Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Feb 23, 2018 23:19:43 GMT 1
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Feb 23, 2018 23:29:33 GMT 1
2017. Dec. 31. Los Angeles Los Angeles hatalmas és te már rég voltál utoljára idelent. Mostanra már megszoktad a halandó porhüvelyed és egyre kevésbé zavarnak annak hátrányai, de az még mindig nehezen hihető, hogy tényleg senkinek fogalma sincs, hogy merre lehet a testvéred akinek a keresésére küldtek. Emberként született újjá így kell, hogy egy őrangyal vigyázzon rá akkor viszont valakinek tudnia kell, hogy hol van, de akkor téged miért nem tájékoztatott erről senki, miért hadják, hogy össze vissza szaladgálj és, már bocsánat, kergesd a farkad körbe körbe. Már hetek óta kutatsz a városban, de még semmivel sem jutottál közelebb és bár a türelem keletkezésed óta veled van, de most már kezd elfogyni, egyre inkább úgy érzed, hogy a testvéred nincs ebben a városban.
Ép ezen gondolkodsz és egy padról méred fel az éjszakai várost. Valahogy furcsa, hogy mennyire szépek és ocsmányak egyszerre az éjszakai fények és milyen élettel teliek ezek a nagy városok. Egészen más innen testközelből nézni, mint felülről figyelemmel követni. És akkor meghallod a sikolyt. Pontosan hallod a forrását, egy mellékutcából jön, nem messze tőled.
Ha elindulsz a mellékutca felé, befordulva ép látod, ahogy egy árnyék elrohan a másik irányba és egy másik emberi alak fekszik a földön. Mikorra közel érsz hozzá már nincsen életben. Le sem kell hajolnod, érzed az ízét a szádban. Kár érte a nő alig lehetett több 30-nál. De nem ez a különös, ahogy felnézel mögötte a falon furcsa jeleket látsz, először fel sem tűnik mi az, de aztán már összeáll. Eahnoki jelek, valószínűleg más nem látná őket te viszont tökéletesen érted mit jelent. Koordináták és egy időpont. Holnap este 9:15:33 St. Jacobs Hs. Mivel az angyalok nyelvén írták, az üzenet biztos, hogy neked szól. De azt nem tudhatod biztosan, hogy baráti szándékkal került oda.
|
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70
Utoljára online: Oct 23, 2020 8:22:09 GMT 1
Sept 12, 2016 15:01:09 GMT 1
|
Post by Arnion on Feb 24, 2018 17:00:53 GMT 1
Lassan szívtam be az esti, hideg levegőt. Alapjáraton nincs szükségem a légzésre, de emberi formában ösztönösen lélegzek időnként, és ez egészen különös. Már borzalmasan sok ideje voltam a földön és kutattam Asariel után, mindhiába. Már kezdtem azt hinni, hogy nincs is a város területén. Csendben ültem egy ülőalkalmatosságon, melyet az emberek egyszerűen csak úgy hívnak, hogy "pad". Bámultam a város fényeit, és nem tudtam eldönteni, hogy tetszik - e, amit látok. Érdekes volt, sokat láttam már fentről, de innen egészen más volt, egyedül egy dolog aggasztott, a csillagok nem igazán voltak láthatóak onnan. A város fényei elnyomták a csillagokat mindenütt. Ha az emberek csak egy óráig látnák a gyönyörű égboltot, melyet a saját tákolmányaikkal "megvakítanak", talán többé vissza se kapcsolnák ezeket a fényeket. Régen, még az "özönvíz" előtt az emberek jóval könnyebben éltek együtt a természettel, melyet Isten adott nekik. Mostanra csak pusztítják az Úr művét. Éppen merengtem, nagyjából mindenen, és azon gondolkodtam, hogy hol lehet a fivérem, ha nem itt, mire rémes sikoly ütötte meg a fülem. Nem haboztam egy pillanatig se, a hang irányába igyekeztem. Befordultam a kis utcába, ahol még éppen elkaptam a tekintetemmel egy árnyat. Kitartottam a kezemet előre, és telekinézissel próbáltam elfogni, de ez nem sikerült. Erős a telekinézisem, de csak addig, amíg a látóteremben van, amiből túl gyorsan került ki. Odaléptem hát a hullához, és letérdeltem, hogy meg vizsgáljam a fiatal emberasszonyt. Miután befejeztem a vizsgálódást, felpillantottam a falra, ahol jeleket láttam. Hamar felismertem őket, Eahnoki nyelven voltak. Elolvastam az üzenetet, és tudomásul vettem azt. Pont, mikor feladtam volna a keresést a városban, nyomra bukkantam. Ezek után a nőre néztem, és a homlokára helyeztem a kezem. A többi angyal, akik közölték velem a küldetésem nem mondták ezúttal, hogy tilos lenne bele avatkoznom az emberek dolgába, persze ez nem azt jelentette, hogy össze vissza beleszólok a halandók ügyébe, ez még engedélyezett volt. A nő bőre felragyogott, és észhez tért, visszahoztam az életbe. A tenyeremet homlokán tartva elkezdtem kutatni az emlékei között. Miután végeztem, kitöröltem elméjéből azt a részt, amelyikben meggyilkolták, és engem látott, s elájult. Az emlékkitörlés bizony azzal jár, hogy a páciens maximum egy órára eszméletét veszti. Felkeltem a földről, és elindultam a városba, arra a címre, ahova szólt a meghívóm. Tudtam, hogy még bőven volt idő addig, de jobbnak láttam már most kideríteni, hogy hol van ez a hely, és a közelében tanyázni.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Mar 21, 2018 19:01:47 GMT 1
A földön, ebben a testben, tovább tart megtenni a távolságokat, ezért valószínűleg jó ötlet azonnal elindulni, de amint lépnél egyet megfagy körülötted a levegő. Nem lesz hideg, vagy ilyesmi, egyszerűen érzed hogy megdermed minden, még a légy is ami melletted repült volna el, megáll egy helyben reptében. Az egyetlen amit hallasz pedig az a nyikorgás, egy régi bevásárlókocsi kerekének szánalmas nyüszögése. Egy öreg hajléktalan fordul be a sarkon, maga előtt tolva a rozsdás kocsit, tele mindenféle kacattal. Ahogy megáll előtted tudod, hogy nem egy öreg hajléktalan, a férfi testét csak közvetítőnek használják, hogy beszélhessenek veled, és abból kiindulva, hogy a jelenés megállította az időt, biztos hogy, egy kerub az. De miért? Miért nem egy Uralmaság? Közvetlenül nem nekik tartozol engedelmességgel. Amikor megszólal már biztos, a férfi el dohányzott rekedt hangja a kerub gyönyörűséges zengő hangjával együtt, egyként szólal meg, ha ember lennél már a hang gyönyörűségében elvesztenéd a józan eszed, a hallásod, vagy akár az életed.
-Michael mit képzelsz, mit csinálsz? Nem azért küldtünk ide, hogy felborítsd Atyánk törvényeit. Különösen nem a legszentebbeket.- A hangban nincs semmi indulat, de mégis érzed a rosszallást benne. –Tudjuk, hogy régen jártál erre, de a szabályok azóta nem változtak. Az életnek része a halál, ezen mi is csak jó okkal változtathatunk és csak ha a parancsunk úgy kívánja. Neked mi volt az okod?- Itt hagy egy kis szünetet, hogy szabadon érvelj ha akarsz.
-Akkor nincs más választásunk, egységes döntéssel legyengítjük a képességeidet, mostantól nem vagy képes egyedül holtakat feltámasztani, és a gyógyítási képességeidet is mérsékeljük, ugyanakkor nem zárkózunk el előled.- A válladra teszi a hajléktalan férfi kezét.- Bármikor amikor segítségre van szükséged fel veheted velünk a kapcsolatot.- A hangja biztatónak hangzik, de még mielőtt kérdezhetnél eltűnik. A hajléktalan keze még a válladon van, a légy elzümmög a füled mellet, a férfi meglepett tekintete rád villan majd pár másodperces hatás szünet után, rád morog és rácsap a kabátodra, nem ütött meg erősen sőt, eltalálni is alig talált, majd hátat fordít neked és kissé sántikálva, bizonytalan lábakon, eltolja a félelmetes hangú kocsiját.
Ép a megfelelő időben találod meg a kórházat, az ajtóban ugyan megpróbál megállítani az egyik nővér, de sikerül bejutnod az emeletre amelyikhez a meghívást kaptad, a szobát is könnyű megtalálni. Benyitva egy fiatal hölgyet látsz egy idősebb úr ágya mellet, ahogy a kezét szorongatja. Ép rád néz és feltenne egy kérdés, de ahogy kinyitja a száját tollak suhogását hallod és a kórház megszűnik létezni.
Egy nagy parkban vagy, előtted egy hatalmas tó, amiben kacsák úszkálnak a nap ragyogóan süt, se nem túl meleg se nem túl hideg, egyszerűen tökéletes, a madarak énekétől és vízcsobogástól eltekintve csendes, bár valahol a hátérben mintha gyerekek játszanának, de nem látsz senkit, egyedül egy öreg párt látsz a tó partján. Szemben állnak, egymás kezét fogják, az asszony mond valamit a férfinak mire az elmosolyodik, megöleli megcsókolja a nőt, majd a nő észre vesz, megérinti a férfi arcát, már te is hallod mit mond.
-De ezúttal kedves, neked kell előre menned.- Mosolyog rá.
-Ennyi év után, már kibírok néhány percet.- Válaszol a férfi és könnyes szemmel mosolyog a nőre. Majd előre lép rá a víztükörre és az alakja egyre nehezebben lesz kivehető míg végül eltűnik. Ekkor a mosolygó nő feléd fordul.
-Örülök hogy végre ideértél, testvér. Bár a tegnapi nem volt szép tőled. Azt a nőt nehéz volt meggyőzni a továbblépésről, de végre békére lelt, számára annak kellet volna lennie az utolsó napnak azon a világon. –A halál angyal közelebb lép, közben a nap egyre ereszkedik, már a bíbor árnyalataiban játszik mögötte. És mire befejezi a mondókáját teljesen lenyugszik a víztükör alatt, és a nappal együtt az öreg asszony törékeny alakja is eltűnik és helyette a kaszás rémisztő alakja áll előtted.
-Azért írtam az üzenetet, mert tudom hol van a testvérünk akit keresel, de a tegnapi kis trükköd sok munkámat tette haszontalanná, söt…-Az utolsó szót csüggedten sóhajtja maga elé.- De a hatalmasságok engedélyt adtak hogy taníthassak neked egy leckét.- Mondja, majd lesüti a szemét, láthatóan elgondolkodik valamin. Végül feléd nyújtja a kaszáját.
-Tessék! Vedd el! Egy rövid időre átadom neked a kaszám, nem történhet elvileg semmi. Ne agódj, a következő három alkalom könnyűnek ígérkezik.
Ha elveszed tőle mielőtt elengedné még közel hajol és a füledbe súgja.
-Az a nő tegnapról reggel meghalt egy balesetben. Nem éri meg ilyesmiért kockáztatni, te többet is veszthettél volna.
|
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70
Utoljára online: Oct 23, 2020 8:22:09 GMT 1
Sept 12, 2016 15:01:09 GMT 1
|
Post by Arnion on May 16, 2018 21:05:03 GMT 1
Rezzenéstelen arccal nézem, ahogyan a hajléktalannak tűnő emberforma felém halad, már távolról megéreztem őt, tudtam, hogy egy fivéremmel állok szemben. Csendesen hallgatom a leszidást, mely jogos volt, talán magam sem tudtam megmagyarázni, hogy miért tettem, amit tettem. Volt egy magyarázatom, de azt inkább magamban tartottam, jobbnak láttam ha nem kotyogom ki. Tényleg törvényt sértettem, bár már tettem ilyeneket. Például amikor Mózes a népet kivezette a szolgaság földjéről szétválasztottam a tengert, pedig tudtam, hogy nem volna szabad beleavatkoznom az emberek dolgaiba, vagyis ilyenbe nem. - Vétkemre nincs magyarázat - válaszolom röviden az angyalok éterien csengő nyelvén fivérem elméjében, ezzel kifejezve, hogy beleegyezek a büntetésbe. Hamarosan, mikor a nálam feljebb való angyalok ítéletét megkapom, továbbra is rezzenéstelen arccal bólintok, fogadva az ajánlatot, hogy bármikor segítenek nekem. Egy pillanattal később csak a halandó koszos keze marad a vállamon, majd vállon ver, és elhalad tolva maga előtt a nyikorgó hangú fémből készült valamit. Nem tudtam mi az, még nem vettem használatba olyan tárgyat soha sem, és az embereket se halottam róla beszélni.
A megfelelő időre sikerül nagy nehezen megtalálnom a címet, mely alatt egy kórház található. Érdeklődve tekintek fel az épületre, majd higgadt, lassú lépésekkel indulok be az épületbe. A kórházba belépvén egy halandó lépett elém. - Uram, mit segíthetek önnek? - tette fel a kórházi dolgozó azt a kérdést, amire válaszul csak a szemeibe néztem, és megszólaltam bariton hangomon. - Semmit - válaszoltam sokatmondóan. Mégis, mit tudna nekem segíteni egy ember? Lassan felértem a terembe, ahová hivatalos voltam, megéreztem valamit a közelben, halál szagát. Belépve a helyiségbe egy kórházi ágyon fekvő, haldokló embert láttam, kinek a kezét egy könnyektől vöröslő szemű leány szorongatta. A halandó szája éppen kérdésre nyílt, mikor angyali szárnyak suhogását hallottam, és eltűnt körülem a szoba. Egy parkban találtam magam, ahol volt egy kicsiny tavacska, és két emberalak. Egy idős nő, és az előbb látott idős úr volt az. A pár éppen csókot váltottak, mikor belehallgattam beszélgetésükbe, menten tudtam a momentumot. Éppen akkor kelt át a férfi, ezt hívják a halandók a halál beálltának. Mikor a hölgy felém fordul, és köszönt, én csak biccentek, s figyelem, ahogyan közelebb lépdel hozzám, a háttérben minden lépésnél szinte lejjebb taszítva a napot az égről. - Üdv, fivérem. Elnézést, a tegnapiért - teszem hozzá bús hangvétellel a már már szidalmazásnak induló beszédhez, majd kérdőn nézek rá. - Leckét? Furcsán hatott nekem, hogy egy tőlem alacsonyabban álló angyal oktasson engem, de ha a hatalmasságok engedélyével, akkor nincs beleszólásom. Lehet, hogy mélyen frusztrál az eset, de ez van. A kasza felém nyújtásánál kerek szemekkel pislogok a halál angyalára. - Ha átveszem a kaszádat, a feladataidat veszem át egy időre, igaz? - kérdezem a fivérem, de tudom a választ. - Tehát embereket kell átsegítenem. Sóhajtok, majd a szemeibe nézve feltekintek az égre, és megkérdezem a feletteseimet. ~ Ez az akaratotok? Talán ez arra enged következtetni, hogy nem bízok testvéremben, de erről szó sincs. Jobb megkérdezni a feletteseket, és nem egy alacsonyabb rendű szavára adni és elvégezve feladatait. Magamban fohászkodom a válaszért, ezt a Kaszás nem hallhatja, hiszen ez szorosan a feletteseimmel való "vonalon" zajlott. Várom a választ. Biztos vagyok benne, hogy kapok választ, mindig válaszolnak. Ha igenlő választ kapok, akkor rámarkolok a kasza nyelére, és hallgatom, ahogy a testvérem hűvös lehelet kíséretében a fülembe suttog. A suttogást ignorálom. - Szóval, mi az első utasítás? - kérdeztem immáron a kaszával a kezemben.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Sept 8, 2018 16:42:10 GMT 1
Az utasítást inkább érzed, semmint hallod, így meg is fogod a kaszát, De még mielőtt teljesen átvennéd azt a kaszástól valami megváltozik, a kaszás szemébe félelem jelenik meg, a tiszta éjszakai égbolt pedig beborul és dörögni kezd.
-Az én hibám…- Kezdi a kaszás- Nem zártam be az átjárót amikor ide hoztalak, nem gondoltam hogy…- hadarja de nem jut a végére. Látod ahogy a karmok átfutnak a mellkasán és farkasszemet nézhetsz a háta mögött álló démonnal.
-Félbe szakítottam valamit?- Kérdezi, bájosnak szánt de kicsit sem bájos hangon. Ha megmozdulnál azonnal leint.-Áh! Csak nem szeretnéd, hogy meghaljon a tollas testvérkéd nem igaz? Különösen, hogy nélküle aligha jutnál ki a tornácról nem igaz?
-Már nálad van a kaszám Michael, azzal elhagyhatod ezt a tornácot, végez a démonnal!
-Hallgass!- Közben az időjárás egyre ellenségesebb lesz, fent a magasban már villámok cikáznak, egyre hangosabb a mennydörgés és a szél is egyre hevesebb. A halál angyal pedig, bár meglehetősen jóltartja magát, nem fog sokáig kitartani egy bukott ellen. Igen, azt már az első pillanatban meg tudtad mondani, hogy nem egyszerű démonnal van dolgotok. A nő egy bukott és bár nem a legerősebb, határozottan az erősebbek közül való. Vagyis ha meggondolatlanul cselekedsz akkor a kaszás létezését veszélyezteted, ha viszont egyáltalán nem cselekedsz akkor mindkettőtökét. Mert biztos, hogy a „nő” nem csevegni jött.
|
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70
Utoljára online: Oct 23, 2020 8:22:09 GMT 1
Sept 12, 2016 15:01:09 GMT 1
|
Post by Arnion on Oct 18, 2018 17:30:01 GMT 1
Tudván, hogy ez az utasítás, cselekszem, s megragadom a kaszát. A fegyver, mely elvágja az életeket, kiszakítja a világból az élőket, kik a soron következnek nagy erővel bír. Érzem is, amint kezem érinti. Amint átveszem a kaszát, mennydörgés rázza meg az eget, hatalmas változás lesz megfigyelhető, csodálkozom is, de jól tudom, hogy ez mit jelent, valami átjött. Bizonyára a két sík közötti átjáró lezárása nem történt meg a legjobban, és másik helyről szökött át valami, ezt a felvetést fivérem szavai csak megerősítik, de amint befejezte volna a mondatát, rendkívül sötét aurát éreztem, bűzlött a romlottságtól, egy bukott szaga. Ők a démoni lények közül a legaljasabbak, de nekem, arkangyalnak ugyan olyan csótány, mint a többi démon. Sötét karmok szúrták át fivérem mellkasát. Sokkal hamarabb, mint attól őt megóvni tudtam volna. A szavakra nem méltatom egy darabig, tudom jól, hogy a kasza felhatalmaz a Tornácról való kilépésre, ahogyan a bejutásra is. Felöltöm az igazi alakomat, a valamivel magasabb, fényes, erőteljes megjelenésű arkangyal valódi alakját. A fényem megvilágítja a területet, a démonoknak nem kellemes a mennyek fénye, tudom jól. A tollaim is ragyognak, ahogyan széttárom a szárnyam, és az éteri nyelven, melyen mi beszélünk testvéreimmel egymás között. - Távozz, bukott! - felelem a valódi formám érdekesen zengő hangján, az orcám alig látszik, és megrebben a szárnyam, és a démon egy fának csapódik. Telekinetikus energia, mely valóban hatalmas, ám tekintve, hogy a 3. kör élén álló angyalok egyike vagyok, nem lehet ezen meglepődni. Kettőt lépek felé, és már ott is vagyok előtte, hogy lesújtsak rá. Tudván, hogy erős, így nem a szokásos pusztító erőmmel, hanem fegyveremmel, mely a Mennyekben kovácsolódott, akárcsak a kard, mely az oldalamon csüng. Meglendül felé, miközben ismét lökéshullámot szakítok a nyakába, hogy ne legyen esélye lépni ellenem. Egy csapással olthatom ki az életét, miközben a Kaszás felé gyógyító energiát küldök. Tekintve, hogyha ő esetleg nem tudná magát meggyógyítani, segítsek benne, súlyos sebet kapott. Ha nem ölném meg, akkor a fivéremet egy intéssel küldöm másik helyre, tekintve, hogy rangban felette állok, van hozzá erőm, hogy odébb helyezhessem a térben, és áthelyezzem ezen a síkon egy másik, távolabbi helyre, és megküzdök vele, nem engedem elmenekülni. A kezemet a gyomrában találja, és az arcához közel hajolva gépe, érzelem mentes hangon kérdezem tőle. - Mit keresel itt, bukott?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Nov 10, 2018 16:26:37 GMT 1
A kaszából áradó energia, hihetetlen erővel bír, más ez mint az ami a ti fegyvereteket körül veszi, de nagyon hasonló. Lelki szemeid előtt arcok és nevek kezdenek lebegni, szinte túl gyorsak ahhoz, hogy mindet felfoghasd, de jól tudod mi ez, a kaszás listáját látod.
Amikor felveszed a valódi formád és a sötétség arrébb húzódik pontosan az történik amit gondolsz, A nő sikítva a szeme elé emeli a szabad kezét. Aztán nevetni kezd.
-A mennyek fénye- kacagja- Oh milyen régen éreztem ezt már.- Bár a képedbe mosolyog a teste mégis felizzik a fényben,elégé fájdalmas lehet számára még ha nem is mutatja ki. Az energia amit felé küldesz pedig egyenesen nekicsapja a fának, gyakorlatilag bele préseli a bukottat. Úgy tűnik számára vége a játéknak. És a kaszás is sikeresen vergődik fel a földről a felé küldött segítségnek hála. Ám a következő energia hullám visszaverődik rád és hátrább is tol egy pár métert, bár nem dönt le a lábadról. Most már a felhívásodra a bukott is megmutatja valódi alakját. Kiterjesztet szárnyai a rothadás szagát árasztják magából, mintha csak az egyik testvéred szurokkal bevont szörnyeteg lenne.
-Látod mit teszek érted?- Üvölti a nő- Ha meghalok is megölöm a nagy Michael arkangyalt!- Majd rád néz a teljesen fekete szemeivel.- Sajnálom, de nem engedhetem, hogy megtaláld a testvéredet, még nem.- Mondja neked szinte suttogva.
A kaszás felkelne és feléd indulna de neked még sikerül másik helyre küldened, nem olyan messzire mint szeretted volna, mert erről a síkról nem küldheted el (a kaszája nélkül valószínűleg bele is halna egy másik síkban).
-Mit keresel itt bukott?-
-Pillanatnyilag- lihegi, - Ugyanazt amit ti is. Asarielt akarom, a pengék egyikét, akik elűzték az Úrunkat.- Szóval ugyanazt a testvéredet keresi akit te is. De minek kéne ő egy bukottnak? Hiszen ember.
A „nő” felemeli a fejét és az ég felé sikít, még életedben nem hallottál ilyen szörnyűséges hangot. Majd megjelentek a kárhozott lelkek, két sík között még egy ilyen közép szintű bukott is elég erős a megidézésükhöz, és most sokkal közelebb álltok a pokolhoz, mint a mennyekhez. Az árnyak körülötted kezdenek keringeni és mindent megtesznek, hogy ellopják a fényt ami körbevesz. Érzed, ahogy nyújtózkodnak utána, afelé a piciny békesség felé ami belőled árad. De egyetlen szárnymozdulattal lerázod őket magadról. És végre megtámadhatod a nőt. A fegyvered kegyetlenül és simán hasítja keresztül a testét. Ő pedig az utolsó erejével megragadja a vállad és a füledhez hajol.
-Nem számít… ha meg is találod… már késő… és te… leszel… aki mozgásba hozza…- Itt felkacag ami jobbára csak bugyborékolásnak tűnik, majd egyszerűen a földre hanyatlik. Vége van, nem visszaküldted őt, hanem végleg megszüntetted a létezését. Az ég szinte azonnal kitisztul és a kaszás is megjelenik melletted.
-Testvér.- Kezdi- Ha megengeded, visszakérném a kaszámat. Nem szívesen dacolnék a nagyok akaratával, de úgy látom, jobb nem húzni az időt.- Amint vissza adod neki azonnal sokkal jobban néz ki, mint eddig. Még a felé küldött energia sem segített rajta ennyit. Újra a hűvös teliholdas éjszakában álltok sehol egy felhő, és gyönyörűen csillog mögöttetek a tó.
-Én voltam a kaszás aki a testvérünket segítette az új életbe, újra és újra. Biztosan tudod, hogy már egy ideje minden, alkalommal egyre több emléke tér vissza. Ez is az én hibám, de amikor arra kért hogy engedjem had vigyen magával egy pár emlékét képtelen voltam nemet mondani neki, tudván hogy ki ő. Remélem megérted.- Itt hagy egy kis szünetet és lesüti a szemét.
-A városban van egy Mária szent anyának szentelt templom, ott találod.- Itt elmosolyodik.- Ironikus, most ő is éppen a Michael nevet viseli. Most pedig ha megbocsátasz dolgom van, és hirtelen egy gyerekszobában találod magad. A kaszás helyén pedig ahogy hátra lép egy mosolygós szőke nőt látsz. A bukott helyéről pedig egy szőke alacsony nő emelkedik fel. Ő volt a bukott bábja. Hiába ölted meg ezzel őt is halálra ítélted. De mielőtt bármit is mondhatnál újra a kórházban találod magad. A gépek sípolnak, a nő az értetlen arcát rólad az öregember felé fordítja, már nem érdekled, már csak őt szeretné, de ahhoz már késő. Mögötted az ajtóban egyre több ember fut össze egy összeesett nővér miatt. Azonnal felismered, ő a szőke lány akit a bukott használt.
|
|