Troll Hegység

Hunnter fivérek (Raven ) - Máskor lent.

Másnap meg is találjátok a ghoult. Bent ül az étteremben és egy jól átsütött óriás csótányt (radroach steak) zabál, miközben baljában egy cigarettát tart. Mikor persze közlitek Ho Chin Minnel a dolgokat nem tudjátok megmondani, hogy dühös, szomorú, boldog vagy csalódott. Nem úgy látszik mint akinek megváltozott volna az arckifejezése. Beleszív a cigarettájába.

- Nem gond. Akkor majd elkerülőm az autópályát és a főbb csapás vonalakat. Ha valaha Spokane-ben jártok. Ne keresettek. – A hangja egyáltalán nem csengett rosszallóan vagy csalódottnak. – Csak egy utolsó kérdés…Mennyiért adjátok a nightstalkert? – Mutat rá Luckyra. Persze miután közlitek vele, hogy a dög nem eladó, elnyomja a csikket és tovább folytatja a csótány lakómáját.


Ezután a motoroknál készülődés során sok kíváncsi szem mered rátok. A helyiek egyszerűen nem értik, hogy lehetséges az, hogy valaki olyan sok kupakot képes elutasítani. Meg azt, hogy miképpen indulhatnak be azok a dögök amiken ti lovagoltok. Indulás előtt még meglátogat titeket rejtélyes „főnöknőtök”.

- Remélem nem zavarok, de a csomagnak legkésőbb 3 napon belül oda kell érnie Dr. Starkhoz. Ha nem sikerül elbúcsúzhatnak a fizetéstől. – Tekintetéből látszik, hogy nem viccel és még rosszabb dolgokat is hozzá tesz fejben a mondandójához. – De remélem nem kell magukban csalódnom. Most pedig induljanak így is késésben vannak!

Mikor pedig felbőgnek a motorok az egész település befogja a fülét. Látszik nem nagyon szeretik ezt a hangot és még életükben nem hallottak ilyet. És neki láthattatok a nagy útnak.

Az autópálya egy szakaszán teljesen elvoltak tűnve az autók, de később mikor kiértettek Energyville vonzáskörzetéből a kihalt roncsok újfent elkezdtek megszaporodni. A fák kilométerről kilométerre közelebbinek tűnnek az úthoz. Estére a legközelebbi megálló a Boonville Gát egyik kisebb települése lehet. Ők egy fokkal civilizáltabbak mint Energyvilli guberáló társaik. De azért ők se a legkedvesebbek.

Körülbelül olyan 7 órája lehettek úton (beleszámolva az esetleges pihenőket), mikor a motorbőgést felváltja valami más. Egy gyors és hirtelen robbanás amit lángok kísérnek. Látod magad előtt elrepülni a testvéred. A robbanás hulláma téged is felborít. Mind ketten eszméleteteket vesztettétek. Hárman ha beleszámoljuk a Luckyt.

Nem tudod mióta voltál kiütve, azt sem tudod, hogy ez a valóság-e vagy sem. Csak egy erősen vakító fehér fény foltot látsz magad felet ami lassan ingázik. Hamarosan hang is társul az egészhez. Nagy és nehéz léptek hangját hallod. Meg üveg zörgését.

- Istenem…Istenem…Istenem…Mi ez a kupleráj? Hova is tettem..Hol van? – Mély, öblös és rekedt hang. Hallottatok már ilyen hangokat. Hasonló ahhoz ami a szuper mutánsoknak van. Mikor oldalra tekintesz tőled balra egy sárga ponyvát látsz, míg a másik oldalon a testvéred, égési sérülésekkel teli testét amin különböző gépekre van kötve. Még egy Auto-doc-ot is látsz ami igazán ritkának számít. Az egész felszerelés nagyon ritkának számít. Végül felbukkan a hang forrása is. Egy fehér (foltokban fekete) köpenyes, zöld arcú szuper mutánst. Arcán egy a fejére egyáltalán nem illő szemüveg foglal helyet. – Ó felébredtél. Jó. Már kezdtem azt hinni, hogy oda kell adnom titeket Winstonnak. Szabad tudnom a nevét? Szigorúan csak a kórlapok miatt. – Mindeközben a tekintetted megakadhat a köpeny bal oldalán lévő kis név kártyán amin a következő szerepel „Dr. Lara Churchill”.



(Mesélői megjegyzés csak, hogy ne ölj meg: Azt a Hunntert tartod meg amelyiket akarod. A tesó nem halott csak vegetál. Nyugi a dög is életben van. Minden másra tessék reagban rákérdezni. Ring-a-Ding-Ding baby!)

Másnap a szokásos hideg helyet, arra ébredtem, hogy a kis dög az arcomba mászik, ahogy lelöktem magamról látom, hogy Ave már elkezdet pakolni. Mégis menyire aludhattam el? Túlságosan nem még csak nemrég kelhetet fel a nap, de akkor ő hogy kelt fel magától és állt neki pakolni?

-Reggelt!- Mosolyog rám, ez egyre furább.- Van reggeli és nem engedtem, hogy Lucky megint belenyaljon.- Lehet, hogy idefelé szerzet egy fejsérülést, amit nem vettem észre? Mindegy. Megeszem azt a felismerhetetlen valamit amit elém rakott, lehet jobb is hogy nem tudni mi az. Aztán én is összeszedem a cuccom majd, elmegyünk megkeresni a ghoult. Nem volt nehéz megtalálni, errefelé nincs sok belőle. Az ajánlatunkat hallva eléggé egyértelművé teszi, hogy így nem áll neki az üzlet. Hát akkor így jártunk. Azért mielőtt kimennénk még utánunk szól.

-Csak egy utolsó kérdés… Menyiért adjátok a nightstalkert?- Mutat a kutyára az öcsém ölében.
-3000- Vágom rá
-Dehogy adjuk el Luckyt!
-Legyen hat.
-Mondom nem adjuk el!- Jól látom hogy azok könnyek? Mindegy eleget húztam már az agyát.
-Bocsi úgy tűnik nem eladó, de te jártál jobban, elég haszontalan!- És elindulok kifelé. Kell egy pár másodperc amíg Ave is elindul utánam.

-Nem is haszontalan! Lucky legalább nem sérteget.- Meg álok és ránézek.
-Már egy ideje én se csinálom. Fölösleges, nem leszel tőle okosabb.

Még indulás előtt megtalál minket a furcsa nő, hogy még egy sort pattogjon nekünk. Ilyenkor úgy ráhagynám Ave-re, de akkor sose rakja össze a motorokat.

-Nyugalom oda fogunk érni.- Legalábbis nagy valószínűséggel ha nem történik semmi. Teszem hozzá magamban. Bár mikor volt utoljára, hogy ne történt volna közben semmi.

-Indulhatunk?- fordulok el a nőtől.
-Pillanat…- Kapom a választ, míg valamit összerak a csomagtartón.- Mehetünk.
-Nagyszerű, akkor induljunk.

Az út kezdetben nagyon nyugodt volt, és persze kihalt. Aztán jöttek az autó roncsok és a fák, de még mindig szinte gyanúsan nyugodt volt. Már majd öt órája vagyunk úton mikor Ave int hogy álljunk le. Nem hiszem el, legalább a következő megállóig kibírhatná. Lehúzódunk az út mellé megállni. A kutya ott liheg a kormányon, ahogy mindig, nem tudom hogy tud egyáltalán vezetni miközben az a dög teljesen összenyálazza a kormányát.

-Mi van?
-Pisilnem kell.- Ilyen nincs. Mindegy lassan úgyis meg kellet volna állnunk. Csak egy kb. fél órás szünetet tartunk aztán muszály tovább menni, legalább egy közeli várost vagy menedéket elérni.

Úgyhogy tovább is indulunk. De nem sokkal később hangos robbanással elszáll az egyik motor, csak egy pillanatra látom Ave-t és a dögöt elrepülni magam mellet mire a lökés hullám engem is levisz a motorról. A földet érésre már nem emlékszem. Azt sem igazán tudom meddig voltam kiütve, mert hébe-hóba mintha magamnál lettem volna, de nem igazán emlékszem és nem is tűnt minden valóságosnak, Azt is nehezen mondtam volna meg hogy életben vagyok-e még egyáltalán. Mondjuk most ez a bántó fény gyanúsan valóságosnak tűnik. Csak tudnám miért mozog, rosszul leszek tőle. Nagyon igyekszem visszaemlékezni arra mi történt. Hogy, hogy a bánatba kerültem ide, és hogy tudom-e hol van az az itt. Megpróbálok oldalra nézni, jó, annyira nem szédülök tőle. És látom Avet, elég csúnyán megsérült, és azok a gépek. Egy pillanatra még a vér is megfagy bennem, ugye nem veszítem most el. Aztán meghallom a lépteket, a zörgést, meg a hangot.

-Istenem… Istenem… Istenem… Mi ez a kupleráj? Hová is tettem… Hol van?- Ismerős hang, a franc… És igen már fel is bukkant a hanghoz tartozó szuper mutáns.

-Ó felébredtél. Jó. Már kezdtem azt hinni, hogy oda kell adnom titeket Winstonnak. Szabad tudnom a nevét? Szigorúan csak a kórlapok miatt.- Mi a bánatról beszél ez a zöld takony? Aztán kiszúrom a névkártyát. Dr. Lara Churchil. Ez egy nő? Tudom ezeken az ocsmány dögökön nem látni milyen neműek, de mekkora az esély, hogy tényleg így hívják? És ha nem? Akkor se sok mindent tudok tenni ellene.

-Adam- Felelek végül. Nagyon amúgy se tudok mit tenni és így talán ő is válaszol. Az már más kérdés, hogy az igazat-e.- Hol vagyunk? Mi van az öcsémmel? Mi ez a hely? -És amíg a válaszra várok kipróbálom tudok-e mozogni és felmérni a terepet, bár kétlem hogy a cuccaink itt lenének.

Adam Hunnter - (Raven ) Máskor lent

Az általad csak zöld takonynak titulált szuper mutáns, gyorsan oda kaparja egy a zsebéből előhalászott ceruzával a neved az asztalán heverő lapra. Enyhén nevetséges képet nyújt, ahogy megpróbálja használni azt a kicsi ceruzát az ormótlan lapát kezeivel és virsli ujjaival. Majd feléd fordul.

- A Troll Őrségben, a Troll Hegység szállásterülete. Pontosabban ennek a helynek is a klinikaként használt barlangjában. – Majd lassan, félve oldalra fordítja a fejét, hogy megnézze a testvéredet. Ezt követően vissza tekint rád. – Súlyos állapotban van. Nem hiszem, hogy mostanában felébredne. Sőt abban sem vagyok biztos, hogy menthető. Bár impozánsak a gépeink, de ezek régiek és úgy lettek lényegében össze kukázva. Csoda, hogy Elisa megtudta javítani őket. De, hogy pontosítsak a kórképen. Súlyos égési sérülései vannak, több csontja is eltört – Ahogy magának is -, sok vért is vesztet. Nem beszélve a fejét ért ütésekről. Lehet örökre kómában marad. Bár jó hír a háziállatukat felébredt, igaz nem is volt olyan jó színben a bundája több helyen teljesen leéget. És jobb szemére meg is vakult. De igazán szerencsés, hogy él. A probléma az, hogy nem tudjuk hol van. Nyugalom szóltam már az öröknek. Nem fogják megölni. – Ezek után leül az asztalához. – Kérem ne mozogjon még egy darabig és válaszoljon a kérdéseimre. Nyugalom nem vallatás. Tényleg a kórrlaphoz kell. Hány éves, hova valósi és a kórtörténetére is kíváncsi lennék. Utána kérem a testvéréit is mondja el. Szeretem ha minden jól dokumentált. Ezek után azt csinál amit akar. Bár a helyében én meg keresném Büdösaszád-at és megköszönném neki a dolgokat. Ami a fegyvereiket illeti . Nincsenek itt.

Miután valamilyen formában végeztettek a kórlapok kitöltésével, a doktor nő továbbra is bent maradt a szobában. Nem igazán állt szándékában magára hagyni benneteket. Eddig volt időd megcsodálni ezt a klinikát. A barlang plafonján egy sorban vakítóan fehér villanykörték sorakoznak, melyek egy kábelre vannak felfűzve. Az egész helyen van egy asztal és 4 darab ágy. Az asztal szép és rendezet. Ahogy az ágyak is (kivéve az a kettő amiben ti fekszetek). Van még a szóba végében két nagyobb fém szekrény. Az egyiknek hiányzik a jobb oldali ajtó szárnya és megláthatód a benne lévő rengeteg szemetet. Mármint első ránézésre az, de valószínűbb, hogy gyógyszerek. Az asztal mellett pedig van egy kis csiptetős tábla ami bár megvan világítva semmilyen kép nincs kiakasztva rá.