Ikari / Rage
Közzétéve: Sept 3, 2018 14:34:23 GMT 1
Post by PeterBear on Sept 3, 2018 14:34:23 GMT 1
Ikari / Rage
Nem: nőKor: 19 év
Magasság: 155 cm
Súly: 50 kg
Kaszt: tűzidomár, robbantásidomár
Kinézet: Alacsony, sovány lány, fekete haját jobb oldalra növeszti, hogy eltakarja borzalmas sérülését. A szeme vöröses-barna. Bár a hasából és dekoltázsából sokat enged mutatni, karját mindig fedetten tartja, hogy senki se láthassa szörnyű sebhelyeit.
Jellem és tulajdonságok: Alapvetően kedves, de amint fenyegetve érzni magát azonnal támad. Nem tehet róla, ezt nevelték belé. A tűzben csak a pusztítást látja, az életet nem. Klausztrofóbiás, amiért a kiképzése során szűk szobákba zárták büntetésből. Ha valami előhozza belőle a rohamot, mindent megtesz, hogy azonnal kiszabadúljon, az sem érdekli, ha társaiban vagy akár saját magában is kárt tesz. A sérülése miatt jobb fülére süket.
Előtörténet:
A Tűz Királyságában született és ott is nőtt fel. Már ha ezt annak lehet nevezni. Apja és anyja is tűzidomárok voltak, de nem voltak harcosok, egyszerű életet éltek egy szem kislányukkal, akit Ikari-nak neveztek el. Nem volt gondjuk, boldog életet éltek, addig, amíg egy nap, mikor Ikari hat éves volt, egy éjszaka el nem rabolták őt. A csuklyát viselő férfiak, bár szüleit meg nem ölték, de komoly verésben részesítették, amiért meg akarták akadályozni őket, lányuk elrablásában.
Miután megérkeztek egy vulkán közeli, igen jól elrejtett kiképzőtelepre megtudta, hogy azok, akik elrabolták egy titkos társaság tagjai, akik nem nézik jó szemmel azt, ami a világban folyik. Az Ozai ideáit magasztaló csoport célja az volt, hogy Ozai elképzeléseit ne hagyják elveszni és a maguk seregével az egész világot a tűz népének hatalma alatt tartsák. Itt képezték, edzették, tanították és fenyítették Ikari-t sok más hasonló sorsú társával együtt. A tanítás nagyjából annyiból állt, hogy megtanultak folyékonyan olvasni, írni és bánni a számokkal. Ezen kívül történelmet tanultak, bár jócskán átformázva, hogy az avatar tűnjön fel rossz színben Ozai-jal szemben. De a lányt nem tudták megvezetni, elég történetet hallott már a szüleitől Aang-ról és Zuko-ról, hogy tudja, ezek hazugságok. Kezdetben hangot is adott e gondolatainak, de annyi verés után úgy döntött, jobb, ha csak magában tiltakozik a propaganda ellen.
A kiképzés pokoli volt. Az egész nap csak abból állt, hogy edzették őket, és ha valami nem tettszett, akkor pedig fenyítették. Azt mondták, a fenyítés és bántalmazás fontos, hogy kellőképpen ellen tudjanak állni a fájdalomnak és ne akadályozza őket a harcban, az idomításban. Ha valaki a fájdalom miatt nem volt képes harcolni, azt újra bántották majd a büntető szobába zárták. Ikari kisebb korában sokszor került ebbe a kis zárt szobába, ami maradandó nyomokat hagyott benne. És rajta, ezért takarja mindig a karjait.
Akik ügyesebbek voltak a villámidomításban külön csoportba kerültek, ők sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a kiképzésnek ebben a részében. Ikari-nak nem ment olyan jól, így ő a tűzspecifikus csoportba került. Minden nap szinte ugyan az a rutin volt. Reggeli, edzés, oktatás, edzés csak kéklánggal, ebéd, edzés, edzés, párbaj. És a vesztes büntető szobába került, csak hogy legyen valami motiváció.
Tizennégy éves lehetett, amikor az egyik esti edzésen túl lassan védekezett és kisebb tűzgolyó eltalálta a fejét. A jobb halántéka szénné égett, haja perperzselődött (és azon a részen soha többé nem nőtt). A fájdalom az őrület határára kergette, szinte eszét vesztette és elöntötte a düh. Akkor robbantott először. Ellenfele keze helyén csak egy véres csonk maradt és sikolya csontig hatolt. Onnantól kezdve nem edzett a többiekkel. Másnap bemutattak neki egy férfit, aki előtte még soha életében nem látott. Biztos volt benne, hiszen egy harmadik szemmel rendelkező embert nehéz elfelejteni. Azután egyedül edzett azzal a férfival. Továbbra sem hanyagolták el a tűzidomítást, igen sokat edzettek csak annak a használatával is, de a hangsúly egyértelműen a robbantásidomításra került.
Három évvel később rajtaütés történt a kiképzőbázison. Zuko és lánya egy kisebb sereg élén érkeztek, hogy felszámolják az „áruló bestiákat”. Miután az összes kiképzőt és vezetőt láncra verték, a rabszolga-harcosokat elengedték, mondván „Eleget szenvedtek, had térjenek haza a családjaikhoz.” Mindenki tétován indult el, nem tudván mitévők legyenek, merre induljanak. Ikari örömmel szívében indult útnak, hogy végre láthassa szüleit. Ám mikor haza ért csak újabb fájdalommal találkozott. A házukat megtalálta, de a családját sehol. Kisebb kutatás után megtudta, hogy szülei négy évvel korábban súlyosan megbetegedtek és belehaltak. Miután meglátogatta őket a temetőben, eladott minden ingóságot a házban és végül a házat is, majd ismét útra kerekedett. Elege volt a Tűz Népéből.
Nevet változtatott, Rage-nek hívatta magát. Köztársaságvárosba utazott, hogy mindent újrakezdhessen. Nem sejtette, hogy ott sem felhőtlen az élet, még azon a héten, ahogy megérkezett egy hatalmas fal emelkedett a város körül, még a tenger felől sem is jégfal húzódott…