémította a saját szüleit – ez annyi idősen nagy sokk volt
számára, de nyilvánvalóvá tette, nem maradhat tovább otthon, szüksége van
megfelelő képzésre (a hangidomítást a továbbiakban is gyakran alkalmazta, ezzel
hangszerek hangját képes manipulálni, vagy adott esetben embereket is
elnémítani). Köztársaság Városba utazott, és először találkozott Tenzinnel.
Évekig mellette edzett.

Tehetségesnek bizonyult, és élvezte is a gyakorlást,
mindenben igyekezett a legjobb teljesítményt nyújtani. Bár a mesterré avatása
nem zajlott le, rendkívül jó légidomárrá vált, és tizenhét évesen (nagyjából
Korra városba érkezése előtt) tért vissza a szüleihez, hogy meglátogassa őket,
és az ismétlődő problémák miatt jó ideig nem is térhetett vissza. Külső
szemlélőként kellett megélnie Amon forradalmát, majd Unalaq polgárháborús
harcait. A Harmonikus Együttállás azonban a lányra is hatással volt: Nagyjából
egy időben az új légidomárok feltűnésével az ő képességei is erősödtek, önmagát
is meglepte, milyen új mutatványokra vált képessé. Ekkor indult ismét a
városba, ahol a Fekete Nap támadása idején is élt, Légtemplom-szigeti
szállásán. Szabadidejében szerette a várost járni, szívesen figyelte meg az
embereket. A harmonikus együttállás hatására sokat erősödtek a képességei, és
fokozott kíváncsisággal viszonyult minden újhoz – valószínűleg ez vezetett
ahhoz is, hogy belekeveredett a Fekete Nap elleni harcba. Kezdetben egy fiatal
lánynak, Norának segített, akinek egy szellem-barátját rabolták el a szervezet ügynökei,
hamarosan azonban összesodródott egy idomárokból és nem-idomárokból álló kis
csapattal, akikkel megjárták a szellemvilágban létesített települést,
Yao-Dai-t, tudomást szereztek a szervezet mesterkedéséről, amivel vissza
akarták hozni Tűz Urai Sozint és Ozai-t a halálból, majd a Forrongó Szikla
börtönében kötöttek ki, ahol Ionát többször is megpróbálták vallomásra
kényszeríteni. A harcok közben azonban örömöt jelentett, hogy megismerkedett
egy vízidomár férfivel, Azoirral, akivel nagyon hamar kölcsönös vonzalom
alakult ki közöttük a körülmények dacára – többször adtak tanácsot egymásnak,
megvédték egymást, a férfi még egy verset is írt a lánynak, a vonzalomból pedig
hamar szerelem lett, miután kiszabadították őket, és a Fekete Napot
megbuktatták, úgy tervezték, továbbra is kapcsolatban maradnak. Iona ráadásul
küzdelme és eredményei jutalmaképpen megkapta a mester címet, egy rövid, szűk
körű ceremónia keretében, ezzel a 100 éves háború óta ő lett a harmadik
felavatott légidomár mester. A harcokat lezáró ünnepségen azonban minden a feje
tetejére állt – a csapat több tagját elrabolták, Iona pedig, mikor sétálni ment
Azoirral, tehetetlenül nézte, hogy a férfit elragadja egy csapat lidércfény,
alighanem szellemek. Maguk mögött csak egy furcsán fénylő követ kaptak, amit a
lány magával vitt. A férfi elvesztését hatalmas csapásként élte meg, noha rövid
időt töltöttek együtt, Azoir nagyon hamar fontos személy lett az életében.

Nem bírt visszatérni a légtemplom szigetre, noha tudta,
mesterként kötelessége lenne a feladataira fókuszálni, haza kellett mennie,
hogy megnyugodjon, feldolgozza a Fekete Nappal való harc eseményeit is, de
leginkább Azoir elvesztését. A családja igyekezett támogatni, de a szülei
nehezen értették meg a kötődését egy olyan férfihez, akit nem ismertek, és
akiről úgy tudták, a lányuk is rövid időt töltött együtt vele. Közel egy év
után Iona úgy döntött, újra elmegy otthonról, és vándorolni kezd, válaszokat és
békét keresve – bejárta a légtemplomokat, végül pedig a Föld Királyságában a
mocsárba vetődött. Nem sokkal Korra távozása után érkezett, és őt is Toph
karolta fel – noha látványosan nem lelkesedett, hogy az ifjú avatar után egy
újabb bánatos képű fiatalt kell patronálnia. Iona légiessége, és szendesége
ráadásul a legkevésbé sem hatotta meg, vagyis a lánynak alkalmazkodnia kellett.
Tűrni, sőt, kicsit átvenni a nyers modort, dolgozni, edzeni, meditálni, és
kilábalni a katatóniából. Lemaradt egy csatáról – megint – míg Korra és barátai
Kuvira ellen küzdöttek, addig Iona saját belső harcát vívta a gyásszal. De
győzött. Határozottabb, magabiztosabb, és erősebb lett, mint korábban, végre
merte hallatni a hangját, és úgy döntött, itt az ideje, hogy behozza az
elvesztegetett időt. Tudta, hogy vissza kell térnie a légtemplom szigetre, és
szerepet vállalni az új levegőidomárok képzésében.

Mikor visszatért, egy új szervezet jelent meg a városban,
azt állították, Amon is visszatért velük. Iona egyike volt azoknak, akiket a
kivizsgálására küldtek, így került fogságba, és szemtől szembe a maszkos
férfivel, aki azonban nem az volt, akire számított – Azoir volt a maszk mögött
sebhelyesen, több szempontból is megtörten és megváltozva, de életben. Iona
többször a fejéhez vágta, hogy gyűlöli, és kérte, és hogy próbáljon
visszatérni, térjen észhez, de Azoir hajthatatlannak tűnt – csak az utolsó
pillanatban, mikor azt a parancsot kapta, hogy fossza meg a lányt a
képességeitől, akkor szegült szembe, és csak kis időre elkábította, így lehetőséget
adva, hogy meneküljön. Ezután eltűnt, Iona ismét nem tudta, hová – de eldöntötte,
meg fogja találni, és meg fogja érteni, mi történt vele. Azonban egyelőre nem
hagyhatta el Köztársaság Várost – részt vett a továbbiakban következő
harcokban, majd mesterként tevékenykedett, tanított és ha szükség volt rá
főként civileket védelmezett, komoly kalandkeresés nélkül.

Egyéb: Iona vegetáriánus